Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-30 / 4. szám
A madárkór A múlt század hetvenes éveiben többször észleltek a papagályok közt fellépő járvánnyal összefüggésben levő emberi megbetegedést. E papigáiyjárvány főleg a szobai díszmadarakon (bábapapagályokon, japán rizs• pintyeken és kanárimadarakon) jelentkezett. Volt olyan papagály is, amely teljesen egészségesnek látszott, de vírushordozónak bizonyult s rajta a betegség a madarak éllenállóképességét gyengítő, kedvezőtlen, külső körülmények hatására (megfázás, fárasztó szállítás, zsúfolt elhelyezés) bármikor elhatalmasodott. Többször jelentkezett a kór tömegesen olyan papagályszállítmányokban, amelyeket a tengerentúlról hoztak Európába. Eleinte azt hitték, hogy ez a csak fentebb említett madárfajok betegsége, de már az 1940-es év körüli időben sikerült a kórokozó vírust a dél-afrikai, az északamerikai és az angliai galambokon kimutatni, majd megállapították, hogy a járvány előfordul a tyúkfélék és a víziszárnyasok (elsősorban a kacsák) között is. Ma már tudjuk, hogy több mint száz különféle madárfaj terjeszti a kért, amely jelenleg főleg a kacsafarmok állományában fordul elő. A betegség általában 7—14 napi lappangás után lép fel. (Lappangási időnek nevezzük tudvalevőleg azt az időt, amely a fertőző anyag felvételétől a betegség látható tünetekben való jelentkezéséig telik el.) ,, A papagályok esetében a kór első tünetei étvágytalanságban, borzolt tollazatban, erős hasmenésben és fokozatos sov*nyodásban nyilvánulnak meg. A kloaka környékét folyékony és száradt ürülék, az orrlyukat ragadós nyálka fedi. Ha a betegség lassúbb lefolyású, akkor a szemekből gennyes váladék folyik, a szemhéjak dagadtak, az állat reszket (hideglelés), majd nehezen lélegzik (tüdőgyulladás) és gyorsan soványodik. A beteg madarak fele elpusztul. A betegség 2—6 hétig szokott tartani. A fiatal, 2—4 hetes madarak rendszerint hasmenés és sántítás után 1—9 napon belül elhullnak. Kanárimadarak esetében a kór lefolyása általában igen gyors és néhány nap leforgása alatt egész tenyészetek pusztulhatnak ki. Kacsákon a betegség szintén nem nyilvánul meg határozott tünetekben és az állatnál rendszerint csak azt észleljük, hogy a szem és az orrlyukak környéke genynyes váladékkal szennyezett. A galambok közül főleg a városi galambok fertőzötü tek. Feltűnik, hogy a szem kötőhártyája gyulladt, a a szemkifolyás gennyes, a szemhéjak dagadtak, a lélegzés A stresszről A kisállattartásban a stressz fogalma alatt mindazokat a behatásokat értik, amelyek az állatok idegállapotára, közérzetére, egészségére, termelésére károsan hatnak, vagy azt veszélyeztetik. A zártabb rendszerű, intenzív baromfitartósban sokféle ilyen hatás éri az állatokat. Legsúlyosabb közülük az oltás, a vérvételezés, a csőrkurtítás, a szállítás, az egyik ólból másikba vagy ketrecbe történő áthelyezés. Ha ezek a műveletek kíméletlenül, előkészítés nélkül történnek, a következmény súlyos lehet. Olykor az a hiba, hogy nem megfelelő időben történik az egyébként elkerülhetetlen beavatkozás. Ha például az egyik ólból a másikba vagy az ólból a nehezített. Igen sok a vírushordozó galamb, amelyeken a betegség nem nyilvánul meg külső tünetekben, hanem csak lappangó formában van jelen. A ludak, a pulykák és a tyúkok közt nálunk jelenleg csak elvétve fordul elő madárkór. Amint a fentebb leírt tünetekből látható, ezek egyik madárfajban sem jellegzetesek, ezért a betegség felismerése nem könnyű feladat. Még boncolás útján nyert állatorvosi lelet sem elégséges a kór megállapítására, ezért elengedhetetlen a madárkór-gyanús elhullott állatok laboratóriumi vizsgálata. Ha valamely állományban fellép a madárkór, vagy annak gyanúja forog fenn, akkor azt azonnal be kell jelenteni a helyi nemzeti bizottságnak, amely megteszi a szükséges intézkedéseket: ■ a fertőzött helyet (udvart) zárlat alá helyezi és figyelmeztető táblával jelöli meg; ■ elrendeli a beteg és gyanús állatok elkülönítését és megtiltja a szárnyasok elszállítását a zárlat helyéről; ■ intézkedik afelől, 'hogy az állatorvos megérkezéséig az elhullott szárnyasokat elzárt kamrában, fertőtlenítő szerrel átitatott műanyagzacskóba csomagolva őrizzék meg. A további intézkedések megtétele — a betegség további terjedésének megakadályozására és a még egészséges állatok esetleges megelőző gyógyszeres kezelése — az állatorvos feladata. A madárkórnak különös jelentőséget kölcsönöz az a tény, hogy a madarakról az emberre is átterjedhet és igen veszedelmes betegséget idézhet elő. Sokszor éppen a szárnyasok körül foglalatoskodó emberek megbetegedése hívja fel a figyelmet a madarak határozatlan tünetek közt lefolyó kórjára és deríti fel annak valódi / jellegét. Az ember a náthalázhoz hasonló tünetek közepette betegszik meg, gyógyulása igen lassú, a lábadozás három hónapig is eltarthat. Néha tüdőgyulladás lép fel. A kacsafarmok, kacsavágóhelyek és hullafeldolgoző üzemek alkalmazottai közt a betegség járványos formában is felléphet. Fontos tudnivaló, hogy a kigyógyult emberek nem nyernek tartós védettséget, mint az a többi fertőzőbetegséget követően általában lenni szokott és előfordult az is, hogy ugyanaz az ember négyszer betegedett meg madárkórban. Legtöbbször az állatgondozók fertőződnek a beteg állatok pelyhének, vagy az elporladt váladékkal szennyezett levegő belélegzése következtében. Gyakran történik fertőződés étkezés, ivás és dohányzás közben, ha az ember előzőleg nem mosta meg alaposan az állatok gondozása, fosztása, vagy vágása közben szennyezett kezeit. Óvakodnia kell mindenkinek attól, hogy kedvenc szobai díszmadarát a szájából etesse! A madárbetegség ellen főleg a baromfifarmok higiéniai állapotának javításával kell küzdeni. El kell kerülni a fárasztó állatszállítást, az állatok zsúfolt elhelyezését, meghűlését, mert az ilyen tényezők következtében a lappangó madárkór felléphet. A farmokon^ és a vágóhelyeken történő fertőződés ellen használjanak az alkalmazottak megfelelő álarcot, vagy legalább fedjék be az orr és száj tájékát gézzel, cseréljék gyakran munkaruhájukat és fordítsanak nagy gondot a személyi higiéniára (gyakori kézmosás és fertőtlenítés, főleg evés és ivás előtt). A szárnyast csak a tollazat megnedvesítése után szabad fosztani, hogy megelőzzük a levegő fertőzését pelyhekkel és porral. A vágóhelyek (baromfivágóhidak) gépesítését tökéletesíteni kellene, hogy a fosztás mechanikus úton történjék. Igen fontos a vágó- és más munkahelyek tökéletes szellőztető berendezéssel való ellátása, amely a fertőzött levegőt gyorsan kicseréli. A vágóhelyekről származó szennyvizeket hőkezeléssel kell fertőtleníteni. Beteg szárnyast csak külön erre a célra szolgáló „kényszervágóhelyeken“ lenne szabad levágni. Az állami állategészségügyi igazgatás feladata a külföldről behozott díszmadarak és baromfi egészségi állapotának ellenőrzése, hogy ezzel megakadályozzák a betegség behurcolását az ország területére. A megbetegedett emberek gyógyítása korszerű gyógyszerek segítségével ma már jó eredménnyel jár, feltéve, hogy nem késlekedünk az orvos segítésének igénybevételével. DR. FLORIAN ENDRE ketrecbe akkor rakják át a jércéket, amikor már tojnak, a termelés lecsökkenése rá a válasz. Az őszi oltásokat is csak egészséges állományon szabad végrehajtani és nem akkor, amikor a száraz, meleg idők hűvösre változtak. Csőrkurtítást sem szabad olyan állományon végezni, amely már magas szinten termel. Meg kell tehát találni a kezelés, a szállítás, az oltás legkedvezőbb időpontját, hogy a káros következmények minél enyhébbek legyenek. A legalkalmasabb időben a legkíméletesebben végrehajtott, elkerülhetetlen behatások káros következményeit azzal is csökkenthetjük, hogy úgynevezett stressz takarmányokat ete-. tünk. A vitaminkészítmények nagyon alkalmasak erre. —g— A Szlovákiát Vadászok Szövetsége Rožňavai Járási Bizottságának elnökéhez, Ptcztnger Bélához az a szándék vezetett, hogy a hatáskörébe tartozó vadászterület általános helyzetéről, problémáiról, eredményeiről érdeklődjem. — Milyen járásuk jellege a vadállomány tekintetében? — hangzott az első kérdés. — Járásunk természeti adottságai következtében nálunk a csülkös vad áll előtérben, mivel az apró vadból kisebb mennyiség áll rendelkezésre. A legfontosabb vadféleségek nálunk a szarvas, a vaddisznó és az őz. Értékesnek tartjuk még a siketfajdot és a nyírfajdot, amely csak kevés vadászterületen fordul elő hazánkban. Ami a szőrmés ragadozókat illeti, eléggé jó medveállományunk van a murányi vadászterületen, ahol minden évben a külföldiek bérkilövést végeznek és kapitális példányokat ejtenek. Járásunk területén hiúz-befogássel is foglalkozunk, a bárkái vadásztársaság jóvoltából. Ezidáig huszonkét élő hiúzt küldtünk a különböző állatkertek részére, ami azért nagy Egy járás jelentőségű tevékenység, mivel a hiúz manapság Európában már csak kevés helyen fordul elő. Hazai állatkertjeink a hiúzért cserében trópusi vadat Szereznek be. — Elégedettek vadállományuk minőségével? — Az állomány minőségével meg lehetünk elégedve, bár a lehetőségek nincsenek teljesen kihasználva és van még tennivaló a vad gondozása terén. Ezzel kapcsolatban említem meg, hogy nálunk nem számít különösebb ritkaságnak a 200 pontértéken felüli szarvasbika kilövése. A trófeák értékelését minden évben a pontozóbizottság végzi és lehetővé tesszük az egyes vadásztársaságoknak, hogy az általunk rendezett kiállításon bemutassák legértékesebb és legújabb trófeáikat. A kiállításon mutatunk rá az esetleges hibákra Is, amelyeket teszünk. Előfordul ugyanis, hogy továbbtenyésztésre alkalmas fiatal egyedek kerülnek kilövésre, ami jelentős kárnak minősíthető a további fejlődés, valamint a minőség javítása szempontjából. Járásunk területén egyébként évente átlagosan négyszáz szarvast lövünk ki, aminek több mint a fele a közellátás céljait szolgálja. Azon kívül a szarvasvadászat bérkilövés formájában is zajlik, amit nagyobbrészt az állami erdészeti igazgatóságok, részben pedig vadásztársaságaink bonyolítanak le. Vaddisznóállományunk jónak mondható: Járásunkban előfordulnak kapitális kanok is, mert a nagy erdőegységekben lehetőségük van olyan kort és nagyságot elérni, amikor a trófea már igen értékes. Ilyeu kanok agyarait bemutattuk a Jugoszláviában, Növi Sadon rendezett kiállításon is. s a közeljövőben szándékunkban áll az újabb trófeákat a brnói országos kiállításon bemutatni, majd a nyertes példányokkal résztvenni az idén augusztusban Budapesten megnyíló Vadászati Világkiállításon. A brnói kiállításra hatvanhárom trófeát küldtünk el, amelyek között található vaddisznóagyar, szarvasagancs, hiúzkoponya, hiúzbőr, őzagancs, mufloncsiga. Mindez azért lehetséges, mert járásunknak különösen kedvező természeti adottságai vannak, ami. lehetővé teszi a hazánkban élő összes vadféleségek előfordulását, s erre büszkék is vagyunk. Persze az is fontos tényező, hogy vadászaink ismereteit szakoktatás segítségével is bővítjük. Fontos ugyanis szakértelemmel fenntartani a helyes állományarányt, amely területeinken a legmegfelelőbb. továbbtenyésztésre pedig a legjobb egyedeket meghagyni. Csakis így lehet az elejtett vad trófeájának értékelésénél kimagasló pontértéket elérni. — Vajon előfordul-e vadkár járásukban? — Egyes vadászterületeken jelentős a vadkár, amit vadföldek létesítésével igyekezünk csökkenteni, hogy a vadnak legyen élelme. A vad áttelelése érdekében az egyes vadásztársaságok vadetető helyeket létesítettek, amelyeket szálastakarmány és erőtakarmány etetésére alkalmas berendezésekkel láttak el. Ezeket a szükséges időközökben feltöltik. Amikor jó gesztenye- vagy makktermés van, ezt összegyűjtik vadászaink és a téli etetéshez használják fel. Bizonyos kiutalást is kapunk az állami takarmányalapból, amit a nyáron begyűjtött széna adagolásával egészítünk ki. Jó agancsfelrakás és erőnlét megfelelő áttelelés nélkül el sem képzelhető. A széthelyezett sózók egész éven át használatban vannak és feltöltésükről vadászaink folyamatosan gondoskodnak. A vadállomány egészségi állapotát állandó figyelemmel kísérjük, és ha valamilyen rendellenesség támad, azonnal intézkedünk. — Milyen problémákkal küzdenek? — Szükségesnek tartanám megemlíteni a szarvasok vonulását, migrációját a szomszédos magyarországi területekről, főleg a Keletbükki Erdőgazdaság területéről, ahol az állomány nagy. és nyáron a ml területeinket éli jel, kárt okozva a határmenfi efsz-einknek. Ez az állomány vegetáció idején itt tartózkodik, ellenben szarvasbőgés idejére visszavonul és beálláskor szomszédaink területén tartózkodik. Ennek a kérdésnek a megoldásával kapcsolatban sokat tárgyaltunk már, mert vannak szövetkezetek, ahol a gazdasági udvarok, s főleg a szénakazlak körül hatvan-nyolcvan egyedből álló szarvascsnrda is tartózkodik, és az EFSZ takarmánykészletét alaposan megdézsmálja. A vaddisznó migrációja hasonló, ezért a vadásztársaságok megfelelő intézkedéseket tesznek a kár elhárítására a gabona, a kukorica és a burgonya érése idején. — A vadászat olykor különös élményeket is nyújt. Elmondana egy-két olyan vadászélményt, amely járásuk területén az utóbbi időben játszódott le? — A murányi erdőgazdaság területén egy német vadász medvét akart lőni. A medvét csak megsebezte és így az állat elmenekült. Vagy húsz méter belet találtak a gallyakra fönnakadva, amiből nyilvánvaló volt, hogy a medve puhán lett lőve. A vadászházhoz viszszatérve a vadászok csoportja tanakodni kezdett. A csalétekre, amelynél a medvét megsebezték több medve iš járt, köztük egy anyamedve, bocsokkal. Feltételezhetően a kimúlt medve bőrét társai kikezdenék, ezért, bár a szabályok ellenzik, utánkeresésre indultak. Egy cserkészúton a véreb után mentek öten, köztük a német vadász, a tolmács és a főerdész. Hárman elhaladtak a rejtekhelyen meghúzódó medve mellett, negyediknek ment a külföldi vadász, akire a megsebzett állat rávetette magát. A vadásznak volt olyan lélekjelenléte, hogy kezét belenyomta a medve tátott szájába és annyira megfeszítette az állat nyelvét, hogy az nem tudott harapni. Persze, ha a medve nincs ereje fogytán, feltétlenül összetörte volna a vadász csontjait, esetleg a mancsával végzetes sebet ejtett volna rajta. A helyzetet Komora Ferenc főerdész mentette meg, minek után a kritikus pillanatban, közvetlen közelről, egy jólirányzott fejlövéssel a medvét ártalmatlanná tette. A lövés következtében a medve ráesett a németre és amikor legördítették róla, rettenetes látvány volt a csurom véres vadászra nézni. Persze főleg a medve vére tapadt rá. A külföldi vadász sebeivel néhány napra bekerült a kórházba. Igen büszke volt veszélyes kalandjára és azt mondta, hogy a medvebőr mellett ott lesz a cafatokra szaggatott, véres vadászruhája is, ami még értékesebb trófea lesz számára, mint a medve kiterített bőre. Felkötött kezével még a helyszínen néhány fényképet készíttetett magáról a férfias harc emlékére. — Ez valóban életveszélyes kaland volt. — Egy alkalommal vaddisznóhajtás közben olyan területen találkoztak a vadászok medvével, ahol csak ritkán fordul elő. A kutyák megtámadtak egy anyamedvét bocsaival, közben az anyamedve G r é b e c Márton, a gacsalti vadásztársaság tagja felé iramodott. Észrevéve a vadászt a medve felállt hátsó lábaira támadásra készen. A vadászt lélekjelenléte és nagy tapasztalata mentette meg, mert közvetlen közelről adta le a lövést, amely az állatot ártalmatlanná tette. A bárkái vadásztársaság tagja, lesó' János pedig egerésző rókának vélte á farkast. Amikor az állatot leterHette és közelébe ért elcsodálkozott, hogv kapitális farkast lőtt, amely ötvennégy kilót nyomott. Ez valóban meglepő élmény volt, amely nagy örömet okozott neki. A gondokat, a mupkát az ilyen és ehhez hasonló élmények azután könnyén elfelecítetik és a vadász emlékezetében csakis a szép vagy a veszélyes élmények maradnak meg. KUCSERA vadászeredményei -! • • götiofei
