Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-09-11 / 36. szám

8 SZABAD FÖLDMŰVES 1971. szeptember 11. nul*wim A félévi eredmények tükrében Sikeres félévet zártak a madarl (ModraAy, komáméi járás) szö­vetkezetben. A kimutatásokat la­pozgatva megállapítottam, hogy a hústermelés félévi tervét 98 szá­zalékra tteljesítették. A hús el­­aiJésa szakaszán a tervezett 2357 mázsa helyett 2565 mázsát adtak a közellátásnak, s ezzel 114 szá­zalékra teljesítették az első félév húseladási tervét. Igaz hogy ba­romfihúsból — az állatok megbe­tegedése következtében beállott elhullás miatt — 30 mázsával ke­vesebbet, viszont marhahúsbél 135, sertéshúsból pedig 175 mázsával többet adtak el a tervezettnél. A szövetkezetben átlagosan 7,5 ma­lacot választottak el egy anya­kocától az első félév végéig. A sertéseknél p,506 kg, a hízóbikák­nál pedig 0,801 {cg átlagos napi súlygyarapodást értek el. Egy ki­logramm marhahús előállításához 2,40 kg. egy kilogramm sertéshús kitermeléséhez pedig 4,41 kg ab­raktakarmányra volt szükség. A második félévben toVkább szeret­nék javítani ezeket a mutatókat, hogy minél rentabilisabbá tegyék a termelést — mondotta Gaál Bé­la, a szövetkezet fózootechnikusa. Az aratási eredményekről Slo­­povszky János mérnök a szövetke­zet fiatal agronómusa informált. A gondosan előkészített kimuta­tásokból пей volt nehéz felje­gyezni az elért eredményeket. A gabonafélék idei átlaghozama 10,6 mázsával jobb. mint amit ezldálg sikerült elérniük. A tervezett 27 mázsa hblyéft búzából 31,80, ár­pából 38Д8 mázsa termést taka­rítottak be. A jó eredménynek köszönhető, hogy 20 vagonnal több gabonájuk termett, mint amennyivel eredetileg számoltak. — Szövetkezetünkben az össz­termelés 18 796,4 mázsa volt — folytatta a szövetkezet agronó­musa. A takarmányalapra a szö­vetkezetnek a felosztás alapján 8520 mázsa abraktakarmftnya ma­rad. Ennyi kenyér* és takarmány­­gabona & szövetkezet fennállása óta nem termett. Ez rekordnak számít madarl viszonylatban. Az elért eredményekben vala­mennyi szövetkezeti tag becsüle­tes munkája benne van, akik fá­radságot nem ismerve vasárnapon­ként is dolgoztak. Miriák Ferenc Hétköznapi epizódok Lassan búcsúzik a nyár és fe­ledésbe merül örömeivel, gondjai­val együtt. A szabadságolások Idő­szaka Is lejár és a hosszabb-rövi­­debb pihenőről megtérők már csak élményeiket rendezgetik. így va­gyok én is emlékeimmel, amelyek Balatonföldvárhoz kapcsolódnak. Nyaralásom néhány épizódját vi­szont kiragadtam és csokorba kö­töttem, hogy átnyújthassam önök­nek: VASÜT KONTRA TRANZISZTOR A vasútállomáson számomra szokatlan csönd uralkodott. Mint­ha hiányzott volna valami, amit megszoktam, ami kiegészítette hétköznapjaimat.., Persze, a táskarádiók szimfóniája. Miért nem szólnak? Hisz ahol fiatalok élnek, tranzisztor Is akad. Igen, nagy részük kezében ott Is a ké­szülék, de néma. A viszonylagos csendnek végül egy jól látható felirat ..dta magyarázatát: „A vasút területén ä táskarádió füihaHgatő - nélküli használata ti­los!“ TESSÉK VELEM IÖNNI! A látnivalók ábécéjét úgyszól­ván kimerítettem, csak a Kvassay Jenő emlékmű és a Széchenyi szobor nem akadt az utamba. Tud­tam, hogy léteznek, és tágranyi­­tott szemmel róttam az utcákat Végül feladtam a harcot, mert beláttam, hogy egyedül aligha boldogulok. Bármilyen Irányba in­dultam, ugyanoda tértem vissza. Erre szokták mondani a jobbke­­délyűek, hogy „cirkulus vitsiosus". Otbaigazításért egy patriótának vélt honpolgárhoz tördeltem. Ma­gyarázatába az utcanevek sokasá­gát fűzte, és amikor látta, arco­mon, hogy „most pottyantam * holdról“ — elmosolyodott: — Tessék csak velem jönni, én elvezetem... NEM KELLETT SENKINEK A strandon