Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-11-20 / 46. szám

jť IUVN1 A DDT HATÄSA A TOJÖS TYÚKOKRA Az 120U milliamodrész DD'l'-t tartalmazó takar­mány etetése után hat héttel a tojástermelés csökkenni kezd. Két hét­tel később idegrendszeri rendellenességek mutat­koznak és elhullás is elő­fordul. Ezek Walter Brit­­tun, a Georgiái Egyetem munkatársának megálla­pításai az általa végzett kísérletek alapján. A DDT mennyiséget 300, 600 és 1200 millio­­modrésznyi adagolások­ban próbálták ki. Egyik kísérleti csoport tojásai­nak nagysága sem csök­kent. Ezzel szemben a tojáshéj súlya és vastag­sága mint egy 10 °/o-kal csökkent, mind a 600, mind a 1200 milliomod­­részes adagolás esetében. A DDT mindhárom ada­golásnál növelte (dup­lázta) a törékeny és a törött héjú tojások szá­mát. TOJÁS­FOGYASZTÁSBAN ÉLEN A NYUGATNÉMETEK Az NSZK nemcsak a tojástermelésben, hanem a fogyasztásban is élen­jár a Közös Piac orszá­gai között. Így a tavalyt átlag 277-re emelkedett, ez 11-gyel több az előző évinél. A második he­lyet a világ legnagyobb tojásexportőrjének, Bel­giumnak polgárai fog­lalják el évi 263-as fe­jenkénti átlaggal. Feltü­­tően alacsony a fogyasz­tás Hollandiában, amely a második legjelentősebb exportáló ország: Bel­giumban tavaly, évi át­lagban fejenként 12-vel nőtt a fogyasztás, Hollan­­idában pedig, mint a megelőző évben: 211. Némileg emelkedett a fogyasztás Franciaor­szágban, mégpedig 219 tojásra. A sereghajtó Olaszország évi 193-as fejenkénti tojásfogyasz­tással, ami az előző év­hez viszonyítva 12 tojás­sal több. (Deutsche Gefl. Wirtschaft) A BEÓLAZÁS ELŐKÉSZÜLETEI Sok tyúktartó mutogatja mos­tanában szépen fejlett tojóhib­rid jártéit s közli, hogy most már a tojóházba kell telepíteni őket. A legtöbb helyen azonban nincs készen a tojóház. Ha kezdő a tyúktartó, azért felkészület­len, ha meg régi, gyakorlott azért, mert öreg tyúkjai még mindig megvannak, s elfoglal­ják az ólat. Pedig a tizennyolc hetes ko­rú jércéknek már a tojóházban van a helyük. A késői telepítés könnyen azt okozhatja, hogy sok lesz az alomtojás, s a ké­sei beólazás hatására a már megindult tojástermelés meg­szakad. Most kell tehát végle­gesen elkészíteni, berendezni a tojóházat, hogy minél előbb — de legkésőbb húsz hetes koru­kig — odetelepíthessük a tojó­hibrid jércéket. Ha régi ólat szántunk a jér­céknek, azt a használatbavétel előtt alaposan rendbe kell hozni: a vakolatot megjavítani, alaposan kitakarítani, fertőtle­níteni, meszelni, villannyal el­látni, trágyaaknát felállítani, tojófészkeket készíteni, beal­mozni. Az ajtókat, ablakokat is rendbe kell hozni, hogy jól zárhatók, huzatmentesek le­gyenek. Szellőző kürtőket kell beépíteni, vagypedig — ha na­gyobb állományról van szó — ventillátort beépíteni. A következő néhány adat tá­jékoztat, milyen követelményei vannak a tojóhibrid tartására berendezett tojóháznak! Négyzetméterenként 5—7 to­jóhibridet tarthatunk az istál­lóban. Csak akkor hetet, ha jó légcserét biztosíthatunk. Az istálló alapterületének felét célszerű trágyaaknával beépí­teni. Ezen helyezhetjük el az ülőrudakat, egy-egy tyúkra 15 cm-t számítva. Akár vályú, akár köralakú etetőket, itatő­­kat használunk, tyúkonként 7 cm etető és 2,5 cm itatóhosz­­szúságot biztosítsunk. Ha vilá­gítunk a tojóházban — már­pedig a tél! tojástermelés ér­dekében ezt kell tennünk —■ négyzetméterenként három watt fényt szükséges biztosítanunk. Az égők elhelyezése egyenletes legyen, hogy az ól minden ré­szére egyforma intenzitású (ha­tású) fény jusson. Ha nagyobb tyúkállományt tartunk s az ablakon keresztül nem szellőz­tethetünk, ventillátort kell be­szerelnünk. Teljesítménye olyan legyen, hogy óránként és test­súly kilogrammonként télen 3—4, nyáron 6—7 köbméter levegő kicserélésére