Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-12-04 / 48. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES 1971. december 4. 4 Д „Hyso" körültekintőbb munkát igényel Haszonállataink hasznosságának fokozása érdekében mindig jól meg kell fontolnunk, mennyi és milyen takarmánynövényt termesszünk. A takarmánynövényeket, főleg a szálasokat, úgy kell megválasztani, hogy azok az adott viszonyok között minél többet produkáljanak az állatok lét­­fenntartása és termelékenysége szempontjából nélkülözhetetlen anyagok­ból, s a lehető legkisebb területről fedezzék egy állat szükségletét. Mezőgazdasági üzemeinkben arány­lag sok zöldtakarmányra van szük­ség, s az üzemek többségében nem­egyszer problémát okoz a nagy meny­­nyiségű zöldtömeg előállítása. Az el­ső hazai hibrid-szudánifű, a „HYSO“ volt elhivatva, hogy megoldja, illetve mérsékelje az ezirányú problémákat. A „HYSO“ erős, gyorsfejlődésü, dús levélzettel rendelkező, jól bokrosodé és sarjadzó, melegkedvelő, szárazság­tűrő nyárt zöldtakarmány. Az inten­zív kísérletek folyamán 31 százalék­kal több zöldtakarmányt adott egy egységnyi területről, mint a közön­séges szudánifű, a csalamádékukorica terméshozamait pedig 52 százalékkal múlta felül. A takarmányérték szem­pontjából még lényegesebb volt az eltérés. MIT MUTATNAK A TÉNYEK? Az Opatovský Sokolec-i szövetke­zet (Dun. Streda-i járás) 600 számos­állat számára 308 hektáron — ez a szántóterület 29,5 százaléka — ter­melt szálastakarmányt ebben az esz­tendőben. A legnagyobb területen a lucernát és a silókukoricát termesz­tették. Az Állami Fajtaelismerő Bi­zottság által a múlt évben elismert első hazai hibrid-szudánifüvet is be­sorolták a vetésforgóba. A „HYSO“ néven ismeretes hibridet 25 hektáron vetették. — A termőterület hektárjára 300 mázsa istállótrágyát, 80 kg N, 35 kg P2O5' és 120 kg K2O tápanyagot ada­goltunk. A vetést — 40 kg vetőmag egy hektárra — május első felében végeztük el. Az első és az utolsó hek­tár bevetése között mintegy másfél hét időkülönbség volt. Ennek elle­nére a növényzet egyenletesen fejlő­dött és szinte egyszerre érett kasza alá. Ez nagy problémák elé állította szövetkezetünket — mondta Lakó Jó­zsef agronómus. Az első kaszáláskor csak 7 hektár termését (342 q/ha) sikerült feletet­ni az állatokkal. A felmaradó 18 ha termését lesilózták. A második kaszá­lás 400 q átlaghozamot adott, de is­mét csak 7 ha termésének begyűjté­sére került sor. Mi lett a többivel? Elöregedett, az állatok nem szívesen fogyasztották, tehát felesleges lett volna a begyűjtéssel vesződni. — Összesen 220 fejőstehenünk és 50 üszőnk van. A tehenek 40 kg, az üszők 30 kg szudánifüvet kaptak da­rabonként és naponta. Ez annyit je­lent, hogy a napi fogyasztás hozzá­vetőlegesen 100—110 mázsa körül mozgott. Az egyes kaszálások hektá­ronkénti átlaghozama pedig ennek több mint háromszorosa volt. Egy ka­szálás 70—80 napra elegendő takar­mányt biztosított, s ezt a mennyisé­get lehetetlen volt idejében értéke­síteni, feletetni. Négy-öt nap eltelté­vel a növényzet elöregedett, takar­mányozása lehetetlen, célszerűtlen volt, — mondta Iczédi Jenő zootech­­nikus. Igen, ezek olyan problémák, me­lyekkel a termelők előre nem szá­moltak. A nagyhozamú értékes takar­mánynak országszerte megörültek a mezőgazdasági üzemek, s a legtöbb helyen azonnal besorolták a terme­lésbe. A legnagyobb méretben talán a Dunajská Streda-i járásban termesz­tették az új hibrid-szudánifüvet. — A HYSO igen értékes, bőtermő tömegtakarmány. Etetése révén sok helyen növekedett az állatok tejelé­­kenysége, vagy legalábbis megmaradt azon a szinten, amit a lucernával történő takarmányozással sikerült elérni. Sajnos, ez a növény aránylag rövid idő alatt — helyi tapasztalatok szerint 4—5 nap alatt — elveszti ta­karmányozási értékét, az állatok nem szívesen fogyasztják, az elöregedett takarmánytól csökkent az állatok hasznossága stb. — vetette közbe Tóth Tamás mérnök a járási mező­­gazdasági társulás zootechnikusa, aki szintén résztvett a szövetkezet veze­tőivel folytatott beszélgetésben. , Ez óv márciusában lapunk hasáb­jain foglalkoztunk a HYSO termesz­tési feltételeivel, követelményeivel és lehetőségeivel. A cikk írója, Bartalos Menyhért mérnök, a Solary-i Növény­nemesítő Állomás dolgozója, többek között arra is felhívta a figyelmet, hogy a takarmányozást úgy kell meg­kezdeni, hogy mire megkezdődik a bugahányás, befejezzük az első ka­szálás révén nyert takarmány eteté­sét. Ne mszabad hagyni, hogy elvé­­nüljön a növényzet, mert a tápérték — különösen az emészthető nitrogén­anyag mennyisége — erősen meg­csappan, s hasonlóképpen romlik a tápanyagok aránya is. A szóbanforgó szövetkezetben az idén 50 vagon szudánifű menl ve­szendőbe, mindez azért, mert nem tudtak mit kezdeni a túl nagy terü­let -termésével. Saját kárukon tanul­ták meg, hogy a HYSO termesztése nagyobb körültekintést igényel. Ha egész nyáron hibrid-szudáni­füvet akarunk etetni, akkor a folya­matos ellátás érdekében május elején (főnövényként), később pedig másod­növényként kell vetni a HYSO-t. A másodnövénynek vetett mennyiséget ajánlatos 7—8 napos időközben két részben vetni. így jobban elkerülhető a zöldtömeg felhalmozódása, elvénü­­lése. A május elején vetett HYSO július elejére eléri a 80—90 cm növényma­gasságot. Etetését, legeltetését azon­ban már korábban is meg lehet kez­deni. Az 50 cm-nél magasabb nö­vényállományt, mindenféle korlátozás nélkül, bármikor etethetjük anélkül, hogy fennállna a károsodás lehető­sége. Az 'alacsonyabb növényinél azonban. vigyázni kell! Esős, hideg időben ne legeltessük éhgyomorra a fél méternél alacsonyabb növényze­tet, mert a huzamosabb ideig tartó meleg és napfény-hiányban szenvedő növényzetnél gyakran előfordul a kéksav, s ez az állatoknál gyomor­­bántalmakat idéz elő. Aránylag kis mennyiségű elüetetés után az emlí­tett esetben is legeltethetjük a telje­sen fiatal növényzetet. Az istállóban történő, fiatal nö­vényzettel való takarmányozásnál nem kell tartani az állatok megbetegedé­sétől, mert az esős időben levágott zsenge növényzet esetleges kéksav­­tartalma egy órán belül elbomlik. A HYSO termesztőinek figyelmébe ajánlom ezt az írást. Okuljanak az ezóvi termelési tapasztalatokból, s az elkövetkezőkben a szükségletnek megfelelően irányítsák az ezirányú termelést. Az állatok szükségleténelt alapján könnyen meghatározható, mekkora területen kell, illetve gaz­daságos termeszteni a szóbanforgó takarmánynövényt. Ne sajnálják ko­rábban megkezdeni a legeltetést, il­letve a betakarítást. Igaz, ez lénye­gében csökkenti majd az átlaghoza­mot, de ami fontosabb, lényegesen hozzájárul a kitermelt takarmány gazdaságosabb kihasználásához, s ele­jét veszi annak a kedvezőtlen hely­zetnek, hogy elöregedik, kevésbé jól értékesíthetövé válik a szudánifű. A termelés során pontosan be kell tartani az agrotechnikai előírásokat — tápanyagpőtlás, vetőmagszükség­let, vetési időpont stb. —, mert csak így aknázhatók ki tökéletesen a hib­rid-szudánifű termesztésnek előnyei. KÄDEK GÁBOR E lvitathátatlan tény, hogy a múlt­tal szemben lényegesen meg­növekedett élelmiszeripar- és takar­mányszükségletünket csak a szántó­földi növénytermesztés korszerűsítése útján tudjuk biztosítani. Emellett cé­lunk az is, hogy azokat a terménye­ket, amelyeknek termelésére adottsá­gaink vannak, otthon termeljük meg, lehetőleg minél kisebb termelési költ­ségekkel, tehát olcsón. Tekintettel arra, hogy országunkban kicsi az egy főre eső termőterület, ezt csak korszerű agrotechnikai eljárások, fljabb fajták és gépek használatával, valamint legcélszerűbb tápanyagután­­pótlás és növényvédelem, végered­ményben tehát a területegységenkén­ti termés növelése útján képes nö­vénytermelésünk biztosítani. A termelést befolyásoló tényezők közül úgy látszik, hogy az utóbbi Időben a tápanyagutánpótlás és a növényvédelem válik a termés meny­­jiyiségét és annak minőségét mind­jobban meghatározó tényezőjévé. Hiá­ba fogja növénytermelésünk a leg­korszerűbb agrotechnikát és gépeket alkalmazni, a legújabb és legjobb fajtákat termelni, ha a tápanyagután­pótlással és a növényvédelemmel összefüggő összes kérdések megol­dása nem lesz ezzel párhuzamosan elvégezve. Mielőbb meg kell tehát oldani a megnövekedett műtrágya és növény­­-védőszer-szükséglet legcélszerűbb raktározását és azok leggazdaságo­sabb használati módját a legkorsze­rűbb technikai ellátottság útján. A korszerű ellátottság keretén be­lül úgy a tápanyagpótlás, mint a nö­vényvédelem korszerűsítése céljából sok országban többek között a repü­lőgépek fokozottabb alkalmazásában keresik á megoldást. Ez érthető is, mivel a gépek teljesítménye lényege-Agrokémiai központok és a repülőgépes növényvédelem sen nagyobb a földi gépekénél. így a nagy kiterjedésű kultúrákban is biz­tosítható a biológiailag optimális vé­dekezési idő, elmarad, a tiprási kár stb. A Szovjetunióban ma már több mint 7000, az Egyesült Államokban 5700, Kanadában pedig 700 repülőgép dolgozik a mezőgazdaságban. Több száz merev és forgószárnyú repülő­gép dolgozik Argentínában, Ausztrá­liában, Űj Zélandon, Japánban és több más országban is. A szomszédos Ma­gyarország 1970-ben 78 merevszárnyú és 8 forgószárnyú helikopterrel ren­delkezett. Hazánkban 1968-ban 92 re­pülőgéppel dolgoztunk, és azok több mint egymillió hektáron végeztek mű­trágyázást vagy növényvédelmi mun­kát. Szlovákiában a múlt évben átlag 11 merevszárnyú gép dolgozott és összesen 390 ezer átlaghektáron vé­geztek mezőgazdasági munkát. A tel­jesítmény kétharmada műtrágyázás­ból, egyharmada pedig növényvédel­mi munkákból állott. Járásaink mezőgazdaság-fejlesztési távlati tervei keretén belül, az agro­kémiai központok létesítésével kap­csolatban, a jövőben a mainál sok­kal nagyobb mezőgazdasági repülő­­géppark használatával, illetve az ez­irányú teljesítmények sorozatával számolnak. Némely járás, mint pél­dául a nitrai (Nyitra) már konkrét gazdasági számításokkal megalapo­zott és részletekig kidolgozott ez­irányú tervvel rendelkezik. A nitrai járásban négy agrokémiai központ létesítésével számolnak. Számításaik szerint járásunk mezőgazdaságának igényeit hat repülőgép munkája fe­dezné. A rtepülőgépek múnkájának biztosítása céljából öt stabil repülő­tér létesítésével számolnak. .Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy jó volna, ha a repülőterek építésénél a fényvisszaverő anyagokat is fel­használnák, ami az esetleg szükséges éjjeli munkát, éjjeli felszállást is lehetővé tenné. Ma már köztudomású, hogy a repü­lőgépek jobb kihasználását legtöbb­ször a hosszadalmas rakodás, töltés akadályozza. A gyors rakodás, illetve töltés biztosítása céljából ezért min­den stabil vagy ideiglenes felszálló­iért speciális rakodóval vagy az NDK-ban már használatos, gumizsá­kokhoz hasonló gumikontejnerekkel látnak el. Az ilyen gumizsákok, illet­ve kontejnerek segítségével a repülő­gép töltése, rakodása néhány másod­perc alatt megtörténhet. Repülőgépparkunk várható gyors növekedésével kapcsolatosan azonban több kérdés vár központi megoldás­ra. Ezek között kell megemlíteni pél­dául a helikopterek használatát és a szakirányítást, illetve szakemberkép­zést. A helikopterek nagy előnye a nagy teljesítőképesség (szőlőben pél­dául a KA—26 helikopter napi telje­­síténye 520 hektár) és hogy ott is használható, ahol merevszárnyú gé­pek egyáltalán nem dolgozhatnak, vagy csak rossz minőségű munkát .biztosítanak. Bár a helikopter munka­A szárzúzók nagy mértékben megkönnyítik az őszi munkákat. A képen látható RZ^3 jelzésű szárzúzó munkaszélessége 3 méter, óránkénti teljesítménye pedig 0,75—1,5 ha között mozog. A nevezett munkagépet MTZ, Zetor 50 Super, vagy D4K—В traktorokkal lehet üzemeltetni. Foto: R. Noga Javul a helyzet A háromnegyedév végéig a tervezettnél 3,2 %-kal több' gépel kapott mezógazdasgnnk. A zvolení Agrotechnika 106,4 %, a Mezőgaz­dasági Technika Brnói Központi Vállalata 103,2 %, az Ágra Pfeloué pedig 100,3 százalékra teljesítette eladási tervét. A gépellátásban tapasztalt javulás a hazai gépgyártás és a behozatal növekedésé­nek köszönhető. Idén 2 %-kal több gép behozatalára kötöttünk szerződést, mint ahogy azt eredetileg terveztük. 1972-ben még több gépet importálunk. Napjainkig, a jövő évre vonatkozólag, a múlt évinél 5 %-kal több gép behn-zatalára kötöttünk szerződést, s a tárgyalások még nem fejeződtek be. (jd) A hüvelyesek termesztésének távlati fejlesztési terve Az össztermelés és a minőség fokozásának fő hatékonysági összetevői A hüvelyesek agrotechnikájával kapcsolatos gyakorlati és kísérleti tapasztalatuk igazolják, hogy az alábbi hatékonysági tényezőknek dön­tő szerepük van az össztermelés és a minőség fokozása, javítása szem­pontjából: ф következetesen érvényre kell juttatni a fajta szerinti agrotechni­kát és azoknál a hüvelyeseknél, me­lyeknél kissebb a terméshozam biz­tonsága (pl. a bükköny), minden ter­melő körzet számára módosítani kell az agrotechnikai előírásokat, ф tekintettel a hüvelyeseknek a szélviszonyokkal szemben tanúsított érzékeny reakciójára, egyes években el kell tekinteni azon üzemek hüve­lyestermesztéssel kapcsolatos szakosí­tásától, melyekben a szántó több mint 12 százalékán termesztik a szó­banforgó növényeket, ф a hüvelyesek tápanyagpótlásá­nak kérdését a vetésforgó tápanyag­pótlásának kérdésével összhangban kell megoldani és a hüvelyeseket le­hetőleg jó táperővel rendelkező ta­költsége a merevszárnyú gépekétől nagyobb, használatuk 10 százaléknál meredekebb domboldalú szőlő nö­vényvédelmében és más területegy­ségenként nagy jövedelmet biztosító kultúrákban indokolt lehet. A mezőgazdasági repülőgép-állo­mány növekedésének, illetve azok szakszerű munkájának egyik fontos alapja, hogy kellő számú szakkép­zett pilóta álljon rendelkezésünkre. Kívánatos volna, hogy a jövőben, úgy mint Magyarországon, a mező­­gazdaság kemizálásával összefüggő munkákat növényvédelmi szakképzett­ségű repülőszemélyzet végezné. A Növényvédő Repülőgépvezető Ágazat Magyarországon a nyíregyházi Mező­­gazdasági Főiskola keretén belül mű­ködik. Erre az iskolára felvételüket kérhetik a középiskolák utolsó éves tanulói és azok az érettségivel ren­delkező dolgozók, akik 25. életévü­ket még nem töltötték be. A tanul­mányi idő három év. A tanulmányok elvégzése és sikeres államvizsga le­tétele után a hallgatók üzemmérnöki oklevelet és növényvédő repülőgép­vezető szakszolgálati igazolványt kapnak. A növényvédő pilótáink szak­­képzettségének kérdését tehát az említett főiskolára történő, kiküldetés útján oldhatnánk meg. Ez ügyben érdeklődjünk a magyar Művelődésügyi Minisztérium Nemzet­közi Kapcsolatok Főosztályánál, vala­mint nálunk az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Nö­vényvédelmi Főosztályánál. Ez azért fontos, mivel az első 21 hallgató munkábaállása után nagy a külföldi érdeklődés. A gyors intézkedést a májusban történő felvételi vizsgák is sürgetik. RENCZÉS VILMOS lajokba vetjük. A műtrágyákkal tör­ténő tápanyagpotlást csak kiegészítő eljárásnak kell tekinteni, s adagolá­sukat a vegyi elemzések útján meg­állapított táperö szerint végezzük. A káli- és foszfortartalmú trágyák mel­lett nagy hatékonysági jelentőségük van a nitrogéntartalmú trágyáknak is, mivel csak segítségükkel érhető el a maximális terméshozam. Tekintettel arra, hogy a hüvelye­sek igen igényesek a mikroelemekkel szemben, javasolható, hogy azokat a műtrágyaféleségeket részesítsük előnyben, amelyek a legtöbb mikro­elemet tartalmazzák. ф vetésre csak jóminőségű — osz­tályozott, Agronál vagy Hernál L ké­szítményekkel csávázott —■ vetőma­got használjunk. A borsó vetőmagját minden esetben fertőtleníteni kell! A vetőmag szükséges mennyiségét a csírázóképességből, a biológiai érték­ből és az ezermagsúlyból kiindulva kell megállapítani, ф a vetést a nagyobb magvak ve­téséhez átalakított gépekkel, lehető­leg a Saxónia vetőgépekkel végez­zük, ф a vegyszeres gyomirtást csak az előírásban szereplő készítményekkel lehet elvégezni, ф a betakarítást megfelelő érett­ségi állapotban kezdjük. A zöldmagvú fajták begyűjtését akkor kezdjük, amikor a felső hüvelyek elérik a zöld-érettség stádiumát. A többi hü­velyest — kélmenetes betakarítás ese­tén — a sárga érettség időszakába történő áttérés idején vágjuk le. A betakarításnál jő szolgálatot tesznek az eddig alkalmazott gépek. A szója betakarítási munkáinak tökéletesebb gépesítése érdekében ki kell próbál­ni az osztrák gyártmányú Epplemo bil—100U-S gabonakombájnt, melynek előnye, hogy közvetlenül a föld fe­lett vágja le a növényzetet. Ismere­tes, hogy a szója hüvelyei közvetle­nül a föld felett helyezkednek el, s a jelenlegi gépek túl magasan vágják le a szárat, minek következtében a betakarítási veszteség némely esetben a 30 százalékot is meghaladja, ф teljes mértékben biztosítani kell a betakarítás utáni szárítást. Ahol ezt másként nem tudják megoldani, ott igénybe kell venni a szénaszárítókat. Az ezirányú termelés színvonalát csak úgy lehet fellendíteni, ha egyre jobb, nagyhozamú fajtákat sorolunk be a termelésbe, ha kidolgozzuk a fajták szerinti agrotechnikát, megha­tározzuk a tápanyagpótlás, a vegy szeres növényápolás és növényvéde­lem hogyan s mikéntjét. Az elkövetkező években javulást kell eszközölni az adó-vevő kapcso­latok szakaszán, meg kell oldani a felvásárlás, a betakarítás utáni keze­lés és a raktározás egyre égetőbbé váló kérdését is. Az adott lehetősé­gek tökéletes kiaknázásával, a terv­feladatok és a termelésben felmerülő problémák megoldásával valóra vált­hatjuk a távlati fejlesztési tervben feltüntetet célkitűzéseket. (Vége.) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom