Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-10 / 27. szám
Több szem többet lát a rajanyák mögött. Dr. Ürösl Pál egyik előadása alkalmával szintén megjegyezte, hogy a A Szabad Földműves méhész rovatának állandó olvasója vagyok. Figyelemmel kísérem a megjelent írásokat, hiszen azokból csak tanulhatunk. Nagyon hasznosnak tartom azokat a cikkeket, amelyek az idősebb méhészek tollából látnak napvilágot, illetve egy-egy témakört alapossággal tárgyalnak. A tavasz folyamán ilyen írás volt, amely a rajanyák értékével, illetve felhasználásával foglalkozott. Véleményem szerint a cikk szerzője túlbecsüli a rajanyákat a mesterségesen nevelt anyákkal szemben. Ellenben mind az egyiknek, mind a másiknak megvan az előnye, hátránya. Hogy melyik anyanevelési módszer a jobb, arról a méhészek saját tapasztalataik alapján meggyőződhetnek. A kezdő méhész a rajbölcsőből nevelt anyákhoz könnyebben hozzájut, így ezt tartja előnyösnek. Ismeretes, hogy a mesterséges nevelés már szakértelmet követel. Amíg a rajbölcsőből szerzett anyák kielégítik a kisebb méhészetek igényeit, addig a nagyüzemi méhészetekben mesterséges anyanevelés nélkül nem énhetünk el kielégítő eredményeket. Általában a kezdő és az idősebb méhészek idegenkednek tőle, mert mint fejlődésben levő tudomány, sok ellentmondásba ütközik. Engedjék meg, hogy tapasztalataim alapján rámutassak mindkét anyanevelési mód előnyeire, illetve hiányosságaira. Mind a rajanyák, mind a mesterséges neveléskor az ember beavatkozik a méhek munkájába. Hiszen ahhoz, hogy a méhek rajzásukból eredően anyabölcsőket építsenek, erőseknek kel lenniök, vagyis a méhész részéről gondos ellátást követelnek. Nem kell mondanom, hogy a mesterséges anyanevelés szintén az ember munkájának eredménye. A negyvenes években hasonlóan méhészkedtém, mint a cikk frója. Akkoriban nem volt szükség az anyák nevelésére, hiszen a kasos méhészektől évente mintegy tíz kasból kidobottam a méheket. így sok fiatal rajanyához jutottam és állományom évről-évre friss erőre kapott. Az anyák többségével elégedett voltam, ellenben akadt köztük gyöngébb is. Az ötvenes években a méhészet rohamos fejlődésnek indult, a kasokat felszámolták és ez kényszerűen az anyanevelésre, illetve a rajbölcsők felhasználására. Annak ellenére, ihogy Sabinovban részt vettem egy anyanevelési tanfolyamon, előnyben részesítettem a rajanyákat. Időközben azonban rájöttem néhány hiányosságra, ezért az ötvenes évek végétől a mesterséges anyanevelést űzöm. Összehasonlítás végeit évenként -tartok három rajanyát is. Két évtizede, hogy nyilvántartást vezetek a méhekről, melyek felölelik a hozamot, az anyák korát, származását, nevelési módszerét stb. Ezidáig lényegeseb különbséget nem tapasztaltam sem a fejlődésben, sem a hozamban a két nevelési módszer között. A rajanyáknál kifogásoltam a nagy rajzási hajlamot, mivel méhészetem mintegy 15 kilométerre fekszik lakásomtól. A családok a fő hordási idényt rendszerint rajzással töltötték annak ellenére, hogy lett volna mit hordaniuk. Ugyanakkor a kiváló családoktól mesterségesen nevelt anyákkal rendelkező méhek nem rajoztak, tehát semmiképpen nem maradtak alul a rajanyás családokkal szemben. A rajanyák előnye, hogy a család fejlődésének tetőfokán építi az anyabölcsőket. Ebben az időszakban a bepetézett anyabölcsők álcáit a méhek bőségesen ellátják táplálékkal, minek következtében jól fejlett anyákhoz jutunk. Hátránya, hogy éppen a legjobban mézelő, vagyis a legértékesebb család nem rajzik. !gy tehát sok esetben olyan családtól kapunk rajanyát, amelynek továbbtenyésztése nem ajánlatos. Nem mindig sikerül a legértékesebb méhcsaládot rajzásra kényszeríteni serkentés, etetés és a fészek szűkítése által. Ezt többen megpróbálták, s a legtöbbször eredménytelenül. A rajanyák további hátránya, hogy előre nem tervezhetjük a családok anyásítását. Hiszen ismeretes, hogy a rajzás ideje bizonytalan, többször el is marad. A rajzó család bölcsői nem egyidősek. Az anyák kelése közötti különbség napokra rúghat, s akadályozza tervszerű felhasználását. Továbbá az álcák egy részének etetését a méhek elhanyagolják, így a jó rajanyák mellett sok silány, fejletlen anyát is kapunk. Erről meggyőződhetünk akkor, ha a rajbölcsőből az anyák kalitkába kerülnek és kelésük után a bölcsőben nem marad felesleges tápanyag. A mesterséges nevelés legfőbb előnye, hogy- tervszerűen foglalkozhatunk vele. A kiváló tulajdonságokkal rendelkező anyáktól, mint tenyészcsaládtól, vehetünk el petéket a nemesítés céljára. Bármennyi anya nevelhető a rossz tulajdonságokkal rendelkezők kicserélésére. Hátránya, hogy nagyobb szaktudást követel. A rossz feltételek mellett nevelt anyák rövid életűek, kisebb testűek, vékonyak és gyengébb a teljesítményük. A rajbölcsőkön kívül minden fajta bölcsőszerzést a méhészek általában mesterséges nevelésnek mondanak. A pótbölcsők felhasználása semmi esetre sem számítható ide. A mesterséges neveléssel több méhész próbálkozik, de kellő tapasztalat hiányában kevés eredménnyel. Ezt rendszerint a nevelés rovására írják. Pedig az egész világon bebizonyított tény, hogy a szakszerűen mesterségesen nevelt anyák súlyra, életkorra és hozamra emmivel sem maradnak alul peteáthelyezéssel nevelt anyák egyenértékűek a jó rajanyákkal. Helyesnek tartom a cikkíró azon megjegyzését, hogy a mesterségesen nevelt anyákat tömegesen gyártják, üzletre nevelik, mely a minőség rovására mehet. Erről magam is meggyőződtem múlt év augusztusában, amikor az egyik elismert körzeti állomásról a rendelt anyát nemesítés céljából megkaptam. Olyan gondolatom támadt, nem adom be a családnak, mert olyan kicsi volt, hogy a szállító kalitkában alig ismertem fel a kísérő munkásméhek között. Ettől az anyától nem várok kiváló teljesítményt még akkor sem, ha többször a kistermetű anyák is beválnak. Szerintem ez a tény a mesterséges nevelés rovására íródik. Nem csodálkozom azon, ha a kezdő méhészek ilyen anyák láttán rosszul vélekednek a mesterséges anyanevelésről. E kérdésnél azt is meg keil mondanom, hogy számos anya került már méhészetembe a körzeti állomásokról, amelyekkel nemcsak szép eredményeket értem el, de tenyészcsaládaim színvonalát is emelte. összegezve megjegyzem, mindkét módon nevelt anya beválthatja a hozzáfűzött reményeket, ha a nevelést szakszerűen, a természet törvényének betartásával végezzük. ANTAL Z. Nem csalatkozott juhus Rudolf (Dezső) nem mondhatja magáról, hogy „öreg“ méhész, mégis kiváló eredményekkel dolgozik. Csöppnyi kertjében szinte egymást érik a kaptárak. Vagy hat évvel ezelőtt kezdte a méhészkedést néhány családdal. Abban az időben nemcsak a szakkönyveket forgatta szorgalmasan, hanem az idősebb méhészeket is meglátogatta tanácskérés, tanulás ügyében. Azóta egyik évről a másikra szaporodnak a méhcsaládok. Sikeres méhészkedésének titka, hogy szereti a szorgalmas bogárkákat. Tavasszal vagy bordásfalán időben nem sajnálja a pénzt az etetőcukorra, annak tudatában, hogy ezt a méhek meghálálják. Ezidáig ebben nem is csalatkozott. —s -Űj módszerekkel Az önköltséggel épült gyümölcstároló. A keszegfalvi (Kameničná) szövetkezet gyümölcstermesztésre szakosított, jelenleg 75 hektáron termelnek almát. Sladký Béla elnökkel kerékpároztunk a gyümölcsösbe, s közben a jövő tervekről beszélgettünk. így tudtam meg, hogy az ötéves tervben további 75 hektárral bővítik gyümölcsösük területét. Az ehhez szükséges földterületet a Vág folyó szabályozása révén nyerték, ahol folynak az előkészítő munkálatok. Eddig már 53 hektáron elvégezték a rigolirozást, s majd a föld vegyelemzése után dől el, milyen almafajta kerül a kertbe. Horváth Eduárd kertészt nem találtuk a gyümölcsösben, ellenben a növényvédelmi csoport éppen a gyümölcsfákat permetezte. Kolena András traktoros, id. Dávid János, Pataki Ferenc és Vajkai Ferenc, Molnár András csoportvezető irányításával végezte ezt a felelősségteljes munkát. A permetezéshez szükséges vizet egy mesterségesen készített tóból szerzik. Ez a gyümölcsös te rületén van, tehát jelentős időmegtakarítást jelent a csoport részére. A permetezéshez hármas keveréket (Karathane, Orthocid 40 és Ultracid 50) használtak. Az elnök azt is elmondta, hogy jelenleg öt almafajtával foglalkoznak, jonathán, Starking, Golden Delicious, Permen és Ontárió. A három, illetve hat éve kiültetett gyümölcsfák már termőre fordultak. A gyümölcsösből a szövetkezet telepére mentünk Horváth Eduárd gyümölcsész után, aki egy újítás megvalósításán fáradozik. Megkértem őt, hogy tájékoztasson a gyümölcsészetben folyó munkákról. — Gyümölcsöseink legnagyobb ellensége a lisztharmat. Megelőzése érdekében közvetlenül a virágzás előtt kétszer I>ermeteztünk Thiovit-tal. Az első alkalommal 0,75 százalékos, másodszor pedig 0,5 % töménységben használtuk. A két permetezést közötti időszak egy, illetve másfél hét. Virágzás után pedig 1 százalékos Karathane-val védekeztünk. Három fajta vegyszert használunk: 0,1 százalék Karathane-t, 0,3 százalék Orthocid 50-et és 0,1 százalék Ultracid 40 keverékét. Az említett vegyszerek hatóanyaga a lisztharmat, a hernyók, valamint a gyümölcs vanasodása ellen irányul. Főleg az Ultracid hatóanyaga hosszabb időtartamú és így kizárja a gyümölcs varasodását — mondotta a kertész. A keszegfalvi szövetkezetben eddig sok gondot okozott a gyümölcsfák aljának gyomtalanítása. A kézierővel történő gyomtalanítás hosszadalmas, költséges volt. További káros következménye pedig, hogy az alacsony-törzsű gyümölcsfák ágai megsérültek és így a termés bizonyos része elveszett. Horváth Eduárd elvtárs a közelmúltban Magyarországon járt. A Dánszentmiklósi Micsurin Tsz-ben voltak tapasztalatcserén. Itt egy olyan eljárást látott, amely teljesen kiküszöböli a kézierő alkalmazását a gyümölcsfák aljának gyomtalanításánál. A látottak alapján máris kísérletek folynak egy aljpermetező-érintőkihúzó kapa készítésén. Ez egy traktorra szerelt mechanikus szerkezet, mely a sorközben alacsony nyomással Gramoxoné-t permetez a gyomnövényre. Megtörténhet azonban, hogy a magas aljnövény a permetezés közben lehajlik,-majd utána feláll és érinti a gyümölcsfa alsó leveleit, ágait. Az érintett levelekre átragad a permetanyag és elpusztulnak. Ennek megelőzése céljából a fák koronáit úgy alakítják, hogy az ilyen kárt megelőzzék. A tapasztalat ugyanis azt bizonyítja, hogy ennél az eljárásnál a gyümölcsfa alsó ágainak legalább 60 cm magasságban kell lenniök a földtől. Az említett érintő-kihúzó kapa olyan mechanikai elven alapszik, ihogy a fatörzs érintésekor automatikusan kihúzódik, s abban semmi kárt nem tesz. Amennyiben ez az eljárás gyakorlatilag beválik, két nap alatt egy havi kézierővel végzett munkát végeznek el. Másszóval jelentősen csökkentik az önköltséget. Horváth Eduárd elvtárs egy további kísérletről is tájékoztatott. Mint ismeretes, a Starking almafák termőrefordulási ideje 4—5 év, tehát a befektetett töke csak hosszabb idő után térül meg. A Budapesti Kertészeti Kísérleti Intézetben olyirányú kísérletek folynak, hogy növekedésgátló hormonok segítségével gátolják a gyümölcsfa növekedését, de ugyanakkor lerövidítik, illetve meggyorsítják a termőre fordulási időt. Az eddigi kísérletek eredményei biztatóak, mert а В—9 elnevezésű hormonokkal permetezett gyümölcsfák sokkal korábban hoztak gyümölcsöt és a terméshozam háromszorosára növekedett. Az említett anyaggal évente kétszer kell permetezni a gyümölcsfát. Hasonló kísérleteket végzett Bagoly László mérnök, a nagykovácsi Vöröshajnal Tsz-ben CCC elnevezésű anyaggal a körtefákon. A siker itt is reményekre jogosít. A növekedésgátló hormonok alkalmazása után különféle kémiai ellenőrzéseket végeztek a gyümölcsfákon és a gyümölcsön, de sem az egyiknél, sem a másiknál nem észleltek rendellenességet. Ellenben azt tapasztalták, hogy a gyümölcsfák a következő évben normálisan fejlődtek, gyümölcsük pedig színesebb, keményebb és tárolási időtartamra alkalmasabb volt, mint a természetes módon termesztett gyümölcs. Ilyen kísérleteket végez jelenleg Horváth Eduárd is. Egyelőre még szűk keretek között, mert az említett В 9-es anyagból 'csak 5,5 kg-ot sikerült beszereznie. Hogy miként válik be a kísérlet, a jövő ad rá feleletet. Annyit azonban le kell szögezni, hogy Horváth kertész érti a mesterségét és az új technológia alkalmazását szorgalmazza. Ha már a gyümölcsészetnél tartunk, fontosnak tartom megemlíteni, hogy a keszegfalvi szövetkezet önköltséges alapon 100 vagon befogadóképességű gyümölcstárolót épített. A négy millió korona ráfordítással épült gyümölcstároló páratlan a maga nemében. Az oldalfalakat alumíniumlemezek borítják. A bordázott alumíniumlemezek alatt 12 cm vastagságú poliészter van. A tároló öt részből áll és minden helyiség különkülön üzemeltethető. Az öt tárolóhelyiségből kettő 50—50, három pedig 17—17 vagon befogadóképességű és automatikusan működik. Tekintettel arra, hogy a szövetkezet egész éven át nem tudná biztosítani a tároló üzemeltetését, szerződést köt néhány üzemmel, akik a holtszezonban zöldség, hús, illetve más termények tárolására alkalmazzák. ANDRISÉIN JÖZSEF A növényvédelmi csoport tagjai előkészítik a permetezéshez szükséges anyagot. Munkában a szórófejek. Az üdezöld gyümölcsfák bó termést ígérnek.
