Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-09-04 / 35. szám
Magastürzsíí gyomülcslioknik vagy 2X1 méteres ültetési rendszerét, hanem 1,30X0,80 vagy 1,50X0,60—0,80 méterre telepítsünk. Már régen ismert a ribiszkének és a köszmétének .a magastörzsű termesztési módja, mégis csak az utóbbi években kezd terjedni házikertekben és nagyüzemekben egyaránt. Ma már tudjuk, hogy a talaj szintjéről felemelt bokrok ápolása sokkal könnyebb, s feltétlenül megéri a fáradságot az oltványok előállításával járó többletmunka. Lényeges szempont a kiskertekben az is, hogy a köszméte vagy ribiszke fácska a bokornál a hely jobb kihasználását teszi lehetővé, s igen tetszetős, mutatós is. E két gyümölcsfajt bokornak nevelve az ivartalan módszerek, a bújtás, dugványozás valamelyikével szaporíthatjuk. Ha magastörzsön kívánjuk nevelni, alany szükséges hozzájuk, amelyből a törzset kineveljük. ^ ribiszke és a köszméte alanya az aranyribiszke (Ribes aureum Purs). Megfelelő a díszcserjeként ismert eprólevelű aranyribiszke típus is erre a célra, de a módszer nagyüzemi terjedése következtében egyre több az alanyok szükséges tulajdonságai szerint nemesített aranyribiszke típus is. Ezekhez azonban még nehéz hozzájutni. Az oltvány úgy állítható elő, hogy. a jól fejlett aranyribiszke hajtást a szükséges magasságban beoltjuk, illetve beszemezzük és ebben a szintben alakítjuk ki a termő bokrot, vagyis a koronát. :* Szemzéssel, vesszős szemzéssel, oldal-lapozással, vagy zöldoltással készíthetünk magastörzsű köszméte, vagy ribiszke fácskát. A legáltalánosabb módszer az alvőszemzés. Az alvószemzést a növények első növekedési szakaszának befejeződésekor végezhetjük, amikor jól adják a héjukat, tehát a kéreg könnyen elválik a farésztől. Hazánkban ez az időszak júliustól augusztus végéig, szeptember elejéig tart. A közelebbi időpontot a kihajtás sorrendjének megfigyelésével határozhatjuk meg. A korán fakadó növények, a rózsa magástürzsíí alanya, az orgona és közöttük az aranyribiszke is hamar befejezi a növekedést, s így július közepén már szemezgetők. A legkedvezőbb, ha ilyenkor száraz az időjárás, mert a szemzések akkor erednek legjobban. Ha a • talaj nedves, gyakran előfordul, hogy a szemzés kihajt, s a gyenge kis hajtás télen elfagy. A beszemzett alanyt mindig csak a következő év tavaszán vágjuk vissza, mert a levelek jótékonyan árnyékolják a nemes szemet, s ezzel segítik a megeredést, másrészt pedig gátoljuk vele az őszi *ihajtást. Az alvószemzéshez e növényeknél is jólfejlett nemes szemet válasszunk ki, s a megvágott szempajzs minél kevesebb farészt tartalmazzon. Fontos a szemzés hetenkénti átvizsgálása, a kéregbe vágó rafia vagy egyéb kötözőanyag lazítása, illetve cserélése, s tekintettel a korai időpontra, helyes ha a szemzéseket mesterségesen is árnyékoljuk. Ennek eszköze a szemzés fölé kötözött papírzacskó, vagy újságlapból csavart tölcsér. kapcsolatosan igen fontos a vadalás, az alanyon előtörő vad hajtások rendszeres eltávolítása, s ezt a későbbi években is rendszeresen el kell végezni. A kész oltványoknak az eddigi megfigyelések eredménye szerint körülbelül egy m2-es tenyészterületre van szükségük. Ne kövessük tehát házikertben a nagyüzemek .2,40X1, A magastörzsű köszméte és ribiszke fácskák alját jól kihasználhatjuk szamócával vagy zöldségfélékkel, könnyebben szedjük a gyümölcsöt, kisebb munka a bokrok rendszeres évenkénti (!) metszése, s mindezen kívül az aranyribiszke alany bizonyos mértékig fokozza a növények ellenállóságát, s a szárazság, illetve a fagy iránti tűrőképességét. G. J. Két-három hét múltán már megállapíthatjuk, hogy sikeres volt-e a munkánk. Ha a nemes szem színéből, fonnyadt állapotából, vagy a rajta maradt levélnyél szívós odatapadásából azt állapítjuk meg, hogy a szemzés nem eredt meg, akkor még egyszer kísérletet tehetünk, amennyiben az alany még adja a héját. Sikeres lehet a vesszős szemzés is. Ugyanabban az időben és hasonló módon végezhetjük, mint a közönséges alvószemzést, csak ebben az esetben egy rövidszártagú, háromrügyes, párosításszerűen megvágott hajtást szemzünk a T alakú nyílásba. A megeredt szemzésekkel Mozgalmas az élet a zsigárdi (Žiharec) szövetkezet kertészetében. Tarkakendős lányok, asszonyok szedik a paradicsomot, paprikát. Rövidesen sor kerül az őszikáposzta vágására is. Panasz van a paradicsomra, viszont Udvaros Gusztáv kertészeti csoportvezető (fenti képünkön) büszke a legújabb paprikafajtára, a Julidén lkára", melynek termése nagyon húsos, emellett nagyra nő. fze zamatos, édeskés. Alsó képünkön az öntözőbrigád tagjai láthatók: Ambrus Elek, Szalai Győző, Vágó Imre és Szalai Jenő. Fotó: s. 4 *,-5 Át Dióverés Gyümölcstermelőink a dió szedésével és a gyümölcs kezelésével sok hibát követnek el. Bevett szokás szerint a dió termését hosszú rudakkal verik le a fáról, tekintet nélkül a termés érettségi fokára. Tudniillik a dió termése nem érik egyszerre, mivel termő diófáink kivétel nélkül magról nyert csemetékből származnak, így tulajdonságaik változók. Tehát ugyanazon fajtánál sem következik be egyidőben az érés. Napok, sőt egy két heti eltérés van az egyes fák termésének érése között. A dió érése évenként is nagy kilengést mutat. Hol későbben, hol korábban érik. Az érési időt és a dió minőségét a július—augusztusi esős dió, vagy a kedvezőtlen száraz, forró időjárás is nagyban befolyásolja. Esős időben a zöld burok könnyebben felreped, száraz időjárás esetén a zöld burok nehezen reped, összeaszlik és rászárad a dióra. Az erős napsütés a dió zöld burkát megégeti és rásül a termésre, amit nehéz eltávolítani. A lombok között, félárnyékban fejlődött termés a legszebb és legegészségesebb. A különböző levélbetegségek által megtámadott fa lombozata idő előtt elhal, a gyümölcs jórészt megfeketedik s elpusztul. Az ilyen beteg fán a gyér lombozat miatt a termés minőségileg gyengébb, ízetlenebb, eltartásra alkalmatlan lesz. Érés alatt egy kiadós eső előnyösen befolyásolja a zöld burok felrepedését, a dió gyors érését. A termesztők nem veszik figyelembe a dió érettségi fokát, hanem egyszerre verik le az összes termést. Ilyen körülmények között a dió egy része éretlenül kerül íe a fáról, amikor a zöld burok fel sem repedt, s 'nehezen válik el a fától, csak erős ütésekkel lehet leverni. Mivel a dió az ágvégeken hozza termését, az erős ütések kövekeztében nemcsak a gyümölcs hull le, de megsérül, letörik sok termőrügy, mely a dió mellett foglal helyet. A helytelen dióverés következtében tehát a jövő évi termés is csökken. Az elmondottakból eredően a dió termését lehetőleg szakaszosan szedjük, aszerint, ahogyan a termés beérik, vagyis a zöld burok repedezik és könnyen leválik. A fán maradt még éretlen dió szedését későbbre halasztjuk. A dióverés második fontos tényezője, hogy a termést ne verjük, hanem kampós rudakkal rázzuk. Jó minőségű diót csak így szüretelhetünk, s a fák sem szenvednek kárt. A gyümölcstermelő feladata a diószedés utáni gondozás, hogy a termésből jó, értékes kereskedelmi áru legyen. küszöbén Ha több diófánk van, nem valószínű, hogy azok termése egyforma, kiegyenlített. Szüreteléskor az egyes típusokat külön kell osztályozni, mely a dió kereskedelmi értékét emeli. A magától lehullott, vagy felrepedt zöld burokból kiszedett dióterméstől, a hibás, férges vagy betegségektől fekete foltos gyümölcsöt rakjuk félre, ezek nem kerülhetnek a kereskedelmi áruba. A frissen szedett dió meglehetősen magas víztartalmú, tehát értéke alacsonyabb. Hetek múlva, amikor felesleges víztartalmát elveszti, válik a gyümölcs teljes értékűvé. A földre hullott diót minél előbb szedjük fel a fa alól, mert az otthagyott termés megbámul, megtelik nedvességgel. Ahol a fák nyílt terepen vannak és a termést lopás veszélyezteti, ott egyszerre kerül sor a dió szedésére. Az így szüretelt dió között fel nem repedt zöldburkú is akad. Ez esetben a termést utőérlelés végett kupacokba rakjuk, zsákokkal takarjuk. Néhány napi állás után a burok felreped és kiszedhető a termés. A kupacokba rakott diót és a fedőzsákokat célszerű vízzel permetezni, az sietteti az utőérést és a zöldburok felrepedését. A dió eladásának előkészítése megkívánja, hogy megtisztogassuk a különböző szennytől, a rátapadt burokmaradványoktól, portól, penésztől. Ezt csak mosással tudjuk elérni. Alacsony kádakban vagy teknőkben a dióra annyi vizet öntünk, amennyi ellepi, azután kézzel vagy seprővel keverő mozdulatokkal végezzük a mosást. Ha a dió nagyon piszkos, a vizet fel kell frissíteni. A mosás hatékonyabb lesz és a dió fehérebb, ha a mosóvíz 100 literjébe 2 kg mosószódát vagy hamulúgot teszünk. Lúgos mosás után a diót még egyszer tiszta vízben leöblítjük. A mosás 2—3 percnél ne tartson tovább, mert a gyümölcs belsejébe beszivárog és penészedést okoz. Mosás után a diót azonnal terítsük ponyvára, napos helyre, hogy minél előbb megszáradjon, majd tovább szárítjuk. Üzemi szárítóban a diónak 35— 40 C fok mellett 40 órai szárítás kell. R. В Dunaszerdahely egyik szép parkja a Duna szálló és a járási nemzeti bizottság épülete között fekszik. A sétányok mentén padok várják a pihenni vágyó embereket. Fotó: s Érdekességek A sús öntözővíz hatása a növényházi salátára Az öntözővízhez különféle sókat és konyhasót adtak. Megállapították, hogy a salátafejek súlya, valamint a levélcsúcs barnulása nagy mértékben függ az öntözővíz klórtartalmától. A sós öntözővíz hatására a salátafejek nátriumtartalma nőtt, kalciumtartalma pedig csökkent. Nincs kizárva, hogy a levélszél bámulását a kalciumhiány okozza. Gépi szedésre alkalmas borsó Az új fajta a hüvelyeket fürtökben hozza a bokor felső részén. A hüvelyek egyszerre jelennek meg és egyszerre érnek be. E két tulajdonság elősegíti a gépi szedést. A francia származású vetőmag már termelésben van. Paradicsomtermesztés karózás nélkül Géppel, egymástól 70 cinre, 80 cm talpszélességű és 40—45 cm magas bakhátakat készítettek. A paradicsomot a bakhátak aljába 30 cm tőtávolságra ültették. Amikor a növények elérték a 40—50 cm-es magasságot, a szemben álló töveket egymáshoz kötötték s azok jól megtámasztották egymást. Három év átlagában az 1000 m2-enkénti termés, bolgár viszonyok között VI. 30-ig huzaltámaszszal 1921, az új bakhátas eljárással 1728 és a teljesen támasz nélküli parcelláról 1640 kg. Esős évjáratokban az új eljárás többszöri permetezést kíván a sűrű növényállás miatt. A bakhátak elgvomosodásának elkerülése végett a bakhátakat műanyagfóliával célszerű borítani. Tartályokban nevelt paradicsom Hat éven át folytattak kísérletet földdel, keménymészkőmurvával, salakkal, valamint mészkőmurva és salak keverékével töltött tartályokba ültetett paradicsommal. A salakba ültetett paradicsom kezdeti fejlődése a legnagyobb. A termés koraisága tekintetében a mészkőmurva az előnyösebb. Az össztermés legnagyobb a földbe ültetett paradicsomnál. December—február hónapokban a murvába ültetett paradicsomról legkisebb az elrúgás. Kémiai összetétel tekintetében az egyes változatok között lényeges különbség nincs. Piros uborka a láthatáron? Hollandiában a paprikához hasonló uborkafajtákat nemesítettek. Az egyik a hagyományos ízű, a másik inkább a paradicsomhoz hasonló. Az új fajtákat valószínűleg 2 éven belül forgalomba hozzák. Sziklakertek vályúkban és tálakban Az angolok egyik új hobbyja a „vályúkertészkedés“. Különféle törpecserjéket és fákat, alpesi és sziklakerti növényeket kődarabokkal keverten kővályúkba ültetnek. A vályúk mérete 1,00 X 0,50 X 0,30 m általában, de van 2 m hosszú is. Jók e célra a sertésetetők, a kútvályúk és itatok. E kis kertek ápolása egyszerű; száraz időben öntözni kell. Fontos, hogy a vályú legmélye b pontján megfelelő lefolyónyílás legyen a fölösleges víz elvezetésére. A vályúkertek legjobb helye a ház keleti vagy nyugati oldalán van; különösen jól mutatnak örökzöld sövényfal előtt.
