Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-04-10 / 14. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1971. április 10. Szemelvények Leonvid Brezsnyev elvtársnak, az SZKPKB főtitkárának kongresszusi beszedőből szág alapvető érdekeinek, a szocia­lizmus, a nemzetek szabadsága és a béke megszilárdítása érdekeinek. Ezért e Szovjetunió hozzá akar Járul­ni a két ország kapcsolatainak nor­malizálásához. Brezsnyev elvtárs előadói beszédé­ben kitért a csehszlovákiai viszo- i nyokra is. Hangsúlyozta, ihogy a cseh­szlovákiai viszonyok, illetve esemé­nyek újból emlékeztettek arra, hogy 4 a szocializmus építésének útjára lépő i országokban bizonyos körülmények i között aktivizálódhatnak a belső szó- * clalizmusellenes erők, melyek bizo- i nyos mértékben fennmaradtak, sőt az ! imperializmus támogatásában bízva, i közvetlen ellenforradalmi akciókat i valósíthatnak meg. A Csehszlovákiá- i val foglalkozó elemzés így záródik: őszintén örülünk annak, hogy a s csehszlovák kommunisták sikeresen 1 helytálltak. A CSKP most a XIV. 1 kongresszus felé halad, amely meg­győződésünk szerint újabb jelentős szakasz lesz a szocializmus pozíciói­nak megszilárdításában Csehszlová­kiában. Az SZKP KB kongresszusi beszámo­lójának további szakasza a fejlett kapitalista országokban mutatkozó válságjelenségekkel és az osztályel­lentétek éleződésével foglalkozik. Többek között megállapítja, hogy a gazdasági válság jelei a legfejlettebb kapitalista országban, vagyis az USA- ban már két éve mutatkoznak, s ma a fejlett kapitalista országokban nyolcmillió munkanélküli él. A be­számoló kitért az említett országok­ban folyó sztrájkokra és politikai megmozdulásokra, majd idézi a test­vérpártok értekezletének következte­tését, melyszerint „a munkásosztály jelenlegi nagy csatái olyan nagy osz­tályküzdelmek előjelei, amelyek alap­vető társadalmi átalakulásokat, a dolgozók többi rétegével szövetséges munkásosztály hatalomrajutását ered­ményezhetik“. — Az imperializmus*., külpolitikája az elmúlt öt évben újabb bizonyíté­kát adta annak, hogy reakciós agresz­­szív lényege nem változik — mondot­ta Brezsnyev elvtárs, — majd így Folytatta: Ezzel kapcsolatban elsősor­ban az amerikai imperializmust kell smlíteni, amely az utóbbi években Sjból bebizonyította, hogy a kizsák­mányolás és elnyomás nemzetközi rendszere védelmezőjének és biztosí­tékának szerepét akarja játszani. An­­iak igazolásául, hogy az utóbbi melés évi volumene, az előző ötéves Időszak 12 százalékával szemben 21 százalékkal növekedett. A gazdasági feladatok teljesítése érdekében biz­tosítani kell a tartalékokat, megva­lósítva a termelés korszerűsítését, komoly beruházásokat kell eszközöl­ni a tudományba és a népművelésbe, s egyidejűleg mind negyobb eszközö­ket kell fordítani a szovjet emberek jólétének növelésével összefüggő fel­adatok megoldására. Brezsnyev elvtárs a gazdaságfej­lesztési kérdésekkel kapcsolatban megjegyezte, hogy a fejlődés jelen­legi szakaszának fontos sajátosságait meghatározza a gyorsan kibontakozó tudományos és műszaki forradalom is. A IX. ötéves terv által előirány­zott feladatok a nemzeti Jövedelem 37—40 százalékos emelkedését, ezen belül a fogyasztási alap 40 százalék­kal és a felhalmozási alap 37 száza­lékkal való emelkedését irányozza elő. Az ipari termelés pedig 42—46, míg a mezőgazdasági termelés 20—22 százalékkal növekszik. Az egy lakos­ra jutó reáljövedelem több mint 33 százalékkal emelkedik. Az SZKP kiindulópontnak tekinti azt a meggondolást, hogy a dolgozók életszínvonalának emelése a gazda­sági fejlődés mind sürgetőbb követel­ményévé, a termelés gyors növekedé­sének egyik fontos gazdasági feltéte­lévé válik. Ugyanis a nép életszínvo­nalának jelentős emelése kedvezően befolyásolhatja a dolgozók munkalen­­dületét. Ezért a beszámoló szerint e Szovjetunióban tervbe veszik a dol­gozók pénzjöved elmének további nö­velését. Emelik a munkások és az al­kalmazottak minimális bérét, a mező­gazdasági gépkezelők díjazását, mely intézkedés nyomán a munkások és az alkalmazottak átlagbére 146—149 ru­belre, a kolhozparasztok havi átlag munkadíja pedig 98 rubelre emelke­dik. A munkabérek formájában szerzett jövedelmek növekedése mellett fi­gyelemre méltóan bővülnek a társa­dalmi fogyasztási alapok is. Ezek összegét 1,4 szeresére emelik, s ez az alap 1975-re eléri a 90 milliárd rubelt. Előirányozzák a pénzbeli segélyek kifizetését a gyermekek után olyan családok részére, ahol az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az 50 rubelt, növelik a beteg gyer­mekek gondozására felhasználható szabadság napjainak számát, emelik a munkások és alkalmazottak mini­mális öregségi nyugdíjét, a kolhozpa­rasztok minimális nyugdíját és a munkások, valamint az alkalmazottak nyugdíjaztatásának rendszerét kiter­jesztik a kolhozparasztokra is stb. A munkabérek és a társadalmi fo­gyasztási alapból való kifizetések nö­velésével végrehajtandó életszínvo­nal-emelkedésre az elkövetkező öt évben 22 milliárd rubelt fordítanak. Az öt év alatt 565—575 millió négy­zetméternyi lakóterület épül fel, s ez­által 60 millió ember Jut korszerű lakáshoz. A MEZÖGAZDASÄG FEJLESZTÉSE években a kapitalista államokban mi­lyen rendkívüli ütemben növekszik a militarizmus, az előadó megemlítette, hogy a NATO országokban csak 1970- ben 103 milliárd dollárt fordítottak a háborús előkészületekre, míg az USA az utóbbi öt év alatt 400 miliárd dollárt fordított katonai célokra. A beszámoló további szakasza a fejlődő országok szociális vívmányai­val foglalkozik és megállapítja: Be­teljesül a nagy Lenin jóslata, hogy a nemzeti felszabadító harc megkezdé­sével a gyarmati és függő országok népei eljutnak a kizsákmányoló rend­szer alapjai elleni harchoz, s ez ter­mészetesen erős csapást jelent a ka­pitalizmusra, mint társadalmi világ­­rendszer pozícióira. A kommunista mozgalom egyesülé­sének pozitív értékelésével kapcso­latban a beszámoló hangsúlyozza, hogy a kommunista mozgalom egye­sülése tekintetében óriást Jelentősége volt a Lenin születésének 100. évfor­dulójával kapcsolatos, világjellegű ünnepségeknek. A kommunista pár­tok értekezlete és a lenini évforduló ismételten igazolta a marxista-leni­nista tanítás életképességét és fel­lendítette a testvérpártok aktivitását a munkásosztály és az összes dolgo­zók érdekeiért, az imperializmus és a szekértolói ellen vívott harcban. — Továbbra is időszerű a harc a jobboldali és „baloldali“ revizioniz­­mus és a nacionalizmus ellen — i hangsúlyozta L. Brezsnyev elvtárs, — : majd így folytatta: A burzsoá ideoló- , gusok, a burzsoá propaganda a szo­cializmus és a kommunizmus elleni harcában leginkább a nacionalista irányzatokra épít. Különösen azokra, amelyek a szovjetellenesség formáját öltik. A kommunista pártokban fel- 1 telhető opportunista elemeket ideoló­giai megalkuvásra ösztönzik, mintha ; csak ezt mondanák nekik: mutassá­tok meg, hogy szovjetellenesek vagy­tok, mi pedig hajlandók vagyunk vi- ! tággá kürtölni, hogy ti vagytok az „igazi marxisták“ és teljesen „önálló álláspontra“ helyezkedtek. Mellesleg szólva, az események menete azt mu­tatja, hogy az ilyen emberek rálép­nek a hazájuk kommunista pártja el­leni harc útjára is. Brezsnyev elvtárs több példát fel­hozott e megállapítás helyességének, igazolására, majd hangsúlyozta, hogy a revizionizmus és a nacionalizmus elleni harc továbbra is a kommu­— Az egész gazdasági élet fejlődé­sének, a szovjet emberek jóléte növe­kedésének üteme nagyban függ a me­zőgazdaság eredményes fejlesztésétől — hangsúlyozta Brezsnyev elvtárs. — Ezért az SZKP KB 1970. júliusi plénu­ma meghatározta a mezőgazdaság fejlesztésének átfogó, komplex prog­ramját. E feladatok végrehajtása a mezőgazdasági termelés oly méretű növekedését eredményezi, amely le­hetővé teszi, hogy a legközelebbi években rendszeresen bővíthessük és javíthassuk a lakosság ellátását élelmiszerekkel és az ipar ellátását nyersanyagokkal. A folyamatban lévő feladatok megoldásával egyidőben az új ötéves tervben nagy lépést kell tennünk, egy olyan anyagi-műszaki bázis megteremtésének irányában is, amely lehetővé teszi, hogy a jövőben teljesen megoldjuk a mezőgazdasági termeléssel és a falu átalakításával összefüggő problémákat, csökkentsük a földművelés függőségét a természet vak erőitől — mondotta Brezsnyev elvtárs. A beszámolóból értesülünk arról is, hogy e cél érdekében milyen intéz­kedésekre kerül sor. Így például az ötéves terv folyamán állami vonalon és a kolhozokban 129 milliárd rubelt fektetnek be a mezőgazdaságba, ugyanannyit, mint az előző két öt­éves terv időszakában összesen. Mi­nimálisan 195 millió tonnára kell emelni az évi szemtermést és évente 80—85 millió tonna gabonát kell el­adniuk. A hústermelésnek túl kell haladnia az évi 14 millió tonnát, tej­nek a 92 millió tonnát, míg a tojás­termelésben a 46 milliárd darabot. Ezeknek a feladatoknak a megol­dására nagy pénzeszközöket és anya­gi tartalékokat biztosítanak — olvas­hatjuk a beszámolóból. A mezőgaz­daság lényegesen több traktort, kombájnt, gépkocsit és más techni­kai eszközt, műtrágyát és egvéb ve­gyi anyagot kap, mint az előző öt­éves tervben. A korábbiaknál töj)b felszerelést biztosítanak az állat­­tenyésztő gazdaságok és baromfitele­pek számára, növelik a villamosener­gia és az építőanyag-ellátást. — Mezőgazdaságunk egyik fő fel­adata, akárcsak korábban, ma is a szemes termények termelésének növe­lése — mondotta Brezsnyev elvtárs, — majd hangsúlyozta, hogy a termés­növelés tartalékai a műtrágya és a technikai eszközök helyesebb fel­­használásában, az agrotechnikai elő­írások szigorú betartásában, a mun­kaszervezés javításában, a szemvesz­teség csökkentéséért folyó követke­zetes harcban lelhetők fel. A továb­biakban arra figyelmeztetett, hogy a szovhozoknak és a kolhozoknak, a mezőgazdasági irányító szerveknek következetesen törekedniük kell a vetésterületek szerkezetének javítá­sára, előnyben kell részesíteniük azokat a növényeket és fajtákat, amelyek a legnagyobb hozamokat biztosítják. — Teljes élességgel vetődik fel slőttünk a mezőgazdasági üzemek olyan fontos problémája, mint az ál­lattenyésztés fellendítése — hangsú­lyozta Brezsnyev elvtárs. — E kérdés­sel összefüggésben megjegyezte, hogy a szovhozoknak és a kolhozoknak mindenekelőtt meg kell szilárdítaniuk a takarmánybázist, az állattenyésztés fellendítésének alapját. Megemlítette azt is, hogy egyes köztársaságokban és területeken nem használják ki teljesen az állattenyésztés fejleszté­sének lehetőségeit. Ezek között a moldvai, az örmény, a grúz és a türkmén szövetséges köztársaságokat, valamint az Oroszországi Föderáció voronyezsi, omszki, cseljabinszki, kosztromai területeit, továbbá Ukraj­na odesszai területét és Kazahsztán karagandai és pavlodarl területét em­lítette meg. Az SZKP KB kongresszusi beszámo­lója azt is jelezte, hogy a hús- és a tejtermelésben ma még nagy szere­pük van a háztáji gazdaságoknak, s hogy ezt a tényt nem mindenütt tudatosítják. Ezért e Központi Bizott­ság hangsúlyozza, hogy a társadalmi termelés elsődleges fejlesztése mel­lett meg kell adni a szükséges segít­séget a kolhozparasztoknak és a szovhozok dolgozóinak szarvasmarha és a baromfi beszerzéséhez, a takar­mányellátáshoz. A beszámolónak a mezőgazdaság fejlesztésével foglalkozó részében, a problémák és a megoldási lehetősé­gek összefoglalásaként, Brezsnyev elvtárs többek között a következőket mondotta: A párt meghatározta a feladat megoldásának útjait. Minde­nekelőtt a mezőgazdaság további mű­szaki ellátásáról, gépesítéséről, kemi­­zálásáról, a nagyszabású talajjavítási munkák megvalósításáról van szó. Ebből következik, hogy a mezőgazda­ság sikeres fejlesztésének elenged­hetetlen feltételévé válik az ország általános gazdasági potenciáljának mind átfogóbb kiaknázása. Ezért ve­tette fel a párt olyan határozottan azt a feladatot, hogy gyorsított ütem­ben kell fejleszteni azokat az ipar­ágakat, amelyek a mezőgazdaság szá­mára termelőeszközöket, a mezőgaz­dasági termékek feldolgozásához szükséges berendezéseket és gépeket, e termékek szállításához, tárolásához és realizálásához szükséges berende­zéseket és szállítóeszközöket gyárta­nak. A mezőgazdaság gyors fejlődése azt eredményezi, hogy mindjobban el­terjednek a kolhozközi egyesülések, valamint az állami gazdaságok és a kolhozok termelési társulásai, agro­­ipari komplexumok jönnek létre. E- zekben hatékonyabban használják ki a gépeket, a beruházásokat és a munkaerő-tartalékokat, szélesebb körben alkalmazzák az ipari mód­szereket. A beszámoló további része a köz­szükségleti cikkek termelésének fej­lesztésével, a kereskedelem és a szol­gáltatások fejlesztésével, a termelés hatékonyságának fokozásával, a tudo­mányos-műszaki forradalom kérdései­vel, az ipari termelés szerkezetének tökéletesítésével, a termelőalapok és s beruházások javításával, a gazda­ságirányítás rendszerének tökéletesí­tésével, a szovjet társadalom társa­­ialmi-politikai fejlődésének aktuális kérdéseivel és a párt feladataival Foglalkozott. (Pa) kell változtatni az erőszakról és az erőszakkal való fenyegetésről! le­mondást a vitás kérdések megoldá­sában; — végleges kiinduló pontként el kell fogadni azokat a területváltozá­sokat, amelyek a második világhá­ború következményeként jöttek létre Európában; — meg kell tenni mindent az eu­rópai kollektív biztonság garantálása érdekében; — szerződéseket kell kötni a nuk­leáris-, vegyi- és baktériumfegyverek betiltására; — törekedni kell a nukleáris fegy­verekkel való kísérletezések betiltá­sára; — elő kell segíteni a nukleáris fegyverektől mentes övezetek létre­hozását a Világ különböző térségei­ben; — aktivizálni kell azt a küzdel­met, amely a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért folyik; — síkra kell szállni a külföldi ka­tonai támaszpontok felszámolásáért, a fegyveres erők létszámának csök­kentéséért azokban a térségekben, ahol a katonai szembeállás különö­sen veszélyes; — intézkedéseket kell kidolgozni a háborús incidensek véletlen kelet­kezésének vagy szándékos kírobban­­tásának és nemzetközi válsággá, há­borúvá való kifejlődésének megaka­dályozására; — teljes mértékben végre kell haj­tani a még meglévő gyarmati rezsi­­mek felszámolására vonatkozó ENSZ határozatokat. A beszámoló hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió együttműködésre törek­szik azokkal az országokkal, amelyek a maguk részéről törekednek erre, de a jövőben is határozott harcot vív az imperializmus ellen, kemény vissza­­csapásban részesíti az agresszorok mesterkedéseit és diverziólt. (Folytatás az 1. oldalról.) rendszer azonossága, a szocialista or szágok népei alapvető érdekeinek és céljainak azonossága, a marxista leninista pártok helyes politikájs mellett lehetővé teszi a kapcsolatok ban mutatkozó esetleges nehézségei eredményes leküzdését, s előrehala dást a szocialista világrendszer fej­lesztésében és szilárdításában. — A legutóbbi kongresszus óta el­telt időszakot a testvérpártok és ál­lamok külpolitikai tevékenységének koordinálásában elért kiváló sikerek jellemezték — mondotta többek kö­zött Brezsnyev elvtárs. Majd így foly­tatta: A testvérországok külpolitikai tevékenysége koordinálásának fő köz­pontja a Varsói Szerződés Szervezete volt és ma is az. Kiemelte továbbá, hogy a Varsói Szerződés tagországai kezdeményezően javasolták az euró­pai béke megszilárdításának kibon­takozó programját, elérték azt, hogy a NATO nem fegyverezte fel a nyu­gatnémet militarizmust atomfegyve­rekkel, hogy az európai helyzet sta­bilizálódása szempontjából oly fontos feladat, mint az NDK helyzetének megszilárdulása valósággá vált, hogy az ENSZ-ben előterjesztett kulcsfon­tosságú javaslataik a világközvéle­mény középpontjában álltak stb. Az SZKP KB főtitkára a Varsói Szerződés Szervezetével kapcsolatban megállapította azt is, hogy „Az utób­bi években számos intézkedés kollek­tív kidolgozása és végrehajtása alap­ján tökéletesedett a Varsói Szerződés katonai szervezete. A szövetséges ál­lamok fegyveres erői a készültség magas fokán állnak és képesek biz­tosítani a testvérnépek békés mun­káját.“ A KGST tagállamai gazdasági együttműködésének fejlődését Brezs­nyev elvtárs derűlátóan értékelte. Hangsúlyozta többek között hogy a Szovjetunió és a testvéri államok igyekeznek kölcsönösen sokoldalúan segíteni egymást a népgazdaság fej­lesztésében. A Szovjetunió műszaki hozzájárulásával az elmúlt öt évben több mint 300 ipari és mezőgazdasági létesítmény épült vagy modernizáló­dott a szocialista országokban és a Szovjetunió 70 és nagyobb százalék­ban elégíti ki a testvéri szocialista országok szükségleteit. De kiemelte azt. is, hogy a szovjet népgazdaság az említett öt év alatt 54 vegyipari üzem berendezését, s a tengerjáró hajói tonnatartalmának több mint 38 százalékát kapta a KGST országoktól stb. — A Szovjetunió és a KGST többi tagállama hosszú érvényű alapon építi gazdasági kapcsolatait — mon­dotta Brezsnyev elvtárs. Többek kö­zött egybehangolták a testvérorszá­gok 1971—1975. évi népgazdasági terveit. Az utóbbi években további munka folyik a sokoldalú gazdasági együttműködés szervezeti felépítésé­nek és műszaki bázisának fejleszté­sén. Többek között megemlítette a Barátság-olajvezeték második ágának építését, melynek nyomán a testvéri országok 1975-ben 50 millió tonna olajat kapnak. Beszélt a páratlan méretű gázvezetékről is, amely szi­bériai gázt juttat majd Csehszlová­kiának, Lengyelországnak, Bulgáriá­nak, az NDK-nak és Magyarország­nak, s beszélt még azokról a to­vábbi közös vívmányokról, amelyek a sokoldalú kapcsolataink szilárdulá­­sát jellemzik. Az SZKP KB kongresszusi beszámo­lója a továbbiakban megállapítja, hogy a Szovjetuniónak a szocialista világrendszer országaihoz fűződő kapcsolatai kedvezően alakulnak, majd részletesebben foglalkozik a Kínai Népköztársasághoz fűződő kap­csolatokkal és megjegyzi: Mint isme­retes, a kínai vezető személyiségek a nemzetközi élet ős a nemzetközi kommunista mozgalom alapkérdései­ben különös, a leninizmussal össze­egyeztethetetlen ideológiai platform­mal léptek fel, s azt követelték tő­lünk, mondjunk le a XX. kongresszus irányvonaléról és az SZKP program­járól. Intenzív, ellenséges propagan­dát kezdtek pártunk és országunk el­len, területi követelésekkel léptek fel a Szovjetunióval szemben, sőt 1969 tavaszán és nyarán fegyveres incidensekre került sor a határokon. Pártunk — olvashatjuk a beszámoló­ban — határozottan fellépett az el­len a kísérlet ellen, hogy összezavar­ják a marxizmus-leninizmus tanítását, szakadást idézzenek elő a nemzetközi kommunista mozgalomban és az im­perializmus ellen küzdő harcosok so­raiban. A Szovjetunió és a Kínai Népköz­­társaság kapcsolatait elemző beszá­molórész a helyzetből azt a követ­keztetést vonja le, hogy az SZKP és a szovjet kormány szilárd meggyő­ződése, hogy a Szovjetunió és a Kí­nai Népköztársaság kapcsolatainak megjavítása megfelelne mindkét or-A békéért, a népek barátságáért és az imperialista agresszió elleni harccal kapcsolatba* az SZKP KB fő­ttkára kijelentette, hogy a szovjet po­litikában az agresszió visszaverése párosult azzal az építő irányvonallal, amelynek célja a megoldásra érett nemzetközi problémák rendezése, normális, sőt, ahol a körülmények megengedik, jó kapcsolatok fenntar­tása a más társadalmi rendszerű ál­lamokkal. Kijelentette azt is: — hogy a Szovjetunió határozottan követeli a vietnami, a kambodzsai és a laoszi nép elleni imperialista ag­resszió beszüntetését; — hogy továbbra is támogatja az arab barátait és közreműködik a kö­zel-keleti politikai rendezés nemzet­közi garanciáinak kidolgozásában; — hogy számottevő erőfeszítéseket tesz az európai biztonság megterem­tésére, ami feltételezi a Nyugat-Ber­­linnel kapcsolatos problémák rende­zését, egyenjogú kapcsolatok létre­jöttét az NDK és az NSZK között, va­lamint a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság azon követelésének teljesí­tését, hogy a müncheni egyezményt kezdettől fogva érvénytelennek kell nyilvánítani. — Az imperializmus agresszív poli­tikájával a Szovjetunió szembehelyezi a béke aktív védelmének és a nem­zetközi biztonság megszilárdításának politikáját — hangsúlyozta Brezs­nyev elvtárs. A béke és a népek ba­rátságának megszilárdítása érdeké­ben; — fel kell számolni a háborús tűz­fészkeket Dôlkelet-Äzsiában és Kö­zép-Keleten; — azonnal és keményen vissza kell vágni bármely agressziós cselek­ményre, az önkényesség bármely megnyilvánulására a nemzetközi élet­ben; — a nemzetközi élet törvényévé HARC AZ IMPERIALIZMUS ELLEN, A BÉKÉÉRT ÉS A NÉPEK SZABADSÄGÄÉRT A GAZDASÁGFEJLESZTÉS KÉRDÉSEI ÉS AZ ÉLETSZÍNVONAL EMELKEDÉSE A beszámoló elsősorban is a két kongresszus közötti időszakban elért eredményekkel foglalkozik. Megálla­pítja, hogy a főbb gazdasági mutatók tekintetében sikeresen teljesítve let­tek a XXIII. kongresszus irányelvei. A nemzeti jövedelm 41, az ipari ter­melés 50, míg a mezőgazdasági tér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom