Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-30 / 4. szám
1971. január 30 SZABAD FÖLDMŰVES 5 Az állattenyésztés és az állategészségügy Az állatbetegségek a világon nemcsak megszámlálhatatlan milliókba kerülnek, hanem gátolják az élelmiszeripar fejlődését is. A betegségek közül különösen a száj- és körömfájást kell megemlíteni. Jólismert tünetei a termelés nagyfokú csökkenését okozzák. A miatta keletkező gazdasági kár igen jelentős, bár az átlagos elhullás csak 5—6 százalék. Minthogy a termelési veszteség nem mindig azonnal nyilvánvaló, ezért egyes országokban, ahol a betegség mindig előfordul, az emberek beleriyugodnak létezésébe. A keleti marhavész egészen másfajta betegség. A mortalitás igen nagy, ezért feltétlenül harcolni kell ellene, és ezt is teszik bármely országban, ahol előfordul. Fontossága leginkább Vietnamban mérhető le, ahol a több mint 20 éve tartó háború nem tette lehetővé a rendszeres védekezést, vakcinázást. Az egyes országokban a betegség elleni védekezés különböző, mert az adottságok is eltérnek. Pl. Indiában sem az állatok levágása, sem pedig vakcinázása nem lehetséges. Ugyanakkor Angliában 1967- ben az évszázad legsúlyosabb száj- és körömfájás járványa alkalmával szigorú határozattal 204 000 szarvasmarhát, 97 ezer juhot és 112 000 sertést vágtak le. Európában, ahol a betegség meglehetős szabályszerűséggel 7—10 évenként okoz nagyobb járványokat, a megállapodás szerinti állategészségügyi rendszabályok és a vakcinázási program igen sikeres védekezési eljárásnak bizonyult. Angliában az erős terjedőképességű 0-típus okozta a nagy veszteséggel járó 1967-es száj- és körömfájás járványt. Űjabbán a Törökországban több ízben megállapított А-típus jelenti a legnagyobb veszélyt Európára. E veszély távoltartása 1966 első felében Törökország és Európa között legalább 1 millió adag trivalens — O/SAT 1/A — vakcinával védosávot létesítettek, 1965 telén a Szovjetunióban széles zónában jelentkezett ez az „új“ típus. (A világ állategészségügyéről nem egészen 200 000 állatorvos gondoskodik.) (Agric. Sei. Rev.) A mentöolló szerepe az istállóban MIÉRT FULLADT MEG AZ ÖTMÁZSÁS BIKA? Az állattenyésztésnél igen fontos szerepe van a hosszúnyelű láncvágó ollónak. Mert bizony a legnagyobb óvatosság mellett is előfordul, hogy a nyakán megkötött szarvasmarha a maga vagy a szomszéda láncába belekeveredik és megfulladhat. Bizonyíték erre a következő eset: a rusovcei szövetkezet (Oroszvár) bikahizlalójában egy ötmázsás bika belekeveredett a láncaiba (két lánccal volt kikötve) és a szomszédja láncába. Az etető a zootechnikus segítségével sem tudta kiszabadítani, ezért a láncvágó ollót akarta igénybe venni. Ámde ez nem volt a helyén, mert előzőleg szükség-kukoricagóré készítésénél használták és nem tették vissza a helyére. A kovácsműhelyből hozott szerszámokkal nem tudták a láncot elvágni. Emiatt a bika megfulladt, illetve az utolsó percben elvágták a nyakát, így is nagy a kár. Más esetben a mentőolló hosszabb időn keresztül a télen eléggé párás, nyirkos bikaistállóban lógott a falon, és ez megnyugtatta az illetékeseket. Ám, amikor egyszer szükség volt rá, a láncot nem lehetett elvágni, mert a rozsda kikezdte és az éle kitörött. Előfordult, hogy egy másfél mázsás bikaborjú a vályúba lépve, a vályú mögötti betonpádon elhullatott takarmány után nyúlt, kinyújtott nyakkal és megfeszített lánccal. Lánca azonban fennakadt a betonba mélyített itatócsésze fal felé horogszerűen legörbített tengelyében. Az őr észrevette a fuldokló borjút, de kiszabadítani nem tudta, s ezért a mentőollót akarta igénybe venni. Mivel ez nem volt a helyén, a kovácsműhelyből hozott hidegvágóval és kalapáccsal akarta a megfeszült láncot elvágni, de ez csak nagy nehezen sikerült, mert a jászol széle puha gömbfából volt és a láncszem belenyomódott a iába. Mire sikerült a láncot elvágni, a bikaborjú már megfulladt. Volt olyan eset is, amikor két hasas tehén átdobás következtében fulladozni kezdett és csak a mentőollónak volt köszönhető, hogy nem fulladtak meg. Gyakori eset ugyanis, hogy az állat- a mellette állónak a hasa alá fekszik a hátsó részével és ilyenkor, iha hirtelen feláll, könnyen átdobja szomszédját, minek következtében a lácok mefeszülnek és az egyik vagy mindkét állat fulladozni kezd, amit még az is fokoz, hogy az ijedtség következtében nyugtalankodnak. A rusovcei szövetkezetben (Bratislava-vidéki járás), az említett eseteken okulva, a mentöoliót — hozzáférhető helyen — az őrszobán tartják, egy és ugyanazon helyen. Nincs kitéve annak sem, hogy az élét a rozsda megegye. (Oroszvári) A mesterséges megtermékenyítő állomások széles hálózatával rendelkezünk, amelyek immár 15 éve eredményesen működnek. A képen: a Sastini Mesterséges Megtermékenyítő Állomás doldozóit láthatjuk munka közben. Bikák felvezető se a mesterséges megtermékenyítő állomáson. A hagyományos téli malacnevelés elengedhetetlen követelménye: a bőséges alomszalma. Szarvasmarha-tenyésztésünk fejlesztésének koncepciója III. A hatvanas évek tenyésztési eredményei Hogy a szarvasmarha-tenyésztés távlati fejlesztését illetően reális elképzelések és terveik születhessenek, a külföldi tapasztalatok mellett figyelembe kell venni a hazai tenyésztés alakulását is, legalább az utolsó évtizedben. Mint ismeretes, 1960-ban az állatállomány létszáma elérte az eddigi legmagasabb szintet. A hatvanas évek folyamán a figyelem főleg az állatok minőségi javítására terelődött, az utolsó tébécés állományok felszámolására, az alacsony hasznossága ©gyedek kiselejtezésére. Tekintve, hogy közben a natalítás is lényegesen feljavult és a vágóállatok súlya is megnövekedett, az állomány létszáma a takarmánytermesztésben mutatkozó kilengések ellenére viszonylag egyenletesen növekedett. A szarvasmarha-állományban lényeges változás csak az 1968. évben következett be, főleg az első félévben mutatkozó szárazság miatt. Látva a terlmés takarmányok alacsony hozamait, a termelők gyorsan csökkentették az állomány létszámát, és csak a hasznosság fenntartását tartották szem előtt. A gyors csökkenéshez a helytelenül alkalmazott prémkimi^ndszer is hozzájárult, amely ugyan érdekeltté tette a vállalatokat a hústermelésben, de negatívan hatott az állományfejlesztésre. Az eredmény nem is maradt el, hiszen a hústermelés 1968-ban az 1960-asnak csaknem a dupláját érte el, úgy hogy marháhűsból még fölösleg is mutatkozott a piacon. A tehénállomány csökkenése azonban az újratermelő törzsállomány lényeges feljavulását eredményese. A beteg és haszontalan tehenek kiselejtezése kedvezően hatott a natalitásra, a tej- és hústermelő hasznosságra. 1960 és 1969 között például a 100 tehénre eső felnevelt borjak száma 62,3-ról 76-ra növekedett. A tehenek átlagos tejhozama ugyanebben az időszakban a szocialista szektorban 23,1 %-kal emelkedett, a piaci tejtermelés pedig 78,4 °/o-al. A hústermelés növekedése következtében az évi szarvasmarhahús-fogyasztás jelenleg elérhette az egy lakosra eső 28,1 kilogrammot. 1969-ben azonban a sertéshús-fogyasztás elérte a 31,2 kg-ot, az arány tehát nem felel meg az ajánlott normának, amely e két húsféleség részarányában 52,2 % marhahúst és 47,8 % sertéshúst irányoz elő. Az,arányok kedvezőtlen eltolódását azzal lehet magyarázni, hogy a sertéshús zsírosabb, nagyobb a fcalóriaértéke, és jobban kelti a jóllakottság érzését. Pénzben kifejezve 1000 kalória a sertéshúsban 8,50 koronába, a marhahúsban pedig 18 koronába kerül. Fehérjetartalom szempontjából viszont fordított a helyzet, 100 gr fehérjéért sertéshúsban 20 koronát, — marhahúsban pedig 13,05 koronát fizetünk. A hatvanas években a lakosság húsfogyasztása 11 °/o-kal növekedett és egy lakosra számítva elérte a 191,8 kilogrammot. Az ajánlott norma azonban 239,6 kg, a tej- és tejtermék-fogyasztás tehát nem érte még el a racionális táplálkozás szintjét. A tejfogyasztás hatékonyabb propagálása, a jobb minőségű tejtermékek nagyobb választéka és nem utolsó sorban a csomagolástechnika javítása szükséges. A tenyészmunka a jelenlegi időszakban a hasznosság és az öröklődés ellenőrzésén alapszik, a távlati gazdasági és technilógiaí követelményeiknek megfelelő hasznossági típusok előállítása céljából. Az utóbbi 10 év alatt 8 apaállat-nevelő törzstenyészetet hoztunk létre 398 tehénnel, melyekben a hasznosság 10 év alatt 3252 literről 4192 literre emelkedett. Ugyancsak létrehoztunk 126 fajtatenyészetet (plemenný chov), öszszesen 16 307 tehénnel. A fajtatenyészetek hasznossága 10 év alatt 2942 literről 3226 literre emelkedett. Figyelemre méltó a fejlődés a mesterséges megtermékenyítésben alkalmazott apaállatok törzskönyvi hasznosságában is. Például a szlovák tarka fajtánál az apaállatok törzskönyvi hasznossága (ugyancsak 10 év alatt) 3734 literről 5074 literre emelkedett, a pinzgaui faltánál pedig_ 3085 literről 4234 literre. A fajták genetikai tenyészértékének javítása céljából az apaállatok értékelésénél fontos az utódok hasznossági ellenőrzésének elvégzése. Amíg 1960-ig egyetlen apaállatnál sem végeztünk utédellenőrzést, 1969-ig Szlovákiában már 285 szlovák tarka és 27' pinzgaui tehénnél végeztük azt el. Az utódellenőrzött apaállatok közül 1970 elején 26 szlovák tarka és 3 pinzgaui bika volt tenyészetben. Csehországhoz viszonyítva ez a menynyiség még kevés, tehát ezen a területen is maximális erőfeszítést kell tennünk, hogy behozzuk a lemaradást. Az eddigi tenyészmunka az elismert fajtáink, a szlovák tarka és a szlovák pinzgaui nemesítésére irányult. A nemesítés elsősorban tisztavérű tenyésztés keretében történt, a bikák törzskönyvi hasznosság alapján történt megváloga■ fásával. Különböző hasznossági és nemesítő keresztezésekkel is foglalkoztunk. A hasznossági keresztezéseket a tejtermelés növelése céljából a jersey, a dán vörös és a feketetanke fajtával végeztük. A nemesítási keresztezésekben legalkalmasabbnak mutatkozott az ayrshlre fajta, főleg a hegyaljai körzetekben. A hústermelés növelése érdekében a charolaís, shorthorn, a hereford és az aberdeenangus fajtákkal végeztünk keresztezéseket, jelentős javulást azonban csak a charolaís esetében tapasztaltunk. Az alepvető elismert fajtákon kívül tenyésztünk még Szlovákiában egyéb elismert fajtákat is, tisztavérü tenyészetben. Bratislava környékén például mintegy 4000 dán vörös tehenet tartanak, Košice környékén pedig mintegy 800 feketetarka tehén van tenyészetben. A tenyésztés egyrészt mesterséges megtermékenyítés útján, vagy pedig természetes úton történik. A természetes megtermékenyítés azonban csak a nehezen megközelíthető hegyi körzetekben, főleg a magángazdáknál van elterjedve. A mesterséges megtermékenyítést 1950 óta alkalmazzuk. Jelenleg a tehénállomány 73,3 % má'l végzünk mesterséges megtermékenyítést. A 7 tenyésztési vállalatban szervezett 23 tenyészállomáson 599 bika áll a tehenek rendelkezésére. A tulajdonképpeni megtermékenyítést 481 technikus végzi, akik pl. az 1969-as évben 444 ezer megtermékenyítést hajtottak végbe, 88,1 %-ős eredménnyel. Ha a mesterséges megtermékenyítés elért színvonalát más országokéhoz hasonlítják, megállapíthatjuk, áiogy körülbelül Svédország színvonalán állunk, ahol mesterségesen termékenyítik a tehenek 70 %-át, és kielőztünk olyan államokat, mint Anglia (60 %), Franciaország (62 %), Hollandia (62 %), NSZK (45 %) stb. Ami a tenyésztési technikát illeti, az jelentős mértékben a meglevő istállóépületek technológiai elrendezésétől függ. Jelenleg 6697 épülettel rendelkezünk, melyekben 636 660 tehenet tartunk. Ezek közül mintegy 1500 az újabb típusú, tehát a feltételezett fejlődésnek megfelelő istálló, melyek együttes kapacitása 166 ezer tehén. 4255 istállót át kell építeni, illetve modernizálni. Ezekben az épületekben 406 290 tehén kapott elhelyezést és 934 azoknak az istállóknak a száma, amelyek nem felelnek meg, és kiselejtezésre várnak. Ezekben 64 340 tehenet tartunk. Ebből az áttekintésből arra lehet következtetni, hogy technológiai felszerelés szempontjából istállóink zöme elavult, átépítés, illetve korszerűsítés nélkül nem felel meg a nagyüzemi tehéntarrás technikai követelményeinek. Hasonló a helyzet a szarvasmarha további kategóriáinál Is. A munka termelékenysége és a termelés hatékonyságának növelése megköveteli a meglevő építmények fokozatos átépítését, az új épületek létesítésének pedig összhangban kell / lennie a modern szarvasmarha-tenyésztés távlati követelményeivel. Következik: A további 10 év feladatat.
