Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-11-13 / 45. szám
1971. november 13., SZABAD FÖLDMŰVES 5 Egy lépéssel előbbre a szarvasmarhatenyésztésben Tény, hogy * Vefký Krtfš-1 járás- szarvasmarha tenyésztésére is. Ezzel ben nem lehetünk elégedettek a szarvasmarhatenyésztés fejlődésével. Annak ellenére sem, ha az utóbbi években e tekintetben számottevő sikereket könyvelhettünk el. Be kell vallanunk, hogy legnagyobb gyengénk a tehenek elégtelen hasznosságában mutatkozik. Az új járás megalakításakor elég gyengék voltunk a tejhasznosság, s a tehénállománynak az I. és II. hasznosság-ellenőrző csoportba való besorolása terén. A mezőgazdasági üzemek ugyanis nem törekedtek eléggé arra, hogy teheneiket besorolják a hasznosság-ellenőrzésbe. Annak ellenére sem, hogy ez akkoriban Ingyenesen történhetett volna. E szolgáltatásnak későbbi díjazása után az előbbi 12,6 százalékról a hasznosság ellenőrzés 1970-ben, Járási méretben, elérte a 62,2 százalékot. A korábbi sikertelenség fő oka az volt, hogy az állatok kiválasztásánál kizárólagosan az egyedek külemét vették alapul, mivel a mezőgazdasági üzemek nem rendelkeztek az értékeléshez nélkülözhetetlen nyilvántartással, ami az elődök hasznosságára utalt volna. Ebből az Ismeretből kiindulva a jMT közreműködésével a legjobb tenyészeteket besoroltuk az I. és II. fokú hasznosság-ellenőrzésbe. Így az ellenőrzött tehenek mennyisége — az 1967-es év valóságához viszonyítva — 28,2 százalékkal több lett, s ezzel egyidejűleg a gazdaságok rátértek a pontos elsődleges nyilvántartásra, s a Jóhesznú tehenektől származó továbbnevelésre feltehetően alkalmas utódok tetoválására. Ennek következtében 1970-ben a bonltálás alkalmával, a tehenek hasznosságát figyelembevéve, a tenyészcsoportba járási méretben 166 tehenet sorolhattunk be, tehát 68-tal többet, mint 1969-ben. Az üszők és borjak tetoválását 1969-ben legfeljebb 40 százalékra végezhettük származás szerint, s 1970-ben az arány már 80 százalék lett. Idén további öt gazdaságban tetoválják az üszőket, Illetőleg a borjakat, ismert származás alapján. A bonltálásnál nemcsak a tenyészcsoport kialakítását és az üszők szelektálását akartuk elérni, hanem egyben arra is törekedtünk, hogy kvalifikált Javaslatot dolgozzunk ki a takarmányozásra, a gondozásra, s nem utolsósorban a növendék párhuzamosan korcsoportonként — hasznosság szerint — elemeztük a tehénállományt, s meghatároztunk egy átlagot s aszerint szelektáltunk a második és a további laktáclók eredményessége szerint, s ugyanezt tettük az elsőborjas tehenek esetében Is. Megállapítottuk, hogy a tehenek korösszetétele (a hiányos származási adatok következtében) nem a legmegfelelőbb. A honltálásnál kiderült, hogy négyéves korig az összes tehenekből csupán 22,5 százalék, nyolc éves koron felül pedig 22,9 tehenünk van. Ezzel szemben a törzsállomány felújításánál 1970-ben 19,2 százalékot vettek alapul. A tehenek többéves hasznossági adatai alapján újabban a laktáclókban nyert tejmennyiség — 1969-hez viszonyítva — lényegesen emelkedett. Tökéletesedett a tejelékenység. Addig, míg 1969-ben a teheneknek csak 26,4 százaléka termelt 2600 kg tejet, addig tavaly az arány már 44,6 százalék volt. Bár eredményeink eléggé klfejezőek, mégsem lehetünk elégedettek, annak elenére sem, hogy tavaly az elsőborjas tehenek hasznossága lényegesen Javult és számuk bővült. Tény, hogy a kedvező állapotot nagyban elősegítette a szakszerű takarmányozás és az üszők megfelelő szelektálása. Az üszők ellésre való előkészítésének javulása ellenére Is előfordult 1970-ben, hogy a járás területén az