Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-09-04 / 35. szám

Szabad Földműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja 1971. szeptember 4. Ara 1,— Kčs ХХИ. évfolyam, 35. szám.----1 Üdvözöljük a Vi. Üssz-szlovákiai Aratási Ünnepély résztvevőit Közös gondok és sikerek Az idén a termelők mindenütt örömtől sugárzó arccal emlegették, hogy jó termés átlagot értek el gabonafélékből. Elmondták, hogyan készítették el a vetőágyat, hány kilogramm tiszta hatóanyagot adtak a földnek hek­táronként stb. A szovjet búzafajták ismét remekeltek. De vajon mennyi is a termésátlag Szlovákia viszonylatában? Tán 33 vagy 36 mázsa hektáron­ként? Egyelőre csak mérlegelünk. Tudjuk, hogy minden eddiginél nagyobb gabonaterméssel dicsekedhetünk. A hivatalos statisztikai adatok azonban még nem készültek el. Ez persze nem változott a lényegen, a végeredmény sem több, sem kevesebb nem lesz. Tény, hogy az állami magtárak meg­teltek, s a termelők készletei is felülmúlják a sokévi átlagot. Már megszoktuk, hogy a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás évente я gabonatermesztők ranglistájának legelején szerepel. Idén is kitűnő ered ménnyel dicsekedhetnek. Szokatlan azonban, hogy a lévai (Levice) járás ilyen kitűnő. 40 mázsán felüli termésátlaggal zárja az évet. Így sorolhat­nánk Szlovákiában a többi járásokat is. )ó vetőmag, kellő mennyiségű műtrágya, kitűnő vetőágy. Hát igen! Ez mindent megmagyaráz. Többek közt azt is. hogy búzából jó eredményt azóta érünk el, amióta a nemzetközi munkamegosztás keretében a Szovjet­uniótól nagy biológiai értékű vetőbúzát kapunk. Ezzel egyidejűleg a mező­gépipar és a vegyipar is messzemenőkig támogatja a mezőgazdaságot gépekkel, műtrágyával, vegyszerekkel — a munkás-paraszt szövetség je­gyében. Tény, hogy a mezőgazdaság a hatalmas lendületvétel közben több gépet, műtrágyát és vegyszert igényelt. A kérelmet nem mindig sikerült teljes mértékben kielégíteni. Ez azonban semmilyen körülmények között sem vethet árnyékot arra, amit munkásosztályunk a mezőgazdaságért eddig tett. Vitathatatlan, hogy a mezőgazdasági üzemek dolgozói a termelő­eszközöket a tőlük telhető legjobb tudással, becsületes erőbedobással ki­használták, ami végeredményben a jó terméseredményben csúcsosodott ki. Ezért dicséret illeti őket, de azokat is, akik ennek elérését valamilyen formában lehetővé tették. Dolgozó parasztságunk s vele együtt munkásosztályunk Nyitrán az össz­­szlovákiai aratási ünnepélyen — az új kenyér ünnepén — egész társa­dalmunkat átfogó közös sikerről ad számot, fgy van ez rendjén. Együtt örülünk minden eredménynek, s közösen viseljük a sikertelenségek terhét is. Ilyesmire csak a mi társadalmunk képes. Ezzel szemben a kapitalizmus­ban mindenki magára van hagyatva, bármilyen eredményt érjen is el. Az élet persze nemcsak ünnepnapokból, hanem szürke, munkás hétköznapok­ból is áll. Most. amikor megemlékezünk azokról, akik az idei gabonatermés eléré­sében az élen jártak — s közülük a legeredményesebbek Nyitrán átveszik társadalmunk elismerését jelképező kitüntetéseket — egyben a hogyan továbbra is gondolnunk kell, hogy jövőre hasonló vagy még gazdagabb eredményt ünnepelhessünk. Erre minden előfeltétel megvan. A szovjet tudomány újabb nagyhozamú vetőbúzát bocsátott rendelke­zésünkre. Idén az Auróra, a Kaukáz és a Jubilejná 50-es búzafajták bizo­nyították képességüket. Egyes gazdaságok ezekkel a fajtákkal 10—20 hek­táros szaporító parcelláikon 60—65 mázsás hektárhozamot értek el. Most már az a fontos, hogy a későbbiek folyamán is hasznosítsuk. Társadalmunk, munkásosztályunk minden segítséget megad a mezőgaz­dasági termelés racionalizálásra. Ha például a nemzetközi munkameg­osztás által ránk rótt kötelezettségek teljesítése következtében kevesebb hazai gyártmányú mezőgép kerülhet nálunk forgalomba, úgy a hiányzó részt importból egészítjük ki. Hasonló a helyzet a műtrágyával és a vegy­szerekkel is. Többen azzal érvelnek, még sincs elegendő gép, műtrágya, vegyszer. Erre azt mondhatom, nagyon nehéz meghatározni mennyi a kevés vagy a sok. Egy azonban bizonyos. Mezőgazdasági üzemeink a részleges termelö­­cszközhiány ellenére minden évben sikeresen megművelték a földeket, elvetettek és a termést betakarították. Mivel? Gépekkel — régiekkel és újabbakkal —, amelyeket társadalmunktól kaptak. Tehát volt és mindig van mivel. Persze a minőséggel is így vagyunk. Azokat a mezőgépeket, melyek ná­lunk forgalomban vannak, sokszor látalánosan bíráljuk. Ezzel szemben külföldön éppen jó minőségüknél fogva előnyben részesítve vásárolják. Ki érti ezt? Persze most nem arról van szó. hogy a rosszat dicsérjük. Szükséges azonban, hogy a bírálatot mindig konkretizáljuk, s legyünk bizonyosak abban, amit kimondunk, úgy is van. Csak így lehet igazán súlya a szónak. Most, amikor a mezőgazdaság, s vele együtt az agrokoniplexum dolgozói és társadalmunk más rétegei Nyitrán együtt ünnepük a gabonatermesztés kiváló sikereit, időszerűnek tartottam ilyesmiről is beszélni, hogy egymás­hoz közelebb hozzam azokat, akik a munka forgatagában látszólagosan szembenálltak egymással. Valójában azonban nagyon is együvé tartoznak, egymásra utaltak, fgy mezőgazdaságunk elért eredményei őket, a part­nereket is dicsérik. HOKSZA ISTVÄN Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) 28 milliós költséggel épül az ország egyik legnagyobb mezőgazdasági műszaki középiskolája. Remélhető, hogy a jövő tanév kezdetén már az új, korszerű tantermekben ülhetnek a diá­kok, és az internátusi elhelyezés is kiváló lesz. Számíthatunk a fiatalokra Az elmúlt hét végén Strážnicén tartották meg a csehszlovák ifjúság második országos találkozó­ját, amelyen több mint 14 ezer fiatal jelent meg. A kétnapos ünnepségen részt vett a párt és kor­mány küldöttsége Gustáv Husák elvtárssal az élen. A párt főtitkára felszólalt az'ifjúság politi­kai manifesztációján. HUSÄK ELVTÄRS BESZÉDÉBŐL Az a munka, amelyet a szo­cialista ifjúsági szervezetben végeznek. rendkívül nagyra becsülendő és értékeljük is. Mindaz, amiken hazánkban keresztülmentünk, és amin át­ment az ifjúsági szervezet is, ma nem látszik meg. A szisz­ről elmondhatjuk, hogy ma­napság olyan erő, amely tud­ja, mit akar, amely elszánta magát a harcra, nemcsak az ifjú nemzedék, haneip az egész szocialista társadal­munk érdekében. Joggal el­várjuk, hogy az ifjú nemze­dékben nem csalódunk, s arra törekszünk, hogy egy jobb korosztály lépjen helyünkbe, mint amilyet mi képviselünk. Nagyon helyes — jelentette ki beszéde további részében a főtitkár —, hogy sem az ifjú­ság, sem mi nem vagyunk mindennel elégedettek. A fia­taloknak állandóan új mun­kaformát kell keresniük 'és azon kell törniök a fejüket, hogyan alakíthatnak ki telje­sebb, gazdagabb életet a szer­vezetekben. Amint látjuk, fel­adat akad jócskán és amint a szólás-mondás állítja, a sült galamb senkinek nem repül a szájába. Az ifjúsági mozgalom küzdelmes munkával jár. Na­gyon örülök annak, hogy ezt . tudatosítják és ennek értel­mében szervezik munkájukat. Husák elvtárs arról is szólt, hogy а XIV. kongresszus programja nemcsak az 1 mil­lió 200 ezer kommunista programja. Az összegezi a gazdasági fejlődés tervének, a tudomány és technika, a politikai rendszer fejlődése, a kultúra, a művészet és a to­vábbi területek feladatait. A határozatok felölelik tehát a munkásosztály, a földművesek, az értelmiségiek, vagyis ha­zánk összes dolgozóinak és ifjúságunk millióinak legalap­vetőbb problémáit. A továb­biakban a dolgozók jelentős munkakezdeményezéseiröl szólt a népgazdaság különböző ágazataiban, majd kitért az életszínvonalra, amely felül­múlja az európai átlagot. Tetszik nekem — jelentette ki — a „Fiatalok Fényszórója'1 akció. Ezzel a fényszóróval rá kellene világítanunk minden olyan helyre, ahol hiányosság mutatkozik, ám nemcsak rá­világítani kellene, hanem fe­lelősségre vonni azokat ez embereket, akik nem tudják, vagy nem akarják megoldani a feladatokat, és ezzel megkese­rítik embertársaik életét. Ki­hangsúlyozta, hogy nem lehet a múltban szerzett érdemek­ből élni, hanem mindenkinek jól el kell látni a vállalt avagy rábízott feladatot. Ezen a té­ren komoly segítséget nyújt­hat az Ifjú generáció. Fizikailag és lelkileg egész­séges ifjúságunk van — mond­ta a főtitkár beszéde befejező részében. — A mai ifjú nem­zedék becsülettel felkészül hi­vatására és politikai öröksé­gére, arra, hogy fokozatosan átvehesse államunk irányítá­sát. Az ifjú generációval való kapcsolatra a bizalom a jel­lemző. Hiszünk a fiataloknak, hiszen a saját gyermekeinkről van szó. Értelmünk azt diktál­ja, hogy ifjúságunk nevelésé­re még több gondot fordítsunk és egyre több lehetőséget és teret biztosítsunk fejlődésük­nek. Igazunk van amikor azt állítjuk, hogy amilyen az ifjú­ságunk, és ahogyan törődünk velük, úgy biztosítjuk álla­' műnk jövőjét. A központi bi­zottság, a kormány és a többi állami szerv olyan lépésekre készül, hogy az ifjúságról va­ló gondoskodás még koncen­tráltabb legyen, és a fiatalok­nak jobb feltételeket biztosít­hassunk. A főtitkár végül köszönetét mondott a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek az elért sikerek­ért. ______________ 4 ■ЯННММШХЖМЯМ.^ ' - -- ‘ VfflNMl Becsengettek A közelmúlt napokban újból hangosak lettek az isko­lák. Az első nap ünnep volt a diáksereg, a pedagógu­sok és a szülők számára egyaránt. Sok szülő első ízben kísérte el csemetéjét az iskolába, hogy az megismerked­jen a betűvetés mesterségével. Megkezdődött az 1971—72-es tanév. A tanévkezdés mindig a tervek, az alkotó nevelőmun­ka körvonalazásának az ideje. Nemcsak oly módon, hogy a tanévnyitó értekezleten kialakul a tanítás menet­rendje, a teendők sorozata, hanem úgy is, hogy min­denki, tanítványok és tanítók nagy akarással, eredmény­be vetett hittel látnak munkához. Az új tanév olyan a gyerekeknek, mint a felnőtteknek az újév. A felnőtt Szilveszter éjszakáján, a tanuló az iskolaév kezdetén fogadozik. „Űj életet kezdek! Mindent bepótolok, amit eddig elmulasztottam“ — ígérik ön­maguknak és a szülőknek. „Figyelmes leszek az órá­kon, minden tantárgyból készülök ...“ Legtöbb gyermekben megvan a jószándék, az elhatá­rozás, a konkrét cél. De ez még nem elég. Feltétlenül szükség van arra, hogy a szülők gyermekeik célkitű­zéseit támogassák. A szülői ház ereje vagy gyengesége sokat jelenthet a tanuló fogadkozásának a megvalósí­tásánál. Egyre fokozottabb követelmény korunk iskolai életé­ben, hogy a szülők ne kívülálló idegenként szemléljék az alkotó-nevelőmunka folyamatát, hanem cselekvő ré­szesei legyenek. A szülő értsen szót a pedagógussal. A nevelői gondok megosztása, a szülő és a pedagógusi felelősség egybekapcsolása jelentősen segíti az iskolák jó munkáját. Az elmúlt évtizedben nagy ablakos, tágas iskolák százai épültek fel. Kevés község van már, ahol mostoha körülmények között tanul a felcseperedő nemzedék. A szocialista társadalom azzal is törődött, hogy az iskolák jól felszereltek, legyenek. A korszerű szemlél­tetőeszközök ma már a ■ legkisebb falusi iskolában is megtalálhatók. Az iskolák jó ellátása, felszerelése azonban csak tech­nikai segítség, jóllehet szükséges és nélkülözhetetlen. A tanév sikere viszont mindenekelőtt a jó, a korszerű oktató nevelőmunkára alapozódik. Ennek feltétele a pedagógus szakmai és politikai felkészültsége és hiva­­tásszeretete. А XIV. pártkongresszus mélyrehatóan foglalkozott a felnövekedő generáció nevelésével. Gustáv Husák elv­társ, a CSKP főtitkára előadói beszédében többek között ezt mondta: „Szocialista iskolákra van szükségünk, mely szocialista rendszerünk támasza. Küldetése az ifjú nem­zedék felkészítése a szocialista társadalom szükségle­teivel, a fejlődő gazdaság és az egyes társadalmi terü­letek követelményeivel összhangban. Az oktatás és ne­velés egységének elvéből indulunk ki. Annak ellenére, hogy a múltban az egységes és demokratikus iskolára helyeztük a hangsúlyt és bizonyos alapokat teremtet­tünk meg az ilyen iskola számára, néhány évvel ezelőtt lépéseket tettek, melyek nagymértékben megsértették ezeket az elveket. Politikánkkal ellentétben gyakorlati­lag megnehezítették a munkás- és parasztkörnyezetben felnevelt gyermekek hozzájutását a művelődéshez, meg­szilárdították az egyoldalú professzionalizálást és nagy mértékben gyengítették a nevelő folyamatot. Mindezt most helyre hozzuk.“ A kongresszus határozata szerint nagyon komoly fel­adat hárul ebben az iskolaévben a peragógusokra, akiknek döntő szerepük van a fiatal nemzedék neve­lésében, oktatásában. Elsősorban a tanítók szakmabeli tudásán, erkölcsi profilján múlik, hogy a diákokat a szocialista fejlődés programjával összhangban, a mar­xista-leninista világnézet, a szocialista etika, a szocia­lista hazafiság és a proletár internacionalizmus szelle­mében készítsék fel az életre. A szocialista tanító, aki­nek nem foglalkozás, hanem hivatása a pedagógiai pá­lya, minden bizonnyal így értelmezi küldetését, s ebben a szellemben dolgozik. Különlegesen törődik azzal is, hogy a munkás- és földműves-környezetben felnevelt gyermekek jó tanulási eredményeket érjenek el. Sajnos, még mindig gyakori eset, hogy főleg a falusi munkás- és földműves-szülők szellemileg egészséges gyermekei 6., 7. vagy 8. osztályból maradnak ki. Sok esetben ez az oka, hogy a mezőgazdasági szakintézetekben nagyon alacsony a színvonal. A mezőgazdasági műszaki és más középiskolákban szintén az a tapasztalat, hogy szocia­lista társadalmunk döntő erejének gyermekei felké­szültség hiányában nehezen állják meg a helyüket. A társadalmi, tudományos és technikai élet forradal­mi átalakulása nagy követelményeket állít a pedagógu­sok elé. Sokszor úgy érzik, képtelenek a rengeteg fel­adattal megbirkózni. Ezt sokan nem látják, és olyan feladatokat rónak a tanítókra, amelyet más értelmi­ségiek is elvégezhetnének. Ha azt akarjuk, hogy a meg­növekedett feladatot a tanító az iskolában jól ellása, akkor elsősorban az ott végzett munkáját értékeljük, sa ha azt a követelményeknek megfelelően csinálja, ne fukarkodjanak az illetékesek az elismerő, dicsérő szóval. A munka megkezdődött. Sok sikert kívánunk a peda­gógusoknak a komoly feladatok megvalósításához, a szülőknek a segítőkészséghez, a diákoknak pedig szép tanulási eredményeket az 1971/72-es iskolaévben. Tóth Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom