Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-23 / 3. szám
A méhek Hasításának eme megbetegedését főleg a Str. plutonnak nevezett mikrobák idézik elő. Ezenkívül még egész sor mikroorganizmus vesz részt a fertőzésben. Borchert professzor szerint a fertőzést Вас. alvei, Str. faecalis (azelőtt Str. apisnak nevezett) és Вас. laterosporus is előidézheti. Örösi professzornak is sikerült a Dac. laterosporus által fertőzést előidézni. Mig a Str. platón nem képez spórákat, de megfelelő környezetben éveken át megőrzi fertőzőképességét, addig a fent említett élőlények spórákat képezhetnek s ily állapotban szintén éveken keresztül megőrzik fertőfőképességüket. Látjuk tehát, hogy az európai költésrothadást előidéző mikroorganizmusok megielelő körülmények mellett még évek után is megfertőzhetik a Hasítást. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogyan terjed ez a ragályos betegség: 1. méhcsaládról más méhcsaládra; 2. magában a méhcsaládban. A betegség méhcsaládról méhcsaládra történő terjedése a következőképpen fordulhat elő: a) a méhek kezelése közben, b) fertőzött mézzel, ej fertőzött műlépek és lépek használatával, d) a munkásméhek és herék fertőzött családokból más családokba történő álrepülése, illetve átmászása (vándorkocsik) következtében, e) a nektár, illetve édesharmat gyűjtése alkalmával. A felsorolt eseteket nézzük meg közelebbről. aj A beteg család kezelése közben ráragadhatnak a kórokozók a méhész kezére, ruhájára, szerszámra (feszítővas, toll, füstölő). Egészséges család kezelésénél a kórokozók ezekről a tárgyakról átkerülhetnek az egészséges család kereteire, lépjeikre, a kaptár falaira, takaró eszközökre, válaszdeszkára, etetőre stb., ahonnan az etető méhek a fiasítás táplálékába juttatják a kórokozókat. Már sok esetben előfordult, hogy a megfertőzött család mézeslépjeinek pergetése közben a pergető falain kórokozók maradtak. Innen a többi kaptár mézeskereteit pergetve a lépekkel az egészséges családba jutottak. b) Fertőzött méz. A beteg családok méze a legtöbb esetben tartalmaz kórokozókat. A méz feletetésével a kórokozók az összes méhcsaládot megfertőzhetik. A fertőzött méz felnyalása is veszéllyel jár, ezért pengetéskor ügyeljünk arra, hogy a méhek ne férjenek a pergetőhöz, a mézeskannákhoz, a fedelezésnél nyert viasztörmelékhez és a fedelező eszközökhöz. Mindkét esetben a rend és tisztaság következetes betartása szükséges. c) Fertőzőt műlépek használata. A fertőzött családok lépépítménye számtalan kórokozót tartalmaz. A viaszolvasztáshoz Hogyan terjed az európai köitésrothadás szükséges hőfok ezeket nem öli meg biztonságosan, így a műlépekbe is kerülhetnek életképes kórokozók s ezekkel megfertőzhetjük a méhcsaládokat. A beteg családoktól származó lépek biztosan megfertőzik a méhcsaládot, ezért csak megbízható helyen készült műlépet használjunk, és minden tekintetben kifogástalan lépet (a fészek bővítésekor, a mézkamrákba stb.) adjunk a kaptárba. d) A munkásméhek és herék fertőzött családokból más családokba történő átrepülésének, illetve átmászásának következményei. Ez a méhbetegségek terjedésének úgyszólván klasszikus módja, így ezzel tüzetesebben foglalkozni kell. A munkásméhek, de főleg a herék nagyon gyakran repülnek idegen családokhoz. A munkásméhek többsége ott is marad és munkához lát. Ezt Cvetkovová szovjet kutatónő számos megfigyelése is alátámasztotta. Észrevételeit az 1963- ban Prágában lezajlott Nemzetközi Méhészeti Kongresszuson ismertette. Többek között Borchert professzor is érdekes kísérőieteket végzett. Nyáron 11 méhcsaládban megjelölt 4666 munkásméhet. Tizenkilenc és fél óráig tartó figyelés után megállapította, hogy a megjelölt méhek 3,4 %-a idegen kaptárba repült be. öt méhcsaládban ok1 óborben megjelölt 15 ezer 3—4 hetes méheí. Kilenc átvizsgálás alkalmával a kaptárak aljában 1001 megjelölt méhhullát talált, melyekből 32 idegen méhcsaládban volt. A következő tavaszon az első tisztuló kirepülés alkalmával 6 és 8 óra alatt 520, illetve 614 kirepülést figyelt meg 12, illetve 14 káplárban. A megjelölt méhek 6,5 %, illetve 7,8 %-a idegen kaptárba tévedt. A tavaszi munkák kezdetén (tisztuló kirepülés) a méhek gyakran idegen kaptárukba tévednek. Különösen a szomszédos és szélső kaptárukba repülnek be. Dr. Veselý, amikor a Lednicei Genetikus Laboratórium vezetője volt, tavasszal méhesétől ezer méter távolságban saját, fehérre jelölt méheit látta idegen családokhoz bemenni. (Előző ősszel jelölte meg a méheket.) Morgenthaler svájci profeszszor a fekete Nigra fajta méhek telepén kísérletképpen egy olasz fajta sárga színű méhekből álló családot helyezett el. Egy hét eltelte után minden hazai méhcsaládba repültek sárga méhek, viszont az olasz fajta sárga méhek kaptárába normálisan ki- és bejártak fekete Nigra fajta méhek. Sőt, idővel a 2 km-nyí távolságban levő méhes családjaiba is repültek virágporcsomókkal з á rg a olasz méhek, minjha ott keltek volna ki és sohasem lettek volna más család lakói. Nagy figyelmet érdemel a fiatal méhek betévedése idegen kaptárakba. Hiszen éppen ezeknek tulajdonítható a fertőzés terjedése. Ugyanis a fiatal, sejtek tisztogatásával foglalkozó méhek érintkezésbe kerülnek az elhullt álcákkal, s ezek maradványaival, tehát a milliókra, sőt milliárdokra szaporodott kórokozókkal. Egy további kísérlet alkalmával a kikelés után jelöltek meg méheket, majd megfigyelték, hány téved be idegen családba. Az eredmény a következő: a + után írt számok a méhek azon mennyiségét jelölik, amelyek betájoló repülés alkalmával idegen kaptárak előtt : tájékozódtak. A méhek kora: 1. nap 3 = 0,1 % + 2 2. nap 18 = 0,6 % + 7 3. nap 26 = 1,2 % + 2 4. nap 73 = 3,1 % + 5 5. nap 12 = 1,0 % + 2 6. nap 40 = 2,7 % + 4 7. nap 19 = 1,3 % + 0 8 nap 2 = 0,2 % + 3 Я. nap 18 = 1,5 % + 6 A 24 óránál fiatalabb méhek ötmászással jutottak el idegen kaptárba, mivel ebben a korban szárnyuk még puha, így nem tudnak repülni. A Preetzi Méhészeti Iskola dolgozói megfigyelést végeztek a méhcsaládok vándoroltatása alkalmával. A káposztarepcére történő vándorlást megelőző napon egy méhcsaládban 4000 méhet jelöltek meg torukon. A vándortanyára történő érkezés után a megjelölt méhek kaptárját a 100 családból álló kaptársor közepén helyezték el. A méhek azonnal tájoltak, mihelyt ezt a hőmérséklet lehetővé tette. A méhek megfigyelésekor már az első nap megállapították, hogy nem volt egyetlen méhcsalád, ahová a megjelölt méhekből ne tévedtek volna. Sőt, a két szomszédos kaptárba több jelzett méh tért be, mint az eredeti családba. E megfigyelések során csak a megjelölt méhek eltévedését figyelték meg. Ellenben tudnunk kell, hogy nemcsak a jelölt méhek, de a többi is betéved idegen kaptárba. A kutatók és kísérletezők további megfigyeléseket is feljegyeztek: Az idegen kaptárba történő betévedés a tavaszi tisztuló repülés, etetés, vándoroltatás, valamint bő hordás alkalmával a ..legnagyobb. A méhek általában 3—5 km távolságban levő kaptárakba tévednek, de például Klofft 9—10 km távolságban levő kaptárban is észlelt hasonló jelenséget (valószínű hordástalan időszakban történhetett, amikor a méhek ilyen nagy távok ságban is keresgélnek). Klofft azt is megfigyelte, hogy a hereméhek 18 km távolságban levő kaptárakba is betévednek. Gyenge és anyátlan családból több méh téved el, mint az erős családból. Az eltévedés mértéke nagyobb, ha a méhcsaládok szorosan egymás mellé vannak állítva. Ez nagy hátrány a vándorkocsinál. Leggyakrabban a fiatal méhek és herék tévednek el. Az augusztusban kelt méhek eltévedése kisebb arányú. Az elmondottakból láthatjuk, hogy a méhek a kaptárváltoztatás kövekeztében óriási mértékben terjeszthetik a fertőző betegségeket, köztük az európai költósrothadást. Ennek tudatában mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy helyes beavatkozással a legkissebbre csökkentsük a méhek idegen kaptárakba történő tévedését. Ezt a következőképpen érhetjük el: A kaptárak kijáró alatti, részét, illetve a röpdeszkát váltakozva a következő színekkel fessük be; sárga, kék, zöldes kék, cinkfehér (az ólomfehér színt kerülni kell!) és barna. A kaptárhomlok kijáró feletti részét pedig tagozott tárgyakkal lássuk el. Például létra alakú, csillag alakú, kör alakú, három-négyszög alakú stb. jelekkel. A kaptárhomlok kijáró feletti részben levő jelek elősegítik a méhek tájékozóképességét. e) A nektár, illetve édésharmat gyűjtése alkalmával. A különböző munkák végzése közben a fertőzött család méheinek testére kórokozók ragadnak. A fertőzött méh a kórokozókat terjeszti a virágokon, amelyek a következő virágot látogató méhre ragadhatnak s így más méhcsaládba juthatnak. Erre vonatkozóan szintén folynak kutatások, különösen a Szovjetunióban. Egyöntetű eredményekről azonban tudomásom szerint még nem számoltak be. Az elmondottakból megállapítható, hogy az egészséges családba behozott kórokozók megfertőzhetik a méheket. Ezek után a kór továbbterjedése a fertőzött képtárakban még érthetőbb. Ez úgy történik, hogy a pempőbe — amelylyel a fiatal dajkaméhek etetik az álcákat — kórokozók vegyülnek, s így álcába jutásuk után elvégzik romboló munkájukat. Az idősebb álcák mézzel és virágporral táplálkoznak, melyekbe szintén kórokozók lehetnek. (A Str. plutont ismételten megtalálták a virágporban). Végül említést érdemel, hogy az európai költésrothadásban leginkább a fiatal álcák betegszenek meg, míg az idősebbeknél ez ritkábban fordul elő. Svancer Lajos méhésztanító, az Állami Állategészségügyi Intézet fő technikusa A kertészkedők többsége bizonyára ismeri a fóliát és használatának előnyeit. Számos kertészetben alkalmazzák üvegházak belső szigetelésére, palántanevelő, hajtatóházak fedésére, a fagyra érzékeny növények takarására stb., stb. Az utóbbi időben néhány mezőgazdasági üzem fóliás talajtakarással is próbálkozott. A szakirodalmat lapozgatva tudjuk, hogy a mezőgazdaságilag fejlett országokban már régebben tért hódított a fólia, és az egész világon bővül használata. Ez minden kétséget kizáróan bizonyítja értékét, termésfokoző hatását. Sajnos, annak ellenére, hogy a kertészkedők nagyobbik hányada ezzel többé kevésbé tisztában van, mégsem élnek az adott lehetőséggel, pedig erre minden feltétel adva van. Jómagam hazai viszonylatban négy évvel ezelőtt a seneci kertészetben találkoztam komolyabb fóliás termesztéssel. Hajtatóházakat takartak vele, s alatta korai paradicsomot, paprikát és salátauborkát termesztettek. A kertész elragadtatva mutogatta a buján fejlődő növényeket, amelyek később busásan jövedelmeztek. Két évvel ezelőtt a Solary Kísérleti Állomáson kísérletként fóliás takarással termeltek dinnyét nagy sikerrel. Ezen felbuzdulva tavaly nagyobb területen, de ösztönzésükre a vásárvámosi (Trhové Mýto) szövetkezet két hektáron próbálkozott fóliás termesztéssel. Ügy gondolom, hasznos lehet, ha az érdekeltek megismerkednek termesztési módszereikkel. Nagy Mihály kertész nem szívesen beszélt a fóliás termesztésről, mondván, a kertészkedők nagyon hamar „rákapnak“ az ilyen csemegére. (Bárcsak így lennel) Amikor megnyugtattam, aprólékosan elmondotta dinnyetermesztési módszerüket. A szövetkezet beszüntette a dohány termesztését, ebből adódva kerestek egy olyan másik növényt, amely pótolhatja a dohányból származó péuzöszszeget. így esett választásuk a dinnyére. Hat hektárnyi területben állapodtak meg, de mivel előzőleg nem számoltak e növénnyel, a talaj kiválasztása és előkészítése körül némi hiányosságok mutatkoztak. Az elővetemény például egy monokultúrában termesztett kukorica volt. Mindamellett a vetőágy előkészítése előtt 300 mázsa jó minőségű komposztot és nyolc mázsa ipari trágyát (NPK) dolgoztak hektáronként tárcsa segítségével a talajba. A talaj előkészítése alkalmából ügyeltek arra, hogy a földet ne forgassák, a téli talajnedvességet megőrizzék. A fólia lefektetésére — amint fentebb mondottuk — két hektárnyi területen a vetöágy előkészítése után került sor. Ezt a sósszigetiek gépével végezték, amelyen munka közben két újítást hajtottak végre a szövetkezet szakemberei. Az ^ anyag lefektetésekor például ** nehézséget okozoH, t 160 cm szélesség, azért a fóliát előzőleg kétfelé kellett vágni. Ezekután a gép 80 cm széles fóliát fektetett a leendő növénysorok helyére. A dinnye sor- és növénytávolságát 120X120 kötésben határozták meg. Ezek után a fóliasorok között 40 cm takaratlan sáv maradt. A fólia lerakása után két nappal a talaj annyira átnedvesedett, hogy a közönséges gyepkockavágó segítségével a palánták helyéről kiemelhették a földet. Ami az ültetési anyagot illeti, köztudomású, hogy a fóliás termesztés sikerének elsődleges követelménye, hogy jól előnevelt, erős palánták kerüljenek a földbe. (Ez nemcsak a dinnyére, de az összes hajtatott növényre vonatkozik.) .Ám a kertészek ez esetben elkövették azt a hibát, hogy a fóliával takart területre, a gyengébb palántákat ültették azzal számolva, hogy ott úgyis beérik azokat a növényeket, amelyek a takarás nélküli földbe kerülnek. A palánta kiültetése egyébként május 10-e után történt, amikor a fagyveszély látszólag már elmúlt. Amint tudjuk, a tavalyi tavasz nem kedvezett a melegkedvelő növények számára. Különösen a május volt mostoha. Ám ebben az időben mutatkozott meg igazán a fólia előnye. A növény egyik napról a másikra szemlátomást növekedett, mert a talaj egyenlő nedvessége és a takaró által megőrzött meleg hajtotta a palántákat. Peronoszpóra ellen egy ízben permeteztek, míg gyomtalanítást a (akaratlan 40 cm-es részen lovas sarabolóval két ízben végeztek. A további négy hektáros területen, ahol hagyományosan ültették a növényt, három ízben saraboltak, kapáltak. Annak ellenére, — amint fentebb mondottam — hogy a fóliás területre a gyengébb palánták kerültek, három héttel hamarabb beértek az első gyümölcsök. Július 14-én egy kosárnyi dinnyét szedtek a területről, július 20-án pedig megkezdődött szállítása. A korai érés mellett sokkal döntőbb az a tény, hogy a fóliával takart terület hektáronként 70 mázsával adott többet, mint a mellette lévő hagyományosan ültetett és művelt dinnyeföld. (Az átlagos hektárhozam 200 mázsán felül volt.) Most pedig nem árt, ha ökonómiailag is megvizsgáljuk a tényállást. A 70 mázsás több letért 17 500 koronát kapott a szövetkezet, ugyanakkor a fólia ára mintegy 6000 koronába került hektáronként. Az anyag elhelyezése a földön minimális összeget igényelt, ezt a kisebb térre szorított gyomtalanítás többszörösen visszapótolta. Ahhoz, hogy világos képet kapjunk a „tiszta nyereségről“, két komoly dologról kell beszélnünk. Egyik a dinnye felvásárlási ára, másik a fólia árának ésszerű csökkentése. Nagy elvtárs, illetve a termesztők egyöntetű véleménye az, hogy a dinnye árának alakulása közelről sincs párhuzamban a többi zöldségfélék, főleg pedig a primőrök árával. E téren az a fonák helyzet, hogy a felvásárló üzem július 20-án ugyanolyan árat ad a dinnyéért, mint augusztus végén. Ugyanakkor az első paprikának, uborkának, paradicsomnak stb. borsos ára van, csak később csökken értéke. Igazán nem ártana és intenzívebb munkára serkentené a termelőket, ha a korán szüretelt dinnyét is primőrárúként kezelnék, illetve megkülönböztetett árat kapnának érte a kertészek. Ami a fólia árának csökkentését illeti, erre vonatkozóan szép tervei vannak a szakembereknek. Más termelőkkel öszszefogva, megkérik a fóliagyártó üzemet, hogy ne 160, de 70 cm széles fóliát készítsenek számukfa. Az anyag vastagságát is csökkentve elérnék, hogy hektáronként két mázsa elegendőnek bizonyulna, melynek ára csupán 3400 korona lénne. (Ésszerű elképzelés, melynek kivitelezése folyamatban van.) Természetes, hogy a megfelelő szélességben készített fólia gépi lefektetése is sokkal egyszerűbb, könnyebb lenne. A tavalyi tapasztalatokból kiindulva a dinnye tőtávolságát is módosítani lehetne, mégpedig 120-ról 100 cm-re. Ezt a termelt dinnyefajta (zöldbelű Solartur) is megengedi. Egyébként a Solartur jó tulajdonsága, hogy a fészek köré rakja termését, minek következtében az összes gyümölcs a fólián foglal helyet. Ez a tény is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy minőségben is kiváló termést szüreteltek a szövetkezet kertSszei. Az elmondottakat figyelembe véve nem csoda, hogy a vásárvámosi szövetkezet a dinynye vetésterületének kibővítését szorgalmazta. Nem fér kétség ahhoz, hogy jobb felkészüléssel és a tavalyi tapasztalatok felhasználásával idén olyan eredmények születnek, amelyről szívesen beszélnek majd a szövetkezet kertészei. Sándor Gábor Fóliás dinnyetermesztésé • •• // a |ovo Falatozzák a vitamindús Csemegét. Képünk júliusban készült. Fotó: N. Kovács