a fürdózők sokasá­ga tolongott. Talán ötezernél is több vendég barnította magát a napon, vagy éppen lubickolt. Ma­gam is véglgfaküdtem a fövényen. Ahogy tetőfokára hágott a hőség, testem minden része a vizet kí­vánta. Eddig rendjén is volna, hisz orrom előtt a Balaton. Igen­­ám, de pénz van nálam százegy­­néhány forint. Hová tegyem? Töprengtem egy ideig, majd a fűre helyeztem és apró követ tet­tem rá nehezéknek, hogy az eset­leges szellő szárnyára ne kapja. Néhány úszómozdulat után vissza­tértem a partra. A pénzem a he­lyén volt. Egy cigaretta elszívását követően már hosszabb időt töl­töttem a vízben. A pénz most sem tűnt el. Végül csaknem kapu­zárásig hűsítettem magam a tó­ban. A pénz nem kellett senkinek! EZ MÉG AZ ÖNÉ A „Magyar Tenger“ kemping önkiszolgáló éttermében étkeztem. Hazai viszonyokhoz szokott ván­dor — a kasszánál néhány fillért hagytam azzal, hogy tessék csak megtartani... A szolgálatos visz­­szahívott: — Ez még az öné, kérem, az árut megfizette! * • # Egyszerű epizódok, mégis érde­mesek arra, hogy elgondolkoztas­sanak. Tóth János Görögdinnye, vagy zsákbamacska Minden más gyümölcstől vagy zöldségtől eltérőbb tulajdonsága van a görögdinnyének, tudni Illik külső látásra nem lehet megálla­pítani, érett-e, piros-e? A külső, sötétzöld burkolat kettősséget ta­kar, de már régen rájött vásárló és eladó arra, hogy a görögdiny­­nyét meg is lehet lékelni, így a vevő hamarosan megtudja milyen árut kap pénzéért. Ügy látszik, nálunk elavult, ma­radi szokásnak tartják ezt a diny­­nyelékelést, mert a zöldségüzle­tekben legújabban tilos a dinnye lékelése. így aztán eljutottunk oda, hogy a kilónként 3,50 koronás gö­rögdinnyét úgy árusítják, mint a zsákbamacskát. Bodrogszerdahe­­lyen f Streda n. Bodr.) történt, hogy az egyik vásárló az eladó szeme láttára meglékelte a már kifizetett görögdinnyét, amely fe­hér, ehetetlen volt. A vevő kérte, hogy cserélje ki a dinnyét, de az eladó erról hallani sem akart, mert akkor — így mondta — 6 fizet rá. A végén, hosszas veszeke­dés után a vevő kapott egy másik dinnyét, amit lékeletlenüi vitt ha­za. Hogy milyen volt. ezt már nem tudom. A szomszédos Magyarországon társasutazásunk alatt sokfelé vá­sároltunk görögdinnyét, s minde­nütt kérdezés nélkül meglékelték. Ha éretlen volt, sző nélkül félre­tették. Ügy látszik nekünk még sok mindent kell tanulni szomszé­dainktól. -al-Gazdag termést adott a paradicsom is. Demeter Erzsébet épp ládákba töltögeti. Túlteljesítették a tervet A Rimaszombati fRim. Sobota] Pokrok Efsz az év elején jött létre j több kisebb környékbeli közös ; gazdaságból. A kiterjedt gazdasá- ] gon belül jobban megvalósíthatják i a szakosítást és lényegesen gazda- | ságosabban használhatják ki a gé­pi berendezéseket is. Ján P a c e k j alelnök vezetésével már rövid idő ] alatt is szép sikereket érnek el. Még a kertészetet is szakosították. ' A Bokor részlegen főleg gyökér­zöldséget termesztenek, a tamástn pedig uborkát, paprikát, káposz­tát, paradicsomot és karfiolt. A kertészet igen szép eredményeket ér el. A tamási részlegen, ahol Filip Iljev Obreškov a kertész, a tervezett bevétel időszaki tervét lényegesen túlteljesítették. Előre­láthatólag hektáronként több mint 40 ezer koronás bevételt érnek el. A szép eredmények főleg Kováčik Irénnek, Dódi Erzsébetnek, Cetner Annának és Uhrin Milkának kö­­; szönhetők. Igen szorgalmasan dol­gozik Ián Hálek is, aki még csak egy éve tevékenykedik a kerté­szetben, de mindent megtesz a si­ker érdekében. laroslav Dušek Jó munkáért jutalom út Az ájl fiatalok is segítettek a Tornai (Túrna nad Bodvou] Közös út Efsz-пек a betakarítási munká­latoknál. Két vasárnap, mintegy 22—25 SZISZ-tag vett részt a bri­­gádmunkáben. Munkájuk nyomán 200 q lucerna, 250 q szalma ke­rült szárazon a tárolóba. A lá­nyok pedig cca 12 000 q terményt szárítottak és tisztítottak. A szövetkezet csokoládéval és egy-egy pohár saját termésű bor­ral jutalmazta a segítséget, és persze anyagiakkal is, amit a fia­talok kirándulásra használtak fel. Ellátogattak a szomszédos Magyaországra — Eger városá­ba, ahol megismerkedtek a tör­ténelmi nevezetességekkel. Barnák József és Andó József személyében jó szervezői vannak a SZISZ-nek. Farka« Rózsa Brigádmunkán a-fiatalok A Nyitrai (Nitra] Pedagógiai Fakultás jövendő hallgatóinak egy csoportja négyhetes brigádmun­kán vett részt. Podbrezován, a Šverma Vasműben segédkezett a j 64-tagú csoport. Petroš tervező­mérnök és Papánek mester elé­gedettek voltak a fiatalok munká­jával. Ugyanitt segített a nagyszom­bati (Trnava) tanítóképző diákjai­nak egy csoportja, míg a Bratisla- ; val. Vegyészeti Főiskola 21 diák­ja Piesokon, a gépgyár területén szorgoskodott. A fiatalok a szabad szombato­kat és vasárnapokat kirándulások­kal töltötték el. Felkereste őket a népszerű Prúdy beat együttes Is. Az utolsó napon nagyszabású búcsúestét rendeztek. — pl— Példás etető Serczel László, a Vízkeleti Efsz (Čierny Brod] sertésetetője még csak huszonkilenc esztendős, de már tizenöt esztendeje tagja a sző- j vétkezatnek. Kezdetben a közös kertészeté- j ben dolgozott, majd nyolc éven j Í- keresztül kezelte a traktorokat és kombájnokat. Mikor a szövetkezet- i nek sertésetetőre volt szüksége, 5 önként jelentkezett (ennek már í lassan négy esztendeje). Azóta Sferczel László egyre jobb eredmé- ij nyékét ér el az új munkakörében, jj A szövetkezet 300 darab sertése , van gondjaira bízva. Hogy a mun- ? káját lelkiismeretesen végzi, azt az eredmények mutatják a legjobban. Az első negyedévben átlagban 54 dekás súlygyarapodást ért el, így ' a tervet jóval túlteljesítette. Orosz- :■ lánrésze van abban, hogy a szö­vetkezet az évi tervét teljesíti. A j szövetkezet fiatal állattenyésztője | elégedett keresetével is, hiszen ha­vonta átlagban 3000 korona a jö­vedelme. Serczel Lászlót munkáján kívül a nemzetközi és hazai politikai élet Is érdekli. A CSKP-nak 1962 óta és négy éve a helyi pártszer- j vezet vezetőségének tagja. Pierzchala József Amikor - : i a segélykérést 1 üdvözletnek vették Szabó István oroszvári (Rusov­­ce) traktorista lánctalpas trak- ;j torral, négyes ekével tarjóhántást ■ végzett a magyar határ felé vivő | országút mellett. Mivel az ekét В leeresztő és felhúzó atuomata kö- ; tele elszakadt, megállt, és miköz- S ben azt össze akarta kötni, a fc meghúzás következtében az auto- | mata az ekét hirtelen leengedte | és annak kereke a tratkoros láb- ;< fejére esett, s azt olyan súllyal jf nyomta bele a száraz, kemény % földbe, hogy onnan kiszabadíta- á ni nem. tudta. A forgalmas or- | szágúttól mintegy 50 méter távol- | ságra történt a baleset, és a trak- j toros kezével integetve, segítségért | kiabált az arra robogó autóbuszok '■ és személyautók utasainak. Ám­de azok a motorbúgástól a se- 4 gélykérő kiáltozást nem hallották, csupán a kézzel való Integetést látták, mire ők is visszainteget- § tek, gondolván, hogy üdvözlésről :í van sző. A bajbajutott traktoros | végül úgy szabadult meg kény- й szerhelyzetéből, hogy az ország­úton egy kerékpáros hajtott el, '? aki kezdetben szintén üdvözlő in- ;j tegetésnek vélte és viszonozta a traktoros kézmozdulatát. De aztán mégis meghallotta a segélykiál- j tásokat, és segítségére sietett a bajbajutottnak, akit Komarek Emil agronómus azonnal kórház­ba szállított. E baleset figyelmeztetésül is szolgálhat a traktorosoknak. Schneider Ede