Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-11-27 / 47. szám
* SZEMELVÉNYEK az alma újdonságokbó Golden Delicious a világranglistán igen tekintélyes helyet foglal el. Azonban megjegyzem, hogy nincs rokonságban a (piros) Deliciousszal. A világ összes gyümölcstermelő országában termelik. Legújabb értesülésünk szerint a világpiac legfontosabb és legkeresettebb fajtája lett. Mint magoncot West-Wirginia államban találták 1890-ben és ezt - is a Stark cég hozta forgalomba 1916- ban. Európában az enyhébb klímájú és melegebb déli országokban elterjedt s ott termeszthető nagy sikerrel. Különösen alkalmas törpegyümölcsösök telepítésére, jól tűri a lekötözést és ezt bő terméssel hálálja meg. Igényes fajta. Jó termőerőben levő talajt kíván, a kiadás trágyázást megérdemli. A gombabetegségek közül a varrasodás ellen védjük, különösen csapadékdús tavasszal, erre érzékeny. Termesztésénél sajnos nagy hibát követnek el azzal, hogy a fákat nem részesítik kellő metszésben. így megterheli magát s gyümölcse egyre kisebb lesz. Tehát évenként bizonyos ifjítási metszést alkalmazzunk rajta, hogy állandó növekedésben tartsuk és ezt a fa szép, egyenletes termésével meghálálja. A gyümölcs a legnagyobb szelet is jól bírja. Hibája, hogy túlzottan sok gyümölcs kötődik virágzás után, tehát ritkításra szorulna; a nyugati államokban vegyi anyagokkal idéznek elő gyümölcshullást, ezzel korlátozzák termését. Egy spur típusa is van forgalomban, mégpedig Starkspur Golden Delicious névon hozta forgalomba a Stark cég. Az anyafát 51 ezer dollárért vette meg és ezt az árjegyzékében erősen kihangsúlyozza, felhasználva az Amerikában általánosan elterjedt nézetet, hogy csak az jó és szép, ami drága. Erről a spur típusról nem mondható, hogy többet terem a rendes Golden Deliciousnál. Előnye, hogy törpébb növésű és nem kell annyit metsženi. Ez is, mint a többi spur-típus, kevesebb oldalelágazást képez, merevebben nö és a tartóágak tele vannak termőrészekkel, és gyümölcse egyöntetűbb. A Golden Deliciousnak is sok változata és keresztezése van, de ezek mind kisebb jelentőségűek. Néhányat megnevezek: Mutsu, Gala, Shelred, Spigold, Shinsei, Dukát, Freyberg, Golden Melon, Maigold stb. Jonathan a mi vidékünk legkedveltebb fajtája, sajnos a lisztharmat iránti érzékenysége miatt termesztése gondot okoz, s emellett költséges. Raktározása folyamán fellépő foltossága is hátrányára Írandó. Termesztésével mégis foglalkozni kell, mert a piacon nagyon keresett és közkedvelt fajta és mondjuk meg őszintén, minőségét ezidáig egyetlen új fajta nem szárnyalta túl. Sok változata ismeretes és számos keresztezésnél felhasználják. Sajnos ezideig még nem sikerült a lisztharmat elleni érzékenységét teljesen kiküszöbölni. Secor néven fut egy jól sikerült keresztezése. Jelenleg megfigyelés alatt áll. A lisztharmat állítólag csak ift-ott mutatkozik rajta. ízre kitűnő, nagyságra megfelelő, színe mutatósabb. Különben jő tulajdonsága mint a raktározás, a szállítás, termőrefordulás stb. reménykeltők. Termesztését típus alanyokra ajánlják, minden faalakra nevethető. Lehel, hogy nálunk is rövidesen elterjed és közkedveltté válik. Idared szintén egy Jonathán keresztezés. Színe és íze nagyon hasonlít a Jonathánra, sajnos a lisztharmatra is olyan érzékeny. Ezen hibája ellenére az Egyesült Államokban az északi részeken és Kanadában nagyon elterjedt. A jövő almájának tekintik, mert ott a hűvösebb éghajlat kevés bé kedvez a lisztharmatnak. Jonared Jonathán sporthajtásából származik, egyenletes nagyságú és szép sötét színű gyümölcse miatt kedvelt; javított Jonathán fajta. Továbbá még meg kell említenem egy téli alma fajtát, amely világviszonylatban szerepet játszik és ma már számos változatát, mutációját, keresztezését, sőt már spurtipusát is ismerjük. Nálunk kevésbé elterjedt fajta, de a nyugati és északi országokban fontos szerepet játszik. Ez a Cox narancs renet és származékai. Csehországban is van egy jól sikerült Cox keresztezés, melyet V. Bláha 1945-ben nyert, Cox renet X Wagener keresztezésből. Bláhuvá renete messze felülmúlja az eredeti fajtát. Fája egészséges növésű, fagyokkal szemben ellenálló, termékenyebb, termése egyenletesebb, fzletesebb és jobb színezetű az eredetinél. Eltarthatósága is hoszszabb ideig lehetséges, nem repedezik és nem is ráncosodik. Sokat Ígérő fajta a mi körülményeink között. Kidds — Orange újzélandi származású Сех X Golden Del. keresztezés. Mindkét szülő jó tulajdonságát örökölte. Van már egy Red (piros) változata is. Cherry Cox Dániában talált rügyváltozat, 1951-től van forgalomban. Szép piros színe különösen értékessé teszi. Sajnos, fája szenved a lisztharmattól, még a varasodás csak kivételes években lepi meg. Házikertekben értékes lehet, különösen hűvösebb vidéken. Alkinenet az NDK-ban nyerték Cox renet Oldenburg --kersztezésből. Ugyanott terjed az intenzív gyümölcsösökben s helyettesíti a kevésbé értékes Oldenburgot. Korán termőre fordul, egyenletesen terem. Erősebben növő alanyra tegyük, mert gyöngén növő alanyon hamar kimerül. Termése december végéig jól eltartható. Auralia vagy Tumanga szintén az NDK-ban rtyerték a münchebergi kísérleti állomáson Cox renet X Nordhusen keresztezésből és fel- - váltja a Landsbergi renetet. A kereskedelmi gyümölcsösökben egyre nagyobb szerepet játszik. Erősen szétterülő növekedése miatt szélesebb távolságra ültessük Ezen tulajdonságát előnyösen kihasználhatjuk termőives orsófák, vagy "redőnyfák telepítésénél. Gyengén vagy közepesen növő típusalanyt alkalmazva nagy terméseredményeket várhatunk ettől a fajtától. Gyümölcse kitűnő ízű, fűszeres, minőségileg jobb a Cox renetnél, kár hogy nem piros színű. Az őszi almák közül ki kell emelni a James Grive piros változatát, mint újdonságot. Ez a jól ismert és ízre kiváló James Grive rügyváltozata, mely minden jó tulajdonságát, valamint kitűnő ízét az eredetijétől örökölte. Sajnos egy nagy hátrányát is, hogy t. i. nagyon gyorsan túlérik és kedvező eltartási viszonyok mellett sem tárolható sokáig. A nyári almák között is g találunk egy kiváló újdonságot. Ez szintén amerikai • eredetű és szintén a Stark I cég patentja. Neve: Stark л Earlist. Ez is véletlenül felfedezett magonc, 1938-ban találták Idaho államban. A Stark cég hozta forgalomba 1944-ben. Amerikában elterjedt fajta, Európában, főleg Franciaországban, Hollandiában, Dániában, Olaszországban termelik. Nálunk 1966-ban az engedélyezett fajták közé sorolták. Fája közepesen fejlődik. Termőrefordulása után növekedése „ gyengül, ezért rendszeres metszést kíván, amivel új hajtások hozására serkent' jük. így egyenleges terméshozamra