Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-04-10 / 14. szám

\

Az újtípusú, barnatojású

GOLDEN COMET

autoszex tojótyúkról

A HUBBARD cég igyekezete a jelek szerint sikerrel járt, mert a tenyésztők rendelkezésére bocsátotta a kiváló tulajdonságokkal rendelkező Golden Comet autoszex tojótfpust. Többek között előnye az is, hogy a naposcsibék színük alapján nemek szerint különválogathatók.

A naposcsibéket a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetsége járási bizottságainak kérése alapján a központi bizottság szerezte be. Mi vei e tojótípusről ezidőszerint még'nincsenek közelebbi információink és gyakorlati tapasztalataink, hasznosnak ígérkezik az említett cég adatainak közlése, amelyeket a szülőpárok 1969-ben történt behozatalakor bocsátottak rendelkezésre.

A NEVELŐTÉR ELŐKÉSZÍTÉSE

a) A naposcsibék alá puhafa fűrészport, vagy tiszta, száraz, lehetőleg folyami homokot, valamint újságpapírt terítünk, amit az első napokban gyakrabban cserélünk. A fűrészpor rétege az időnkénti fellazítástól függően 10—20 cm lehet.

b) A csibéket a nevelőhelyiségben 2 m átmérőjű, kör alakú területen kartonpapírral kerítjük körül. A karton magassága 50 cm.

c) A kört a csirkék növekedésével párhuzamosan bővítjük, de gondoskodunk az egyenletes hő- és levegőellátásról. Egy csirkére 2 cm hosszúságú itatóvályúval számolunk. A vályúkat egymáshoz közel helyezzük el és naponta tisztítjuk.

d) Az első napon lefektetett kartonpapírról etethetünk, később vályúkat használunk, csibénként 6 cm vályúhosszal számolva.

48 ÜRÄVAL Л CSIRKÉK ÉRKEZÉSE ELŐTT

megkezdjük a helyiség fűtését. A fűtőtest alatti hőmérséklet 34—37 °C, a teremhőmérséklet pedig 20 °C.

AZ ELSŐ ÖT HÉTEN

Hőmérséklet műanya alatt

1. héten 34 °C

2.

héten

32 ”C

18 'C

3.

héten

30 °C

17 *C

4.

héten

28 °C

17 *C

5.

héten

25 °C

17 °C

Figyelni kell a hőmérőt, de legjobb jelző a csirkék viselkedése. Túlságos melegben a csibék eltávolodnak a hőforrástól, ellenkező esetben összebújnak és csipkedik egymást.

VILÁGÍTÁS

Hogy a csirkék rászokjanak az evésre és ivásra, az első két héten napi 20 őrás világítás szükséges. Csibesűrűség négyzetméterenként 10 db.

TAKARMÁNYSZÜKSÉGLET és TESTSÜLY

Az első vagy a második héttől kezdődően hetente 3—4 gramm finomra őrölt gritet ete tünk, az emésztés elősegítése végett.

A takarmányozásról sémaszerűen elmondhatjuk, hogy a nyolcadik hétig a napi darabonkénti tápszükséglet 63,5 gramm. A nyolcadik héttől a tojásrakás idejéig ezt az adagot tizenötnaponként 4,5 grammal emeljük. A tojótyúkok teljes takarmányozására a huszadik hetet követően térünk át.

A súlygyarapodásról egyszerűsített formában azt állíthatjuk, hogy a nyolchetes szárnyas élősúlya 800 gramm, a tizenötödik hétig minden héten 100 grammal gyarapodik a súlya, míg a tizenötödik és a huszonkettedik hét közötti időben heti súlygyarapodása 50 gramm.

Évi átlagos tojáshozama 240 darab. A tojáshozam a 28—40 közötti hetekben átlag 80 százalékos, ezen belül a 30—32 közötti hetekben 80 % fölötti. A 40. hetet követően a tojáshozam hetente 0,6 °/o-al csökken. A tojások átlagsúlya 60—62 gramm, a tojáshéj színe barnás.

Természetesen a gyakorlat mutatja majd meg, hogy körülményeink között milyen eredményeket érünk el az új tojótípussal, jövőre olvasóink, akik ezt a típust tartották, beszámolhatnak saját tapasztalataikról.

MAŠURA EMMA

a helyiségben 20 °C

A háztáji tvúktarták gondjai

Évzáró

közgyűlésen

Az SZKSZ aajógömöri (Gemer) helyi »tervezete még esak nagyon rövid múltra tekint vissza, ugyanit 1987 nyarán alakult, amikor Ivarg •Ívtárs útmutatása alapján Klinko Károly és Kovács István megalapították a helyi szervezetet.

Az elmúlt év munkájáról • nemrég megtartott évzáró taggyűlés előtt Tóth Arpád elvtárs számolt be, aki már két éve tölti be a titkári tisztségeL Tegyük hozzá mindjárt: méltán élvezi a tagság bizalmát.

Az alapító 15 tagról ma már negyven fölé ugrott a taglétszám. Főképpen baromfit, juhot és galambot tenyésztenek.

Elismerően nyilatkozott a beszámoló azokról a tagokról, akik többezer tojást, sok-sok kilogramm gyapjút adtak át a közellátásnak. Külön kell szólnunk a galambászokról is, akik sikerrel szerepelnek a különféle versenyeken.

A vitában közel húszán szólaltak fel. Egyértelműen kifejezték köszönetüket, elismerésüket. A vezetőség többségét újraválasztották. Elnökké Szűke Istvánt, titkárrá Tóth Árpádot, pénztárnokká Nagy Zoltánt választották. Az ellenőrző bizottságba Klinko Károly, Szabő István és Lőska jános került. „

A tagság fő gondjai a kővetkezők:

1. Nincs biztosítva a juhlegelő! Pedig már több mint száz db értékes állat Várja évente a tavaszt, hogy E a zöld fűre mehessen.

ф 2. Itt a tavasz, elfogyott a baromfitakarmány, s csak a nyári hónapokra ígérik a szokásos adagot.

f 3. A községben nincsen megoldva a liba-legelő kérdése sem. Az efsz ugyan felajánlott egy területet — de az őrzés problémáját nem sikerült rendezni, nem vállalja senki a libapásztorságot. (Bezzeg valamikor tíz vállalkozó is lett volna!) '

A vezetőség határozatba foglalta a tagság gondjátbaját, és ígéretet tett arra, hogy ezeket a sürgős problémákat kellő igyekezettel meg fogja oldani.

Az évzáró közgyűlés után a tagság élénk eszmecserét folytatott. Elmondták egymásnak tapasztalataikat, eredményeiket és balsikereiket is. Kölcsönösen ígéretet tettek egymás segítésére és a termelés növelésére.

Kovács István, Sejőgömör (Gemer)

Számos egyszerű dolog mellett elmegyünk, észre sem vesszük, pedig ha tüzetesen szemügyre vennénk rájönnénk, ihogy a látszólag semmitmondó lényben is olykor mennyi kiaknázható lehetőség rejlik.

Itt vannak például a házunk táján tartott tyúkok. Az egyes udvarokban — kevés kivétellel — megközelítően tíz-húsz darab különféle fajtához tartozó tyúkot, mondhatnánk kollekciót láthatunk. Van itt minden, csak tojás kevés, viszont a takarmányfogyasztás hihetetlenül nagy.

Számoljunk csak tíz tyúkkal udvaronként és mindegyiknél napi 3 dkg-os takarmánypazarlással. Ez napi 30 dkg és éví

109,5 kg takarmánypazarlással egyenlő. Egy faluban van mondjuk 1500 háztáji tyúk, egy járásban pedig kb. hatvanezer, ami napi 18 q vagy évi 6570 q takarmánypazarlást Jelent. Vajon hol a hiba? Vizsgálja meg mindenki alaposan tyúkállományát fajta szempontjából. Sokan rájönnek, hogy nehéz hústyűkot tartanak tojóként, intenzív tojótípusü fajtát háztájiként, azután pedig különféle nehezen minősíthető fajtakeveréket. Még csak hagyján lenne, ha tiszta vérvonalú fajtákat kereszteznének, de ha hibridet valamelyik fajtával, vagy hibridet hibriddel kereszteznek, véletlenül sem lehet termékeny az utód, nem beszélve az elhullásról. Nyugodtan elfogadhatjuk tehát azt az állítást, hogy a héromdekás napi takarmányveszteség a fajta megválasztásából adódik. A pazarlást fokozza még, ha öreg tyúkokat tartunk.

Legfontosabb feladatunk, hogy először is ne tartsunk tojóként nagytestű húshasznosítású fajtákat, mert sok takarmány kell életfenntartásukhoz, viszont keveset tojnak. Udvarba nem felelnek meg a kistestű intenzív tojó típusok sem, mert kényesek és fázékonyak, ezen

felül igényesek a takarmányra. Háztájinak a kettős hasznosítású tojó- és hústípusú tyúk a legmegfelelőbb. Sajnos én a hibát éppen abban látom, hogy fajtafenntartó nemesítésben a régi megfelelő fajtákkal (rode island, fehér plimut, shever) nem foglalkozunk, mert a nagyüzemi tenyésztésnek más kell, így a háztáji magára maradt. Éppen ezért nehéz bármit is ajánlani.

Háztájiként is jó a kevés helyre eljutott Szex-sal-link tojó hibrid és ajánlható a barna DeKalb típus is.

Csak nagyvonalakban ismertettem, hogy milyen problémával küzdenek a tyűktartás terén falusi asszonyaink, mert legtöbb helyen övéké a tyüktartás gondja. Érdemes lenne bővebben foglalkozni ezzel a problémával, mivel az írásom elején említett számokban sok igazság van.

Gáspár Imre mérnök,

Nagyabony (Veiké Blahovo)

HONOSÍTHATÓ A BIVALYHAL

» * • »'« «4*4 »>«444 4 4 4 4 4 4 4 4 ♦ ♦ 4 4 ♦ 4 4 ♦ * 4 И 4 « ♦ 4 4 ♦ ♦ * 4 4 4 * * » ♦> ♦ 4 4 4 M »♦»♦ 4 4 4 4 ♦»♦ »> 4 4 4 4 4 4 4 » 4

V.444WA4444%44V4%%V44VA%V4V»V4V4V.\V4\nV;\V4V4nW*n#íV4V4V.V4*4V4V4*.V4^.*4*4*íVt

Igazi augusztusi nap volt..

" Rettentő kánikula. Egy] cseppnyi szelecske sem lengedezett, a mozdulatlan forróság felett. Az ilyen meleget csak az edzett horgászok bírják ki.

Az éjjeli műszak befejezése után úgy döntöttem, hogy horgászni megyek. Jól jön egy kis halhús a konyhára. Akkoriban ugyanis igen gyengén álltunk húsfélékben — 1944-et írtunk. Az élelmiszernek nagy volt az értéke, a pénzért pedig aligalig lehetett valamit kapni. Az üzletekben áru nem volt, falun pedig csak áruért lehetett élelmiszert cserélni. Általánosan elismert fizetési eszköz csak a jó fehérnemű vagy a jó állapotban levő öltöny volt.

(is a kapások egymás után. Négy, őt, hat, nyolc, tíz. Már éppen a tizenegyediknél tartottam, amikor tompa morajra lettem figyelmes. Rögtön felismertem a nagyobb „falkában“ érkező harci repülőrajok sajátságos motorzúgását, amely valahogy a templomi orgonák moraját juttatta eszembe.

Felnéztem az égboltra. A messzeségből harci repülőgépek zaja közeledett gyors tempóban. Viszonylag elég alacsonyan szálltak. Eleinte katonás rendben repültek, később mint a madarak szétszóródtak a ragyogó égboltozat alatt. Lentről nézve fényes testükkel azt a látszatot keltették, mint egy békés, nagy madárcsoport. A

nem, mert Ilyen élményben még sem azelőtt, sem azóta nem volt részem. Igaz, semmi különös nem történt. Csak a levegőben abszolút biztonságban haladó bombázógépeket egy nagyobbszámú német vadászgépcsoport támadta meg, és éppen az én fejem felett, a világ legnyugodtabbnak tűnő helyén hatalmas légiharc bontakozott ki.

A gépek egymásnak estek. Vadul tépték, marták egymást a modern kor legújabb fegyvereivel. Olyan szokatlan eseményre is sor került, hogy a felülről védekező gépek egészen a fák koronájáig nyomták le támadóikat és ott végeztek velük.

Elindultam tehát kopott kerékpáromon a Lohóti holtág felé. Menet közben megálltam a keszegfalusi (Kameničná) szivattyútelepnél, hogy a csukázáshoz szükséges vörösszárnyú kiskeszegeket összefogdossam. Szerencsére az eléggé nagy halaskannám egykettőre megtelt ezüstszínű vörösszárnyú kis keszegekkel. Ez jó jel gondoltam magamban, ez a feltétele a sikeres csukázásnak. Most már csak az a fontos, hogy a csukák is jól harapjanak.

Nagyot horgászom, alszom egyet, majd hazamegyek a soksok csukával. Nagy öröme lesz az asszonynak — gondoltam.

De nem így történt, mert még az annyira áhított csukázóhelyre sem érkeztem, amikor a távolból felhangzott a légvédelmi szirénák üvöltése. A vésztjósló búgás Komárom, Füzitő és Győr irányából hangzott. A közeli Keszegfaluban pedig félreverték a harangokat.

Vízmérgezés után ilyen a folyópart.

Voltak jelenetek, amikor a telitalálatot kapott lángoló vadászgép darabokban zuhant alá a mélybe. Egyik szárnya jobbra, a másik balra kalimpálva hullott lefelé. Volt olyan gép is, amelyből sikerült a pilótának kiugornia. A legtöbb zuhanó gép felett azonban nem láttam kinyílni az ejtőernyőt.

Mindössze 20—30 percig tarthatott a kegyetlen harc. Az ellenfelek nem ismertek könyörületet. Megbűvölten figyeltem a harcot, miközben tizenhárom vadászgép zuhant le. A megriasztott gépekből csak úgy találomra ledobált bombák nagy zúgás és sistergés közepette hulltak le és fúródtak a földbe. Robbanás jobbra, dörrenés balra, de szerencsémre semmi bajom sem történt. Csak egy nagy élménnyel, tapasztalattal lettem gazdagabb.

Utána mintegy varázsszóra minden elcsendesedett. Csodálatos nyugalom vett körül. Csak a távolodó gépek egyre halkuló moraja hallatszott, majd :z is elhallgatott.

Ahogy hazaérkeztem gazdag ísákmányommal, mindenütt ar•ól tárgyaltak nagy izgalomnál az emberek, hogy milyen ;zörnyű légiharc zajlott le Keizegfalva és Gúta (Kollárovó) határában. Nekem is újságolták, de nem árultam el, hogy én is ott voltam és mit éltem át, mert csak a sok szép csukára gondoltam, ami a szákomban lapult és arra,' hogy milyen finom falatok lesznek belőlük.

Eleinte nem sokat törődtem a hangokkal, hiszen akkortájt mindennapi megszokott dolog volt ez. Ogy véltem messze vannak Innen a repülők és én elrejtőzve az ősi füzesek dzsungeljében teljes biztonságban vagyok.

Végre megérkeztem megszokott rejtekhelyemre, s bevetettem a csukázóimat. Szép nagy csukák tanyáztak akkoriban a Vág holt ágában, s az ember soha nem tudhatja, milyen vendég akad a horgára, jöttek

(A szerző felvétele)

gépek nyugodtan repültek számomra ismeretlen céljuk felé. így hát nem Is nagyon izgatott a dolog és tovább horgásztam. Már tizenhét csuka fickándozott a szákomban, amikor arra lettem figyelmes, hogy a példás rendben repülő gépek egyik csoportja össze-vissza kezdett keringeni a levegőben.

Abbahagytam a horgászást és figyelni kezdtem a kezdődő színjátékot. Annak kell nevez-A mai horgászokat már nem éri ilyesféle meglepetés. Ma már béke van, de hal annál kevesebb. Nyugodtan horgászhatnak, de nyugtalanul mennek haza. A szákjuk, a hátizsákjuk az legtöbbször üres. Miért? Mert gyáraink irányítói nem gondolnak a jövőre. Szemrebbenés nélkül engedik folyóink vizébe a mérgező anyagokat, s ezzel milliószámra teszik tőnkre halállományunkat.

Holczer László,

Komárom (Komárno)

A Rübovriibol 70 4. számában honosításra megfelelőnek minősíti a Vinogradov és Erohina az Észak- Amerikában honos (família Catostamidae) bivalyhalat (buffalo hal, Ictiobius ciprinellus, Val.). Kanadától Mexikóig található. Legmegfelelőbb, a víz tisztaságával szemben legkevésbé igényes ez a hal, míg a kisszájú, ill. fekete bivalyhal igényesebb, de nem is olyan gyakori. A bivalyhalak valamivel liőigényesebbek a pontynál, délen negyednyaras korákban ívnak, jellegzetességük az állandó csoportosulás, így szabad vízből (max. 45 kg-ot is elérhet) könynyen kifoghatok. Az USA- ban tavakban és rizsföldeken tenyésztik. Békés, zooplanktont stb. fogyasztó halak. (Cikkírók a SZU déli vidékére tartják megfelelőnek.)

A KASPI-TENGERBEN IS ÉL EGY LAZACFAJTA

(Stenodus lecishtys Giildenslädti), az annyira és joggal dicsért „bjéloribica“. Mint minden lazacféleség, ez is tengerbe ömlő folyókba megy ívni, és ez a duzzasztók miatt alig lehetséges. Amúgy is csökkenő állománya rohamosan apad, ezért Volgograd közelében mesterségesen szaporítják, majd egy másik tógazdaság hidegvizes tavában fölnevelik az ivadékot, végül a Volgába, illetve a Káspi-íengerbe helyezik ki. Az anyahalakat az ívás előtt 8 hónapon ét hűtött vízben tárolják. 1965-ben két és fél millió lárvát produkáltak, míg 1989-ben hétmilliót.

(Az APN közlése alapján.)

VILLAMOSBAN LAKÓ HALAK?

A Time érdekes hírt közöl. E szerint a japánok a legkülönfélébb tárgyakat süllyesztik a tengerparti lagúnákból képzett halfarmok vizébe. Csak néhányat említőnk e tárgyak közül: beton- és fémcsöveket, hídroncsokat, kiselejtezett városi autóbuszokat és villamosokat. Mindez annak érdekében történik, hogy az oda betelepítet halak megfelelő búvóhelyet, otthont találjanak, ahol biztonságban érezhetik magukat és nyugedtrn szaporodhatnak.