Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-31 / 30. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1971. július 31 t f A kiHúh (тщбК йуижкЫш&оС „A mezőgazdaság gyors fejlődése azt eredményezi, hogy mindjobban elterjednek a kolhozközi egyesülések és az állami gazdaságok és kolhozok termelési egyesülései, agráripari komplexumok jönnek létra. Ezekben hatékonyabban használják fel a gépeket, a beruházásokat és a munkaerő-tartalékokat, szélesebb körben alkalmazzák az ipari módszereket. A párt támogatni fogja falun a termelés megszervezésének ezeket a formáit.“ (Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának а XXIV. kongresszuson elhangzott beszámolójáből.) Oj állattenyésztő telep a Krasznodár-területi Lenin kolhozban. Puskinszkoje kubányi falu szomszédságában két kis tanya állt évtizedek óta egymás mellett. A tanyaiak náddal és szalmával fedett öreg házakban laktak, amelyeket még nagyapáiktól és dédapáiktól örököltek. Ezek a házak a forradalom előtti falvak sivár életét szimbolizálták. És lám: a krasznodári terület kaukázusi járásának térképéről eltűnt a két tanya, lakói — hatvannégy család — tartós téglaházakba költöztek Puskinszkoje falu üj utcáiban. A hatalmas gépekkel lerombolt régi épületek ehlyén a Haladás kolhoz földjei zöldellnek. Amikor a területi központból vagy a fővárosból vendégek érkeznek, Prokofij Rakutyin, a kolhoz elnöke végigvezeti őket Puskinszkoje utcáin, a régi faluról és a falu mai életéről beszél a látogatóknak. Azután a kultúrházba invitálja a vendégeket, majd a két új iskolát mutatja meg, ahol több mint ezer gyermek tanul. Ezután a tv-antennákkal koszorúzott új lakóépületek bemutatása következik. A házak a kolhoz téglagyárában égetett téglákból épültek. A házakba most vezetik be a vizet. És okvetlenül megkínálja őket a kolhoz konzervgyárában készült alma- vagy paradicsomlével. A konzervgyár két éve üzemel. Az elnök végül megmutatja a gépesített tehénístállókat és még sok egyebet, mintha így akarna dicsekedni: nos, ilyen az új falusi élet... Puskinszkoje lakói az életükben bekövetkezett kellemes változást a Krasznodári Területi Kolhozépítő Egyesülésnek köszönhetik. Az egyesülésben több mint negyven kolhozközi építővállalat vesz részt. Az egyesülés elnökhelyettesével, Gavril Gluscsenkóval meglátogattuk a gulkevicsi építővállalatot. A vállalat nyolc kolhozban végez építéseket, ezek a kolhozok 'évente több mint 2 millió rubelt fizetnek be a „Mezskolhozssztroj“ számlájára. Csaknem minden kolhozban megalakították az építőrészlegeket. Ezekben szakképzett kőművesek, vakolók és szerelők dolgoznak, ők fektetik le a vízvezeték-hálózatot, ők végzik a közművesítésnél a villamos szerelési munkákat. Milyen elvek irányítják a kolhozközi építők munkáját? — Volt idő, amikor főleg tehénistállókat és sertésólakat építettünk — mondja G. Glucsenko. — Ma már kulturális és jóléti intézményeket: egyre több klubot, áruházat, iskolát is építünk. Ez teljesen érthető: a lakosság kulturális igényei megnövekedtek. Utunk során szavalnak szemléletes igazolását láttuk az Otrado—Kubanszkája, Szokolovszkája kozák falvakvan, továbbá a TiszjacsniJ tanyán. És nemcsak ezeken a helyeken. Gluscsenko előhúzta noteszét és számokat kezdett sorolni. A terület kolhozközi építői évente 35—40 iskolát, ugyanannyi bölcsődét és óvodát, húsz klubot és körülbelül 400—500 lakóházat építenek. Természetesen a kolhozok üzemi építkezéseinek tempója sem csökken. Évente Kubány kolhozaiban több mint háromszáz istállót és 'tyúkfarmot adnak át az építők üzemelésre. A Haladás, a Hazánk, az Iljics emlékezete és sok más kolhozban ma már zöldség- és gyümölcsfeldolgozó üzemek, tejgyárak és takarmánykeverő üzemek működnek. Felépítésük lehetővé tette, hogy ősszel és télen, hmikor a