Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-30 / 4. szám

Folyami -vagy csapósügérről Most egy olyan halról kívánok szólni, amely­ről senki sem beszél, pedig van belőle helyen­ként elég, ezért alig hihető, hogy létezne olyan horgász, akinek még nem akadt horgá­ra. Ezt a halat csapósügérnek vagy folyami sügérnek (Perca Fluiratilis) nevezik, de népie­sen helyenként dürgencsnek, hörgőnek, pap­­tetünek stb. mondják. A sügérfélék közül a legmutatósabb küllemű a folyami sügér, amely arról kapta a nevét, hogy folyóinkban és tisztavízű kanálisainkban tartózkodik. Gyűlöli a zavaros, tisztátalan vi­zeket és csak olyan helyeken tartózkodik szí­vesen, ahol a víz elég mély, tiszta és gyors­­áramlásé. A sügér, amely valamikor tömegesen tartóz­kodott vizeinkljen, sajnos ma már egyre ritkul és olyan helyeken, ahol azelőtt tömegével le­hetett fogni, alig fordul elő. Egyes régebben létesített, 70—80 évvel ez­előtt épült kanálisainkban, pl. kameniőnáiban és a lándor melletti gyulatelepi kanálisokban, 15—20 éve nemcsak sok volt belőlük, hanem előfordultak szebb példányok is. Sok volt a negyedkilós. Ez a halfajta ritkán ér el na­gyobb súlyt és méreteket, de azért kivételesen előfordultak félkilósak, sőt háromnegyed kiló­sak is. Tavalyelőtt történt éppen az említett gyula­telepi kanálison, hogy a horogra kertiít rend­kívüli nagyságot elérő folyami sügér elérte a két kilót is. De ez már igazán ősi példány volt, ugyanis köztudomású, hogy a sügér igen las­san nő. Hogy a sügér mégis elérjen ilyen nagy mé­reteket, ahhoz rendkívüli környezet szüksé­ges, pl. olyan, mint a gyulatelepi nagykanális­hoz tartozó, sűrűn elhelyezkedő kisebb mel­lékkanálisok rendszere, amelyek keresztül sze­lik a kávái határban elterülő sokszáz éves, sás és náderdővel borított ősrégi időkből származó nagy tavat, amelyben nemrégiben még farka­sok is tanyáztak. Ilyen környezetben azután volt bő lehetősé­ge a sügérnek hatalmasra nőni, ahonnan a többi nagyobb sügérekkel együtt eljutott a nagykanális tökleveles vizébe s rákerült a szerencsés horgász horgára, aki nagyon is megörült e ritka fogásnak. A sügérnek kedvenc tápláléka a vízben élő mindennemű bogarak lárvái és a vízfenéken tartózkodó hernyófélék. Hangsúlyoznom kell, hogy a sügér minden fajtája ragadozó és kissé talán kártékony is, mert felfalja a más halak lerakott ikráit és az egészen apró halakat. Rákap a halszeletre és a nagyobb példányok rákapnak a csukázóho­­rogra erősített kishalra is. Nem egyszer rákap a villantóra és igen mulatságos látvány a vil- Lantón rúgkapáló, soktüskéjű sügérkoma. Kapása rendkívül gyors és biztos, amit rög­tön jelez a víz felszínén fekvő úszódugó. Ka­páskor a dugó két-háromízben megvonaglik, le-le bukik, majd pedig végképpen elmerül. Ilyenkor azután azonnal be kell vágni a hor­got, ment ha ezt nem tesszük, akkor az egé­szet a csalétekkel együtt elnyeli. De eltérően az összes többi halfajtától, ha a horgot egyszer elkapta, akkor azt többé el nem ereszti. Olyan eset még nem fordult elő, hogy a sügér a horogról lemaradjon, esetleg visszaessen. Az azonban megtörténhet vékony damil esetében, hogy a nagyobb példány azt egyszerűen elszakítja, mert a sügér rendkívül erős és sokat küzd élelméért. A horogra került sügér tisztítása kemény és erős pikkelyei és sok tüskéje végett eléggé nehézkes és veszélyes mesterség. De megéri a fáradságot, mert húsa rendkívül finom és ízletes. Vetekszik a süllőével, talán még jobb is. Holczer László (Komárno) Megrövidített pontytenyésztés [KÜLFŐ L»« J 1700 KG PONTY EGY HEKTÁRON Ignatev I. arról ad számot, hogy a Szaratov melletti „Zá­vety Ilica“ nevű kolhozban, si­került hektáronként 17 mázsás pontyhozamot elérni. (Stepnye prostery, Saratov) A JÖVŐ A CHLORELLÄÉ? Soeder C. J. szerint nagy jö­vő áll az egysejtű zöld algák előtt. A szerző ismerteti, hogy Japánban már tonnaszámra {g­­nyésztik ezt az újszerű, emberi és állati tápláléknak egyaránt alkalmas algát. A spenótra em­lékeztető ízű, 55—60 % nyers fehérjét tartalmazó Chlorella alga jó vitaminforrás is. A szá­mítások szerint a Chlorella al­gából előállított fehérje nem haladja meg az egyéb fehérje (pl. hús, hal stb.) előállítási költségeit, így az algatermelés gazdasági szempontból is kifi­zetődő. (Umschau Wiss. Tech.) B-VITAMIN A BUSA MÄJÄBAN Arsan O. M. és társa beha­tóan vizsgálta a fehér busa má­jában termelődő Bi vitamin (a tiamin) keletkezését. Megálla­pították, hogy akkor növekedik a vitamin mennyisége legjob­ban, ha a halak kék algákat és lebegő, egysejtű zöld algákat fogyasztanak. A tiamin terme­lődése leáll, ha a halak éhez­nek. (Gidrobiologicseszkij Zsurnal, Kijev) HÜSZ MILLIÓ NEONHAL A das Tier (70) novemberi száma arról tudósít, hogy a bennszülött indiánok és a hal­kereskedők az Amazonasból évente kb. 20 millió neonhalat fognak ki, amelyeket számos országba exportálnak. Figyelem! Értesüléseink szerint több olvasónk szívesen beköttet­né a Szabad Földműves szakmellékleteit, amennyi­ben ízléses borítólap is ren­delkezésére állna. Ezért szerkesztőségünk elhatározta, hogy készíttet borítólapokat külön a Ker­tészet Méhészet, s külön a Kisállattenyésztés — Vadá­szat — Halászat című szak­mellékleteink részére, s a­­zokat önköltségi áron a megrendelőknek eljuttatja az év végén vagy a jövő év elején. Kérjük mindazokat az elő­fizetőinket, akik igényt tar­tanak a borítólapra, hogy a megrendelést legkésőbb » márcisu 15-ig küldjék meg i szerkesztőségünknek. Címünk: Redakcia Szabad Földműves, Bratislava, SuvoriTlova 16. Waldmünchenben nemrég lé­tesült egy meleg vizű, mester­séges halastó. A létesítmény kezdeményezője Hans Bechtel, a helybeli tejüzem vezotője, aki „civilben“ szenvedélyes ha­lász. Neki támadt a gondolata, hogy a tejhűtés közben kelet­kező meleg vizet kár a csator­nába ereszteni, hisz kitűnően felhasználható haltenyésztési célokra is. így aztán utasításai szerint felépült egy nagy csarnok, amelyben 38 egyenként három köbméteres, négyzet alakú me­dence helyezkedik el. A tej­üzemből származó vizet előbb egy 250 köbméteres nagy me­dencében fogják fel, majd in­nen vezetik az egyes kis me­dencékbe. Az egész berendezést olyképp szerkesztették meg, hogy a víz állandóan mozgás­ban van és folyamatosan ömlik hozzá a friss meleg víz. Bechtel még három további, szabad ég alatt fekvő, egyenként 500 m3-es halastavat kapcsolt hozzá eh­hez a berendezéshez. Ezeket ugyancsak a tejüzem fölmele­gedett hűtővizéből látják el me­leg vízzel. Vége tehát a fiatal pontyok téli nyugalmának. A nyár vé­gén, ha súlyuk elérte a 30—40 g-ot, kiveszik őket a természe­tes tavakból, és beteszik a me­leg vizű berendezésbe. Itt nem­csak etetik, hanem állandóan ellenőrzik is őket. Tél végére aztán ekkorára nőnek, hogy súlyuk eléri a kétéves pontyo­két. Ekkor visszateszik őket a természetes tavakba, ahol el­adásukig még egy nyáron át „táncolhatnak“. A tenyésztőbe­rendezés legnagyobb előnye te­hát az, hogy egy teljes eszten­dőt megtakarít, s a pontyok egy évvel korábban kerülhet­nek piacra, mint eddig. Egy másik előnye az új el­járásnak az, hogy amíg a pon­tyok nyaranta a természetes tavakban élnek, a meleg vizű medencékbe a tél folyamán mesterségesen kikeltetett kis pisztrángok kerülhetnek. Ezek­ben, 14 °C hőmérsékleten, ad­dig nevelik őket, míg kitehető ivadékokká lesznek. Ily módon egy-egy nyár folyamán, mint­egy 200 ezer pisztrángot lehet a természetes életmódra alkal­mas korig nevelni. Ezekből pe­dig a meleg medencékben mint­egy 60 ezer db-ot lehet fogyasz­tásra alkalmassá növeszteni. Ugyanennyi pontyot lehet té­len át az említett medencékben nevelni. A berendezés kapaci­tása tehát egész éven át telje­sen ki van használva. Ezenkívül nem utolsósorban felhasználható a waldmüncheni tenyésztőüzem a pontyok bizo­nyos szokásainak, életmódjá­nak és főleg táplálékfelvételi módozatainak tudományos ta­nulmányozására. Bechtelben tulajdonképpen ekkor született meg a berendezés gondolata, amikor a Hamburg melletti Ahrensburgban megtekintette a Max Planck Intézet kísérleti akváriumait. A tudósok itt me­legvízáramban, de igen szűk helyre szorított pontyok neve­lésével kísérleteznek. Ugyanezt Bechtel nagyüzemi méretekben valósította meg. Persze előbb két éven át kísérletezett a Ba­jor Erdőben, hogy megteremt­se a gyakorlati kihasználás előfeltételeit. (Süddeutsche Zeitung) q / víziszárnyasok állománya az utóbbi években je­lentős csökkenést mutat. Ez nem csupán a ludakra, de a kacsákra is vonatkozik, me­lyeknek tenyésztése a múltban jóformán minden kistenyésztő udvarán természetes volt. A fajtakérdést illetően a ka­paróbaromfihoz viszonyítva nem áll rendelkezésre olyan nagy választék. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy nálunk jelenleg visszafejlődött a ka­csatenyésztés. Jövedelmezőség termelését. Kiváló kettősterme­lékenységű típus. íz tekintetében a fogyasztók rendszerint előnyben részesí­tik a tömött kacsa húsának ízét a tömött lúd húsával szemben. A hízott kacsa mája kiváló ínyencfalat. A kacsafajták közül említsük meg az ejleszböri (aylesbury) kacsát, amely talán a legna­gyobb testsúlyú, fehér tollszí­­nű fajta. Az orpington kacsa­­fajta kéthasznosítású, sárgatol­lú. A pomerániai kacsa tollszí­tojást, sőt ennél is többet ter­mel. Nem állíthatjuk azt, hogy a kacsatenyésztés túlságosan sok gondot okozna. A kiskacsák hőigénye a kelés utáni napok­ban 30 °C körüli, hasonlóan mint a naposcsibéké, amely hő­fokot lassanként csökkentjük. A nevelőhelyiség legyen szá­raz és világos. A kiskacsákat csak a kelés utáni napon kezd­jük etetni. Első takarmányuk kenyérmorzsa, reszelt főtt-tojás lehet, később egy kis sajttal Ne feledkezzünk meg a háztáji kacsatenyésztés jelentőségéről tekintetében tudjuk, hogy kis­­tenyésztöi viszonyok közepette a kacsatenyésztés nem járhat és nem is jár ráfizetéssel. A tenyésztés ökonómiai, vo­natkozásai ma már a kiste­­nyészetekben is előtérben áll­nak. Bár több kacsafajtát is­merünk, közülük mégis bizo­nyára olyat választunk te­nyésztésre, nevetésre, amely a legmegfelelőbbnek mutatko­zik mind húshasznosítás, mind pedig tojáshozam szempontjá­ból. Évekkel ezelőtt nagy köz­kedveltségnek örvendett a ruani kacsafajta, amely nagy testsúllyal tűnik ki. Hátránya azonban a barna toliszín. A fe­hér toliszínű kacsák mindig előnyben vannak nemcsak ná­lunk, de az egész világon, ezért nem csoda, hogy a versenyben a pekingi kacsafajta győzött. Jelenleg nálunk túlnyomórészt ezt a fajtát tartják. A pekingi kacsafajta két típusát külön­böztetjük meg, mégpedig a né­metet és az amerikait. Német típusú pekingi kacsát nálunk főleg a második világ­háború előtti időben tartottak. Ez igen szép állat, telt testal­katú és merőleges testállású. Tolla fehér színű, eléggé lát­ható sárgás árnyalattal, még­hozzá testének minden részén. Gyors növekedésű, húsjellegű típus. Amerikai típusú pekingi ka­csát nálunk később vettünk jegyzékbe. Erre a típusra a hatalmas, hosszú és mély törzs jellemző, amely a csaknem függőlegesen tartott nyakkal negyvenöt fokos szöget alkot. Termelőképesség tekintetében e típussal nem versenyezhet egyetlen más típus vagy fajta sem. A tömött gácsér olykor jóval négy kiló fölötti élősúlyt ér el, és a tojó sem marad I súlyban túlságosan mögötte. * Gyakran eléri az évi 200 tojás ne fekete vagy kék, miközben a nyak elülső része, valamint a begyrész, egészen a mellig fehér. A pézsmakacsa vagy más nevén niosusz kacsa ná­lunk eléggé elterjedt, mégpe­dig fekete-fehér színváltozat­ban. A gácsér jóval nagyobb testsúlyú, mint a tojó. A gá­csér eléri az 5 kg-os élősúlyt, miközben a tojó 2,5 kg-os. A különféle kacsafajták kö­zött tojástermelő fajták Is van­nak. Ezekhez tartozik a kem­­bel (Campbell) és az indiai fu­tókacsa is. A kembel gácsér toliszíne barna, a tojóé világosbarna. Ez a kacsafajta tojáshozamban versenyezhetne a legjobb tyú­kokkal is, hiszen évente 300 vagy túróval és kukoricadará­val esetleg más darafélével ki­egészítve. A kiskacsák arány­lag hamar felcseperednek. Jó gondozás esetén 8 hetes koruk­ban érik el a 2 kg-os vágósúlyt. Egykilós súlygyarapodás eléré­séhez rendszerint 4 kg takar­mánymennyiség szükséges. Kis­­tenyésztői körülmények között is a tiszta húsmennyiség az élősúly több mint 50 %-a, kü­lönösen a pekingi fajtánál. Háztáji tenyészetekben a pe­kingi kacsák hozzávetőleg 140 tojást termelnek évente, amiből legalább 100 keltetőbe kerül, amelyekből 85 kacsa kel ki és 80 kerül felnevelésre a 2 kg-os vágósúlyig. Ez azt jelenti, hogy jó gondoskodás esetén egy te­nyészkacsa rövid idő alatt 160 kg jőminöségű húst produkál. Ez saját testsúlyának sokszo­rosa. Ha tehát arra a kérdésre ke­resünk választ, hogy vajon ki­fizetődik-e kistenyészetekben a kacsatenyésztés, úgy nyugodt lelkiismerettol azt válaszolhat­­jpuk: igen, mivel a jövedelme­zőséget a jó szaporodóképes­ség és a kacsák gyors növeke­dése segíti elő. Szükségesnek tartom megje­gyezni, hogy a kacsákat ne tartsuk a tyúkokkal közös ól­ban, vagy közös udvaron. A kacsáknak önálló kifutóra és amenyiben ez lehetséges nagy, füves térségre van szükségük. MAAR ISTVÁN, az SZKSZ KB tagja, a tenyésztői szakosztály vezetője A Budapesten megrendezett múltévi mezőgazdasági kiállításon és vásáron a nálunk még ismeretlen cherry vallery kacsafajtával a Szarvasi Haltenyésztési Kísérleti Állomás nyerte el az aranyérmet. (Kucsera Szilárd felvételej 2, SZÁM 1971. Január 30. A TARTALOMBÓL + Ne feledkezzünk meg a háztáji kacsa­tenyésztés jelentősé­géről. + Jó szervezéssel négy millió tojás a ház­tájiból + Februári teendők + Megvalósítja juh­­tenyésztési célkitű­zéseit-4- Jó tudni + A madárkór + A strnsszről О Egy járás vadász­eredményei. — gondjai © Vadorzók alkonya О Látóhatár Q Mire vadászhatunk februúrban? A Halásztarisznya (I.) A A folyami- vagy csapósügérről A Megrövidített ponty­tenyésztés A Külföldi vizeken Д; Szabad Földműves szakjnellékle.te

Next

/
Oldalképek
Tartalom