Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-04-10 / 14. szám

ä napokban egy tudo­­mányos cikk került a kezembe a fenti cím­mel ... Gondolkozóba ej­tett ... Milyen kár, hogy nem a gyermekek nyelvén írták? Akkor odaadhattam volna elolvasni a galambo­kat, gerlicéket, foglyokat és mindenféle hasznos mada­rakat lövöldöző, tanulást hanyagoló gyermekeknek, akiket már csendőrkézzel fenyegetnek a vadászok .,. Ha nekik lehet lövöldözni, nekünk is, — döntött a zsenge orvvadász-had ku­paktanácsa .... Erről a magam gyermek­kora jutott az eszembe. Kö­zülünk is sokan bántalmaz­ták a madarakat. Leütötték bottal, lelőtték parittyával. Madárfészkeket fosztogat­tak. Az éhező gyerekek megitták a madártojásokat, a fiókákat kalitkába zárták, eladták. Kereskedtek velük. Hány pásztorgyereknek ma­dártojás volt a reggelije, vacsorája. Ebédre jutott egy kevés lötty, vagy tej. Tej, amit lopva kifejtek a delelő tehenektől. Nekünk volt te­henünk, de a pásztorgye­rekeket mégsem árultam el. Megértettem őket. A párt­jukra álltam, mert szükség­ből tették. jómagam nem bántottam a madarakat, madárfészke­ket, de kutattam utánuk, megfigyeltem életmódjukat. Hogy ebből a szempontból miért voltam jobb, mint más gyerek, szüleimnek az érde­me. Édesanyám mesélt ne­kem az állatok nyelvén tü­dő juhászról... És meséje nyomán már nem néztem ökörnek az ökröt, hanem értelmes, okos lénynek. Mennyit csodálkoztam azon, hogy a kis boci bőgősére csak tulajdon anyja vála­szolt. Egyszer aztán édesapám rajtakapott, hogy én is bő­gök, bégetek az állatok­kal ... Gyermekem a te bő­gősed csak anyád értené meg. Mikor még beszélni nem tudtál, akkor is ő ér­tette meg, hogy mit akarsz. Éhes vagy-e, vagy pisls. Akkor nagyon elszégyel­lem magam, hogy még min­dig bőgősekkel lopom az időt, ahelyett, hogy dolgoz­tam volna, amit apám ki­szabott rám. Telt, múlt az idő, de az állatok beszédé­nek megértésére keletke­zett vágyam soha nem mú­lott el. Már szüleimnek sokat se­gítő iskolás gyermek vol­tam, amikor Altman úr ré­vén újra felvetődött az a kérdés, hogy beszélnek-e az állatok. Altman úr felesége tanított, és számtanórán, vagy magyar órán ebédet főzött, mert a férj, a híres vadász ilyenkor tökéletesen helyettesítette. Nem a tan­terv szerint, hisz akkor ilyen aligha volt, hanem a maga módja szerint. Meg­tanított számtanórán a ka­matszámításra, mert az el­adósodott, kiuzsorázott pa­rasztembernek erre volt a legnagyobb szüksége. Alt­man úr cseh volt és úgy beszélt magyarul, hogy a nevetést alig bírtuk vissza­tartani ... Csak nevessetek gyerekek — bíztatott ben­nünket. A nevetés kincset ér. Hány öreg és beteg sze­retne még nevetni, de már nem tud. Erre elszégyeltük magunkat és nem nevet­tünk. Ha már nem nevettek, folytatta az órát, akkor megtanítlak benneteket az állatok nyelvén beszélni... És elkezdett füttyentgetni, mekegni, ."Sakogni, kurjo­­gatnl, sírni. Ügy tudott sír­ni, mint a kisnyúl, meg az őzsuta, mikor csapdába ke­rül és az anyját hívja. De ezt a sírást nem csak az érti meg akinek szól, ha­nem a róka is. És a jó va­dász ily módon becserké­szett vad közül nyúlat so­hase lő, hanem mindig ra­gadozót. Aztán orgonafa le­velével énekes madarak hangján trillázott. Vadász­sípokkal utánozta a szalon­kát, vércsét, keselyüt. Ba­goly módra huhogott. Ügy tudott brekegni, mint a kecskebéka szokott a re­kettye bokor tövén. De nemcsak magyarórán mutatta be tudását a másod tanító, hanem a természet­ben is. Vadászni mentünk, hogy milyen órák rovására, az akkor még nem érdekelt, ezért -most sem tudom. De azt soha sem feledem el, hogy minden fajta vadat megtévesztett csalogató hangjával. De nem használ­ta ki tudományát a vad ir­tására, mint most sok fiatal orvvadászunk. Legszíveseb­ben a rókákat, kóbor macs­kákat, kutyákat lövöldözte. Néha lőtt nyulat, mert ab­ból akkor még sok volt. De legszívesebben az állatokkal beszélgetett. A jó példa is ragadós, nemcsak a rossz; különösen, ha tanítójától látja a gyermek. Megint hozzákezdtem bőgni, tehén­­módra, az Istállóban. Már nem féltem, hogy szüleim rajtakapnak, mert az egész osztály fütyült, bőgött lé­tező és nem létező állathan­gon. Apám látta, hogy hiá­ba az intő szó. Inkább bő­gök, mint dolgozok, ezért kihívott a kertbe és ő is bemutatta tudományát az állatok beszédével kapcso­latban. Gyönyörű szép füty­­tyével becsapta a sárgari­gót. Harmadik szomszédból, a Horváték kertjéből a mi diófánkra szállt a tojórigó. És elkezdett kuvikkolni, mint a bagoly. Apám ma­gyarázta meg, hogy a nős­tény ilyen hangokat hallat. Ezt tanultam meg hama­rább. Ezt a fütyülést már nem apámtól tanultam, ha­nem a legnagyobb mester­től, magától a sárgarigótól. Azután hol az egyik rigót, hol a másikat, később mindkettőt kertünkbe csá­bítottam a szomszédok kert­jéből. Elhagytam a bőgőst, rigóhangra szakosítottam magam. Mikor Feri, a kis pásztor­gyerek a Hajdúék nagy diófájára felmászott és ki­fosztotta a rigófészket, mindkét madár vészjeleket hallatott. A tojó rigó kivik­­kelt, a „hím“ fütyült, de nem olyan hosszan mint szokott. És nem beszélgető, nőtás dallammal, hanem ijedten. A hím a háromtagú megszokott trillája helyett (Sárgarigó, fütyül a rigói csak két tagot mondott. Sárga rigó ... Amit én úgy értettem... Vigyáz rigó. A tojó kivikjét visziknek ér­tettem ... Mindkét vészfelet ügyesen betanultam. És ezek hangképzésével bárhonnan elriasztottam a rigókat. Még a fészkükből is felszálltak. És ők is leadták a vészje­leket. Más, távolabbi rigók­nak ... De csak egymás hí­vásáról és veszélyről be­szélnének az állatok?... A tudományos cikk sze­rint Tyih, szovjet kutató a galléros páviánok 17-féle hangját különböztette meg, amelyek mindegyike más jelentésű. A többi között megállapította, hogy külön hangjuk van a hívásra, a találkozásra, a panaszra, az engedelmességre, az aggo­dalomra. A csimpánznál 36 ilyen hangot észleltek. Még csodálatosabbak a „beszélő papagályok, varjak, szarkák, seregélyek. Ha ezek emberi beszédet Is képesek elsajá­títani, nyilvánvaló, hogy még változatosabban be­szélnek „anyanyelvükön“.., Hogy csakugyan így van-e, vagy mindez csupán téves látszat?... A döntést azok­ra a stüszl fiatalokra bízom, akik lövöldözéseikkel sok bosszúságot okoznak a ter­mészetben. Nem kívánom, hogy engem követve bőgje­nek. vagy rigófüttyel mond­janak valami érdekeset. Eh­hez hosszú idő és sok tü­relem kell. De kövessék a kutatókat, akik magnetofon­nal fogják fel az állatok „beszédét“ és annak segít­ségével szólnak az állatok­hoz, amikor a hangokat más helyen visszajátsszák. Az állatok világát a han­gok gazdagsága jellemzi. A legerősebb hangja a kroko­dilnak van. Bömbölése még a vadász szívét is megresz­­ketteti. A víziló hangja szin­tén erős. Talán még az oroszlánétól is erősebb. Utá­­nozása szinte lehetetlen. De nem azért, hogy messze kellene menni. Hisz állat­kertben is találkozhatunk vele. Itt is jó szolgálatot te­het a magnetofon. A gyen­gébb szívűek azonban in­kább madárfüttyöket vegye­nek szalagra és lassítsák le a gépet visszajátszáskor, s meglepő dallamokat hal­lanak majd. A tudósok világszerte egy­re nagyobb érdeklődéssel foglalkoznak az állatok hangjellemzéseinek tanul­mányozásával. Ezt az új kutatást területet bioakuszti­­kának nevezik. Feladata, hogy megvizsgálja az álla­tok hangjának felépítését és fizikai tulajdonságait, akár hangképző apparátus segít­ségével, akár mechaniku­san. A francia mezőgazdasági kutatóintézetben a sáskákat riasztották el mikrofonok segítségével, a sáskák vészt­­jelző hangjaival. De azért nem olyan egyszerű ez a tudomány, mint amilyennek látszik. Amerikai kutatók megállapították, hogy nem­csak nyelvük sokféle, de a „tájszólásuk“ is. Varjaknál csupán Amerika területén háromféle tájszólást vettek fel a magnetofonra. Három­féle riasztó károgást külön­böztettek meg, amelyektől felcserélve nem ijedtek meg a varjak. Szerintem akár egy egész estét betöltő műsort is le­hetne rendezni az állatok beszédéből, énekéből mag­netofon segítséfével. És ha ezt a kis orvvdászok készí­tenék az Igazi vadászok megvendégelésére, nagy for­dulatra kerülne sor. A bé­kére. Megbarátkozásra. Csurilla József BESZÉLNEK-E AZ ÁLLATOK? A kisállattenyésztők sikerei Hat évvel ezelőtt alakult meg, jobban mondva önállósult, • Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének komáromi 3-as számú szervezete. A hat esztendő alatt elért sikerek maguk helyett beszélnek. A hatodik évzáró taggyűlést a második lakótelepi Szakszervezetek Házában tartották. Az itt lezajlott tanácskozás igazolta, hogy jó szervezéssel eredményes mun kát lehet kifejteni. Az évzáró közgyűlés résztvevőit Rapos Gyula, a szervezet titkára tájékoztatta az elmúlt esztendő eseményeiről. Beszá mólójából kiderült, hogy a szervezetnek jelenleg 109 tagja van Örömmel hallottuk,"hogy a tenyésztők többsége helyesen fogja fel a kiváló tenyészállattartás jelentőségét és az abból adódó kötelességeket. Ez abból is látható, hogy a tenyésztők a kitűzött feladatokat nemcsak teljesítették, hanem túl Is szárnyalták. A baromfitenyésztők a közellátás céljára több mint 54 ezer darab tojást adtak el, és ezáltal eladási kötelezettségüket 278 százalékra teljesítették. Az eladott nyúlbőrök száma 1051 darab volt. Tekintettel arra, hogy a nyúlbőr nélkülözhetetlen nyersanyaga szőrme­­feldolgozó üzemeinknek, ezért nyilatkozataik szerint a tagok a jövőben is nagy figyelmet fordítanak a nyúlbőrök eladására A nyúlbőrön kívül négyszáz kg nyúlhúst adtak el közellátási célokra. A birkagyapjú ugyancsak fontos nyersanyag. Ebből száz­hetvennyolc kg-ot szolgáltattak be. A kötelező eladást 273 százalékra teljesítették. Az elmúlt évben 308 nyulat tetováltak, ami azt jelenti, hogy ismét növekedett a tenyészállomány száma. Növekedő irány­zatot mutat a szakszerűen nevelt galambok és a baromfi szá­ma is. Ezt az a tény Is bizonyítja, hogy a szervezet tagjai az elmúlt évben 2130 darab jelző-gyűrűt vettek át. Ügy vélem helyes lesz néhány szóval megemlíteni a kiállí­tásokat is. A helyi szervezet megalakulásának ötödik évfor­dulója alkalmából rendezett kiállításon kívül további kiállítá­sokon is részt vettek állataikkal a helyi szervezet tagjai. Töb­bek között a komáromi járási mezőgazdasági kiállításon, ahol több arany-, ezüst- és bronz plakettet nyertek. De értékes díjakat hoztak haza hazánk nagyobb városaiban rendezett ki állításokról Is. Például a nagytapolcsányi (Topolőany) kiállí­táson a tenyésztők elnyerték a „Győztes Kollekció* címet. A vezetőség arra törekedett, hogy a baromfitenyésztők érté­kessé tegyék állományukat, ezért az elmúlt évben kétezer­­nyolcszáz darab naposcsibét vásároltak hat fajtaváltozatban • Brno melletti Hustopeče községben működő kisállattenyész­­tők helyi szervezetétől. Az akciónak nagy sikere volt, ezért ebben az évben ismét legalább kétezer darab naposcsibe vá­sárlását tervezik. A szervezet vagyonának értéke közel harminckétezer korona, t ebből közel huszonnyolcezer korona készpénz. Már ez a tény is a sikeres munkát és ésszerű pénzügyi gazdálkodást bizo­nyítja. Az évzáró taggyűlés résztvevői ismét bizalmat szavaztak a régi vezetőségnek, amelynek élén ifj. Kamocsai Károly áll Nagy kár, hogy Rapos Gyula titkár betegsége miatt kénytelen megválni tisztségétől, mert személyében egy agilis szervezői veszít a 3-as helyi szervezet. Az elmúlt év folyamán teljesen díjtalanul végezte a munkát és mindenkor a közösség érdekeli tartotta szem előtt. A Nemzeti Front járási titkára, Šíäovič ján felszólalásában elismeréssel nyugtázta a tagság által végzett kiváló munkát. Cingel Ferenc elvtárs, a Szlovákiai Kisállattenyésztők Járási vezetőségének titkára szintén kedvezően értékelte a szervezet tevékenységét. Megjegyezte, hogy jó lenne, ha ezt az aktivitást át lehetne ültetni a járási vezetőségbe. Annak a reményének adott kifejezést, hogy sikerült Rapos Gyula elvtársat megnyer­­nie tanácsadóként a járási vezetőség számára. Bízunk abban, hogy a komáromi 3-as számú szervezet tagja) nem térnek le a helyes útról, és tovább folytatják sikeres és közérdekű munkájukat. Csallóközkürtön (Ohrady) a Szlovákiai Kis­­állattenyésztök Szövetségének helyi szervezete 1967-ben alakult. Azóta nemcsak a tagok lét­száma gyarapodott, de a termelési eredmények is javultak. Községünk 1300 lakosa közül B5 tagja szervezetünknek. Tagságunk nagyobb részt szövetkezeti és ipari dolgozókból tobor­­zódik. A szervezetünkben végzett tevékenység haszonnal jár mind tagságunk, mind pedig nép gazdaságunk számára, ezért a szervezet meg alakulását minden községben ajánlom, ameny nyiben ez még nem működik. Jelentős hasznot nyújt a baromfiállomány mivel állandóan a tiszta vérvonalú, egészsé ges, kiváló teljesítményű tojótyúk-állomány tartására törekszünk. 1230 db tyúkot tartunk nyilván. Az elmúlt évben saját háztartásaink szükségletének fedezése után megmaradó fe­lesleget, vagyis több mint 117 ezer tojást, hat vankilenc métermázsa súlyban adtunk át köz­ellátás céljára. A takarmányszükséglet nagyobb részét jutányos áron tojótápok formájában vá súrolhatjuk meg. A Szabad Földműves szak­mellékletét figyelemmel kísérjük és a jó te­nyésztési tanácsokat megfogadjuk. A házinyúl tenyésztés iránt nálunk is nagy az érdeklődés. Saját szükségletünk feleslegét a nyitrai felvásárló üzem szabályos időközök­ben tizenhét koronás élősúly-kilónkénti ároa vásárolja fel. Helyi szervezetünk nyilvántartásában jelen­tős mennyiségű juh, kecske, lúd, kacsa stb. szerepel. A törzsállomány törzskönyvezett. Időközönként állatorvosi előadásokat hall­gatunk, amelyeken élőszóval nyerünk felvilá­gosítást állataink betegségének felismeréséről és elkerüléséről. Az utóbbi időben többek kö­zött a fészek és ólak tisztántartásáréi és fer­tőtlenítéséről hangzott el előadás. Nagyüzemi baromfitenyészet meglátogatását tervezzük a tagság részére, kirándulás formájában. Szerve­zetünkön keresztül szerezzük be a naposbarom­fit. Az évzáró közgyűlésen írta össze Gaáí La­jos a szervezet titkára a megrendeléseket, aki egyben az efsz zootechnikusa is. Sánder Péter Csallóközkürt (Ohrady) Jl IIIVNI Harminckétezer Pilch-De- Kalb hűshibrid nagyszülő- és szülőpárt vásárolt a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem Tangazdasága. Azóta megtörtént az első szelek­ció, ős az eddigi eredmé­nyekről tájékoztatót adtak a tangazdaság szakemberei. A eég, amely a világ tel­jes húshibríd-szükségletének mintegy 10 %-át fedezi, az USA-ban a második legna­gyobb Ilyen jellegű vállal­kozás. Érdekes adat, hogy Japánban rendkívüli nép­szerűségnek örvendenek a Pilch-DeKalb csibék — az ottani piac 40 °/b-át árulják. Megfelelő takarmányozás esetén 8 hetes korra a hib­rid 1,82 kg-os vágási súly elérésére képes. Bőrének színe sárga, s ez nagymér­tékben növeli piaci értékét. Magyar tápból 2,25—2,3 kg szükséges egy kiló súlygya­rapodáshoz. Néhány adat a szülőpá­rokkal kapcsolatban: 7 he­tes korig külön tartják e jércéket és kakasokat Jér­­céböl 11, kakasból 7 helyez-PILCH-DEKALB NAGYSZÜLÖ­­ÉS SZÜLŐPÁROK GÖDÖLLŐN hető el msenként. Etető­hely-szükségletük 7,82 cm egyedenként, 100 állat ita­tóhely-igénye 254 cm. Nyolc­hetes kortól Jércéből 5,4, kakasból 3,6 a msenként elhelyezhető állomány. Az etetóhelyszükséglet 15,24 cm, az itatóhely-lgény pedig 2,43 cm állatonként. Dr. Pogácsás György, a tangazdaság igazgatója ter­veikről szólva elmondta, hogy évente 350 ezer szülő­pár előállítására rendezked­nek be. Ebből 115 ezeret sa­ját célra tartanak meg, a fennmaradó 230 ezret pe­dig* forgalmazni kívánják. Külföldi piacokon évente 100—150 ezer szülőpár ér­tékesítését tervezik. Az ex­portlehetőség szempontjából főként Csehszlovákiával, ez NDK-val és a Szovjetunióval számolnak. Belföldi értéke­sítésre a májusban esedé­kes beólazás után kötnek szerződést. Évente 70—80 millió broi­ler előállítása a cél. Becker Ádám Andriskin József Komárom (Komárno]

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom