Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-03-20 / 11. szám

Vöröshagyma termesztése magról A mind krónikusabbá válő munkaerőhiány rákényszerít benőnket, hogy egyre inkább komplex gépesítéssel termel­jünk. így vagyunk a vöröshagy­mával is. A duggatásos ter­mesztés nem illik a nagyüzemi keretbe. Ma már egyre több gazdaságban foglalkoznak a magról vetett vöröshagyma ter­mesztésének gondolatával. A vöröshagyma egyéves előállítá­­tának technológiája bizonyos fokig eltér a hagyományostól, ezért fokozott figyelmet kíván. Nem lenne helyes, ha kellő megalapozottság nélkül négy összegeket üj ágazatba ölnénk, mert egy esetleg sikertelen esztendő után nagyon nehéz újrakezdeni. A vöröshagymától — mint „pénzes növénytől“ —- nagy hozamokat várunk. A jelenlegi költségtényezőket és átvételi árat figyelembe véve a 100 q/ha hagymatermés bevétele csak a költségeket fedezi, nyereséget nem hoz. A megfelelő techno­lógia alkalmazásával elérhető a 200—300 q/ha hagymatermés, s ez jelentős nyereséget bizto­sít az üzemnek. A sikert azon­ban nem lehet a véletlénre bízni. Mint minden nagyüzemi növény, így a vöröshagyma esetében is ki kell alakítani az eredményes termesztéshez szükséges zárt technológiát. A hozamot döntően befolyásoló tényezőket a kővetkezőkben foglalhatjuk össze. A TERÜLET MEGJELÖLÉSE Biztonságos termesztés csak öntözött területen lehetséges. Függetlenül attól, hogy a kü­lönböző előrejelző naptárak milyen csapadékos Időt jósol­nak, úgy kell megválasztani a hagymatáblát, hogy az április­tól augusztusig öntözhető le­gyen. Laza szerkezetű, humuszban gazdag, 7,5—8,5 pH értékű ta­laj a legalkalmasabb a hagy­matermesztésre. Fontos köve­telmény, hogy tavasszal korán vethető legyen, tehát a mély­­fekvésű belvizes táblák nem vehetők számításba. TÄPANYAGELLÄTÁS 200 q/ha termést kellő táp­anyag nélkül nem remélhe­tünk. Ez a hozam csak nagy­­adagú műtrágyával érhető el, ezért 30—35 q/ha vegyes mű­trágya adagolása indokolt, N : P : К = 1:2:4 hatóanyag arányban. Ez a mennyiség kedvező esetben természetesen nagyobb (400—500 q/ha) hozamok el­érését is lehetővé teszi. A mag­ról vetett hagymától rövid idő (130—140 nap) alatt nagy ho­zamot várunk, tehát a gyors fejlődéshez kezdettől fogva biz­tosítani kell a szükséges táp­anyagot. VETÖÁGY A magról termelt hagyma előállításának egyik sarkalatos pontja á korai vetés. Ahogy a föld engedi, a magot el kell vetni, mert például áprilisi ve­tés esetében 10—12 napos ké­sés a hozam 30—50 q/ha-os csökkenését okozza. A korai vetés azonban nem mehet a vetőágy minőségének a rová­sára. Jól megmunkált, kellően tö­mörített és elsimított vetőágy szükséges. Sima, rögmentes ta­lajon a vegyszer hatása is jobb. SORTÁVOLSÁG Ä helyesen megválasztott sortávolság alapvetően befolyá­solja a hozamot. A sorba vetett hagyma optimális tőtávolsága 2,5—3 cm, amely mellett a hagymák Jól kifejlődnek, az át­lagos 4—4,5 cm átmérőt elérik azáltal, hogy kiszorítják egy­mást a sorból. Egy 4—4,5 cm átmérőjű, megközelítően gömb alakú hagyma átlagos súlya 35—40 g. Ahhoz tehát, hogy a 200 q/ha termést elérjük, négy­zetméterenként 2 kg-ot, vagyis —a veszteséget számolva — 65—70 hagymát kell termelni. Ez a mennyiség már 45 cm sortáv esetén is megtermelhe­tő, azonban a hagyma ezt я tenyészterületet nem használja kL Egy vöröshagymának átla­gosan 60—80 mm2 tenyészterü­­let szükséges. Ez azt jelenti, hogy ha a gyomirtást mara­déktalanul el tudjuk végezni (kézzel, géppel vagy vegyszer­rel), négyzetméterenként 125— 170 db hagyma termelhető. Nézzünk meg néhány összefüg­gést különböző sortávolságra, de azonos tőtávra vetett, illet­ve felnevelt hagymák esetében: Sortáv. cm Tőtév. cm M Й-o Atl. sú g/db Ossz. termés q/ha 50 3 67 35 235 45 3 74 35 259 36 3 93 35 325 32 3 104 35 364 4X25 + 50 3 106 35 371 (művelőút miatt 20 % kiesés) Gépi szedés esetén feltétle­nül az ágyas művelést válasz­­szűk. Ebben az esetben a sor­távolság 4X25 cm, tehát min­den 4 vetett sor után 1 sor ki­marad. A kihagyott sorok ké­pezik a művelő utat, amelyen taposási kár nélkül járnak a gépek. A VETŐMAG MENNYISÉGE Ha azt akarjuk, hogy hektá­ronként 1 millió kikelt és fel­nevelt hagymánk legyen, 7,5—8 kg/ha jó csírázást erélyű ma­got kell elvetni. Vigyázzunk a rar/ar/«/jr/ar/JK/«r/. vetés mélységére. Ne helyez­zük a magot túl sekélyre, mert akkor szárazabb időben öntözés­sel sem lesz egyenletes a ke­lés. A megfelelő vetés-mélység 3—4 cm. ÖNTÖZÉS Ä termelés biztonságának feltétele. A kis intenzitású szó­rófejekkel az öntözővíz adago­lását úgy kell irányítani, hogy a tenyészidő alatt 150—200 mm csapadéknak megfelelő vizet tudjunk a hagymának adni, négy-ötszöri öntözéssel. Ha a talaj nedvességtartalma igényli, úgy már vetéskor (április ele­jén) 10—15 mm vízmennyiség­gel kelesztő öntözés szükséges. A továbbiakban 30—40 mm víz­­mennyiséggel 15—20 naponként öntözzünk. NÖVÉNYVÉDELEM A fellépő kórokozók ellen preventív védekezés szükséges. A beteg növények gyógyítása nehezebb és kevésbé eredmé­nyes, mint a megelőző védeke­zés. A kikelt hagymát ezért má­jus 15-től augusztus 10-ig min­den öntözés után, de legalább háromhetenként a gombakárte­vők ellen 0,2 %-os Dithane, vagy 0,2 %-os Orthocid, vagy más hasonló hatású gombaölő­szerrel kell permetezni. SZEDÉS Az . időben elvetett vörös­hagyma betakarításának ideje augusztus 10—25 .A késői sze­dés több okból káros. Először azért, mert a talaj augusztus­ban gyorsan gyomosodik. Az érő hagymatáblát kevesen ka­pálják meg, ezzel szemben a feltörő gyomok meghiúsíthat­ják a gépi betakarítást. A ké­sőn szedett hagyma a földben fertőződik, az újra — gyökere­­sedéssel tartaléktápanyagot ve­szít, ennek kövekeztében rom­landóbb lesz. Műtrágya -(Folytatás az 1. oldalról.) nyiségű bór, mangán, réz, cink, kobalt, molibdén és egyéb nyomemelek. A Cucumin vízben oldódik, így a növények köny­­nyen hozzájuthatnak és érté­kesíthetik. Kedvező hatást gya­korol a talaj mikroflőrájára. Salátauborkára háromszorra adagoljuk. Az első adag egy négyzetméterre 40—50 gramm két héttel a vetés (ültetés) előtt. A kikelést, illetve az el­ültetést követő 15—18 napon, ha már három valódi levél ki­fejlődött, a Cucumin második adagjaként 25—25 grammot használunk. Újabb 7—14 nap elteltével, azaz virágzás előtt ismét 20—25 gramm Cucumint adagolunk egy négyzetméterre. A tápanyagban szegényebb ta­lajokon, illetve a tápanyagok­kal szemben igényesebb fajták­nál az adagokat a felével nö­velhetjük. Legcélszerűbb & Cucumint egyenletesen széthinteni az kertészkedőknek ágyúson és bedolgozni ä talaj­ba. Hetente egyszer 0,2—0,3 %-os oldatával (20—30 g Cucu­min 10 liter vízben) pőttrá­­gyázhatunk, az oldatot a baráz­dákba öntve. Ugyanezt az ol­datot használhatjuk a levelek­re permetezve is. Legfontosabb mégis az első adag. A paprika tápanyagban és televényben gazdag, kellő ned­vességtartalmú könnyebb talajt, gyakori, leginkább csörgedez­­tető öntözést kíván. Tápanyag­ellátására Cucumint a palán­tázás előtt 14 nappal 40—50 gramm adagban, másodszor négy hét múlva 20—25 gram­mot számítva adjuk. Harmad­szorra 20—25 grammot adago­lunk négyzetméterenként á ter­més növekedésekor. A paradicsom termesztésekor az első alkalommal 40—50 gramm Cucumint adagolunk egy héttel a kiültetés előtt, a második adag 15—20 gramm a virágzás kezdetekor s a har­madik két héttel később ismét- kicsiben is 15—20 gramm legyen. Az ada­gokat ne növeljük. Viszont a dinnye és a tök jóval több táp­anyagot igényel, ezért a Cucu­­minból az uborkánál feltünte­tett adagok kétszeresét hasz­náljuk. Az elmúlt évben eladott mennyiség alapján a legna­gyobb kereslet a A FRAG ARIN iránt mutatkozott. Ez érthető, hiszen a legtöbb kertben, ha­csak néhány bokorral is, sza­mócát szívesen termesztenek. Sikeres termesztését a Fra­­garin adagolása nagyban elő­segíti, mivel tápanyagösszetéte­le és a benne található nyom­elemek a szamóca számára nélkülözhetetlenek. A Fragarint legalább kötszerre kell adagol­ni: egy részét a tenyészidőszak kezdetén, márciusban legcél­szerűbb, a másik felét pedig a gyümölcs leszüretelése után júliusban vagy augusztusban. Első adagként 20—25 gramm ajánlatos minden négyzetmé­terre, a gyümölcs leszedése után pedig 40—50 gramm Fra­garint használjunk. A táp­anyagszegény talajokon az évi adagot kétszeresére is emel­hetjük, azaz 100—150 grammra, de az egyes adag ne haladja meg az 50 grammot egyszerre. Inkább kisebb adagokat hasz­náljunk 10 napos időszakon­ként. A Fragarint egyenletesen hintsük szét, és azonnal dol­gozzuk be a talajba. A levelek­re hullott tápanyagot azonnal mossuk le vízzel. Vizes oldat­ként Is használhatjuk, 10—20 grammot 10 liter vízben hígítva. Az említett adagok a Szamó­cára vonatkoznak. Lényegesen kevesebb Fragarint adagoljunk a málna, a szeder, a ribizke és a többi bogyósgyümölcsűek tápanyagellátására. Az említett speciális műtrá­gyák az egészségre nem ártal­masak. Használatuk egyszerű és a kiskertészkedők termelé­sét eredményesebbé teszik. OBENAU KAROLY Egy anyanevelésről szóié “ előadáson az egyik el­ismert méhész merészen kije­lentette, hogy a rajanyák ér­téke meg sem közelíti a mes­terségesen nevelteket, míg Csurilla méhésztárs ennek for­dítottját állítja. Az előadáson cáfoltam ezt a feltevést azzal indokolva, hogy a szakiroda­­lom és saját tapasztalatom sze­rint a rajanyák minősége min­dig jobb, mint a mesterséges úton nevelteké. Arra hivatkoz­tam, ha megfigyeljük a mes­terséges anyabölcsőben felhal­mozott pempőmennyiséget, ak­kor megállapíthatjuk, hogy a természetes anyabölcsőben két­­szer-háromszor annyi pempő van, mint a mesterséges böl­csőben. Állításomat néhai dr. Novácki Kálmán is megerősí­tette, pedig amint tudjuk, ő szaktekintély volt az anyaneve­lés szakaszán. Természetesen megjegyezte, hogy a lerajzolt tenyészcsaládok minden meg­követelt jótulajdonságokkal rendelkezzenek, emellett telje­család többféleképpen nevelhet anyát. Normális körülmények között rajzással, csendes anya­váltással és ha arra szükség adódik kényszerből folyamodik anyaneveléshez. Ha egy családban nagyon sok a fedett fiasítás, ugyanakkor a fiatal méhek sokaságához mér­ten kevés a nyitott fiasítás, úgy a dajkaméhek a garatmi­rigyük által termelt pempől nem tudják mire felhasználni s ennek következtében anya­bölcsők építéséhez kezdenek, ezt az anya bepetézi, a dajka­méhek pedig bőven ellátják az álcát pempőveL Természetes, hogy ezekből a bölcsőkből ki­váló anyák kelnek. Jó hordású időben ugyanez a helyzet történhet a csendes anyaváltás alkalmával, ha я méhek az anyát szervi hiba következtében kicserélik. A hi­bás anya egyre csökkenti a petelerakást, miután a dajka­­méheknek nincs módjuk a fia­sítás táplálására. Ekkor is anyabölcsőket építenek, illetve тйвв mm;* Miét ЁЛТ (HOZZÁSZÓLÁS A „RAJANYÄK FELHASZNÄLÄSA“ ClMÜ CIKKHEZ) sítményük átlagon felüli kell hogy legyen. Melyik tehát az arany közép­út? Amíg kasokban és kis kaptá­­rakban méhészkedtünk, nem volt hiány rajokban. Az ügyes méhész felhasználta a másod­vagy harmadraj anyját. A raj­zást elősegítette a bő méhlege­lő, közöttük az egész nyáron virágzó tisztesfű. Ma erről nem beszélhetünk, a képtárak Is jó­val nagyobbak, mint régebben. Nekem például 1968-ban csu­pán két család rajzott a 150 közül, míg 1969—1970-ben egy rajom sem volt. Természetes, hogy ilyen esetben nagyon Is indokolt a mesterséges anya­nevelés. Én minden második évben váltom az anyákat. Évenként 80—100 anyát nevelek, s ezek­ből 30—40 darabot el is adok. Az nem vitás, hogy egy 12— 20 családos méhésznek elég ha egy csendes anyaváltáskor megmenti az anyabölcsőket, vagy serkentés által rajzásra késztet egy-egy családot s an­nak bölcsőit használja fel az anyák pótlására. Ez szintén a mesterséges anyanevelés egyik formája. Régebben magam Is szoktam alkalmazni azzal a kü­lönbséggel, hogy amikor raj­éretté vált a család, vagyis anyabölbölcsők építéséhez kez­dett, akkor mesterséges anya­bölcsőben az előre kiszemeli tenyőszcsaládból petét adtam számukra. Köztudomású, hogy a méh­új anyákat nevelnek. Az ilyen csendes anyaváltássel nevelt anyák szintén beváltak, mely azzal magyarázható, hogy a család rendszerint csupán két­­három anyabölcsőt épít s ezt bőven ellátja pempőveL Ezt a lehetőséget a méhészek is ki­használják, amikor az anyák lábát megcsonkítják s ezáltal kényszerítik a családot a csen­des anyaváltásra. Szólnunk kell a legrosszabb anyanevelési módról, mégpedig a kényszerből nevelt anyákróL Erre többször szükség mutat­kozik. Megtörténhet például, hogy kezelés közben a méhész tudtán kívül elpusztítja az anyát. Ilyenkor a méhek min­den beavatkozás nélkül anya­neveléshez fognak. Ha ez az állapot jó hodási viszonyok kö­zött történik, akkor az anyane­velés sikerülhet, de például a Ierajzott családoknál vagy hor­­dástalan Időben ez kudarccal végződhet. Sót, a legtöbb eset­ben az ilyen családoknál felüti fejét az álanyaság, mely a mé­hek pusztulásához vezethet. A kényszer anyanevelés leg­rosszabb módszere, amit a mé­hész maga követ el. Példaként a következőket említem: Egy méhész két-három családdal rendelkezik s ezekből a tél fo­lyamán egy anya elpusztul. Azért, hogy a létszám ne csök­kenjen, a megmaradt két csa­lád egyikétől egy nyitott fiasí­­tásos keretet tesz az anyátlan család kaptárába, hogy azok ebből anyát neveljenek. Mi történik ilyenkor? Tavasszal a család egyébként is elég gyenge, különösen ha a téli hónapokban az anya nem petézett A beadott Hasításból ilyenkor a méhek három­­négynapos álcából nevelik az anyát, mely nem kívánatos je­lenség. Ugyanis ily esetben az anya 13—14 nap múlva kikel, de kérdés, van-e már hereméh, amely az anya párzását elvég­zi. Ezáltal az anya megtermé­­kenyülése elhúzódhat s így csak később kezdi a petézést. Ebben az időszakban az idő­sebb áttelelt méhek már roha­mosan pusztulnak, ugyanakkor nincs helyettük fiatal után­pótlás. Nem csoda tehát, ha végül egy maroknyi méh ma­rad a családban, amely szinte egyenlő a semmivel. Sokkal he­lyesebb, ha a méhész megbíz­ható helyről anyát vásárol, de semmit sem veszít ha az anyát­lan családot egy erősebbel egyesíti. Ugyanis az egyesített család gyorsan felerősödik s ha a méhész ragaszkodik