Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-08-28 / 34. szám

HORGÁSZ CÉL­­ÉS TÄVDOBÖ VILÁGBAJNOKSÁG PÉCSETT Az 1971. augusztus 30— szeptember 5. közötti idő­ben Magyarországon. Pé­csett megrendezésre kerülő Világbajnokságon huszon­két országból mintegy 130 versenyző indul. A győzte­sek szeptember 6-án 15 óra­kor Budapesten, a Vadászati Világkiállítás lovaspályáján nagyszabású bemutatót tar­tanak. Ezenkívül még szep­tember 14-én 10 órakor és szeptember 21-én 15 óra­kor tartanak sporthorgász bemutatót. —ku— GÓLYALÁBON JÁRÓ HAL A floridai partok köze­lében végzett mélytengeri kutatás során DEEPSTAR- nak nevezett törpe tenger­alattjáróval 1200 méteres mélységbe ereszkedett le Ron Church, hogy így köz­vetlen közelről tanulmá­nyozza a tengerfenék álla­tait és azok életét. Víz alat­ti reflektor segítségével kü­lönböző virágállatokat, kí­­győkarú tengeri csillagokat, rákokat és halakat figyelt. A legnagyobb élményt egy alig 25 cm nagyságú és há­rom lábon járó hal (Bathyp­­terois viridensis) jelentette. E halnak mellúszói fölfelé és előre álltak, mint a ro­varok csápja — mindkét úszó hajszálvékony tapoga­tókká alakult. A hasúszók és a farokúsző gőlyalábsze­­rü járólábakká fejlődött. A hal szemei — a sötét kör­nyezet és a nem-használás következtében — teljesen elkorcsosodtak. A környe­zethez való alkalmazkodás érdekes példája ez. (Nat. Geogr. Magazin) MONSTRE HALTELEPÍTÉS Isaev A. I. tanulmányt frt a Szovjetunióban az el­múlt 12 évben végrehajtott nagyszabású haltelepítések­ről, honosításokról. E sze­rint ez alatt az idő alatt nem kevesebb mint 600 kü­lönféle halfajt, illetve al­fajt, haltörzset telepítettek —■ 4000 alkalommal — az ország 600 nagy kiterjedésű tógazdaságban, víztárolójá­ba és természetes vizébe. A lialtelepítési munka mellett számottevő volt a különféle táplálék-szervezeteknek — pl. Mysis rákoknak — a be­telepítése is különböző vi­­wkbe. A" B, (fSübnoe hozjajsztvo) A nap átfordult az égbolt nyugati oldalára. A hőség tető­fokára hágott. Ilyenkor legjobb a folyó menti fűzfák árnyéká­ban pihenni, bámulni a tiszta kék eget, s felidézni egy-egy halászélményt. A mindennapi gondok kissé háttérbe szorul­nak és a horgász átadja magát a reményteljes várakozásnak, gondolván, hátha ma sikerül. A reggel kezdődő kapások­nak már végeszakadt, a- késő délutániak ideje pedig még nem érkezett el. A vízen egyet­len fodrocska sem látszik, csak a hőség remegteti furcsán a a folyó túlsó partján álló fák vonalait. Jó heverészni a fűben, Iste­nien nyugtató ez a csend. Ta­lán órák telnek el Ilyenkor, mire egy-egy éhes szúnyog rá­szánja magát, hogy élelmet szerezzen. A part menti vízben békésen úszkálnak az öklék. Most úgy látszik nem tartanak a ragado­zók falánkságától, mert a va­csoraidő még kissé messze van. Nem mindig gondtalan a pici halak élete, mert amikor az éhes csukák vagy a nagypofájú balinok megúnják a lustálko­dást az éles fogak és a kitá­­tott szájak elől bizony nem egyszer kénytelenek még a partra is kiugrani, abban bíz­va, hogy így talán sikerül el­kerülniük a biztos végzetet. Egyszer-kétszer ez talán sike­rül is, de végül ők is bekerül­nek a nagyobb, az erősebb gyomrába, hogy az tovább él­jen és növekedjen. Meddig? Amíg nem kerül egy nagyobb, erősebb kitátott száj útjába, Rögtönzött hnrgásztanya. vagy egy halász horgára. Beke­rül a tarisznyába és egy ember arca felragyog a boldogságtól. Észre sem veszem, hogy el­jár az idő. Víz csobbanása hal­latszik. Az első hal elindult délutáni kőrútjára. Talán el­kezdődik a csukák rabló had­járata is. Vége a kishalak nyu­galmának. Abban bízom, hogy egy falánk nagyfogú csuka lá­tókörébe majdcsak bekerül a horgomra tűzött kishal, s örö­mömben én is felkiáltok, meg­van! Az idő múlik s lámcsak megindul a dugó, idegesen mo­zog ide-oda, a ráakasztott kis­hal érzi a veszélyt s talán utolsó erejével igyekszik sza­badulni a beléakasztott horog­tól, de már késő. A dugó megrándul, megindul, egy-két billenős után a víz alá merül. Tudom, erre a halacs­ka nem képes, hát bevágok. Megvan, kiáltok fel s máris kezdődik a fárasztás. Kissé fá­rasztóm, játszom vele, majd ki­emelem, megszabadítom a ho­rogtól, s mire feleszmél már a haltartóban vergődik, szabadu­lást keresve. Ezek után újra csalizom a horgot, amikor csob­banva a vízbe ér a dugó, meg­nyugszik. Rágyújtok egy ciga­rettára és ezzel betetézem a siker örömét. Eszembe jutott egyik horgásztársam, akivel régebben gyakran jártam ha­lászni. Most aztán megint mon­daná: „Na, neked több a sze­rencséd, mint az eszed.“ Nem rossz fiú. Csupán azt nem tud­ja elviselni, ha a társa fog va­lamit, amikor neki nem kedvez a szerencse. Ha neki jól megy a fogás, társának viszont nem, akkor minden rendben van. Olyankor mindig azt hajtogat­ja: „Ja kérem, horgászni nem csak akarni, hanem tudni is kell“. Ám ha ez fordítva törté­nik, akkor lehangoltan ül a parton, s nem tud belenyugod­ni, hogy más is tud, vagy. hogy a másiknak jobban kedvezett a szerencse. No és az igazság kedvéért tegyük hozzá, horgá­szatkor kissé erőszakos is. Amit a fejébe vesz, abból az­után nem enged egy fikarcnyit sem. Néhány esetet említek a sok közül, talán mások is magukra ismernek. Nagyon szerettünk a csatornák befolyásánál hor­gászni. Voltak ügyesebbek ná­lunk, s mire a kiszemelt hely­re értünk, már ketten is ott ültek, de ő nem hagyta magát. Odaült melléjük a sarokra. Az egyik ottlevő meg is jegyezte: „Jóember, mi hamarabb Jöt­tünk ide, miért nem keres ma­gának más helyet“. Azzal ütöt­te el, hogy van itt hely elég, s még ő is elfér ott. Utána addig dobálta a horgait míg a másik kettő megunta és odébb állt. Ezután diadalmasan ült az elfoglalt helyen s míg én sem­mit,ő két szép csukát fogott. Egy másik alkalommal szin­tén ketten voltunk. A vízhez érve, egy vízbedőlt fánál lera­kodtam, abban bízva, hogy itt talán hamarabb lesz fogás, de rosszul tettem, mert mint a honfoglaló kiszorított kisze­melt helyemről azzal a meg­jegyzéssel, hogy van itt hely elég, keress magadnak mási­kat. Így aztán mivel nem akar­tam vele összeveszni, kényte­len voltam odébb állni. Harmadik alkalommal fog­tam két szép compót és egy pontyot. Ez aztán elviselhetet­len volt számára. Járkált össze­vissza, cserélgette a helyét, már az én csalétkemből is kért, de kapása nem és nem volt. Egyszeresek bosszúsan kifa­kadt. „Te, ha egy akkora hal akad a horgomra mint a kis­­ujjam, azt is fejbevágom és supp be a táskába.“ Mosolyog­va kérdeztem tőle, az meg mire lesz jő? Hogy mire? Hát arra, hogy hal nélkül nem megyek haza. A kishalaknak aznap ha­tározott szerencséjük volt, mert egyetlen egy sem akadt a hor­gára. így lehetne sorolni az eseteket sokáig. Este hazamenet váltig azt hajtogatta, hogy ide aztán so­ha, de soha nem jön el halász­ni. Tudtommal ezt be is tartot­ta. Egyetlen egyszer sem lát­tam azon a helyen. Nem, ő nem rossz ember, csak egy picit irigy. Akinek a mások sikere horgászatkor ■ elviselhetetlen. Remélem, ha elolvassa, vagy a hozzá hasonló természetű hor­gásztársak elolvassák, vele együtt nem sértődnek meg, és belátják, hogy azt a kis hét­végi szórakozást még teljesen idegen embernek sem illő el­rontani, hiszen az is pihenni, kikapcsolódni akar, minden zajtól távol, a természet ölén. Но-hó. Vigyázatl A dugó me­rülése elzavarja az emlékeket, visszazökkent a valóságba. Né­hány perc elteltével újabb csuka kerül az előző mellé. Ma szerencsés napom volt. Ettől többet nem is várok. Bizony nem mindig van ez így. Csoma­golás közben arra gondolok, hogyha a mai fogást megmuta­tom neki, megnézi, 6 is mond valamit régebben fogott csu­káiról, melyek jóval nagyob­bak voltak, de a végén bizto­san hozzáteszi: Neked aztán több a szerencséd, mint az eszed. ADAMCSÍK FERENC, Vágsellye (Sala) (A szerző felvétele) HORGÁSZ - SZERENCSE KISÁLLATTENVESZTES HAIÁSZAT A Szabad Földműves szakmelléklete VADÁSZAT es •*- öbb haszon-galamb fajta ■ termelési adataival ren­delkezem, de jelen esetben a fajtákat nem állítom szembe s a gazdaságosság összehason­lítását — a mind nagyobb te­ret hódító texán galamb tény­adatai alapján — az e sorokat olvasó tenyésztőkre bízom. Az 1968-ban hozzánk került autoszex texán galamb, számos elődjéhez hasonlóan, klímánk píthatók. A hímeknél a fehér csőrről és testük csupaszságá­ról, a tojók a színes csőrvé­gekről és dús pelyhezettsé­­gükről. Tollasodásuk folyamán a hímek alapszíne fehér, nyak­örvük tarkázottan vagy spric­celten színes. A tojók tollaza­ta az ismert galambszínek többféle halvány, mosott tónu­sú színváltozatait mutatja. így a fiatal galambok, már a tényezőt együttesen kell érté­kelni. A texán termelési ciklusa 30—35 nap. Ilyen időközben rakja tojásait, vagyis 1—1 pár fióka felnevelésére 27—30 nap áll rendelkezésre, ugyanis 3—5 nap múlva ismét kikel a begy­tejre váró újabb nemzedék. Ilyen körülmények között egy galambpár szaporulata éven­ként 22 egyedre tehető. Ná-Az autoszex texán galamb értékmérői kedvező hatására, minden ne­hézség nélkül meghonosodott. Mint új fajta, elsősorban is az autoszex sző jelzővel került az érdeklődés középpontjába. Nem érdemtelenül, mert az ivarhoz kötött színöröklés — színjel­zés — a nálunk tenyésztett ga­­lambfajtákná] többgenerációs örökletes bélyegként eddig is­meretlen volt. Tulajdonságának legnagyobb értéke ebben rejlik, mert a fiókák kikelése percében a ne­jnek a laikus által is megálla­szárnyrakelésük idején 100%­­os nemenkénti aránnyal garan­­tálhatők selejtezésre, tovább­­tenyésztésre, illetve értékesí­tésre. További értékmérő tulajdon­sága a fejlődési erély. A faj­ta kitenyésztésének, szelekció­jának során talán a legfonto­sabb tényezőnek tekintették az utódok fejlődési erélyét, amely a gyors növekedéssel egyben a szaporaságának is meghatározója lett. így e két lünk az eddigi tapasztalatok alapján átlagosan 14—18 utó­dot eredményezett. Kiváló anyagcseréje, takar­mány-hasznosítása teszi lehető­vé, hogy a fiatalok vedlése 35—40 napos korban megin­duljon és a 4—5 hónapos kor elérésével tenyészéretté, vala­mint fejlettségük folytán sza­porításra alkalmassá váljanak. Egyedülálló a párkeresési ösztönük és fészkelési kész­ségük. Ehhez hasonlót eddig egy galambfajta esetében sem 1 17. SZÁM 1971. AUGUSZTUS 28. • A TARTALOMBÓL 4 Az autoszex texán galamb értékmérői 4 Ne a saját kárunkon tanuljunk 4 Szeptemberi teendők 4 Tudja On mi a balul? 4 A kecske előkészítése a tenyészállatvásárra 4 Nemzetközi CACIB kiállítás 4 Jó tudni 4 A myxomatózisról <9 Vendégül jött vacsorára ф Vadászati Világ­­kiállítás, Budapest 1971 9 Mire vadászhatunk szeptemberben? A Constanta akváriumá­ban A Kétszeres siker A Külföldi vizeken A Horgász-szerencse tapasztalhattunk. Termelésre éretté válásuk idején a te­nyésztőnek jóformán csak arra kell ügyelnie, hogy egy­­egy tenyészblokkba közeli — rokon — vérvonalak ne kerül­jenek, valamint a színekhez kapcsoló párarány azonos legyen. Termelésbe Indulásuk szinte automatikusan történik. fSzaporaságuk, illetve a pá­rok által felnevelt fiókák szá­ma összegezve azt tükrözi, hogy 80%-a 14—22 egyedes szaporulattal kiváló termelő és mintegy 20%-a tekinthető gyengébb teljesítményűnek, de az utódok száma ez esetben is 8—10-re tehető. Hústermelő képessége a ha­szon-galamb fajtákra előírt szabvány követelményeinek magasan megfelel. Tenyésztésben 5—В évig tarthatók. A nagy tojástermelés és a vele járó kotlási láz — megfelelő takarmányozás ese­tén — a tojók idő előtti ki­merülését nem okozza, mert a szervezetüket terhelő fiókane­velésben nagyobb rész jut a hímekre, így igénybevételük megosztott, kiegyensúlyozott. A texán törzse rövid, a vál­­laknál igen széles és mély építésű, a farok felé kissé el­­keskenyül. A mellcsont taréja mintegy 10 cm hosszú, melle szélesen elődomborodó, nagy hústömegű. A törzs alkata folytán a lábak állása is szé­les. A combok és szárnyak ki­telten jól izmoltak. Csontoza­ta finom, könnyű. Bőre és hú­sa a kívánalmak szerint vilá­gos színű. Tollazata rövid, szo­rosan a testhez simuló. Test­súlya kifejlett korban 70—90 dkg. A 30-napos korban ki­repült fiókák súlya azonos a (Folytatás a 2. oldalon.) Az autoszex galamb — a ki­­rálygalombon kívül — jótulaj­donságai révén újabban az ér­deklődés középpontjába került. (Kucsera Szilárd felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom