Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-03-20 / 11. szám
1971. március 20. SZABAD FÖLDMŰVES • • •• ГПГП f j\i A gömöri (Gemer — rimaszombati járás) pionírszervezet életéből közlünk cikkeket, verseket a meghirdetett ankét keretében. Sajnos, helyszűke miatt az értékes anyagnak csak egy bizonyos részét tudjuk az oldalon elhelyezni. Az én álmom Alig várom, hogy nagy legyek, Hogy dolgozni járjak, És elsején pénzt vihessek Haza jóanyámnak. S ha megérem egészségben Ezt a boldog álmot, — Az öt-ágú csillag alá Párt-tagnak beállók,.. Varga László, VIII. n. Kovács István pedagógus, a pionírszervezet vezetője. ШШ"": Mióta ember néz az égre, Vörös csillag volt a reménye! A járási vezetőség még a múlt év őszén ünnepélyesen meghirdette „A vörös csillag nyomóban“ c. versenyszerű mozgalmat. A csillag öt ága öt feladatot jelent. Mi már kettőt sikeresen teljesítettünk — a harmadikon most dolgozunk. A munka nem könnyű, de talán éppen ezért izgalmas és érdekes. Az iskola tankönyv anyagát így tudjuk összekötni a való élettel. Így tudjuk még idejében megmenteni azokat az emlékeket. ADY ENDRE amelyek községünk 50 éves munkásmozgalmára jellemzőek. Pionírcsapatunk lelkiismeretesen készült és készül a továbbiakban is minden jelentősebb évfordulóra — de különös gonddal készülünk a májusi jubileumi ünnepélyre. A színjátszókor, a tánckör, a bábszínházkör, a szavalókórus és az egyéni szavalók már most válogatják a műsorszámokat a jelentős ünnepélyre. Kovács Ildikó, Vm. oszt. Öreg kommunisták a pionírok között A történelem az élet tanítómestere — tartja egy régi közmondás. Mi, IX. osztályos pionírok most tanuljuk a munkásmozgalom történetét. A tankönyv anyagát nemcsak a tanító elvtársak, hanem a régi párttagok is szívesek kibővítik. Így került sor a közelmúltban egy kedves találkozóra: községünk öreg kommunistáit meghívtuk osztályunkba. Kérésünknek készséggel tettek eleget, és kérdéseinkre szívesen válaszolgattak. Lóska János elvtárs elmondta, hogy Sajógömörön Végh István és Végh János vezetésével már 1921. decemberében megalakult a helyi pártszervezet. Az alapítótagok közül már többen a temető lakói: id. Gyárán János. Énekes Szőke József, Homoly János, Csata Márton, id. Haluška János, Szabó Dániel, Skarba János és mások. A huszas évek végén aktívan segítette a pártunkat Klinko Károly elvtárs, Takács László, Csapó Mátyás, Adamec József és If j. Haluška János. Később Balázsik Márton, Garai András, Nagy István, Gyömbér Béla, Lóska Béla, Lengyel Barnabás, id. Szabó József tevékenykedtek aktívan. Jelenleg 19 tagú a pártszervezet Az elnök Balázsik Márton, titkár Tóth Arpád. Lóska János bácsi meghatódva mesélte el azokat a hősi időket is, amikor a Magyar Vörös Hadsereg diadalmasan vonult be községünkbe, és a katonakötelesek szinte kivétel nélkül zászlója alá álltak. A község határában három vörös katona esett el. Az utcai harcokban két helybeli önkéntes halt hősi halált: id. és ifj. Csala István. A gömöri temetőben alusszák örök álmukat. A Tornaiján megrendezett népi tüntetéseken való részvételük is arról tanúskodik, hogy bátran szembeszálltak a burzsoázia zsandáraival. A sok nélkülözés és üldöztetés erős férfiakká edzette őket. Munkájuk gyümölcsét ml élvezzük igazán. Balázsik Márton szintén kitárta szívét előttünk. Elmondta, hogy az ő gyermekkorában boldog volt az, aki legalább négy osztályt, négy „telet“ járhatott Iskolába. Már 2senge korukban igába fogta őket a mindenható „tőke“ uralma. — Bizony, még nem léptem át a huszadik évemet, amikor már aktív résztvevője voltam egy sztrájknak: a Chyžná Voda-1 kis gyárat akarták megszüntetni — ennek érdekében szerveztük meg erőinket — fejezi be szavait az egykori ifjúmunkás. Haluška János elvtárs szomorú gyermekkorával kezdte. Megrendítően ecsetelte a munkanélküliséget és borzalmas, megalázó körülményeit. Akkor is gazdagon termett a gömöri határ — de sajnos —, csak néhány családnak jutott asztalára fehér kenyér. Fanyar mosollyal emlékezett vissza arra is, hogy karácsony előtt mindig Igyekezett eleget tenni a szülők intelmeinek. — Légy jó kisfiú, gazdag ajándékot lelsz majd a fenyőfa alatt! Jó kisfiú volt. Bizony hiába. A karácsonyfa is kicsi volt, s az ajándék még kisebb volt alatta. Bezzeg voltak tóle rosszabb „kisfiúk“ is — s azok számára mégis „plafonig“ érő fácskát hozott a kisjézus. — Bizony, igazságtalan világ volt az! — zárta le emlékeit a halkszavú öreg pártmunkás. Ezután se szeri, se száma nem volt a kérdéseknek. Az idő gyorsan elrepült. Befejezésül megtanultuk azokat a jelszavakat, amelyeket annak Idején felvonulás közben harsogott a „feltámadt tenger“, a nép: „Munkát, kenyeret, Koplaltunk már eleget!“ A gömöri „aranycsapat“. m Ep testben ép lélek! Sok igazság van ebben a közismert, tömör közmondásban. Igaz, túlzásba a sportot sem szabad vinni —, meri akkor az „ép testben éppencsak hogy él a lélek“ —, de okos beosztással a sport mindenképpen csak hasznára válik a fejlődő ifjú szervezetnek. A mi iskolánknak, sajnos, nincs tornaterme. így sem tétlenkedünk Különösen a fiúk között sok a lelkes focista, a türelmes sakkozó, kitartó síző. Az egykori Ifjú-munkás Komszomolszervezet mintájára mi is gyakran járjuk a festői természetet. Minden nyáron táborozni megyünk. Testnevelő tanárunk, Kovács István elvtárs szívbeli sportrajongó. Dicsekedni nem nagyon illik, de mégis csak jót kell mondanom az iskola focicsapatáról. Körzetünkben körmérkőzésen mérjük össze erőinket Tornaijával, Oldalfalvával, Szentkirállyal, Bátkával. Igaz, első mérkőzésünkön az ellenfél alaposan elhúzta a nótánkat, de később feljavultunk, és a táblázatban is tisztes helyet mondhatunk magunkénak: Pionírok a vörös katonák sírjánál. Iskolánk kulturális élete A tanulás, sportolás mellett szilárd alapja van nálunk a kulturális életnek is. Minden évben bemutatunk egy egész estét betöltő színdarabot, ezenkívül minden jelentősebb politikai évfordulóra, emléknapra aktuális műsorral készülünk. A közönség még ma is szívesen emlékezik vissza a következő színdarabokra: Csudakarikás, Bíbormadár, János vitéz, Jávorfácska, Csipkerózsika, Hófehérke és a hét törpe, Fordított esztendő. A tarka műsorokban általában a szavalók szólnak az emberi szívekhez, az énekkar népdalokat és forradalmi dalokat énekel, a tánckör tagjai nemcsak a modern táncokkal szórakoztatják a közönséget, hanem fő műsorszámuk mindig egy-egy magyar, vagy orosz népi tánc. Május elsején is sikerrel szerepeltek a tornaijai (šafárikovói) szabadtéri színpadon. Minden évben részt veszünk az ifjúsági alkotóversenyen is. Főképp a szavalók Jeleskednek. A körzeti selejtezőn sokan megállják a helyüket, sőt a járási versenyen is jó eredményeket érnek el. A régebbi „gárda“ tagjai közül néhányan már a kerületi versenyen is voltak, sőt a komáromi Jókai Napokon is. Ebben az évben először próbálkoztunk meg a bábszínházzal. A hálás nézőközönség lélegzetvisszafojtva figyelte a magunk-készítette bábokat. A közelmúltban tartottunk egy „Ki mit tud?“ vetélkedőt Is. Ezen erős versengés folyt az egyes rajok pionírjai között. Ebben a munkában nagy segítséget kapott minden raj az osztályfőnök tanító elvtársaktől. Műsorunk sikerének egyik titka abban rejlik, hogy Kovács István tanár etvtárs személyében „házi költőnk“ van, aki mindig új alkotásokkal teszi időszerűvé műsorunk eszmei mondanivalóját. Most a CSKP megalakulásának 50. évfordulójára készülünk műsorral. Koncz Erzsébet, VIII. o. Vallatjuk a temetőt 1. Šafárikovo 4 4 0 0 14:1 2. Gemer 4 2 11 7:6 3. Bátka 4 2 0 2 7:6 4. Kráf 4 10 3 8:14 5. Stránske 4 0 13 3:12 A másik jelszó: „Munkásököl vasököl, Odaüt, ahová köll!" Füzér Mária, IX. oszt. Kései sirató Az én apám szegény volt, Fáf a szívem utána, Nekem mégis király volt! — De már mtnden hiába! De egy napon, óh, be kár, Nem jón vissza, — hívhatom, — Kézen fogta a halál... Szemem ts kisírhatom ... Bőd! Mária, VIII. e. Már alig várjuk a tavaszt! Zöld fű, zöld reményi Akkor jó Iskolába járni, amikor foci Is vanl Szégyen ide, szégyen oda, de á fiúk nevében bevallom: bizony már előfordult, hogy dolgozatírás alkalmával „lekéstük“ az autóbuszt (mert sokan járunk vidékről Gömörrej, de az még nem fordult elő, hogy a focit lekéstük volna. A mérkőzések kedvéért szívesen kerékpározunk néha 30—40 kilométert is. Igaz, megtörténik az Is, hogy a nagy mérkőzés után holtfáradtan zuhanunk az ágyba — de másnapra kutyába junkt Jöhet az ellenfél! Iskolánk legjobb sportolói a következők: Farkas Béla, Gergely Tibor, Kovács József, Kovács Béla, Szabó István, Lőkös István, Farkas László, Jokman András, Kúszó András, Bódi József, Varga Zoltán, Gergely István, Garaj Zoltán, Varga Rózsa, Forgon Margit, Kovács Ildikó, Arvay József, Szabó Margit, Vincié Katalin ás a sorok írója: Miké László, A gömöri (Gemer) temetőben méla csend lebeg a horpadt sírok felett. A korhadó fejfák közt mi is halkabbra fogjuk a szót: aki alszik, aludjék békében. A temető fáradt fejfált vallatjuk. Olvasgatjuk őseink nevét, sírverseit. Itt nyugszanak azok az emberek, akik egykor verejtékükkel öntözték ezt a drága földet. Itt pihennek azok is, akik vérükkel oltották be ezt a tájat, hogy egykor a piros vérük virágából szökkenjen szárba a boldogság Ez jut eszünkbe mindig, ha meg állunk a hősök sírja mellett. Három ismeretlen katona — az 1919-es Ma gyár Vörös Hadsereg tagjai — fekszik egy közös sírban. Községünk határában oltotta ki életüket a burzsoá hadsereg gyilkos golyója. Egy másik, szépen gondozott sír ban apa és fia alussza örök álmát: ifj. és ld. Csata István. Mindketten községük bátor vörös katonái voltak, akik mint önkéntesek szintén 1919 tavaszán haltak hősi halált, amikol a faluban utcai harcok dúltak. Akkor még siratni sem volt szabad őket! A temetés is szinte titokban zajlott le: a burzsoázia hozzátartozók után nyomozott. Félt, rettegett az egész község. Most, 50 év távlatából már nehéz elképzelni a véres napok minden drámaiságát. Egyet azonban jól szívünkbe zártunk: — Értünk harcoltak, értünk áldozták fel életüket. Céljuk egy szebb, boldogabb jövő állt — amelyet sajnos, ők nem érhettek meg. Most, hogy a munkásmozgalom múltjának hősi fejezeteit böngésszük, szeretnénk e néhány sorral emléket állítani midazoknak a harcosoknak, akik egy igazibb, boldogabb jövőért hullatták vérüket. A gömöri temetőben méla csend lebeg a horpadt sírok felett. Hősök, aludjatok békébenl Nem haltatok meg hiába! 1! Kúszó Edit és Turcsányi Izabella „Proletár-lányok“ verse A mi őseink meghajszolt jobbágyok voltak, Röghöz tapadó, szikár zsellérek, Akik egymás előtt ts szégyenkezve, halkan Kanalazták a sovány ebédet. Anyáink mezítláb járták a forró mezőt, Drága testükből kibuggyant a vér, A vásáron is csak olcsó pántlikat lengetett Lenszínű hajukban a tarka szél... A mi apáink elcsüggedt munkások voltak, Zsebükben vékony krajcár cincogott, S ha megfáradva este közénk hazatértek, Selyemruhát egyik sem hozottI Aztán Kelet felől meghasadtak az egek, Dübörögtek a tisztító lángok, S azóta piros arccal és fehér selyemben Járnak már mind a „proletár-lányok“... Varga Rózsa, IX. o.