számuk növeléséhez, úgy a főhordás után műrajt készíthet. Még néhány szót arról, hogy a méhészek a rablásra és a rajzásra hajlamos családokat igyekeznek felszámolna Erről az a véleményem, hogy a raj­­zási hajlam a nagyobb kaptár és rosszabb hordási viszonyok között nem áll fenn. Viszont a rablási hajlam kiküszöbölése nem vezet célra, hiszen ez lé­nyegében a méhek gyűjtési ösztönétől adódik. Ha ez nem lenne, senki se méhészkedne. Azonban a rablqst a méhész megszüntetheti, mert legtöbb esetben saját maga ad okot a rablás kitörésére. Ennek elke­rülése végett a következőket ajánlom: Méheink között ne tűrjünk gyenge családot Ha netán anyanevelő családról van sző, ne adjunk számára több kere­tet, mint amennyit takar. Ter­mészetesen a fészket a bent­levő kereteknek megfelelően szűkítjük. Ez esetben a méhek a röpnyílást teljes egészében őrzik s így a rablás lehetősé­ge minimálisra csökken. Az anyátlan család is okot ad a rablásra. Ennek megszün­tetése nem tör halasztást. Ha a családok átvizsgálása közben nagyon támadnak a mé­hek, illetve fennáll a rablási hajlam, úgy ne tartsak soká nyitva a kaptárt Ne csurgas­suk az etetésre használt cu­korszörpöt, mézet és ne hagy­juk széjjel a kaptárak körül a kiszedett virágporos avagy mé­zes kereteket. Jómagam e téren saját hi­bámból tanultam. Lényeg az, hogy a hordási időszak kivéte­lével a méhek mindig hajlamo­sak a rablásra, sőt ha nem tartjuk be az etetés és perge­­tés szabályait, úgy bármikor számolhatunk ezzel a kelle­metlen jelenséggel. Kovács Lajos, a Fanyidaróci Állami A Szovjetunióban sok mé­hészetben a viasztermelés eléri családonként az 1,5—3 kilogrammot. Összesen mint­egy 7000 tonna viaszt ter­melnek évente a szovjet méhészek. Mind nagyobb az érdek­lődés a méhészek részéről a lépesméz termelése iránt. Majd minden folyóiratban érdeklődnek a méhészek a lépesméztermelés módja, költségei iránt, mert így is szeretnék méhészetük gaz­daságosságát növelne Vé­kony bútorlemezből, mű­anyagból készült keretké­ket használnak a méhészek, sokfelé azonban csak épít­­tetőkeretben termelik я lé­pesmézet és vagdalt lépes­mézként pörgetett mézzel együtt csomagolva (üvegek­ben] árulják. W i s s k i Zoltán perui magyar származású méhész egy újfajta füstölőszert is­mertet a magyarországi Méhészetben. Ezt írja: „Összegyűjtöm a gépko­csik kicserélt olajszűrőjé­nek betétjét. Kiszedem be­lőlük- az olajos mécskanóc­hoz hasonló szűrőt és a na­pon jól megszárítom. Ezt használom a füstölőben. Könnyen meggyűl, hosszú ideig 3—4 óráig is gyárké­ményhez hasonlóan ontja a füstöt. A kellemetlen füst a méheket elriasztja, nem mernek támadni. A Hasítás­nak nem árt. Ez a szer nem melegíti meg annyira a füs­tölőt, mint sok más. Ha el akarom oltani, a füstölő ki­fújó lyukát papírral betö­möm. Ennél jobb füstölő anyagot nem ismerek.“ Egy német cukorgyár új­fajta méhetető cukrot hoz tavaszra forgalomba. Ebben a több mint 99 % cukor mellett egy aktív fermen­­tum is van, amely a cukrot bontja. Ha ehhez a cukor­hoz megfelelő mennyiségű vizet adnak a fermentum hatására a cukor 2—3 nap alatt homogén,, tésztaszerű tömeggé alakul, amellyel közvetlenül etetni lehet a méheket Az újfajta cukor előnyei: szinte korlátlan ideig raktározható, állan­dóan készen áll az etetésre, szárazon belekeverhető vi­rágpor, vagy bármilyen szá­raz virágporpótló, de szük­ség esetén gyógyszer is. Mézzel Is előkészíthető, így a méhész saját egészséges mézével növelni tudja tava­szi serkentő hatását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom