Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-30 / 4. szám
I 8. SZABAD FÖLDMŰVES 1971. január 30 ACSKP katonái EGYENESEN A CÉL FELÉ... Soltész Miklós, az egykori Kommunista Ifjúsági Szervezet tagja, még az 1930-as években indult el a politikai úton. Társaival többnyire éjszaka végezte a rájuk bízott illegális pártmunka feladatait. Röplapok szétosztása, munkásmozgalmi ülések szervezése, pártlapok olvasása volt a feladatuk. A cipészmester — Miklós bácsi akkori főnöke — nem jó szemmel nézte beosztottja tevékenységét, ezért a műhelyében a többi segéd-: del megverette. Mindez Rožňaván történt. Később Vőeláren telepedett le és 1938-ban mint kézbesítő lépett községi szolgálatba, így módjában volt megismerni az embereket, és terjeszteni a kommunista eszme-: két. Egy évvel a felszabadulás előtt, 1944-ben a járási szolgabíró, mint gyanús elemet elhurcoltatta. Soltész Miklós kétszer ült börtönben: 1935-ben kémkedés vádjával állították bíróság elé, két év múlva pedig magyar származású felesége miatt kellett kiállnia a börtönbüntetést. — Tudtam — mondotta Soltész elvtárs —, hogy ezek csak olyan felszíni vádak, a fő ok mindig a kommunista elvek terjesztése volt. Vőeláren 1948-ban tizenegy taggal alakult meg a legális párt-: szervezet és Miklós bácsi, mint az arra legérdemesebb, a párt elnöke lett. Ezt a tisztséget becsülettel és teljes odaadással, a reábízott feladatok pontos teljesítésével egészen 1963-ig végezte. Miklós bácsi harcos életét három emlékérem és számos diploma tanúsítja. — Nehéz és küzdelmes volt az utunk, de látom, hogy a harc nem volt felesleges, mert szervezetünk erős lett és egyenesen halad'a cél felé. Farkas Rózsa A kaucsuklabda bűvkörében Itt a tél, az eddig mellőzött teremsportok újra előtérbe kerülnek. Különösen az asztalitenisz, mely falvaink egyik legnépszerűbb sportága. Kvetnán is nagyon kedvelik az asztaliteniszt, és amint az alábbi sorok igazolják, a versenyek során jó eredményeket érnek el. — Kvetnán a sportszervezet a harmincas évek elején alakult — kezdte a beszélgetést Bohák Csaba, az asztalitenisz szakosztály elnöke, aki maga is aktív játékos. — A csapatnak jő híre volt a. környéken, hiszen még Esztergommal is játszottunk. A háború utáni meddő időszak után csak az ötvenes években sikerült a sportéletet újra megindítani községünkben. Az asztalitenisz szakosztály még később, 1962-ben alakult, de különböző nehézségek miatt rövidesen felbomlott, s már-már úgy látszott, ' hogy kátyúba jut az egész vállalkozás. 1965-ben azonban újraszerveztük a szakosztályt, más játékosokat hívtunk a keretbe, s fáradozásunk nem volt eredménytelen. A járási I. osztályban bajnokságot nyertünk. Sajnos, anyagi helyzetünk nem engedte, hogy felsőbb osztályba lépjünk, s így továbbra is a járási bajnokságban szerepeltünk. A helyzet 1968-ban lényegesen megváltozott. A helyi földművesszövetkezet belátta, hogy segít! ség nélkül nem boldogulunk, és ezért vállalta az anyagi támogatást. Ebben az időben vettük fel a Požiarnik nevet, s a mai napig is e név alatt szerepelünk. — A múlt évi bajnokságot isméi megnyertük, és a II. divízióba jutottunk. A bajnoki cím megszerzősében nagy szerepet játszott»! szurkolóink is, mert noha községünk mindössze ezer lakosú, igen lelkes szurkológárdája van, akik nem sajnálják az időit és a fáradságot, ha a csapatról van sző. A divízióban természetesen jóval nagyobb a konkurrencia, s nekünk minden erőnket, igyekezetünket latba kell vetni, hogy a többi együttessel lépést tartsunk. Az első mérkőzést a Zl. Moravce csapatával vívtuk, s nem sok hiányzott, hogy kétszámjegyű győzelmet érjünk el. Azóta váltakozó szerencsével szerepelühk, s jelenleg a középmezőnyben foglalunk helyet. Igyekszünk még ütőképesebbé tenni a csapatot, mert ellenfeleink sem tétlenkednek, s nekünk sfern közömbös, hogy melyik osztályban szerepelünk. Végül megemlítem a játékosok nevét is, akik hozzájárultak a sikerekhez: Németh József, Farkas Lajos, Újvári László, Andor Gábor, Béres Lajos és Bohák Csaba. Polák István A tél örömet * Hát nem s’ érdekes? . A napokban Dunajská Stredán jártam a Zväzarm épületében, mely öt perc járásnyira van a város központjától. Déli tizenkettőt ütött a toronyóra, s így ebédelni akartam. Az épületben a büfé zárva volt. Nem maradt más megoldás, mint. barátommal a városban keresni valami eledelt. A halüzletet tűztük ki étkezésünk színhelyéül. Az ajtót ugyan nyitva találtuk, de a nagy felfordulás jelezte, hogy itt hétvégi nagytakarításhoz készülődnek. Kérésünkre az egyik csinos fiatal elárusítónő sajnálattal jegyezte meg, hogy halsalátával ugyan szolgálhat, a kenyér azonban már elfogyott. Sebaj — mondtuk, előfordul, hogy elfogy a kenyér. Van még egy büfé ebben az utcában, elmegyünk oda. El is mentünk, de ismét csalódtunk, mert zárva találtuk. Egy kis kerülővel még egy büfét találtunk, de ahogy ez már ilyenkor lenni szokott, ez is zárva volt. Kénytelenek voltunk a hentesüzletben megvenni a szalámit, a péküzletben a kenyeret és keresni egy kocsmát, ahol mindezt elfogyaszthattuk. Hát nem érdekes ez?! Allé István Pártunk tiszteletére Olyan időket élünk, amikor társadalmunk az élet minden szakaszán konkrét munkával készül megünnepelni a CSKP megalakításának 50. évfordulóját. Fokozódik az aktivitás, szaporodnak az értékes kötelezettségvállalások — min- I denki kihasználja az alkalmat, hogy becsületes munkával hozzá-Í! járuljon népgazdaságunk fejlesztéséhez. A fokozódó munkaaktivitás mellett tiro met szerez, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetség kvetnái szervezetének tagsága is tettekkel bizonyítja munkaikedvét, igyekezetét és szorgalmát. A szervezet egész tevékenysége „Az Ifjúság kezdeményezésének és tetteinek stafétája a CSKP 50. évfordulója tiszteletére“ akció keretében valósul meg. Tevékenységük programjában az első feladatiként jelölték meg az alapszervezet megerősítését és megszilárdítását, ami a célok teljesítésének fő biztosítéka. E zerik i lencszá zihetve n de cem bér 18-án a Szocialista Ifjúsági Szövetség helyi szervezetének tagjai „Munkával és vérrel pecsételt barátság“ című előadáson vettek részt. Az előadást a SZISZ járási bizottságának lektora tartotta. A szervezet tagjai már gyakorolják a „Kaviár és lencse“ című színművet, hogy rövid időn belül bemutassák a falu és a környék közönségének. Veress Vilmos Hagyományokat őrző község Veľký Krtístől [Nagykürtös] 15 kilométernyire, festői völgyben húzódik meg Cebovce (Csáb), ez a hagyományokat még ma is híven őrző, 1021 lakost számláló község. öebovce nemcsak szép fekvéséről híres, hanem arról is, hogy a CSEMADOK járási bizottsága minden évben itt rendezi meg a már hagyományossá vélt, járási méretű szüreti népünnepélyt. A község a felszabadulás óta sóikat fejlődött. A hegyoldalban kanyargó, Luöenec felé vezető műútról mindjárt szembetűnik az új házakból álló két utca, amelynek végén hatalmas építkezés folyik. Itt épül kb. 16 milliós költséggel az új, modem iskola, melyet 1973- ban szeretnének átadni rendeltetésének. A földművesszövetkezet 1700 ha területen gazdálkodik. Főleg gabonatermesztéssel foglalkoznak, de már van 41 ha újtetepítésű szőlőjük is. Ezt a területet 1975-ig 200 hektárra bővítik. r:,.-......... A szövetkezet kacsafarmja ^környékén ismert. Évente áO^eser kiskacsát keltetnek és adnak el. Ezerkilencszázhetvenegyben ez a szám még 10 ezerrel emelkedik. A vezetőség igyekszik a tagság gondjait is enyhíteni. Épül a hatlakásos, valamint a 300 férőhelyes „ideiglenes“ szövetkezeti gyűlésterem, mely egyelőre kultürházként is szolgál majd. Még az idén megkezdik az egészségügyi központ építését. A község vízvezetékkel való ellátását is tervbe vették. A kulturális élet jó, különösen a CSEMADOK tevékenykedik. A környéken is ismert a község két tánczenekara. A polgárok jogosan büszkék községükre. Szép környezetben élnek, s munkájúikban jó eredményeiket érnek el. Bojtos János A vasművek új büszkesége A Kelet-Szlovákiai Vasművek felépítése óta Košice napról napra változik. Újabb és újabb épületekkel gazdagodik. _ A vasmű dolgozói főképpen az Újvárosban laknak. Itt építették fel a nagy műn-, kásszállőikat. Az Újváros déli részén áll a Kohal, Kodur, Kosil (mindhárom elnevezés acélfajtákat jelöl) elnevezésű munkásszálló. Modern, szépen berendezett épületek. E három szálló között nemrégen egy további épületet emelteik. Ebben az épületben az üzem fiatal dolgozói mindazt megtalálják, amire szabad idejükben szükségük van. Itt helyezték el a 400 személyes éttermet, mozit, könyvtárat, szórakozóhelyet stb. De mindezt nem a régi, megszokott berendezéssel, hanem I. osztályú kivitelben. A szolgáltatásokat a IV. árcsoportban nyújtják. Mivel fiatalok lakják a szállót, lesz itt tornaterem is, ahol a különféle sportágakat űzhetik.' Bátran mondhatjuk, hogy a 17,5 millió korona értékű új létesítmény a Kelet-Szlovákiai Vasművek büszkesége. Pazderák B, Eljegyzés érdekességgel Ahány ház, annyi szokás. A rožňavai járás egyik községében, Hucinban (Gice) voltam eljegyzésen. A szívélyes fogadtatás után megbeszéltem a menyasszonyjelölt édesapjával a teendőket. A megterített asztalok mellett elhelyezett székeket úgy osztották be, hogy az eljegyzésre váró fiú és a leány az asztal végén, mellettük, egymással szemben a fiú és a leány keresztapja foglalt helyet. Kiétoldalt-sorban következtek a .keresztanyák, a szülők és a többi meghívott. A jókívánságok, illetve a jegyváltás után, amikor a szórakozás már jó hangulatba csapott, hirtelen sötét lett a lakásban és az utcán is. Előzőleg megfigyeltem, hogy az ablak nyitva van. A családfő tudta, mi következik, de mi semmit sem sejtettünk. Az ablak előtt összegyűlt fiúk ostoraikkal olyan csattogtatást rendeztek, hogy először azt hittük, lövöldöznek. Ezt a „csergetést“ a szarvasmarhák nyakából leakasztott nagy kolompok hangjával színezték. * Ezután kigyulladt a villany, és a menyasszony édesanyjával figyelte a szerencsepohár darabjait, melyet a fiúk hamuval megtömve a lakás bejáratához dobtak. Közben a vőlegény két üveg pálinkával és pénzzel köszönte meg a kapunál várakozó fiúknak a megtiszteltetést. Jakab Sándor Édesapám, ne igyál! Bánatosan ülnek mind a hárman. Az anya és két gyermeke. Szemükből iátni, hogy nagyon szomorúak. Igen, a gyermek megérzi a veszélyt. Azt is mégérzi, ha a család, ban öröm vagy bánat uralkodik. Most az ő otthonukban bánat van. Látták az apjukat, hogy ittas állapotban milyen szörnyű dolgot követett el. Fáj kicsi gyermekszívük, és most nincs ami megvigasztalná őket. Érzik, hogy az ő családi fészkük, otthonuk széthullott. Hallják, ahogy édesanyjuk kijelenti, hogy „ő abba a házba soha többé vissza nem tér, ahol a férje lakik“. A gyerekek szenvednek a legjobban, s tudják, hogy ők nem segíthetnek, de azért vádolnak és ítélkeznek. ítélkeznek, mert igazságosaik, tudják jól, hogy édesanyjuk nem érdemli meg azt, amit apjuk vele szemben elkövetett. Nincs senki, akt megmagyarázná neki, hogy gyermekei jövőjéről van szó, ők azok, akik a legjobban viselik a fájdalom és gyötrelem nyomait. Mit tegyenek? Törvény? Közbiztonsági szervek? Ki segítsen? Az emberiség, az emberi humánum szellemében mindenkinek kötelessége segíteni az ilyen családokon ... Nem nézhetjük tétlenül azt, hogy egyre több gyermek arcáról tűnik el a mosoly, szemükből az öröm fénye, s helyette a könny, a bánat üljön a szemükben. Tenni kell valamit az olyan otthonokban, ahol az alkohol uralkodik és rombol, segíteni azokon, akik ilyen körülmények között élnek és nevelkednek. Száraz Mária a felkészülést Már visszavonhatatlanul elmúlt az az időszak, mikor a vidéki labdarúgók az őszi bajnokság befejezése után egész a rügyfakadásíg pihentették a „lasztit“. Napjainkban faluhelyen is szisztematikus edzés folyik. Ha van tornaterem bent, ha nincs, a hóban, fagyban tartják edzéseike.t A selicei (Sőkszelőce) legénység sem pihent sokáig. Néhány hét kikapcsolódás után, január 14-én már ők is megkezdték a felkészülést a bajnokságra, annál Is inkább, mert bizony az ősz folyamán elég sok pontot vesztettek, s most lesz mit behozniuk, ha a 11. helyről feljebb akarnak jutni. Hogy erre milyenek az esélyeik, arról a legkompetensebb, Mondák Károly sportelnök tájékoztatott, aki már 25 éve tagja a sportvezetőségnek. Eredményes munkáját több, a falusi testnevelés fejlesztéséért kapott oklevél is bizonyítja. — Ügy érzem — kezdte Mandák sporttárs —, hogy a jelenlegi helyzetről beszélve néhány szóban a múltat, sportszempontból községünk legeredményesebb időszakát, az ötvenes éveket is meg kell említeni, mert akkoriban igen sokrétű sporttevékenységgel dicsekedhettünk. A labdarúgáson kívül a röplabda, kézilabda, asztalitenisz és sakk is nagy népszerűségnek örvendett községünkben. Kár, hogy minderről múlt időben kell beszélni, de az igazság az, hogy falunk sportélete ma már távolról sincs olyan szinten, mint szeretnénk. — Labdarúgóink nem szereztek az ősz folyamán túl sok örömet, s bizony legfőbb gondunk majd az lesz, hogy elkerüljük a kiesést. A bajnokság első felének befejezése után a vezetőség és a játékosok egyaránt belátták, hogy ez így nem mehet tovább. Többször összejöttünk és elhatároztuk, hogy valamit tenni kell. Közös megegyezés alapján úgy döntöttünk, hogy a csapatot ismét a Nové Zámky-i Takács Imre veszi kézbe, ö vállalta és már meg is kezdte a fiúk felkészítését. Jelenleg hetente kétszer edzünk, de februárban már hetente háromszor jönnek össze a játékosok. Az edzéseket az időjárástól függően az iskola tornatermében, illetve a pályán tartjuk. Egyelőre nincsenek túl nagy terveink, legfőbb célunk az, hogy elkerüljük a kiesést. Együttesünkben sok a fiatal játékos, akikre még csak vár a katonai szolgálat. Az ő távozásukkal azonban nem gyengül lényegesen a csapat játékereje, mivel ifjúsági együttesünkben is több tehetséges fiú focizik, akik közül többen hamarosan a nagyok közé kerülhetnek. A tavaszi idényben különben a következő játékosokkal számolunk: Hegyi, Tamaskovics, Valkár, Csernyansziky, Kőrös, Szombath, Fülöp, Tóth II., Fekete I., Fekete II., Moder, Tóth L., Kertész, Gyulai, Lelkes, Perina, Csikós és Czanyik. — Egyesületünket a szövetkezet, évi 30 ezer koronával támogatja. Ebből az összegből fedezzük utazási költségeinket és vásároljuk, illetve pótoljuk a felszerelést. Pályánk a legszebb a környéken, és hamarosan, talán még az idén új korszerű öltözővel is büszkélkedhetünk majd. A munka nagyját a szövetkezet építőcsoportja végzi, de a vezetők és a játékosok is 15 ezer korona értékű brigádmunkával járulnak felépítéséhez. A CSEMADOK vezetői is megígérték, hogy a tagok 500 brigádórát dolgoznak le. Ugyancsak köszönet illeti a *HNB elnökét, Kupka elvtársat is, aki szintén hathatósan támogatja az építkezést. О. V.
