Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-02-19 / 7. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1972. február 19. 6 Egv járás takarmánvgvártási helyzetképe A progresszív takarmányozásért A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás az elsők között vezette be az állattenyésztés eredményeit nagy mértékben és előnyösen befolyásoló iparilag előállított takarmánytápok gyártását és széleskörű gyakorlati alkalmazását. A kiváló tejliozamok, a súlygyarapodás általános emelkedése igazolták az új út helyességét. Az első esztendők gyermekbetegsége, a tapasztalathiány-okozta hibákat sikerült kiküszöbölni és e progresszív takarmányozási módszer a járás legtöbb szövetkezetében, mezőgazdasági üzemében meghonosodott. A fejlődés távlata pedig az iparilag gyártott keveréktakarmányok még nagyobb elterjedését irányozza elő mezőgazdaságunkban. Vajon hogyan készültek fel ebben a járásban a keveréktápok termelésének további fokozására? Erre és az ezzel kapcsolatos kérdés-csoportra kértünk választ VÄGÖ FERENC mérnöktől, a járás Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalata termelésikereskedelmi osztályának vezetőjétől. 9 Mi a jelenlegi helyzet járásuknan az ipari takarmánygyártás terén? — A Dunajská Streda-i járásban három keverőüzemünk van. A múlt évben a helybeli keverőüzem 61769 tonnát, a čalovói (Nagymegyer) 40 496 tonnát és a šaruoríni [Somorjaj —■ amely a legkisebb üzem — 18 491 tonna takarmánytápot készített. Ez a 12 ezer vagon, mondhatnánk fedezné járásunk termelőüzemeinek takarmánytáp-szükségletét. Az idei évre tervünk 135 ezer tonna keverék legyártását írja elő, s ebből a járás szükségleteire 122 730 tonnát használhatunk fel, a többit a Nové Zámky-i (Érsekújvár) járásba küldjük. A terv szerint meghatározott mennyiségnél azonban 12 ezer tonnával több kellene járásunknak, akkor tudnánk a sertés, a baromfi, a növendékmarha és a fejőstehenek takarmányszükségletét teljes mértékben, a hízőmarhák takarmányozását pedig 60 százalékban tápokkal biztosítani. Az ötéves terv folyamán termelésünket legalább 150 ezer tonnára kell emelnünk. ® Termelésüket tehát csaknem egynegyedével emelik. Milyen pillanatnyilag termelési kapacitásuk? — Jelenlegi termelésünket eddig is lényegében három öreg malomban, a legnagyobb erőfeszítések árán sikerült csak ilyen színvonalra hoznunk. Dolgozóink öntudatosságát bizonyítja, hogy már két éve minden szabad szombaton dolgoznak. E szombatokon a tavaly kitermelt mennyiség 725 tonna volt. Üzemeink három műszakban dolgoznak, s csakis így tudtuk kielégíteni az egyre növekvő keresletet. — A keveréktakarmányok gyártását 1958-ban, a šamorini üzemben 1966- ban kezdtük meg. Azóta a korszerűsítés elenyésző, inkább rekonstrukció jellegű volt, habár a termelés rohamosan növekedett. Ezt részben a csomagolt, zsákolt mennyiségek csökkentésével sikerült elérnünk, mivel a zsákolás igen lelassítja a termelési folyamatot. Tavaly az ömlesztett állapotban szállított takarmány a kitermelt összmennyiségnek 30,7 százalékát tette ki, amit ebben az évben már 70 százalékra szeretnénk emelni. Öszszehasonlítás céljából megemlíteném, hogy 1970-ben termelésünknek csupán 20 százalékát tette ki a szabadon szállított takarmánytáp. Ez is komoly fejlődést jelent, mivel így felgyorsult a termelés és a szállítás folyamata. Hogyan tárolják a takarmánytápokat a szövetkezetekben és mennyiben előnyös ez? — Közreműködésünkkel több szövetkezetben 100 mázsa kapacitású légnyomásos tárolótartályokat létesítettek és egyéb berendezést is vásároltak. Sokhelyütt azonban deszkákból közvetlenül a takarmánykonyhákban, vagy a raktárhelyiségekben boxokat csináltak s ott tárolják a szabadon szállított takarmánykeverékeket. Ez nem okoz nagyobb gondot, s a szövetkezetek szívesebben is vásárolják, mivel megtakarítják a zsákok árát. Egy 50 kg-os papírzsákért ugyanis 2,40 koronát számlázunk, ami jelentősen emeli a takarmánytápok beszerzési költségét. Ezenfelül a szabadon szállított keveréktáp minden mázsájára 60 fillér kedvezményt is adunk. ® Az előbb elmondottakból kitűnik, hogy kapacitásaik nem elegendőek. Hogyan akarnak javítani ezen a helyzeten? — Amint mondtam, üzemeinkben három műszakban vagyunk kénytelenek termelni, hogy feladatainkat teljesíthessük. így képtelenek vagyunk termelésünket szakosítani. Ezen is nagyon szeretnénk változtatni. Remélhetőleg még ez év májusáig sikerül elérnünk azt, hogy két új, épülőfélben levő üzemünk megkezdhesse a termelést. Az egyik új keverőnk Hroboüovón (Alistál), a másik Lehnicén (Nagylég) épül. Egyenként 10 tonna, sőt esetleg ennél is több takarmánytáp óránkénti legyártását tudnánk így az új üzemekben elérni, ami komoly fokozását jelenthetné termelésünknek. Eddigi fejlődésünk — hogy visszapillantsak a múltba — rohamosnak mondható, 10 év alatt csaknem négyszeresére emelkedett, hiszen 1961-ben évi össztermelésünk 31870 tonna, 1971-ben pedig már 120 756 tonna volt. A jelenlegi fejlesztés pedig, a két új keverő üzembehelyezésével, még nagyobb lenne. Másrészt viszont így már megvalósíthatnánk régi vágyunkat, a termelés szakosítását. Az adalékanyagot, a premixet, az egyik üzem termelné, s innen szállítanánk a többi keverőbe. Helybeli üzemünk a fehérje koncentrátumot és a baromfitápokat gyártaná, mivel itt tudjuk a legképzettebb szakembereket biztosítani. A sertéstápokat a lehnicei és a hroboüovői üzem, — a szarvasmarha-tápokat pedig a čalovói keverő készítené. *1 Hagy-e kívánnivalót együttműködésük a szövetkezetekkel, milyen nehézségek merülnek fel kapcsolataikban? — Együttműködésünk a szövetkezetekkel, járásunk mezőgazdasági termelőüzemeivel igen jónak mondható. Szoros, állandó kapcsolatban vagyunk s a felmerülő hiányosságokat közös erővel küzdjük le. Nézeteltérésekre alig kerül sor. Néha a tápok minőségében, receptúrájában előadódó változások adnak vitára okot, illetve legtöbb esetben az, hogy a választék te'«мшянпянашншвммшятш Épül a köztársaság legnagyobb konzervgyára Átadási határi # jelenleg jó az építkezés iite nie • A berendezések szállításában mutatkozó hiányok leküzdhetők # A gyár termékei a korszerű táplálkozás követelményeit szolgálják # Vajon elkészül-e 1974-re? # Nagy lendülettel kezdték meg 1969- ben a Nové Zámky-i (Érsekújvár) konzervgyár építését. A korábbi gyárépítkezési tapasztalatokkal ellentétben eddig gyors ütemben folyt a kivitelezés. Ezt a következő adat is bizonyítja. Az elmúlt évben a bratislavai Priemstav dolgozói három millió koronával több anyagot építettek be, mint ahogy azt a terv előirányozta. Az építővállalatnak nincs miért szégyenkeznie. Fokozott munkaigyekezetét és aktivitását az építkezés üteme Igazolja. Ma, csaknem két és fél évvel az építkezés megkezdése után már jól láthatóan emelkednek ki a csarnokok vasvázai, készen áll a víztároló, az ipari vágány és néhány segédrészleg épülete. A város határán a Komárno felé vezető úton az arra haladók érdeklődését felkelti ez a nagy kiterjedésű építkezés. Nem is csoda, hiszen a konzervgyár lényegében az egész ipari komplexum egy részét képezi majd. Mindjárt mellette láthatók a CSAO (autójavító vállalat), továbbá a Tesla és az Elektrosvit objektumai. Elsősorban ez a tény ébresztette fel a felelős dolgozók agyában azt a gondolatot, hogy helyes lenne-e az összes üzem számára egy egységes energetikai rendszert létesíteni. A gondolat megfogamzott. Az egyezség szerint az üzemek hőellátását az Elektrosvit biztósitaná egy közös fütóház létrehozásával. S itt mutatkoztak meg a első hiányosságok. Idejében elkészül a fütöház A konzervgyár építésének vezetője EUGEN BARTALOŠ Komolyan aggódik, hogy a fűtőházat idejében felépítik-e. Szavai szerint erre egyelőre nincs kellő biztosíték. „Már ez év végén gőzre lesz szükségünk, hogy a konzervgyár fő csarnokát kifűthessük. A gőzvezetéket már elkészítettük. Az Elektrosvit ugyan ígéri, hogy a gőzt biztosítja számunkra, eddig azonban a fűtőház építését még meg sem kezdték. Pedig a gűz a konzervgyár számára igen szükséges cikk. Nélküle a termelést meg sem kezdhetik. Így hát csak reménykedhetünk abban, hogy az Elektrosvitben megértik helyzetünket ,és szavukat állják majd.“ FRANTIŠEK ŠČIBRÄN mérnök, a készülő üzem fő technológusa, az ipari mellékvágány átadása körüli zavarokat nehezményezi. „Az Elektrosvittel kötött szerződés alapján — mondja — nekünk kellett felépítenünk az ipari vágányok rendszerét, amely a többi iizem szükségleteit is szolgálja majd. Ez gyakorlatilag készen is van. Sajnos azonban nem használhatjuk, mivel az Elektrosvitnek fel kellene számolnia a jelenleg meglévő ipari mellékvágányát, és körülbelül 800 méter hosszú összekötővágányt kellene építenie az általunk létesített rendszer és üzemük között. Ez valahogy igen elhúzódik. A múlt évben kénytelenek voltunk lemondani a nekünk kiutalt tolatómozdonyról. Az idei év második felében azondő 1974 ban mar át kell vennünk és nem szeretnénk, ha kihasználatlan maradna. Egyébként az Elektrosvitlel való együttműködésünk eddig nem volt rossz és reméljük, hogy minden jól végződik.“ Az SZLKP Nové Zámky-i járási Bizottságának népgazdasági osztályán megerősítették, hogy már többször tárgyaltak e kérdésben érdekeltekkel. Tudatában vannak a konzervgyár hatalmas politikai-szociális jelentőségének a járás életében, mivel ez elősegíti az alkalmazottak és dolgozók összetételének helyzetét. Az új üzemben elsősorban is a nők találnak munkalehetőséget. A párt járási bizottságén is bíznak abban, hogy a jelenlegi problémákat mielőbb megoldják. Unikátumnak számító víztároló VOJTECH JUHÁSZ mérnök, az üzem fő ökonómusa a gyár már elkészült víztárolóját mutatta be. Amint elmondotta, olyan víztároló lesz ez, amilyen hazánkban még sehol sincs. Hat tartályt függesztettek fel, körülbelül 40 méter magasságban, 456 m3 víz befogadására. A hatalmas lajtokat automatikus berendezéssel lehet a földre leengeúni, s így veszély nélkül végezhetik el a tartályok tisztítását, karbantartását. A víztároló tervét a bratislavai Hydroconsult szakemberei készítették. Az épülő üzem számára napi 4100 m3-ig terjedő vízfogyasztást biztosít. A konzervgyár egész komplexuma a hűtőtárolóval együtt 22 hektáron épül. A fő termelést csarnok két futballpályának megfelelő területet foglal el. A hatalmas acél konstrukciórén nem tudunk minden igényt, kívánságot kielégíteni. Járásunk szövetkezetei egy hektár szántóterületen átlagban 373 kg húst termelnek. Ezt az átlagot szeretnénk továbbra is megtartani, sőt, ha lehet, emelni is. Véleményünk szerint ezt a zootechnikai munka javításával, a termelékeny egyedek és fajták kiválasztásával, valamint a hasznosságot szem előtt tartó egyedi takarmányozással lehet elérni. A marhahús-termelés tavalyi átlaga 127 kg volt járásunk szántóterületének minden hektárjára. A tehenenkénti évi fejésl átlag 3352 litert tett ki, azaz egy év alatt 34 literrel emelkedett. Mindez szükségessé teszi, hogy a megkezdett úton továbbhaladva fejlesszük a takarmánytápok gyártását és alkalmazását a termelésben. Milyen intézkedéseket tart szükségesnek és milyen hiányosságokkal kell még megküzdeniük, hogy munkájuk eredményessége csorbát ne szenvedjen? — Sajnos, nem mindig tudjuk pontosan betartani az egyes tápok receptúráját. A szükséges nyersanyagok, szójabab, halliszt, korpa és egyéb anyagok szállítása nem eléggé folyamatos. Nagyobb készleteket sem tudunk csinálni az egyes nyersanyagokból, mivel nincs erre megfelelő tároló kapacitásunk. Ez kényszerít minket gyakran arra, hogy meglevő készletünkből az adottságok szerint, a receptúra módosításával készítsünk takarmánytápokat. Viszont hosszadalmas az űj receptúra jóváhagyatásának folyamata, s így néha csaknem megoldhatatlan probléma előtt állunk. Eddigi tapasztalataink szerint nagyobb súlyt kell helyezni a tápok béltartalmának meghatározására. Bizonyított tény ugyanis, hogy különösen a foszfor és az А-vitamin (karotén) mennyire fontos a fejőstehenek és általában a tehenek takarmányában. Az időszakos meddőség egyik okaként az А-vitamin hiányát Is felhozhatnánk, s így nem csoda, ha egyre szaporodnak a többször ismételt befolyatás szükségességének esetei. A takarmánytápok, az iparilag előállított keveréktakarmányok előnyéről nálunk ma már senkit sem kell meggyőzni. Sőt az egyre növekvő kereslet azt bizonyítja, hogy mindjobban bővül a tápokat használó üzemek száma. Feladatunk tehát az, hogy a fejlődés szülte igényeket a jövőben igyekezzünk még jobban, egész társadalmunk hasznára kielégíteni. A beszélgetést vezette és lejegyezte: Obenau Károly kon most fejezik be a falak felhúzását és a tető befedését. Igen élénk fantázia kell ahhoz, hogy az ember maga elé képzelhesse az itt létrejövő munkahelyet, a csarnokokban elhelyezett gépsorokat, futószalagokat, korszerű berendezést, amelynek egy részét külföldről a KGST országok együttműködése keretében kapjuk. De a hazai üzemek is nagymértékben járulnak hozzá a konzervgyár berendezésének leszállításához, amiből a brnoi Kráľovo Pole-i gépgyár, a pardubícei Malomipari Gépgyár, a pardubicei Chepos, a bratislavai Vasútépítő Vállalat és mások is kiveszik részüket. Harmincötezer tonna áru Mit is termel majd az új konzervgyár, milyen lesz gyártmányainak választéka? Elsősorban édes és sós konzervek, befőttek, különböző fajtáit, tubusokban forgalomba hozott komplett bébi-ételeket, húst és zöldséget tartalmazó készételeket, félkészárukat, fagyasztott és mélyhűtött árut hoz forgalomba. A gyár termékei a korszerű táplálkozás gyakorlati megvalósítását kívánják szolgálni, s termékeik élelmiszeriparunk színvonalát is emelik. Nagy előnyt jelent, hogy a gyár két igen erős mezőgazdasági körzet — a Nové Zámky-i) és a komárnoi járás -- határán épül. E járások évente 35 ezer tonna mezőgazdasági terméket biztosítanak. Jelenleg tehát csak az a fontos, hogy az építkezési munkák eddigi ütemét továbbra is megtartsák. A kísérleti üzemelés megkezdésének határidejét 1974 második félévére irányozták elő. Már nincs sok idő hátra. Azonban minden reális előfeltétel adva van, hogy ezt a határidőt betartsák. (M. S.) A fejlődés új időszakának törvénye A mezőgazdaságunkban bekövetkezett változásokat jelentőségük érzékelése céljából a kollektivizálás időszakával szokták összehasonlítani. Mezőgazdaságunkban jelenleg szín-, tén minőségi változás előtt állunk a termelőerők fejlődését, és a termelési kapcsolatokat tekintve. E fejlődés jellegzetes vonása lett a munkásosztály és a szövetkezeti földművesek rétegének további közeledése. Hiszen a mezőgazdasági üzemek hovatovább korszerű, ipari jellegű üzemekké változnak. Csupán így tudjuk sikeresen teljesíteni a növénytermesztés intenzívebbé, belterjesebbé tételének feladatát. A cél elérésének legjárhatóbb útját a mezőgazdasági üzemek közötti együttműködés, a kooperációs kapcsolatok kiépítése és fejlesztése jelenti. A fejlődés új időszaka új törvényeket is követel. Nemrég tettük közzé lapunkban — a földművesszövetkezetek VIII. kongresszusa előtti vita anyagaként — a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvényjavaslat téziseinek szövegét. E törvényjavaslatot véleményezés céljából terjesztették a nagyközönség elé. Már ez a tény önmagában is azt bizonyítja, mennyire mély értelmet nyert hazánkban a demokratikus centralizmus gondolata és a törvényhozás demokratikus megvalósítása. A várt jogügyi rendezés, az új törvény leglényegesebb tétele, úgy vélem, két pontban foglalható össze. A törvény elsősorban elősegíti a szövetkezeti földművesek társadalmunkban elfoglalt új helyzetének rögzítését és megszilárdítja biztonságérzetüket. Másik szempontja újdonságnak számít. A törvényjavaslat harmadik — „A mezőgazdasági szövetkezeti együttműködés jogi formái“ című részében megteremti az egységes földművesszövetkezetek közötti, valamint a földművesszövetkezeteknek más szocialista üzemekkel létesített együttműködésének, kooperációjának előfeltételeit. S talán éppen ez a terület az, amelyhez a népgazdaság más ágazataiban dolgozó, jól képzett szakembereknek is lehetne megjegyzésük, hozzászólásuk. Hiszen a gyakorlatban már igen sok ilyen kooperáló közösség létezik, s igy mi sem akadályozhatja, hogy az e téren nyert konkrét tapasztalatokat közösen mérlegeljük. Ezáltal lehetőség nyílik a jogi rendezés legcélravezetőbb, optimális megoldását megtalálni. Lapunk ebben kellő segítséget kíván nyújtani a törvényjavaslattal kapcsolatos hozzászólások közlésével és az érdekeltek nagy nyilvánossága előtti megvitatás elősegítésévell. (n) Barszakelmesz titka Az Aral-tó közepén fekvő Barszakelmesz (magyárul: el mégy és nem térsz vissza)sziget régóta foglalkoztatja a kutatókat. Megfigyelték, hogy a legborúsabb időben sincs a sziget fölött egyetlen felhő sem. Ráadásul, mintha mágikus határvonal övezné, a közeledő felhők a sziget előtt szétválnak, majd mögötte egyesülnek, így előfordult már többször is, hogy körös-körül esett az eső, a szigeten pedig sütőit a nap, vagy hogy körülötte köd volt, a szigeten pedig nem. Hosszas vizsgálatok után megállapították, hogy a sziget különleges felszíni adottságai megmagyarázzák ezt a jelenséget. A szigeten egyetlen folyó vagy patak sincs, aminek következtében a levegő fölötte nagyon száraz, á homokös talaj kisugárzását nem ellensúlyozza semmi. A meleg levegő olyan erővel áramlik fölfelé, hogy csak az erős, viharos szél tudja irányától eltéríteni. ■ПМШМ
