Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-23 / 3. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1971. január 23. 8 A párt nagy ünnepére A Košice (Kassa) környéki falvakban ezekben a napokban nagy az igyekezet. A szövetkezetek vezetői, elnökei a CSKP megalakulása 50. évfordulójára készítik a felajánlásokat. A Buzicai (Buzita) Egységes Földművesszövetkezetben öt munkacsoport határozta el, hogy a tervezettnél 8700 literrel több tejet ad a közellátásnak. A marhahús beadását 15, a borjúhúsét 18 mázsával emelik. Felajánlásuk öszszege 77 640 korona. A növénytermesztésben két munkacsoport vállalta, hogy terven felül 164 mázsa gabonát, 25 mázsa őszi repcét, 100 mázsa cukorrépát, 940 mázsa takarmányt és 3150 mázsa silókukoricát termesztenek, összesen 107 840 korona értékben. A Hernádcsányi Egységes Földművesszövetkezét vezetősége is latolgatta, hogyan lehetne többet adni a köznek, hol vannak még tartalékok. Hosszas tanácskozás után elhatározták, hogy a CSKP megalakulása 50. évfordulóját 68 ezer korona értékű munkafelajánlással köszöntik. Ebből a növénytermesztésre 42 000 korona értékű, az állattenyésztésre 26 000 korona értékű munka jut. Kétszáz mázsával több gabonát termesztenek, mint amennyit terveztek. A cukorrépa hektárhozamát az eredeti 400 mázsáról 420 mázsára emelik, ami azt jelenti, hogy 300 mázsával több cukorrépát adhatnak el az államnak. Az állattenyésztésben nem tervezték a szárnyasok tenyésztését, de tervüket megváltoztatták, s így a közellátásnak 10 mázsa szárnyast adnak. A Sertéshúsból 10 mázsával többet adtak el. A géppark dolgozói elhatározták, hogy a gazdasági udvar és a géppark rendezésében, valamint a sürgős mezőgazdasági munkák alkalmából 600 órát dolgoznak le. A szövetkezet kőművesei felajánlották, hogy 400 órát áldoznak faluszépítésre. A Mokrancei Egységes Föidművesszövetkezet dolgozói 1971-ben a gabonaneműek termesztését 4420 mázsával emelik. Ezt úgy érik el, hogy a szántóföld vetésterületét 69 százalékkal bővítik. Az állattenyésztésben 50 mázsával emelik a sertéshús eladását. Felajánlásuk értéke 416 700 korona, ebből a növénytermesztésben 255 000, az állattenyésztésben pedig 161 700 korona. Szép, merész tervek, csak tartsuk is be és valósítsuk meg! Pazderák B. ŕ Évzáró A CSEMADOK hontfüzesgyarmati (Hontianská Vrbica) helyi szervezete a közelmúltban tartotta évzáró közgyűlését. A kultúrházban mintegy kilencvenen voltak kíváncsiak a szervezet idei tevékenységét mérlegelő, összegező beszámolóra. A megnyitó előtt az iskola tanulói és az óvodások kultúrműsorral szórakoztatták az egybegyűlteket. Az évzárót Taliga Gyula nyitotta meg, majd üdvözölte a jelenlevőket. A gyűlésen részt vett Varga János, a CSEMADOK KB titkára és Veress Vilmos, a CSEMADOK JB küldötte is. Ezután Laczkó Géza, a helyi szervezet elnöke a bélés külpolitikai helyzetről nyújtott áttekintést, majd ismertette a szervezet múlt évi tevékenységét. A hontfüzesgyarmatiak a múlt évben nagysikerű nótaestet, Petőfiestet, és a Matica slovenská val karöltve sikeres népdalestet rendeztek. A beszámolót építőjellegű vita követte. A gyűlésen értékes kötelezettségvállalás született, amellyel a CSEMADOK tagsága kifejezésre juttatta azt az elhatározását, hogy a szervezet, mint a Nemzeti Front ' tagja, továbbra is a CSKP celkltű- íj 5 zéseinek népszerűsítését és a párt- | határozatok megvalósításához való hozzájárulást tekinti egyik legfontosabb feladatának, bevonva e feladat teljesítésébe a szervezet minden egyes tagját. ■ V. V. Akit visszavárnak az ösvénvek... Jobbról a második Lőrinci János A fehér fátyolba öltözött mezők kitárják szépségüket... A hóval borított Duna menti • ösvényeket járva nyugalom, csend uralkodik mindenhol. Szemem eyőtt egy meg nem írott ütirajzkönyv tárul ki, amely a csodálatos természet és a sűrített történelem tartományának nevezi Csallóközt. Én nem akarom újra felfedezni ezt a tájat, megtették ezt már jóval előttem. Inkább az emlékezés raktárából ragadnék ki egy érdekes epizódot. Színhely a somorjai temető. Egy betonkeretes, rendezett sír mellett öreg nénike áll, s meghatódottan helyezi el az emlékezés és a kegyelet virágait. A síremléken ez a felirat olvasható: Lőrincz János, született 1876-ban. A síremlék gondolkozóba ejt. Vajon ' lehet-e kőbe vésett betűkkel felidézni egy nyugtalan szellemet, a természettel betelni soha nem tudó vágyat? Magányos ember volt szegény, aki már ifjú korában magába szívta az erdök-mezők illatát, hangulatát — emlékezik rá a „virágos néni“. Igazi vadász volt. Szívesen járta a Somorja környéki erdőket, de otthonos volt Csallóköz minden táján. Soha nem volt maradása, állandóan látogatták vadász ismerősei, s talán Csallóköz minden részében voltak ismerősei. A természetet mindennél jobban szerette. Az erdőt járva órákon keresztül gyönyörködött egy-egy színes gombában, a vízmeder fölé hajoló fűzben. Barátja volt á szél, amely a késő őszi leseken huncutul csiklandozta „dokányát“. Rajongott az állatokért, s ez majdnem életébe került. Az egyik vadászaton vadászkésével sietett kutyája segítségére, amely egyenlőtlen harcot vívott egy sebzett vadkannal. S ekkor érte arcát a lövés, melyet barátja a vadkannak szánt. E majdnem végzetes kaland nyomait élete végéig arcán viselte. A plasztikai műtét után egyik barátja megkérdezte tőle: „János, te minden állatot ennyire szeretsz?“ — Igen, de a kutyát különösen, mert az az embernél sokkal hűségesebb. Mint vérbeli vadász nagy sikereket ért el a madárpreparáciőkkal is. Az általa kitömött állatokat szinte még egyszer újjáélesztette. Remek példányait fennállásáig a somorjai múzeum őrizte, sok példányt adományozott szemléltetőeszközként az iskolának is. Harminc esztendeje halott. Talán még várják az övények, a fák, a lejtők, a lankák, mert nem tudják, hogy már nem jön közéjük. Várják hű társai, az állatok és a növények. Csiba László ÜJ KULTÜRHÄZ Gombospusztán, — mely Nagyida (Velká IdaJ körzeti község részét képezi, — a „Z“ akció keretében önsegéllyel felépült a 200 férőhelyes kultúrház. A lakosság az építkezésnél 15 ezer brigádórát dolgozott le. Ez az építmény az összközségi felajánlás keretében valósult meg pártunk megalakításának 50-ík t évfordulója tiszteletére. A gombosi lakosságnak így most lehetősége nyílik a hosszú téli estéket kultúráltan tölteni. (as) LESZ HOL FÜRÖDNI Komárovcen a „Z“ akció keretében önsegéllyel megkezdték a Tanorolf dűlőn egy víztároló medence építését. A medence, melyet fiatal jegenyeerdőcske övez, tűzbiztonsági célokat teljesít majd, de a nyári idényben fürdésre is használható lesz. Felépül itt egy % büfé és teke-, röp-, valamint kosárlabdapálya. Az építésbe, melynek értéke meghaladja az 1 millió 600 ezer koronát, a társadalmi szervezetek közül legjobban á helyi tűzoltóság kapcsolódott be. Minden előfeltételt megteremtett ahhoz, hogy a fürdőt még az év első felében átadják rendeltetésének. A helyi tűzoltó szervezet és a lakosság a példás kezdeményezésért elismerést és köszönetét érdemel. (Andreas) Negyed évszázad egy kisközség életében MÉRFÖLDES LÉPTEKKEL A FEJLŐDÉS ÜTJÄN Ha falvaink krónikáját lapozgatjuk, az utóbbi negyed évszázadban valóban forradalmi átalakulással találkozunk. Olyan fejlődéssel, amilyenre ezelőtt még nem volt példa. Nemcsak községeink arculata szépült meg, de megváltozott az emberek gondolkodásmódja, í élete is. Ezúttal Kiskeszivel (Maié Kosíhy) ismerkedünk, amely a Nagybörzsöny hegyvonulat árnyékában húzódik meg szerényen, az Ipoly innenső völgyében. Stúrovóval (Párkány) és a környező falvakkal autóbuszközlekedés köti öszsze, és ez biztosítja, hogy lemaradás nélkül élhesse napjaink sokrétű életét. A FELSZABADULÄS ELŐTT Kiskeszinek 630 lakosa volt. A frontvonal ezt a községet is érintette, sőt a harcok egy időre itt meg is torpantak. Amikor 1944 december végén szovjet ellenőrzés alá került a vidék, a hadseregparancsnokság kiürítette a falut, hogy megakadályozza a további fölösleges vérontást. A lakosok az Ipolyság környéki településeken találtak menedéket. Ennek dacára a háború 14 emberáldozatot követelt, az állatállomány csaknem teljesen kipusztult, s a lakóházak is tönkrementek. Kiskeszin a felszabadulás után a pártszervezet vezette a helyreállítási munkálatokat. A tulajdonképpeni kibontakozásra azonban csak 1948 után került sor. MEGALAKULT AZ ÁLLAMHATALOM HELYI SZERVE Egy ideig komiszár intézte a község lakosainak ügyes-bajos dolgait. E funkció eltörlése után megalakult az államirányítás helyi szerve, a hnb. Ez egy ideig székház nélkül működött, míg végül 1960-ban birtokába vette a volt finánckaszárnyát. Mindezen túl a polgárok, hacsak módjukban áll, elhagyják a falut. Az utóbbi 10 évben például 139-en telepedtek le másutt. Az öregekről és a munkaképtelenekről való gondoskodás rendszerünk emberbecsülését dicséri. Körülbelül 120 lakos kap a községben különféle járulékot (nyugdíjat). Ezek gyermekeiről sem feledkeznek meg, hisz a vakáció alatt éppúgy üdülhetnek, mint a munkaviszonyban levők fiai, lányai. Mindjárt leszögezhetjük, hogy az egészségügyi gondoskodás is megjavult a községben. Az orvosi felügyelet ma már általános az iskolákban is. MAGASABB SZINTEN A MEZŐGAZDASÁG A klérus-birtokot 1948-ban államosították. A gépek elterjedésével és a műtrágya használatával ugrásszerűen emelkedett a mezőgazdasági termények hozama. Gabonafélékből pl. már évek óta nem ritka a hektáronkénti 40 q termés. Más terménynél is megduplázódott a hozamátlag, pedig a foglalkoztatottság csak egyharmada az ezelőttinek. , A szövetkezet 1952-ben alakult, de 1954-ben szétesett. Újraalakítására 1959-ben került sor. A kezdeti nehézségek leküzdése után virágozni kezdett a közös gazdaság. Míg ezelőtt kukoricából 25 q termett csövesen hektáronként, most 65 mázsa az átlag. A közösben nagy gondot fordítottak az állatállomány összpontosítására. A szarvasmarhákat, növendékállatokat és anyasertéseket a célnak megfelelő istállókban helyezték el. Felépítettek egy dohányszárítót, kukoricaszárítókat, mázsaházat, juhaklot stb. Bevezették a gépi fejést, öntözőberendezést építettek. A közös a szakosítás szorgalmazásakor a szálkái szövetkezethez társult. MUNKAERŐMEGOSZLÁS, ÉPÍTKEZÉSEK, UTAK Kiskeszin a munkaerőmegoszlás a következő: a mezőgazdaságban körülbelül 150, a közlekedésben 20, az építkezéseknél megközelítőleg 50, a kereskedelemben 10 és egyéb munkahelyeken ugyancsak 10 lakos dolgozik. Ebben nem szerepelnek a csúcsmunkák idején kisegítő nyugdíjasok, háziasszonyok és serdülő fiatalok. Az elmúlt negyed évszázadban a faluban több mint 50 új lakóház épült. Számos még épülőfélben van, 22-őt felújítottak. Nem ritkaság a vízvezeték és fürdőszoba sem. Megváltozott a házak környéke is. Vaskerítés, virágoskert csaknem mindenütt látható. VÉGZETTSÉG ÉS KULTÚRA A felszabadulás előtt a községben mindössze öten végeztek középiskolát. Az utóbbi negyed évszázadban 22-en érettségiztek. Érettségi nélküli szakiskolával pedig 35-en rendelkeznek. A faluban „Z“ akcióban új kultúrház épült. Ebben kapott helyet a könyvtár is. Kiskeszin gyakoriak a különféle rendezvények, melyeket a népművelési intézet szervez. Ezenkívül fűző- és varrótanfolyamokat indítanak és polgári védelemmel kapcsolatos előadásokat tartanak. • • • Dióhéjban talán ennyit a kisközségről, amely mindennapi életével nem különbözik a többitől, még akkor sem, ha fekvésénél fogva hátrányosabb a helyzete. Tóth János Harcos kommunista volt Ez évben ünnepeljük Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának 50. évfordulóját. A félévszázados évforduló politikai életünk kimagasló eseményeinek sorozatába tartozik. Jelentőségét csak azok tudják teljességében átérezni, akik Kezdettől fogva részesei voltak azoknak a meg nem alkuvó harcoknak, amelyet a párt vívott az elnyomók, a kizsákmányolok ellen. A mai fiatalok már csak elbeszélésekből alkothatnak képet maguknak mindarról, ami az elmúlt évszázad első felében lepergett. „ Szalai János bácsi 1921-ben lett a párt tagja. Alig múlt 19 esztendős, amikor az első komoly feladattal bízták meg. Az ifjúmunkásokat kellett megszerveznie. A megbízatást, mely kitüntetésnek számított, sikerrel oldotta meg. A pártvezetőség korán felismerte benne a jó szervezőt, az öntudatos kommunistát, s ezért egyre gyakrabban bízott rá felelősségteljes feladatokat. János bácsi nincstelen földmunkás volt, így elsősorban sorstársai között fejtett ki agítációs tevékenységet. Váltig hangoztatta, hogy egyedül a kommunista párt segíthet helyzetükön, de ehhez összefogás szükséges. Érvekkel igyekezett bizonyítani állításának igazát. És nem eredménytelenül! 1929-ben a Vörös Szakszervezet tagjai sorába választják, így tevékenysége két vonalon, de ugyanazon célért folytatódott. Bátor kiállásáért a pártvezetőség egyre több feladatot bízott rá. Nappal dolgozott, éjszaka pedig röpiratokat terjesztett, plakátokat ragasztott. Bejárta a környékbeli falvakat, hogy egységre szólítsa a nincstelen munkásokat. Röpiratok terjesztése és plakátok ragasztása miatt 1932-ben letartóztatták és bebörtönözték. A kiszabott büntetés letöltése után még nagyobb lendülettel látott munkához. Ettől kezdve gyakoribbak lettek a zaklatások. Ha valami történt a községben vagy a környékbeli falvakban, már jöttek is érte. De előfordult olyan eset is, hogy helyette más idősebb kommunistát börtönöztek be, de egyszer sem történt meg, hogy elárulták volna egymást. Az országra nehezedő gazdasági válság a 30-as évek elején elsősorban a földmunkásokat sújtotta. Az elégedetlenség nőttön-nőtt a dolgozók körében. Steiner Gáborral együttműködve szervezték a csallóközi munkások ellenálló mozgalmát. Ezerkilencszázharminchétben a nagyiéli birtokon is sztrájkba léptek a munkások, akik ellen kivonultatták a karhatalmat. A munkások sztrájkját leverték, Szalai János bácsit pedig elbocsátották. Ezután több helyen dolgozott, de csak rövid ideig, mert kommunista agitációjáért nem tűrték meg. A Horthy-rendszer alatt csak fokozódott a zaklatás, majd 1943-ban a frontra küldték. A fölszabadulás után haza tért. Előbb a Calovói Állami Gazdaságban, majd 1965 augusztusáig a nagyiéli gazdaságban dolgozott mint növénytermesztési technikus. Ebben a beosztásban hét esztendőt töltött, majd 61 éves korában nyugalomba vonult. Ahhoz, hogy teljes legyen a kép, szükségesnek tartom megemlíteni, hogy Szalai János bácsi 1956-tól tagja volt a Szlovák Szakszervezeti Tanácsnak, valamint a Szakszervezetek Központi Tanácsának is. Politikai munkásságáért 1962- ben méltó elismerésben részesült. Munkaérdemrendet kapott. János bácsi élete tele volt buktatókkal, de nem adta meg magát. Megtanult harcolni és elérte a kitűzött célt. Büszkén tekint vissza a megtett útra, mert életműve valóság lett. Amikor majd a CSKP megalakulásának 50. évfordulóját ünnepeljük, rá is gondolunk és a többi veterán kommunistára, akik nehéz harcok árán teremtették meg számunkra a szebb és boldogabb jövőt. Andriskin József MEGEMLÉKEZÉS December 18-án Tešedikovon (Pered) a jnb kulturális osztálya, a falu vezetői és lakosai megemlékeztek a mezőgazdaság egyik úttörője, Tessedik Sámuel halálának 15Я évfordulójáról. A helyi iskola épületén leleplezték a kétnyelvű márványtúblát, melynek szövege kifejezi a falu tiszteletét, szeretetét a nagy tudóssal szemben. Az ünnepi beszédet a helyi Matica slovenská és a CSEMADOK elnökei mondották. (Ján Zaťko és Majba József ki egyben az efsz elnöke is.) Este a kultúrházban ünnepi akadémiát rendeztek. Az előadás utáni kultúrműsorban fellépett a szarvasi — almi a tudós működött — kultúrszervezet csoportja is. Szarvas és Tešedikovo barátsága ezzel elmélyül. Szarka Árpád, Šaľa ÜNNEPÉLYES MEGEMLÉKEZÉS A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) tanonciskola tanulói a CSKP megalakulásának 50. évfordulója alkalmából ünnepi műsor keretén belül megemlékeztek a párt 50 éves harcáról. A megnyitót Cservenka János tanító elvtárs mondotta. A műsorban sikeresen szerepeltek: Bodó Katalin, Kuklis László, Sárközy Béla, a szavalókórus és a „Napsugár fiai“ című együttes. A tanulók meghívták Bugár Feri bácsit, az ekecsi efsz nyugdíjasát, vöröskatonát, aki beszámolójában felelevenítette az el- | ső magyar munkásállam harcát a £ szabadságért. Lipcsey Gyuláné * >
