Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-09-25 / 38. szám

(Folytatás áz 5. oldalról.) gatót a régi és az új Egyipto­mot szemléltető dioráma fogad­ja a sivatagot idéző sárga ho­mokkal. A kiállítás mindenek­előtt természetvédelmi kérdé­sekkel foglalkozik, felhívja a figyelmet az iparosodásból s az utak építéséből adódó károkra, s ennek megelőzését szolgáló fontos természetvédelmi fel­adatokra. Igazi tengerfenék hangulatát kelti a preparált ha lakkal, kagylókkal, csigákkal benépesített üvegvitrin. ■ ETIÓPIA kiállításán bemu tátják az ország ritka állati 1 jait, népi öltözékeit és néprm vészeti tárgyait. A kiállított trf feák és preparált állatok kő zött szereped a különös, ritka­ságszámba menő Walis kecske. Ez egyike a kőszáli kecskefaj két olyan fajtájának, amely a mérsékelt égövön túl is megta­lálható. A másik, a núbiai kő­száli kecske Etiópiában is elő fordul. A Geleda páviánnal és a simiai rókával együtt telje­sen visszaszorult a Simiai he­gyek közé. Említésre méltó még a Colobus majom, a hegyi nyala, amely az egyszerű bus­­bokkal rokon. A csoport legt jellemzőbb képviselője a sway­­nai káma, amely egykor ezres csordákban, ma azonban csak néhány százszámra tehetően él az ország kevésbé lakott és.ke­­vésbé forgalmas vidékein. Ki­állítják a fekete párduc tró teáját is. ■ FINNORSZÁG az „ezer tó országa“, s amit nem borít víz, az szinte kivétel nélkül erdő. így magától értetődik a finn ember szoros kapcsolata a ter­mészettel, ami nemcsak küz­delmet, hanem pihenést, nyu­galmat is jelent. A finn bemu­tató a vadállomány megóvása érdekében tett intézkedéseket az ország sajátságos vadgazdál­kodását. vadászati törvényeit szemlélteti. A kiállított állat­­preparátumok betekintést nyúj­tanak a finn erdők érdekes vi­lágába. A vadászat mellett ké­pet ad a bemutató a sok izgal­mat és szépséget nyújtó piszt­ráng és lazachorgászatról is. ■ FRANCIAORSZÁG pavilon jában M. Lefebre nemzeti meg bízott kalauzolta megnyitás napján a vendégeket. Bemutat­ta az ország vadászati eszkö zeit, különleges vadászfegyve­reit, vadászati hagyományait és kultúráját, majd a sporthorgá szati cikkeket, valamint a ná lünk ismeretlen csalikat. A ven­dégek érdeklődéssel nézték vé­gig a világ különböző tájain elejtett kevésbé ismert vadak értékes trófea gyűjteményét és a sejtelmes fényekkel teletűz­delt. őserdei hangulatot keltő környezetben elhelyezett pre­parált vadat. Néhány igen érté­kes műalkotás, festmény is ékesíti a pavilont._ S! HOLLANDIA kiállítása fő­ként madárvédelmi kérdések­kel foglalkozik. Ez érthető is, hiszen Hollandia belvizei, parti síkságai, szántóföldjei és lege-VADÁSZATI VILÁG-löt eszményi életteret jelente­nek a gázlómadarak, kacsák és ludak számára. ■ INDIA kiállítása állandóan nagy érdeklődésnek örvend. A „kincses India“ pavilonja gye­rekek és felnőttek tömege cso-Magyarurszág világrekorder őz­­agancsa 228,68 nemzetközi bí­rálati pontszámú. A rendkívül értékes trófeájú őzet Cseterki Lajos ejtette 1965 ben Marton­­vásáron. dálja az élővad bemutatót, a fekete párducot, a macskamed­vét és a gibbonmajom mellett a Vadászati Világkiállítás B. 71 legérdekesebb élővadját a fe­hér tigrist, amelyből a világon csak talán huszonöt példány létezik. A látogatót a pavilon előtt dísztó fogadja élő gó­lyákkal. A pavilon belsejében a misztikus indiai világ hangu­lata árad, az indiai építészet­ben alkalmazott formák és dí­szek sokadalmából. Figyelmet keltenek a népviselet pompás darabjai, az állatvilágnak az indiai mitológiában, történelem­ben egyaránt megnyilvánuló szerepét és jelentőségét tanú­sító képek, festmények és más művészeti alkotások. Ismeretes, milyen nagy erő­feszítéseket tesz az indiai kor­mány annak érdekében, hogy a természeti csapásoktól sűrűn látogatott ország hihetetlenül gyorsan szaporodó lakosságá­nak minél emberibb körülmé­nyeket biztosítson. Sokféle ter­mészetvédelmi intézkedés látott már eddig napvilágot. Ezek eredményét megfelelően szem­léltetik a pavilonban. Fontos feladatnak tartják a pusztuló félben lévő vadfajok megóvá­sát, általában az állatvilág ga? daságilag is hasznos fenntarts sát. Csodálatos trófeák, kitö mött állatok, továbbá vadvé delmi területek és nemzeti pai kok modelljei vonják maguk ra a figyelmet. Nagy tetszést aratnak a különféle állati anya­gokból készített termékek is köztük a felbecsülhetetlen ér tékű elefántcsontfaragások, in­tarziás iparművészeti tárgyak, bőráruk és tengeri kagylók. Az ősi kultúráról és a vadállatok elejtésének módszereiről adnak képet a régi fegyverek, nyilak, íjak, lándzsák, tőrök, valamint törzsi kunyhók modelljei. ■ IRÁN pavilonja valóságos körképet ad gazdag állatvilá­gáról, a „mesés Perzsia“ legen­dás kultúrájáról, különleges népművészeti alkotásairól. A pavilon belsöterének kialakítá­sa a maga nemében különle­ges. A bemutatóknál alkalma­zott naturális megoldású diorá­máktól eltérőleg a falfelületek egységes íves megoldásban ké­szültek. Élethű preparátumok, nagyértékű fegyver remekmű­vek egész sorában gyönyörköd­­hetünk. A jellegzetes iráni vad­­lajok trófeái között megtalál­juk a világrekord leopárd tró­feáját is. A „perzsaszőnyeg“ mindig fogalom volt, s itt húsz ilyen nagyméretű, különböző motívumokkal díszített szép da­rab adja meg a pavilon igazi perzsa jellegét, amit a hallha­tó perzsa muzsika még fokoz. ■ IZLAND bemutatója doku­mentációs kiállítás. A képek és egyéb elemek Izland fejlett természetvédelmi kultúráját di­csérik, Érdekes a bemutató ha­lászattal foglalkozó része, mely ízelítőt ad a bálnavadászat rej­telmeiből is. ■ JUGOSZLÁVIA bemutatója az ország kimagasló értékű vadállományát jelképezi. A be­mutatott 406 érmes trófea di­cséri az ország szervezett, fej­lett vadgazdálkodását — 356 aranyérmes trófeából 8 nagy­díjat kapott. A látogató megis­merkedhet azzal, hogy mit ad a jugoszláv ipar a természet­­védelemhez és a vadászathoz, láthatók többek között a Za­­stava gyár terepjáró gépkocsiai és vadászfegyverei. ■ KAMERUN bemutatóján a látogató megismerkedhet azok­kal az intézkedésekkel, ame­lyeket az ország értékes és ritka vadfajainak fenntartása érdekében tesznek. Fényképek, trófeák, preparátumok révén a látogató képet kap a vadállo­mány hihetetlenül értékes, rit­ka vadfajok egész soráról. ■ KENYA bemutatója a leg­látványosabbak közé tartozik. A padozattól a mennyezet ma­' I V. F. Miteko 1989-ben hozta terítékre az Orosz F. Sz. K-ban azt a vadkant, amelynek arany­érmes agyara 136,15 nemzet­közi bírálali ponttal a Szovjet­uniónak nagydíjat szerzett. gasságáig egy valóságos ten­gerfenék-részlet alakítottak ki műsziklákkal és tengeri nö­vényzettel. Az így létrejött víz­­alatti barlangot Kenyából ho­zott tengeri halakkal népesítet­ték be. Az egyenlítőnél elterü­lő Kenya, melynek erdőtisztá­sain csordákban kóborol a vad, néhány nagyvad-fajtának utol­só menedéke. Ezt az állatvilá­got is természetes környezet­ben diorámákkal mutatják be. A hátteret automatikus diavetí­téssel oldották meg. A pavilont zebrabőrrel bevont korlátok díszítik. ■ KUBA pavilonja, amelyben Otto Riera nemzeti megbízott köszöntötte az első látogatókat, azt bizonyítja, hogy szervezett és az egész társadalom számá­ra biztosított szabadidő mind a vadászat, mind a halászat ré­vén a testben-lélekben erős em­ber formálásához nélkülözhe­tetlen. Kubában a sporthorgá­szat' az egyik legnépszerűbb szabadidő töltés. A rendezők külön tablót szentelnek He­­mingwaynek, akinek neve szin­te összeforrott Kubával és a Ausztria diorámában mutat be egy zergecsaládot, háttérben az Alpesek hófödte bérceit felidéző kulisszával. Érdemes lúdhizlalással foglalkozni 3 Lúdállományunk döntő része még ma is az egyéni baromfi­­tartók kezében van. Jelentős jövedelmet biztosít a libaihiz­­lalókuak a jóminőségű hízott­áru, mert a kövér libáért a fogyasztók jó árat fizetnek. Elsősorban az „érett“ liba szol­gáltat kifogástalan minőségű árut, mert a zsíros húsú állat­nak van általában I. minőségi osztályú mája. Lúdtartóink be­vételét fokozza még a tépésből származó toll, illetve pehely. Annak ellenére, hogy a lúd­­tartás igen jól jövedelmez, az utóbi években az állatállomány létszáma mégis erősen meg­csappant. Kialakult nagyüzemi hizlalási módszereink még nin­csenek, amelyek lehetővé ten­nék. hogy a libahizlalással ál­lami gazdaságok, földműves­szövetkezetek is intenzíven foglalkoznának. Értékes hízott árut csak gon­dos neveléssel és szakszerű tö­méssel lehet előállítani. A lu­dak hizlalását főleg az őszi időszakban végezzük, mert a tavaszi keltetésből származó állatok fejlődése már befejezés előtt áll s a télre való felké­szülésükhöz szervezetükben je­lentős mennyiségű tartalék táp­anyagokat tárolnak. Őszi érté­kesítésre előkészített hízottlu­­dat mindig magasabb áron le­het eladni. Megfigyeléseink bi­zonyítják, hogy a tojóludak általában hízékonyabbak s má­juk is nagyobbra növekszik. Lúdjainktől a hizlalás során csak úgy várhatunk kielégítő súlygyarapodást, ha azokat na­pos koruktól kezdve bőségesen és szakszerűen takarmányoz­­tuk. A felnevelés költségeit je­lentős mértékben csökkenthet­jük, ha a növendéket már egész fiatalon legelőn tartjuk. Ha a 6—8 hetes növendéklibá­kat rendszeresen tarlón legel­tetjük, jelentős mennyiségit ab­­raktakarmányt takaríthatunk meg. A zsenge füféléken kívül gazdaságosan hasznosítják a gabonafélék kalászaiból kiper­gett magvakat. Amennyiben növendéklibáin­kat nem áll módunkban tar­tóztatni, úgy ezekkel hathetes koruktól rendszeresen etessünk szemes árpát. Általában azok­ban a községekben nem csök­ken a tenyész- és a haszon lúdállomány létszáma, ame­lyekben a helyi nemzeti bizott­ság külön „libalegelőről" gon­doskodik. Mielőtt lúdjaink töméséhez fognánk, előkészítő etetésük­ről kell gondoskodnunk. Két­­háromhetes feljavítással az állatok jó kondícióba kerülnek és az intenzív táplálással nye­lőcsövük jobban kitágul. Már az előkészítő etetés időtartama alatt ajánlatos állatainkat moz­gásukban korlátozni. Ebben az időszakban főttburgonyából, ta­karmánytökből, répából, illet­ve kevés árpadarából vagy kor­pából készített bőséges meny­­nyiségű lágyeleséggel javíthat­juk fel tömésre kerülő álla­taink kondícióját. A legjobb hízóanyagot a 18—22 hetes növendékludak nyújtják. Csallóközben jobbára a ma­gyar lúd kistestű típusa ter­jedt el, amely 4—5 hétig tartó töméssel, beállítási súlyát 48— 60 %-kal gyarapítja. Ű kuko­ricával kedvezőbb takarmány­­értékesülést lehet elérni. Ha tenyésztőink ilyennel nem ren­delkeznek, úgy a jól kiszikkadt új kukoricával is kifogástalan minőségű ludat hizlalhatnak. Tömésre kizárólag dohosodás- 161, illetve penészgombáktól mentes kukorica használható fel. Romlott hizlalótakarmány végzetes bélgyulladást vagy sú­Kisállattenyésztőink a ludak tömését még legtöbb helyen kézzel végzik. Az utóbbi évek­ben egyre szélesebb körben vásárolják a tömőtölcsért, ami igen megkönnyíti a libahizlaló munkáját. A különböző típusú tömőgépek ezidáig még nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. További tökélete­sítésükkel behatóan kell fog­lalkoznunk, mert a nagyüzemi hizlalás csak tökéletes gépesí­téssel valósítható meg. A nagy máj kialakítását kizárólag a tömés szakszerű elvégzésével irányíthatjuk. Mivel a kukori­cának az állat emésztőrend-A legjobb hízóanyagot a 18—22 lyos emésztési zavarokat okoz­hat. Mivel az ujjnyi vastag sza­lonnaréteggel borított, finom­­rostú hús nyerésén kívül szin­te elsődleges a nagy máj elő­állítása. tájanként különböző „csodaszerekre“ esküsznek a tapasztalt hizlalók, melyekkel összefüggésbe hozzák a nagy libamáj kialakulásának való­színűségét. Vörösagyag, fa­széndara, rézkrajcár, só, olaj vagy zsír hozzáadásával készí­tik elő a kukoricát töméshez. Kísérleti tapasztalatok igazol­ják, hogy a vörösagyag vagy a faszéndara egyáltalán nincs a máj növekedésére serkentő ha­tással. A 0,5—1,0 % mennyi­ségben adagolt konyhasó vi­szont — mint nélkülözhetetlen ásványi anyag — elősegíti az emésztést és a tápanyag fel­szívódását. A 6—8 órával tö­més előtt beáztatott kukorica mértékletes zsírozása, vagy olajozása sikamlósabbá teszi a nyelőcsőbe tömött szemestakar­mányt. hetes növendékludak nyújtják. —ksz— szerébe való juttatása kénysze­rítő eljárás, a tömést végző állattartónak igen lelkiismere­tesen kell munkáját elvégeznie. Valamennyi hízóba állított lód­nál alaposan ki kell tapasztal­ni, hogyan viseli el a tömést, az emésztésijén nincs-e rend­ellenesség s a szükséges ku­korica mennyiséget — az egyes tömések alkalmával — felve­szi-e? Ehhez a munkához nagy türelem és nem utolsósorban állatszeretet szükséges. Mint ismeretes, a hízólud a negyedik-ötödik héten kezd „májra hízni“. Azok a libahiz­lalók végzik szakértelemmel munkájukat, akik a ludat a maximális zsírtermelőképessé­gig hizlalják. A teljesen elzsí­­rosodott ludat, amely nyitott csőrrel, kapkodva lélegzik, s melynek ürülékében meg nem emésztett takarmány ta­lálható, sürgősen értékesíte­nünk kell. Az ilyen állatok csak az életveszély kockázatá­val hizlalhatők tovább. Utol­jára a máj sejtjeiben rakódik le a felhalmozódó zsiradék, ami lehetővé teszi a nagy máj kialakulását. Hízóba helyezett állataink gondozása is jelentős mérték­ben javítja, vagy rontja a hízás eredményét. A hízóba állított ludak mozgását minimális te­rületre korlátozzuk. Nyugal­mat csökkentett világítású he­lyiséggel biztosíthatunk, amely­ben 10—15 °C hőmérséklet le­gyen. Az állatokat kisebb fa1 - kákban csoportosítsuk, s az egyes boxokat 70—80 cm ma­gas léckerítéssel határoljuk el. Az állatok előtt állandóan le­gyen friss, tiszta ivóvíz, ame­lyet — a fölösleges vízelpan­­csolás megelőzése miatt — a léckerítésen kívüli edényekben helyezünk el. A zúzógyomor munkáját elősegítő apró kavi­csot ugyancsak az ivővizes edényben ajánlatos pótolni. A hizóállatok alatt állandóan száraz, iienészmentes alom­anyag legyen. A legjobban meghízott lúd is sokat veszít -minőségi értékéből, amennyi­ben trágyától átlucskosodott alomanyagon pihen, mert így az állat hasi tollazata elrothad s „felült hasúvá“ válik. A trá­gyáiétól lerothadt tolltakaró miatt csupasszá válik az állat hasa, s a nedves alommal ál­landóan érintkező bőr gusztus­talan vöröses-barna színeződést kap. Az állatok tömését naponta kétszer végezzük. A hizlalás kezdetén kevesebb, majd foko- ' zatosan nagyobb kukorica ada­got tömünk az állat kitágult nyelőcsövébe. Amennyiben a hízó az egyik töméstől a so­ron következőig nem emészti meg a takarmányt teljesen, ak­kor egy tömést ki kell hagyni. Helyesnek tartom azt a mun­kamódszert, miszerint egyszer­re két állatot tömünk. Időmeg­takarítás mellett a tömésre fogott állat nincs annyira meg­sanyargatva. Addig, amíg az egyik állat nyelőcsövébe letol­ja gondozója a markába vett kukoricát, addig a másik pi­­■hen. Felváltva végzett tömés­sel elkerülhetjük, hogy egy­szerre sok kukoricát nyom­junk az állat nyelőcsövébe, ami esetleg szemfélrenyelést is okozhat. Ha a tömésbe fogott lúd véletlenül mégis légcsövé­be „nyelne“ szemet, azt óvato­san azonnal távolítsuk el. El­kerülhető a félrenyelés, ha a tömést tömőtölcsérrel végez­zük. A tömés megkezdésekor óvatosnak kell lenni, nehogy a bádogból készült tölcsér fel­sértse a lúd szűk nyelőcsövét. Ezért célravezető a gumicső vagy műanyagcső felhasználása. Szorgalmas munkával érde­mes volna ismételten fellendí­teni a lúdtartást és hizlalást, mert ezzel nemcsak az egyéni jövedelem gyarapodást lehetne várni, hanem a népgazdaság­nak is jelentős anyagi és élel­mezési előnyt lehetne nyújtani. REMÉNYI ERVIN, agrármérnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom