Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-11-13 / 45. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1971. november 13. A hüvelyesek termesztésének távlati fejlesztési terve II. A hüvelyestermesztés fejlődése Szlovákiában A fajtaösszetétel színvonala A hazánkban termesztésben lévé hüvelyesek fajtaösszetétele színvonalának milyenségét így határozhatjuk meg legjobban, ba ezen fajták tulajdonságát és hasznosságát összehasonlftjnk a más országokban termesztett fajtákéval. Ebból az összehasonlításbél kitűnik, hogy a nálunk termesztett rövidszárű borsók és a hasonló kttlföldi fajták terméshozamai között nincs lényeges különbség. A külföldi fajták — Hylgro, Dyk-Trom, Iaga, Plavandn, Porta — azonban sokkal egészségesebbek, illetve ellenállóbbak a betegségekkel szemben. Hasonló a helyzet a hosszúszárú borsók esetében le. A termesztésben lévé és az állami fajtakísérletekbe besorolt, újonnan kinemesített takarmányborsók egyaránt állják a versenyt a külföldi fajtákkal. A hazai méretben elismert lencsefajták — nagyszemű, közepesen nagyszemű és a Szlovák kék — világviszonylatban is jó színvonalon mozognak, nem beszélve arról, hogy az apró szemű lencsefajtáink a saját kategóriájában világméretben is a legkiválóbb fajták között vannak nyilvántartva. A hazánkban termesztett lóbab, vetési takarmányborsó, vetési és űszi bükköny fajtaminősége eléri, sót némely esetben túlszárnyalja a világszínvonalat." A Nigra és a Zora elnevezésű szójafajtáink szintén világszínvonalon mozognak, sőt a Zora sokkal jobban ellenáll a betegségeknek, mint bármelyik külföldi fajta. Sajnálattal kell azonban konstatálnunk, hogy a vetési bab termesztése szakaszán, elsősorban a fajtaösszetétel szempontjából, az utóbbi időben jelentésen lemaradtunk a világszínvonaltól. Néhány sző a nemesitől munkáról Szlovákiában nyolc nemesitű állomás foglalkozik a hüvelyesek nemesítésével, s ez nagy mértékben nehezíti a nemesítők munkáját. Tekintettel a hüvelyeseknek a szélviszonyokkal szemben tanúsított érzékenységére, nem lehet megoldani valamely nemesítő állomás szűkebbméretű szakosítását sem. Mindamellett azonban lehetőség nyílik arra, hogy a jövőben már három állomáson összpontosítsák a hüvelyesek nemesítésével kapcsolatos munkákat. Ha a szlovákiai nemesítők munkáját mennyiségi szempontbél vizsgáljuk, elismeréssel kell nyilatkoznunk. A minőség szempontjából nézve a dolgokra, rá kell mutatnunk, hogy a nemesítésnél ezidáig nem voltak értékelve a minőségi mutatók, — az új fajták emészthető nitrogén-anyag tartalma, s annak összetétele, az aminosav, főleg a lizin aránya, az étkezési hüvelyesek technológiai minősége, sth. — s ezen a szakaszon már kevésbé lehetünk elégedettek az eddigi munka eredményével. Szintén hiányosságok észlelhetők ez új fajták betegségekkel, elsősorban a gombahetegségekkel szembeni ellenállóképességét illetőleg. Az új fajták minőségének és betegségekkel szembeni ellenállóképességének megfigyelésében, valamint ellenőrzésében jelentkező hiányosságok azonban nem írhatók a nemesítők rovására, mivel a nemesítők a hiányosan felszerelt állomásokon — a szükséges kellékek hiánya miatt — egyszerűen nem tudták elvégezni ezt a fontos feladatot. télén alakulására vannak hatással, de A hüvelyesek termesztésével helytelenül befolyásolják a termelés kapcsolatos kutató munka fejlődését is. Szlovákiában a kutatói munka csapén a szója- és a borsótermesztés problémáinak magoldáséra korlátozódott. A többi hüvelyessel csak a csehországi kutató állomások foglalkoztak behatóbban. Ezeken az állomásokon kidolgozták a termesztett fajták pontos agrotechnikáját, de ezek a megállapítások Szlovákia területén csak kis mértékben voltak értékesíthetők, mivel a két országrész hasonló termelő körzeteinek adottságai között is lényeges eltérések tapasztalhatók. Valahol itt kell keresni annak az okát, hogy a csehországi kerületekben sokkal jobb átlageredményeket érnek el a hüvelyesek termesztése szakaszán. A szóbanforgó körzetekben mintegy 3—4 mázsával jobbak a hozamok, mint Szlovákia körzeteiben. Az elmondottakból következik, hogy Szlovákiában szisztematikusan ki kell építeni a hüvelyesek termesztési problémáinak megoldását végző kutatói tevékenységet, különben úgyszólván lehetetlen az ezirányú termelés színovnalának fellendítése. Az adás-vételi kapcsolatok és feltételek A hüvelyesek felvásárlása szakaszán sajnos kritikus a helyzet, mivel az utóbbi tíz évben egyáltalán nem teljesítettük a felvásárlási tervet. A felvásárolt termék minősége sem a legmegfelelőbb, s ez nagy problémák elé állítja a népgazdaságot. A termék minőségének romlásához jelentősen hozzájárult az is, hogy a betakarítás utáni kezelést a termelő üzemeknek kellett elvégezniük, holott nem rendelkeztek kellő felszereléssel. A másik bökkenő abban van, hogy a felvásárló üzemek az egyes termékeket elsősorban a színeződés szerint osztályozták, tekintet nélkül a fajtára és a technológiai értékre. Ez aztán az élelmiszeripari termékek minőségének és a fogyasztói kereslet intenzitásának csökkenését eredményezte. A termelőknél és a felvásárlóknál tapasztalt negatív jelenségek elsősorban az adás-vételi kapcsolatok hely-A behozatal értékelése Az utóbbi években úgy alakult a helyzet, hogy képtelenek voltunk saját termelésből fedezni a hüvelyesek, elsősorban az étkezési hüvelyesek iránti keresletet. Az 1967—1969-cs időszakban pl. 4748 tonna étkezési hüvelyest hoztunk be külföldről, és ami a legszomorúbb, 1969-ben már étkezési borsót is kellett importálnunk, holott az előző években még exportáltuk ezt a terméket. Az említett behozatali mennyiségben nincs feltüntetve a félkész- és készáruként behozott hüvelyesek mennyisége! Tagadhatalan, hogy ökonómiai szempontból népgazdaságunk számára sokkal gazdaságosabb lenne, ha saját termelésből tudnánk fedezni az ezirányú szükségletet, mivel a hüvelyesek behozatala — főleg kapitalista országokból importálunk — devizakészletünk jelentős részét veszi igénybe. Csupán az érdekesség kedvéért említeni, hogy a kapitalista piacon mintegy 56 százalékkal drágább a szójából készült fehérjekoncentrátum egy tonnája, mint egy tonna hús. A hüvelyesek ipari feldolgozásáról Az étkezési hüvelyesek közül csupán a bahnt dolgozzák fel iparilag Szlovákia konzervgyáraiban, mégpedig évente mintegy 65 tonnát. A szeszes konzervgyárak kutató állomásának dolgozói pl. megállapították, hogy a lencse fajtaösszetétele nem felel meg az ipari feldolgozás követelményeinek. A hüvelyesek többsége eredeti formában kerül közvetlen fogyasztásra. Az előállított takarmányhüvelyesek jelentős részét a termelő üzemek használták fel takarmányozásra, és csak egy bizonyos mennyiséget adtak át ipari feldolgozásra. 1962 óta mindössze 44,7 ezer tonna saját termelésű hüvelyest használtak fel Szlovákiában a takarmánykeverékek készítése során. (Folytatjuk.] Minden percet kihasználtak, hogy idejében földbe kerüljön a mag. // Őszi gondo A martovcei szövetkezet elnöke épp az őszi munkák menetéről szólő jelentést tanulmányozta, amikor felkerestük őt a szövetkezet modern székházában. Mint megtudtuk, ebben a gazdaságban Is teljes ütemben folynak az őszi munkálatok. Idén 210 hektáron vetnek őszt búzát. Október 24-ig 170 hektár területen juttatták talajba a vetőmagot. A felmaradó területen még el kell készíteniük a magágyat, mivel 40 hektáron cukorrépa után vetik a búzát. Most már természetesen csak a Libellula fajta jöhet számításba, mivel a szovjet fajták vetésének agrotechnikai határideje lejárt, ez a fajta viszont később is vethető. A szóbanforgó gazdaságban az említett időpontig 70 hektáron végezték el az istállótrágyával történő tápanyagpótlást, 140 hektár területen pedig az őszi mélyszántást. — Idén 40 hektáron termesztettünk cukorrépát. Az egész területen „Slovmona H“ genetikailag egycsírás répamagot vetettünk, 17 cm egyedtávolságra. Egyelőre nem tudjuk minek köszönhető, hogy rosszul kelt ki a növényzet, mindenesetre a kelleténél kevesebb volt az egy egységnyi területre jutó egyedszám. A vegyszeres gyomirtással is megpróbálkoztunk. Sajnos, itt is kudarcot vallottunk. A vegyszerek hatása olyan gyenge volt, hogy hat hét elteltével kézi gyomirtást kellett végezni — mondta többek között Finta Nándor elvtárs, a szövetkezet elnöke. A műit évhez viszonyítva 30 hektárral növelték a kukorica termőterületét, s így összesen 130 hektáron termelték ezt a növényféleséget. Az „Oros“ adaptérrel felszerelt gabonakombájn jelenleg az ЕС-V kukoricafajta termésének begyűjtését végzi, mert ez már szárazabb, s így könvnyebb a szovjet gyártmányú szárítógép munkája. A szövetkezet székházából látni lehet a 3 millió 200 ezer korona beruházással épülő új szárítót, de idén még nem lehet igénybevenni. Az új szárító gépsorából csak a tisztítót üzemeltetik. A szovjet szárítógép napi teljesítménye — egy műszak alatt — 180—220 mázsa, s ez nagyjából megfelel a követelménynek, hiszen a betakarítást csak egy kombájn végzi. Természetesen a később érő fajták betakarítását sem halogatják. Ezt a feladatot a csőtörök végzik. Később majd ezeken a parcellákon Is bevetik az átalakított gabonakombájnt. A cukorrépa betakarítási munkálatai már kevésbé vannak gépesítve. A fejelés háromsoros géppel történik, majd a hagyományos gépekkel kiszántják a répát és kézi erővel gyűjtik össze és rakják pótkocsira. — Hogy milyenek a kilátások? Ezidáig (október 24.) tíz hektár cukorrépa és 52 hektár kukorica termését takarítottuk be. A begyűjtött termék mennyisége és a további parcellák növényzetének állapota arra enged következtetni, hogy a kukoricánál elérjük az 55 mázsa átlagot. Ez nálunk kitűnő eredmény, hiszen a múlt évben mindössze 40 mázsa volt az átlagos hektárhozam. A cukorrépánál rosszabb a helyzet. Múlt évben 337 mázsát adott a cukorrépa hektárja, idén pedig jó, ha elérjük a 300-at — mondta Finta elvtárs. A szövetkezet 1975-ig 20 hektárral szeretné növelni a kukorica termőterületét, s további lépéseket tesznek annak érdekében, hogy a gépesítés és a vegyszeres gyomirtás színvonalának emelésével egyrészt gazdaságosabbá tehessék a termelést, másrészt megkönnyítheesék a dolgozók munkáját. Kádek Gábor mezifgazdasági politikája a TASKENT Oj, a Fusarium Vasinfectum gomba által előidézett betegségnek ellenálló gyapotcserje fajtát állítottak elő az üzbég nemesítők. A termesztett fajták és a vadontermő gyapotcserje keresztezése útján nyert új fajta a „Taskent“ nevet kapta. Egy hektáron 45 q gyapottermést adott. Az állami fajtaelbíráló bizottság javasolta a termesztésbe vételét. Ez év tavaszán az üzbég ültetvényeken 200 ezer hektárt vetettek be ezen fajtával. Az ötéves tervidőszak végére a Szovjetunió közép-ázsiai köztársaságban egy millió hektárra növelik a „Taskent“ területét. I. TÉMA Falvaink megfiatalodtak. Többségükben új üzlethálózatot, portalanított utat, járdát, parkot, iskolát, óvodát, nagy mennyiségű magánlakást, korszerű mezőgazdasági nagyüzemet építettek. Manapság a falvak utcáin különféle munkagépek közlekednek. A hajdani kolduséletnek véget vetett a szocializmus. S mindez rövid húsz év alatt történt. Egyetlen generáció nőtt fel a falvak átalakulásával egyetemben. Gyermekeink már a mai formájában ismerik a falut, mi idősebbek azonban a háború előtti viszonyokra is jól emlékszünk, ma is tudatunk mélyén él a régi kép. Kik uralták akkoriban a falut? Többségben a burzsoá pártok, élen az agrárokkal, akik igyekeztek megtartani a régi viszonyokat. A kisparaszt sovány haszonhoz jutott, s a földmunkást nem vették emberszámba. Ilyen körülmények közt kezdtük építeni a szocialista falut, mely húsz év alatt teljesen megváltozott. A jómódban élő emberek már rég látják pártunk helyes politikájának eredményeit. Tán nem árt, ha visszapillantunk « háború utáni évekre, amikor a falvak nincstelenjei, a kis- és középparasztok, a földreform keretében földhöz jutottak. Az 1945—1948-as időszakban 1 millió 700 ezer hektár földet osztottak ki a falu dolgozói közt. A kemény osztályharcban a földművesek szövetségesként a munkások oldalán küzdöttek, s közös erőfeszítéssel győzték le 1948 februárjában a szocializmus ellenségeit. Aztán a párt újabb feladatot tűzött ki: megnyerni a földműveseket a falu szocializálására. A történelmi jelentőségű IX. pártkongresszuson kitűzték a falu szocializálását, s ezt követően a szövetkezetek megalakítása mindössze tíz év alatt történt. Nem volt ez könnyű feladat, mégis sikerült a földműveseket megszervezni a nagyüzemi gazdálkodásra. Végtelenül nagy sikere ez pártunknak. Az ő érdeme, hogy nálunk húsz év alatt Ilyen nagyméretű társadalmi átalakulás történt. А XII. kongresszus a mezőgazdasági termelés további lntenzifikálását szabta meg társadalmunk számára, s ezt a gondolatot а XIII. pártkongresszus még Jobban elmélyítette. Szükségét látta a mezőgazdaság tudományos műszaki fejlesztésének, a haladó formák meghonosításának, a célszerű szervezés bevezetésének, valamint a mezőgazdaság és az Ipar közti szocialista munkamegosztás fejlesztésének. Mivel ma újabb feladatok előtt állunk a falvak fejlesztése terén, jó ha kissé visszapillantunk és emlékezünk. Jelenleg a szocialista szektor a mezőgazdasági földterületnek 90, a szántónak pedig 93 százalékát mondhatja magáénak. Amikor 1950-ben alakítani kezdtük az efsz-eket, a nyerstermelés 47 milliárd korona volt, húsz esztendő alatt pedig újabb 20 milliárd koronával emelkedett. Hasonló fejlődést tapasztalhattunk az árutermelésben is. Míg például 1950- ban a mezőgazdasági üzemek összesen 20 milliárd korona értékű terméket adtak piacra, rá húsz esztendőre már 42,3 milliárd korona értékűt. Számottevő sikereket értünk e! a gabonatermesztésben Is. Húsz év leforgása alatt a nagyhozamú szovjet búzafiajták használata lehetővé tette a hektárhozamok 11 mázsával történő emelését. S hasonló a helyzet az árpánál Is. A repce hektárhozama például megduplázódott, a rozs hozama 2, a cukorrépa hektárátlaga pedig 85 mázsával emelkedett. Tény, hogy 1950-ben gabonafélékből összesen 17 mázsát takarítottunk be hektáronként, öt évre rá már 20 mázsás átlaggal dicsekedhettünk, s tavaly (1970 J már 27 mázsát értünk el hektáronként. Az eltelt húsz esztendőben az állattenyésztés még kifejezőbb sikereket könyvelt el. Nézzük csak közelebbről, hány kilogramm húst termeltek mezőgazdasági üzemeink országos átlagban 1950-ben hektáronként. Tehát 1950-ben 39, öt évvel ezelőtt 60, s tavaly pedig 71 kg marhahúst termeltek hektáronként. Sertéshúsból 1950-ben 7,7; 1970-ben pedig 33,2 kg-ot, baromfihúsból 1950- ben 0,76, tavaly pedig 16,5 kg-ot értünk el hektáronként. A kollektivizálás kezdetén a tejtermelés meglehetősen elmaradott volt. A gazdaságokban 1950-ben átlagosan csak 1584,7 liter tejet fejtek tehenenként, tavaly pedig az átlagos tejhasznosság 2487,9 liter volt. A tojástermelésben tyúkonként 1950-ben 115,3 1970-ben 174,9 egy hektárra átvetítve a kezdésnél 102,3, tavaly pedig 259,3 darabot értünk el. Világviszonylatban tojásból 85 darabot termelnek hektáronként. Tulajdonképpen akkor láthatjuk mit fejlődtünk, ha összehasonlítjuk eredményeinket a világméret eredményeivel. Műtrágyákból például tiszta hatóanyagban jelenleg 35,2 kg-ot fogyasztanak világméretben. Ezzel szemben mi 1950-ben 21,5 kg-ot fogyasztottunk, s most 168,4 kg műtrágyát használunk hektáronként tiszta hatóanyagban, vagyis nyolcszor többet, mint húsz évvel ezelőtt. Igaz, nem teljesítettük а XIII. kongresszus Idevágó irányelveit (180—190 kg tiszta hatóanyag/ha) mégis Jelentősek a sikereink, s ebben nagy része van a tudománynak, a nevelésnek1 és más ágazatoknak. A háború előtt a gabonakombájn ismeretlen volt a földeken. Ma azonban közel 16 ezer van belőlük mezőgazdaságunkban. Ezeket a gépeket a Szovjetunióból és az NDK-ből szerezzük be. A mezőgazdasági munkáknál A HALADÓ TAPASZTALATOK ISKOLÁJA 1950-ben 25 839, tavaly pedig már 136 ezer traktor segítette az embert munkájában. Az elmúlt húsz évben társadalmunk 110 milliárd koronát költött a mezőgazdaság fellendítésére. Ebből az összegből 71 milliárd korona az építkezési beruházásokra esik. Ma alig akad község az országban, ahol az elmúlt húsz évben ne építettek volna új istállókat. Például 1969-ig 4 millió 415 ezer szaravsmarhának és 5 millió 156 ezer sertésnek építettünk új szállást. Ezek közül számos épületet korszerű technikával rendeztünk be. Több gazdaság halszálkás rendszerű fejőállással is rendelkezik, s a gépek lehetővé teszik az ember kímélését. Szövetkezeteinkben és állami gazdaságainkban napjainkban 1 millió 200 ezer dolgozó keresi meg családja számára a mindennapi kenyeret. Az elmúlt időszakban az egy foglalkoztatott dolgozóm eső munkatermelékenység több mint ötszörösére emelkedett. Ezzel párhuzamosan javult a
