Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-12-31 / 52. szám

ť IIIVNI OPTIMÁLIS KALCIUMMENNYISÉG tojótyúkoknak A minimális kalciumszük­­ségiei a takarmány 2,5 %-a. Ennyi elég a tojásrakáshoz, de kevés a jó héjminőscg­­hez. A fonti mennyiség ese­tén a tojók valamivel több takarmányt fogyasztanak, mint azok az állatok, ame­lyek több kalciumot kai­nak. A fogyasztás 3—4,5 % kalciumtartalom esetén sta­bil volt. De már 5 % kal­ciummal csökkent a takar­mányfelvétel, az állatok ke­vésbé ízletesnek találták. A tojásrakás szignifikán­san csökkent 4,5, illetve 5 % kalcium adagolásakor. A mai lojófajták 3—3,5 % kalciu­mot igényelnek optimálisan. Ez tojónként és naponként 3,2—3,8 g kalcium. (Avicoltura) П P1GMENTFORRÄSOK A szárított szarvasmarha­trágya xantoíil tartalma a Tennessee-i Egyetem kísér­letei szerint kilogrammon­ként 575 mg. Megállapítot­ták, hogy a festékanyag­mentes takarmányhoz ada­golt szárított marhatrágya pigmentje lerakodik a tojás­­sárgájában és megtalálható az etetett tojó vérében. Ahogyan növelték a trá­gya arányát a takarmány­ban, úgy csökkent a felvett pigment mennyisége. Hason­lóképpen csökken a szarvas­marhatrágyából felvett pig­ment, ha a takarmányt lu­cernával és tengerivel is kiegészítik. (Poultry Digest) NÖVEKEDIK A FRANCIA baromfiexport Jelentősen emelkedett Franciaország baromfihús kivitele 1970-ben: 1969-hcz viszonyítva 75,7 °/o-kal, mint­egy 28100 tonnára! Ez a nagymérvű növekedés első­sorban annak a következ­ménye, hogy vevőként je­lentkezett a Szovjetunió és közel 11000 tonna baromfi­húst vásárolt. Emelkedett a Svájcba irányuló, de ugyan­akkor jelentősen csökkeni az NSZK-ba és Görögország­ba történő kivitel. A tojás­­expurt is tovább növekedett. Mindenekelőtt az NSZK és Svájc vett nagyobb tételben. (Deutsche Gefl. Wirtsch.) A FERTŐTLENÍTÉSRŐL Szinte minden állattartással kapcsolatos szakcikkben szerepel a szigorú tanács: alapo­san kell takarítani, fertőtleníteni. Mondják is a baromfi- és nyúltartók: fertőtlenítünk mi •mindig és tisztaságot is tartunk. Ha azonban egy kicsit részletezni kell miből is állt a fer­tőtlenítés, akkor kiderül, hogy sokan csupán a meszelést tekintik annak. Pedig a mész mindössze gyenge lúg, fertőt­lenítő hatása igen csekély. Hogy a mész sokak előtt a fertőtlenítőszer rangjára emelkedett, annak talán az a magyarázata, hogy ahol gyakran meszelnek, ott általában rend is szo­kott lenni. A legtöbb állatbetegség kórokozói ellen azon­ban a mész hatástalan. A baktériumokat nem pusztítja, a külső élősködők ellen nem véd. A gyakoribb fertőzések kórokozói ellen tehát hatásosabb fertőtlenítő anyagokra van szükség. Használata különösen akkor indokolt, ha állo­mánycserét hajtunk végre: selejtezzük az idős állományt s újat telepítünk helyébe. Ilyenkor nagyon alapos takarításnak kell megelőznie a fertőtlenítést. Pókhálózni kell, a falakat le­porolni, a régi almot kihordani, minden be­rendezési tárgyat szétszedni, udvarra hordani. Nagyon alaposan szükséges ezeket tisztogatni, súrolni, majd a napon szárítani. Csak ekkor következhet a fertőtlenítés, amelyre a követ­kező anyagok használhatók: klórlúg 3 %-os oldata, továbbá 40 °/o-os formalin 2%-os és nátronlúg 2 %-os oldata. A fertőtlenítő folya­dékból a falak és a padozat minden négyzet­­méterére a következő mennyiség szükséges literben: téglafelület 1 liter, deszka, meszelt fal 0,5, döngölt agyag 1,5, laza homok 3 liter. Ha már kiszáradtak a falak s ismét beren­deztük az ólat, célszerű gázos fertőtlenítést is végezni a következőképpen: légköbméterenként 2 dl 40 %-os formaiint és 3 dl vizet kimérünk, összekeverünk és elpárologtatunk. Gázos fer­tőtlenítés idején az ajtók, ablakok zárva legye­nek. Szellőztetni csak az állatok betelepítése előtt tanácsos. Ügyeljünk arra, hogy hiába fertőtlenítettünk a lehető leggondosabban, ha az istálló küszö­bén túl már szemét, trágya, a fertőzés egyéb forrásai találhatók. Cipőinkkel visszahordhat­juk mindazt, amitől nagy munkával próbáltunk megszabadulni. Tartsunk tehát rendet az ud­varban is, az istálló előtt pedig rendszeresít­sünk klórmésszel átitatott fertőtlenítőszőnye­get. Helyes, ha utcai cipőben nem járunk be állataink közé, hanem az istálló előtt, vagy előterében kicseréljük olyanra, amiben csakis állataink között tartózkodunk. Egy gumikalocs­­nl nem kerül sokba, s feltétlenül kevesebbe, mint a kár, amit megakadályozhatunk vele. —g— Elektromos padlófűtés „A tsibenevelés rendkívül ol­csó és egyszerű módja" cím alatt foglalja össze tapasztala­tait Henry Nixey oxfordshirei (angliai) baromfitartó azzal az előnevelő rendszerrel kapcso­latban, amelyet nyolc éve első­ként vezetett be és azóta is sikerrel alkalmazott. Nixey és fia évente 50 ezer jércét nevel a tojótyúktartók­kal kötött szerződések kereté­ben. Az üzem megbecsülésnek örvend a baromfitartók köré­ben: felnevelt jércéi jó minősé­gűek, egységes külleműek. A kivívott hírnévben a fő érdem az említett előnevelő rendsze­ré, amely lehetővé teszi, hogy a csibék a „kezdet kezdetén“ gyors és hatékony indítást kap­janak. Az előnevelés 500-as csopor­tokban történik, alacsonyan el­helyezett, fitteden alumínium­ernyő alatt, a meleg kizárólag a padlóból származik! Az er­nyő feladata csupán a felfelé irányuló hósugarak felfogása, illetve, hogy megakadályozza a huzatszerű légáramlást. A csibenevelő rekesz köze­pén 2,2 m2 nagyságú területet betonbaágyazott elektromos fű­tődrótokkal láttak el. A beton elnyeli a fűtőelemekből a rövid felfűtési periódus alatt kiáram­ló hőt, 24 óra leforgása során bocsátja ki ismét, sugárzó hő formájában. A beton keverése a szokásos módon történik. Terítésére ak­kor kerül sor, amikor már elég száraz. A körülbelül 20 cm vas­tagon terített betonba két ré­tegben helyezik el a fűtőká­beleket: 7,5, illetve 5 cm-re a felszíntől. A beton alatt 2,5 cm vastag, erős műanyag réteg húzódik, ez hőállóan szigeteli a fűtőblokkot, illetve megaka­dályozza a meleg talajba tör­­téző „vándorlását". Szükséges egy polietilén réteg is, ez meg­akadályozza, hogy a talajned­vesség a betonblokkba jusson, vagyis hogy a fűtőkábelek használhatatlanná váljanak. Fütókábelnek legalkalmasabb a kertészetben elektromos ta­lajfűtésre használatos, rézdrót­ból készült vezeték. Ez PVC- borítású, hőálló. Az üzemelési költségek ala­csonyak. Ennek magyarázata, hogy a blokkot nem kell állan­dóan fűteni, és a felfutás is jórészt az éjszakai órákban történik, amikor kedvezményes éjjeli díjszabás érvényes. A nevelés menete a követ­kező: ■ 1. A csibék érkezése előtt 1 nappal megkezdődik a blokk folyamatos felfűtése, ezáltal időben biztosítják az elhelye­zéskor szükséges 35 C fok kö­rüli meleget az ernyő alatt. Fontos, hogy az ernyőn egy 25 wattos lámpát helyezzenek el, amely a csibéket „bűvkörébe“, tehát az ernyő alá vonzza. ■ 2. Kát nappal a csibék ér­kezése után naponta 20 órán keresztül marad bekapcsolva az áram (beleszámítva az egész éjszakát). ■ 3. Ez után a fűtési idő­tartam korlátozódik az éjjel esedékes 12 órára, csupán dél felé történik 2—3 órás újabb, regeneráló felfűtés. ■ 4. Mihelyt a csirkék tol­­lasodása megfelelő, ajánlatos a fűtést a déli órákban csök­kenteni és íz éjszakai időszak­ra (körülbelül 10 órára) kor­látozni. ■ 5. Fokozatosan mérséklő­dik az éjjeli fűtés időtartama, 4 órára. Amikor a csirkék már négyhetesek, nincs szükség a meleg további pótlására. Nixey nem fordított különö­sebb figyelmet az ernyőn kí­vüli terület hőviszonyainak el­lenőrzésére. Szerinte a csibék­nek csak használ a mozgás a hidegebb környezetben, és mi­után a melegforrás elérhető közelségben van, minden káro­sodás nélkül vészelik át az ott­­tartózkodást. E rendszer kedvezően befo­lyásolja az életfunkciókat, siet­teti a tollasodást és a csirkék megfelelő kondícióban, felké­szülve érkeznek el ahhoz a változáshoz, amikor már min­den pótmeleg nélkül, kizárólag a környezeti viszonyok adta lehetőségek szerint „saját-lábu­kon“ kell megállniuk. P. I. TÉLI VADVÉDELEM ) „Bakony“ automata vadetető. (Kucsera Szilárd felvételei) da még a tél beállta előtt gon- dását azután jó trófeával, doskodott. A tél előrehaladó- egészséges utódok világrahozá­­sával egyre intenzívebben kell savai viszonozza, etetni a vadat, amit az szíve- KIRNER KÁROLY mérnök, sen fogad. A vadász gondosko- a SZVSZ vadászati előadója Könnyen hozzáférhető etetútípus a csölkösvad részére. Avmí A vadászatot szabályozó (4/1967 Zb. számú) rendelet meg­engedi ugyan néhány hasznos vadfaj vadászatát januárban, azonban minden jól kezelt területen rendszerint ekkorra már teljesítették a reális kilövési tervet és ezt a hónapot főként a vad védelmének szentelik. Elsősorban a vad etetését kell nagyon komolyan venni és az etetőket álladóan jóminőségű, friss táplálékkal feltölteni. Ha nagy a hó vagy annak felüle­tén jeges kéreg képződött, úgy az etetőhöz több irányból vág­junk hóekével utat, hogy a vad könnyebben jusson eleséghez. A vadászszenvedélyt a kártékony állatok lelövésével csilla­pítsuk. Ebben a hónapban csaknem minden szőrmés ragadozó lőhető, ami annál inkább csábító, mivel ekkor legértékesebb a bundájuk. A hónap vége felé szép vadászélményt nyújt a rókák csali síppal való hívása. Egyébként a 4/1967 sz. rendelet értelmében egész január folyamán vadászhatunk szarvasbikára és szarvasborjúra, ja­nuár 15-ig szarvastehénre és vaddisznó-emsére. Azokon a te­rületeken, ahol élő nyulat fogtak, a mezei nyúl is január 15-ig lőhető. Továbbá egész hónapban vadászható a nyest és nyuszt, a vadmacska, a pézsmapocok (fogható), a gatyásölyv, a vetési varjú és az egész éven át lőhető káros vadfajok. К К. A jó vadgazdálkodás bő terítéket eredményez A tél fokozatosan jelentkező súlyos megpróbáltatást jelent a vad részére. így a vadvéde­lem is egyre nagyobb igénye­ket támaszt a vadászokkal szemben. Röviden azt szeret­ném kifejteni, hogy erre miért is van szükség. A komplex vadvédelem sok­rétű vadászati tevékenységet jelent. A hasznos vadat nem­csak a kár'ékony vadfajok és a vadorzók ellen szükséges védeni, de óvni kell a megbete­gedéstől, az időjárás viszon­tagságaitól is. Az időjárás zavaró, esetleg káros hatása télen a legerő­sebb, amikor egyre szegényeb­bé válik a szabadban élő vad éléstára. Az állat nemcsak ke­vesebb, de tápérték szempont­jából egyre hitványabb táplá­lékot talál. Az ősz beálltával a zöldtakarmány egyre fogy és az erdei fák időszakos, csak 4—5 évenként ismétlődő ter­mése csak ideig-őráig nyújt ér­tékes eleséget. Az erdei vad tehát többnyire szűkös télnek néz elébe s üres gyomorral, legyengülve fogadja a kemény telet. Nem csoda tehát, ha a hidegben a takarmányból hiány­zó kalória értékét saját testé­nek tartalékából pótolja, amíg tart belőle. Ez persze sokszór olyan lesoványodáshoz vezet, ami tél végére a vad elpusztu­lását vonja maga után. A tél viszontagságait egy­aránt megsínylik az anyaálla­tok és a testükben fejlődő magzatok, a jövő Ígéretei. A leromlott anya képtelen azután erőteljes, egészséges utódokat világrahozni. A trőfeás vad közül legin­kább az őzbak érzi meg a téli nélkülözést, valamint a mező­­gazdasági területeken élő ún. mezei őz. Míg az erdőben a tél folyamán mégiscsak akad valamilyen táplálék a fiatal, rügyes hajtásokból, addig a mező a termés betakarítása után a szó szoros értelmében üres marad. Az alacsony őszi vetést is hó borítja, amely ha megfagy, teljesen megfosztja a táplálkozás lehetőségétől az őzeket. A táplálékhiány a tél vége felé fokozódik, s ezt az agancsfejlődés sínyli meg. Tud­juk, hogy éppen ebben az idő­szakban fejlődik az új agancs, amely csak jó táplálkozás ese­tében lehet kielégítő. Ha a vad éppen ebben az időszakban nem jut táplálékhoz, akkor*hit­vány lesz az azévi agancs. Ezen a hasznos vad téli ete­tésével segíthetünk. Szálas-, nedvdús, és abraktakarmányról a megnyitott vadföldekről min­den lelkiismeretes vadászgaz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom