Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-04-10 / 14. szám

1971. április 10. SZABAD FÖLDMŰVES 3 SZÖVETSÉGI SZEMLE A SZÖVETKEZETI FÖLDMŰVESEK SZLOVÁKIAI SZÖVETSÉGÉNEK FÓRUMA Gáliért is Jöttek össze a járás szövetkezeti elnökei Rima­szombatban (Rím. Sobota)? Azért, hogy mérlegeljék a múlt év ered­ményeit, megismerjék az állami tervből reájuk háruló feladatokat, valamint arról is tájékozódjanak, kik lettek a felszabadulási, illetve a Lenin-centenáriumi verseny győztesei. Vitárius Lajos mérnök, a járási mezőgazdasági társulás igazgatója beszámolójának elejéből kitűnt már, hogy a szövetkezetek jelen­tős részében a hektánhozamok át­lagon alul maradtak. Igaz, a múlt év Időjárása nem kedvezett a nö­vénytermesztésre: az előző évek­hez viszonyítva főleg a gabona, burgonya és a cukorrépa hektár­hozama volt alacsonyabb. Tagad­hatatlan, objektív ok a gép-, és alkatrész-hiány. De ha mélyebben elemezzük az alacsony hektárho­­zemok okait, kiderül: nem lehet mindent az időjárás szeszélyessé­gére kenni. Számos mezőgazdasá­gi üzem például még az általa megrendelt műtrágya-mennyiséget sem volt hajlandó átvenni. Ily módon a növényzet sem juthatott annyi tápanyaghoz, amennyire va­lójában szüksége lett volna. Vagy például nem egy üzemben késle­kedtek a cukorrépa vetésével, fittyet hányva az agrotechnikai nők nagyon helyesen mutatott rá, hogy a szakképzett, tapasztalt ká­derek számának gyarapítása lé­nyegesen elősegíti majd az egész járásban a mezőgazdasági terme­lés hatékonyságát, a munkaterme­lékenység emelését. Ezt elsősor­ban a szövetkezetek tisztségvise­lőinek kell tudatosítaniuk, s mi­hamarabb megteremteni a maga­sabb szakképesítésű káderek szer­zéséhez és megtartásához az anya­gi és erkölcsi feltételeket. A leg­utóbbi hónapokban végbement változások — a szövetkezetek egyesítése, termelés-koncentráció — elodázhatatlanul ezt követelik. Az 1000, sőt 2000 hektáros mező­gazdasági üzemek irányításához már nem elegendő csupán az ed­digi többéves tapasztalat, elméle­tileg és szakmailag felkészültebb szakemberek kellenek. Ezekben a mezőgazdasági üzemekben már a termelés jól átgondolt, célszerű szakosítása elkerülhetetlen. Ennek eredményessége függ a hozzáértő, szakképzett emberek számától. A gépsorok, termelési vonalak irá­nyítása, a legújabb termelési tech­nika és technológia alkalmazása mindenképpen több, sokoldalúbb tudást, felkészültséget kíván: a gazdálkodás irányítása azonban nem nélkülözheti a sokéves szer­vezési tapasztalattal rendelkező, amely 132 százalékos termelés­emelkedést ért el. A munkakörnyezet kulturáltsá­gáért folyó versenyben a Drien­­čany-i Egységes Földművesszövet­kezet érte el a legjobb helyezést: 1967—1969-es években 1 061 457 koronát fordított szociális-kulturá­lis célokra, s 1970-ben a szociális berendezésekre további 753 731 ko­ronát költött saját anyagi eszkö­zeiből, ami egy főre 7212 koronát jelent. Legjobb munkaközösségek: a Vek Teriakovce-i 10 tagú fejőcso­port; a klenóci szövetkezet (Kle­­novec) szarvasmarha-hizlaló cso­portja, Trnovský Ján vezetésével; valamint az A. Husanikova vezette csoport, amely 240 darab tojást termelt átlag tyúkonként, tojáson­ként 0,58 korona önköltséggel. Egyéni verseny győztesei: Bení­­ková Júlia jSušany), 20,3 darab malacszaporulati átlaggal; Fekiá- Hová Mária és Lauro Ján a sertés­­hústermelésben érték el a leg­jobb súlygyarapodási átlagot a nagybalogi (Vef. Blh) szövetke­zetben. A győztesek kiemelkedő ered­ményeinek ismertetésén kívül a legnagyobb meglepetést és örömet az váltotta ki, hogy a verseny­győztes szövetkezetek, munkakö­zösségek és egyének a CSKP 50. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy a jelenlegi termelési ered­ményeiket túlszárnyalják. Vállalá­sukat saját aláírásukkal is szen­tesítették. Valamennyi járási szerv számára tanulságul szolgálhat, a Kik a verseny-győztesek ? - Újabb -melésfejlesztés - több termelési érték Rohanó évek, változó igények határidőnek. No meg a gépállo­más sem teljesítette több esetben a szerződéses kötelezettségeit, s hátráltatta a szövetkezetek mun­káját. Ebben a járásban a természeti adottságok nem éppen a legked­vezőbbek. Nagyon céltudatosan kell a természet mostohaságai el­len vívni a harcot. A folyómedrek szabályozása, a talaj terméke­nyebbé tételének üteme lassú, nincs hozzá elegendő gépi és anyagi eszköz. Gömör segítséget vár! Éppen azért, hogy felzárkóz­hasson azon járások mögé, ame­lyekben Jobbak a termelési előfel­tételek. Ami a szövetkezetek eredmé­nyeit Illeti, nagyon különbözőek. Egyeseknek bizony nem kell szé­gyenkezniük a gabona, a burgo­nya és a cukorrépa hektárhozama miatt. Am ez nem az abszolút többség, kevésbé képesek befolyá­solni a kerületi vagy ez országos hektárhozam-átlagot. Hasonló a helyzet az állatte­nyésztésben is. Számos szövetke­zetben, állami gazdaságban gyara­pították a gazdasági haszonálla­tok számát, s hasznosság tekinte­tében is Jó eredményeket értek el. Viszont a járásban több szaka­szon lemaradtak a tervteljesítés­sel. Ez egyáltalán nem megnyug­tató jelenség, kell, hogy az erők fokozottabb mozgósítására, a le­hetőségek jobb kihasználására, hasznos kezdeményezésekre kész­tesse az illetékes mezőgazdasági üzemek vezetőit és tagjait egy­aránt. Több szövetkezet — mint például a Veiké Teriákovce-i, a recskei (Riečka), a lenket, a Su­­šany-i stb. — helyes irányban ha­lad és felfigyeltető eredményeket ér el a tej és tojástermelésben, valamint a malcnevelésben. Az ilyen szövetkezetek száma sokkal több lehetne...! Közismert, hogy a gazdálkodás sikeressége jórészt az emberek kezdeményező-készségén, szorgal­mán, Jó szakmai felkészültségén, hozzáértésén múlik. Vitárius mér­idősebb emberek közreműködését, az alapító tagok lelkesedését, se­gítő jótanácsát. A rimaszombati járás mezőgaz­dasági üzemeiben most úgy kell a sokoldalúan képzett, fiatal szak­káderek serege, mint a só a leves­be. A toborzási terv már elkészült, s rövid időn belül megteszik a szükséges intézkedéseket is, hogy ez az égető közérdekű kérdés előbb-utóbb megoldódjék. Most pedig a Járási összejövetel fénypontjáról essék néhány szó. Ugyanis a felszabadulás 25. évfor­dulója, valamint a Lenin-centená­­rium tiszteletére indított szocia­lista verseny győztes szövetkeze­tei, munkaközösségei és egyénei emlékérmeket, elismerő oklevele­ket, sőt pénzjutalmakat is kaptak. Kik hát a győztesek? S mivel érdemelték ki az erkölcsi, illető­leg anyagi Jutalmakat? Mik vol­tak a verseny-feltételek...? Asztalos László mérnök, a járá­si mezőgazdasági társulás és a Parasztszövetség járási bizottságá­nak elnöke rámutatott, hogy a já­rás mezőgazdasági üzemei jobbára kihasználták a verseny-lehetősé­geket, s a Földművelési és Élel­mezésügyi Minisztérium, a Szövet­kezeti Földművesek Szlovákiai Szövetsége, az említett miniszté­rium kerületi osztálya és a járási mezőgazdasági társulás verseny­­feltételei szerint ítélték meg, kik lehetnek a versenygyőztesek. Lé­nyegében abból indultak ki. hogy a CSKP a szocialista versenyt az országépítés fő formájának tekin­ti, amelynek keretében kibonta­kozhat a dolgozók széles tömegei­nek alkotóereje, kezdeményezése, s szocialista öntudatra, szocialista hazafiságra nevelő hatása vitat­hatatlan. A verseny feltételei szerint a termelés színvonalának emelése, a piaci termelés és az egy hektárra jutó nyersjövedelem tekintetében a recskei szövetkezet vitte el a pálmát (index: 111,5 %), tejter­melésben a. Vef. Teriakovce-i szö­vetkezet remekelt (1 ha mezőgaz­dasági földterület 921 liter tej), verseny-győztesek abszolút többsé­ge idősebb szövetkezeti tag. Szor­galmuk, munkalendületük és lel­kesedésük jó példával szolgálhat a fiatalabb szövetkezeti tagok s állami gazdasági dolgozók szá­mára is. Helyesnek tartanánk, ha a ri­maszombati járásban is gyökeret verne, majd kiszélesedne a „Min­denki szocialista módon!" mozga- л lom. Ennek a rendkívül hasznos és nemes mozgalomnak a legfőbb feltételei: mind nagyobb teret hó­dítson a kezdeményezés, megho­nosodjon a szocialista munkafor­ma, a szocialista munkaviszony. A mozgalom résztvevői tevéke­nyen munkálkodjanak az évi ter­melési terv realizálásán, a munka­helyeken egyénekre is bontsák fel a gazdasági mutatókat. Valameny­­nyl tag konkrét termelési felada­tokat kapjon, amely rendszeresen ellenőrizhető: ez egyben azt is jelenti, hogy a szocialista munka­­verseny így tömegalapot nyer. Szocialista módon élni? Tömö­ren körvonalazva: ápolni és elmé­lyíteni a legjobb emberi tulajdon­ságokat, jellemvonásokat, betarta­ni a szocialista erkölcs normáit a munkahelyen, a családban, a lakóhelyen, és a társadalmi élet­ben. Jobb munka- és életfeltétele­ket kell teremteni, s a szocialista hazafiság, valamint a proletár­nemzetköziség eszméinek szelle­mében cselekedni. A cél tehát érthető, csak reali­zálni kell nem csupán a rima­szombati járásban, hanem minde­nütt! JUDr. Michal Surdiak « ♦♦«««♦♦♦ • « * *4 ♦ ♦♦♦♦♦ T ♦ í 4 •♦♦♦♦♦'♦♦ ♦ i♦ ♦ ♦ ♦♦ • ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ • ♦ ♦ ■♦ ♦ ♦ <" A TAGGYŰLÉS: a szövetkezeti demokrácia tükörképe ф Új elemek és jelenségek a dunaszerdahelyi járás efsz-einek évzáró közgyűlésein Ф SZINTE MÁR frázissá koptattuk, annyiszor ismételgettük az alap­­szabályzat tömören fogalmazott sarkalatos tételét, hogy „a szövet­kezet legfőbb irányítási szerve a közgyűlés“. Valóban: elég csak egy pillantást vetni azokra az ügyekre, amelyek döntési joga kizáró­lag a közgyűlésé, máris világos, a szövetkezeti demokrácia realizá­lásának nincs döntőbb fóruma, mint a taggyűlés. Tehát a taggyűlé­sek tartalma és lefolyása egyben a szövetkezeti demokrácia érvé­nyesülésének, vagy nem érvényesülésének tükörképe. Az építő érte­lemben alkalmazott szövetkezeti demokrácia volt és a jövőben is az lesz a haladás legfőbb tényezője. Szükséges, hogy a zárszámadó közgyűlések után szemügyre vegyük, mennyire teljesítették, vagy egyáltalán teljesítették-e az alapszabályzatban és más számtalan dokumentumban lefektetett szerepét. Bizony az eredmény külön­böző. VEGYÜK CSAK az évzárók két alapvető tárgypontját: az évi záró­mérleg megtárgyalását és jóváhagyását, valamint a következő év termelési-pénzügyi tervének törvényerőre emelését. Olyan kérdés ez, melyhez minden tagnak kell, hogy legyen mondanivalója, amely nem tűr közömbösséget. S ennek ellenére a szövetkezetek zömében igen hosszú időn keresztül milyen gyakorlat uralkodott? A zár­számadó közgyűlésen a könyvelő — vagy divatosabb néven ökonó­­mus — felolvasta az évi zárókimutatás nyakatekert, az avatatlanok számára egyszerűen érthetetlen tételeinek megnevezéseit s a hozzá­juk tartozó összeget a nagyobb őrthetetlenség kedvéért fillérekig menő pontossággal. „Egyéb nem termelő jellegű szolgáltatások“ avagy „a költségek időbeli elhatárolásának maradványai“, ilyen és ehhez hasonló kifejezések peregtek gyors egymásutánban, meg a tengernyi szám... Mondhatom, még egy közgazdász-konferencia küldötteinek is dicséretére vált volna, ha az efféle felolvasásból csak megközelítő képet is tudtak volna formálni a gazdálkodás eredményeit kialakító tényekből. Mi pedig jó lelkiismerettel azt akartuk, hogy a traktorosok, fejőgulyások, sertésgondozók, növény­termesztők stb. emésszenek meg olyan fogalmakat, amelyeket elő­ször hallanak, s még a funkcionáriusok többsége számára sem egé­szen világos. Valóban nagyfokú naívság volt ezt feltételezni! Ezzel magunk teremtettük meg annak feltételeit, hogy a közgyűlés az alkotó de­mokrácia érvényesülése helyett a formalizmus talajává váljék. UGYANEZ VONATKOZIK az évi termelési-pénzügyi tervek letár­­gyalására és jóváhagyására is. Kár lenne szépítgetni és arra hivat­kozni, hogy ez általános és országos jelenség. Tudomásul kell ven­ni, hogy ez hiba volt, amely törvényszerűen a passzivitás irányába visz. Olyan hibás gyakorlat, melyen sürgősen javítani kell! És ez a változtatás már az 1970-es év elején megtörtént. Valamennyi mező­­gazdasági üzem pártszervezete számára könnyen érthető, tömör kimutatási táblázat készült, melybe az alapvető termelési és pénz­ügyi mutatókat hónapról hónapra, illetve negyedévről negyedévre a könyvelőség beírta, ezt valamennyi párttag havonta kiegészítve megkapta s az üzemi pártszervezetben rendszeresen letárgyalták. Az évzáró közgyűlés előtt ugyanezt a táblázatot valamennyi szövet­kezeti tag megkapta, kiegészítve az 1971, évi terv adataival. ‘ Az eredmény meglepő volt! OLYAN SZÖVETKEZETEKBEN, ahol az évzáró közgyűléseken éve­ken keresztül alig volt felszólaló — vagy, ha igen, az egyéni sérel­mekre korlátozódott —, most egymásután hangzottak el kérdések, hogy ez, vagy az a költségtétel miért olyan nagy összegű, s milyen intézkedéseket javasol a csökkentésére, avagy ebből, vagy abból a termékből miért tervezünk 1971-re csak ennyit és ennyit, holott már 1969-ben és 1970-ben többet elértünk?... Se szeri, se száma nem volt az ilyen és hasonló, a szövetkezeti gazdálkodást érintő konkrét hozzászólásoknak. Nem egy hozzászó­lásból kiérződött, hogy sok hosszú számolgatás, osztás, szorzás eredménye. Igenl Számos szövetkezeti tag — mint valaha egyéni gazda korában — ceruzát fogott, s újabb és újabb összefüggésekben vizsgálgatta szövetkezete eredményeit. BEBIZONYOSODOTT, hogy a szövetkezeti tagokat nem csak az egyéni jövedelem, hanem a közös gazdaság problémái is érdeklik, csak teret kell adni az egyéni kezdeményezés kibontakozására. Két­ségtelen, ez a jelenség lényegesen emeli a vezetőség munkája iránti igényeket is. Ott, ahol a tagság számszerű összefüggések ismereté­ben szól hozzá a vezetőség munkájához, ott a válasznak is szak­szerűnek és színvonalasnak kell lenni. Akadt olyan szövetkezet is, ahol nyíltan a vezetőségnek szegezték a kérdést, miért nem ter­vezték reális szinten a jövedelemképződést, miért méretezték túl szándékosan a költségek tervét s a feladatokat miért irányozták elő 25—30 százalékkal alacsonyabb szinten, mint az 1969. év valósága volt?... EGY SZŐ MINT SZÁZ: a tagság nem olyan tervet akar, melyről már a jóváhagyáskor is tudja, hogy 25—30 százalékkal túl lesz teljesítve. Ami a legfontosabb: a vezetőség mindezt a tagság szájá­ból hallotta és nem az irányító állami szerv oldaláról. A közgyűlések ilyen előkészítése komoly munkaértekezlet Jelleget adott a tanácskozásnak. Eleve kizárt minden olyan irányzat, amely az évzáró közgyűlésnek népünnepély jelleget akar adni, ahol üres szólamok hangzanak el, ahol a tömegszervezetek képviselői évről évre s szó szerint ugyanazokat a szólam-gyűjteményeket mondják el. Ez időrablás és öntetszelgés, nem előremutató, amire semmi szükség sincs. Tény, a tagság igényli a tárgyilagos, konkrét tájékoztatást, s részt kér a távlati elképzelések kialakításából is. Az a körülmény, hogy a közreadott számok sorában az 1971. év terv-adatai is szerepeltek, törvényszerűen megkövetelte, hogy a köz­gyűlések a távlati fejlesztés kérdéseivel is foglalkozzanak. Sajnos, az efsz-ek többségében e téma megtárgyalása során az is kitűnt, hogy a szövetkezetek vezetői a járási értekezletek, valamint konzul­tációk anyagát és határozatait hiányosan juttatják el a tagsághoz. Ennek következménye a tájékozatlanság és számos téves nézet meg­­gyökeredzése, mind a beruházási politikát, mind a kooperációt és integrációt illetően. KOMOLY FIGYELMEZTETÉS ez, mert a tömegek alkotó és tevé­keny együttműködésére mindig szükség volt, de most, különösen a mezőgazdaság-fejlesztés minőségi fordulópontja esetében méginkább szükséges, mint a jelenlegi fejlesztési koncepciók megvalósítása esetében is. Alapjában kicsiség, ami a zárszámadó közgyűlések szervezeti elő­készítésénél történt. Csupán a tárgyilagos tájékoztatás intézményes és egységes biztosításáról, egy céltudatosan megszerkesztett kimu­tatásnak minden szövetkezeti taghoz való eljuttatásáról van szó, hatását mérve azonban túl nő ezen. Aktivizálódik a szövetkezeti tagság, konkrétabban érvényesül a szövetkezeti demokrácia, elmé­lyül a szövetkezeti gazdálkodáshoz fűződő jóviszony. S mit jelent ez? Két, három évvel előbbre lépést mezőgazdasági üzemeink ré­szére. S kell ennél több?l... Dr. Cséfalvay Gábor mérnök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom