Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-23 / 3. szám
A nagy, кегек virágágy — ott a kórházi park sarkában találkozó sétányok keresztútjának közepén — úgy pirosiik a környező pázsit zöldjében, mint egy hatalmas vércsepp. A Nap már lenyugodott — egyre halványuló, alig — rózsaszín fényes sáv Jelzi, hogy közeleg az este. A levegőben is érezni valami vibráló, remegő idegességet — ami mégis megnyugtató. Itt-ott még fecskék suhannak, nagy íveket kanyarítva az ég tompakékjéböl a fák és épületek fölött — majd azok Is elmaradnak, s csak a sejtelmes csend ül a parkban várakozón és én — a kerek virágágy vércsepp-színével szemtől szemben, egy sárgára festett kerti pádon. Ekkor vettem észre a méhecskét. Döngicsélve ott röpködött a virágágy pirösságában, virágról virágra. — Ugyan mit gyűjthet? Mézet, virágport? — villant át agyamon a kérdés — s ugyanakkor gondolatban kalapot emeltem a szorgalom mintaképe előtt, amely senkitől nem hajtva napkeltétől napnyugtáig tart. — Már sötétedik méhecske! — így -szerettem volna odaszólni — nem találsz haza és bajod eshet! — De magam előtt is elszégyeltem magam, mert hogy is érthetné meg egy ilyen kis rovar az emberi szót. És ő csak döngicsélt, ide szállt, oda szállt, mintha megrészegedett volna a virágillattól, mert nem akart tőle megválni sehogy sem. — Vércsepp és élet — morfondíroztam tovább — és ha a vércsepp az élet biztosítéka, akkor most a méhecske a virágcseppből életet szív — és azt viszi haza a kaptár zsongó melegébe, hogy ott tovább adja, mint egy végtelen lánc parányi láncszemét. Korán' ébredt denevér csapongó, nesztelen röptére figyeltem fel, ami árnyékként jelent meg a szürkületben — majd ismét a méhecskét kerestem szememmel. Még mindig ott szorgoskodott. — Menj már haza méhecske! — Szakadt ki számon akaratlanul ' a figyelmeztetés — és lám a méhecske mintha megértette volna! Gondolt egyet és ide-oda lengő röpüléssel egyre magasabbra emelkedett — és eltűnt a szemem elől. Remélem, szerencsésen hazaért... Nagy Olivér Kifizetődik a méhészkedés A MÉHEK TELELŐKÉPESSÉGÉNEK JELLEMZŐI Akkurátos, de megbízható szövetkezeti tagként tartják nyilván Ipolyszakállason (Ipeľský Sokolec) Gyürki Dezső elvtársat, aki több éven keresztül mint inszeminációs technikus dolgozik. Szabad idejében azonban örömmel foglalkozik a méhekkel. Szépen gondozott családi otthonának kertjében katonás rendben sorakoznak a kaptárak. Látogatásom alkalmával bemutatja húszéves kedvtelésének eredményét, melyet sokan megirigyelhetnének a méhészek közül. Gyürki Dezső 49 éves méhésznek az első igazi szakiskolát az édesapja nyújtotta, akitől sok hasznos tudnivalót ellesett. Rövidebb ideig tartó iskolázásokon is részt vett, de különösen sokat köszönhet Török Lajos szaktanítónak, akivel állandó baráti kapcsolatot tart fenn. A szaktanító bíztatására vállalta egy évvel ezelőtt a szövetkezet 70 méhcsaládjának gondozását, míg odahaza 18 családot mondhat magáénak. Tavaly 30 ezer korona bevétele származott a szövetkezetnek a méhek után. Ha leszámítjuk a 600 kg cukrot, ami az őszi etetéskor kellett, akkor is haszonnal járt a méhészkedés. A lucernamag termesztése is fontos a szövetkezet számára, így a méhészkedés teljes mértékben kifizetődőnek mondható. Gyürki elvtárs idén első ízben próbálkozik majd a pempőtermesztéssel, s reméli, hogy ez is hoz valamit a házhoz. Ami a hordási viszonyokat illeti, ezzel elégedett a méhész. Tavasszal a repce, majd a koliander biztosít állandó legelőt. A vezetőség facélia vetésével is próbálkozott, de nem sikerült. A környékben nagy kiterjedésű akácerdők vannak, így nincs szükség a méhek vándoroltatására. Ilyen feltételek mellett ajánlatos a családok számának növelése és kicserélése megfelelőbb típusokkal. Gyürki méhész ígéri, hogy tapasztalatairól beszámol majd a „Kertészet-Méhészet“ szakmelléklet olvasóinak, mellyel segítséget nyújt a kezdő méhészeknek. Belányi János Egyes években annak eile- vész elhatalmasodását alapozza nére, hogy az időjárás a mé- meg. hek telelésére kedvező és a Idézem a . Pcselovodsztvo korai tisztuló kirepülés is meg- 1969. 12. (Szovjetunió) számátörténik, mégis rossz a telelés, ból Sugan megállapítását: A. A jó telelés feltételét az eiőző méhek súlya északról dél felé év szabja meg. Olyankor, ami- csökken. A téli méhek teste kor száraz, hordástalan nyár északon több szárazanyagot és után a petézés korán csökken, tartalékanyagot (fehérjét, zsírt, tehát kevés a fiatal méh, a glikogént) tartalmaz, de kevecsalád rosszul szokott telelni, sebb vizet mint délen. Ezek a A fiatal méheknek elég tarta- különbségek okozzák, hogy az lékanyagot kell raktározniuk északi méhek az erős, hosszú testükben. A legkedvezőbbek telet is kibírják, a délről telelésre azok a méhek, ame- északra telepített méhek pedig lyek akkor kelnek, amikor már gyakran a hosszú, kemény tél nincs Hasítás. Az ilyen méhek áldozatai lesznek, már Hasítást nem etetnek, te- Tanulságok: Száraz, hordáshát zsírtestük tartaléka és ga- tálán nyáron, amikor kevés a ratmirigyük fejlettsége meg- virágpor, augusztusban serkentmarad télire és a télvégi Hasi- a családokat virágpótlóval tás etetésére. (élesztő, tejpor, szójaliszt), A megfigyelések azt bizo- hogy az anya a petézéssel meg nyitják, hogy száraz, hordásta- ne álljon, be ne szüntesse, lan nyár után, amikor a telelő öreg, kimerült anyánál ez sem méheknek nem volt módjuk- vezet eredményre. A családoban testükben elegendő tarta- kát idejében etessük fel, aulékanyagot raktározni, tavasz- gusztus végén vagy szeptember szál a gyomorvész veszélye áll elején az időjáráshoz alkalfenn. Ha a telelő méhek teste mazkodva, mert az etetésnél a nem tartalmaz elegendő fehér- cukor átalakításához a méhek jét, zsírt, glikogént, nehezen a testükből elhasználják a felvédekezhet a gyomorvész el- halmozott fehérjét és zsírt, len. Minden rossz, száraz hor- amit a virágporból nyertek, és dástalan nyár, amely a fiatal a késői etetésnél ezt már póméhek nevelésének nem ked- tolni nem tudják, vez, a következő év gyomor- Antal Z. A telelő méhgömb és a kijáró viszonya Ha a tél közeledtekor valami okból kénytelenek vagyunk kaptárt bontani, minden esetben egyforma jelenség tanúi lehetünk. Sokan ismerjük a méhek téli természetes készülődésének jeleit. Ha már nyár végén „segíteni“ akartunk a telelő állapot előkészítésében méheinknek, ősszel tapasztaljuk, hogy beavatkozásunk nagyrészt csődöt mondott. Az első feltűnő helyzetkép, amivel találkozunk, hogy a mindenkori röpnytlással szembeni keretekből eltűnt a méz. Gondosabb vizsgálattal meggyőződhetünk, hogy az eltűnt méz tiem lett a rablók martaléka, hanem inkább a telelő gömb megalkotására előkészített üres sejtek fölött és körülötte lett elhelyezve. Mivel kaptáraim alsó kijárósak, a röpnyílás helyzetét többször tanulmányoztam. A tél közeledtével bizonyos kijelölt családok röpnyílásait balra, másokat jobbra toltam, majdnem észrevétlenül. így akartam meggyőződni, Jelent-e valami változást a telelő család életében a nyárvége óta lassan áthelyezett röpnyílás változás. A kísérleti családok legtöbbjénél csak a tavaszi első vizsgálat adott meggyőző bizonyíté- KPt arról, hogy a legtöbb család igenis igyekezett az új röpnyíláshoz alkalmazkodva megváltoztatni telelő gömbjének korábban kialakított helyzetét. Egy méhész szaklap lapszemle rovatában, — szerkesztői megjegyzés nélkül — cikket olvastam. A cikk szerint az USA-ban az alsőkijárós kaptáraknái — nyilván a telelőpárák elvezetése céljából — a kaptárak oldalán a fiókok fogására kivájt helyek fölött dugó nagyságú nyílást fúrnak. A telelés kezdetekor az alsó első röpnyílást bezárják és így a telelőgömb nyilván a kaptár oldalainak felső részén kap némi levegőt. Sem az idegenből átvett írásról, sem annak valóságáról nincs okom kételkedni. Egy bizonyos, hogy a telelő méhcsalád számára a telelő állapot ilyen váratlan megbolygatása semmi esetre sem kívánatos, mivel belső rendbontást eredményez. A méhcsalád eredetileg a bőségesebb levegő felé rendezkedett be, amelytől a beavatkozás megfosztotta. A menetközbeni nyílásváltoztatás akkor is hátránnyal jár, ha a kényszerült helyváltoztatás következtében érthetően fellépő izgalmi hő párájának feleslegét kisrészben sikerült elvezetni. Azért csak kisrészben, mivel az alsó röpnyílás lezárásával a fészek hőjének párás kiáramlása nagyrészben korlátozva lett, tehát szándékunkkal ellenkező hatást értünk el. Más a helyzet a betelelt családoknál, ha a tél beköszöntekor egy felső nyílást is adunk. Ilyenkor méheink szárazon, lucsok mentesen érik el a tavaszi első kirepülést és fejlődésük kívánságunknak megfelelően biztosítva van. Németh László 2. SZÄM I 1971. JANUÄR 23. KERTÉSZET-MÉHÉSZÉT :: ,vV ; 4 t. . . \ # .. A Szabad Földműves s rak me 11 ék I ete • ■ - .<■- . • 'Í-V;v-Í. ' '• **-V • ‘ V'-í **■*• • -A szőlőtermelés egyik fő célja a fogyasztók- jóminőségű, választékos borral való kielégítése. Az életszínvonal emelkedésével egyre nagyobb a minőségi borok iránti érdeklődés. A borok minőségét az egyes szőlőtermelő országokban különféle szintű versenyeken bírálják el, ezenkívül nemzetközi borversenyeket is szerveznek. A szakemberek szempontjátak. A fehér Burgundi és a Tramin voltak a legmagasabb pontszám szerint értékelve. Különben a legmagasabb pontszámot (az elérhető 20-ból) 19,15 a Krim-félszigeten termett Vörös Muskotály kapta. A borpárlatok közül (a legmagasabb pontszám 5) 4,86 a Carmin elnevezésű francia konyak érte el. A pezsgők közül a Szovjetunióban készítettek vitték el a lökkel, Hegyesi Józseffel, a Magyar Állami Borpincészet vezető dolgozójával, Szalal Gézával, a Balatonboglári Állami Gazdaság szőlészével és Pintenics Ottóval, a Borintex képviselőjével Moszkvában találkoztam. Tőlük értesültem a borverseny lezajlásáról és az elért eredményekről. A szakemberek véleménye szerint a megrendezés példás A borkészítmények 0 Leggyakoribb borhibák # Még egyszer a kajszi gutaütéséről 0 Fóliás dinnyetermesztésé a jövő 0 A szőlő szaporítása fás oltással 0 Modern virághagymahajtatás 0 Hogyan terjed az európai költésrothadás 0 A tudomány dolgozói a méhészet racionalizálásáért 0 A méhek telelőképességének jellemzői # A telelő méhgömb és a kijáró viszonya VETÉLKEDŐJE a Krim-félszigeten ból azért jelentősek a nemzetközi borversenyek, mert rávilágítanak a borászati technológia helyes alkalmazására és a szőlőfajtából származó értékek megőrzésére. A versenyeken résztvevő borok különböző államokban különböző technológiai eljárásokon mennek keresztül s azok helyességét a verseny eredményei alátámasztják, avagy cáfolják. Emellett kölcsönös tapasztalatokat nyújtanak a tetszetős, higiénikus csomagolás különböző formái terén is. Az elmúlt év végén a Szovjetunióban, Jaltán sor került а II. Nemzetközi Borverseny megrendezésére, 22 legjelentősebb bortermelő ország részvételével. Ez a nagyszabású borvetélkedő annyiban tért el az eddigiektől, hogy sokfajta konyakot is elbíráltak. A „nagy“ vetélkedőn 878 fajta bort, pezsgőt és konyakot értékeltek. Ebből 402 fajta volt a természetes bor, 259 csemege és feljavított, 82 a pezsgő, valamint 135 fajta a konyak (borpárlat). A Szovjetunió borászai kimagasló eredményeket értek el és 295 aranyérmet nyertek az értékelt borkészítményeik. A második helyen Bulgária végzett 28 aranyérem szerzésével, a harmadik pedig Magyarország lett, 24 arannyal. Csehszlovákia 35 fajta borral és négyféle konyakkal vett részt a nemzetközi versenyen, amelyeket 15 arany, 22 ezüst és két bronzéremmel jutalmazpálmát, és kitűnő konyakjaikkal is sok aranyérmet szereztek. А II. Nemzetközi Borverseny részvevői és a bírálóbizottság tagjai a vetélkedés befejezése után több napot töltöttek a Krim-félszigeten és Moszkvában. Az értékelő bizottság magyarországi tagjával Tóth Mihállyal, a közismert borászati szakemberrel és a megfigyevolt. Tetszett a nagy körültekintéssel megrendezett szakmai program is, amelynek keretében több szőlőtermelő és feldolgozó üzemet is meglátogattak. Azt is helyesnek tartották, hogy a verseny nyilvános volt. A borversenyen meglepően sok volt a készített csemegebor. A szárazminőségű borok nem voltak kellőképpen képviselve. Meglepően sok volt a 16—20 szeszfokos szovjet csemegebor és a velük elért átütő siker. Részben érthető, mert a Szovjetunió — kitűnő talajviszonyaival — a legnagyobb szőlőtermelő országok élvonalába tartozik. Jelenleg több mint egymillió hektáron termelnek szőlőt, s néhány év múlva, ha az új települések is termőre fordulnak, másfél millió hektáron termelik a bor, a pezsgő és a konyak nemes gyümölcsét. A versenyen és a szakmai értekezleteken olyan elképzeléseket támogattak a résztvevők, hogy az 1972-es világvetélkedőn nemcsak a minőséget ellenőrzik, hanem azt is, mennyi van az elbírált borkészítményből. Ez üzleti szempontból is fontos, mert a borkereskedelmi kirendeltségek vásárolni is akarnak a legjobbnak értékelt borkészítményekből. TÖTH DEZSŐ A Szobránci Állami Gazdaság Csehszlovákia legnagyobb szőlőtermelői közé tartozik (közel 500 hektáron termelnek szőlőt). A gazdaságban a „szőlőtenger“ közepén korszerű pincében érlelik a különböző versenyekre szánt borokat.
