Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-11-13 / 45. szám

8 SZABAD FÖLDMOVES ,1371. november 13. FÁIDRÓL Mezei jelentés A Košice vidéki járás termelő­­szövetkezeteiben szorgalmasan fo­lyik az őszi munka. Mindenhol azon igyekeznek, hogy a jó időt maximálisan kihasználják. Bohdanovcén (Gerbócbogdány) a terv szerint 320 hektáron befe­jezték a búza vetését. A csoport­­vezető és a traktorosok egyaránt jő munkát végeztek. A cukorrépa­szedés is befejeződött. Elsősorban azért, mert a dolgozók kihasznál­va a jó időt, vasárnap is dolgoz­tak. A szövetkezet Rákosi részlegén nagyon sokat segítettek a nyugdí­jasok. Köszönet illeti őket, hogy a sürgős őszi munkáknál, feláldoz­va pihenőjüket, segítik a szövet­kezetei. A bohdenovcei szövetkezeti ta­gokra még vár egy nagy feladat. El kell végezniük az őszi mély­szántást. Minden Jel arra mutat, hogy ezzel a munkával november derekára megbirkóznak. A seiiai (Abaújszínai) szövetke­zetben befejezéshez közelednek az őszi mezei munkával. A búza ve­tését 505 hektáron október 10-én fejezték be. Az őszi repcét is be­vetették, és 160 hektáron betaka­rították a silókukoricát. A szövet­kezet 70 hektáron termesztett cu­korrépát. A Krasná nad Hornádom-iak (Széplek) sem akarnak lemarad­ni; 410 hektáron már elvetették a búzát, 52 hektárról begyűjtötték a silókukoricát és 2080 tonnát be­­silóztak. A cukorrépát 55 hektá­ron már kiszántották, és 30 hek­tárról már el is szállították. Az átlagos hektárhozam 450 mázsa. A cukorrépa szállításán kívül még a zöldtrágyázást is el kell végez­niük 14 hektáron. Pazderák FALURA Melecske János a hnb elnöke, Miška Štefan a hnb titkára, a he­lyi pártszervezet, az egységes földművesszövetkezet vezetősége és a CSEMADOK szervezete min­dent megtesznek annak érdeké­ben, hogy mind a választások, mind a tervezett kultúrelöadások jól sikerüljenek. A CSEMADOK részéről különö­sen sokat dolgoznak: Esek Imre a szervezet elnöke, Gajdos Károly, valamint a többi vezetőségi tag és a helybeli iskola tantestülete. Ezenkívül állandó feladatuk a sajtó előfizetőinek és a helyi CSE­MADOK tagjainak növelése. Kívánjuk, hogy terveiket siker koronázza. —ros— Rubaň-i kultúráiét Az elmúlt héten Rubaiiban (Für) újra megidult a kultúrélet. A köz­ségben két előadást tartottak. Egyet a választások jelentőségé­ről, egyet pedig a helyes viselke­désről. Mindkét előadást nagy­számú közönség hallgatta. A Rubaň-i CSEMADOK helyi szervezete az őszi és téli időszak­ra szép tervet dolgozott ki. Soro­zatos népművelő előadásokat tar­tanak az ifjúság, s a lakosság ideológiai nevelésével, valamint társadalmi viselkedésével kapcso­latban. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom emlékére beszélgetést rendeznek a CSKP idős tagjaival. A CSEMADOK és a SZISZ helyi szervezete vetélkedőt rendez a falu és vidéke történetéről. Ezen­kívül egy színdarab betanulását is műsorra tűzik. A CSEMADOK helyi szervezete aktívan kiveszi részét a választá­sok előkészítésében és ünnepélyes lefolyásában is. HSgW így készülünk Hazánk városaiban, falvaiban, fokozott aktivitással készülnek a képviseleti szervekbe történő vá­lasztásokra. Így van ez Rimavská Sobotán (Rimaszombat) is, ahol a város választó polgárai részére a városi nemzeti bizottság négy agi­­tációs központot létesített. Veze­tésével hozzáértő és a polgárok tekintélyét élvező egyéneket bízott meg. így van ez a 2. számú agi­­tációs központ esetében is, mely­ről az alábbiakban szeretnék rövi­den beszámolni. Az említett agitációs központ a helyi diákotthon egyik klubhe­lyiségében van. Vezetője Nagy Fe­renc elvtárs, a helyi mezőgazda­sági szaktanintézet igazgatója. Ar­ra a kérdésemre, hogy miért léte­sítettek a diákotthonban is agi­­táciős központot, Nagy elvtárs a következőképpen válaszolt: — Először azért, mert az átme­netileg itt lakó diákok csaknem egy hatoda, mintegy száz diák először lép a választóurnák elé. Másodszor pedig azért, mert eb ben a városrészben, erre a célra csak a diákotthon megfelelő. Az agitációs központnak 13 tagú tanácsa van, mely a mezőgazda­­sági műszaki középiskola, a me­zőgazdasági szaktentinézet és a diákotthon pedagógusaiból hozták létre. Ez a tanács már az agitá­ciós központ megnyitása előtt ki­dolgozta az akciók tervét, melyet azután a választók is jóváhagytak. E terv valóra váltása napjainkban történik. A központ hetente két­szer kedden és csütörtökön tart összejöveteleket, előadásokat. Az agitációs központban már eddig is színvonalas és sokaknak felejthetetlen akciót rendeztek. Többek között dr. Danis Tamás előadása a választó-törvényről, Antal Vladimír a városi nemzeti bizottság titkárának előadása a város fejlődéséről, Juhász László1 a városi nemzeti bizottság terve­zési osztálya vezetőjének, a város fejlesztésének távlati tervéről. Eze­ken az előadásokon kívül, a fia­talok problémáit jól ismerő veze­tőség — a fiatalok számára még külön előadásokat tart, mégpedig „Választások ma és valaha“ cím­mel. Az egyes összejöveteleket gy k­­ran kultúrműsorral tarkítják, ame­lyet főleg a Diákotthon diákjai, pedagógusai állítottak össze. Ádám Attila Krásna Hôrka várát évente sok száz turista látogatja Épül az új kuliűrközpont Ipelské Ulanyban (Ipolyfödé mes) a falu közepén befejezéshez , közeledik a mintegy 1 millió ко- ' róna befektetéssel épülő egyeme­letes kultúrközpont, melyben töb­bek között a postahivatal is he­lyet kap. Három héttel ezelőtt vé­gezte el a tetőfedést, a helyi efsz ács csoportja. Az építkezéshez szép számban hozzájárultak még a lakosok, kik brigádmunkájukkal jelentősen közelebb hozták az át­adás napját. (Az átadást 1972. má­jus 1-re tervezik.) Az eddigi jó munkájukért di­cséretet érdemelnek Koncz Mi­hály, Molnár Imre, Velebný Fe­renc, Molnár János és Petressil Mihály. Csáky László Nagyszerű eredmények Nem is olyan régen a Drahőovt Efsz (Deregnyő) a trebišovi járás gyenge szövetkezetei közé tarto­zott. Azóta azonban történt egy és más. Koldus elvtárs személyében a szövetkezet élére új elnök ke­rült és a várt eredmények nem maradtak el. Az idei gazdasági esztendőben a szövetkezetben eddig soha nem látott eredményt értek el. Kifize­tődött a korai burgonya termesz­tése, melyet 30 hektáron termesz­tettek. Hektáronként az átlagho­zam 130 mázsa volt. Ez az itteni viszonyokhoz mérten kitűnő ered­mény. A kitermelt burgonyát jól értékesítették. Egy hektár 28 ezer koronát hozott. Az állammal szem­beni kötelezettségüket hét (7) vagonnal túlteljesítették. Szövetkezeti méretben ugyan­csak rekorderedményeket értek el a kalászosok termesztésében. 245 . hektárról takarították be a bő termést. A búza hektáronként 36.5 mázsát, az árpa pedig 32 mázsát fizetett. A betakarítást sikerült saját erejükből megvalósítani, ami­hez nagyban hozzájárult Péter László, Hildák Ferenc. Kristóf Sándor, Mudi Sándor. Kanócz Já­nos, és Hajtó Gyula kombájnosok áldozatkész, fáradtságot nem is­merő munkája. Az elkövetkező napokban meg­kezdték a cukorrépa betakarítá­sát, melyhez az eddigiek folyamán nem volt szerencséjük. Az idei termés 450—500 mázsás hektáron­kénti átlaghozamot Ígér, ami öt­hat évre visszamenőleg hektáron­ként csaknem 200 mázsa javulást jelent. A kukoricatermés is igen bőséges volt. A szövetkezet elnökének véle­ménye szerint a növénytermesztés­ben elért kitűnő eredményekért feltétlenül dicséretet érdemel Kristóf László agronómus, aki ál­dozatos munkájával a jő eredmé­nyekért folytatott csatában orosz­lánrészt vállalt. Az állattenyésztésben a legszem­betűnőbb eredményt a sertések­nél érték el. A hízósertések napi átlagos súlygyarapodása 0,54 kg volt, így már augusztus végén túl­teljesítették a háromnegyedévi el­adási tervüket. A jó eredmény Erdélyi Ferenc sertésgondozó ki­tűnő munkáját dicséri. Meg kell említenünk Hergosné és Hajtóné gondozókat is, akik a malac neve­lésénél dolgoznak. Persze a jó eredmények mellett akadnak fogyatékosságok is. Nagy lemaradás mutatkozik a tejterme­lés terén. Az eddigi lemaradás csaknem 60 ezer liter. A szövet­kezet vezetői most azon fáradoz­nak, hogy ezt a hiányosságot Is felszámolják. Felemelték a fejős­tehenek ebrakadagját 2,5 kg-ra aminek következtében már tartani tudják a kívánt átlagot. Vélemé­nyük szerint e téren tovább javul a helyzet. Végül, de nem utolsó sorban néhány szót a szövetkezet gyö­nyörű lóállományáról. Nem mint­ha a közös nem rendelkezne mo­dern gépparkkal, de a községben szeretik a szép lovakat. Angol te­livér ménnel fedeztetik a nem fajtiszta, de gyönyörű kancákat és meglepően jő eredményt érnek el. Ahogy figyeli az ember a leszármazó csikókat, önkénytele­nül is a mezőhegyes!, vagy a bá­­bolnei méneseket juttatja eszébe. A drahűovoiak nemcsak a szépet, de a pénzt is szeretik. Az eladás­ra váró csikók pedig szép bevé­telt Ígérnek. —A— A tanítók dicsérete s. j» j 4 ň fm *,.... * * : I-> . i í Sftl A dulovcei (Ojgyalla) iskola ta­­nulói a kultúrműsor bemutatása közben, amelyet az SZTVSZ helyi szervezetének 40. évfordulójára tanultak be. A piroscserepes tetejű házak védelmet keresően bújnak meg a dombok ölén. A rohamosan fejlődő falut kígyózó országút fehér csík­ja szeli ketté, amely éltető ritmu­sával összekötő láncszem a távoli várossal. A falut dolgos, munka­szerető emberek lakják. Többsé­gük a helyi szövetkezetben dolgo­zik, de igen sokan az államvas­utak szolgálatában végzik felelős­ségteljes munkájukat. Az északi domboldal lejtőjén kockaszerű épületek állnak mél­tóságteljesen és onnan szemlélik a falu dolgozóinak mindennapi életét. Mintha csak kiáltani sze­retnék: „Mi a tudományt szolgál­juk!“ Nem árulok el titkot, ha elmon­dom, hogy ebben az iskolában komoly felkészültségű pedagógu­sok adják át tudásukat a tanulni vágyó fiataloknak. Nem titok az sem, hogy a fiatalok túlnyomó többsége otthagyva faluját, főisko­lán folytatja tanulmányait. Az el­múlt évek során többen már mér­nöki diplomát szereztek és fele­lősségteljes funkciót töltenek be. És így helyes! De helyes az is, hogy a peda­gógusok a kötelező tanterv szigo­rú betartása mellett, a tanulók kulturális neveléséről sem feled­keznek meg. A szavalatok, ének­és táncszámok betanítása az isko­lában természetes dolognak szá­mít. A járási testnevelési vetélke­dőn sem vallanak szégyent, mert rendszerint az első három helye­zett között végeznek. Éppen ezért tartjuk természetesnek, hogy az iskolából kikerülő fiatalok élet­revalók, tettrekészek és az élet bármely területén megállják he­lyüket. Talán helyes lenne, ha megne­vezném azokat a pedagógusokat, akik elsősorban pedagóga! felké­szültségükkel, rátermettségükkel és nem utolsósorban ügybuzgal­mukkal segítik falujuk' fölemelke­dését. Szerintem nem a nevek a fontosak, hanem az az aprólékos, sok türelmet igénylő munka, me­lyet végeznek. Végső fokon pedig az eredmény. Az eredmény mö­gött azonban meg kell látni az embert, aki erejét, tudását népé­nek, nemzetének szolgálatába ál­lította. Márpedig ezt cselekszik a dulovcei pedagógusok, akiknek munkáját több alkalommal volt szerencsém látni. Legutóbb a Szlo­vák Tűzvédelmi Szövetség dulov­cei helyi szervezetének 40. évfor­dulója alkalmából, ahol a helyi iskola tanulói újból megerősítet­ték bennem a róluk alkotott véle­ményt. Az egybegyűltek részéről felhangzó taps is az elismerést, a köszönetét tolmácsolta. Mi is köszöntünk Benneteket dulovcei pedagógusok és további sikeres munkát kívánunk! Andriskin József Bizonyára hallottak már a hur­­banovói „Aranyfácán“ sörről egyet s mást. Nos én son vagyok ellen­sége a iának. Ez a sör valóban elsőrendű. Mivel ..odabent" már amúgy is követelőztek a „farka­sok", elhatároztam, hogy haragok valamint, s ha már erre járok, el­fogyasztok egy korsó frissen csa­polt sört is. A hurbanovói szálloda éttermé­ben talán hat felszolgálólány is tartózkodott, de egyik sem akarta észrevenni, hogy vendég van a környéken. Igaz, nem is volt rá idejük, mert nagyon el voltak fog­lalva. Az étterem sarkába húzód­va pusmogtak, s talán épp azt ta­lálgatták, miért sántít a Zikcer Sári vőlegénye és ki harapta meg a Puszedíi Balázs fülcimpáját. Mit számított nekik, hogy az én ben­­dőmben már félreverték a vész­harangot? jó negyedóra telt el, mire az egyik traccsoló szeme megakadt rajtam. Nem kérdeztem, hogy a csodálkozástól, vagy a felháboro­­dástól-e maradt-e nyitva a szája, örültem, hogy végre történik va­lami. Szerény kérdésemre elma­gyarázta, hogy a rendelt ételekre húsz percet kell várni, s ha ne­kem olyan sietős a dolgom, ren­deljek inkább készételt. Azt azon­nal tálalhatja. Szeretem a bablevest, kivált, ha kolbásszal készül. Igaz, az étlap csak „párkyť ígért, de hát nem vagyok én olyan finnyás ember. Legyen bableves, utána dupla adag másjashurka salátával és egy korsó sör, — mondtam, mire a tündér elviharzott. Magamban már csitítgatni kezdtem az étel­szagtól tigrisekké változott orda­sokat, mondván, ilyen iram mel­lett azonnal „tankolunk". „Nyug­tával dicsérd a napot", — mondja a közmondás, s igaza van. Az én ebédem csak nem akart megér­kezni, pedig a rendeléstől eltelt idő alatt akár egy tányér frissen­­silltet is készíthettek volna. Már­­már azon voltam, hogy faképnél hagyom az egész társaságot, ami­kor az én bájos kiszolgálónöm elém penderített két tányért, egy­­egy adag hurkával és némi bur­gonyával, aztán a távozás himes mezejére lépett. Nem jutott mesz­­szire. Visszahívtam. Nem mintha megnyerte volna a tetszésemé az a ringó valami, amit a nők álta­lában riszálni szoktak, de kíváncsi voltam, hogy megkapom-e a bab­levest, s ha igen, mikor? Nem tudtam, hogy arrafelé a főétel után szolgálják fel a levest. Mint később kiderült, nem is divat az ilyesmi, csak hát: „Tetszik tudni, annyi a dolgom ...“ Nekiláttam hát a hurkának, ami egyébként a burgonyával egye­temben száraz, hideg és sótalan volt. Amikor felfedeztem, hogy a salátát egyáltalán nem szolgálták fel, Végleg felszökött bennem a „higanyszál". — Mondja kérem, — intettem oda végzetes ismerősömet — a salátát csak a leves után kapom meg, ugyebár? — Egy pillanat türelmet kérek, már lementek érte a pincébe — rebegte elvörösödve. Öt percig tartott a pillanat, s végre megvolt minden. Illetve majdnem minden, mert az étvá­gyamnak és a jókedvemnek lőttek. Még az „Aranyfácán“ sem tudott változtatni nyomott hangulatomon, pedig az többet ért az egész ebéd­nél. Hogy nem mosolygott rám senr ki, hogy nem udvariaskodták ve­lem és nem kívánt senki jóétvá­gyat, azt még csak a kalapom mellé tűztem valahogy, de hogy egy híres sörgyárral rendelkező, óriási fejlődésről tanúskodó vá­roskában így fogadják a vendéget, az már nem fért, s még ma sem fér a begyembe. A panaszkönyv iránt már nem is mertem érdek­lődni, mert azt meg talán a pad­láson kellett volna keresni. A kijárat felé haladva éreztem, hogy több szempár figyeli léptei­met. Ha az az egy ölni tudott vol­na... Nekem sokáig emlékezetes lesz ez a nap, de remélem, hogy Hor­­nyák Edit és társnői számára ta­nulságos is volt. Egyébként, hogy szó ne érje a ház elejét, ezúton mondok köszönetét a szives ven­déglátásérti —kádek— ишигтаиишодкя

Next

/
Oldalképek
Tartalom