Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-10-02 / 39. szám

4 ,SZABAD FÖLDMŰVES 1971, október 2. Szép termés ígérkezik m# * A répa levélzetének karajozéval történő eltávolítása, betakarítása nagy­ban hozzájárul ahhoz, hogy az állatok tisztább, jobban értékesíthető ta­karmányt kapjanak. A Dunajská Streda-i járásban 3692 hektáron termelnek cukorrépát ebben az évben. Mintegy ezer hektáron a „Slovmona H“ genetikailag egycsírás répamagot evtették a járás mezőgaz­dasági üzemei. A járási mezőgazda­­sági társulás agronómusa, Szutter Pál szerint, 450 mázsa átlaghozamra le­het számítani a cukorrépánál. A blažovi szövetkezet a szőbaníor­­gő járás egyik legkisebb gazdasága. Mindössze 356 hektár szántőföldön gazdálkodnak. A múlt évben 579 má­zsa cukorrépát takarítottak be egy hektárről. Idén 30 hektáron termesz­tik ezt a növényféleséget. Hat hektá­ron Slovmonát vetettek. A cukorrépa vetésterületének hektárjára 300 q istállőtrágyát és 310 kg tiszta táp­anyagot adagoltak, NPK formájában^ A vetést 12X45 cm távolságra végez­ték, s így részben nélkülözni tudták az egyelést, hiszen már csak ritkítást kellett végezniük annak érdekében, hogy biztosítani tudják az optimális egyedszámot. Navrátil Vince agronó­­mus kissé bosszankodva jegyezte meg, hogy csupán két ízben tudták meg­öntözni a növényzetet, s így a fejlő­dés sem volt a kívánalmaknak meg­felelő. A nevezett szövetkezet arány­lag közel fekszik a járási székhely­hez, s ez nagyon rányomja bélyegét a munkaerő-ellátottságra. A szövetkezet agronőmusa többek között azt is elárulta, hogy я járás területén az elsők közt kezdték meg a cukorrépa betakarítását. Ezt a mű­veletet a múlt évben még kézi mun­kával végezték, de az Idén már gép­pel történik a betakarítás. A holicel gép- és traktorállomás karajozőja és répakombájnja dolgozik a földeken. Navrátil elvtárs nagyon helyesen mu­tatott rá arra, hogy a betakarítás gé­pesítése nem csak a munkaerő-szük­ségletet oldja meg, hanem nagyban hozzájárul a betakarítási veszteség csökkentéséhez is. A gépi betakarítás további előnye, hogy a répakaraj nem szennyeződik be, s így az állatok na­gyobb étvággyal fogyasztják, jobban értékesítik. Beszélgetésünk folyamán megtud­tam, hogy az agronőmus 500 mázsa körüli átlaghozamra számít ennél a növényféleségnél. Igaz, hogy ez vala­mivel kevesebb, mint a múlt évben elért eredmény, de itt figyelembe kell venni azt is, hogy a múlt évben ál­landóan öntözték a cukorrépát, és a betakarítást csak október elején kezd­ték meg, tehát mintegy két-három héttel később. A blažovi szövetkezetben nem fe­ledkeztek meg a vegyszeres gyomir­tásról sem, s így lényegesen olcsóbbá tették a termelést. A következő évben szeretnének teljes mértékben áttérni az új répafajta termesztésére. A ve­tési távolságot is úgy választják meg, hogy teljes mértékben mellőzni tud­ják az egyelést, illetve a ritkítást, s ezzel is gadaságosabbá tehessék a cukorrépa termelését. -r-Munkában a répakombájn. A gép által felkavart porfelhő arra otal, hogy a talaj túlságosan száraz, tehát nem volt a legoi :imálir;ihli a répa fejlő­dése szempontjából. Elsőosztályú silótakarmány A komáméi járás Brestovec községében elégedettek a silókukorica hoza­mával. Negyven hektáron termesztették a HTN hibridet, amely a bresto­­veei határban nagyon jól bevált. Rákócza József agronőmus szerint a siló­­kukorica az idén is megadta a 600 mázsás hektárhozamot. Rákócza Károly SK 2,6-os silókombajnjával naponta 3—4 hektárt takarít be, a 18—22 va­­gonnyi napi mennyiséget hat pótkocsi felváltva szállítja a gazdasági udvar­ba. Sietni kell a munkával, hogy a silókukorica vetésterülete minél hama­rább felszabadulhasson. A betonlapokkal szegélyezett áthajtős silógödör már hetedik éve szol­gál. Reggel hattól este hatig úgyszólván megállás nélkül folyik itt a munka. A szétterített takarmányt Nagy András és Rácz Béla lánctalpas traktorokkal gyúrják, tömítik. A silógödör ebfogadóképessége több mint 200 vagonnyl. Rákócza agronőmus véleménye szerint a silózással járó veszteségek a 7 százalékot sem érik el. Ez elsősorban a gondos tömítés­nek köszönhető. Tömítés után a szilázs felületét pelyvával szórják be, azt benedvesltlk és rozzsal vetik be. A silázs megnyitáskor az összefüggő takaró alatt illatos, értékes tejtermelő takarmányt találnak. Du — Foto: Noga. i X I \ •' . .t- -• -dk i*-• « ■ ■ у CIFERI GONDOK A cíferl szövetkezet dolgozóira (trnavai járás) e napokban szintén nehéz feladatok várnak. Az őszi mun­kák elvégzéséhez a gépjavító részleg maximális erőkifejtésére van szükség. A trágyaszórők láncai állandóan sza­kadoznak, a tizenkét esztendős silő­­kombájnok „szolgálati ideje“ már ré­gen lejárt, évről évre talpra kell azon­ban állítani őket, s munkába kény­szeríteni, mert nincs más megoldás, nincs utánpótlás. A 70 hektárnyi siló­kukorica sikeres betakarítása tehát elsősorban a gépjavítók érdeme. A rengeteg javítási munka mellett nem jutottak még hozzá a Braud adaptér felszereléséhez sem az SK—4-es kom­bájnra, pedig erre Is 100 hektár sze­meskukorica vár. Ing. Miroslav Be­­lánsky agronőmus bizakodva járja a kukoricatáblákat. Szép termést ígér az OSS 218-as hibrid, de a Ce 4-es és a Ce 5-ös hibrid Is. A Ce 250e-s hibrid azonban a vártnál rosszabbul kelt, a tervezett 60 000 egyedszámnak csak a felét sikerült elérni 32 hektá­ron. Ez egy kissé hátrányosan érinti az átlagos hozamot, így csupán 53 q átlagos hozammal számolhatnak, bár a korábbi évekhez viszonyítva ez is szép eredmény. Du Űj gépek a szovjet földeken A Szovjetunió mezőgazdasági gépipara világviszonylatban Is elismerésre méltó helyet foglal el a legfejlettebb államok ranglistáján. Az ország több mint 200 millió hektár terjedelmű mezőgazdasági földterületén több mint 700 mezőgazdasági gépféleség dolgozik. A mezőgazdasági munkálatok fő részét a gépek végzik el. Gépek szántanak, vetnek, gépek takarítják be a gabonát, rizst, gyapotot, gépekkel történik a burgonya ültetése, a hüvelyesek betakarítása stb. Ezidálg az a nézet uralkodott, hogy a teaültetvények termésének, vagyis a leve­lek betakarításának folyamatát nem lehet gépesíteni, mert az technikailag egyszerűen lehetetlen. A szovjet tudósok meg­cáfolták ezt az állítást, „megtanították“ a gépeket arra, ho­gyan kell ezt a műveletet elvégezni. A grúz konstruktőrök által létrehozott magánjáró gép szinte emberi pontossággal válogatja ki a finom, érett leveleket, s az éretlen, vagy elöre­gedett leveleket mellőzve, csak ezeket takarítja be. A „Sza­­kartvelo“ elnevezésű gép napi teljesítménye megegyezik 30— 40 kézi munkaerő napi átlagteljesítményével. A Szovjetunió a világ egyetlen állama, melynek területén úgyszólván minden égövnek megfelelő éghajlati viszonyokkal, tudajdonságokkal találkozni lehet. Mindegyiknek megvannak a maga időjárás- és talajviszonyai, sajátosságai. Ezért a kon­struktőrök az új gépek létrehozásával abból Indulnak ki, hogy a leendő új gépek milyen viszonyok között lesznek alkalma­sak. Az elmúlt ötéves tervidőszakban már ezen Irányelvek alapján fejlődött a szovjet mezőgazdasági gépipar. A K—700- as traktor modifikációjaként hozták létre a K—701 lelzésfl traktort. Az új gép 300 lóerős motorral rendelkezik, elsősor­ban szántásra alkalmazható. Munkasebessége szántás közben eléri az óránkénti 15 kilométert, ami annyit jelent, hngy a nevezett művelet közben 50 százalékkal gyorsabban haladhat, mint a korábbi típus. Egy műszak alatt 20 hektárt képes fel­szántani. Az univerzális traktort elsősorban a mezőgazdasági talajmunkáknál lehet jól kihasználni, de kitűnő teljesítményt nyújt az útépítésnél, a gömbfa szállításánál stb, A traktor teljesítőképességét elsősorban haladási sebesség­gel és a vontatott munkagépek munkaszélességével lehet ki­fejezni. A kutatások eredményei bizonyították, hogy a nagy teljesítményű gépeknél a 9—15 km/őra munkasebesség a leg­megfelelőbb és leggazdaságosabb. Az elmúlt ötéves tervidő­szak alatt több „gyorsszántőt“ hoztak létre a szovjet mérnö­kök. A 130 lóerős T4A jelzésű traktor a legrosszabb viszonyok között Is megállja a helyét, kezelése egyszerű, felhasznál­hatósága sokoldalú. A mezőgazdasági munkákon kívül teher­szállításra, utak és öntözőhálózatok kiépítésére Is alkalmas. A hegyi és hegyaljai körzetekben egy évvel ezelőtt lelentek meg а T-50K és а TT-75K Jelzésű erőgépek, melyek a 30 fokos lejtön is teljes biztonsággal üzemeltethetők. Végezetül talán még annyit, hogy az utóbbi öt év alatt mintegy 300 új géptípussal gyarapodott a szovjet mezőgazda­sági géppark. A kutatók és tudományos dolgozók azonban tovább serénykednek, hogy egyre tökéletesebb gépeket adhas­sanak a mezőgazdaságnak. A. Kaspin Kevesebb szalma - több mag Még nem is olyan régen 150 cm volt a búza optimális magassága, ma viszont a 100 cm magas szalmával rendelkező búzát is magasnak nevez­zük. A rövidszalmájú búza már csak 70—90 cm hosszú szárral rendelke­zik. A szalma hosszúságának csökkenté­se elsősorban a megdőlés elleni vé­dekezést szolgálja. Napjainkban a kutatók és nemesítök arra töreksze­nek, hogy minél rövidebb szárú, úgy­nevezett féltörpe és törpe búzafajtá­kat lehessen előállítani és termelni. Ez ugyanis lehetővé teszi a nagyobb hozamok elérését, mivel a szár nem dől meg és nem áll fenn a termés értéktelenné válásának, megkároso­­dásának lehetősége. Az USA észak­­nyugati államaiban termesztésbe vett Gaines elnevezésű rövidszalmájú búza pl. az öntözéses gazdálkodás melletti termesztés során 110 mázsa termést adott egy hektárról. A törpe fajták további élvonalbeli képviselője a Norin 10 elnevezésű japán búza. A keresztezéssel előállí­tott fajta szalmája csupán 55 cm hosszú. A nevezett fajtával, valamint a vele történt keresztezések során létrehozott új fajtákkal több mint 7 millió hektárt vetettek he 1968-ban az egész világon. A szalma bosszúságának csökkené­se és a növényzet sűrűbbé válása, az intenzív tápanyagpótlással (NPK) összefüggésben, a kifagyás és a gom­­babetegségekkel szembeni ellenálló­­képesség csökkenéséhez, a gyomok nagyarányú elszaporodásához vezetett. Ezért a féltörpe és törpe búzák ter­mesztése és megművelése több fárad­sággal és nehézséggel jár. A nemesítök most azon fáradoznak, hogy olyan fajtát állítsanak elő, mely a fokozott tápanygapótlás mellett is megőrzi a betegségekkel és a meg­dőléssel szembeni ellenállóképessé­­gét. Az átlaghozamot a keresztezés utáni első generáció termesztésével szeretnék növelni. -pú-Vetni vagy nem vetni — ez itt a kérdés A smolenicel határban tavaly 104 hektár őszi repcét vetettek. Az Idén 62 hektárt vetettek el és a további 40 hektár alá készítették elő a talajt. Látogatásunk idején Sloboda Ignác szövetkezeti elnök a vezetőség né­hány tagjával épp azon törte a fejét, hogy vcssenek-e vagy ne. Tavaly szeptember 12-én vetették el az utolsó 12 hektárt, aminek már úgyszólván semmi eredménye sem volt. Az idén a szárazság miatt húzódott el a vetés ideje, s a tapasztalat arra mutat, hogy a fáradságos munka az idén is kárba veszhet. Bizony, nehéz ott tanácsot adni, ahol a tapasztalat beszél. Az elvetett repce mindenesetre fokozottabb figyelmet és gondoskodást fog igényelni. Mint R. Noga fényképén is látható, erősen purzik a talaj a vetogép után. I-Sloboda és L. Mráz gondterhelt arccal végzi a Tŕebíči őszi repce veté-

Next

/
Oldalképek
Tartalom