Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-16 / 2. szám
8 SZABAD FÖLDMŰVES 1971. január 16. HASZNOS tuUr^iťuU¥c Módosító gazdasági intézkedések Lapunk előző számában az állattenyésztés szakaszán foganatosított új gazdasági intézkedésekről tájékoztattuk olvasóinkat. Most a növénytermesztés terén és a gazdálkodás többi szakaszán érvénybe lépett újabb gazdasági intézkedéseket ismertetjük. A növénytermesztés szakaszán ez évben a növényi termékek felvásárlási ára változatlan marad. Ugyancsak módosítás nélkül érvényesek továbbra is az 1970-ben a felvásárlási árakhoz megszabott felárak is. A búza és a sörárpa felvásárlásának azt a rendszerét, amelyben cserébe keveréktakarmányokat kaphatnak a termelők, 1971-ben is alkalmazzuk. Ez azt Jelenti, hogy a mezőgazdasági szervezeteknek az üveges- és félig üveges búza, valamint a sörárpa felvásárlásakor, amely mennyiséget a takarmányalap feltöltésére vásárolják fel, azokat az árakat fizetik, amelyek az állami gabonaalapba történő felvásárlás esetén érvényesek. Lényegében az eddig érvényben levő árkedvezmény-kivétel meghoszszabbításáről van szó, amely összefügg azzal, hogy a gabonafélék minőségi szabványainak novelizálását még nem hajtották végre. Azok a feltételek, amelyek a komló felvásárlási árához adott árpótlék bevezetését tették szükségessé 1970-ben (az export-feladatok teljesítése, valamint az egyre növekvő hazai kereslet és a komlőszüret új technológiájának bevezetése) továbbra is hatályban maradnak. Ezért a megszabott árpótlék 1971-re az eddigi összegben fennmarad. A növénytermesztés szakaszán hozott gazdasági intézkedések közé kell sorolni azokat a prémiumokat is, amelyek az őszi repce termesztésének fokozására ösztönöznek. Tekintettel az őszi repce vetésének agrotechnikai időpontjaira a prémiumok további fenntartását már 1970 augusztusában közzétették. Ezer korona prémiumot fizetnek ki a mezőgazdasági szervezeteknek, ha az őszi repce vetésterületét az előző három év átlagát meghaladóan növelik. A prémiumot a vetésterület növelésének minden hektárja után számítják. Ezen kívül további prémiumot adnak a ténylegesen elért felvásárlási ár 50 százalékának erejéig az őszi repce piaci árutermelésének növelése után az 1968, 1969 és 1970-es évek átlagával összehasonlítva. Az ipari feldolgozásra szánt cukorrépa vetésterületének növelésére adott prémium kedvező hatásával az 1970-es évben nyert jó tapasztalatok (Szlovákiában a cukorrépa vetésterülete az 1969-es év 44 577 hektárjáról 1970-ben 47 404*hektárra emelkedett) alapján elhatározták, hogy a vetésterület további növelése érdekében ezt a prémiumot az 1971-es évre is érvényben hagyják. A 2000 korona összegű prémium továbbra is érvényben marad, megváltoznak azonban a növekedés elbírálásának feltételei, hogy így meggátolják e gazdasági ösztönző kihasználását spekulatív célokra. Nehogy a cukorrépatermesztés gazdasági feltételeinek leromlása következzék be, 1971-től kezdődően a cukorrépa-vetőmag eladási árához állami hozzájárulást nyújtanak, éspedig mind a standard, mind a koptatott vetőmagokhoz, amit a mezőgazdasági szervezetek vásárolnak. Az állandó gazdasági ösztönzők egyike, amely 1964 óta hatékonyan járul hozzá a termelés és a piaci áruforgalom növeléséhez, a tej piaci árutermelésének növelésekor adott prémium. Pozitív hatása nem a termelés e fontos ágazatának extenzív, külterjes fejlődésében mutatkozik meg, hanem a tehénállomány hasznosságának intenzív növelésében csúcsosodik ki. Ezért e prémiumot továbbra is eredeti összegében (a díjszabás módosítása nélkül) az 1971-es évben is meghagyják és számolnak azzal, hogy az elkövetkezendő években szintén fennmarad. A mezőgazdasági irányítás rendszerének tökéletesítését célzó intézkedések komplexumának részét képezik 1971-ben az olyan intézkedések is, amelyek az irányítás eszközeinek hatékonyabb felhasználását szorgalmazzák. Ezek között az ösztönző eszközök között jelentős helyet töltenek be a differenciális pótlékok, amelyek Szlovákia mezőgazdaságának adottságai között komoly gazdasági súllyal hatnak, sőt döntő mértékben járulnak hozzá a különböző természeti feltételek okozta hátrányos költségalakulás kiegyenlítését biztosító anyagi eszközök fedezéséhez. Azok az intézkedések, amelyeket 1971-től kezdődően az állattenyésztés felvásárlási árainak kialakításában alkalmaznak, és egyéb, a mezőgazdaság folyamatban levő integrációs fejlődésével kapcsolatos kérdések megoldásának szükségessége, alapvetőbb módosításokat követeltek meg a differenciális pótlékok elismerése terén. A módosítást két alapirányban valósítják meg; 1. Áttérés az egyes meghatáiröaőtt mezőgazdasági termények módosított piaci árútermelésére, amit az állami alapok feltöltésére használnak fel a központi takarmányalapból vásárolt takarmányok értékének leszámítása után (viszonteladás nélkül) és 2. a differenciális pótlékok elismerési feltételeinek kiegyenlítésével az egyedi üzemi termelés és a közős szövetkezeti vállalatok termelése között. Azon felül, hogy a pótlékokat közvetlenül a vágómarha és a sertés felvásárlási árába számítják be, a mezőgazdasági szervezeteknek a differenciális árpőtlék igénye megnöveli az általuk elérhető ö^zegeket, ami által megnövekszik a'differenciális pótlékok abszolút értéke, még akkor is, ha a termelés valamint a piaci árutermelés mennyiségi színvonala változatlan marad. A módosított piaci árűtermelésre történő áttéréssel egyrészt azt az irányzatot valósítják meg, hogy a differenciális pótlékot csupán, a sáját, termelésére, a szervezetnek úgynevezett tiszta mezőgazdasági árútermelésére adják, másrészt viszont csökkentik az árak hatását az igényalapok növelése által. Ezzel kapcsolatban említést érdemel az, hogy a takarmányok értékének leszállítása nem vonatkozik majd a központi alapból történő olyan vásárlásokra, amelyeket a mezőgazdasági szervezet az eladott mezőgazdasági termékek viszontszolgáltatásaképpen valósít meg, a különleges rendelkezések meghatározásai szerint (pl. a tejért, a herefélék és füvek vetőmagjáért stb.). 4 A közös szövetkezeti vállalatok feltételeinek kiegyenlítése a racionalizálás koncepciójához kapcsolódik mezőgazdaságunk további fejlődését, főleg az állattenyésztési termelés gyarapodását célozva. E téren az eddiginél nagyobb mértékben kell bővíteni a kooperációs és integrációs kapcsolatokat, s ehhez kell alkalmazni a differenciális pótlékok rendszerét is, amely jelenlegi formájában ezeket a kapcsolatokat eléggé nem támogatja. Ezért a további módosítások a differenciális pótlékok megítélésére vonatkoznak a közös szövetkezeti vállalatok tagszervezetei számára, hogy nekik a differenciális pótlékot nem az eddig megszokott módon, csupán az általuk előállított félkész termékekért, hanem az állattenyésztésből származó végtermékek bevételénél is megadják annak arányában, milyen mennyiségű takarmányt használtak fel a termék előállítására és milyen volt a beszolgáltatott állatok minősége. Az objektívebb elbírálás és a kritériumok összehangolása érdekében az állami mezőgazdasági szervezeteket és a szövetkezeti szektor vállalatait természeti adottságaik szerint (termelési-ökonómiai csoportok) kategorizálják, s ezért szüksége mutatkozott annak, hogy az állami gazdaságokat is az egyes termelési-ökonómiai csoportokba sorolják. A differenciális pótlékoknak mint ökonómiai ösztönzőknek feladata kiegyenlíteni a tárgyilagosan kedvezőtlenebb termelési adottságokból eredő hátrányokat, amelyek az éghajlati viszonyok rovására írhatók. Az állami szervezetekben ennek az ösztönzőnek alkalmazásakor azonban ezt azt elvet figyelmen kívül hagyták, habár a termelést komoly mértékben befolyásolták a tényleges ökonómiai, szociális és szervezési feltételek. A legutóbbi esztendők fejlődése számos állami gazdaságban azt mutatta, hogy a kiindulási helyzetet szem előtt tartó eredeti kategorizálás olyan állapotot teremtett, amely szöges ellentétben áll ennek az ösztönző eszköznek funkciójával. Másrészt viszont a fejlődés elavulttá tette az eredeti adottságokat, elsősorban a gazdasági, ökonómiai adottságokat. Az állami gazdaságoknak az egyes csoportokba való sorolása igyekszik hozzájárulni az említett egyenetlenségek csökkentéséhez és a természeti adottságok tárgyilagos értékeléséhez, amelyben gazdálkodni kénytelenek. A csoportokba sorolást a differenciális pótlékok által nyújtott támogatás eddigi színvonalának fenntartása mellett végzik — tehát olyan változásokra kerülhet sor, hogy egyes üzemeket alacsonyabb, vagy indokolt esetekben magasabb termelési-ökonómiai csoportokba sorolhatnak. . ■_ S MIROSLAV MIŠTINA Ä rendellenes gumikopásról Gyakran észlelhetők a gépkocsik gumijain rendellenes kopások. Egyik ilyen jelenség; a kerület mentén összefüggő, de ňem teljes kerékszélességben erősen kopott felület. Például a gumi valamelyik széle sarkosan kopott. A másik: a kerület mentén adott periódusú szögletes bekopások. Az előbbinél a kopások a kerekek helytelen beállításából erednek. Ehhez ismernünk kell a gépkocsi futóművének beállítási fényezőit. A gépkocsi-futóműnek, azaz egy kerékpárnak három fő beállítási jellemzője a kerékösszetartás (spur), az utánfutás és a kerékdőlésszög (sturz). A kerékösszetartás (általában 1—2 mm vagy fok) adja a gépkocsi iránystabilitását. Az összetartó kerekeknek pozitív a spurjuk, a széttartó kerekeknek negatív. Az utánfutás következtében igyekszik a gépkocsi mindig egyenes haladási irányban beállni. Az utánfutás azt jelenti, hogy a kerékfelfüggesztés valamivel előrébb van, mint a kerék tengelye (lásd a zongorakerék). A kerékdőlésszög kizárólag a terheléstől függ. Értéke terheletlen állapotban általában 1—2 fok. Az egyenetlen gumikopások nemcsak a kerékösszetartásból, hanem a kerék dőlésszögéből is eredhetnek. Függetlenített futóműveknél például valamely rugó „elfáradt“, ennek következtében a kérdéses oldal „lóg“. Ez okozhatja a jármű valamely irányba való elhúzódását is, amely probléma a rugó alápakolásával vagy esetleg cseréjével kiküszöbölhető. Természetesen ez csak függetlenített futóművek esetében alkalmazható. Rugókötegeknél a fenti hibán a rugó íveltetésével segíthetünk. Szögletes kopást okozhat a lökésgátló nem kielégítő működése, de a gömbfejek kotyogása is. Ezek cseréjével a probléma orvosolható. Bármilyen rendellenes gumíkopást észlelünk, keressük fel a gépkocsimárkák szerint specializált szervizállomásokat, amelyek a típusnak megfelelő műszerekkel a futómű geometriai bemérését elvégzik, és a hibára rámutatnak. Közvetve a kerekek kiegyensúlyozottsága is rendellenes gumikopásokra vezethet.. Kiegyensúlyozatlan • kerekek járulékos terhelést és nagyobb dinamikus igénybevételt okoznak a kerékcsapágyakon és- gömbfejeken, amelyek emiatt idő előtt tönkremennek. Gumi vagy kerékcsere esetén szükségessé válik az új kerék kiegyensúlyozása. mimmm Mi a vegetarianizmus? Hallottam arról, hogy vannak emberek, akik nem esznek húst és magukat vegetáriánusoknak nevezik. Nagyon érdekelne, vajon ártalmas-e az emberi szervezetre a vegetarianizmus? , G. J., Komárno Vegetáriánusnak nevezik azt az embert, aki kizárólag növényi eredetű táplálékot fogyaszt. Mivel szervezetünk fehérjéinek regenerációjához naponta annyi gramm fehérjére van szükségünk, ahány kilósak vagyunk, és ezen felül még bizonyos mennyiségű létfontosságú aminosavak is kellenek, amelyeket a húsok vagy az állati termékek tartalmaznak, nyilvánvaló, hogy a tisztán vegetáriánus étrend ártalmas a szervezetnek. Nem azért, mert a növényi eredetű tápanyagok károsak, hanem azért, mert hiányoznak belőlük bizonyos fehérjék, illetve létfontosságú aminosavak. Egészen más a helyzet akkor, ha valaki nem tisztán vegetáriánus, hanem úgynevezett laktó-vegetariánus étrendet fogyaszt. Ebbe beletartozik a tej, a sajt és a tojás is. Nyilvánvaló, hogy ezek kellő mennyiségű fogyasztásával az egyébként zömmel növényi étrend esetén is biztosítani lehet a szervezet napi fehérjeellátását. Miről írnak /w a szlovák mezőgazdasági Wfc' szaklapok ? Pôda a úroda A hüvelyesek fontos szerepet töltenek be a lakosság élelmezésében csakúgy, mint a keveréktakarmányok előállításában, mivel jelentős a fehérjetartalmuk. Ennek ellenére a hüvelyesek terméshozama és vetésterülete aránylag csekély. Hogy mi okozza ezt a kedvezőtlen helyzetet, melyek a legalkalmasabb hüvelyes fajtáik és melyek a leghelyesebb termesztési módszerek, erről ír a Pôda a úroda szlováknyelvű mezőgazdasági szaklap 2. számában. Ezen kívül foglalkozik a sörárpa termesztésével, a növények célszerű változtatásával, a takarmánynövények felhasználásával, a kukoricatermesztés problémáival és a növényvédelem kérdéseivel. Mechanizácia hospodárstva A lap második számában ismerteti a szovjet tudomány és technika vívmányainak felhasználásával elért eredményeket hazánk mezőgazdaságának gépesítésében, cikket közöl a rovinkai Mezőgazdasági Technika Kutatóintézetének tíz esztendős tevékenységéről, valamint juhtenyésztésünk gépesítésének jelenlegi helyzetéről. Aprólékosan elemzi a mezőgazdasági üzemek gépesítő részlegeinek problémáit és szervezési függő-? ségét a növénytermesztéstől. Tájékoztatást nyújt a mezőgazdasági. gépek és pótalkatrészek beszerzési lehetőségeiről az idei évben és a jövőbe pillantva fejtegeti a légpárnás járművek felhasználási lehetőségeit mezőgazdaságunkban. Ekonomika poľnohospodárstva Nemsokára megjelenő második számában beszélgetést közöl N. P. Alekszandrov akadémikussal a Szovjetunió népgazdaságának ökonómiai reformjáról. A lapban továbbá érdekes anyagok találhatók az integrációról, a szabad pénzeszközök felhasználásáról mezőgazdaságunkban, a földalapról, az állami mezőgazdasági szervezetek bérpolitikájának elveiről az 1971— 1975-ös években, az öntözés költségeinek kiszámításáról, a mezőgazdasági üzemek ' szállítóeszközeinek felhasználásáról mások számára stb. A szövetkezeti könyvelőket bizonyára érdekli majd az 1971-es évre a könyvelési bizonylatok elkészítésében foganatosított módosítások. Érdekes cikket közöl a Pá- ' rizsban megrendezett „Közélelmezés és technika“ című nemzetközi biennáléról. Chov hospodárskych zvierat Az állattenyésztéssel foglalkozó szaklap második számában a közép-szlovákiai kerület állattenyésztésének kérdéseivel és az állattartás épületeinek korszerűsítésével foglalkozik. Ugyanakkor kitér a gazdasági állattartás komplex ellátásának kérdéseire is. E problémakörrel foglalkozik a farmok munkafeltételeiről szóló cikke is. Igen érdekesek a lapnak e számában a svájci hígtrágya-gazdálkodási üzemek jelenlegi színvonalával és kiépítésével foglalkozó cikke is. A külföldi tapasztalatok közül említést érdemel a pecsenye-jerkék tenyésztésének romániai tapasztalatairól szóló anyaga. Záhradník A lap második számának vezércikke a gyümölcs- és zöldség értékesítésének lehetőségeit tárgyalja a vállalatok kooperációja segítségével. Gyümölcstermesztési részében rámutat a gyümölcsfák metszésének legfőbb elveire, a betegségek és a kártevők elleni téli és koratavaszi védekezés kérdéseire. Igen érdekes a vadászok jogi normáival foglalkozó cikk, amely a vadászok és a gyümölcstermesztők kölcsönös kapcsolatainak jogszabályait taglalja. A zöldségtermesztéssel foglalkozó részben említést érdemelnek a hagyma gépesített termesztésének tapasztalatiról, valamint a zöldségmagvak vetés előtti csávázása legfontosabb elveivel foglalkozó cikkek. (ja)