Amor szeptemberben sem pihen fejlődő község \ Ipolyságtól (Sahy) alig 10 kilo­méternyire fekszik Ipolyhidvég (Ipelské Predmestie), a nagykür­­tösí (Velký Krtiš] járás nyugati ; „végvára“. A községnek mind- j össze 930 lakosa van, mégis mesz­­sze földön ismert, hiszen a múlt­ban hires állatvásárok színhelye volt. Mivel az Ipolyság—Szlovák­gyarmat (Slovenské Ďarmoty) fő­úton fekszik, sok külföldi is átha­lad a községen Magyarországra j igyekezve. De bizonyára elég egy futó pillantás a suhanó autóból, hogy megállapíthassa az utazó: az Ipoly mente egyik legszebb községén halad keresztül. Oj házsorok, rendezett, széles utcák, fákkal szegélyezett betonjárda, és a téren létesített sokszínű virág- : gal díszes parkocska kedvező be- i nyomást tesz az idegenre. Nagykürtös felől 'közelítettem meg ezt az egyre csinosodó köz­séget. Innen a rakoncátlan Ipoly „jóvoltából“ csak az országút keskeny sávján át lehet száraz lábbal bejutni a községbe. Két­oldalt mindenütt: víz! A roman­tikát kedvelőknek érdekes lát- i vány, fotósoknak remek téma: kéklö vízben „gugoló“ fűzfabok­rok, imbolygó nádszálak, zsák- 1 mányra leső piroslábú gólyák. Am | később kiderül, a hídvégiek szá- , mára ez a „romantika“ bosszúság, óriási anyagi kár. Málik József, a hnb elnöke, el­mondta, hogy mekkora károkat | okoz nekik az Ipoly, különösen ■ tavasszal. Esztendőről esztendőre j kiönt a medréből, és mintegy 175 I ha rét kerül viz alá, s válik en- * nélfogva használhatatlanná. Bíz- )J tató ugyan, hogy az Ipoly sza- § bályozása már a közelben folyik, Г de igen lassú, s ki tudja, mikor kerül sorra a hídvégieket érintő j szakasz. A községfejlesztéssel kapcsolat- j ban sok szépet hallottam a hnb elnökétől. A község területén az összes utat portalanították, 1967- r ben új iskolát (két tanterem] épí­tettek, abban kapott helyet az óvoda is. Ezen kívül korszerű tűzoltó­­szertár és' autóbusz-váróterem is épült. A község rövidesen neon­­világítást kap. melynek költségét (102 ezer korona) teljes mérték­ben saját erőből, a pótköltség­vetésből fedezik. Az üzlethálózat, a szolgáltatá­sok terén is kedvező a helyzet. Az élelmiszeren kívül meg lehet vásárolni a községben a lényege­sebb iparcikkeket is. Szükséges lenne azonban, ha a Jednota a kö­zelben — pl. Ipolynyéken, mivel központi község is — építőanyag­­lerakatot létesítene hogy ne kel­lene minden apróságért a járás másik végére, Bussára (Bušince) utazni. Nincs megoldva a községben a foglalkoztatottság kérdése sem. A lakosok 60 százaléka rendszeresen jár munkába Besztercebányára (Banská Bystrica), Mártonba (Martin), Zólyomba (Zvolen). Egy jelentősebb üzem a környé­ken segítene ezen az áldatlan helyzeten. Mivel a községből igen sokan dolgoznak idegenben, a kultúrte­­vékenység sem olyan még amilyet szeretnénk. Legtevékenyebb mun­kát a CSEMADOK fejt ki. Híres továbbá a Nőszövetség helyi énekkara is. Eredményesen mű­ködik a községi könyvtár. Pintér Márta óvónő a mintegy 2000 könyvből valamennyi érdeklődőt kielégíti. Szép sikereket mondhat magának a labdarúgőcsapat is, mely járási II. osztályban szere­pel. Az egységes földművesszővet­­kezet, amely eddig 765 hektár te­rületen gazdálkodott, egyesült Ipolynagyfaluval (Veľká Ves nad Ipľom), Szécsénkével (Sečianky) és Kelenyével (Kleňany), így még intenzívebb gazdálkodást folytathat majd a mintegy 2200 ha mezőgazdasági területen. A szövetkezeti dolgozók részére már épül egy hatlakásos, két­emeletes épület a község központ­jában. Mikor elbúcsúztunk, azzal a gondolattal keltem útra, hogy Ipolyhidvég lakói joggal lehetnek büszkék községükre. Saját erejük­ből építik, teszik napról napra szebbé. Bojtos János j

Next

/
Oldalképek
Tartalom