Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-09-04 / 35. szám
Szabad Földműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja 1971. szeptember 4. Ara 1,— Kčs ХХИ. évfolyam, 35. szám.----1 Üdvözöljük a Vi. Üssz-szlovákiai Aratási Ünnepély résztvevőit Közös gondok és sikerek Az idén a termelők mindenütt örömtől sugárzó arccal emlegették, hogy jó termés átlagot értek el gabonafélékből. Elmondták, hogyan készítették el a vetőágyat, hány kilogramm tiszta hatóanyagot adtak a földnek hektáronként stb. A szovjet búzafajták ismét remekeltek. De vajon mennyi is a termésátlag Szlovákia viszonylatában? Tán 33 vagy 36 mázsa hektáronként? Egyelőre csak mérlegelünk. Tudjuk, hogy minden eddiginél nagyobb gabonaterméssel dicsekedhetünk. A hivatalos statisztikai adatok azonban még nem készültek el. Ez persze nem változott a lényegen, a végeredmény sem több, sem kevesebb nem lesz. Tény, hogy az állami magtárak megteltek, s a termelők készletei is felülmúlják a sokévi átlagot. Már megszoktuk, hogy a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás évente я gabonatermesztők ranglistájának legelején szerepel. Idén is kitűnő ered ménnyel dicsekedhetnek. Szokatlan azonban, hogy a lévai (Levice) járás ilyen kitűnő. 40 mázsán felüli termésátlaggal zárja az évet. Így sorolhatnánk Szlovákiában a többi járásokat is. )ó vetőmag, kellő mennyiségű műtrágya, kitűnő vetőágy. Hát igen! Ez mindent megmagyaráz. Többek közt azt is. hogy búzából jó eredményt azóta érünk el, amióta a nemzetközi munkamegosztás keretében a Szovjetuniótól nagy biológiai értékű vetőbúzát kapunk. Ezzel egyidejűleg a mezőgépipar és a vegyipar is messzemenőkig támogatja a mezőgazdaságot gépekkel, műtrágyával, vegyszerekkel — a munkás-paraszt szövetség jegyében. Tény, hogy a mezőgazdaság a hatalmas lendületvétel közben több gépet, műtrágyát és vegyszert igényelt. A kérelmet nem mindig sikerült teljes mértékben kielégíteni. Ez azonban semmilyen körülmények között sem vethet árnyékot arra, amit munkásosztályunk a mezőgazdaságért eddig tett. Vitathatatlan, hogy a mezőgazdasági üzemek dolgozói a termelőeszközöket a tőlük telhető legjobb tudással, becsületes erőbedobással kihasználták, ami végeredményben a jó terméseredményben csúcsosodott ki. Ezért dicséret illeti őket, de azokat is, akik ennek elérését valamilyen formában lehetővé tették. Dolgozó parasztságunk s vele együtt munkásosztályunk Nyitrán az összszlovákiai aratási ünnepélyen — az új kenyér ünnepén — egész társadalmunkat átfogó közös sikerről ad számot, fgy van ez rendjén. Együtt örülünk minden eredménynek, s közösen viseljük a sikertelenségek terhét is. Ilyesmire csak a mi társadalmunk képes. Ezzel szemben a kapitalizmusban mindenki magára van hagyatva, bármilyen eredményt érjen is el. Az élet persze nemcsak ünnepnapokból, hanem szürke, munkás hétköznapokból is áll. Most. amikor megemlékezünk azokról, akik az idei gabonatermés elérésében az élen jártak — s közülük a legeredményesebbek Nyitrán átveszik társadalmunk elismerését jelképező kitüntetéseket — egyben a hogyan továbbra is gondolnunk kell, hogy jövőre hasonló vagy még gazdagabb eredményt ünnepelhessünk. Erre minden előfeltétel megvan. A szovjet tudomány újabb nagyhozamú vetőbúzát bocsátott rendelkezésünkre. Idén az Auróra, a Kaukáz és a Jubilejná 50-es búzafajták bizonyították képességüket. Egyes gazdaságok ezekkel a fajtákkal 10—20 hektáros szaporító parcelláikon 60—65 mázsás hektárhozamot értek el. Most már az a fontos, hogy a későbbiek folyamán is hasznosítsuk. Társadalmunk, munkásosztályunk minden segítséget megad a mezőgazdasági termelés racionalizálásra. Ha például a nemzetközi munkamegosztás által ránk rótt kötelezettségek teljesítése következtében kevesebb hazai gyártmányú mezőgép kerülhet nálunk forgalomba, úgy a hiányzó részt importból egészítjük ki. Hasonló a helyzet a műtrágyával és a vegyszerekkel is. Többen azzal érvelnek, még sincs elegendő gép, műtrágya, vegyszer. Erre azt mondhatom, nagyon nehéz meghatározni mennyi a kevés vagy a sok. Egy azonban bizonyos. Mezőgazdasági üzemeink a részleges termelöcszközhiány ellenére minden évben sikeresen megművelték a földeket, elvetettek és a termést betakarították. Mivel? Gépekkel — régiekkel és újabbakkal —, amelyeket társadalmunktól kaptak. Tehát volt és mindig van mivel. Persze a minőséggel is így vagyunk. Azokat a mezőgépeket, melyek nálunk forgalomban vannak, sokszor látalánosan bíráljuk. Ezzel szemben külföldön éppen jó minőségüknél fogva előnyben részesítve vásárolják. Ki érti ezt? Persze most nem arról van szó. hogy a rosszat dicsérjük. Szükséges azonban, hogy a bírálatot mindig konkretizáljuk, s legyünk bizonyosak abban, amit kimondunk, úgy is van. Csak így lehet igazán súlya a szónak. Most, amikor a mezőgazdaság, s vele együtt az agrokoniplexum dolgozói és társadalmunk más rétegei Nyitrán együtt ünnepük a gabonatermesztés kiváló sikereit, időszerűnek tartottam ilyesmiről is beszélni, hogy egymáshoz közelebb hozzam azokat, akik a munka forgatagában látszólagosan szembenálltak egymással. Valójában azonban nagyon is együvé tartoznak, egymásra utaltak, fgy mezőgazdaságunk elért eredményei őket, a partnereket is dicsérik. HOKSZA ISTVÄN Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) 28 milliós költséggel épül az ország egyik legnagyobb mezőgazdasági műszaki középiskolája. Remélhető, hogy a jövő tanév kezdetén már az új, korszerű tantermekben ülhetnek a diákok, és az internátusi elhelyezés is kiváló lesz. Számíthatunk a fiatalokra Az elmúlt hét végén Strážnicén tartották meg a csehszlovák ifjúság második országos találkozóját, amelyen több mint 14 ezer fiatal jelent meg. A kétnapos ünnepségen részt vett a párt és kormány küldöttsége Gustáv Husák elvtárssal az élen. A párt főtitkára felszólalt az'ifjúság politikai manifesztációján. HUSÄK ELVTÄRS BESZÉDÉBŐL Az a munka, amelyet a szocialista ifjúsági szervezetben végeznek. rendkívül nagyra becsülendő és értékeljük is. Mindaz, amiken hazánkban keresztülmentünk, és amin átment az ifjúsági szervezet is, ma nem látszik meg. A sziszről elmondhatjuk, hogy manapság olyan erő, amely tudja, mit akar, amely elszánta magát a harcra, nemcsak az ifjú nemzedék, haneip az egész szocialista társadalmunk érdekében. Joggal elvárjuk, hogy az ifjú nemzedékben nem csalódunk, s arra törekszünk, hogy egy jobb korosztály lépjen helyünkbe, mint amilyet mi képviselünk. Nagyon helyes — jelentette ki beszéde további részében a főtitkár —, hogy sem az ifjúság, sem mi nem vagyunk mindennel elégedettek. A fiataloknak állandóan új munkaformát kell keresniük 'és azon kell törniök a fejüket, hogyan alakíthatnak ki teljesebb, gazdagabb életet a szervezetekben. Amint látjuk, feladat akad jócskán és amint a szólás-mondás állítja, a sült galamb senkinek nem repül a szájába. Az ifjúsági mozgalom küzdelmes munkával jár. Nagyon örülök annak, hogy ezt . tudatosítják és ennek értelmében szervezik munkájukat. Husák elvtárs arról is szólt, hogy а XIV. kongresszus programja nemcsak az 1 millió 200 ezer kommunista programja. Az összegezi a gazdasági fejlődés tervének, a tudomány és technika, a politikai rendszer fejlődése, a kultúra, a művészet és a további területek feladatait. A határozatok felölelik tehát a munkásosztály, a földművesek, az értelmiségiek, vagyis hazánk összes dolgozóinak és ifjúságunk millióinak legalapvetőbb problémáit. A továbbiakban a dolgozók jelentős munkakezdeményezéseiröl szólt a népgazdaság különböző ágazataiban, majd kitért az életszínvonalra, amely felülmúlja az európai átlagot. Tetszik nekem — jelentette ki — a „Fiatalok Fényszórója'1 akció. Ezzel a fényszóróval rá kellene világítanunk minden olyan helyre, ahol hiányosság mutatkozik, ám nemcsak rávilágítani kellene, hanem felelősségre vonni azokat ez embereket, akik nem tudják, vagy nem akarják megoldani a feladatokat, és ezzel megkeserítik embertársaik életét. Kihangsúlyozta, hogy nem lehet a múltban szerzett érdemekből élni, hanem mindenkinek jól el kell látni a vállalt avagy rábízott feladatot. Ezen a téren komoly segítséget nyújthat az Ifjú generáció. Fizikailag és lelkileg egészséges ifjúságunk van — mondta a főtitkár beszéde befejező részében. — A mai ifjú nemzedék becsülettel felkészül hivatására és politikai örökségére, arra, hogy fokozatosan átvehesse államunk irányítását. Az ifjú generációval való kapcsolatra a bizalom a jellemző. Hiszünk a fiataloknak, hiszen a saját gyermekeinkről van szó. Értelmünk azt diktálja, hogy ifjúságunk nevelésére még több gondot fordítsunk és egyre több lehetőséget és teret biztosítsunk fejlődésüknek. Igazunk van amikor azt állítjuk, hogy amilyen az ifjúságunk, és ahogyan törődünk velük, úgy biztosítjuk álla' műnk jövőjét. A központi bizottság, a kormány és a többi állami szerv olyan lépésekre készül, hogy az ifjúságról való gondoskodás még koncentráltabb legyen, és a fiataloknak jobb feltételeket biztosíthassunk. A főtitkár végül köszönetét mondott a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek az elért sikerekért. ______________ 4 ■ЯННММШХЖМЯМ.^ ' - -- ‘ VfflNMl Becsengettek A közelmúlt napokban újból hangosak lettek az iskolák. Az első nap ünnep volt a diáksereg, a pedagógusok és a szülők számára egyaránt. Sok szülő első ízben kísérte el csemetéjét az iskolába, hogy az megismerkedjen a betűvetés mesterségével. Megkezdődött az 1971—72-es tanév. A tanévkezdés mindig a tervek, az alkotó nevelőmunka körvonalazásának az ideje. Nemcsak oly módon, hogy a tanévnyitó értekezleten kialakul a tanítás menetrendje, a teendők sorozata, hanem úgy is, hogy mindenki, tanítványok és tanítók nagy akarással, eredménybe vetett hittel látnak munkához. Az új tanév olyan a gyerekeknek, mint a felnőtteknek az újév. A felnőtt Szilveszter éjszakáján, a tanuló az iskolaév kezdetén fogadozik. „Űj életet kezdek! Mindent bepótolok, amit eddig elmulasztottam“ — ígérik önmaguknak és a szülőknek. „Figyelmes leszek az órákon, minden tantárgyból készülök ...“ Legtöbb gyermekben megvan a jószándék, az elhatározás, a konkrét cél. De ez még nem elég. Feltétlenül szükség van arra, hogy a szülők gyermekeik célkitűzéseit támogassák. A szülői ház ereje vagy gyengesége sokat jelenthet a tanuló fogadkozásának a megvalósításánál. Egyre fokozottabb követelmény korunk iskolai életében, hogy a szülők ne kívülálló idegenként szemléljék az alkotó-nevelőmunka folyamatát, hanem cselekvő részesei legyenek. A szülő értsen szót a pedagógussal. A nevelői gondok megosztása, a szülő és a pedagógusi felelősség egybekapcsolása jelentősen segíti az iskolák jó munkáját. Az elmúlt évtizedben nagy ablakos, tágas iskolák százai épültek fel. Kevés község van már, ahol mostoha körülmények között tanul a felcseperedő nemzedék. A szocialista társadalom azzal is törődött, hogy az iskolák jól felszereltek, legyenek. A korszerű szemléltetőeszközök ma már a ■ legkisebb falusi iskolában is megtalálhatók. Az iskolák jó ellátása, felszerelése azonban csak technikai segítség, jóllehet szükséges és nélkülözhetetlen. A tanév sikere viszont mindenekelőtt a jó, a korszerű oktató nevelőmunkára alapozódik. Ennek feltétele a pedagógus szakmai és politikai felkészültsége és hivatásszeretete. А XIV. pártkongresszus mélyrehatóan foglalkozott a felnövekedő generáció nevelésével. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP főtitkára előadói beszédében többek között ezt mondta: „Szocialista iskolákra van szükségünk, mely szocialista rendszerünk támasza. Küldetése az ifjú nemzedék felkészítése a szocialista társadalom szükségleteivel, a fejlődő gazdaság és az egyes társadalmi területek követelményeivel összhangban. Az oktatás és nevelés egységének elvéből indulunk ki. Annak ellenére, hogy a múltban az egységes és demokratikus iskolára helyeztük a hangsúlyt és bizonyos alapokat teremtettünk meg az ilyen iskola számára, néhány évvel ezelőtt lépéseket tettek, melyek nagymértékben megsértették ezeket az elveket. Politikánkkal ellentétben gyakorlatilag megnehezítették a munkás- és parasztkörnyezetben felnevelt gyermekek hozzájutását a művelődéshez, megszilárdították az egyoldalú professzionalizálást és nagy mértékben gyengítették a nevelő folyamatot. Mindezt most helyre hozzuk.“ A kongresszus határozata szerint nagyon komoly feladat hárul ebben az iskolaévben a peragógusokra, akiknek döntő szerepük van a fiatal nemzedék nevelésében, oktatásában. Elsősorban a tanítók szakmabeli tudásán, erkölcsi profilján múlik, hogy a diákokat a szocialista fejlődés programjával összhangban, a marxista-leninista világnézet, a szocialista etika, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus szellemében készítsék fel az életre. A szocialista tanító, akinek nem foglalkozás, hanem hivatása a pedagógiai pálya, minden bizonnyal így értelmezi küldetését, s ebben a szellemben dolgozik. Különlegesen törődik azzal is, hogy a munkás- és földműves-környezetben felnevelt gyermekek jó tanulási eredményeket érjenek el. Sajnos, még mindig gyakori eset, hogy főleg a falusi munkás- és földműves-szülők szellemileg egészséges gyermekei 6., 7. vagy 8. osztályból maradnak ki. Sok esetben ez az oka, hogy a mezőgazdasági szakintézetekben nagyon alacsony a színvonal. A mezőgazdasági műszaki és más középiskolákban szintén az a tapasztalat, hogy szocialista társadalmunk döntő erejének gyermekei felkészültség hiányában nehezen állják meg a helyüket. A társadalmi, tudományos és technikai élet forradalmi átalakulása nagy követelményeket állít a pedagógusok elé. Sokszor úgy érzik, képtelenek a rengeteg feladattal megbirkózni. Ezt sokan nem látják, és olyan feladatokat rónak a tanítókra, amelyet más értelmiségiek is elvégezhetnének. Ha azt akarjuk, hogy a megnövekedett feladatot a tanító az iskolában jól ellása, akkor elsősorban az ott végzett munkáját értékeljük, sa ha azt a követelményeknek megfelelően csinálja, ne fukarkodjanak az illetékesek az elismerő, dicsérő szóval. A munka megkezdődött. Sok sikert kívánunk a pedagógusoknak a komoly feladatok megvalósításához, a szülőknek a segítőkészséghez, a diákoknak pedig szép tanulási eredményeket az 1971/72-es iskolaévben. Tóth Dezső