késztetjük. * Gyümölcse közepes nagyságú és mint első piros alma a piacon nagyon kedvelt. Előnye, hogy túlérése lassúbb mint a legtöbb nyári alma, s azok minőségétől is jobb. Ezzel „kóstolónk“ végéhez értünk. Az új fajták leírásában kissé érezhető a nyugati kereskedelmi hírverések dicsérete. Bizonyos fenntartással fogadjuk ezért az új fajtákat. Hogy tévedés ne essék nem azt állítom; hogy ismertetésük nem felel meg a valóságnak, de ne felejtsük el, hogy ezek az új fajták nem a mi éghajlatunk és talajviszonyaink között jöttek létre. Megfigyelésük ellenben nagyon szükséges. Fel kell deríteni, milyen kezelést, agrotechnikát kívánnak, környezetünkben milyen kártevők támadják, milyen betegségekre fogékonyak stb. Ebben a nagy munkában a hivatásos gyümölcsészeket segítsék a kiskerttulajdonosok. LÖRY TIBOR, Galante A Golden Delicious alma termelésének két speciális és igen jelentős problémája a gyümölcsök héjának parásodása és a levelek korai lehullása, ' foltosodása. A dél-tiroli gyümölcstermelők szerint mindkettő elkerülésére az igen kíméletes növényvédelem és a mikroelemes lombtrágyák használata szükséges. Obstbau Weinbau 2 J . \ -Méhlakások berendezésének indokolása и. Az eddigi írásainkban kifejtettük, hogy a kijárónyílás nagysága a forgalom és levegőcsere miatt kap mulaszthatatlanul szükséges jelleget. Egészen másképpen ítéljük meg azonban a kijárónyílás helyét. Bizony ősrégi a kérdés, melyik a legjobb, legmegfelelőbb? Kétségtelen, hogy a két kijárónyílás helye egyszer alulról, máskor felülről teljesíti küldetését. A méhész előtt szinte hihetetlennek tűnik, hogy ebből kifolyólag a kettő között különbség nem lenne? Ezért a" különbségeket kezdettől fogva kutatták. A gyakorlati méhészek, a tudományos kutatóintézetek dolgozóival karöltve, mindent elkövettek, hogy a kérdést eldöntsék. Mégis sehol, határozottan bizonyított eredményeket,' előnyöket, hátrányokat nem találunk. Szakirodalmunkból úgy tűnik, nem lehet ebben a kérdésben határozottan állást foglalni. Mi azonban úgy véljük, hogy a korszerű méhészkedés metodikájában a mulaszthatatlanul szükséges kérdésben dönteni kell. Szerintünk az is teljes magyarázat, ha rámutatunk azokra a jelenségekre, melyek a kérdés eldöntését lehetetlenné teszik, illetve ezzel igazolják, hogy így is úgy is létezhetnek. Tapasztalataink alapján mi is úgy látjuk, hogy a világ minden részében, akár alsó-, akár felsőkijárőnyílás mellett jól élő, dolgozó és telelő méhcsaládok egyöntetűen igazolják és azt a választ adják, hogy a kijárónyílás helye nem döntő jellegű. Ez tehát azt jelentené, hogy a kijárónyílás „helye“ nem nyújt olyan különleges előnyöket,' melyek szerint a méhcsalád fejlődésének valamelyik ~ szakaszában jobban fejlődne, hatásosabban dolgozna vagyis életkörülményeire kedvezőbb lenne. Aki kifejezetten ebből a célból megfigyelte már néhány méhcsaládját, illetve egész évi fejlődését alsó- és felsőkijáró mellett, azt állapította meg, hogy az egyes fejlődési szakaszokban volt ugyan némi eltérés, de kisebb-nagyobb időközök után az eltérések kiegyenlítődtek. Megtörtént pl. hogy a felsőkijárós^ kaptárakból a tisztuló kirepüt'és előbb kezdődött, míg az alsókijárós kaptárak méhei akkor nyugodtan pihentek, a kirepülés szükségét nem érezték. Ügy láttuk, fontosabb volt számukra a nyugodt pihenés, mint a kirepülés. Mindkét eset azonban pompás bizonyítéka a méhek alkalmazkodó képességének, amikor igazolódik, hogy a kinti és benti körülmények hatására két egészen elütő módon teljesítik az életfeltételek pillanatnyi parancsát. Kétségtelen, hogy egyrészt a kirepülés, másrészt a pihenés volt az alsó- és felsőkijárás kaptárak lakóinál az egyaránt fontos, vagyis különleges előnyt életfelételeikre egyik kijárónyílás sem biztosított. • Ez az alkalmazkodó képesség teszi lehetetlenné, hogy a kétfajta kijáró helyéről dönthessünk és előnyeit vagy hátrányait biológiai szempontokból kifejezhessük. Mivel a méhek mindenkor tudnak a körülményekhez alkalmazkodni, minden előny vagy hátrány csak vélt előny vagy vélt hátrány és ideiglenes. Csak addig tart az alkalmazkodás, amíg a pillanatnyi feladat teljesítési optimumát ki nem egyenlítik. Amint ez megtörténik, beáll az életkörülmények optimális teljesítési lehetősége és normális fejlődés indul meg. Az ilyen és hasonló alkalmazkodó képességet figyeljük meg, csakis a benti és kinti méhészfizikai -„apróbb feltételek“ válthatják ki, mert csak ezek lehetnek ideiglenes jellegűek és könnyen1 kiegyenlíthetők. Ilyen apróbb fizikai feltételeket okoz a röpnyílás helye és ez teszi a vele kapcsolatos kérdést lényegtelenné. Az említett példánál az történt, hogy a napsugár a felsőkijárőn nagyobb fénnyel és kissé melegebb hatással a kaptárban más mikroklímát hozott létre. Még az sem változtatna az eseményeken, ha nagyobb téli fogyasztás miatt a kirepülésnek szükségét érezték volna. Egyszerűen megtörtént a kirepülés, kitisztulás. Egy másik csoportnál, egyenlőre nem történt semmi. Ez a tény vitathatatlanul két különböző tény. Azonban a méhcsalád fejlődését, biológiai életfeltételeit egyik sem tette kedvezőbbé, mert az életkörülmények pillanatnyi parancsoló hatásai az egyiknek a kirepülést, a másiknak a pihenést parancsolták, és számukra ezek voltak a kedvezőbbek is. A későbbi tavaszi vizsgálat igazolta is, hogy a koratavaszi fiasítás csak akkor volt terjedelmesebb, ha valamelyik család erősebb volt. Amint az időjárás állandóbb lett és megindult az általános fejlődés, megint csak fizikai feltértelek miatt voltak apróbb különbségek. így pl. a porzás a felsőkijárős kaptáraknái mindig előbb kezdődött. Ezt a világosabb kijáró okozta. Előbb jelentkeztek náluk a szellőztető méhek is. Ezt a kijárőkhoz közelebb eső fészek magasabb hőmérsékletének tulajdonítottuk, mert a friss levegő beszivárgása lett nehezebb. Ügy láttuk, a rablőméhek ellen is gyakrabban kellett védekezniük, amit a fenti kijárón jobban kiáradő méz szagának tulajdonítottunk. Kezdetben, azt hittük, hogy a felsőkijáró előnye, ha a gyűjtőméhek a fészek kereteit azonnal elérik, de meggyőződtünk róla, hogy ez a valóságban zavaró körülmény is. A gyűjtőknek a dajkaméheken "* kellett keresztül törtetni, míg hozományukat átadhatták. Ez bizony mindkét , csoport optimális munkájára hatott részben zavarólag. Amint látjuk, egyetlen esemény sem olyan lényeges, mely a kijárőnyílás helyének jelentőségét kiemelné, de nem teszi lehetetlenné a biológiai létezést sem. Kétségtelen tehát, hogy a kijárónyílás helye a méhcsalád biológiai életfeltételeit, ha a közlekedést és' levegőcserét biztosítani tudja, nem befolyásolja. Azért, mert ez így van, a kijáró helyének nincs mulaszthatatlanul szükséges jellege. Szirmai István Méhellenségek ■Negyvenhárom évi mjhészkedésem idején sokat hallottam és még többet olvastam a méhek ellenségeiről. Nagy figyelemmel kísértem a véleményeket, és kísérleteztem. Hadd mondjam el a magam tapasztalatát. Évtizedekkel ezelőtt egy nyári naplemente tájban azt láttam, hogy egy alsó kijárás kaptár előtt 30 cm magasságból egy varangyos béka szippantgatja a kinn üló méheket. Gondoltam, megolvasom, hogy mennyit fogyaszt. Amikor a hatodik méhet szippantotta be, megjelent egy sikló. A békát meglátva gyorsan odacsúszott, s mintegy 20 cm-nyi távolságból kitátott szájjal szaporán öltögette a nyelvét. Erre a béka négy lábra emelkedett, és elvékonyodva, hangos sivalkodással bement a kígyó szájába. A ki-, gyó rá sem hederített a méhekre, csak lassú siklással jobbra-balra nézelődött. Am nem sokáig élvezte az előbbi lakoma örömeit, mert megjelent a méhes előtt egy sün. A kígyó fejét elkapva, a tőle telhető gyorsasággal befalta a kígyót. Ekkor a sün viselkedését vettem szemügyre. Csak azt láttam, amit Báthori méhésztársam leírt: összeszedte a kaptának előtti hullákat, de az élőket nem bántotta, bár sok méh ült kinn. Udvarunk akácosain három pár tövisszúró gébics (bábaszarka) fészkelt. Ottlétük távol tartotta az apró baromfira vadászó varjakat, réti sasokat és karvalyokat. Ha e ragadozók udvarunk felé tartottak, a gébicsek eléjük repültek, és fölülről csapdosták- a náluk lomhább ragadozókat. Am egyszer az udvar széli koronafák (gledicsiák) tövisein feltűzdelt méhek hulláit vettem észre. Sőt az udvarunk drótkerítésének tüskéin is voltak méhhullák. Addig tekingettem, míg megláttam, hogy a gébics a kitűzdelt méhekből az akkor már néhány napos fiókáinak vitt eledelül. A méhek közt természetesen egyéb rovarok is akadtak. Ezek után úgy határoztam, hogy a gébicse két fészkeik leverésével elvadítom az udvar környékéről. Mégsem tettem. E- szembe jutott, hogy ha máshová fészkelnek, akkor is tudnak nálam méhet fogni, viszont a ragadozó madarak bátran látogathatják udvarunkat. Mi több, a múlt évben is méhészkedett a gébics, mégsem tett észrevehető kárt. így megkegyelmeztem a „hasznos kártevőnek“. Egy nagybátyámat, aki 20 —25 méhcsaláddal foglalkozott és mellesleg vadász is volt, tetten értem, amikor a méhes előtt röpködő fecskéket lövöldözte. (Abban'az időben még 10—15 fecskefészek is volt egy-egy portán.) Szó szót követett. majd az eresz alatti fecskefészekhez cipelt megfigyelésre. És csoda vagy nem csoda, de az egyik fecske éppen akkor elejtette zsákmányát. Utána kapott ugyan, de én vettem fel hamarabb. Here méh volt. Oda is tartottam a nagybátyám orra elé, hogy közeiről láthassa, miért röpködnek a méhes előtt a fecskék. Kár volt tehát az eddigi lövöldözése, töltény-pocsékolása és dühöngése, mert a villásfarkú fecske nem méhészkedik. Ennek bizonyítására 3—3 dolgozó méhet,’ herét és le gyet fogtam. Szárnyukat letéptem, magukat pedig az eresz alatt röpködő fecskék elé pöcköltem az ujjammal. A legyeket és a heréket elkapták. A dolgozó méhek után is kaptak, de végül nem fogadták el. Állítólag a partifecskék nem válogatnak, a dolgozó méheket is zsákmányolják. A csigái Maros parton tanyázó ezer meg ezer partifecske azonban nem tett kárt az ott levő ( egy két méhcsaládban. Asztalos P. Kálmán