Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-08-28 / 34. szám
Ne a saját karunkon tanaljunk NEM SZABAD A: (Folytatás az 1. oldalról.) kifejlett egyebekével, sót az esetek többségében azt meghaladja. E témához kívánkozik annak közlése, hogy az import texán szülők testsúlyát a leszármazott generációk 15—20 dkg-os súlygyarapodással és ezzel járó még kedvezőbb testformával túlhaladták. Ennek magyarázata szemestakarmányaink magasabb tápértéke és annak kedvező hasznosítása. Az eddig ismert tényadatokat számba véve egy texán galambpártól — a reális középarányok szerint — 16 utódot kapunk, 75 dkg átlagsúllyal, így évi termelésként 12 kg húshozamot nyerünk. A további tényadatok alapján egy szülőpár évi takarmány-szükséglete 55 kg, amelyből 1 kg galambhús előállításához körülbelül 2,40—2,60 kg eleség szükséges. Köztudott, hogy nagy teljesítményű állatfajták csak a legmegfelelőbb környezetben, programozott tartási és takarmányozási feltételek között — igényeink teljes kielégítésével — termelnek gazdaságosan. Ez vonatkozik a galambokra is, főleg azok változatos és magas' tápértékű szemestakarmány igényére, valamint a dúsító, kiegészítő szerek rendszeres adagolására. A vérmérséklet szempontjából a texán temperamentumos — tüzes — és ennek velejárójaként mozgékony. Párosodási aktusa ügyes és gyors, a hímek leverése ritkán fordul elő, így a tojások termékenysége biztosított. ■НШННШННВП1 Fiatal korában kissé vad, félénk, de a fejlődése során megnyugszik, noha az emberek jelenlétét — az esetek többségében — csak 1,5 méter távolságról viseli el. Fészekrakás után, nevelési ösztönériéi fogva, a tojások és fiókák ellenőrzését fészkén maradva nyugodtan tűri, de a hirtelen és lendületes mozdulatokra ilyenkor is élénken reagál. Párok közötti verekedés csak elvétve adódik, az is rövid tartalmú.' Költőszekrényben veszekedés nem észlelhető, mert fészkéről nem kel fel, igy a betolakodó a harcos-partner hiánya miatt eltávozik. A fészekből kirepült vagy leesett fiatalok fejcsípése, úgynevezett skalpolása elenyésző, mert a közösségükben levő fiatalok iránt közömbösek Az ellenállóképességgel kapcsolatosan megállapítható, hogy a sok genetikai összetevőből létrohozott, különleges adottságú texán galambfajtánál a generációs szelekciók során arra törekedtek, hogy alkalmi erősséget és szervezeti edzettséget biztosítanak. így az elleirállóképesség szintjének fenntartása, a fajta továbbtenyésztőinek felkészültségén, illetve a megkövetelt higéniai rendszabályok betartásán múlik, mint ahogy a nagyhozamú tojóhibrid végtermék tyúk korunk állattenyésztési csodája lett, úgy az autoszex galamb összes jótulajdonságának továbbszaporíthatáságával még azt is túlszárnyalta. CSAPÖ ZOLTÄN I33£2ľ»3SaeKB ■ 1. A leendő házinyúl tenyészet állallétszámát nagyobbra méretezni, mint amennyi takarmánybeszerzési, elhelyezési lehetőség s kezelési idő a rendelkezésünkre áll. A lehetőségeknél nagyobbra méretezett állomány csak egyedszámra lesz több, mert ha a takarmányozási vagy kezelési igényeknek nem tudunk eleget tenni, eredményre alig számíthatunk. ■ 2. A takarmánybázis felmérésekor csak űtszéli fűre, vagy csak lucernára korlátozódni. Igaz, a lucerna kiváló takarmány, de önmagában egyoldalú s az állat többféle anyagot egyáltalán nem, vagy csak részben kap, amelyekre pedig tökéletes fejlődéséhez, ellenáilóképességének növeléséhez szüksége lenne. Ugyanígy káros, ha csak útszéli füvet kap az állat. Igaz, ezek változatos ízűek, többféle vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak, mint a lucerna, de összesített takarmányozási értékük alacsony. Gondot kell ezért fordítani az állat takarmányigényeinek és a takarmányok béltartalmának megismerésére. Ennek idő és pénz befektetése megtérül, mert ezek ismeretével lényegesen csökkenthető a takarmányozás költsége. Я 3. Tájékozatlanul fajtát választani. Csak a tevékenységi яшяяшяшшяявяяшшШ cél meghatározása után, a helyi adottságok alapján, a szakirodalom gondos tanulmányozását és a gyakorlott tenyésztőkkel való tanácskozásokat követően szabad a körülményeknek legjobban megfelelő fajtát kiválasztani. Kezdő tenyésztőnek nem ajánlatos kevésbé ismert, igényesebb fajtával kezdeni. Mint ahogy az sem ajánlatos, hogy a pillanatnyi olcsóbbság miatt különböző, ismeretlen származású, kevert nyulat piacon vagy gyakorlatlan tenyésztőtől vásároljunk. Ehhez nagy. segítséget nyújtanak a szaporítótelepek és a régi, elismert rutinos tenyésztők. ■ 4. Azonos vérvonalből nőstényt és bakot vásárolni. Vásárláskor a különböző vérvonal hitelt érdemlő igazolását kérni kell az eladó tenyésztőtől. Legajánlatosabb, ha személyesen bonyolítjuk le a vásárlást, mert így a helyszínen az egész állomány láttán könynyebben megítélhető a vásárlásra kerülő egyedek fajtája, egészségi állapota. így meggyőződhetünk a nyulak tartási és takarmányozási körülményeiről s a vásárlás után a nyulak régi és új tartásmódja között nem lesz olyan különbség, mely káros lenne az állatra. Összességében a személyes vásárlás megnyugtatóbb a vevő és az eladó számára egyaránt. ÄDÄM ISTVÁN О A baromfitenyésztőnek gondot okoz az öreg tyúkok vedlése. Készülődik az új tenyészállomány kiválasztására, mivel az új tenyésztési év kezdete már közeledik. Az öreg tyúkok közül csak azokat hagyjuk meg a következő tenyésztési évadra, amelyek a legjobb tojáshozamot adták. Idejében gondoskodunk B- vagy C- tenyészetből származó kakasról. Nem feledkezünk meg a tyúkállomány tbc és más betegségekkel szembeni vizsgálatáról (puloris). ★ A kacsatenyésztő ebben az időszakban ugyancsak előkészíti a tenyészállományt. A fiatal kacsák kiválasztását azok küllemi jelel, valamint szüleik termelékenysége alapján végezzük el. Kiadós takarmányozásban részítjük őket, mert szeptemberben rendszerint vedlenek. ♦ A lúdtenyésztő szintén a tenyészanyag kiválasztásával van elfoglalva, hogy nemsokára összeállíthassa a tenyészdllományt. Amennyiben már szükségesnek látszik, úgy idejében fajtán belüli gúnárt szerez be távoli vérvonalból. Ezt még a hidak párosodását megelőző időszakban kell megtenni. ■ A házinyúltenyésztő a betelelés előtti időszak kezdetén áll. Elvégzi a növemdéknyulak tenyésztésbe-választását, valamint a nyúlház alapos tisztítását. Az összes ketrecet kimeszeli és az egész berendezést és felszerelést fertőtleníti. Kezdődik az úgynevezett téli takarmányozásra történő fokozatos áttérés. A zöldtakarmány beszerzésének lehetőségei csökkennek, ezért előnyös ebben az időszakban kellő mennyiségű takarmánykelt termelni, amely száron hagyható az enyhébb téli időben is és teljes mértékben pótolja a hiányzó zöldtakarmányt. ★ A kecsketenyésztő fontos tenyésztési időszakhoz érkezett. Kezdődik a kecskék üzekedése és pároztatása. A tenyésztési célokat szolgáló bakokat a tulajdonos erre jól előkészíti. Mindenekelőtt állategészségügyi vizsgálatnak veti alá a bakokat szaporodóképességük és általános egészségi állapotuk tekintetében. Továbbtenyésztésre csakis kiváló termelékenységű szülőktől származó utódokat használjunk. Ügyelni kell arra, nehogy nyolc hónapnál fiatalabb növendékkecske pároztatására kerüljön sor (ez leghamarabb a kilencedik hónapban ajánlatos). Legelőhiány esetén a kerti zöldséghulladékot kell takarmányozásra felhasználni. © A galambtenyésztő a továbbtenyésztésre szánt egyedek kiválasztása után igyekszik azokat nemek szerint különválasztani és januárig így hagyja őket. Szeptemberben kiállításra készíti elő a galambokat. A tenyésztő úgynevezett ketrec-dresszúrának veti alá a kiválasztat egyebeket. Fontos ugyanis, hogy a galamb megszokja a kis ketrecteret és a kiállításon, valamint a bírálat folyamán lehető legjobb testtartást mutasson. Ebben a hőnapban a galambok zöme vedlik. Nem szabad ezért az etetőkből hiányoznia a toll növekedését serkentő ásványi anyagoknak. Takarmányozásra különféle szemestakarmányok keveréket használjuk. ★ Az egzotikus madarak tenyésztője a téli elszállásoláshoz szükséges berendezést készíti elő, mivel az éjszakák már hűvösek és hosszabbak. Ezért szeptember végefelé az érzékenyebb apró madarakat a volierből átköltözteti a túli szállásra. Tekintettel arra, hogy ebben a hőnapban az egzotikus madarak is vedlenek, javítani kell napi takarmányadagjukat. Naponta néhányszor tiszta vizet öntünk az itatúba ás étrendjükben meghagyjuk a reszelt sárgarépás főttojást. 'A. A nemes kanárimadarak tenyésztője még mindig megfigyelés alatt tartja, ellenőrzi a röptetőben levő fiatal hímeket, hogy besorolhassa őket az „énekiskolába“. A fiatal hímek iskolázását (egyedenkénti külön elhelyezéssel) aszerint kezdjük meg, hogy milyen dátumra tűzték ki a kanárimadarak énekversenyét. Amenynylben decemberben zajlik le a verseny, úgy hamarább kell megkezdeni az „énekiskolában“ a munkát, hogy a madarak teljesítménycsúcsukat a verseny idejére érjék el. A legtöbb esetben azonban csak október folyamán soroljuk a fiatal kanárikat az „énekiskolába;. —ar— Tudja On mi a balul? Ez a Fülöp-szigetek kacsatojás-specialitása. A tojásban melegítéssel hagyják fejlődni az embriót, majd a megfelelőnek ítélt korban a tojást keményre főzik. A fülöp-szigetiek ezt delikateszként fogyasztják, sőt gyógyítőerőt is tulajdonítanak a különleges — és valószínűleg különleges ízű! — tojásnak. A balut milliószámra készítik és utcai árusok a városokban éjjel-nappal árulják. (Poultry International) 2 Alkalmam nyílott a nyár folyamán ellátogatni a Fekete-tenger partjára, a román Constantától Mamaián és a bolgár Burgason át egészen a török határig. Az egész útszakaszon úgy éreztem magam, mint odahaza: cseh, szlovák és magyar beszédet hallottam. Az volt az érzésem, hogy talán még egy nyáron sem kereste fel a Fekete-tenger sós hullámait annyi csehszlovákiai turistacsoport, mint idén. Üzemekből, földművesszövetkezetekből egyaránt. Persze nem elégedtem meg a medúzákkal a tenger vizében. Kitűnő volt a hullámverés, de megfigyeltem a parton is mindent, amit érdekesnek tartottam. így mindjárt utam elején Constantát (régebbi magyar elnevezés szerint Konstanza), amely régi és szép város. Már a rómaiak idejében létezett — Constantának hívták. Egy ugrásnyira van tőle Tomi, Ovidius egykori száműzetés! helye. Később Románia éléskamrájának, Dobrudzsának volt székhelye. Találtam benne sok érdekességet, a román székesegyháztól a török mecsetig. Korszerű és szép a kikötője. Reggel hatkor tizenkét hajót számláltam meg a nyílt tengeren, amint a part felé tartottak. Nincs messze tőle a kaszinó épülete, rúely a tengerre Constanta akváriumában néz. Majdnem vele szemben a parkban egy sokkal szerényebb épület lapul meg, mégis nagyobb érdeklődésre tart számot, mint e kaszinó fehér, büszke épülete. Ebben a szerény földszintes házban van Constanta egyik legnagyobb érdekessége, az akvárium. Constanta akváriuma nem is olyan nagyon régóta, 1958 májusától üzemel. Ám a látogatók száma már is az ötmillió felé tart. Igen, mert itt az ember olyasmit lát, amit másutt hiába keres a Fekete-tenger partján. Constanta akváriumában három részleget találunk. Az elsőben a tengeri halak és egyéb tengeri élőlények kaptak helyet, a másodikban a Duna delta édesvízi halfáunáját helyezték el, a harmadikba pedig az egzotikus halak kerültek. Az elsőben különösen megragadták figyelmemet a vértes halak, köztük a „páncélbőrű“ Acipenser sturioa, a vígan úszkáló tengeri csikók, a tengeri skorpió, a tengeri hiéna, a különböző rákok, az crevettek, az aktiniák vagy a tengeri holló. Nagyon tetszett a tőrfarkú rája, mely a Fekete-tenger mélyén egy méteres nagyságúra is megnő. Súlya hat kilő is lehet. A parti sziklák aljában lapul meg, tőr alakú farkával súlyos sebeket ejt támadóján. Mindezt élni és mozogni láttuk a hatalmas víztartályok üvegfalán át. A legtöbb ilyen élőlényt eddig csak képeken vagy filmen láttam. A Duna-delta Románia egyik •3 ■x földrajzi érdekessége. Tengerbe ömlése előtt a Duna legyezőszerű ágakba terül szét. Most láthattam ennek az édesvizű deltának halfaunáját. Sok volt it is az ismeretlen hal. De találtam ismerősöket is, boldogult horgász koromból. Láttam ott harcsát, csukát, kárászt, pontyot és kecsegét. De például vértes halat (Acipenser ruthenus-Linné) bizony csak itt láttam először. Az egzotikus halak osztálya volt az akvárium legszínesebb részlege. A fiatalságot, különösen a gyerekeket, alig lehetett elvonszolni a sok aranyhal szikrázó tömegétől, amint a vízben csillogtak. Az akváriumban ma 129 speciest találhatunk, a tartályokban 30 tonnányi fi tengervíz. A legnagyobb tengervízi bazén Európában. Kár, hogy az akvárium prospektusában nincsen francia, német, orosz, esetleg cseh, szlovák vagy magyar rezümé is. Sokan keresik fel ezekből az országokból az akváriumot. Egy órát vett igénybe az akvárium gyors megtekintése, de ezt sohasem fogom elfelejteni. MÁRTONVÜLGYI LÄSZLÖ, Nyitra (Nitra) Az tgazi horgászt nem riasztja el egy júliusi nap, mert ki-' bírja a legrekkenőbb forróságot. Néhányszor a vízbe meríti magát, aztán jön egy kis hűsebb esti szellőcske, s felfrissül tőle az ember. Egy ilyen estén állított be hozzánk egyik régi jó horgászbarátom, Hajmássi Kálmán. Csendben helyet foglalt és nagyot szippantott cigarettájából, majd megszólalt. Na Lacikám, hogy állunk a halászattal és milyen volt az eredmény a múlt héten? — Hát mi is volna — válaszoltam kelletlenül Kálmán barátomnak — nagy a meleg és nem kap a hal. Semmiféle hal, pedig e héten majdnem minden este kint ülök a víz partján és lesem a zsákmányt, de eredménytelenül. Kálmán barátom erre előbb elmosolyodott, majd hangosan kacagott. Azután elgondolkozott, miközben a naptól és a széltől vörösre cserzett arcán vibráltak az izmok. Kitörölgette a jóízű nevetéstől könnybelábadt szemeit és atyailag kérdezte: akar halat fogni? — Milyen nagy lelkű ember maga — vágtam oda kissé epésen. Melyik halász nem akar halat fogni? Léhát hogyan és mikor? Minden napom foglalt. Különben haleleségem sincs. — Attól ne féljen — mondotta. Én már gondoskodtam is halszeletekről. Ladikot is kértem kölcsön és ha nincs ellene — nézett rám szemeivel huncutul kacsintva, — akkor hajnali három órakor indulhatunk is. Ilyen baráti kérésnek és KÉTSZERES SIKER ennyi csábításnak már én sem tudtam ellenállni. Kezet nyújtottam. Reggel Indulhatunk. Azzal búcsúztunk, hogy reggel jó korán kelünk és indulunk, nehogy elszalasszuk a' korareggeli kapást . Még aznap összecsomagoltam mindent, hogy reggel ezzel se teljen az idő. Á megbeszélt időben találkoztunk és indultunk. Utunk felét sötétben tettük meg. Igazán jól esett a friss reggeli levegőben bandukolni, miközben fütött az izgalom, hogy lesz-e szerencsénk. Hamarosan megérkeztünk a Vág—Duna partjára a híd alá, ahol a reggeli félhomályban sejtelmesen, lustán hömpölygőit a két kilométernyire lévő Nagy-Duna torkolata felé a Feketevíz. A parthoz kötött csónakok egyikéhez lépett Kálmán barátom és hallottam, amint eloldozza a láncot. Beszálltunk s ő gyors evezőcsapásokkal igyekezett a csónakot az úgynevezett varázshelyre irányítani. Én közben a horgomat már halszelettel „tüzelöállásba“ helyeztem. Nagy loccsanással dobta ki a ladikból a vasmacskául szolgáló 10 vagy 20 kilós követ. Amikor ő a lánc megkötésével volt elfoglalva, én szinte automatikusan vetettem be a hal' szelettel feltűzött horgomat és ezzel foglalkoztam, hogy a horgom nyelét valamilyen módon megrögzítsem a ladik oldalán. Ez egy kis mozgást igényelt, minek következtében a ladik kissé meg-meg billent. Ez idegesítette a barátomat és dühösen rámförmedt: — Mit mocorog annyit a csónakban! Fel akarja borítani? Vagy elűzni innen a halakat? Arra sem volt időm, hogy válaszoljak, mert észrevettem, hogy horognyelem vége nagyot vágott, ami minden kétséget kizárólag csakis kapás lehetett. Nem tévedtem. Bevágtam és mindjárt éreztem, hogy hal van a horgon, méghozzá valamilyen szebb példány. Hevesen, izgatottan tekertem jó öreg ROEN- omat, ami persze a ladikot még nagyobb mozgásba hozta, mire Kálmán barátom még dühösebben förmedt rám. —' Nem megmondottam, hogy ne mozogjoni így nem lesz semmiféle hal! — Mi az, hogy nem — feleltem neki szemtelenül. Belül majd megvesztem a nagy boldogságtól, hogy nekem jutott az első hal, méghozzá milyen. — Nem lesz — szemtelenkedtem tovább, mert már itt is van a horgomon! Barátom erre megfordult és hihetetlenül bámult rám, miközben a korareggeli napfény arcát vörösre festette. Csodálkozó szemekkel figyelt, mikor б is érzékelte, hogy a horgomat a hal ideoda ráncigálja, elkiáltotta magát. — A szentlábát neki, hiszen ez egy igazi kapás, egy valódi hal, méghozzá nem is akármilyen! Mivel látta, hogy halamat elég gyorsan vontattam a csónak felé, úgyhogy annak a körvonalai is látszottak, nem teketóriázott. Tudta, mi a teendője. Kezébe ragadta hatalmas merítőszákját és egyetlen energikus mozdulattal a hal alá merítette. A következő másodpercben már a ladik alján flckándozott egy süllő, lehetett vagy ötkilós. E művelet után barátom megtörölte az izgalomtól megizzadt homlokát és nevetve megjegyezte — minél butább a paraszt, annál nagyobb a krumplijai Ezt minden irigység nélkül monifta. Nem is vettük észre a nagy izgalomban, hogy a süllővel vívott küzdelmet a hídon éppen áthajtó autóbusz utasai Is figyelik. Megállították a buszt és gyönyörködtek a küzdelemben. valamint Kálmán barátom mesteri szákolásában. Nem bökte le a horogról a halat, hanem mesterien beszákolta. A kapitális süllő kiemeléséi az autóbusz utasai nagy ovációval, tapssal jogadták, illetve futalmazták. Így kétszeres volt a siker. HOLCZER LÁSZLÓ, Komárom (Komárno)