mezőn megfogyatkozik a munka, a kolhoztagoknak munkát és keresetet biztosítsanak. Térjünk azonban vissza a gulkevicsi építővállalathoz. Az építkezések szétszórtsága az irányító munkát nagyon megnehezítette. Ezen a problémán a diszpécser-szolgálat megszervezése segített. Állandó és hordozható modem rádióállomások állnak a szolgálat rendelkezésére. Az egyesülésnek több mint 250 ilyen rádióállomása van. Anyagbeszerzők helyett az építőanyagok szállítását a technológiai készletező szolgálat irányítja. A kolhozközi egyesülés építői saját vasbetonelem-gyártó és habarcskeverő üzemmel rendelkeznek. Az építőanyagok java részét azonban az egyesülés területi bázisáról, a szomszédságban működő gulkevicsi kombinátból szállítják. Ebben a kombinátban is jártunk. A modern, kitűnően gépesített üzemben vasbeton szerkezeteket és paneleket gyártanak. A kombinát évi kapacitása: 100 000 köbméter betonelem. A technológiai folyamatokat automata gépek irányítják. Emellett a kombinát padlódeszkákat, ablakkereteket, ajtókat és más asztalosárút is szállít a építkezésekhez. Hamarosan üzemelni kezd a szobablokkokat készítő üzemrész, ezekből a blokkokból a helyszínen szerelik össze a lakóházakat. Még egy érdekes tény: az üzemben a paneleket szabványosították, ez lehetővé teszi, hogy ugyanazon alkatrészekből baromfinevelőket, istállókat és más objektumokat építsenek. A szabványosítás leegyszerűsítette a gyártástechnológia folyamatát és az építkezések szerelési munkáit. Az eredmény: az istállók, ólak, tyúkfarmok építésének ideje a régi időtartam felére, illetve negyedére csökkent. A területi kolhozközi építő egyesülésnek körülbelül húsz téglagyára van. Évente 90 millió téglát égetnek. E gyáraknak több mint a fele az utóbbi 2—3 évben épült, a modern technika és technológia eredményeinek felhasználásával. A többi gyárat rekonstruálták. Az egyesülésnek ezenkívül cementgyára, homok és kavicsbányái, fakitermelő üzemegységei, tervezőintézetei is vannak. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a kolhozokban az építkezés üteme állandóan növekszik. Amíg öt évvel ezelőtt az építésiszerelési munkák értéke 40 millió rubel volt, az elmúlt évben már több mint 73 millió rubel, és 2—3 év múlva eléri a 100 millió rubel értéket. Egyszóval a kolhozfalvak és községek a széles körű építési program nyomán szép, közművesített, modern településekké változnak át. Sz. K. AZ IDŐBÉR ÉS AZ IDÖNORMA Az időbér a munkában eltöltött idő (munkaidő) szerinti munkabérezési forma. Ismeretes változatai: órabér, napibér (napszámbér), heti- vagy havibér. Az időbér független a teljesítménytől. Ösztönző hatása tehát csak az időbér emelési lehetőségének van. Ez a legegyszerűbb bérezési forma. Elônýe az egyszerű elszámolás, nem ösztönöz anyagpazarlásre, állandó keresetet biztosit, helyes megállapítása kifejezi a szaktudást és a munkavállaló személyes értékeit. Hátránya, hogy nem ösztönöz a teljesítmény növelésére, sőt a színvonal tartására sem, fennáll az egyenlősdi veszélye, vagyis kisebb teljesítményért is azonos bért kap, mint a jobban és többet dolgozó. Hátrányai miatt inkább a teljesítménybért alkalmazzák. Az időnorma (normaidő) az egységnyi munkateljesítményhez szükséges időtartam, időegységben (óra, perc) kifejezve. Két fő részből áll: az előkészületi, illetve befejezési időből és a darab időből. Az előbbi csak sorozatonként merül fel, az utóbbi a munkadarabokon végrehajtandó műveletek elvégzéséhez szükséges időtartam, amely az alapidőből és az időnormába beszámítható munkamegszakítások időtartamaiból áll. Tokió kitelepít kétezer gyárat A Tokió vizét és levegőjét szenynyező kétezer ipari létesítményt új helyre telepítik át — írja az II Giorno című milánói lap. Ezek többsége a Tokiói-öböl medrének kiszárított részén kap helyet. Az áttelepítést a tízéves „városgyógyító“ terv alapján végzik, amelynek az a célja, hogy megóvja a japán főváros tizenkét millió lakosának egészségét. A terv megvalósítása első szakaszában mintegy 800, a környezetre veszélyes gyárat telepítenek ki a városból, amelyek eddig büntetlenül terjeszkedtek a belvárosban — a lakosság heves tiltakozása ellenére. A japán gazdaság föllendülését a hatvanas években nemcsak a nagyszerű eredmények jelzik, hanem újkeletű problémák Is, amelyek közül az egyik a légszennyeződés. Tokió levegője ugyanis annyira megromlott, hogy most a legmérgezőbbek közé tartozik a világon. A városatyáknak a levegő megtisztítására indított akciója először a kisebb kohászati üzemeket sújtja majd, amelyek nem képesek megfizetni a drága légszűrő-berendezéseket. Első áttelepítési zónaként a tokiói repülőtér környékét jelölték meg, amelyet már 1968 óta készítenek elő erre a vállalkozásra. Ezen a területen 1975-ig 200—250 vállalat kap helyet, s ez lesz Japánban a legnagyobb ipari komplexum. Egyébként 400 tokiói vállalat már maga kérte áttelepítését. A terv második- szakaszában — 1975 után — újabb ezer ipari létesítményt helyeznek városon kívülre. A VOLGA ITATJA A SZTYEPPÉT Nem messze a Volgán túli Abasevo falutól, a dombtetőn vasbeton emlékfal magasodik. A falon Lenin művészien kirakott mozaik-portréja és a Volgán-túli vidék déli részének térképe látható. Innen indul, és a száraz pusztán a kolhozok és a szovhozok földjein át 280 kilométeres távon húzódik a Kujbisevi Vízellátó és Öntöző Csatorna. Hat szivattyúállomás gondoskodik a víznek mintegy 250 méteres felemeléséről. A csatorna a Volgán-túli vidék déli részén sok millió hektár aszályos földet lát el vízzel, és százezer hektár mezőgazdasági területet öntöz. MEGFEJTETTÉK A SZEVAN TITKÁT A szakemberek kiszámították, hogy a Szevan tóba sokkal több víz ömlik, mint amennyi kifolyik belőle. Ez annyit jelent, hogy a víz a föld alá tűnik el. De hol? A tudósok sokat fáradoztak a természet e titkának megfejtésén, végül aztán rájöttek: a parttól öt kilométerre igen nagy föld alatti lefolyót, valóságos folyót találtak. Most a tudósok 'egy másik feladat megoldásán töprengenek: hogyan őrizzék meg ezt a vizet a Szevan számára, amelyet az Ararát völgyének öntözésére használhatnának fel. ŐSEINK KENYERE Biológus tudósok, akik a Pamír legnehezebben megközelíthető zugaiba indultak, a Barlang folyó völgyében kis földterületre bukkantak, amelyen törpe búza nő. Figyelmes tanulmányozás után megállapították, hogy ez a szakálltalan kalászú növényi kultúra ősi eredetű. Néhány évezreddel ezelőtt termesztették ezeken a helyeken. Az elfelejtett búzafajta a hosszú évszázadok alatt kitűnően megtanulta elviselni a zord pamíri időjárás szeszélyeit, és teljesen aszálytűrő lett. MAMMUT-TEMETO Egy paleontológusokból, geológusokból és jégkutatókból álló szovjet tudományos expedíció három mammut-koponyát, továbbá ezernyi miammutcsontot fedezett fel az Indigirka folyó medencéjében, Jakutiában. Az örökké fagyott föld minden jel szerint a történelem előtti állatok egyik leghatalmasabb temetőjét rejti itt. Hatalmas vízszivattyúk erős sugárral távolítják el a csontokat borító folyótiordalékot. A jelenlegi felszín alatt 3—4 méterrel a legkülönbözőbb korú mamműtok csontjai nyugszanak. A tudósok becslése szerint a mamműtok és más állatok 9—10 ezer évvel ezelőtt éltek. Egyes csontjaikat házépítésre használta fel az ősember. A közelben megtalálták a mammutkorszak végéről származó, eddig egyedülálló északi emberi település nyomait is. TÍZÓRAI — ISKOLÁSOKNAK Tbilisziben, Grúzia fővárosában az új gyermekélelmezési kombinát naponta 11 ezer adag különféle készítményt küld az iskolába. < A kubányi kolhozokban többszintes épületeket is építenek.