első laktáclók 15 százalékát érvénytelenítették. A példás tehéntartó gazdaságok közé tartozik a kolaryl, príbelcei, s a nenlcel szövetkezet, mely az elsőborjas tehenek laktációiban valóban szép eredményt ért el. Az elsőborjas tehenek tejhasznossága elsősorban a szakszerű tenyészmunkától, a származás szerinti kiválasztásból, az üszők ellésre való előkészítésétől függ. A szövetkezetek és az állami gazdaságok többségében azonban ennek ellenkezője történik. A tenyészetbe vett üszők fejlettsége és súlya nem felel meg a tenyésztés követelményeinek. Ellésre, s a laktáclóra esetleg csak az utolsó két hónapban készítik el az állatokat. Ennek következtében a tehenek hasznossága semmiképpen sem érhette el a kívánt színvonalat. A rossz takarmányozás és a hasznosság-ellenőrzés kezdetbeni halogatása nem tette lehetővé, hogy egyes gazdaságokban megtegyük az alapvető tenyésztői Intézkedéseket. Am egyes tenyészetekben kisebb mértékben 1968-lg erre Is sor került, attól fogva a tejhasznosság tehenenként mintegy 551 literrel emelkedett. Ez azonban a takarmányozási technika és a szelektálás következetes betartásával történhetett meg, melyet a tenyésztők közül sokan komolyan vettek. A származási megalapozottság figyelembe vétele mellett a tejhasznosság egyben a teljes értékű takarmányok etetésén Is múlik. Ez követelmény és fő tényező. Féldaként a VI- nlcal Magnemesítő Állami Gazdaságot hozhatnánk fel, ahol 1968-ban jó minőségű takarmánnyal 2997 kg s 1970-bem gyengébb takarmánnyal csak 2476 kg tejet értek el tehenenként. Ezzel szemben a Zelovcel MPOU három esztendőn keresztül 3700 liter tejet fejt tehenenként, mert télen főtakarmányként jómlnőségű lucernaszénát, kitűnő szilázst, takarmányrépát és kiegészítőként tejhasznosság szerint abrakot adott az állatoknak. Járásunkban a szarvasmarha-állomány hasznosságának emelését terv szerint 1975-lg megoldjuk. Ez Idő alatt a tehénállományt 1580-nal bővítjük, s a tejelékenységet a jelenlegi 2486-ról 3140 literre emeljük. Tény, nem kis feladat ez, de teljesíthető. Más Járások példája nyomán ml is 600 hektárnyi bekerített állandó jellegű legelőt létesítünk, hogy egészséges utódokat nevelhessünk továbbtartásra. Állattenyésztő mezőgazdasági üzemeink zootechnikusalnak tudatosítaniuk kell, hogy a tejhasznosság emelése nemcsak a legjobb elődöktől származó üszők felnevelésétől, hanem a tenyésztési Intézkedések egész sorától függ, s ebben a folyamatban nagy szerep jut a fiatal állatok nevelésére, s takarmányozására. A tehenek és az üszők ellésre való előkészítése nem egy, sem két hónap, hanem állandó jellegű feladat. Ha ezt Jól csinálják a tenyészetekben és felelősségük tudatában állnak a munkához, akkor a tehenek tejhasznossága belátható időn belül eléri a kívánt színvonalat. M. ANTAI.lK, agrármérnök ' i i ■ A gyorsított borjú' V-cztás előnye A kutatók segítik a termelési gyakorlatot Mezőgazdasági kutatóink arra törekednek, hogy a termelési gyakorlat számára olyan technológiát dolgozzanak ki a borjak felnevelésére, hogy ezzel lehetővé tegyék a termelés nagyüzemi formáinak maximális érvényesítését. Elsősorban is a borjak teljeilálása technikai megoldásának áthidalásáról van szó, mely művelet igényes az emberi munkára s ezzel egyidejűleg költséges is. A takarmánykeverék használatával a borjúneveiásben ugyanis nemcsak az állati fehérje és a tejzsír fogyasztása csökkenhet, hanem egyben leegyszeresódhet a felnevelés szervezése s javulhat a munka higiéniája, egészen jól befolyásolhatják a munkatermelékenység emelkedését s végső fokon a borjúnevelés iparosítását. Kísérleteink célja, hogy az egalizált tejet a tíznapos borjaknál takarmánykeverékkel helyettesítjük s ezzel egyidejűleg a módszer ökonómiai hatékonyságát fölmérjük, Illetve megállapítsuk a különbséget a lerövidített elválasztás és a tejjel való 90 napos itatás közt. Ezért a kísérletbe két állatcsoportot fogtunk be. A kísérleti csoport (11 állat) borjaitól 35 napos korban vontuk meg a folyékony eleséget s helyette a későbbiek folyamán — a takarmányozási terv szerint — száraz abrakkeveréket etettünk. A kontrollcsoport (11 borjú) állatai hasonló adagot kapnak folyékony állapotban 90 napon keresztül. A növényi eleség adagolása idején 91 naptól 180 napig mindkét csoportnál ugyanolyan takarmányt etettünk. A két csoportnál használt takarmánykeverék a Nitrai Állattenyésztési Kutatóintézet docense, Ján Antal mérnök CSc receptúrája alapján az alábbiakból készült: 73 %-ban szárított egalizált tejből, 15 %-ban szójalisztböl, 8,5 %-ban zablisztből, 2 lóban VAD-ból s 1,5 %-ban ásványi kiegészítőkből. Ezt a keveréket 1:10 arányban folyadékkal vegyítettük s azzal itattuk a kontroll csoport állatait. Ez az eleség közvetlenül itatás előtt 38—40 °C volt. Húsz napos korig minden állatot külön-külön naponta háromszor, későbben pedig kétszer itattunk. A szárazkeveréket naponta egyszer, a reggeli órákban adtuk a kísérleti csoport borjainak. Az állatokat a kísérlet megkezdésekor. majd tíznapos időközökben lemértük. Későbben húsznaponként és öttől hat hónapos korban Ismét tíznaponként mázsáitok. A test méretét 35, 90, 150 és 180 napos korban állapítottuk meg. A kísérleti állatcsoport átlagos életkora a kezdésnél 10, a kontrollcsoporté pedig 18 nap volt. A kísérleti csoportnál a 11—90 napos borjaknál, melyeket 36 napon keresztül száraz abrakkeverékkel etettünk, a kontrollcsoporttal szemben 10,5 kg-al nagyobb súlyt értünk el s a 11—180 napos állatoknál a kontrollcsoporthoz viszonyítva 83 kg teljes súlytöbblettel dicsekedhettünk. Hathónapos korban az állatok átlagos súlya a következőképpen alakult: a kísérleti üszőknél 181, a kísérleti bikáknál 170 kg, a kontroll csoport üszőinél 153,5, a kontroll bikáknál 168,5 kg. A kísérleti csoportba öt üszőt és hat bikát soroltunk, a kontroll csoportba pedig három üszőt és nyolc bikát. A bikák kisebb részaránya a kísérleti csoportban s a nagyobb átlagsúly elérése külön kommentár nélkül bizonyítja a gyorsított elválasztás előnyét. A kontroll és a kísérleti állatok testének blometrlkna mérésénél csak kis eltérést tapasztaltunk. A kísérleti csoport állatainak exteriérje kisebbnek bizonyult. A 11—180 napos állatok testének felépítéséhez egyenként az alábbi takarmánymennyiséget fogyasztottuk: egyedi etetéshez 58 kg speciális keveréket, 196,60 kg TK—II takarmánykeveréket (ebből 30,6 kg gllctdes kiegészítő keverék, mert nem volt elegendő TK—II), 180 kg rétiszénát, 80 kg zöldherét és 10 kg zöldlucernát. A két állatcsoport tápanyagszükséglete az átlagos súlygyarapodás mellett megfelelt e Csehszlovák szabványnormának (CSN 48 7070). Az eltérő súlygyarapodás következtében azonban az egyik s a másik csoportnál ez 1 kg hústermelés takarmányköltsége Is eltérő volt. Így pl. a kísérleti csoportnál 11—180 napos korig 1 kg súlygyarapodás költsége 6,99, a kontroll csoportnál pedig 7,38 Kčs, a teljes önköltség я • kísérleti csoportnál 9,77, a kontroll csoportnál pedig 10,29 Kčs volt. XIII. kongresszus megvüägitäsälian Egy munkacsoport 1988-ban egyszeri felmérést végzett tíz szövetkezet önköltségének megállapítására (négy eset a répatermesztő, négy a burgonya, kettő pedig a hegyi övezetből). Esetenként kimutatták egy kg súlygyarapodás önköltségét a hathónapos borjaknál. dolgozók javadalmazása, s tökéletesítettük a szociális gondoskodást is. A hajdani burzsoá köztársaság idején háttérbe szorított, elmaradott agrár jellegű Szlovákia a felszabadulás után — szocialista rendszerünk jóvoltából — korszerű Iparral és mezőgazdasággal rendelkező részévé vált hazánknak. A szlovákiai mezőgazdaság szocialista építése következtében a termelés a háború előtti színvonalhoz képest háromnegyed résszel emelkedett. Tény, a szocialista mezőgazdaság mindent elkövetett, hogy termelésének szüntelen emelkedésével fedezze az alapfontosságú élelmiszereket társadalmunk számára. Ma azonban újabb fejlődési lehetőség előtt áll mezőgazdaságunk. Kérdezhetné valaki, hogy a párt miért tűz ki újabb, merészebb feladatokat a mezőgazdaság elé, amikor az eddig Is kimagasló sikereket ért el? Egyszerűen azért, mert a társadalom forradalmi fejlődésével, vagyis az életszínvonal szüntelen emelkedésével párhuzamosan érthetően emelkednek az anyagi természetű és a kulturális igények is. Ugyanúgy, mint a történelem folyamán mindig, a párt ma Is tudatában van annak, hogy programja az egész társadalom programjává válik, ha a dolgozók megismerik azt, magukénak vallják s tevékenyen résztvállalnak teljesítésében. Pártunk ezért tájékoztatja a széles néptömegeket a távlati célkitűzést magában foglaló programról. Ez történik jelenleg is а XIV. pártkongreszszus után. A statisztikusok arról adnak számot, hogy a tojásfogyasztás az elmúlt harminc esztendőben megduplázódott, s hasonló a helyzet a hússal is. Ezzel egyidejűleg jóval több zsiradékot, cukrot és vajat fogyasztunk, mint régebben, az Igény egyre nagyobb. А XIV. kongresszus határozatában feladatul adta a mezőgazdaságnak, hogy a következő Időszakban gondoskodjon dolgozóink növekvő élelmiszerigényeinek tökéletes ellátásáról, tegyen lépéseket abban az Irányban, hogy a hazai termelés teljes mértékben fedezze az alapélelmiszer szükségletet. Ezért természetesen számolni kell a mezőgazdasági nyers- és piaci termelés további emelésével. ötéves tervünk idején országos méretben a nyerstermelést 14, az árutermelést pedig 18—19 százalékkal kell emelnünk. Ebben nagyon igényes feladat hárul a növénytermesztésre, melynek az egyik oldalon elegendő növényi eredetű élelmiszert, a másikon pedig elegendő takarmányt kell termelnie. Tehát emelni kell a hektárhozamot. Például cukorrépánál 6, a burgonyánál 18,4, a hereféléknél pedig 16,9 százalékos hektárhozam emelkedéssel kell számolnunk az ötéves terv végére. Az előbbi ötéves terv eredményeihez képest egyötödével kell emelkednie a gabonatermesztésnek, vagyis közel 42 millió tonna gabonát kell termesztenünk. Az állattenyésztésben továbbra is a hasznosság emelésén és a tehenek létszámának gyarapításán lesz a hangsúly. Az eredmény a több árútermelésben jut majd kifejezésre. A múlt esztendőhöz képest az ötéves tervben 18,2 százalékkal több vágóállatot, 18,4 százalékkal több tojást és 1/5-ével több tejet kell adni a társadalomnak. Nagyon lényegbevágó körülmény, hogy а XIV. kongresszus nemcsak a célt tűzte ki mezőgazdaságunk elé, hanem egyben arra Is rámutatott, hogyan, milyen módon lehet ezt valóra váltani. Rávilágított például arra, hogy a hatékonyság széleskörű emelkedését éppen az iparszerű módszerek bevezetésével, a szolgáltatások tökéletesítésével, a tudományos műszaki Ismeretek alkalmazásával, a dolgozók alkotó kezdeményezésének maximális igénybevételével lehet elérni. Ezzel párhuzamosan a mezőgazdaság minden ágazatában a rendelkezésre állő eszközök és erők jobb kihasználására, valamint a kooperációs kapcsolatok kiépítésére kell törekednünk. A beruházási eszközöket a termelés szakosításával és összpontosításával összhangban közös létesítmények építésénél kell felhasználni, S lehetővé kell tenni, hogy a falusi ifjak közül fa kilencéves alapiskola elvégzése után) többen jelentkezzenek az egyre korszerűsödő, jobb munka és életkörülményt biztosító mezőgazdaságba. Szocialista mezőgazdaságunknak lehetősége van ez erők összpontosítására. Ezt abban a tudatban kell tennie, hogy a végeredmény saját dolgozóinak, másrészt egész társadalmunknak hasznára válik. A mezőgazdaság további szakosítása és összpontosítása, alapeszközeink Jobb kihasználása lehetővé teszi további belső tartalék feltárását a termelésben, s a munkaerő gondos kihasználásában, ami végeredményben költségmegtakarítással Jár. Ezért hozzá kell látni a gazdaságok közti kooperációs viszonyok olyan formájának a kiépítéséhez, mely mindenki, tehát a partnerek, a termelők, a társadalom számára egyaránt előnyös. Ötéves tervünk végére hektáronként műtrágyából (tiszta hatóanyagban) 220 kg-ot és kellő mennyiségű meszet kell a talajba dolgoznunk, s a vegyiparnak elegendő vegyi készítményt kell szállítania. Az 1971— 1975-ös években a mezőgazdaság 20 milliárd Kčs értékű gépet, ebből 56 ezer traktort, sok tehergépkocsit, mintegy 8000 gabonakombájnt, 3000 burgonyakombájnt, 800 burgonyaosztályozó gépsort és sok más gépi eszközt kap iparunktól. Szükséges, hogy ezek a gépek kifogástalan minőségben kerüljenek forgalomba. Tehát többek közt ezekről a fontos kérdésekről tárgyalt a CSKP XIV. kongresszusa. A megoldás természetesen egész társadalmunk feladata. Napjainkban Igényes munka hárul minden szervre és szervezetre, minden állampolgárra, mert a mezőgazdasági termelés fellendítése mindanynyiunk személyes feladata. Az elemzésből kitűnt, hogy a burgonyatermesztö övezetben elért kilónkénti önköltség 13,20 Kčs volt. Ebből is látható, hogy esetünkben az egy kg súlygyarapodásra eső önköltség a kísérleti csoportnál 3,43, a kontroll csopurtnál pedig 2,91 koronával volt kisebb. Tehát a kísérleti csoport 11 borjának összsúly-gyarapodása 6558,86 Kčs jövedelmet (állatonként 596,27 Kčs) eredményezett. A kontroll csoportnál (11 borjú) pedig 5401,44 Kčs (borjanként 491,04 Kčs) jövedelmet értünk el. Végső fokon megállapítottuk, hogy a 22 borjúnál végzett kísérlet 11960 Kčs tiszta hasznot hozott, s az egyedenkénti átlagos tiszta jövedelem pedig 543,65 Kés volt. A gyakorlatban bebizonyosodott, hugy a vázolt módszerrel történő borjúelválasztás nem áll komplikált műveletekből. Bevezetésénél lényegesen csökken az anyag és a munkaköltség s emellett munkahigiéniai szempontból is előnyös. Az egalizált ORSZÁGOS ADATOK: Megnevezés 1950 Években 1970 1975 Mezőg. nyerstermelés 47 milld. Kčs 67 milld. Kčs 75,6 milld. Kčs Árutermelés 19 milld. Kčs 42 milld. Kčs 49,2 milld. Kčs kg marhahús 1 ha-ra 39,1 kg 71,2 kg 82 kg kg sertéshús 1 ha-ra 33,2 kg 71,7 kg 89 kg kg baromfihús 1 ha-ra 0,76 kg 16,5 kg 19,8 kg lit. tej 1 tehénre 1587,7 lit. 2487,9 lit. 2745 lit. tojás 1 tyúkra 115,3 db 174,9 db — db tojás 1 ha-ra gabonafélék 102,3 db 258,3 db — búza 18,9 q/ha 29,5 q/ha 33,5 q/ha árpa 16,8 q/ha 28,4 q/ha 32,6 q/ha cukorrépa 284,7 q/ha 369,6 q/ha 388 q/ha burgonya 123,5 q/ha 141,9 q/lha 179,5 q/ha herefélék (széna) 52,8 q/ha 57,9 q/ha 62 q/ha tejjel való etetéshez viszonyítva a speciális száras takarmánykeverék etetésénél átlagban 6,64 koronával csökkent az önköltség. Ezért tanácsos a gyorsított bnrjúclválasztás bevezetése. JURAJ SOKOL, mérnök
