Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-16 / 2. szám

а 1ШЫ Az erdő bzéien Uai.uK kopogása hallatszik. Tevékenykednek a vadászok, ők már a téllel néznek szembe. A napok egyre rövidebbek, nincs idő a tétlenkedésre. Papp József a Páldi EFSZ föagronómusa s egyben a helyi vadásztársaság elnöke. Vele folytatott beszélgetésem során megtudtam, hogy gondokkal is küzdenek. Vadásztársaságuk 1965-ben alakult, hét taggal. Vadászte­rületük nyolcszázharminc hektáros, amiből harmincöt hektár akácfaerdő. Így nem csoda, hogy legelterjedtebb vadjaik közé a vaddisznót sorolják, mely igen komoly károkat okoz, főleg a helyi szövetkezetnek, az érsekújvári (N. Zámky) járás egyik kisközségében. Nagyon jó példa a vadkár érzékeltetésére, hogy harmadéve tizenöt hektáron a kukoricát újra kellett vetni, mivel az erdő szélén a vaddisznók néhány napon belül teljesen tönkretették azt. Abban az évben hét vaddisznót és kant ejtettek a páldi vadászok, de még ez is kevésnek bizo­nyult. Vadászterületük ezért elég közismertté vált és még ausztriai vendégeik is voltak. — Milyen a szövetkezet és a vadásztársaság közötti össz­hang? — A helyi szövetkezet támogat bennünket, mondja Papp József, s Ecsek Béla mérnök, a szövetkezet elnöke is mindent megtesz a jó viszony fenntartása érdekében. Jó példa erre, hogy a hüvelyesekből visszamaradt gyommagvakat is nekünk adták, amit az állatok téli etetésére használtunk fel. — Jelenlegi teendőik? — Legfontosabb teendőink közé tartozik a még hátralevő etetők és sózók mielőbbi kihelyezése. — Gondjaik? — Elhatároztuk, hogy nyúlállományunkat kiegészítjük, ezért húsz élő nyulat vásárolunk. A tagság megértőén beleegyezett, hogy nyúlra három évig nem vadászunk, mivel nálunk kevés van. Már két éve nem vadásztunk fácánra sem, de az idény elején kilőttünk a kakasokból néhányat, tpert nem voltak meghatározott arányban a tyúkokkal. Nagyon.örülök, hogy az emberek megértők, és betartják szavukat. Gond még, hogy a tagság nagy része nem helybeli, így a szervezési munkák több munkával járnak, mint másutt. Egy bratislafan tagja is van vadásztársaságunknak. Jó lenne, ha a helybeli fiatalokat is érdekelné e szép sport. Eddigi tevékenykedésünk során fel­építettünk egy szép vadászházat az erdöszélen, amely arány­lag csekély költségbe került, mivel nagyobbrészt társadalmi munkával készült. Egy bizonyos, a páldi vadászok munkája eredményes és dicséretreméltó. Sok szerencsét kívánva távoztam annak re­ményében, hogy fognak még hallatni magukról e kis község becsületes vadászai. DÁVID NÁNDOR, Béuy (Biűa i Ilyen „mértani“ pontussággal számítolták ki a sortávolságot a vaddisznók, így tizenöt hektárnyi kukoricát újra kellett vetni. Papp József az elejtett vaddisznóval. Mire vadászhatunk januárban? A még mindig érvényben levő 4/1967. Zb. számú ren­delet lehetőséget ad arra, hogy teljesíthessük némely gazdaságilag fontos vad ki­lövési tervét januárban is, ha azt december végéig nem sikerült véghezvinni. Egész januárban lőhető a szarvas­bika és a szarvasborjú, a vadkan és a vaddisznó ma­lacai, a nyuszt és a nyest, a vadmacska, a pézsmapo­cok (fogható), a balkáni gerle, a gatyásölyv, a vetési varjú, a farkas, a róka, a nyestkutya, a görények, a hermelin, a menyét, a héja, a fekete- és hamvas varjú, a szarka, a mátyásmadár, a csóka, a hiúz és a nagy ká­rókatona. Január 15-ig bezá­rólag vadászhatunk még szarvastehénre és vaddisz­nó emsére. Azokon a va­dászterületeken, ahol 1970 novemberében-decemberében élőnyúl befogást végeztek, január- 15-ig vadászhatnak még mezei nyúlra is. Januárban már általában keveset vadászunk hasznos vadra. A vadászok fő fel­adata a hasznos vad védel­me, a kártékony vad irtása, és mindenekelőtt az ínséget szenvedő vad gondos és bő­séges etetése. A vadásztársaságok veze­tői elkészítik az 1970-es évet záró kimutatásokat, az év­záró taggyűlésre előkészítik a jelentéseket. A taggyűlé­seket lehetőleg a hónap vé­géig megtartjuk, hogy az el­múlt év tapasztalatait ide­jében gyümölcsöztethessük az 1971. évi tervezési idő­szakban. K. K. A vadászok munkája Feliér köpenyében pompázik a táj s a kémények vidáman ontják a füstöt. Jó ilyenkor a meleg szobában, de a tornai (Turüa n/B) „Vár“ nevet viselo vadásztársaság tagjai nem tö­rődnek a hideggel, gondolnak védenceikre is. Idáig 15 q szemes takarmányt hordtak széjjel a fogoly- és fácánetetőkbe. Az 16(10 hek­tárnyi vadászterületen gazdál­kodó vadászok 15 db fácán­etetőt és 5 db fogolyetetőt ké­szítettek és helyeztek el a mc zón. A szemestakarmányt bri­­gádmunkával a Tornai Állami Gazdaságtól szerezték be. A lelövési terv 34 db nyúlra és 20 db fácánra szólt. A fá­­cánlelövés tervét nem teljesí­tették, mert — Havranko Ist­ván vadászgazda szavai szerint az állnmányszapurulat terén még nincs olyan színvonalon, hogy ezt lelkiismerelfurdalás nélkül teljesíthessék. Inkább hagyták, hogy az állomány megerősödjön. További tevékenységük is az apróvad jó átteleltetésére és ellátására irányul, amihez elég takarmányuk és mnnkakedvök van. A „Vár“ vadásztársaság tag­jai nemcsak a lelövéssel tő­rödnek, hanem fő céljuk és fel adatuk a vad gondozása. < Farkas Rózsa, Áj (Háj 1 kassai (Košice) járás ÉRTÉKES TRÓFEA Kiemelkedő értékű muflon trófeát oihetett magáoal Lito­­mé'ricéből az NSZK-bell Gab űr. Sikeresen terítékre hozott egy tízéves muflon-bakot, amelynek szarvait 225,10 pontértókűre minősítették. Ez azt Jelenti, hogy a világ 10 legfőbb muflon trófeája közé sorolják. ~-k — Egyik ismerősöm pana- K szólta, hogy agyoneteti a tojótyúkokat, azok mégsem tojnak rendszeresen, csak néha pottyantanak egy-egy tojást. Arra a 'kérdésemre, hogy mit etet, „kukoricát“ — volt a vá­lasz. A baromfi abban az esetben, ha csak kukoricát eszik hét-, vagy hónapszám, úgy túlságo­san elhízik, majd tojásterme­lése jelentősen csökken. Mit etessen tehát az a kiste­nyésztő, akinek nincsen más takarmánya? — tehetjük fel a kérdést. Ma Szlovákia majdnem min­den községében és városában működik a Szlovákiai Kisállat­tenyésztők Szövetségének helyi szervezete. Aki tagjává válik ennek a szövetségnek, az évente bizonyos mennyiségű ban etetése rendkívül előnyös, főleg ha előzőleg kisssé csíráz­tattuk. Szemesen vagy darálva 10—15 százalékban ajánlatos etetni. A dohos zab emésztési zavarokat okozhat. ■ 5. Jól ismert baromfitakar­mány a köles. Tojók etetésére az eleségbe 10—15 százalékban keverhetjük. ■ 6. A hüvelyes magvak kö­zül a tojók részére elsőként a borsót vehetjük számításba. Fe­hérjeértéke nagy, azonban nem teljes értékű, tehát az állati fehérjék értékét élettani szem­pontból nem pótolhatja. A len­cse, a bab, az édes csillagfürt is etethető a tojótyúkokkal. Darájuk 10—20 százalékos részarányban, veszély nélkül takarmányozható. Csak 4—5 napra valót daráljunk meg egyszerre, mert a dara külön­■ 10. A nedvdús takarmá­nyokkal, mint pl. a sárgarépá­val, a takarmányrépával a tyú­kok karotin szükségletét fedez­zük. Napi 10—15 % ban etes­sük. ■ 11. Az állati eredetű hul­ladék-takarmányokról szándé­kosan csak felsorolásunk vé gén szólunk. Ehhez ugyanis a tenyésztő ritkán jut hozzá, leg­inkább disznóvágások Idején. Ilyenkor a fel nem használt vér, lép, külső és belső Ivar­­szervek stb. igen jól felhasz­nálhatók, mind nyersen, mind pedig főve a tyúkok takarmá­nyozására. ■ 12. Végül szóljunk az ás­ványi anyag visszapótlásról. Igen sok tenyészetben gyenge a tojások héja, számos közöt­tük a törött, amit főleg az ás­ványi anyagok hiánya idéz elő. Mit etessünk a háztáji tojótyúkokkal télen? Az NDK-han használatos etetövályú mintájára készült etetőből a baromfi nem szórja szét az eleséget. —ksz— keverék takarmányt vásárolhat, amelynek összetétele megfelel a tojótyúkok Igényeinek. Ez te­hát a legjobb megoldás. Azon­ban az esetben, ha az illető nem tagja ezen szövetségnek, vagy nem áll elegendő keve­­réktakarmárty rendelkezésére a nagyobb számú állomány miatt, úgy a háztájiban termelt, vagy csere útján szerzett, esetleg vásárolt takarmányokból is megfelelő minőségű takarmány­­adagot lehet összeállítani az alábbi anyagokból: В 1. A tojóbaromfi napi ta­karmányadagjában a kukorica 20—40 százalékban lehet jelen. A túlzott kukoricaetetés, mint említettük, idő előtti elhízást és tojástermelés-csökkenést okoz. Darált állapotban jobb etetni a kukoricát, mint szeme­sen. Hidegebb napokon a dél­utáni órákban, minden esetben adjunk 1—2 dkg szemeskuko­ricát a tyúkoknak, aminek ki­tűnő hőfejlesztő hatása van, így fogyasztásakor a baromfi ■kevésbé fázik. Dohos, penészes kukoricát etetni veszélyes. В 2. A búzaocsú, vagy a sze mesbúza szintén jó takarmány a baromfi részére. Nyersrost­­' tartalma csekély. A tyúk napi takarmányadagjának 20—50 százalékát is képezheti. A rozs­­ocsút nehezebben emészti a ba­romfi. В 3. Az árpát a baromfi sze­mesen és darálva egyaránt szí­vesen fogyasztja. ízletességét tekintve a búzával csaknem egyenértékű. Egyes szakembe­rek feltételezik, hogy mind az árpa, mind a zab bizonyos kan­nibalizmus (egymást evést) el­leni anyagokkal rendelkezik, melynek jelenlétét a maghéj­ban sejtik. Az árpa a napi ta­­karmányadag 20—30 százalé­kát képezze. В 4. A jó zabot, mivel ízle­tes, a baromfi szívesen fo­gyasztja. Mivel E-vitamintartal­­ma nagy, a keltetési Időszak­ban feltétlenül etessünk belőle í a tenyészállatokkal. A téli, zöld­­** takarmányban szegény időszak­ben megkeseredik, ugyanis sok csersavat tartalmaz, és a fehér­je is bomlásnak indul. Az em­lített hüvelyes magvakhoz fo­kozatosan szoktassuk a tyúkokat. В 7. Az olajos magvak ugyan­csak jól félhasználhatók a tyú­kok takarmányozására. Különö­sen kiváló hatásúak a vetítés­ben lévő állatok tollképződé­­sére. Aki napraforgóhoz, ken­derhez, esetleg lenmaghoz tud jutni, szemesen vagy darálva 5—10 százalékban keverje az említett magvakat a napi ta­­karmányadaghoz. В 8. A korpa túlzott etetése hasmenést okozhat. Legfeljebb 10—15 %-ban etessük. В 9. A szénák közül első sorban a csekély nyersrosttar­talmú, zöldre szárított lucerna, vöröshere szénája felel meg, amelyet virágzás előtt kaszál­tak. A naptól védett helyen szá­rított, sok levelet tartalmazó pillangósszéna A vitaminban igen gazdag, ezt 5—7 %-ban etethetjük. Ezért szükséges a téli hóna­pokban fokozott gonddal visz­­szapótolnunk ezeket az anya­gokat. Minden tojáshéj képző­désnél 4—5 gramm szénsavas és foszforsavas mészre van szüksége a tojónak. Az ilyen speciális készítményeket bárme­lyik drogériáikul megvásárol­hatjuk, mégpedig igen olcsón. A tyúkok fellépő mészhiányu­­kat gyakran úgy jelzik, hogy lecsipegetik a falak mészréte­­gét. Őrölt kagylóhéjat, vagy apró szitált kavicsot mindig adjunk a tyúkoknak, különben takarmányértékesítő képessé­gük a minimálisra csökken. A baromfitól csak akkor vár­hatunk kimagasló termelést, ha részükre állandóan rendelke­zésre áll a szakszerűen össze­állított tenyészkeverék. Az a tenyésztő ne számítson jövede­lemre, aki egyoldalúan eteti állatait. Molnár Ferenc, Dunaszerdahely (D. Streda) A házi­­nyulak itatása * 24 Érdekes kísérletről szá­ntól be az „American Rabbit Journal“, Cassady—Mize— Switer kutatók az US. De­partement of Agriculture“ Intézetben nyúlitatási kísér­leteket végezlek. A nevezett kutatók 5 hó­napos újzélandi nőstényeket állítottak be három csoport­ba. A nyulakat önitatásos egyedi ketrecekbe helyezték el. Annyi vizet ihattak a nyulak, amennyit akartak. Az első csoport naponta 24 i órán át szabadon hozzá­jutott a vízhez. A második csoport csak reggeltől estig 1 napi 12 órán á t. A har­madik csoport csak déltől estig 6 órán át. Meg­mérték a vízfogyasztást és arra a meglepő eredményre jutottak, hogy mind a há­rom csoportban hozzávető­legesen egyforma volt a víz­­fogyasztás. Ezen megállapí­tás után a nyulakat bepá­­roztatták. A fogyasztott víz­­mennyiséget nem mérték tovább, de megmaradtak amellett, hogy a csoportok 24, 12, ill. 6 órán át kapja­nak vizet. Egymás után há­romszor ellették a nyulakat, ugyanazon bakkal végezve a pároztatást. A harmadik alom elválasztása után ér­tékelték az egész kísérletet. Az első csoportbeli éltesek­ből a 8 hetes korban tör­ténő elválasztásig az ivadé­kok 24,14 %-a. a második csoportból 28,57 %-a, a har­madik csoportból 33,4 %-a hullott el. A 8 hetes almok mérési eredményei: egy egy alom átlagsúlyát az első csoportnál 10Ü %-nak véve, a második csuportban 98, a harmadik csoportban 81 % volt az eredmény. Az al­mokban levő fiókák súlya a második csoportban 98 %, a harmadikban 87 % volt az első csoportban levőkéhez viszonyítva. A kísérletből azt a következtetést lehet levonni, hogy a nyulaknak mindig kell adni ivóvizet és az előttük álljon a nap min­den órájában. Saját tapasztalataim alap­ján állítom ezt és örülök, hogy megfigyeléseiméi a külföldi kísérletek is alátá­masztják. Mindenesetre igen jó volna, ha mindenütt meg­kezdenék a nyulak rendsze­res itatását. Dr. Jeszenszky Andor

Next

/
Oldalképek
Tartalom