Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-30 / 4. szám

1971. január 30. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Vergődés az elmaradottság, elnyomás és kizsákmányolás béklyóiban • A szeszé­lyes Latorca csíny tevései • Titkos össze­jövetel a Palakcsa-tó partján • A fel­­szabadulás utáni fejlődéssel megváltozott a falu képe • Nyomor helyén jólét e a 'в Sí •?a ■а о Б '5* a a Qj FALU A LATORCA MENTÉN A felszabadulást megelőző évtize­­dek hosszú során Szirénfalva (Ptrukáa) a környék legszegényebb falvai közé tartozott. S tort ült itt az elmaradottság, az emberek java­része nyomorgott. A falunak egyálta­lán nem volt bekötőútja. Főleg sár­falas, zsúpfedelű házakban éltek az emberek. Nem volt pénz se lábbelire, se ruhára, a gyermekek mezítláb csúszkáltak, korcsolyáztak a jégen, szoknya-formájú vászonruhában jár­tak ... Volt olyan év, amikor bizony a kukorica-kenyérnek is örültek, mert az árvíz mindenüket tönkretett. Ha már a Latorca szeszélyeit szóba hoztam, mindenképpen említésre ér­demes: évente többször is kiöntött ez a folyó, különösen az esős időszak­ban. Ilyenkor a falut teljesen elzárta a külvilágtól. Csónakon, vagy tutaj­jal közlekedtek a lakosok, de a falu­ba érkező orvos, vagy pap is csak ezen az ingő-bingó járművön jutha­tott be a faluba. Egy Seregélyi nevű plébánossal történt, hogy az örvénylő vízen haladó csónakban ült, s félel­mében elkáromkodta magát... A falut körülvevő patakon, vala­mint a Palakcsa-tavon híd egyáltalán nem volt. A lakosok igavonó állatai­kat a vízen úsztatták át, a faekét, bo­­roHát meg csónakkal, vagy tutajon szállították a patak túloldalára. Ilyen bonyodalmak nehezítették a tavaszi szántást-vetést. Számtalanszor nem tértek haza este a szántóföldekről a földművesek, megvárták a reggelt összebújva, dideregve, hogy folytat­hassák a munkát mindaddig, amíg be nem fejezik. Hányszor vetettek, s nem arathattak, mert az átkozott áradat elsodorta a termést, vagy tönkretette Amit esetleg meghagyott az árvíz, azt meg tutajokon szállították haza. SZÄNTÄS HATOS EMBERFOGATTAL A hetvenhat esztendős Üveges Jánus báesi beszélte el, milyenfkínos-keser­­ves élet volt itt a huszas években, meg azt követően is ... A Latorca túloldalán lakott egy Rehács nevű erdész, akivel megbeszélték: egy le­tarolt erdőrészt felszántanak, s azt díjmentesen három éven át használ­ják. Hatos emberfogattal törték föl ezt az írtványt. amely tele volt fatuskók­­kal, gyökerekkel. Üveges bácsi is a hat ember közt volt. Tavasszal kezd­ték a szántást a mintegy három hek­tárnyi írtványon és ősszel fejezték be. Vesztükre csak szóbelileg egyez­kedtek az erdőőrrel, már ami a díj­mentes földbérletet illeti. Gazdagon fizetett a kukorica, mindjárt az első évben, amit a gróf Diószegi nevű is­pánja is megirigyelt. így hát a má­sodik évben már a termés felét taka­ríthatták be, mert a másik felére u gróf tette rá a kezét. Ekkor mér te­henekkel végezték a szántást, s a termést tutajokon szállították át a Latorcán. A BERGEL HOSSZÜ KEZE Az említett nyomorúságos években élt a faluban egy Bergel Kálmán ne­vű gazdag ember. Üzletet és kocsmát nyitott. Szívesen adott hitelben, mert alattomosan kihasználta az írástudat­lan emberek tájékozatlanságát. Nem egyszer a száz korona hitelből ezer. az ezerből meg tízezer lett, amit el­adósodás, majd árverezés követett, így több család még nagyobb nyomo­rúságba jutott. Demes István és társai — akik kö­zül már csak néhányan élnek — megelégelték a féktelen zsarolást, s elhatározták: népi fogyasztási szö­vetkezetét alakítanak. Amikor Bergel Kálmán erről tudo­mást szerzett, mindenféle módon igyekezett a tervet meghiúsítani. Cso­dálkozott azon, hogy Demes István a saját házát ajánlotta fel a kocsma és üzlethelyiségnek. Bergel ármányko­dása ellenére Is megalakult 1917-ben a fogyasztási szövetkezet, amely fej­lődésnek indult. Am a Demes-féte szövetkezet nagy szálka volt Bergel szemében. Így azután 1920-ban csa­ládtagjainak közreműködésével fel­gyújtotta a szövetkezetek Ugyanezt 1927-ben is megismételte. A lakosság kereseti lehetőségek­ben bizony nem bővelkedett. Halá­szattal is foglalkozott. De Bergel keze mindenhová elért. Ö bérelte a vize­ket. S mit tehették a halászok? Rá voltak kényszerítve arra, hogy nála keressék a betevő falatra valót. Na­gyon megszolgált kereset volt ez: a hal kilóját tizenhét korona helyett 4—5 koronáért vásárolta fel a halá­szoktól, különféle levonásokra hivat- - kozva. Ül ÉLET SARJAD A PALAKCSA-TÓNÄL A felszabadulás után ismét erőre kap a kommunista párt helyi szerve­zete. A falu dolgozóit csatasorba ál­lítja, hogy megalapozzák az új éle­tet. Megindult az újjáépítés. Lebon­tották a zsúpfedeles házakat, hogy helyükbe korszerűbbet, tágasabbakat építsenek. Végre 1954-be.n bekötőutat kapott Ftrukša, s ilymódon megindulhatott az autóbusz-közlekedés. Jelenleg na­ponta 15 autóbuszjárat köti össze a falut a külvilággal. Nagy szükségét érezték egy szép kultúrháznak. így került sor annak megépítésére az ötvenes évek végén. Hogy miért szorgoskodott oly buzgón a falu népe a művelődés hajlékának mielőbbi felépítésén? Mert már meg­elégelték a fiatalok a pázsiton tán­colást és a bérelt kicsi házakban való összejöveteleket, a zsúfoltságot. Nem akad egyetlen család sem a faluban, .amely ki ne vette voltia részét az ön­segélyes kultúrházépítésből, a társa­dalmi munkából. Mind a nők, mind a férfiak kézi erővel keverték a mal­tert; a betonozás nehéz munkájából is részt' kértek. Bár kicsi a szövetkezet, mindössze hat és fél millió korona értékű a kö­zös vagyon, mindamellett az emberek megtalálják benne számításukat. Még a kezdetben kételkedők is elégedet­tek. ... Nehéz volt a kezdet. Egyetlen középület, nagyobb gazdasági épület nem állt rendelkezésre. A szövetkezet állatállománya tizenhét helyen volt elhelyezve, amely sok nehézséget okozott. Ma már korszerű istállókban 308 szarvasmarha, s 300 sertés talál­ható. Ügy tudom, az idő itt is bizonyí­tott; a számos hűséges tag közül né­hányat név szerint is hadd említ­sünk: Demes Lajos, Banga Károly traktorös, Matyi Ferenc, V. Pásztor János, Jakab P. János. Matyi F. István, Rubi István és a többiek. Marci De­zső a bányából jött haza s lépett a szövetkezetbe. Bizonyára sem ő, sem mások nem változtatnának szívesen munkahelyet. Egy szó, mint száz: a kapitalista rendszerben olyannyira hiányolt át­kelő-kérdést a szocializmus oldotta meg. Kétszázhúszezer korona beruhá­zási költséggel korszerű átfolyót épí­tettek. A falu közepén éktelenkedő béka- és kacsatanya helyén parkot létesítettek. A régi bikaistállóból át­alakított élelmiszer- és italbolt új köntösben díszeleg — a Jednota újjá­építtette 660 ezer korona költségrá­fordítással. Az üzlet előtti mocsaras területet feltöltötték, s ma autóbusz­végállomás van itt, s nemkülönben a tűzvédelem szempontjából fontos 30 köbméter űrtartalmú víztartály is itt található. J0MÖD, TANULÁSI LEHETŐSÉG Ahogy gyarapodott a falu közintéz­ményekkel, ennek megfelelően emel­kedett a lakosság életszínvonala is. Ezt példázza az is, hogy a régi lakó-Veteránok Üveges lúnos az efsz mezőőre, a hajdani ember-hatosfogat egyik tagja. Üveges János bácsi szavai szerint húsz kilométernyire is eljártak ha­lászni télvíz idején, s előfordult bi­zony, hogy holtfáradtan. zsákmány nélkül érkeztek vissza SZERVEZKEDÉS, ÜLDÖZTETÉS A kiszipolyozott, elkeseredett em­berek tucatjai az erdőben kerestek élelmet családjuknak: baromfihús he­lyett ráfanyalodtak a varjú és szarkahúsra. Erről tett említést Len­gyel János bácsi, aki az 1923—1924. évet tartja számon, amikor nem ter­mett semmi, a növénykultúrákat az árvíz teljesen elpusztította. Miképpen akartak nyomorukon enyhíteni e falu nincstelenjei? Szer­vezkedtek. Így alakult meg 1928-ban a kommunista párt helyi szervezete 17 taggal. Összejöveteleiket a Palak­­csa-tó partján tartották. Am a besú­gók feljelentették őket, s mint poli­tikailag megbízhatatlan emberekként emlegették őket, sőt jónéhányat kö­zülük bebörtönöztek. Jogfosztottsá­­guknak csak a felszabadító szovjet hadsereg katonái vetettek véget, akik elűzték a dolgozó nép vérszomjas „hiénáit“, kizsákmányolóit. Általában lgazságszeretó embe­rekként ismerik a környékbeliek a felsőszemerédi [Horné Semerov­­ce) embereket./Hajdanában főleg arról voltak közismertek, hogy egységesen léptek fel, ha a szük­ség úgy kívánta. Hiszen itt saját földje igen kevés embernek volt. Valójában mi kovácsolta össze őket? Wilczek gróf és Ivánka báró egyformán kizsákmányolta mind­nyájukat. Az ő birtokaikon hajnal­tól késő estig robotoló béresek, cselédek, napszámosok napi ke­nyere sokszor nemcsak panaszos és nagyon megszolgált volt, de keserű is ... Az -alábbiakban két embert mu­tatunk be, a munkásosztály, a párt kitartó harcosait: # PAVLO JANOS — aki ma már 71 esztendős — 1919-ben a Vörös Hadseregben tevékenykedett. Si­­mánszky őrsparancsnok volt a köz­vetlen felettese. A Magyar Tanács­­köztársaság idején Gyurovics Ká­rollyal, Balogh 1 Lajossal, Vykukal Károllyal teljesített szolgálatot. A magyar kommün leverése után három hónapig bújkált Gyurovics barátjával Bernecén, ahol rokonai voltak. Huzamos ideig tartó üldözteté­séről sokat tudna beszélni. Elég az hozzá, a párt öntudatos, szívós harcosává vált a későbbi évek so­rán. Résztvett az 1927-es nagysza­bású sztrájkban, amely a cselédek, zsellérek emberibb életkörülmé­nyeit volt hivatva elősegíteni. Mi­chel Jakab „úr“ birtokán egy hé­tig szünetelt a munka. Napi egy liter tejet és évi természetbeni já­randóságként (kommandó) 16 má­zsa kenyérgabonát követeltek a cselédek. A sztrájk vezetőinek bi­zony nemegyszer szembe kellett nézni a csendőrszuronyokkal. De harcoltak a végsőkig, s az 'egysé­ges harc kifizetődött: senkit sem bocsátottak el a munkából. De Pavlo bécsi, mint a sztrájk egyik szervezője, nem úszta meg szárazon ... 1929-ben kivándorolt Kanadába, s 4 évig idegen földön hányatott körülmények között ke­reste kenyerét. Itt is válságos idő­ket éltek a munkások. így hát visszatért a kényszerű száműzetés­ből — otfhonába. • BUKTA JÖZSEF elvtárs évei is nagyon megszaporodtak. Jelen­leg már hetvenkét éves. ö volt a kommunista párt helyi szervezetének megalapítója és első elnöke. Ez a pártszervezet 1922- ben jött létre. Bukta élvtárs akkor a falu egyik legöntudatosabb, leg­­felvilágosultabb embere volt. Tu­dását nem az ujjéből szopta. Sok hasznos dolgot elsajátított a had­seregben. Habár 1921-ben a had­seregben szigorúan tiltották az olvasást, ő titokban olvasásra használta fel szabad idejét... Hazatérte után először a Vörös Szakszervezetben tevékenykedett. Gyűléseket tartott. Gyakran meg­fordult az egyszobás cselédházak­ban. Agitált. Hirdette a párt iga­zát. Egységre szólította fel a zsel­léreket, napszámosokat, s harcra buzdított a klZsákmánýolôk ellen, akik „piócaként“ szívták в mun­kások vérét. . így került sor az újmajori sztrájk megszervezésére is, amely fellel­kesítette, szívós harcra serkentette a földmunkásokat, béreseket. En­nek köszönhették,' hogy a sztrájk eredménnyel végződött. Sőt, még a környékbeli falvak és majorok házak 80 százalékát átépítették, s nem hiányzik belőlük a fürdőszoba, de még a vízvezeték sem. A lakbe­rendezések kifogástalan minőségűek, a szőnyeg csaknem mindenütt megta­lálható. Jelenleg csak négy személy­­autötulajdonost tartanak nyilván, de az új családi házakhoz épített garázs arról tanúskodik, hogy sokan terve­zik autó vásárlását. Elég az hozzá: eltűntek a múltra jellemző vászonruhák, mezítlábas gyerekeket sem látni télvíz Idején, s az öreg asszonyok Is kényelmes, puha posztőpapucsokban, lábbelikben döcögnek a boltba, vagy az orvoshoz. Most akarnak élni! Hiszen négy-öt évtizeddel ezelőtt csak nyomorogtak, keserűség, szenvedés volt az osztály­részük. A múltban sok tehetséges fiatalnak nem állt módjában továbbtanulni. El­kallódtak ezek a tehetségek. Tlz­­tizenkét éves korukban kezükbe nyomták a munkaszerszámot, s késő estig dolgoztak... Ma már egészen más a helyzet: a fiataloknak minden lehetőségük megvan a továbbtanulás­hoz. A mi kis falunkból már sokan szerezték meg a szakérettségit, s hasznosítják tudásukat a termelés különböző szakaszain. A főiskoláról tanítók, mérnökök kerültek ki az életbe. Bátran állíthatom, ennek a falunak a rohamos fejlődését csakis a szocia­lista rendszer, a kommunista párt irányítőmunkája tette lehetővé. Az alapjaiban megváltozott faluban ma nyomor helyett Jólét tanyáz. Az em­berek még több jót és szépet akar­nak, amiért érdemes serényen dol­gozni, hiszen a még boldogabb jövő alapjait gyermekeik részére rakják le — az utókornak. JAKAB SÁNDOR, Ptrukša napszámosai, földmunkásai is fel­figyeltek a sikeres sztrájk-harcra. A kommunista elnöknek nem volt könnyű a dolga. A sztrájkot követő fél év után elbocsátották. De szerencsére nem kellett követ­nie Pavlo barátját Kanadába, mert olyan helyre nősült be, ahol la­kásról nem kellett gondoskodnia. Megmaradhatott napszámosnak. ★ A grófi, bárói földbirtokok a fel­­szabadulás után az állami gazda­ság tulajdonába mentek át. Meg­alakult a gép- és traktorállomás, majd 1955-ben a szövetkezet is. A háború előtt hét-nyolc család lakott egy udvarban, a felszaba­dulást követő időben négy új ut­cát építettek. Az utakat aszfaltoz­ták. A wilczek-féle. kastélyban 1949 óta mezőgazdasági szakembe­reket neveltek, 1968-től pedig az alapiskola tanulóinak otthona. Ivánka báró kastélyát kultúrház­­zá alakították. Új vendéglőt, üzle­tet kapott a lakosság, a fiatalság psd'g ifjúsági klubot. Szóval: az itt megforduló ide­gen nem győzi csodálni a szebbnél szebb, ízléses családi házakat. A szövetkezet is egyre jobban gazdálkodik, izmosodik. Bár a múlt esztendő valamivel gyöngébb eredményeket hozott, de ennek ellenére elégedettek a szövetkezet tagjai. A jólét aZ öntudatos, serény munka eredménye. Ennek alapjait lényegében nem is a felszabadulás után, hanem 40—50 évvél, ezelőtt rakták le: Pavlo Jani bácsi és Bukta József, az első pártelnök. Bukta elvtárs még a mai neoig jó ezervezőképesságü, a HNB vezető­ségi tagja. Korához képest fiata­losan dolgozik a szövetkezetben. •k Jólesik szemlélni a sok küzdel­mes esztendő beérett gyümölcsét. Öröm hallani, hogy a mai fiatal­ság megélhetési gondok nélkül éli világát és büszke harcos elődeire. B. J. I ,1 i j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom