Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-16 / 2. szám
1971. ianuár 16. 9 SZABAD FÖLDMŰVES 9 NEM BÁNTÁK MEG Non schola, séd vitae discimus, vagyis nem az iskolának hanem az életnek tanulunk. Ezt főleg azok bizonyíthatják, akik már búcsút intettek a kopott iskolapadoknak, elbúcsúztak diáktársaiktól, és az élet forgatagában kamatoztatják tudásukat. A Dunajská Streda-i Mezőgazdasági Technikum minden évben több tucat fiatal szakembert bocsát útjára. Egyesek főiskolán folytatják tanulmányaikat, mások a termelésbe kapcsolódnak be. T»b|6en már felelős beosztásban dolgoznak. S hogy csaknem kivétel nélkül megállják helyüket, ez a pedagógusok lelkiismeretes mókáját, a tanulók hozzáállását, a mezőgazdaság iránti vonzalmát, szeretetét is bizonyltja. A közelmúltban ellátogattunk az említett Iskolába, ahol ezúttal nem a tanárokkal, hanem néhány diákkal beszélgettünk. Elsősorban terveikről, elképzeléseikről szólották. Kiderült, hogy nem mindegyikük érezte hivatásnak a mezőgazdaságot. Néhányuknak egész más elgondolása volt. Ma már azonban egyikük sem bánja, hogy ide került. — Szakma lesz a kezünkben, olyan szakma, amelynek jövője van — hangoztatták egyöntetűen. GUTÁI PIROSKA harmadikos. Trsticéről (Nádszeg) jár be. Az ő esetében is igazolódott a közmondás, miszerint az alma nem esik messze a fájától. — Szüleim a mezőgazdaságban dolgoznak — mondotta Piroska, és ezért jóformán természetesnek tartottam, hogy én is ezt a szakmát választom élethivatásul. A kilencedik osztály elvégzése után ide jelentkeztem. Felvettek, és ha minden jól megy, egy év múlva már én is készülhetek az érettségire. Hogy mi lesz azután? Édesapám szakmáját szeretném folytatni, vagyis agronómus akarok lenni. Persze, majd csak a kellő gyakorlat megszerzése után. Addig valószínűleg technikusi beosztásban dolgozom majd. Az iskolában jól érzem magam. Kedvenc tantárgyaim a növénytermesztés és az állattenyésztés, de az orosz nyelvet Is szeretem. A legtöbb gondot viszont a magyar és a filozófia okozza. SZABÓ MÁRIA már kabátján viseli a zöld szalagocskát. Néhány hónap múlva érettségizik. A zöld a remény színe. Vajon milyen reményekkel néz Marika a nagy események elé? — Bízom benne, hogy minden simán, baj nélkül megy majd — mondja mosolyogva. — Remélem, jól sikerül az érettségi, s utána az elhelyezkedéssel sem lesz különösebb gondom. Az iskolánk ugyanis ebben nagy segítséget nyújt a végzősöknek. Tájékoztatja őket, hova, milyen helyre lehet menni. Egyszóval biztosítja a diákjainak a jövőt. Én egy olyan szövetkezetbe szeretnék kerülni, ahol a szervezési munkából is kivehetem majd a részep. Nem akarok ugyanis az íróasztalhoz „ragadni“. Még nem tudom pontosan, mi minden vár rám, de abban biztos vagyok, hogy a szakmámat szeretni fogom. Szabó Marika olyan őszintén és meggyőzően ejtette ki az alábbi mondatot, hogy szavaiban lehetetlen kételkedni. Pedig, bármily furcsán hangzik is, a kilencedik osztályban még álmában sem gondolt rá, hogy hamarosan a mezőgazdasági technikumban köt ki. Egész más vágyai voltak. Látszólag összeegyeztethetetlenek a mezőgazdasággal. — Kiskorom óta Imádtam rajzolni. Mindig az volt a titkos vágyam, hogy divattervező legyek. Más iránt nem éreztem vonzalmat. A felvételiből azonban nem lett semmi. Szüleim,' mivel egyetlen gyermek vagyok, nem engedtek Bratíslavába. Hogy miként kerültem ide? Tanáraim ajánlották ezt az iskolát, Én jelentkeztem, felvettek, s most már nem is bánom. Természetesen a rajzolgatással nem hagytam fel teljesen. Szabad Időmben lakásberendezéseket, ruhamodelleket tervezgetek. Kedvenc tantárgyam a géptan, mert ott aránylag sokat kell rajzolni. HALÁSZ ZSUZSA édesapja tanácsára választotta ezt az iskolát. — A felvételi íven a mezőgazdasági technikum szerepelt az első helyen. Tisztában voltam azzal, hogy itt nem csak az érettségit szerezhetem meg, de egyben szakmám is lesz és ez jelentősen megkönnyíti majd az elhelyezkedésemet. Amikor otthon bejelentettem, hogy sikerült a felvételi, a legjobban nagyapám örült. Végre lesz valaki a családban, aki az én szakmámat tanulja — mondotta örömmel. Édesapám ugyanis rádiómechanikus, és édesanyám sem dolgozik a mezőgazdaságban. Zsuzsa víakelett (Čierna Voda) lány. ö a fáradalmas utazgatás helyett az interná tust helyezte előnybe, ahol, amint elmondotta, a helyzet a múlthoz viszonyítva, nagyot Javult. — A múlt iskolaévben szobánk még szardíniásdobozhoz hasonlított, 18—20 voltunk összezsúfolva. Most már csak heten vagyunk és szobáink központi fűtésűek. Az épülő diákotthonban még jobb feltételek lesznek, de akkorra én mér máshol leszek. Ha minden jól megy, az itteni diákszállót a nyitnál főiskola intemátusával váltom majd fel. BlRÖ PALI még csak „zöldfülű“ másodikos, öt egyelőre hidegen hagyja a „nagyok“ érettségi láza. Egyedüli feladata, hogy jól tanuljon. E téren eddig nincs is baj. — Bátyám kertész, szüleim földművesek, én sem választottam másként. Idősebb társaim, akik itt végeztek, ajánlották ezt az iskolát. Most már örülök, hogy hallgattam rájuk. Eleinte ugyanis nem voltam túlságosan elragadtatva az Iskolától. Elsősorban a sokáig elhúzódó délutáni tangyakorlatokat volt nehéz megszoknom. De ezen is túljutottam, sőt most már legjobban éppen ezeket az órákat kedvelem. A tanulás jól megy, egyedül a szlovák nyelv okoz némi gondot, no meg — tette hozzá Pali mosolyogva — a korai kelés. Strekovon (Kürtön) lakom, így reggel háromnegyed hatkor kelek, * hogy időre beérjek a tanításra FRAY GYÖRGY Szabó Marikához hasonlóan néhány hónap múlva ugyancsak elbúcsúzik az iskolától. Azonkívül, hogy mindketten negyedikesek, még van egy közös vonásuk. Gyurinak is — Marikához hasonlóan — mások voltak az elképzelései, a szakmáját illetően. Ám, míg a divattervezés olyan messze esik a mezőgazdaságtól, mint Makő Jeruzsálemtől, addig GyuTi álma az erdészkedés úgymond édestestvére a mezőgazdaságnak, így tulajdonképpen elégedett pályafutása eddigi alakulásával, bár ahogy elmondotta, még nem mondott le az erdész egyenruháról. — Apám, nagyapám, dédapám, mind erdészek voltak. A természet iránti szeretetet ők oltották belém. Szinte el sem tudtam képzelni, hogy egyszer én is ne lépjek a nyomukba. Hogy miért nem mentem akkor az erdészetire? Egy nagy bökkenő miatt. Azelőtt Trsticén laktunk, és ott csak akkor hallottam szlovákul beszélni, ha idegen jött a faluba. Még a legalapvetőbb dolgokat sem tudtam szlovákul kinyögni, így szlovák iskoláról szó sem lehetett, magyar erdészeti pedig nincs. Az erdőhöz azonban közel áll a mező, így egy kissé kárpótoltam magam. Közben már a szlovák nyelvtudásom is Jócskán gyarapodott, s az érettségi után megpróbálok bejutni az erdészeti főiskolára. Itt, a technikumban jól érzem magam, elégedett vagyok. Szeretem a sportot, különösen a céllövészetet. Iskolai csapatunk kétszer is nyert járási bajnokságot. Szabad időmet vadászkalandok olvasásával töltöm. Gyurka tehát nem tagadja meg önmagát. Izzig-vérig „nimród“. Céllövészet és vadászkalandok olvasása első számú hobbyja. Ezen kívül mással is foglalkozik. Például ő az iskola SZISZ szervezetének az elnöke. — Másodikos korom óta tagja vagyok a vezetőségnek. Akkori tevékenységünk azonban csaknem a nullával volt egyenlő. Most már erkölcsi és anyagi ereje is van szervezetünknek. A múlt év végén megtartott lárásí SZISZ konferencián megdicsérték iskolánkat, és mint a legjobb szervezetet értékelték ki. A pénzből, melyet brigádmunkával keresünk, támogatjuk a kiránduló osztályokat, frissítőt biztosítunk stb. Ezen kívül a vietnami fiatalokat is megajándékozzuk. Rendezvényeink között több politikai előadás és vetélkedő szerepel. Első dolog azonban számunkra most a tanulás. Jól fel kell készülnünk az érettségire. ★ Alábbi cikkünkben öt fiatal mezőgazdasági iskolás mutatkozott be, vallott önmagáról. Hogy elképzeléseik, vágyaik mennyire válnak valóra, az még a jövő zenéje. De bárhogy is alakuljon a sorsuk, bárhova sodorja őket az élet árja, biztosak lehetünk benne, hogy minden szakaszon becsülettel, derekasan helytállnak. Ordódy Vilmos melege van-e az újszülöttnek vagy fázik. Magát a babát kell megfigyelni. Ha megfelelő a hőmérséklete, akkor vidám, érdeklődő és jókedvű. Az ébren levő újszülött sír, nyug-talan, nyöszörög, ha fázik. A fázás igen jó fokmérője a láb hőmérséklete is. Amíg a lábacska meleg, addig a baba rendszerint nem is fázik. Ha sokáig nem vesszük észre, hogy miről panaszkodik a babánk, és nem segítünk rajta, nyugtalansága fokozódik. Egyre sápadtabb lesz: szája széle, kézfeje, lábfeje kékes árnyalatúvá válik; libabőrös lesz; reszketni kezd. Lehűlése azonban már olyan nagyfokú, hogy komolyan megbetegedhet. A puha, meleg takarót előbb kell rátenni. Hogyan viselkedik a kicsi, amikor melege van. Nyugtalan, dobálja magát. Arca kipirul, izzad, feje alatt nedves lesz a párna. Izzadással, párolgással sok folyadékot veszít. Ä nagyfokú folyadékveszteség pedig súlyos következményekkel járhat minden babánál. Figyeljük meg tehát a baba arcát és viselkedését. Hiszen panaszát számtalan formában adja tudtunkra. Sápadt, kékes ajka, hideg lábacskája elárulja, hogy hiányzik a melegebb takaró. A kipirult arc és izzadt fejecske jelzi, hogy meleg a szoba, vagy sok a ruha. Figyelnünk kell babánkat, különö. sen újszülött korban, de később is mindaddig, míg panaszát, óhaját szavakkal is mondani tudja. % Fázik-e vagy melege van Ha egészséges a baba, akkor is előfordul, hogy ugyanolyan hőmérsékletű szohában, ahol máskor melege volt, most fázik. Sőt. Egy szobában, két egyformán öltöztetett és takart ikergyermek közül, még ha egyforma súlyúak is, az egyik fázhat, a másiknak melege van. Ez különösen az újszülött babáknál fordul elő, akiknek hőszabályozásuk még nem működik olyan jól, mint későbbi korban.’sd Az újszülött normális hőmérséklete végbélben mérve 36,537,5 fok között mozog. A kis újszülötteknél azonban gyorsan a normális alá süllyedhet, illetve fölé emelkedhet a testhőmérséklet. Ezért olyan szeszélyesek a babák és hol fáznak, hol pedig melegük van. Tehát nem csupán a szoba hőmérsékletéről és a baba öltözékéről kell megítélni, hogy melege van-e vagy fázik. Hogyan tudjuk megállapítani? A hőmérsékletet ugyan hőmérővel mérjük, de nem mérhetjük percenként. Nélküle is észrevehetjük, hogy A VÖRÖS CSILLAG NYOMÁN Tanácskoztunk a pionírvezetőkkel Szerkesztőségünk a Vörös csillag nyomán megindított plonírakciő keretében versenyt hirdetett a kilencéves alapfokú iskolák pionírszervezeteí között. A versenyfelhívás mellett tanácskozásra is meghívtuk az egyes iskolák pionírjait. A komárnői, a pleíiveci és Sahy-i megbeszéléseken közel ötvenen vettek részt és ismerkedtek meg részletesebben a lapunkban meginduló propagáciős tevékenység jelentőségével. A píonirvezetők felszólalásaikban elvileg egyetértettek a vetélkedővel. De azért sok kérdés (főleg technikai, szervezési irányú) felvetődött. Hogyan szervezzék a Központi Pionírtanács által megszabott versenypontok mellett a Szabad Földműves mezőgazdasággal kapcsolatos akcióit. Hány cikket írjanak egy oldalra? Szükséges-e egy egész oldalt betölteni írással? Kézzel avagy géppel írják-e a cikkeket stb. Amint a tanácskozáson kiderült, nem könnyű mindenre receptet adni. De azért történt néhány javaslat, amellyel többnyire egyetértettek. A „Közelebb a mezőgazdasághoz“ akciót sokféleképpen lehet szervezni. A píonírszervezet hívja meg a szövetkezet dolgozóit beszélgetésre. A pionírok meglátogatják a közös gépparkját és istállóját. Írhatnak a szövetkezetben dolgozó apjuk, rokonuk vagy más kiváló dolgozó munkájáról. A cikkekkel kapcsolatban az volt az általános vélemény, hogy minél több rövid, szellemes írás legyen. Ha egy-egy iskolából küldött cikkek nem töltenek meg egy egész oldalt, akkor két vetélkedő szervezet beküldött írásait közöljük egyszerre. Géppel vagy kézzel írják-e a beküldött cikkeket? Erről szintén vitatkoztunk. Természetes, hogy minden szerkesztőségben Jobban örülnek a gépen Irt kéziratoknak. De ez nem zárja ki a kézírást, ha az jól olvasható. Végezetül csak annyit. A legfontosabb, hogy jól átgondolt, érdekes írásokat kapjunk. A verseny elbírálásánál nem a mennyiség, hanem elsősorban a minőség és a sokoldalúság lesz a döntő. Természetesen lényegbevágó, hogy a szerkesztőségünk által meghatározott versenypontokről írjanak legtöbbet a pionírjaink, a Jövő levelező reménységeink. Tóth Dezső A két képen a pionírvezetők láthatók. A komáromi értekezlet befejezése után Makrai Miklós, lapunk főszerkesztőhelyettese az utolső tanácsokat adja a megbeszélés résztvevőinek. Az első képen a pleiiveci tanácskozásra érkeznek a közép- és kelet-szlovákiai iskolák piónírvezetői. Sok vita folyik manapság a ruha és a kabát hosszáról. Már sokap törtek lándzsát a maxi mellett, de azért legtöbbjük mértéktartó, és nem a maxi, hanem a midi hosszat tartja célszerűnek. Mivel még hosszúra nyúlhat a tél és sokan csináltatnak kabátot, a fent bemutatottak szerint is választhatnak fazont.
