Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-08-14 / 32. szám

2

SZABAD FÖLDMŰVES

1971, augusztus 14.

Választás előtti híradó

Teljesítették a programtervet

A dunaszerdahelyl (Dim. Streda) járásban is készülnek a választásokra. Már július elején megkezdték a képviselők tevékenységének értékelését és, a nemzeti bizottságok nyilvános plénum ülésein a választók részvételével beszéltek az elmúlt választási időszakról, és arról, hogy egy-egy képviselő hogyan állta meg helyét, milyen mértékben vette ki részét az 1964- ben elfogadott választási akciós programterv teljesítéséből.

A választási előkészületekről Miklós István elvtárstól, a járási nemzeti bizottság elnökétől érdeklődtünk. Általában úgy értékeli az elmúlt választási időszakot, hogy nagyon nehéz volt, mert 1965. június 17-én, amikor Kulcsodnál a Duna áttörte a gátat, a hömpölygő áradat 20 652 hektár földet öntött el, 207 lakóházat döntött össze és mintegy 809-et megrongált. Az árvízkár 100 millió koronára rúgott, de ez csak a kimutatható összeg. Ezen kívül sok kár keletkezett pl. a termőföldben, mert az ár sok helyen elsodorta a humuszgazdag rétegeket. A nemzeti bizottságok képviselői ebben az időszakban példásan helytálltak, és olyan jó szervező munkát fejtettek ki, hogy az árvíz okozta sebeket állami segítséggel rövid' időn belül sikerült behegeszteni.

A választási időszakban a képviselőket próbára tette az 1968/ 1969-es időszak is. Mivel azonban a járási nemzeti bizottság egészében hű maradt a marxista-leninista elvekhez, a proletár internacionalizmus szelleméhez, a képviselőknek csak elenyésző százaléka ingott meg. Inkább a járási nemzeti bizottság apparátusában 'mutatkoztak jobboldali opportunista, illetve antidemokratikus tendenciák. Persze csak pár emberről volt szó. Az antidemokratikus tendenciák Miklós elvtárs szerint abban nyilvánultak meg, hogy az apparátus néhány dolgozója lebecsülte a jnb tanácsa mellett működő szakbizottságok munkáját, sőt teljesen ignorálva ezokat, önkényesen akart cselekedni. A járási nemzeti bizottságok tanácsa azonban aktívan harcolt az ilyen megnyilvánulások ellen, s később a jobboldali opportunista, valamint antidemokratikus nézeteket valló egyéneket eltávolította az apparátusból vagy kisebb beosztásba helyezte őket.

A választási akciősprogramterv teljesítésével kapcsolatban Miklós elvtárs úgy nyilatkozott, hogy lényegében teljesítették, egyedül csak a kórház bővítését nem tudták megvalósítani. Járási méretben az elmúlt hétéves időszakban megközelítőleg 900 millió koronát ruháztak be. Azonban megjegyzi, hogy a jövőben főleg a tervezett akció építését helyezik előtérbe és a beruházási összegeket is ezekré összpontosítják.

A tervfeladatokat azért is sikerült teljesíteniük, mert a szakbizottságok igen aktívan tevékenykedtek. Elég rugalmasan dolgozott a tanács és a plénum is, azonban sokszor az üléseken gyenge volt a részvétel. A plénumüléseken például az átlagos megjelenés mindössze 70 százalékos volt. Ez azt jelenti, hogy a képviselők harminc százaléka rendszeresen távol maradt a plénumülésröl. A képviselők munkáját ebből a szempontból is értékelik és azokat, akik indokolatlanul maradtak távol, nem jelölik újra.

A járásnak igen gazdag programterve volt az elmúlt választási időszakban, melynek teljesítése lényegesen hozzájárult a dolgozók élet- és munkakörülményeinek megjavításához és életszínvonalának emeléséhez. Érdemes megemlíteni belőle néhány adatot. Az 1964—1970-es időszakban a mezőgazdasági termelés 405 millió, az ipari termelés pedig 515 millió koronával emelkedett. A szolgáltatások értéke 13 millió koronáról 31 millió koronára nőtt. jelentős beruházások történtek ,az iskolaügy és az egészségügy szakaszán. Iskolák építésére 65, egészségügyi központok építésére 21 millió koronát fordítottak, az utak javítására pedig 18 millió koronát, öszszesen 4732 lakást adtak át rendeltetésének. Tizenkilenc iskola, 21 óvoda, öt kultúrház épült. Dicséretet érdemel a járási nemzeti bizottság azért, hogy egyre több munkalehetőséget teremt a dolgozók számára. A foglalkoztatottság 1963-ban 23 500 volt, a múlt évben már 29 500-ra emelkedett. A nyugdíjakat 130 ezer koronával kerekítették ki.

A jnb elnöke elmondotta, hogy az új választási időszakra még gazdagabb programtervet akarnak kidolgozni, viszont ennek teljesítése még aktívabb képviselőket igényel. Ezért az új képviselők 20—25 százaléka fiatal lesz, és mivel az asszonyok is igen aktívan bekapcsolódtak a feladatok teljesítésébe, szintén ugyanilyen arányban jelölik őket.

Az interjú után még elbeszélgettünk Lengyel László és Mácsai GyuLa elvtársakkal, a kulturális osztály dolgozóival. Ök már teljes akcióban vannak. Az agitációs és a propagációs terv koncepcióját már elkészítették, amelynek alapján több előadássorozatra, rendezvényre kerül sor. Választási akciós programterveket, plakátokat készítenek és hamarosan kiadják a választási híradót. Különösen nagy figyejmet fordítanak azokra a fiatalokra, akik először járulnak az urnák elé. „A fiatal választók joga és kötelessége“ címen előadássorozatot tartanak. A SZISZ lektoraival együtt megmagyarázzák nekik a választás politikai jelentőségét, igyekeznek kialakítani a helyes világnézetet. El akarják érni, hogy minden fiatal aktívan bekapcsolódjon a választási kampányba és a munkából tudatosan vegye ki részét.

A dunaszerdahelyi járásban azzal a tudattal készülnek a választásokra, hogy eddig derekas munkát végeztek, mint ahogy Miklós elvtárs mondotta, és remélik, hogy a jövőben is az eddigihez hasonló sikereket érnek el.

(balia)

Szilárdítsuk

az anti imperial ista egységet

A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának bukaresti 25. ülésszaka is az antiimperialista erők szorosabb együttműködését segítette elő. A KGST-be tömörült szocialista országok integrációs együttműködése kétségtelenül növelni fogja a jövőben a szocialista országok gazdasági és politikai potenciálját. A testvéri országok 1971. augusztus 2-i krími találkozója szintén a szocialista közösség, az antiimperialista erők egységének erősítése jegyében zajlott le. Több szocialista ország kommunista és munkáspártjának vezetői, valamint párt- és államférfiak találkozkoztak.

A krími találkozó szívélyes baráti légkörben és a teljes egyetértés, a kölcsönös megértés szellemében zajlott le. Találkozott Todor Zsivkov, a Bolgár KP Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke; Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, jumzsagjin Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkráa, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Edward Gierek, az LEMP Központi Bizottságának első titkára. Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára, Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, Nyikolaj Podgornij, az SZKP Pólitikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Pjoter Seleszt. az SZKP Politikai Bizottságának tagja, az Ukrán KP Központi Bizottságának első titkára.

A találkozó első részében a résztvevők tájékoztatták egymást az országukban folyó építőmunkáról és eredményeikről. Mindannyian egyetértettek abban, hogy a szocialista internacionalizmus alapján létrejött sokoldalú együttműködés már olyan sikereket hozott, hogy egyre nagyobb jelentőségű a világpolitika alakulásában.

A testvéri országok vezetői foglalkoztak a kommunista világmozgalom fejlődésével is. Alapos elemzés után megállapították, hogy a nemzetközi fejlődés úgy alakult, mint ahogy azt a kommunista és munkáspártok 1969- es nemzetközi tanácskozásán értékelték. Hangsúlyozták, hogy a jobb- és baloldali opportunizmus elleni harc egyre jobban előtérbe kerül, és az összes haladó és nemzeti felszabad!Miért közeledik Kína a „Papírtigrishez"í

2

Az egész világot lázba hozta az a bejelentés, hogy Nixon, az Amerikai Egyesült Államok elnöke Csou En-lajnak, a Kínai Népköztársaság miniszterelnökének meghívását elfogadva 1972 májusa előtt látogatást tesz Kínában.

A látogatásra nem véletlenül és meglepetésszerűen kerül sor. Még 1968 novemberében nyilvánosságra került egy kínai nyilatkozat, amelyben a kínai vezetők Nixon elnök megválasztása után elfogadták az USA régebbi keletű felhívását a varsói kínai—amerikai diplomáciai megbeszélések felújítására. Ezeket a tényeket a Washington Post című amerikai újságból ismerte meg a világ közvéleménye. Később a találkozó esélyei csökkentek, mert Kínában a „kulturális forradalom dühöngött és Nixon nagyon óvatosan közeledett Kínához. Sőt 1969. január 27-én egy sajtókonferencián bejelentette, hogy az amerikai kormány továbbra Is ellenzi a kommunista Kína felvételét az ENSZ-be. Azonban később Henry Kissingernek, külpolitikai tanácsadójának utasítást adott, hogy puhatolózzon Peking felé, és közölje a kínai vezetőkkel, hogy tárgyalási szándékai komolyak, júniusban már enyhítették az embargót az amerikai—kínai kereskedelmi kapcsolatokban. Azóta többször felmerült a találkozó lehetősége és az előfeltételek elég nehezen alakultak ki, mert a Tajvanban uralkodó Csang Kaj-sek kormánya offénzívába kezdett, és minden eszközt felhasználva igyekezett megtorpedózni a találkozót. Az amerikai kormány sietve nyilatkozott, hogy a Kínai Népköztársasághoz való közeledés, esetleg annak elismerése nem zárja kt a Tajvanhoz való jó viszonyt, és ennek a politikának nem lehet olyan ára, hogy Tajvant kirekesszék a nemzetek családjából. Amerika számára tehát elég kényes volt a kérdés, azonban a döntő lépést a találkozó felé Kína tette meg. Ismeretes, hogy egy amerikai pingpong csapatot a kínaiak meghívtak és ez a jelentéktelennek látsző esemény — a csapat kínai tartózkodása — indította el az események lavináját. Ügy is jellemzik, hogy megkezdődött a „ping-pong diplomácia“.

A The New York Times amerikai újság szerint Csou En-laj kínai miniszterelnök olyan kijelentést tett, hogy Kína csak akkor venné fel a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Államokkal, ha az amerikai hatodik tengeri flotta megszüntetné a biztonsági zárat Tajvan, a valamikor Kínához tartozó sziget körül. A miniszterelnök Tajvan felé több nyilatkozatot tett. Ezekben bőséget, gazdagságot ígér a tajvani népnek, ha Kínához csatlakozna. Egyben hozzáfűzte, hogy semmiféle megtorlást nem alkalmaznának a „hűtlen sziget“ ellen. Ezek után a tajvani tiltakozási hullám is meggyengült. Még egy kényes kérdés fékezte a közeledést. Az ún. két Kína elmélete. Ugyanis az amerikai kormánynak külpolitikai kommentátorok szerint végre is el kell ismerni a Kínai Népköztársaságot, és egyet kell értenie Kína ENSZ-tagságával is. Viszont egy országot két küldöttség nem képviselhet az ENSZ-ben. Ezzel kapcsolatban felmerült egy Amerika számára kedvező lehetőség, hogy ha Kina bekerülne az ENSZ-be, esetleg Tájt van sértődöttségből visszahívná küldöttségét, és ezzel lényegében megoldódna a probléma, mert Amerika egyszerűen elhallgatná az eseményt.

A kínai—amerikai közeledés háttere és főleg távlati célja egyelőre nagyon sok találgatásra ad okot. A július 15-én közzétett nyilatkozat, amelyből a világ arról értesül, hogy Nixon a Kínai Népköztársaságba látogat, még mindig élénken foglalkoztatja a külpolitikusokat. A nyugati sajtó

általában kárörvendő, és úgy látja, hogy a közeledés az anti-imperialista erők szétforgácsolásához vezethet. Ezzel párhuzamosan növekedik a szovjetellenesség is. A nyugati sajtóban közzétett kommentárok már most is nagyra értékelik Kína egységbontó tevékenységét, amelynek következtében például ennyire elharapózhatott az indokínai háború. Olyan találgatások is napvilágot láttak, hogy a közeledés esetleg elhallgattathatja az amerikai erők egyre erősödő hangját, a vietnami háború megszüntetésére. Felmerül az őszinteség, vagy pedig a látszat politikája. Érdekes, hogy Nixonék most olyan kijelentéseket tesznek, hogy a szilárd béke a világban nem valósítható meg a 750 millió lakosú Kínai Népköztársaság nélkül. Az elmúlt évtizedekben ezt a Szovjetunió és az összes szocialista ország számtalanszor hangsúlyozta. Az amerikai kormány miért éppen most jött rá erre? A szocialista országok számtalanszor sürgették, hogy a Kínai Népköztársaságot vegyék fel az ENSZ-be. Ismeretes,, hogy az amerikai küldöttség zet mindig ellenezte.

Sokat beszélnek az amerikai „háromszög szemléletről“ is, amely szerint Amerika Peking felé való közeledése nyomást gyakorolna a Szovjetunióra, amely a jövőben nem tudna olyan nagy erőkifejtéseket tenni az országok függetlenségi törekvéseinek, valamint a világbéke megteremtésének érdekében. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy a Szovjetunió kezdeményezésére jött létre a szovjet—nyugatnémet, valamint a lengyel—nyugatnémet szerződés megkötése is, és javulnak a viszonyok a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között, szó volt az NSZK és Csehszlovákia diplomáciai kapcsolatainak rendezéséről és végső fokon az európai biztonsági értekezlet összehívásáról is. Az is közismert, hogy amíg a Szovjetunió igyekszik tárgyalások útján egyengetni a népek közeledésének útját, az Amerikai Egyesült Államok minden olyan agressziós háborút támogat, amely a népek függetlensége és a haladó erők ellen irányul. A szovjet lapokban megjelent kommentárok hangoztatják a Szovjetunió őszinte szándékát a Kínai Népköztársasághoz, és üdvözölnék, hogyha az USA őszinte szándékból ismerné el a Kínai Népköztársaságot, és ezzel egyidejűleg a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, valamint a Koreai Népidemokratiikus Köztársaságot is. Ügy vélik, hogy az események alakulása majd feltárja Peking és Washington valódi szándékait.

Elgondolkoztató az is, hogy eddig Mao Ce-tung csak „papírtigrisnek“ tartotta az Amerikai Egyesült Államokat, most mégis előnyösnek látja a vele való szorosabb kapcsolatok kiépítését. A két ország közeledésének következményei tehát egyelőre még beláthatatlanök, azonban egy biztos, hogy Nixounak megjavítja a helyzetét a jövőre sorra kerülő elnökválasztási kampányban. Esetleg nem kell konkrét lépéseket tennie a vietnami háború befejezésére, mert Kína nyomása Hanoi felé erősödhet, vagyis kisebb lesz a kínai segítség Vietnamnak.

A ping-pong politika oda is vezethet, hogy Kina „lekenyerezése“ ecetében az imperialista reakciós erők több országban vérbe fojthatják a haladó erők törekvéseit és a szocializmussal szimpatizáló rétegek helyett a kizsákmányoló rendszereket konzerválni akaró erők kerülhetnek fölénybe.

Balia lózsef

tó erűk összefogására szükség van az egyre dühödtebb imperialista hatalmak ellen, amelyek eszközökben nem válogatva igyekeznek vérbe fojtani a függetlenségükért küzdő népek harcát. Az antiimperialista erük egységének erősítésére egyre nagyobb szükség van, mert csak egységesen lehet sikeresen küzdeni az imperializmus ellen.

Kiemelhető a tanácskozás napirendjéből, hogy igen nagy figyelmet szenteltek az európai biztonság kérdésének. Megállapították, hogy a testvéri szocialista országok a gyakorlati életben valósítják meg a lenini külpolitikát, és amint ismeretes, számos kezdeményezést tettek Európa békéjének biztosítására. Leszögezték, hogy a népek alapvető érdekében valamennyi európai államnak konkret lépéseket kell tenni. Az európai értekezlet összehívása, a Német Szövetségi Köztársaságnak a Szovjetunióval és a Lengyel Népköztársasággal kötött szerződéseinek ratifikálása, a nyugat-berlini probléma rendezése, a müncheni egyezmény kezdettől vplé érvénytelenítése, az Európában levő fegyverek és fegyveres erők csökkentése fontos határkő lehet és kell is hogy legyen a tartós európai béke megteremtése útjának.

A szocialista országok továbbra is sokoldalú támogatást adnak az indokínai népnek az amerikai agresszió ellen vívott hősies harcához. A résztvevők véleménye szerint a Dél-Vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának tett javaslatai az indokínai konfliktus békés rendezésére, amelyek az ismert „hét pontban“ nyertek kifejezést és amelyekkel teljes szolidaritást vállalt a VDK kormánya, megfelelnek Indokína összes népei alapvető érdekeinek és igazságos alapot képeznek a béke és a biztonság helyreállítására Délkelet- Ázsiában.

A közel-keleti helyzettel kapcsolatban az a nézet alakult ki, hogy Izraelnek a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozata szerint vissza kell vonulni a megszállt arab területekről. A Szudáni Kommunista Párt és a demokratikus erők ellen folytatott kegyetlen terrort a résztvevők elitélték és megállapították, hogy a reakciós erők a szudáni nép érdekével ellentétben cselekedtek.

A találkozó fő vonala az antiiniperialista egység kialakítása volt. A kizsákmányoló kapitalista államok mostanában főleg azért kezdtek támadásba, mert a szocialista országok gazdasági sikerei egyre nagyobb tömegeket nyernek meg a szocialista eszméknek. Bebizonyosodott, hogy a szocialista rendszer képes az ökonómiai és szociális problémák megoldására, és a nemzetek békés, boldog életének megteremtésére. Az egyre nagyobb krízist vészelő kizsákmányoló rendszerek felrúgva a demokratikus intézményeket, nem riadnak vissza a terrorcselekményektől sem. Mivel gazdasági téren nem tudják azt nyújtani a dolgozóknak, amit a szocialista rendszerek, a forradalmi mozgalmakat terrorral igyekeznek elnyomni és ez sikerülhet is nekik, ha rések keletkeznek az antiimperialista egységben.

MEZÖGAZDASÄGUNK PÉLDÁSÁN TELJESÍTI A SZERZŐDÉSES GABONAELADÄSI KÖTELEZETTSÉGEIT

A mezőgazdasági dolgozók szakszerű és lelkiismeretes munkája, valamint a kedvező időjárás következményeként mutatkozó jó gabonatermés a felvásárlásban is bíztató jelenségekhez vezetett. Az eddigi eredmények ismeretében feltételezhetjük, hogy hazánk mezőgazdasága néhány nap leforgása alatt teljesíti és túl is szárnyalhatja a szerződéses gabonaeladási kötelezettségeit.

ürömteli jelenség, hogy Szlovákia földművesei, mezőgazdasági üzemei már augusztus ötödikéig —т amikor az északi járásokban a gabona begyűjtése csak a kezdeti stádiumban volt — teljesítették szerződéses gabonaeladási kötelezettségüket s ezzel egyidejűleg a CSKP megalakulása 50. évfordulója, valamint а XIV. kongresszus tiszteletére vállalt szocialista kötelezettségeiket is, melyek fejében terven felül 60 ezer tonna gabonát juttattak az állami alapokba. Ezek az eredmények a mezőgazdasági dolgozók példás helytállásáról tanúskodnak és egyben meggyőzően bizonyítják azt is, hogy a szocialista mezőgazdaságunk szilárd alapokon áll, s hogy a CSKP XIV. kongresszusa reális, tehát teljesíthető feladatokkal bízta meg mezőgazdaságunk dolgozóit.