legyen al­kalmas. Öt-hat tyúk számára szüksé­ges egy tojófészket biztosítani, az ól legsötétebb részén. A to­jóházba száraz, nem penészes és poros, legalább 15 cm vas­tagságban darált vagy egész kukoricacsutka, gyaluforgács, vagy ezek keveréke való. Megkönnyíti munkáját a tyúk­tartó, ha a villanykapcsolót ébresztőóra csengőjével szereli fel. Ilymódon a korai villany­gyújtás miatti felkeléstől, vagy a késői lefekvéstől mentesül. Ezek a beólazás előtti leg­fontosabb tennivalók. Csak utá­nuk kerülhet sor — amikor már semmiféle javítani, csinálni való nincs a tojóházban — a jércék betelepítésére. De mert már annak is itt az ideje, igye­kezni kell a munkával, külön­ben a késedelemnek sok bosz­­szúság, sőt kár lesz az ára. —g— FOGYASSZUNK TÖBB * Ismerőseim panaszolják, hogy olcsó a tojás. — Ne adják el, fogyasszanak többet — mon­dom ilyenkor s azt a választ kapom: „Nem lehet mindig rántottát enni.“ Ismerem az étrendjüket s tudom, hogy na­gyon kevés tojást fogyasztanak: reggelire, va­csorára mégcsak véletlenül sem kerül tojás az asztalra. Ha tésztát gyúrnak, egy-két tojást ütnek egy kiló liszthez, a tojásételeket pedig egyáltalán nem ismerik. Furcsa ellentmondás: nálunk igen kevés tojást fogyasztanak a tyúk­­tartók. Persze mások sem sokkal többet. Pedig a tojásnál olcsóbb, egészségesebb, gyorsabban elkészíthető táplálékot el sem le­het képzelni. Az öt, hat dekás tojás — még ha súlyának 9 százalékát kitevő héját leszámítjuk is —- sokkal olcsóbb, mint akármi más — pél­dául a magas víztartalmú parizer. Egészsége­sebb, táplálóbb is, hiszen a C vitamin kivéte­lével minden olyan anyagfehérje, ásványianyag és vitamin megtalálható benne, a,mire a felnőtt embernek szüksége van. Ahogyan a csecsemő kizárólag a tejen képes lenne megélni, a fel­nőtt ember, hosszú időn át csak tojással táp­lálkozva fenn tudná tartani munkaképességét. A tojás sok fehérjét — kedvező összetételű fehérjét — és kevés "zsírt, szénhidrátot tartal­maz, akárcsak a sovány húsok, tehát ideális táplálóanyag a ma embere számára. Nem vé­letlen, hogy a személyenként évente elfogyasz­tott tojások számával nagyon jól jellemezhető, mely ország lakói táplálkoznak jól, egészsége­sen. Csak példaképpen: az Egyesült Államok­ban 300—350 tojást, s Nyugat-Európa sok or­szágában 250—300 tojást fogyaszt egy-egy la­kos évente, nálunk körülbelül 200-at, Indiában és Ázsia sok országában tízet-huszat. A háziasszony számára felmérhetetlen előny, hogy percek alatt bármilyen tojásételt elké­szíthet. Nálunk a tojást elsősorban tészták össze­állításához, színesítéséhez használják, önálló ételként kevésbé. A tojásételek százai közül alig néhányat ismerünk s még kevesebbet fo­gyasztunk. Pedig a lehetőség szinte kimerít­hetetlen. Az angolok, a németek, az amerikaiak el sem tudják képzelni reggelijüket tojás nél­kül. Fogyasztják lágyan, keményen, omlettnek, rántotténak, kolbásszal, szalonnával, sonkával sütve. Tojásból gyorsan készíthetünk hideg ételeket, salátákat, ezek kitűnő vacsorák. (A keményre főzött, megtisztíott, felszeletelt tojást magában, vagy főtt krumplival, párolt zöldsé­gekkel vegyesen, tartármártással vegyítve számtalan változatba és összetételben készít­hetjük el.). Finom a különböző töltelékekkel töltött tojás is. Ha húst sütünk, kemény tojá­sokat illeszthetünk a közepére. Sokféle zöld­ség (paradicsom, karalábé, tök) töltésére hasz­nálhatunk különböző ízesítésű tojásmasszát. Főzelékekhez feltételként adhatjuk, leveseket sűríthetünk vele, betegeknek erőlevesbe főzés nélkül tehetjük. A tojásosgaluskán kívül ezek­re is gondoljunk. Kitűnő az úgynevezett tojás­­fasírt: a szokásos fasírtmasszához — fél kilió húshoz — 5—6 tojást keverjünk. Kitűnő gyors étel — reggeli, vacsora a bundás kenyér és zsömle, finom ital a tojáslikőr. (4 dl tiszta szeszből, fél liter forralt, lehűtött tejből, kevés cukorból és tíz tojássárgából készül. Ha ka­kaót is teszünk hozzá, csokoládéflipp lesz belőle.) Gyorsan készíthetők a különböző jellegű szendvicsek, amelyekhez sok tojás kell, akár­csak az igazi jó töltött csirkéhez. A gyúrt tésztából se sajnáljuk a tojást. A liszt sok keményítőt és kevés fehérjét, vita­mint tartalmaz: ha sok tojást teszünk hozzá, a lisztes készítmények táplálóhatásait is fokoz­hatjuk, javíthatjuk. A tojás azonkívül „szapo­rítja“ is a tésztát. Akik szoktak készíteni kü­lönböző száraz tésztákat: lebbencsnek, kifőtt tésztának valót, jól teszik, ha tojásdömping idején (tavasszal) vetik el a gondját. Ilyenkor olcsó és sok a tojás. Fogyasszunk az eddiginél többet: vátozatosan elkészítve so­hasem únjuk meg. (Dr. GI) Régebben a farkas állandó beszéd téma volt, főleg télen, mert ilyenkor egy-egy falka gyakran beszorult a házak kö­zé, s az állatok éhségükben me­részebbé is váltak. Ezt a gazdák, na meg a házi­állatok bánták meg. Hallhat­tunk olyan esetekről is, hogy a farkasok embereket téptek szét. Bár ez magyarázatra szo­rul, mert ha lehet az embert kerüli, de falkákban a gyötrő éhség hatására veszélyes lehet az emberre "nézve is. Egy falusi ember hideg, havas télben az erdőn keresztül disznóölésre ment a szomszéd falubeli só­gorához. Természetesen szív­erősítőt is vitt magával és lassan-lassan fogyasztgatta azt. Egyszer azon vette magát ész­re, hogy farkasok követik. Mi­re megállt és leült, mámoros­ságában nem érezte a helyzet komolyságát. A farkasok szem­­telenkedni kezdtek, mire ő to­vább ivott és botját, majd sap­káját vágta az ordasokhoz. Fegyver híján a bütykös tar­talmát kezdte az ordasokra ön­teni, ijesztgetve őket, miköz­ben a nedűből saját magára is került. A bütykös kiürült, az illető pedig végkimerülésé­ben elaludt. A türelmetlenül várakozó sógora ment elébe. Ott találta meg őt, tisztes tá­volságban farkasoktól körül­véve. Erre voltaképpen a magya­rázat a visszataszító pálinka­bűz. De hát ki tudhatja, mi rejlik egy farkas kobakban. Ha farkasról hallunk, nyil­ván egy mesébe illő morcos ordasra gondolunk. Pedig ha kissé tanulmányozzuk életét, sok minden kiderülhet róla. így a farkas nyomai Szlová­kia hegycsúcsain olykor még ma is átvezetnek. Portyázása során 40—70 km-t is bejár egy éjjel, így érthetővé válik a nagy kár is, amit okozni szo­kott. Ezért kilövésüket még ma is magas áron jutalmazzák, s vadászatuk mindenkor enge­délyezett. Csendes vidékek, különösen a sötét, sűrű erdők, vadonok la­kója. Tápláléka túlnyomórészt ál­lati eredetű, de fogyasztja az erdei gyümölcsöt is. A kukori­ca és burgonya szintén cseme­géi közé tartozik. A magányo­san portyázó ordas áldozatát megközelíti, rajtaüt és lerántja vagy megfojtja. Falkába verőd­ve igen szervezetten hajtják, üldözik áldozatukat. Két rész­re oszlanak, az egyik hajt, míg a másik a vad útját igyekszik elállni. Hacsak kicsinyei miatt nincs helyhez kötve, akkor rö­vid ideig tartózkodik ugyan­azon helyen, azonban ha meg­zavarják kicsinyeit is elhurcol­ja. Kedvenc zsákmánya a ku­tya, ami farkaslakta területen gyakran esik zsámányul. A far­kas állítólag 12—15 éves kort is megér, ha valamilyen kutya­betegségben vagy éhhalálban előbb el nem pusztul. Az ordasról alkotott elképze­léseink, vagy ismereteink nem lennének teljesek, ha nem is­mernénk külső jegyeit. Farkas, vagy kutya? — tehetik fel a kérdést az avatatlanok, akik farkasról hallottak, de csak állatkertben látták, de maguk a vadászok is, ha kutyanyomot látnak vagy farkassal találkoz­nak. Ha az eb (főleg farkas­kutyái és a farkas között fenn­álló különbségek főbb ismer­tető jeleit ismerjük, döntésünk bizonyára helyes lesz. hát a test tengelyétől lépései jobbra-balra esnek. A farkas lompos, botszerű, lecsüngő far­kot visel, míg a kutyára a föl­felé ívelő hosszú farok a jel­lemző. Alkonyaikor, homályban a bevetődő fény hatására a far­kas barna zöldesen csillogó szeme bizonyára nem szívderítő látvány, míg a kutya szeme csak kivételesen csillog (pl. erős fény hatására), de néme­lyiké egyáltalán nem csillog. A farkas lábnyoma hosszú­kás, nyúlt első két körömle­nyomata erősen látható, me­lyek között- keskeny csatorna Ritka zsákmány. (ksz) Elsősorban a farkas nagy fe­jét emlegetik, azok akik talál­koztak vele. Mint ragadozó zsák­mányát tépi, amihez erős nyak­­izomzat szükséges. Az éles, erős tarajra tapadó izom a ko­ponya tetejétől a nyakcsigolya felé vízszintesen húzódik, ami a nagyfejűség benyomását kel­ti. A taraj maradványa némely farkaskutya-korcsnál megtalál­ható. A kutya feje hátul le­felé ívelő a farkaséval éllen­­tétben, amelyen ferdén ülő szemek, a felálló fülek tekint­hetők még ismertető jelnek. Bundája szürkés-sárga, melybe feketés szőrök keverednek. Fára ellentétben a kutyáéval magasabb, ezért hát hátrafelé lejt, míg a kutya háta vízszin­tes. Jellemzők rá a hosszú lá­ba!:, a csímpás járás. Lábait a kutyáéval ellentétben nem fe­di hosszú szőrzet. A kutya el­térően. a farkastól oldaloz, te­van és ez egyformán széles. Télen a vadászó farkasok láb nyoma az omlós nagy hóban, amikor egymás nyomába lép­kednek elmosódott, ösvénysze­rű. A kutya kerek lábnyomot hagy s az első két köröm köz­ti hézag tölcséralakú. Ha e kis ismertetés után mégis kételyek merülnének fel a lőtt ordast illetőleg, ajánla­tos a kifőzött koponyát szak emberrel megvizsgáltatni vagy zoológiái intézetbe küldeni. Azonban ha netán a vizsgála­tok mégis elvadult farkasku­tyára vallanának, akkor is a téli, gyapjúszerű szőrrel át­szőtt gerezna ízlésesen kiké szítve ágyunknál előtérként használható, esetleg díszként a falon is mutatósán elhelyez­hetjük. KELEMEN LAJOS, Panické Dravce (Panyidaróc) SOK A FOGOLY Angliában vizsgálato­kat folytattak annak megállapítására, hogy mi lehet az oka a fogoly­állomány erőteljes növe­kedésének 1970-ben. A vizsgálatok során meg­állapították, hogy a fo­golycsirkékből átlagosan 74 % maradt meg — az előző évi 27 %-kal szem­ben. A vadbiolőgusok egybehangzó véleménye szerint elsősorban az 1970. évi meleg május­nak köszönhető a fogoly­­csirke állomány nagyobb mérvű megmaradása. A vizsgálatok kimutatták, hogy június közepén hektáronként kb. 4 kg rovart szedhettek fel a fogolycsirkék. Június vé­gén a rovarok száma to­vább emelkedett, és így a fogolycsirkék megta­lálhatták a szükséges táplálékot. FÁCÁNMÉRGEZÉS Svédországban az ál­lategészségügyi szervek jelentése szerint, a fácán­állomány szűrőpróbasze­rű vizsgálata során meg­állapították, hogy a meg­vizsgált fácánok egy ré­szének húsa ezer egy­séggel több higanyt tar­talmaz, mint amennyi közegészségügyi szem­pontból megengedhető. A lőttfácánok forgalomba hozatala előtt tehát a jövőben a megfelelő egészségügyi vizsgálat bevezetésére kerül sor. A mérgező hatás az­által következett be, hogy a fácán egyes vidékeken nagymértékben hozzájut a magas higanytartalmú csávázószerekkel kezelt vetőmaghoz. A hírt a St. Hubertus című osztrák lap közli, nem tartalmaz azonban adatot arra nézve, hogy a méreggel fertőzött fá­cánokat Svédország mely részein és milyen meny­­nyiségben találtak. DRÁGA MULATSÁG Olaszországban Firenze tartományban az 1970— 1971-es vadászati év gaz dasági előkészítése 71,5 millió Urába került — ilyen értékben engedtek ki a vadászterületekre 13 ezer darab apróvadat —, ami igen drága mu­latság, ezek szerint ugyanis 1 db kiengedett apróvad átlagban 5500 lírába került.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom