Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-30 / 4. szám
ife tárkányi Egyetértés Termelőszövetkezet Magyarországon 1957 ha területen gazdálkodik. Az utóbbi három-négy évben erősen specializálódott az üzem. A növénytermesztési ágazatban főleg búzát és kukoricát, valamint szálas takarmányt termesztenek, állattenyésztésük , pedig szarvasmarha- és baromfitenyésztésből áll. A tagság meglehetősen elöregedett, hiszen 452 tagból 182 a nyugdíjasok, illetve járadékos öregek száma. Néhány évvel ezelőtt még nagy gondot jelentett az idősebb tagok folyamatos foglalkoztatása, mivel az erősen specializált üzemben sok munkát gépesítettek. Évente tiz-tizenkétezer tujóhibrid a háztájiban A problémák megoldását keresve a termelőszövetkezet vezetősége felmérte, hogy negyven-ötven tag rendelkezik olyan használaton kívüli Istállóval, amelyből <kis átalakítással jól használható baromfiól alakítható ki. Megszervezték azt is, hogy a közös gazdaságban már kevésbé használható baromfietetőket, Hatókat a tagok használatra megkapják. A közelben levő Bábolnai Állami Gazdaságtól a termelőszövetkezet révén darabonként nyolcvan-nyolcviankét forintért előnevelt tojóhibrid jércéket vásároltak. A háztájiban 1969-ben már tizenkétezer darab tyúkot tartottak. A közös gazdaság — térítés ellenében — gondoskodott a takarmánytápról, annak kiszállításáról és a tojás begyűjtéséről, értékesítéséről. A háztáji baromiftenyésztéssel kapcsolatos szervezőmunkát eddig a tsz vezetősége végezte. Idén függetlenített brigádvezetőt állított be a termelőszövetkezet, hogy még zavartalanabb legyen a munka. Tojásonként tíz fillért kap a tsz Szükség van a jó szervezésre, hiszen mintegy négy millió tojás előállítása történik a háztájiban, ami több műit öt millió forint értékesítési bevételt jelent a tagoknak. A termelőszövetkezet is jól jár,mert tojásonként tíz fillért kap a szervezőmunkáért, amelyből az elmúlt évben négyszázezer forint árbevétele származott. A háztájival kapcsolatos fuvardíj, adminisztráció és szervezőmunka kétszázezer forintba került. Tisztán tehát kétszázezer forint maradt a közösben. A tagok is jól járnak Egy-^gy háztájiban 100— 400 tojótyúkot tartanak. Ezt a házimunka mellett a feleség vagy a nyugdíjas tag is képes ellátni. Nagy Andrásnak, a termelőszövetkezet elnökének véleménye szerint — ritka kivételtől eltekintve —, eddig a háztájiban végzett munka nem akadályozta a tagokat abban, hogy a közösben is elvégezzék a feladatukat. Az épület értékcsökkenését és a háztáji munkára fordított külön munkát nem számítva, tyúkonként száz forint körüli eredménnyel lehet számolni. Ez jó keresetkiegészítés az asszonyoknak és az öregebb tagoknak. A közös gazdaságban is jó az eredmény A termelőszövetkezet a közösben is foglalkozik árutojás termeléssel. Az elmúlt évben 8,2 millió tojást értékesítettek darabonkénti 1,38 forintos átlagáron. Az árbevétel — a háztájiból származó bevételen túl — több mint tizenötmillió forint volt. (Lényegesen több mint az előző évben.) A tárkányi példa is bizonyítja, hogy jó szervezéssel a közös és háztáji gazdaság jól kiegészíti egymást. A termelőszövetkezetnek, a tagnak és a népgazdaságnak is haszna származik a jó együttműködésből. —sz— Jó szervezéssel négy millió tojás a háztájiból A % A baromfitenyésztő különös gondot fordít a tojótyúkok takarmányozására. A takarmányadagot állandóan takarmánykellel, reszelt sárgarépával és csíráztatott árpával vagy zabbal egészíti ki. Ne feledkezzünk meg a vitamintartalmú takarmánykiegészítők adagolásáról és külön vályúban grit etetéséről, amelyre a jó emésztés elősegítése miatt van szüksége a baromfinak. Amenynyiben január folyamán még nem helyeztünk keltetőbe tojást, úgy ezt februárban okvetlenül tegyük meg, mert a jércék korai tojáshozamával csakis a korai kelésből számíthatunk. A naposcsibéket infralámpa alatt tartjuk, amely kistenyésztői termelési viszonyok között a legbiztonságosabb hőforrás. A kelés utáni napokban a klscsibék légterének hőmérséklete 30 °C körüli legyen. Alacsonyabb hőmérséklet esetén könnyen megfáznak és elhullanak. ■ A víziszárnyas-tenyésztő összes tenyészludai, tehát már e fiatalabbak is megkezdik a párzást. Az öregebb lud-ak tojóidénye már megkezdődött, ezért megfelelő fészekre van szükségük. A lúdtojást feltétlenül sötét, hűvös helyiségben tároljuk, amely azonban ne legyen hideg. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a lúdtojást naponta forgatni kell, nehogy egy oldalon elfeküdjön. Legfeljebb négy hétig tartalékolhatjuk a lúdtojást, mert az ennél öregebb tojás kelési biztonsága gyenge. A kacsák, amennyiben részükre megfelelő az időjárás, megkezdik a tojásrakást. A kacsátojást a közismert tojástálcákon úgy tároljuk, hogy a hegyesebb vége lefelé irányuljon. Fontos ugyanis a levegőbuborék kívánt elhelyezkedése. A lúdtojástól eltérően a keltetésre szánt kacsatojást nem ajánlatos hét napnál tovább tárolni. £ A házinyúltenyésztő, amennyiben már nagyobb gyakorlatra tett szert, az első fiókák megjelenését február végén várja. Az anyanyulakat kiadós takarmánnyal kell ellátni. A takarmányadagból ne hiányozzék a reszelt sárgarépa és a csíráztatott zab, esetleg árpa. Amennyiben még maradt a takarmánykelből, úgy ebből is adhatunk két-három levelet. Fontos, hogy a jóminőségű szénából a rács mögött mindig kellő mennyiség álljon rendelkezésre. Az itatáshoz készítsünk elő langyos vizet. A nap követelménye: jó almozás és a ketrecek tisztántartása.-4- A galambtenyésztő összeválogatja a tenyészpárokat és a galambházbán mindent előkészít a tenyészidény sikeres kezdetéhez. A dúcokba tiszta, fertőtlenített fészket helyez. A napi takarmányadagot bükkönynyel, borsóval és kisebb menynyiségű olajosmaggal egészíti ki. A változatos étrend mindig előnnyel jár. Különösen bükköny és borsó etetése után gondoskodjunk arról, hogy a galamboknak állandóan legyen ivóvizük. Tegyük lehetővé, hogy galambjaink, főként napfényes időben, fürödhessenek. © A kecsketenyésztő figyelemmel kíséri állatai egészségi állapotát. A tenyésztésbe fogott kecskék vemhessége már haladott állapotú. Ilyenkor szükségük van nyugalomra, bőséges alomra és mindenekelőtt mintaszerű tisztaságra. A kecskét naponta jól át kell fésülni, ami egyben bőrmasszázst jelent számára. A mozgás érdekében rövid időre a kifutóba engedjük az állatot. A kecskéket, főleg amikor vemhesek, nem szabad bekötni. Az istállóban minden kecskének legyen külön rekesze, hogy ne kelljen láncra kötni. Amennyiben a kecske már februárban megellik, emelnünk kell folyadékadagját (ivős). Ügyeljünk arra, nehogy az állat ellés után megfázzon. >4 Az egzutikus madarak tenyésztője, amennyiben nem áll rendelkezésére külön, nagy térfogatú nevelőberendezés, melynek hőmérséklete megfelelő és egyenletes, úgy még nem gondolhat a tenyésztési idény megkezdésére. Türelmesen ki kell várnia a meleg májusi napokat, amikor a madarakat áthelyezheti a kerti volierekbe. Egyelőre ügyelni kell a tisztaságra a kistérfogatú ketrecekben. Olykor a kis ketrecekből a helyiségbe engedjük a madarakat, hogy röpködjenek. Takarmányozásuk hasonló, mint januárban. 'ф A nemes kanárimadarak tenyésztője február végén megkezdi a tenyészpárok kialakítását. Tekintettel e nemes énekes madár tenyésztésének igényességére, már előzőén el kell készíteni a párosítás tervét, amelyet azután pontosan be kell tartani. Ennek lényege, hogy a tenyésztés során kellően érvényesüljenek a legkiválóbban éneklő hímek, valamint az éneklésben legnagyobb pontszámot elérő hímektől származó nőstények. A napi takarmányadagot főtt-tojással, reszelt sárgarépával és nagyobb adagú kendermaggal, kanárikölessel, valamint hántolt zabbal tesszük változatossá. —ar— яшгшшжашш Nem mindennapi dolog ám egy igazi halásztarisznya! Van abban minden. Tán még annál is több. Akárkinek nem tárja fel a titkát, hiába turkál benne, akár könyökig. Érteni kell ahhoz, vagy ahogy mi szoktuk mondani, tudni kell a varázsigét. Aki tudója annak, az megtalálhat benne bármilyen kelléket, sőt! ... Ha érti a módját, akár néhány emléket, mulatságos történetet is. Bizonyságul most előkotrok néhányat a tarisznyám fenekéről. A nyáron hallatiam ezeket halásztársaimtól és oda dugtam, hadd érlelje az idő. ★ Amíg rájuk akadok, elmondom még, hogy van nekünk egy igazi halásztanyánk a Garam egyik éles kanyarulatában. Csücsöktanyának kereszteltem, de Süni barátunknak egy alkalommal kissé spicces állapotban nem fordult rá a nyelve s örökké Tücsöktanyát emlegetett, így hát ezen a néven vált ismertté. Szabad időnk nagy részét ott töltjük, s eskü alatt vallom, pompásan érezzük magunkat. Ha kedvez a szerencse és iparkodunk egy kicsit, még halat is fogunk. S milyen finom az a helyszínen elkészítve, rigófüttyel fűszerezvel Csak az tudja, aki valaha evett ilyet. Utána rendszerint áldomás járja, azt meg véget érni nem akaró terefere köveiig Ilyenkor kerülnek szóba a csodaszámba menő fogások, no meg a különféle felsülések, melléfogások meg miegymás. Az utóbbiakról a halászember egyébként nagyon mélyen hallgat. Egy alkalommal már közreadtam néhány/ történetet. Az én kedves barátaim azonban gondoskodnak róla, hogy ki ne apadjon a forrás. Csak győzném emlékezetbe vésni, aztán papírra vetni valamennyitI ★ A Nagy-Varázslóval kezdem. Az unokái ragasztották rá a becenevet. Mi egymásközt Főnöknek vagy ha fogytán a bor, akkor Agytrösztnek becézzük. Amellett hogy néha halat is fog, csuda jő dolgokat tud mesélni. íme három epizód az ő előadásában: Első „mese“ Késő ősz volt már. A Spiccnél horgásztunk. A halak fütyültek a csalinkra, ezért elhatároztuk a barátommal, hogy a Nagy- és Klssziget közti befolyásnál próbálunk szerencsét. A vízre hajló ágak miatt lehetetlen volt az evezés, azért felálltam és az ágakba kapaszkodva irányítottam a csónakot. Társam azt hitte, hogy a part felé igyekszem. Ű is segíteni akart és egy ágba kapaszkodva jót húzott rajta. Erre a csónak fordult egyet, engem meg az egyijr ág úgy kisöpört a csónakból, mint a pinty. Szerencsére a part felőli oldalra kerültem, itt csak a mellkasomig ért a víz. Képzelhetitek, milyen csodálkozó ábrázattal evickéltem ki a partra. Kis ideig szólni sem tudtam, pedig ugyancsak dühös voltam. Mindössze csak annyi jött ki a számon, hogy hü ... hü .,végül nagy-: nehezen kmyögtem:— Te hülye.. г Más megoldás nem maradt, minthogy ádámkosztümre vetkőzzem és fogvacogva szárítkozzam a pislákoló tűznél. Végül sikerült annyira megszárítanom a gúnyámat, hogy azt magamra vehettem. Persze, ezt úgy átjárta a füst, hogy még a feleségemnek is feltűnt odahaza. Végül tudomást szerzett magáról a kényszerfürdőről le. Második „mese“ A Vashíd alatt történt. Cudar Idő volt, hidege szél fodrozta a vizet, amit nem szeret a halászembsr. Szerencsére elég magas ott a part, az аЦ..húzódtam. A többiek is lehetőleg szélvédte helyet kerestek. Két kollégám fölöttem próbált szerencsét, de hiába, később odébb is álltak, hogy másutt kísérletezzenek. Engem is hívtak, hogy itt úgy sem fogok semmit, majd ott„... De én nem mentem. Hamarosan fogtam is egy kölyökharcsát. Ilyeneket mindjárt vissza is szoktunk engedni, de mivel az volt ázon a napon az első fogás, kivettem és a szákba tettem. Eközben elbeszélgettem vele egy kicsit és szentül megígértem neki, ha a nagyobbik testvérkéjét ideküldi, ő megszabadul. Alig vártam tíz percet, újra rendült a bot és a bevágáskor éreztem, hogy valami ficánkol rajta, mégpedig nem is akármilyen. Három és fél kilós haresika volt őkelme. Alig végeztem vele és dobtam be újra a horgot, a másik botom is erősen megrándult. Nofene, gondoltam magamban, de sok testvérkéd van neked! A végén kiderült, hogy nem is a testvérkéje, hanem az anyukája lehetett, mert hét kilón felül is volt. Megcirógattam a kis kölyökharcsát, hogy fölöttébb elégedett vagyok vele, de csak akkor engedem el, ha a nagyapját Is ideküldi. Nemsokára ott is volt. Akkorát rántott a botomon, hogy úgy kaptam el a levegőben, s ugyancsak megizzasztott, mire a magaménak mondhattam. Még föle is volt a tizenegy ikilónaik, amikor megmértem. Éppen akkor értek vissza a kollégáim, amikor a kölyökharcsát bocsátottam útjára. Még ők kezdtek gúnyolódni, hogy milyen jól eljátszogatok, ahelyett, hogy halat fognék. Végül kiderült, hogy ők valóban nem fogtak. Ezek után persze még a szájuk is tátva maradt, amikor megmutogattam, milyen halakkal játszadoztam én azalatt, míg ők a jobbnál jobb helyeken próbálkoztak. Ma hihetetlenül hangzik, de esküszöm, hogy akkortájt könynyebb volt akkora .halakat fogni, mint hazavinni. Hogy mit vesződtem velük, amíg hazaértem, az nem közönséges! Kerékpár, fölszerelés, a dög "halak... szóval éppen elég. volt. Manapság azonban — sajnos — nincsenek ilyen gondjaink. Harmadik „mese“ Egyik vasárnap délután a feleségemnek kedve szotytyant halászni. Persze beleegyeztem. Késő október volt már, de kimondottan szép időjárás járta akkortájt. A Gurgyalnál csbnakba szálltunk és irány a Malomzátony. Hátulról közelítettem meg a zátonyt, amit egy arasznyi víz takarhatott. Jól rászaladtam a csónakkal és kidobtam a vasmacskát. Aztán visszanyúltam a botért meg az evezőért, hogy mielőtt a csónak leszaladna a sekély vízről, kiszállhassak belőle. Amikor utoljára lepillantottam, még láttam a talajt. Mire azonban az evezővel is kinyúltam és féllábbal kiléptem a csónakbői, a talaj eltűnt. Az evezővel így egészen a csónak alá nyúltam, úgyhogy ezzel a mozdulattal az egyensúlyomat is elveszítettem és kibillentem a csónakból. A feleségein kapott utánam és vonszolt nagynehezen vissza a csónakba. A világért sem akartam mutatni, hogy fázom. Nekiláttam, hogy a villantóval próbáljak szerencsét. Szép, napos Idő volt ugyan, dehát mégis csak októberi Néhány dobás után jobbnak láttam, ha megszabadulok a vizes gúnyától. Kikötöttünk hát a szigeten, tüzet raktam és ott szárítgattuk a vizes hfclmit. Időközben a horgokat is bevetettem, hátha ráakad valami, amíg sikerül mennyire-annyira megszárítkoznom. Mulatságos látvány lehettem: az arra járó sétahajókról több távcső is felém fordult, amint pucéran sündörögtem a tűz meg az ágakra aggatott ruhanemű körül. Feleségem időközben többször is elmesélte, milyen ijedt ábrázattal kapaszkodtam a csónak orrába, hogyan ráncigáit vissza a csónakba, hogyan festettem csuromvizes ruhában bottal meg evezővel kezemben. Muris lehetett, annyi bizonyos. Azóta is azzal henceg a szentem, hogy neki köszönhetem az életemet. Hát ez Ьотч zasztó! Vércse Mikiás
