Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-08 / 1. szám
Á f CITROMSAV a méhek táplálékában? A Szabad Földműves 23. számában a fenti cím alatt jelent meg dr. Seifert írása, melyben bizonygatni próbálja a citromsav adagolásának káros voltát a méhek táplálékában. A következőket írja: „A sávra a mélinek nincs Is szüksége — semmi előnye a sav adagolásának a méhek téli eledelében. Ellenben legfeljebb több kárt okozhat mint hasznot. Fölveti, hogy a cukorszürp a citromsav adagolása által kristályosodik és használhatatlan lesz, továbbá a noszéina élősködője ugyan olyan mértékben lépett fel a citromsa'-, vas eledelben, mint amelyikbe semmit se tettek. Sok méhésztársat — akiknek nincs a citromsav etetésével tapasztalata — ez a cikk egész biztosan visszarettent adagolásától. Pedig hasznos a citromsav a méhek etetésében. Ezt ajánlom, sőt bizonyítom is. Szövetkezetünkben 140 csaläď méhet tartunk, ebből 100 család van a bélai részlegen. A méheket ezen a részlegen tapasztalt* méhész kezelt, aki jártas a szakmában. A méheket szakszerűen teleli, tavaszszal mézestésztával és cukorszörppel serkenti. 1969-ben a repce és az akácméz kipergetése után, rászorultak a méhek az etetésre. Cukorszörppel etette, melybe nem adagoltunk citromsavat. Június végén a méhész Jelentette, hogy a méhek hullanak, sok közöttük a .fekete méh. Több röpnyílás alatt egy-egy marék méh volt lehullva. A röpdeszkákon fekete méhek reszkettek, rezegtették szárnyukat. Azokban a képtárakban, ahol még kevés volt a fekete méh, úgy látszott az egészségesek gátolják a fekete méhek bejutását a kaptárba. Mindnyájan tanácstalanok voltunk, ezzel a betegséggel szemben. A hullákból, valamint az élőkből becsomagoltunk egy keveset és személyesen elvittem a bratislavai kísérleti központba. A választ rögvest megkaptuk: „Nincs itt aki a bajt kivizsgálja. Ha megjön, az eredményt közöljük önökkel.“ Az eltelt napok alatt az elhullás meggyorsult, s mi nem nézhettük tétlenül a méhek pusztulását. Kerestünk, kutattunk a szakkönyvekben, de ezek nagyon szűkszavúak ezen a téren. Őrös! professzor könyvéből annyit tudtam kinyomozni, hogy ez nem más mint szeptikémia — vérbetegség. Ezt a nyomot követve a méhész szaklapban (Včelár) találtunk is egy cikket, melyet Svancer méhész irt. Ebben ajánlja ilyen esetekben a citromsav etetését. Megkezdődött a hajsza a cit-romsav beszerzésére, de ha valami hiányzik, akkor mindenütt hiányzik. Végre sikerült fölhajtani, de addig, három nap is eltelt. Erre az időre már tíz család nagyon legyengült, a beteg családok száma több mint 30 volt. Megkezdtük a citromsav adagolását a cukorszorpbe. Tíz kg cukorra 1 dg citromsavat számítva, azaz 1 ezreléket. Az eredmény szinte hihetetlenül gyorsan bekövetkezett. Azokban a kaptárokban, ahol a betegség csak kis mértékben volt elterjedve, 4—5 nap múlva alig lehetett fekete méhet látni. Az erősebben fertőzött családoknál hat anyát kicseréltünk. A teljes javulás egy hónap alatt bekövetkezett. Teljes kipusztulás egyetlen családnál sem fordult elő. Azóta Is mindig citromsavat ‘ keverünk a téli, valamint nyári etetéseknél a cukorszörpbe és egyetlen egyszer sem kristályosodott meg az élelem. Méheink mindig jól teleltek. Ezért javaslom és ajánlom méhésztársaimnak a citromsav etetését, de csakis a megadott mennyiséget (1 ezreléket), illetve ennél egy kicsit kevesebbet. MIÉRT INDOKOLT A CITROMSAV ETETÉSE? 0 A méhek szervezete a természetadta föltételekhez alakult ki. A nektár begyűjtését és elraktározását hivatott méh vére (hemolymfavérnyirok) optimális pH értéke 6,5—7,09 (A pH érték 7,00 semleges, ettől lefelé savanyú és ettől felfelé lúgos kémhatású). A méhek által gyűjtött nektár pH értéke 2.7— 6,4 vagyis savanyú kémhatású. A mézharmat pH értéke 5,9—7,9, a cukor pH értéke 6.8— 7,5. Ezekből a számokból lehet következtetni arra, hogy mi történik akkor, ha a méheket cukorszörppel etetjük, amikor nincsen hordás, vagy csak mézharmatot tudnak gyűjteni. Ezeket az enyhén lúgos kémhatású anyagokat a méhek invertálják, átdolgozzák és savanyú kémhatásúvá teszik, hiszen a kész méz pH értéke 3,8—4,8, függetlenül attól, hogy ez a méz cukorból vagy mézharmatból készült. Honnan veszik a méhek a savat ehhez a munkához? Nyilvánvaló, hogy a saját vérükből és ezáltal a vérük lúgos kémhatásává válik, vagyis a pH értéke 7,00 fölé emelkedik. A lúgos kémhatású vérnyirok jő táptalaja az egyes kórokozóknak mint pl. Bacilus apisepticus, Pseudonamus aeruginosa, az utóbbi az embereknél és állatoknál gennyesedést okoz. A fertőzött méhek elvesztik szőrzetüket, ezáltal feketévé válnak, legyengülve képtelenek a munkára, a röpülésre és tömegesen hullanak a röpdesz kák elé. Szörnyű a beteg reszkető fekete méheket látni és végignézni pusztulásukat annak, aki a méheket szereti. NÉMETH M., az Egyetértés Efsz zootechnikusa Szovjet méhméreggyűjtő. A keret villanyvezetékét éri méhek az áramtól kifecskendezik mérgüket. Jobbra elöl transzformátor. A inéhniéreggel gyógyítanak. Ban ári Bath szakálla Amikor Banari Bath 35 éves parasztember India egyik déli tartományában, Putur faluban este hazatér, legelőször is felölti a szakállát. A dolog a következőképpen történik: Banari Bath kimegy a kertbe, kiveszi a kaptárból és az arcára helyezi az anyát, néhány másodperc múlva azután a kaptár lakói ellepik az arcát és kész az eleven szakáll. — Eleinte rettenetesen csiklandoztak a méhek, de azután egészen hozzászoktam — mondja Banari Bath, és szívesen elmeséli mindenkinek, hogyan is kezdődött ez a furcsa história. Két évvel ezelőtt elhatározta, hogy képtárakat állít fel kertjében, felesége azonban ellenezte a dolgot: „Ez veszélyes lesz. Megtámadhatnak engem és a gyerekeket is!“ Banari Bath már csaknem lemondott tervéről, amikor egyszer egy farmon dolgozva néhány méh ez arcára szállt és hosszú időn át nyugodtan mászkált rajta. Akkor született meg agyában a gondolat, hogy sajátos módon fogja meggyőzni feleségét arról, hogy a méhek veszélytelenek. Banari Bath kísérletezni kezdett. Ezek a kísérletek igen nagy türelmet igényeltek és bizony jó néhány méhcsipéssel jártak. Az állhatatos ember azonban végül megtalálta a helyes utat: arcára ültette az anyaméhet, amelyet azután a kaptár többi lakói is követtek ... — Amikor először jelentem meg a házban ezzel a szakállal, feleségem majdnem elájult — mondja. Azóta hozzászokott az egész család. » \ KERTÉSZET-MÉHÉSZET A Szabad Földműves s z a k m el I é к I e te A közelmúltban konferenciát tartott a Galántai Kiskertészkedők és Gyümölcstermesztők Járási Szövetsége, ahol többek között sor került a járásban működő helyi szervezetek munkájának étékelésére. Ernest Hladký, a járási szövetség elnöke minden kendőzés nélkül beszélt az eredményekről, a hiányosságokról és a további feladatokról. Beszámolója széleskörű vitára adott okot. Az alábbiakban ebből közlünk néhány gondolatot. A téli időszakban sorozatosan tartott szakelőadásokról szólva felszínre került, hogy az előadók nincsenek kellőképpen jutalmazva. Amíg a járási vezetőség rőszéről kiküldött tanító egy-egy alkalomból legfeljebb 60 koronát számlázhat, a helyi és a szomszédos falvakból „kölcsönkért“ előadó óránként 8 koronát kaphat. Szinte nevetségesnek tűnik az utóbbi összeg, hiszen a legjobb előadónak is készülnie kell az adott témára, amely nemcsak órákig, de egy napig is eltarthat. Emellett az összejövetelek rendszerint az esti órákban történnek, s bizony előfordul, hogy emiatt a család békéje is felborul. Ezek után nézzük meg, -hogyan történik ez a gya korlatban. Kiss Péter gyUmölcsész a harmadik faluból érkezik előadónak. Szamélygépkocsi hiányában autóbusszal utazik. Egy jó félórácska eltelik, míg a hallgatók összeverőditek. Ojabb óra az leadás, de a vita ideje kiszámíthatatlan. Az idő múlik, az előadó egyre sűrűbben nézegeti az óráját, míg kiderül, elment a busz, amivel haza kellett volna mennie. Kezdődik a futkosás jármű után, miközben áz ott töltött három óráért az előadó kiszámláz 24 koronát. (Egy kiállás vacsorára sem futja.) Az illetékeseknek érdemes lenne elgondolkozniuk az előadó szakemberek díjazása fölött, annál inkább, mivel a taglétszámban - egyre növekvő szervezetek — főleg a téli hónapokban — nagyon is igénylik az előadásokat. Az összejövetelen szóba került, hogy a tagok elméleti tudásának bővítését a szakfilmek, illetve a diafilmek vetítése is elősegítené. Erre van lehetőség, ám a rendelkezésre álló filmek közül kicsi a választék. Emellett a magyarázó szöveg csupán cseh nyelven olvasható. Nagyon fájós pont, hogy egyes szervezetek még nem fizettek be az 1971-re járó tagdíjat. Mintegy ötszázra rúg azon tagok száma, akik legelemibb kötelességüknek — tagsági díjuk kiegyenlítésének sem tesznek eleget. Még sajnálatosabb az olyan eset, amikor a szervezet egyetlen tagja sem fizet. Ez minden bizonynyal nem más, mint a vezetőség hanyagsága, gyöngesége. A választott vezotők becsületbeli kötelessége a szervezet életének, munkájának irányítása. Az olyan vezetők, akik a tisztségükből eredő feladataikat valamilyen oknál fogva nem gyakorolják, adják át a stafétabotot olyan személyeknek, akik nemcsak szorgalma san, hanem lelkesedéssel végzik a közösség ügyes-bajos dolgait. A fák téli permetezése mindig gondot okozott a kertészkedőknek. Leghatásosabb volna, ha a gépállomások növényvédő brigádjai (akárcsak a múltban) az egész faluban elvégeznék ezt a munkát. Ennél még üdvösebb lenne, ha maga az alapszervezet a helyi efsz közreműködésével szervezné meg a tagság, illetve a lakosság gyümölcsfáinak védelmét. Ez utóbbi ténykedés nemcsak erkölcsi, de némi anyagi hasznot is jelentene a szervezet részére. A két forma közül bármelyiket is választjuk, a munka egyetemes megszervezése a helyi nemzeti bizottság részéről segítséget igényel. Arról van szó — a szervezett tagokon kívül — számos állampolgár rossz szemmel nézi a fák permetezését, sőt olyan is ak^d, aki tiltakozik ellene. Az ilyen akciók azután rendszerint roszszul végződnek, az eredményességről nem is beszélve. Hiszen mindenki előtt világos, hogy a kártevők elleni véde: kezes sarkalatos pontja az egységes permetezés. Hiába törődik pl. Süreg Miklós a fáival, ha szomszédjai fittyet hánynak a kártevők pusztítására. Nagyobb eredményre vezetne tehát, ha a nemzeti bizottságok az eddigiektől hathatósabb segítséget nyújtanának a kertészkedők, szervező, kivitelező munkájához, mind a növényvédelem, mind egyéb tevékenységük területén. Végül egy- furcsa eset kerülta konferencián felszínre, mégpedig a fokhagyma eladása körül lezajlott üzérkedések. Köztudott, hogy az állami felvásárló szervek nem vették át azon termelők fokhagymáját, akik eladására nem kötöttek szerződést. Ez az álláspont hónapokig tartotta magát a termelők nagy-nagy bosszúságára. Egyszercsak „szép csendesen“ megindult a hagyma vásárlása. Igaz ugyan, hogy nem a hivatalos felvásárlók járták a házakat, hanem, üzérek, feketézők érdeklődtek a termés után. Természetes, a termelők alig várták, hogy szabaduljanak az árutól, hiszen évek során nyakukon maradt ez a portéka. Adták tehát, ahogy kérték, borravalót is ígértek, csak hátuk mögött tudják a vásárt. A termelőtől feleáron vitték a fokhagymát, bosszankodásával avagy „örömével“ mitsem törődve. Mi azonban feltesszük a kérdést; kinek a megbízásából vették áron alul a termést az említett egyének? Melyik üzembe kerüit a feketén felvásárolt termék, s ki kapta kézhez a hivatalosan megállapított pénzösszeget? A megkárosított termelők, valamint mi is szeretnénk tudni a mezítelen igazságot. 1. SZÁM 1972. JANUAR 8. • A TARTALOMBÓL: • Zöldségfélék szerepe táplálkozásunkban • Hajtassunk jácintot a lakásban • Védekezzünk a gyümölcsfák kártevői ellen • Karós vagy huzalos? • Az öntözés kérdései a korai zöldségféléknél • Elűzzük meg a bor pimpnsodását • Az anyátlanság kérdései • A Szlovák Méhészszövetség hírei • Karácsonyi emlékezés • Citromsav a méhek táplálékában Az elmondottak igazolják, fontos szerepe van a kertészkedők helyi szervezetének. A növények és fák vegyszeres védelme, a termelés irányítása, az áru értékesítése mind-mind olyan feladat, amely tettrekész vezetőket, szorgalmas embereket követel. Munkájuk még eredményesebb lehet, ha a nemzeti bizottságok, valamint az efsz-ek és állami gazdaságok segítségét élvezik. (Sándor) Hathatósabb segítséget
