Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-07-31 / 30. szám

1971. Július 31. SZABAD FÖLDMŰVES SZÖVETSÉGI SZEMLE A SZÖVETKEZETI FÖLDMŰVESEK SZLO V ÁK l A1 SZŐ VETSÉ G É Ni E K b Ó R UM A Falusi ifjúságunk és a sportolás A testnevelés küldetése: segíteni a lakosság fizikai képességeinek fej­lesztését, mivel az egészség, a testi, lelki frisseség a jó munkaeredmé­nyek alapvető feltétele. Főleg a Test­nevelést Szövetség alapszervezeteire, az iskolák pionír- és SZlSZ-szerveze­­teire hárul az a fontos feladat, hogy szervezzék és irányítsák a sportte­vékenységet. Tény, hogy az önkéntes sportolás megteremtésének bölcsője az iskola. A jól felkészült pedagógusok az ál­talános iskolákban rakják le a tö­megsport alapját, szerettetik meg a gyermekeket a sporttevékenységgel. Napjainkban egyre több kilencéves alapiskola Rendelkezik tornaterem­mel, amely még nagyobb lehetősége­ket biztosít a testnevelés széles ská­láján. jelentős azoknak a falusi iskolák­nak a száma, ahol több sportággal foglalkoznak. A CSKP megalakulásá­nak 50. évfordulója alkalmából indí­tott „Vörös csillag nyomában“ elne­vezésű nemes vetélkedő során több sportakcióre került sor, s. a diákok figyelemreméltó eredményeket értek el. Mind több azoknak az iskoláknak a száma, ahol komolyan foglalkoz­nak a tömegsport fejlesztésével: évente kétszer is rendeznek atlétikai vetélkedőket, amelyeken belül futó, dobó, ugró számokban versengnek a tanulók; s természetesen a labda­játékokban úgyszintén. Télidőben sí­tanfolyamokon vesznek részt a gye­rekek és asztalitenisz, valamint sakk­­vetélkedőket szerveznek. A versen­gés körzeti, sőt magasabb szinten folyik, s megindul a különleges te­hetségek kiválasztása. Persze, nem állíthatjuk, hogy ez mindenütt sikerült. Vannak olyan is­koláink is, ahol a kötelező testneve­lési órákon kívül vajmi keveset tö­rődnek az önkéntes sportolással. A gyerekeknek ezt a legelemibb vágyát sem elégíti ki, hogy ping-pongasztalt vásároljanak. A meglevő fogyatékosságok ellené­re bátran állíthatjuk, az iskolák több­ségében megkedveltetik a sportolást a tanulókkal, ami lényegében helyes útra tereli az ösztönös gyermekvir­tust. De hogyan lesz tovább, ki karolja fel a serdülő Ifjúságot? Aki tovább tanul középiskolákon avagy szaktan­­intézetben, rendszerint űzi a kedvelt sportágat, ha van rá módja. A mező­­gazdasági szaktantintézetekből azon­ban rövidesen visszakerül falujába az ifjú. Sajnos, sokan el sem végzik a szaktanintézetet, hanem a kilenc­éves iskola befejezése után munkát kérnek a Szövetkezetben. A szövetkezeteink egyre jobban megszilárdultak az utóbbi években, s ezáltal javult a kereseti lehetőség. A fiatalok közül "mégis sokan búcsút mondanak a közösnek — holott szük­ség lenne rájuk — s elvándorolnak a közeli városokba vagy távolabbi iparvidékre. Ez a tény azt bizonyítja, hogy csupán anyagiakkal nem lehet megoldani a falusi ifjúság otthonma­radásának kérdését. A mai ifjúság többet vár az élet­től, mint a régi. A jó kereseti lehető­ség mellett a sokoldalú szórakozá­sukkal is törődni kell. Igen nagy je­lentősége van ezen a téren a sport­élet fellendítésének. Évekkel ezelőtt a falusi testneve­lési szervezetek anyagi nehézségek­ről panaszkodtak. Legtöbb helyen már megoldódott, mert a szövetkeze­tek és a helyi nemzeti bizottságok jelentős anyagi támogatást nyújta­nak a sportszervezeteknek. Példák egész sorát hozhatnánk fel, ahol kor­látlan anyagi lehetőséggel rendelkez­nek a sportolók. Ennek ellenére sok­helyütt a labdarúgáson kívül nincs más sportolási lehetőség. Azért min­den a futball, mert a testnevelési szervezet nem törődik más szakosz­tályok létesítésével. „Mást sportágak­ra csak ráfizetés van“ — mondják. „A falu közönségét csakis a labda­rúgás érdekli.“ Valójában legnépszerűbb sportág a labdarúgás, de már azzal nem ért­hetünk egyet, hogy más sportágak után nincs érdeklődés. Nyárasdon (Topofníky — dunaszerdahelyi járás) például a leány kézilabdázó mérkő­zésre annyian kíváncsiak, mint a labdarúgókéra. Más példákkal is igazolhatnánk a közönség sokoldalú érdeklődését. De nemcsak a közönség fontos, hanem elősorban maga a spor­tolás. Ha valaki jó futó, súlylökö, magasugró volt az Iskolában, rend­szerint azon a téren szeretne tovább fejlődni. A fiatal lányok közül so­kan dolgoznak a kertészetekben, ad­minisztrációban, s velük nagyon ke­vesen törődnek, holott szívesen spor­tolnának. S ha évenként megrendez­nének egy helyi, avagy körzeti vetél­kedőt, sokan hónapokon át készülné­nek rá, vagyis rendszeresen sportol­nának. Azt is számtalan példával le­het igazolni, hogy a közönséget nem­csak a labdajátékok, hanem az atlé­tikai viadalok és más is érdekli. Mint már említettem, a testneve­lési szervezetek többsége anyagiak­ban nem szenved hiányt. A szövetke­zet tagsága megérti a sportolás je­lentőségét a fiatalság körében. Baj viszont ott van, hogy pénzt adnak, de a legtöbb esetben nem ellenőrzik, mire használják azt fel. Falusi labdarúgó-körökben sok mindent hallani. Szárnyra kelnek olyan hírek is, hogy egyes játékosok követelőzőén lépnek fel a szervezet vezetőségével szemben. Miért nem fizetik külön a tréningen eltöltött időt? Miért olyan alacsony a kalória­pénzt? Ha nem adnak ennyit meg annyit, nem játszoml De előfordul, hogy megvesztegetésre és a mérkő­zések megnyerésére használják fel a kapott összeg jelentős részét. Ezek­nek az egészségtelen jelenségeknek véget kell vetni a falusi labdarúgás­ban és a szervek, szervezetek pénzét ne egyének élvezzék, hanem elsősor­ban a sportélet fejlesztésére használ­ják fel, és a sportoló kollektívákat jutalmazzák kirándulásokkal, esetleg más juttatásokkal. Nagy jelentőségű a falusi sport­élet sokirányú fejlesztésében a mező­gazdasági értelmiség felkészültsége. Ezért nagyon fontos, hogy a mező­gazdasági technikumokban és főis­kolákon sokoldalú legyen a sportte­vékenység. Ha őket jól előkészítik, lesz aki irányítja a különböző szak­osztályok munkáját, és a helyi peda­gógusokkal karöltve mindenütt meg­teremthetik a tömegsport alapját. Ezáltal egyre több élsportoló kerül ki falvainkból, akik esetleg majd hazánk színeit is becsülettel képvise­lik. Ennek természetesen egyik alap­­feltétele, hogy az alapfokú iskolából kikerült fiataloknak teremtsünk lehe­tőséget a kedvenc sportáguk további űzésére. Éppen ezért szükséges, hogy a falu felelős vezetői, a pártszerve­zetek foglalkozzanak a sportélet fej­lesztésével is, mivel a virágzó kultu­rális élet megteremtése mellett a sokoldalú sportolási lehetőség jelen­tősen elősegíti, hogy a fiatalok jól érezzék magukat falujukban és szív­­vel-lélekkel segítik a mezőgazdasági üzem további fejlődését. Itt válik a sport politikai kérdéssé és ezért a felvetett problémák megoldásának az elősegítése egész társadalmunk fel­adata. TÓTH DEZSŐ Célszerű gondoskodás - eredményes munka Szlovákia északabbra fekvő járá­saiban még a gabonabetakarítás áll a figyelem középpontjában. A mező­­gazdasági üzemekben a sürgős beta­karítási munkák idején sajnos gyak­ran éppen a legfontosabbról feled­keznek meg — az emberről. Nem fordítanak kellő gondot a munka­­biztonságra, a közszolgáltatásokra, vagyis olyan intézkedésekre, ame­lyekre az aratás idején fokozottabb mértékben van szükség, hogy a dol­gozók maximális teljesítményt érhes­senek el. Meglátogattunk tehát néhány já­rást, hogy tiszta képet nyerhessünk a dolgozókról való gondoskodás hely­zetéről a járási mezőgazdasági tár­sulásokon és termelési igazgatóságo­kon. A lévai (Levice) járás mezőgazda­­sági dolgozói azok közé tartoznak, akik a legtöbb gabonát termelik az állami alapokba. Ez a járás évente átlagosan 30 ezer tonna gabonát jut­tat az állami raktárakba, és ez nem kis mennyiség. Az idén 23 206 ha bú­zát, 19 212 ha árpát, 1188 ha zabot és keveréket takarítottak be. A járási termelési igazgatóság és a tűzvédel­mi inspekciós szolgálat közös szer­vezésében a betakarítási gépek ke­zelőit az aratás megkezdése előtt is­kolázásban részesítették. Az iskolá­záson 350 szakmunkás vett részt, akik megismerkedtek az egyes gépek tűz- és munkabiztonsági követelmé­nyeivel. Az iskolázás célja az volt, hogy minimumra csökkentsék az ara­tási munkabaleseteket és a tűzvésze­ket, melyek minden évben tetemes károkat okoznak népgazdaságunknak. A zvolení járásban a gabonafélék betakarítási területe 16 000 ha. Itt legnagyobb gondot a gabona elrak­tározása okoz. Megközelítőleg 4 ezer vagon gabona betakarításával szá­molnak, a raktárak pedig csak 1790 vagon gabonát képesek befogadni. Az adott helyzetre való tekintettel célszerű lenne, ha a felvásárló vál­lalat az ipari célokra szánt gabonát közvetlenül a kombájnoktól és csép­lőgépektől vásárolná fel. Az aratási munkákat ebben a já­rásban a járási pártbizottságon léte­sített operatív aratási bizottság irá­nyítja, amely hetente háromszor is tanácskozik. A bizottságnak pontos áttekintése van a gépek elhelyezésé­ről és igazolja azok szükség szerinti elosztását. A gépek elhelyezésével kapcsolatban ki van zárva bármilyen önkényes intézkedés. Az aratási bizottság pontos prog­ramot dolgozott ki a falvak hússal és frissítő italokkal való ellátására is. A bizottság kezdeményezésére a Zvolení Járási Nemzeti Bizottság uta­sította a helyi nemzeti bizottságokat, hogy az üzletek nyitvatartási idejét az aratás idejére megfelelően módo­sítsák. Ugyancsak a bizottság kezde­ményezésére az egyes ipari üzemek védnökség! szerződéseket kötöttek a mezőgazdasági vállalatokkal, melyek­ben az ipari vállalatok kötelezik magukat, hogy a mezőgazdasági vál­tatoknak szükség szerint segítséget nyújtanak. A losonci (Lučenec) Járásban szin­tén teljes mértékben gépesítették ez aratást, melyben főleg az E—512-es kombájnokat alkalmazzák. A dolgo­zók tűz- és munkabiztonsági Iskoláz­tatását az aratás megkezdése előtt itt is megszervezték, ami Jelentős mértékben hozzájárult a balesetek és tűzesetek számának csökkentésé­hez. A járási pártbizottság mellett mű­ködő központi aratási bizottság in­tézkedéseit a helyi nemzeti bizottsá­gok mellett működő aratási bizottsá­gok továbbítják, így történik gondos­kodás a falvak élelmiszerekkel és üdítő italokkal való ellátásáról is. Buzitkán az efsz vezetősége az ara­tókat közvetlenül a mezőn látja el tízóraival, ebéddel és uzsonnával, és így elkerülik a fölösleges időveszte­ségeket. Ezekben a szolgáltatásokban az otthon maradt gyermekeket és örgeket is részesítik. A Jednota Mýtnán és Kalinovon az efsz-tagok számára kifőzdét létesített, de hajlandók ellátni a falu egész la­kosságát is, ha erre a hnb felkéri őket. A losonci járásban nem feledkez­nek meg a szocialista munkaverseny­ről sem az aratásban. A versenyt a szövetkezetek és a Szocialista Ifjúsá­gi Szövetség alapszervezetei közösen szervezik. A versenyt hetente jjétszer értékelik és jutalmazzák. A járásban összesen 5 legjobb kombájnost része­sítenek legtöbb 1000 korona pénzju­talomban. A versenybe a rendrakó és szalmapréselő traktorosokat is be­kapcsolták. Ezek közül hárman ré­szesülnek pénzjutalomban. J. Chvojniőan Mezőgazdasági üzemek együttműködése az NDK-ban A CSKP XIV. kongresszusának ha­tározata céltudatosan hangsúlyozza a növénytermesztés és az állattenyész­tés koncentrációját, illetőleg szako­sítását a mezőgazdasági üzemekben. Társadalmi és gazdasági szempont­ból ez elsőrendű feladat. Teljesítése megköveteli az irányítás és a munka­­szervezés színvonalasabbá tételét, va­lamint anyagi-műszaki bázis megte­remtését, ugyanakkor további intéz­kedések életbeléptetését teszi szük­ségessé. Ennek az útnak a járhatóságát bi­zonyítják a Német Demokratikus Köztársaság mezőgazdasági üzemei­nek jónéhány éves kooperációs ta­pasztalatai. Mit mutatnak a tények? Azt, hogy a mezőgazdasági üze­mek szorosabb együttműködése lehe­tővé teszi a korszerű nagyüzemi tech­nika és hatékonyabb termelés-tech­nológia alkalmazását az üzemi ön­állóság megnyirbálása nélkül. Az NDK mezőgazdasági vezetői és dolgozói a termelés összpontosításá­ban és jól átgondolt szakosításában látják az eredményesebb, célraveze­tőbb közös gazdálkodás útját. Tudjuk, hogy a kooperációs viszo­nyok több féle formája létezik a me­zőgazdasági üzemek között. Legszé­­leskörűbb az együttműködés a sertés-, növendékmarha-, baromfitenyésztés és egyéb szakaszon. Négy szövetkezet — a rehnai, a brützkowi, a gletzowi és a nesowi — társulását hozzuk fel példának. Ezek a szövetkezetek már 1964-ben a hús­termelésre orientálódtak. Tavaly ez az együttműködés kiszélesedett: to­vábbi két szövetkezet csatlakozott hozzájuk. Ez a sertéshústermelő társulás a „SERTÉSHÚS“ nevet viseli. Milyen a munkaszervezés? Egy-egy sertés­gondozóra 1000 sertés jut, ami már jelentős, hiszen a munkaerőhiány itt is a termelés béklyója. A többi társuláshoz hasonlóan itt is minden alapvető kérdésben a tár­sult szövetkezetek taggyűlése dönt, amely két évre választja meghatal­mazottjait az elnökségbe, valamint az ellenőrző bizottságba. Jogi alapul az alapszabályzat szolgál, amelyet a társult szövetkezetek taggyűlése hagy jóvá. E társulás alapszabályzata például az üzemelés eszközeiről is beszél, mint például a választott malacok folyamatos ellátásáról, a