Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-09-04 / 35. szám

елея

Czlovákia méhészeti * szervezete gazdag hagyományokkal rendelkezik. Az „Északmagvarországi Szlovák Méhészek Egyesülete“ már 18S9-ben megkezdte működését. Az első világháború után Szlovákiai Méhészek Szervezetének Központja néven tevékeny kedik tovább. A későbbiek folyamán a szervezet több alkalommal módosul, reformálódik. 1968-tól méhészeink a Szlovákiai' Méhészszövetségben fejthetnek ki aktív munkát. A szervezet struktúrájában történt változások ellenére is méhészetünk olyan szintre emelkedett, hogy a világranglistán a legjobbak között szerepel. Szervezeti és szakmai téren elért kimagasló eredmények csak a tagság, tisztségviselők, az egyének és kollektívák áldozatkész munkája révén láthattak napvilágot, azért helyénvaló ünnepélyes alkalmak folyamán ezek jutalmazása, kitüntetése.

A Szlovákiai Méhészszövetség alapszabályzatában megtalálható, hogy olyan személyeknek, akik munkájukkal elősegítették a méhészet fejlődését, a szövetségnek jogában áll kitüntetést adományozni, ezeket a személyeket dicsérő oklevéllel, pénzbeli juttatással, értéktárgyakkal jutalmazni.

A szervezet központi szervei foglalkoztak ezzel a kérdéssel és megegyezlek Rastislav Miiének akadémiai szobrásszal a szervezeti érmek, kitüntetések prototípusainak elkészítésében. A Dielo n. v. művészeti bizottságának jóváhagyása után a körmöcbányai pénzverdében el is készültek. Ezek új, művészi értékű érmek, s akik munkájukkal, a méhészeti szövetségben végzett tevékenységükkel kiérdemelték őket, szép emlék birtokába jutnak, amely egyúttal tevékenységükben még jobban aktivizálja őket.

Méhészszövetségünk Központi Bizottsága tavaly szeptember 19—20. ülésén elfogadta a kitüntetés irányelveit. Ebben meghatározzák, hogy az alapkötelezettségeken kívül a méhészet terén kifejtett évtizedes kitartó és eredményes munka elismeréséül a szövetség az alábbi kitüntetéseket adományozza:

I. fokozat — arany méh

II. fokozat — ezüst méh

III. fokozat — bronz méh

IV. fokozat — dicsérő oklevél.

Kitüntetést kaphatnak:

— a méhészszövetség szervezetei, azok munkakollektívái aktív munkájukért, szervezeti tevékenységükért,

— érdemes tagok és a szervezet funkcionáriusai a méhészet terén elért munkasikereikért,

— más személyek, akik munkájukkal támogatták a szervezet fejlődését.

A Szlovákiai Méhészszövetség Központi Bizottsága és az alapszervezetek jogosultak a kitüntetések realizálására.

Az I. és II. fokozatot a Méhészszövetség Központi Bizottsága ajándékozza személyeknek vagy munkakollektíváknak saját döntése alapján vagy az alapszervezetek javaslatára. А III. fokú kitüntetést és dicsérő oklevelet az alapszervezet adományozza a vezetőség döntése alapján.

A kitüntetésre való javaslatnak a következő adatokat kell tartalmaznia:

a) név, születési adatok, pontos lakcím, foglalkozás, méhészszövetségi tagságának hossza, milyen funkciókat töltött be, 111. tölt be, valamint hány éven keresztül;

b) a javasolt személyi, erkölcsi-politikai és munkához való viszonya szerinti értékelése, valamint részletes elemzése annak a tevékenységnek és érdemeknek, melyek alapján a kitüntetésre való javaslat történik;

c) az I. és II. fokozatra

történő javaslatot írásban eljuttatni a Szlovákia Méhészszövetség Központi Bizottságának, a harmadik fokozat adományozásáról pedig értesítést küld az alapszervezet vezetősége a kitüntetett személy megjelölésével.

A kitüntetésre való javaslat szempontjai (kritériumai)

I. fokozat (arany méh)

Rendszerint kongresszusok, konferenciák, szervezeti jubeliumok alkalmával kerül sor átadására olyan kollektíváknak és egyéneknek, akik:

— életük kimagasló évfordulóját élték meg,

— érdemeik vannak a szlovákiai méhészet fejlesztésének terén,

— különféle, tisztségeket viselnek a szervezetben legalább 20 éve,

— aktív szakmát és publicisztikai munkát (könyvet, szakcikkeket jelentet meg) végez,

— aktívak a népművelésben,

— szaktudásuk magaslatán állnak, kiváló eredményeket érnek el a méhészkedésben, méhek tartásában.

II. fokozat (ezüst méh)

Rendszerint a Szlovákiai

Méhészszövetség Központi

Bizottságának ülésén adományozzák a szövetség tagjainak, munkakollektíváknak, akik:

— életük kimagasló évfordulójához érkeztek,

— különféle tisztségeket töltöttek be a szervezetben legalább 15 éve,

— aktív szaktevékenységet és publicisztikai munkát fejtenek ki,

— aktívak a népművelés terén,

— szakismereteik kimagaslóak, a méhészkedésben szép eredményeket érnek el.

III. fokozat (bronz méh)

Az alapszervezetek évzáró taggyűlésein kapják azok a tagok, akik:

— életük fontos évfordulójához érkeztek,

— ha tíz éve már különféle tisztségeket töltenek be a szervezetben,

— aktívak szakismereteik terjesztésében, a méhészkedés terén.

Dicsérő oklevél

Az alapszervezetek évzáró taggyűlésein tüntetik ki az olyan tagokat, akik:

— életük fontos évfordulójához érkeztek,

— ha legalább tíz éve dolgoznak az alapszervezetben és példás méhészek.

Az oklevél és kitüntetések átadásánál tárgyi és pénzbeli jutalmakat is kioszthatnak:

a) dicsérő oklevélnél 200 koronáig,

b) III. fokozatnál (bronz méh) 500 koronáig,

c) II. fokozatnál (ezüst méh) 600 koronáig,

d) I. fokozatnál (arany méh) 1000 koronáig.

A pénzbeli jutalmat is az a szerv adaja, amelyik a kitüntetést.

Az egyének vagy kollektívák kitüntetését közlik a szervezet körleveleiben és a Včelár szaklapban. A kiosztott kitüntetésekről az a szervezet vezet nyilvántartást, amelyik adományozta. Ez a szerv az ellenérték kifizetése után szükség esetén a nyilvántartás alapján diplomamásolatot (oklevél), ill. kitüntetés másodpéldányt adhat.

Kitüntetés megvonásával büntetik azt a tagot, akit kizártak a méhészeti egyesületből.

A diszciplináris-jogi bizottság javaslatára a kitüntető szervezet vonja vissza a kitüntetést.

Ha a kitüntetett személy meghal, utódai birtokába száll, azonban viselésére nincs joguk.

Kitüntetéseket (oklevél, plakett, igazolvány) a Szlovákiai Méhészszövetség Központi Bizottsága adja alsóbb fokú szervezeti egységeinek, meghatározott ellenérték ellenében.

Közelednek a szervezeti tevékenység kimagasló mozzanatai: évzáró taggyűlések, a méhészszövetség kongreszszusa s más akciók, amelyek folyamán a munkaeredmények értékelésére Is sor kerül. Azokat a tagokat, kollektívákat, akik érdemeket szereztek javasoljuk tehát kitüntetésre.

A tagságot azért ismertetjük meg folyóiratunkban a kitüntetési formák alapszabályaival, hogy ennek alapján bekapcsolódhassanak a javaslatok megtárgyalásába. Így sor kerülhet azok kitüntetésére, akik odaadó munkájukkal tevékenyen segítik méhészetünk fejlődését.

Orga Juráéková,

a Szlovákiai Méhészszövetség szakelőadója

Méhészek kitüntetése

Szorgalmuk ára -bő almaszüret

A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban az illetékes szakemberektől érdeklődtem kinek van legszebb kertje a járásban. A felsorolt nevek közül Nagy Tónit választottam, aki ekecsi (Okoč) lakos és a járási felvásárló üzem dolgozója.

Munkahelyén leltem Nagy elvtásra Ebédidő alatt hazaugrott néhány percre, hogy bemutassa birodalmát. Őszintén szólva az ember sokat vár, különösen ha előre felmagasztalják, dicsérő szóval illusztrálják a látnivalót. Nem csalódtam a kertben, de még kevésbé Nagy elvtársban, akinek lelkesedését egy nagyüzemi gyümölcskertész is megirigyelhetné. Nagy kár, hogy a házigazda nem ezen a munkaszakaszon keresi kenyerét.

Hogy mi mindenre volt szükség, amíg a tizenkét áros kert mostani formáját elnyerte, nehéz lenne felidézni. Mint bármelyik háznál, először is a család fejének kell elhatároznia magát, hogy tőzsgyökeresen megváltoztatja a ház környéke, a kert arculatát. Ezt a lépést sok töprengés, még több tanulmányozás előzi meg s ezt követően megszületik a végső döntés. Ekkor kezdődik az igazi „harc“, eszmefuttatás az asszonnyal, a család „öregjeivel“, akik ragaszkodnak a régihez, a kert minden bokrához, fájához. Az újat keresőnek nehéz a munkája, mert a fák mindegyike hozzánőtt a család szívéhez, akár terem, akár nem. Sok hasznavehetetlen fa éppen ezért uralja még ma is a kerteket, a háztáji területeket.

Nagy elvtársnak sem ment simán a dolga. Az asszony ragaszkodott a szilvafákhoz, s ahhoz ami a kertben volt. A hoszszantartó többszöri rábeszélések azonban megtörték az ellenállást egy kikötéssel: ne szedjék ki a fákat egyszerre. Csakhogy egy terület szakszerű átalakítása el sem képzelhatő, ha itt-ott egy-egy fa galibáz, illetve a térbeli beosztást gátolja. Az öreg fák kiszedése 1964-ben kezdődött. Nem tudni melyik évben került volna ki az utolsó fa a helyéről, ha az ismert csallóközi katasztrófa, az 1965-ös árvíz nem szól közbe. Nagyék kertjében „kérdezés“ nélkül kipusztította az összes gyümölcsfát. Elérkezett tehát a cselekvés ideje. A házigazda nem is késlekedett. Száz darab almafát hozatott a következő fajtákból: Jonathán, Slarking és Golden Delicious. A tőtávolságot 2,5, míg a sortávolságot 3 méteresre osztotta be.

Hat éve tehát, hogy a fák földbe kerültek. Most hosszasan elnézegetjük a hat év

3 munkájának eredményét. Nagy elvtárs minden fát külön ismert, minden fajtáról van j/élemőnye. A négy sor drót mellett sövényszerűen nevelt fák szépek, egészségesek. Idejüket tekintve nagyon is fejlettek, életerősek. Joggal büszke rájuk a tulajdonos.

Száz almafa. Tekintélyes mennyiség a tizenkét áros területen s komoly jövedelem várható belőle. Vajon mennyit kamatozik majd a befektetett összeg, Valamint a ráfordított munka a család számára? Hiszen voltaképpen minden gazdasági vállalkozásnak bizonyos értékben kell kicsúcsosodnia.

A házigazda nemcsak a pénzen keresztül nézi munkája sikerét. Hobbynak, szórakozásnak tekinti a fák ápolását, a kertészkedést. Azelőtt is termelt néhány száz karfiolt, káposztát, kukorica, burgonya is volt a kertben, de mindebből alig-alig került pénz a házhoz. Szavai szerint minden évben ásott, vetett, kapált, de csupán „kecskéknek“ való termett. Jelenleg — bár idén kevés alma mutatkozik — másképpen fest a kert, másképpen a háztájiból eredő bevétel. Az első komoly termés 1969-ben volt a fákon, amikor 30 mázsa almát szüreteltek. Ekkor azonban a 36 egyedet számláló Starking még nem fordult termőre. Tavaly 22 mázsa gyümölcs került le a fákról, míg az idei termés mennyisége függőben van. A- kárcsak másutt, a tavaszi fagyok virágzásban érték a fákat, később pedig egy kiadós hideg eső után hirtelen melegre fordult az időjárás. Ezek a jelenségek sok vámot szedtek a termésből. Ez azonban nem szegi kedvét Nagy elvtársnak. A kocsma, a kártyázás, a kiadásokkal járó „szórakozás“ helyett a kertben tölti szabad idejét.

A gondos gazda kezemunká}a meg is látszik a fákon. Ha itt-ott akad is néhány lisztharmatos levél, általában egészséges a lombozat, egészséges a gyümölcs. Minden előfeltétel megvan tehát arra, hogy jövőre rekordtermés szülessen, amely az 50—60 mázsát is elérheti.

Évente általában 10—14 alkalommal védekezik a különböző gombabetegségek és kártevők ellen. Az első permetezés télen történik, az utolsó pedig szedés előtt, amikor a termés tartósságának kedvéért 1 °/o-os Kuprikollal permetez. Tavasztól őszig, főleg a lisztharmat, varasodás fellépését előzi meg, míg az állati kártevők közül az almamoly kártételének megakadályozásán fáradozik.

A különböző gombabetegségek megelőzése érdekében új módszerhez, folyamodott a kertészkedő. Ősszel szüret után már a fákon fertőtleníti a leveleket Sulikof— К 1,50—2 °/o-os oldatával, amelyhez 0,5 százaь- lókban Metationt is kever.

Ezek a vegyszerek elpusztítják a lombozaton uralkodó gombaspórákat, esetleges állati kártevőket, szívórovarokat s így áttelelésüktől, illetve károsításuktól a következő évben nem kell tartani. A levelek fertőtlenítése egyébként a földön, a komposzttelepen is folytatódhat.

Hat év nem nagy idő, de ezalatt Nagy Tóni és családja összenőtt a kerttel, szívügyüknek tekintik gondozását. Ebben a háziasszony sem kivétel. Kedves epizódként mesélte a férj, hogy felesége az első években akkor nézegette, gyönyörködött a fejlődő csemetékben, amikor ő nem volt odahaza. Egyedül járta a kertet, mérlegre tette férje önzetlen, odaadó munkájának eredményét. Szorgalmuk ára előbb-utóbb bő almaszüretben jut kifejezésre.

Sándor

Párafüggöny alatt gyökereztetek szamóca

A szamóca párafüggöny alatti gyökereztetése egyre jobban terjed. Az eljárás a következő: az anyanövényröl (az indaszárról) az indanövényeket a gyökérfejlödés megindulásakor levágják. A palántákat nyeregtetős hidegágyban vagy polietilén alagúttal fedett ágyasokban 12X12 cm sor- és tőtávolságban tőzegbe ültetik, és párafüggöny alatt gyökereztetik. Az indanövények 10 nap alatt dús gyökérzetet fejlesztenek. Tíz nap múlva az üveg vagy polietilén takarót eltávolítják, és állandó helyre történő kiültetésig a növényeket takaratlanul tartják. Az eljárás jelentős gazdasági előnnyel jár. Egyrészt a csak gyökérkezdeményt fejlesztett indanövények felszedése egyszerű és gyors, tehát kevés munkát igényel, másrészt a dús gyökérzetű, nagy gyökérlabdájú növények az át ültetést nem sínylik meg, sőt még száraz őszi időjárás esetén is jó eredménnyel ültethetők állandó helyükre. A párafüggöny alatt gyökereztetett növények kétszerte dúsabb gyökérzetet fejlesztettek, mint a hagyományos módszerrel gyökereztetettek, és egyöntetűbb, jóval nagyobb termést hoztak.

гш/нтнштл/пмнмт/тй/мнтмш/м/мюмм*

Nagy Tűni nem kis büszkeséggel mutálja a gondosan ápolt almafákat. Fotó: s