Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-09-04 / 35. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES Fábry Istvánt köszöntjük SZOCIALISTA HAZÁNK VÉDELME MINDEN POLGÁR ÜGYE Idén márciusban a CSKP Központi Bizottsága határozatot hozott hazánk egységes védelmére, amibe bekapcsolják a lakosságot is. A politikai és gazdasági konszolidálás lehetővé tette, hogy olyan polgárok is segítséget nyújtsanak hazánk védelmére, akik nem tartoznak közvetlenül a nemzet­­biztonsági szervekhez. Az éberségre viszont szükség van, mert az 1968— 1969-es események is bizonyítják, hogy az imperialista hatalmak mindent megtesznek azért, hogy a szocialista országok belső életében zűrzavart okozzanak. Az új egységes rendszer szerint a védelmi nevelés több szakaszra oszlik. Védelmi nevelés folyik az iskolákon, az újoncok, a tartalékosok és végső fokon a civil lakosság között. Az új törvény szerint tehát szeretett szocialista hazánk védelméből minden polgár kiveheti részét. A védelmi nevelés egyben hozzájárult a lakosság szocialista hazafiasságának elmélyítéséhez is. Nagyarányú poli­tikai nevelőmunkáről /van sző, amelynek keretében előadássorozatokban beszélünk a szocialista rendszer adta előnyökről, továbbá politikai és gazdasági eredményeinkről és egyben szocialista hazánk védelmének szükségességéről. Mindannyiunk érdeke, hogy virágzó hazánkat megvéd­­jük az imperialista felforgató elemektől. -M­Rangos borok vetélkedője Az osztályöntudat, az interna­cionalizmus önfeláldozó harcosa az elmúlt napokban ünnepelte születésének 60. évfordulóját. Fábry elvtárs a rozsnyói (Rož­ňava) járásban Krásnahorkaváral­­ján (Krásnohorské Podhradin) bányászcsaládban született, s a tárnák mélyén kezdett ismerkedni a munkássorssal. Egész fiatalon kapcsolódott be a munkásmozga­lomba, 1926-ban belépett a Kom­­szomolba, majd négy év múlva a Csehszlovákia Kommunista Párt­ja tagja lett. Mint bátor kiállású kommunista a dolgozók érdekeiért harcolva sokszor került össze­ütközésbe a hatóságokkal s kü­lönböző büntetésekben részesí­tették. A spanyol polgárháború idején az internacionalizmus szellemében fegyvert ragadott a fašizmu ellen. A szabadságharc leverése után, internálótáborba került, majd hazatérését követően bebörtönöz­ték s később internálták, azután egy munkásosztaggal kivitték a frontra, ahonnan átszökött a szovjet egységekhez. A felszabadulást követő évek­ben vezető pártfunkciókat töltött be és tagja lett pártunk legfel­sőbb választott szervének. Régóta képviselője a Szlovák Nemezti Ta­nácsnak és jelenleg annak alel­nöki funkcióját tölti be. Fábry István 1949 óta tagja a Csemadok Központi Bizottságának és a KB elnökségének. Tavaly áp­rilisban a Csemadok Központi Bi­zottság elnökévé választották. önzetlen munkásságáért, harcos kiállásáért több magas állami kitüntetésben részesítették az el­múlt években. Fábry elvtársnak születésnapje alkalmából Jozef Lenárt, az SZLKP első titkára és Ondrej Klokoč a Szlovák Nemzeti Tanács elnö­ke elismerő és üdvözlő levelet adott át. Szerkesztőségi kollektívánk és olvasóink nevében szívből kö­szöntjük a munkásosztálynak és a proletár nemzetköziség eszmé­jének következetes harcosát, s erőt, egészséget kívánunk a to­vábbi közéleti tevékenységéhez. A Párizsban székelő Nemzetközi Szőlő- és Borhivatalnak Csehszlová­kia 1924 óta a tagja. Ez a fórum a sokoldalú tevékenysége mellett véd­nökséget vállalt a nemzetközi borver­senyek felett is. Hazánkban először csak a hatvanas évek elején került sor a borverseny megrendezésére. A Bratislavai Szőlé­szeti és Borászati Kutatóintézet ren­dezésében 1971. szeptember B. és 1B. között kerül sor a III. Nemzetközi Borversenyre. A bratislavai Devín szállóban meg­tartandó nagy vetélkedőre Európa, Ázsia és Afrika államai közül 24 ne­vezett be, s több mint 800 fajta bort küldtek elbírálásra. A nagy részvétel igazolja, hogy megnőtt az érdeklődés a bratislavai nemzetközi borverseny iránt és a borok vetélkedője lassan­ként tradícióvá válik. A Bratislavai Szőlészeti- és Borá­szati Kutatóintézet kiváló szakembe­rek részvételével választotta ki a versenyre a legrangosabb borokat. A két bizottság mintegy 400 fajta bort bírált el, ebből 150 kerül a nemzet­közi vetélkedőre. A Cseh- és Morva­országban tevékenykedő kutatóinté­zetek külön-külön értékelték a ver­senyre küldött borokat. Csehszlová­kiából összesen 300 egynéhány fajta természetes-, desert- és habzóbort bí­rál el a nemzetközi zsűri. Külföldről a legtöbb bormintát Por­tugália (120), a Német Szövetségi Köztársaság (116), Olaszország (100) és Ausztria (56) küldött. De sokfajta bort küldtek Chiléből, Argentínából, Japánból, Máltából, Törökországból, a Dél-Afrikai Köztársaságból, Francia­­országból stb. Természetesen a leg­jobb természetes és deszert boraival részt vesz a vetélkedőn a Szovjetunió, Magyarország, Románia és Bulgária. A borok értékelése három kategó­riába lesz besorolva. Az elsőben lesz a fehér, rózsaszín, vörös természetes borok, valamint a száraz és féléde­sek. A másodikba tartoznak a de­­szertborok, s a harmadikba a habzó (pezsgő) borok. A több mint 1000 fajta bort két bi­zottság értékeli. A bizottságban tizen­négyen lesznek a jelentős bortermelő külföldi államokból és hatan a hazai szakemberek közül. Mivel a nemzet­közi hivatal még nem készítette el az új bírálási szabályzatot, a régi, a maximum legtöbb 20 pontos szisztém szerint értékelnek. A nemzetközi borversenynek min­dig nagy jelentősége volt szakmai, gazdasági és politikai szempontból. A bratislavai nemzetközi vetélkedő je­lentőségét még az is emeli, hogy lé­nyegében előkészítője az első bor­versenynek, amelyet 1972 szeptembe­­rében,! rendeznek meg Budapesten.-tt­az életnek! Adjunk célt Két évtizede rójuk a városokat, falvakat. Szemünk előtt játszódott le a nagy változás, a düledezö viskók helyén villaszerű új családi házak épültek és járási székhelyen vagy ipari központokban égbenyúlnak a sokemeletes házak. Ez a változás a szocializmus adta előnyökből, a lakosság gazdasági helyzetének javulása következtében jött létre. Eddig még egyetlen rend­szer sem adott annyi lehetőséget az emberek boldogu­lására, mint a szocialista rendszer. Aki dolgozik, taka­rékoskodik, gyarapodhat. Ország-világ előtt dicseked­hetünk a szocializmus építésében elért eredményeink­kel, az életszínvonal rohamos emelkedésével. Öröm el­beszélgetni azokkal az emberekkel, akik nem is olyan régen még dohos, penészes lakásokban szűkölődtek, kínlódtak, ma pedig szépen berendezett, tágas nappali szobákban fogadják az embert. Ennek tehát örülhe­tünk. Azonban a múltkoriban egy „kistornyokkal“ el­látott igazán korszerű családi házban, amely alatt ter­mészetesen már autógarázs is volt és lengyel Fiat sze­mélykocsi kapott benne elhelyezést, olyasmit hallot­tam, ami elkedvetlenített. A családfő 3000 korona körül keres havonta. A felesége 1500—2000 koronát. A gye­rekek' is hozzák a pénzt a házhoz. Tehát nincsenek anyagi gondjaik. Ennek ellenére azt mondták, hogy lerendelík az össze újságokat és könyvekre sem paza­rolják a pénzt. A kijelentés után meghökkentem és már a Napoleon-konyak sem ízlett. Miután több korszerű háztulajdonoshoz ellátogattam, észrevettem, hogy sokan így vélekednek. A napokban az egyik újságból pedig a három kulcs elméletről ol­vastam, ami így hangzik: „Kulcs az új .családi házhoz, kulcs a személyautóhoz és kulcs a víkendházhoz.“ Nem is az a baj, hogy az embereknek van családi házuk, személyautójuk és víkendházuk, mert a mai modern embernek a család összetételétő.l függően ezekre mind szüksége lehet. Sőt a gyárak által szennyezett levegő­jű városokból a hét végén számos család kénytelen vidékre menni, mert a gyerekek légzési zavarokban szenvednek. Tehát nem az a baj, hogy az emberek személyi tulajdona gyarapodik, hanem inkább az, hogy elburjánzik bennük az anyagiasság és csak ebből a szempontból néznek mindent. A „minden áron pénz­szerzés és ezen kívül semmi. Nagy világlapok, filozó­fusok foglalkoznak a „modern társadalom válságával“, „a civilizáció válságával“, az emberek egymástól való elhidegülésével. A szocialista országokban egyre többet hallunk a „fogyasztói szocializmus“ elméletéről. Ez pedig nem más, mind az anyagiasság előtérbe helye­zése, a fizetésért úgy ahogy megdolgozni, de azon kívül semmivel, még az önműveléssel se törődni. Szá­zával ismerek olyanokat, akik állandóan szidják a köz­ellátást, az áruellátást, de ha arra kerül a sor egy lé­pést se tesznek azért, hogy a helyzet javuljon. Sőt, sokszor lenézik azokat, akik erőkifejtésekét tesznek a problémák megoldására. Ezeknek az embereknek! körülbelül az az életmódjuk, hogy ledolgozzák a heti munkaidőt, aztán beülnek az autóba, víkendházukba mennek. Azt is észrevettem vi­szont — mert megfordultam közöttük —, hogy ez az életmód nem járul hozzá kiteljesedésükhöz. Sok a pénzük, mindenük megvan, de még sem boldogok. Eltunyulnak, elfásulnak, máról holnapra élnek. Még a legegyszerűbb politikai kérdésekhez sem szólnak hozzá. Választásokra készülünk. Itt az alkalom, hogy a nagy horderejű ágitációs munkába felkeltsük ezeknek az embereknek az érdeklődését a szocialista rendszer távlatai iránt. Meg kell nekik magyaráznunk, hogy mindez a jólét, az, hogy meglegyen a három kulcs, azért jött létre, mert a kommunista párt olyan progra­mot szabott meg a társadalom építésére, amely lehe­tővé teszi minden olyan polgár boldogulását, aki be­csületesen végzi a munkáját. Egyben számít mindazon polgárok támogatására, akik szimpatizálnak a szocia­lista rendszerrel még akkor is, ha nem kötelezik el konkrétan magukat a pártba vagy valamilyen tömeg­szervezetbe. Erről beszélni kell nekik. Azért is, hogy igyekezzünk könnyíteni helyzetükön és céltudatos ne­velőmunkával kialakítsuk bennük a szocialista öntu­datot. Az ember társas lény. A barátokat nem pótol­hatja sem a televízió, sem a rádió, sem pedig a víkend­­ház. Inkább ezek elszigetelik az egyéneket és indivi­dualisták lesznek. Többször részt vettem már váro­sainkban, falvainkban kisebb-nagyobb kulturális ren­dezvényeken, teadélutánokon, névadó ünnepségeken, és azt tapasztaltam, hogy az emberek nagyon jól érez­ték magukat még akkor is, ha esetleg a televízió sok­kal színvonalasabb műsorral szórakoztatta volna őket. Gagyogó óvodások, serdülő tanulók műsora igen bol­doggá tette a szülőket és a többi részvevőket is. Meg­ismerték egymás gyermekeit, szóbaelegyedtek egy­mással, meghányták, vetették a problémákat, vicékkel szórakoztatták egymást és a következő alkalommal még zsúfoltabb volt a kultúrház. Száz-meg száz olyan em­bert ismerek, aki állandóan a közösség társadalmi és kulturális életének fellendítésén fáradozik. Ezek álta­lában kiegyensúlyozott boldog emberek, és jól esik nekik, ha kapnak egy elismerő oklevelet, de akkor is lelkesen dolgoznak, ha nem részesülnek dicséretben, mert a kötelező napi munka mellett életcéljuknak tartják, hogy másokkal is törődjenek. Az ilyen em­berek könnyebben viselik el a megrázkódtatásokat is, mert problémáik megoldásában a közösségre támasz­kodnak. Szocialista társadalmunkban a fogyasztói szo­cializmus elméletét, az individualizmust, az anyagias­ságot és az ehhez hasonló kispolgári maradványokat, szemléleteket csakis úgy szoríthatjuk háttérbe, ha mi­nél több embert kapcsolunk be a társadalmi életbe és nagy közösségekbe igyekszünk kialakítani a minden­kin segíteni akaró szocialista embereket. Balia József 1971. szeptember 4. A világ békeszerető emberei az elmúlt napokban Nyugat- Berlin felé figyeltek, ahol a négy nagyhatalom, a Szovjet­unió, az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Francia­­ország nagykövetei tartották 33. ülésüket. A „kicsúcsoso­dott“ találkozót egy egész tárgyalássorozat előzte meg. A Szovjetunió javaslatára másfél évvel ezelőtt kezdődtek a nagykövetek tárgyalásai. Ezek iaz összejövetelek változó han­gulatúak voltak, és bizonyos „klimatikai“ változásnak kel­lett bekövetkezni Európában ahhoz, hogy sor kerülhessen egy konkrét határozatot hozó találkozóra. A négy nagy­hatalom most igazán eredményre akart jutni, ezt bizonyítja мш az is, hogy az utóbbi kilenc nap alatt hat megbeszélést tar­tottak. A Szovjetunió részéről több „szondázás“ volt a Német Demokratikus Köztársaság kormányánál, Andrej Gromikó szovjet külügyminiszter, amikor legutóbb Berlinben járt, többször tanácskozott. Erich Honeckerrel, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárával. A szondázások és a tárgyalások alapján többféle jóslat lá- I tott napvilágot. Azonban tiszta képet csak akkor kapunk, ha a nagykövetek által kidolgozott megegyezési tervezetet a négy nagyhatalom kormánya jóváhagyta. Eddig ugyanis a négy nagyhatalom képviselői nagyon óvatosan nyilatkoznak. Amikor végétért a négy nagykövet 33. ülése, Pjotr Abraszi­­mov szovjet nagykövet az újságíróknak röviden csak annyit mondott, hogy „a munkát elvégeztük“. Az amerikai nagy­követ, Kenneth Rush, kicsit bővebben tájékoztatta az újság­írókat, közölte, hogy az ülésen elkészült a Nyugat-Berlin helyzetéről szóló megállapodás-tervezet, amelyet a nagyköve­tek most kormányaik elé terjesztenek. Ogy vélte, hogy a megállapodás hozzájárul a nyugat-berlini probléma megoldá­sához. Akármennyire is titkolóznak a diplomaták, olyan hírek szivárognak кц amelyek igen megnyugtatóak. Például az, hogy a négy nagyhatalom nem tekinti többé Nyugat-Berlint a Német Szövetségi Köztársaság részének, azaz 11. tartomá­nyának, hanem különleges politikai státussal rendelkező te­rületnek nyilvánítja. Igen jelentős az a következtetés, hogy a jövőben Nyugat-Berlin nem lesz többé a Német Szövetségi Ф Köztársaság demonstratív politikai fóruma. Amint ismeretes, az elmúlt években dacára annak, hogy Nyugat-Berlin a Né­met Demokratikus Köztársaság területén fekszik, a Német Szövetségi Köztársaság kormánya többször oda hívta össze a . . Nemzetgyűlést, de más politikai jellegű találkozókat, értekez­-4-J leteket is tartottak ott. Nyugat-Berlin a hidegháború egyik _____ része, és állandó intrikák fészke volt. Ismeretes, hogy több kémszervezet onnan küldte ágenseit az NDK-ba és a többi D szocialista államba is. Nem is olyan régen még fasiszta me­rénylők súlyosan megsebesítették a szovjet hősök emlékműve előtt álló szovjet katonát. Olyan folyamat indult el, amelyben a közvélemény nyomá­sára mind a négy fél kisebb-nagyobb kompromisszumok alap­ján közeledik a megegyezéshez. Az a téúy, hogy Nyugat- Berlin nem tartozik egyik Németországhoz sem, megköny­­nyíti a megegyezést. Kommentárok úgy vélik, hogy a nyugat­­berlini megálíapodás elősegíti a szovjet-nyugatnémet és a lengyel-nyugatnémet szerződés ratifikálását, és elhárítja az О utolsó akadályt az Európai Biztonsági Értekezlet összehí­vására. Tény az, hogy eltávolodik egy gát az európai bizton­sági rendszer hosszú távú létrehozásának útjából. Eddig ugyanis a nyugatnémet kormánykörök — főleg az ellenzék — arra hivatkoztak, hogy a szovjet-nyugatnémet és a lengyel­nyugatnémet szerződést csak akkor ratifikálhatják, ha meg­egyezés jön létre a nyugat-berlini kérdéssel kapcsolatban. Ez tehát lényegében megtörtént. Remélhető, hogy ennek """" alapján végre bekövetkezik az annyira várt európai enyhü­lés. Persze, addig még igen sok diplomáciai csatározásra kerül sor, mert a nyugatnémet ellenzék nem alszik, és min­denáron igyekszik megakadályozni a megegyezést. (balia) A béke ünnepségei A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szö­vetség idei békeünnepélyei rendkí­vül sikeresek voltak és tömegjelle­get öltöttek. Az ünnepségek Cseh­szlovákia Kommunista Pártja meg­alakulása 50. évfordulója és a párt XIV. kongresszusa jegyében zajlot­tak le. Az évforduló, valamint a kongresszus tiszteletére a dolgozók ezrei kötelességüknek tartották, hogy részt vegyenek azokon az össze­jöveteleken, amelyek kifejezték né­pünk békeszeretetét. Az első félévben mintégy 172 ezer polgár részvételével a szövetség 70 járási, körzeti, vagy helyi béke­­iinnepélyt szervezett. A gyűlések je­lentős részén részt vettek politikai életünk jelentős funkcionáriusai, va­lamint a Szovjetunió bratislavai kon­zulátusának dolgozói és természe­tesen a Csehszlovák-Szovjet Barát­sági Szövetség Központi Bizottságá­nak dolgozói. Az ünnepélyes gyűlé­seken hazai és szovjet kultúregyüt­tesek léptek fel. Többek között a ĽUT kultúrbrigádja. Sokan vettek részt a békeünnep­ségen Kassán, ahol mintegy 18 ezren jöttek össze ás M. Saboléík. a Népek Kamarájának elnöke, valamint Bir­­jukov elvtárs, a Szovjetunió brati­slavai nagykövete beszélt. A nagy­gyűlés másik részén a kulturális program keretében fellépett L. Zikin 100-tagú kultűrcsoportjával, ajueiy tánc- és énekszámokat adott elő. A kultúrcsoport Ungvárről (Uzshoj-od) jött Kassára. A Dolný Kubín-i járás­ban 12 ezer résztvevő előtt dr. Pe­ter Colotka, a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke, a Szovjetunió bratislavai konzulátusa részéről pedig Medov elvtárs be­szélt. Föllépett és sikeresen szere­pelt a SĽUK együttes. Žilinán Ján Marko mérnök külügyminiszter be­szélt mintegy 4500 résztvevő előtt. A nyitrai (Nitra) járásban egy járási és 21 körzeti békeünnepély volt, amelyeken 21 ezer ember vett részt. Az ünnepségeken haz;l és szovjet együttesek léptek fel. Nyitrán dr. Fedor Gulla, a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának vezető titkára beszélt, majd a szovjet Moj­­szejev dal- és táncegyüttes lépett fel. A breznói békeünnepségen 5000 résztvevő előtt beszélt Colotka elv­társ és a košicei Carnice együttes szórakoztatta a közönséget. Humen­­nén dr. Dalibor Hanes, a Szövetségi Nemzetgyűlés és a Csehszlovák- Szovjet Baráti Szövetség Központi Bizottságának elnöke beszélt közel 5000 résztvevő előtt. A kultúr­­programot a Dukla-alji preíovi dal- és táncegyüttes szolgáltatta. A mar­tini békeünnepségeken Ondrej Klo­kot: elvtárs, a Szlovák Nemzeti Ta­nács elnöke tartott beszámolót 5500 résztvevő előtt. További gyűléseken szintén igen jelentős politikai személyek beszél­tek pártunk és kormányunk béke­politikájáról, a proletár internacio­nalizmus elvének fontosságáról. A békeünnepségek keretében köz­életünk funkcionáriusai megjelentek több Csehszlovák-Szovjet Barátság elmet viselő szövetkezet nagygyűlé­sén is. Az alsóahai (Dolný Óhaj) ünnepi gyűlésen például J. Báláz, a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség alelnöke beszélt, Žemberovcén dr. Ti­bor Bohdanovský, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első he­lyettese, Bősön (Gabéíkovo) Dénes Ferenc, a CSSZBSZ Központi Bizott­sága elnökségének tagja. A békeünnepségeket tehát kedve­zően értékelhetjük és tömegjellegük­kel hozzájárultak a választások elő­készítéséhez is, mert közéleti funk­cionáriusaink felszólalásaikban rész­letesen, türelmesen világították meg a résztvevők előtt pártunk politiká­ját és a szocialista választási rend­szer demokratikus jellegét, valamint nagy belpolitikai jelentőségét. 2 KAROL WITTHALM, a CSSZBSZ KB politikai és nevelő osztályának vezetője

Next

/
Oldalképek
Tartalom