takarmány­­keverékekről, stb. Például választott malacokat négy szövetkezet ad a tár­sulás hizlaldája- számára, megszabott állami áron. Ha a társ-szövetkezetek valamelyike képtelen a szükséges választott malacokat a megállapodás értelmében átadni a társulásnak, úgy a társulás a húskombinát anyagi esz­közeiből vásárolja meg azokat. Ami a takarmánykeverékeket ille­ti, egy-egy társ-szövetkezet 1 mázsa hús előállításához 5 mázsa takar­mányt — gabonát — szolgáltat be a húskombinát takarmányalapjába. A gabonát eladják a felvásárló üzem­nek állami áron, s a társulás ezen az összegen takarmánykeveréket vásá­rol. — A takarmánykeveréket mázsán­ként 25 márkáért vásárolják. Például tavaly jól kifizetődött a társulásnak a hústermelés: a súlygyarapodás má­zsájaként 139,15 márka tiszta jöve­delmet könyvelhettek el. Ezen kívül 76170 márkát fizettek ki a társ­szövetkezeteknek a különféle állami kötelezettségek teljesítése címén. A szóban forgó sertéshústermelő társulás gazdálkodásának elemzése során megállapítást nyert, hogy a hiz­lalás költségesebb volt, mint azt ere­detileg várták. Ennek okát a takar­mány-keverékek tervezett mennyiségé­nek túllépésében látják. Az elemzés alapján intézkedéseket hoztak a jobb takarmány-gazdálkodás, a hatéko­nyabb hústermelés, az önköltség csökkentése érdekében. Ilymódon a jutalmazást a takarmány-mennyiség felhasználásától, az elhullást száza­lék nagyságától tették függővé, s az eladási terv teljesítését is figyelem­be veszik. Mint már elöljáróban említettük, az ellenőrző bizottságot is két évre választja a társ-szövetkezetek tag­gyűlése. Ennek a szervnek nagy sze­repe van a bér- és prémium-normák betartásának ellenőrzésében, a takar­mánykeverék felhasznált nyilvántar­tásának figyelemmel kísérésében, az esetleges rendellenességek elhara­­pódzásának idejében történő megaka­dályozásában. A társulás erre a .te­vékenységre különös figyelmet szen­tel. (ež) MIÉRT NINCS ELEGENDŐ SÖR? A jókat (jelka) szövetkezetben nagyra becsülik a forró nyári na­pokon korántól késő estig dolgo­zókat. Sürgős munkák ide|én a szövetkezet vezetősége mindent megtesz a vendégkombájnosokért és a tagokért. Például a gabona­­betakarítás napjaiban ízletes éte­leket főznek a szövetkezet üzemi konyháján, s az ételt kiszállítják a határba. Egy-egy kiadós ebédért — amelyet a vendéglőben 10 ko­ronáért sem lehet megkapni — a szövetkezet mindössze négy koro­nát számol. A jó ebéd után ízlik a sör. Ter­mészetes, a vezetők gondoskodnak arról, hogy a forróságban, porban dolgozóknak legyen elegendő fris­sítő ital. Sajnos, a galántai járás­ban a népi fogyasztási szövetkezet (Jednota) nem minden esetben gondoskodik elegendő üveges sör­ről. Nemegyszer más járásokból kell biztosítani a „folyékony ke­nyeret“. G ö r f ö 1 jános mérnök, a szövetkezet elnöke a legutóbb Bratislavában volt kénytelen be­szerezni az üveges sört. Sokkal fontosabb dolguk isv van ennél a szövetkezet vezetőinek. De mit tehetnek, ha a fölösleges szaladgálásra éppen a Jednota kényszeríti őket. Az említett Jed­nota vezetői elgondolkozhatná­nak ezen s legalább a csúcsmun­kák idején elegendő sört juttat­hatnának a falusi üzletekbe, ven­déglátókba. —tt— A kiadós ebéd után ízlilc a hűtött sör. шяшттштшшшттшшштк^ттшштшшшшттт

Next

/
Oldalképek
Tartalom