Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-23 / 3. szám
10 SZABAD FÖLDMŰVES 1971. január 23. ANNUS JÓZ8ÍF : Akkoriban már beszorultunk a nagykonyhába. Nagy havak, goromba szelek tártak. A kiskonyha vékony ajtaja, meg a csirizeit kisablak' nem állta volna a tél rohamait. Hanem itt a nagykonyhán erős, barna ajtó zárta ki a hideget. Alighanem tölgyfából készült, s olyan vasalások erősítették, mintha a Rózsa Sándor celláján lett volna valamikor. Mennydörgésnek hallott rajta a kopogtatás. Az öregé különösen. Lassú, megfáradt léptekkel csoszogott, hanem a kopogtatásba minden erejét beleadta. Négyet ütött az ajtóra dagy bütykös ujjaival. Mindjárt megismertük. — András bácsi! — mondtuk szinte áhítattal. • András bácsi — hagyta helyben egykedvűen apám, aki csak nemrég jött meg az erdőről, $ most szabadította ki a lábát a kérges tsizmából. ~~ Aggyontsten jóestét! — állt meg az ajtóban az öreg. — No, hasznos-e?-* Hasznos, mert a hasunk után 'járunk — felelte a tűzhely mellől édesanyám. Köténye barkával fogta a leveses fazekat. Az asztal Közepére tette.-* Tartson velünk, András bátyám! — invitálta apám. — Csak isten áldásával, az enyém már megvolt. — Na, ml jót vacsoráit? — Viktor húgomék hoztak egy kis kóstolót. — Az igen. — A hurka kicsit sótlan, dehát én úgyis csak И zsírját mártogatom. Nem olyan már az étvágy, mint valamikor. De nem ám... — Foga van az időnek, ugye? — Hát, hűvöske — bontogatta a kabátját az főreg. — Nade a hideghez még messze jár. Hiszen tudod, te is voltál Oroszországban. Már ugyan Szibériát nem jártad meg. Máskülönben tnostanában nincsenek is olyan hidegek. Hähern az első háború idején, amikor mi ott dekkoltunk! fajaj! A veréb lefagyott röptiben!... Eálljátok, ha az ember köpött egyet, hát mire ért, koppant, mint a sörét... Heg-megállt kezünkben a kanál. Figyeltünk. — Persze, mindent szokni kell. Ök fel se fyették. Ilyen időben még kiskabátban jártak. Még Lenin is ... — András bácsi látta Lenint? — ejtette le a kanalát Erzsi húgom. — Hogy láttam-e? Hahó, lányom! Két hónapig őriztem én a palotáját! Már ugye, nem egyedül, de én voltam a parancsnok. Hanem, hogy egyik szavám a másikba ne öltsem, úgy kezdődött a dolog, hogy bejött hozzánk a lágerbe egy oficér. Azt mondja: no, emberek, ki akar felcsapni Lenin katonájának? Ki az a Lenin? Hát & az orosz Kossuth Lajos. Nahiszen, ükkor megyünk! Mentünk is. Puskát kaptunk tnegint, meg muníciót. Be is vetettek bennünket mindjárt. Akkor már vagy három hete kergették a fehéreket a Bolhás tó körül. Hanem mink oszt egy délután elláttuk a házszámjukat. Aztán átvezényeltek bennünket Pétervárra. Édesanyám kibontotta a héjában sült krumplit a takaróból. Kínálta az öreget is. Vett belőle. Kicsit labdázott vele, hütötte. Aztán lehúzta a bundáját, s a vállam fölött az asztalhoz , nyúlt. Sóba mártotta, úgy ette lassan, komótosan. — jó ez is, akárki akármit mond. De sokat Js ért ez akkoriban!... — Hogy volt tovább? — sürgette a mesét * húgom. — Hiszen azt mondom! Egy alkalommal, amikor éppen én voltam a strázsa a palota előtt... ÍSyönyörű épület volt az ám, halljátok. Tán még a Ferenc Jóska házánál is szebb. Tizenkét hatalmas márványoszlop tartotta a gangot. Az utcafrontra hetvenhét vörös csillag világított! Nocsak, elég az hozzá, ott lépkedek a strázsán, szedegetem a bakancsot, mert ott aztán tényleg hideg volt. A lábbeli meg hitványka, majdnem úgy jött ki, hogy csizmában járok, mezítlábas nyomot hagyok. Nocsak, hajnál felé ballag föl a lépcsőn egy csöpp ember. Nálam is alacsonyabb, Kis szakálla van, fekete báránybőr sipka'a fejtn. — Sztoj! — kiált rá a társam, egy Faragó nevű gyomai illető. Hanem én lekaptam: — Ne kapkodj már Gergő! Hát nem látod, hogy Lenin? — Mert az volt, valójában. Én aztán jelentettem neki szabályosan, haptákban. — Hová való maga, András? — kérdezte. Közben megveregette a vállam. — portsára, jelentem alásan, a vásárhelyi pusztára. — Szóval magyar? — Igenis. — Lenin tudott magyarul? — ámult a húgom. . — Hogy tudott-e? Még hogy 6 nem tudott volna? Tizenkét nyelven beszélt az. Magyarul is úgy tudott, mint te vagy én. Elég az hozzá, azt kérdi akkor: — Oszt nem fázunk, András? — Hát mi tagadás, tekintetes Lenin elvtárs, a kezünk meg a lábunk egy kicsit. Ugye, mifelénk nem ilyen goromba a tél. — Na várjon csak! — Avval benyúlt a zsebébe, oszt kivett két olyanforma sültkrumplit, mint az ott a szélin. A markomba nyomta. Még sütött, olyan meleg volt. — Ez igen! — mondom neki. — Többet ér ez most a szármánál. Hanem ne osztogassa el, mert magának nem marad. — Vegye csak el nyugodtan — azt mondja. —- Nekem még marad. Pakolt az asszony rendesen. — Na, ez fölmelegít —• mondom. — De mi lesz a lábával? Nézzük csak azt a bakancsot! — Jó kis lábbeli ez még ... — Jó ám, csak nem ide. Jöjjön velem! Intettem a komának, hogy álljon a hagy ajtóhoz, én meg utána mentem. Vagy százig való lépcsőn mentünk fölfelé. Egy szőnyeges, csillárös terembe vezetett. Leült egy székre, engem is leültetett. Aztán-azt kérdi: — Hányas lába van? — Olyan negyven körül. — Na, akkor ez éppen jó lesz! — Avval nekihajol, oszt fűzni kezdi a saját bakancsát. Jó kis békanyelves bakancs volt. Nemrég verethetett rá féltalpat, mert egészen új szögek voltak benne. — Nade, ne csináljon már ilyet — mondom. — Hiszen az enyémnek már alig van talpa ... — Éppen azért! Tanulja már meg elvtárs, hogy mindig annak kell a jobb lábbeli, aki nehezebb strázsát áll. Hiába szabadkoztam, rámerőltette a bakancsot. jó is volt az nagyon. Kapcával éppen passzentos. Ki is tartott az nekem végig. Még haza is abba jöttem, úgy vélek rá. — Tán még most is megvan? — Lehetséges... Ámbár alighanem az ópadláson volt az is, amikor'az udvar teégett... — Milyen kár! Képzelje el, ha megvolna! — mondtam. — Micsoda ereklye lenne: Lenin bakancsa! — Hát ugye, nem mondom. Ámbár sok lábbelit szétosztogatott ő... ШвКОМШ^ Kiadta a Madách Könyv- és Lapkiadó n. v., Bratislava. Szalatnai Rezső: KISEBBSÉGBEN ÉS IGAZSÁGBAN Haladó irodalmi örökségünk egyik érdekes és fontos részét kapja kézhez az olvasó. Gyűjteményt közlünk Szalatnai irodalmi rangú publicisztikájáról, melyet történelmi korszakban írt az 1938—48 közötti években. Históriai vallomás ez a könyv s perzselő humanista igény a háború lángjával a háttérben s egy nemzet sorsával az előtérben. Ezért ez a vallomás minden szava jelenünkig ér és ma is érvényes. (Ата 23,— Kčs) Dobos László: FÖLDÖNFUTÓK A sajátos szerkezetű regényben két párhuzamba állított élet útját' rajzolja meg a szerző és arra döbbent rá filmkockaszerűen egymást váltó, szuggesztív képek sorozatával, hogy akár a hatalom gyermekeként, akár a kitaszítottak, az alkotmány sáncain kívül helyezettek oldaláról indul el valaki emberségigénnyel, a viszszaütő történelem a múlt átkával vert kor, a törvényesített embertelenség egyformán a földönfutók sorsára kárhoztatja őket. (Ara 18,— Kés, az MKBK tagoknak 12,— Kčs] Emil Vachék: A KÉPTÄR TITKA Egy prágai magánképtár őrét meggyilkolják és elrabolják a gyűjtemény legszebb darabját, egy Van Dyck képet. Hivatásos nyomozók és magánszorgalomból buzgólkodók kutatják a rejtélyt, ki lehet a tettes. Közben kiderül, hogy nagyarányú képhamisítás is történt, 15 értékes eredeti kép eltűnt és helyére hamisítványok kerültek. A gyanú egyre inkább a képtár tulajdonos — egy csődbe jutott prágai milliomos szép, fiatal lányára, Malvinéra terelődik. Hol a rejtély kulcsa, mi az igazság, ezt végül is a látszólag két balkezes detektívfelügyelő deríti ki gyermekkori barátjának segítségével. (Ara 20,— Kčs) Theodore Wilden: KILENCKOR IlNDUL A NEW YORK I GÉP Henri egy kiábrándult, a háború után talaját vesztett fiatalember. Elkeseredésében beáll egy kábítószerrel kereskedő bandába. A banda főnöke meghatározott feladattal Kuba fővárosába küldi, de Henri váratlan akadályok miatt nem tudja a rábízott árut, a heroint eladni. Egyre súlyosabb bonyodalomba kerül, s mindent megpróbál, hogy megszabaduljon a kábítószertől és elérje az induló repülőgépet. Amikor felismerte a kábítószer pusztító hatását, változás áll be a regény cselekményének alakulásában. A regény lényegében vádirat a kábítószer s mindazok ellen, akik valamiképpen elősegítik a terjedését. (Ára 20,— Kčs) Jaroslav Putík: FEKETE VASÄRNAP A Fekete vasárnap Putík első regénye, s egyúttal egész eddigi művészi fejlődésének kiteljesedése. A regény hősnője Lúcia Hérán, aki a maguk teljességében átélte kora történéseit, tevékeny részt vállalt a kor képének kialakításában és mondhatnánk a háború utáni válságunk szülötte, hirtelen minden felismerhető ok nélkül öngyilkosságot kísérel meg. Vajon miért? Ellenpólusának egy alkalmi lélekbúvárnak a feladata, hogy megkeresse az asszony tettének lelki rugóját. (Ara 19,— Kčs) ★ A felsorolt regények a Slovenská Kniha n. v. könyvesboltjaiban kaphatók. Lenin szobra Szmolnij előtt féltve őrzött épületben napjainkban a területi és váron pártbizottság székháza van a leglátogatottabb tör ' :'mi épületek. közé tartozik. Nem csoda, hiszen a Nagy Októberi Szocialista , Forradalom előkészítését innen irányították. Nagytermében ült össze а II., szovjetkongresszus, és a Forradalmi Tanács ott tartotta üléseit Leninnel az élen) aki életének felét emigrációban töltötte. A proletariátus nagy vezérének Szmolnijban levő lakhelyét múzeumnak rendezték be. Dióhéjban mindent megtalálni ott, ami emlékeztet a világtörténelem kimagasló eseményeire. Lenin lakóhelye olyan szerény volt, mint ő maga. Szűk dolgozószobájában ott látjuk a telefonját, az öreg készüléket, amelyen utasításokat, tanácsokat adott, vitázott, intézkedett különböző dolgokban. Ott van az érdekes ernyős lámpája, amely mellett a nagyvezér éjjeleket átvirrasztott, Irt, olvasott több nyelven. A Szmolnij előtt áll Lenin szobra, ahogy a forradalom ШМ5А A Szovjetunió második városának, Leningrádnak hárommillió lakosa van. Talán jóval több lenne, ha a Nagy Honvédő Háború alatt nem hal meg több mint 600 ezer ember az éhségtől, hidegtől és nélkülözéstől. Hiába adta ki a parancsot Hitler, hogy el kell törölni a föld színéről, hiába tartott 900 . napig a blokád. Leningrád hőslelkű népe nem adta meg magát és újjáépítette a romvárost. A város él és szebb, mint valaha. A folyóval, csatornákkal keresztül-kasul szelt Leningrád nem régi város. Alapítását a Péter-Pál erőd alapkövének a letételétől, 1703. május 27-től számítják. Rövid múltja azonban történelmi és művészeti vonatkozásban nagyon gazdag. Lépten-nyomon történelmi emlékekbe ütközünk, csodálatos szobrok sokaságát láthatjuk, s aranykupolás tornyai messziről magukra hívják a figyelmet. A csodálatos paloták közül talán legpompásabb a Nagy Péter káprázatos Téli Palotája. Remekmű az előtte levő tér is. Ez az épület és tér örökké emlékezetes lesz az emberiség számára, mert ott dőlt meg Oroszországban végleg az önkényuralom. A Néva másik partján áll büszkén a Péter-Pál erőd, a forradalom egyik bástyája, amelyben a cárizmus alatt a világ legszörnyübb börtöne volt. Ebben az erődben, a Péter-Pál katedrálisban nyugszik a várost alapító Nagy Péter, és az utána uralkodó psaknem valamennyi orosz cár is itt van eltemetve. Ezerkilencszáztizenhét októberében lényegesen fontos kérdés volt, kié lesz a komor erőd. Az ideiglenes kormány ezért gondosan összeválogatta a helyőrséget, akik nemcsak a foglyokat őrizték, hanem az ott felhalmozott fegyvereket is. Az erődbe küldött forradalmár katonák viharos gyűlésen megnyerték a helyőrséget, és azok melléjük álltak. Közvetlen a felkelés előtti napon megérkeztek az erődbe az Auróra cirkáló matrózai. Ők derítették ki, hogy a Téli Palotára irányított ágyúk a hosszú évek során berozsdásodtak és nem alkalmasak lövésre. A katonák és a munkások közben bekerítették a Téli Palotát, csupán a jelre vártak, az Auróra és a Péter-Pál erőd ágyúlövéseire. Az erődben levő matrózok gyorsan határoztak. Az egyik öreg ágyút megtöltötték vastölténnyel és lőttek. Az elhangzott lövésre válaszolt az Auróra cirkáló. Kitört a forradalom. Minderről a Forradalmi Múzeum mesél, amely az erődben van elhelyezve. Az erőd múzeuma különben több évszázadra emlékezik, őrzi az orosz forradalmárok valamennyi nemzedékének emlékét. Nagy Péter nagy palotái mellett eltörpül a Szmolnij. Ezerkilencszáztizenhétben ebbe a leányinternátusba vette be magát a forradalom vezérkara. A főúri kisasszonyok szép, kertes, nagy templomával egybeépült internátusbán laktak, amelyben sok katona elfért. A vezére előre mutat, mintha győzelemre küldené a nagy esemény katonáit. Lenin később a Szmolnijból a moszkvai Kremlbe tette át székhelyét és onnan irányította az óriási nehézségekkel küzdő országot. Az ellene elkövetett merénylet után az orvosok tanácsára a Moszkvától 40 kilométerre levő Gorkij község melletti kastélyba költözött. Azon a nyugodt helyen töltötte életének utolsó idejét, és negyvenhét évvel ezelőtt 1924. január 21-én ott halt meg. A forradalom vezére, hacsak rövid ideig is irányította a Szovjetuniót az- „Észak Velencéjéből“, joggal viseli Lenin nevét, mert az ő vezetésével ott döntötték meg a világon először a kizsákmányolok hatalmát, ott alakították meg az első, proletár államot, amely az elnyomatásból, a tudatlanság mélységéből emelte ki az emberiség jelentős részét. TÓTH DEZSŐ A munkásosztály nemzetközi vezérének a Vörös téren levő mauzóleumát ezrek és ezrek látogatják meg naponta. A képen az őrségváltást láthatjuk a Mauzóleum előtt.
