Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-03-06 / 9. szám

1971. március В,

SZABAD FŰLDMOVES

Mongóliái útijegyzet

PÁSZTOROKBÓL FÖLDMŰVESEK

Ulánbátorban, az újságírók fogadásán, megismerkedtem egy napszítta, kemény arcvonású, középkorú férfival. Mái jócskán Iszogattunk az arhlból (tejből készült pálinka], amikor bemutatkoztunk egymásnak. Kitűnt, hogy az új Ismerősöm Anhar vidék egyik szövetkezetének elnöke, s az „UNEN“ (a párt központi lapja] levelezője. Ezért hívták meg a fogadásra. Nyolcszáz kilométert utazott, hogy jelen legyen az újságírók ünnepségén, mert tényleg nagy dolog, hogy ma már — a népi Mongólia 50. évfordulóján — az országban hatvan újság jelenik meg, több mint százezer páldányszámban. Óriási eredmény ez, ha figyelembe vesszük, hogy fél évszázaddal ezelőtt még nem ttolt újság, s az ország lakosságának 96 százaléka nem tudott írni, olvasni. A pásztorok fele jobbágysorban tengődött, s a megélhetést jelentő állatállomány 68 százaléka a lámakolostorok és néhány hűbérúr olrtokában volt.

Ümöngavijn elnök elmondta, hogy 1970-ben jó termést takarítottak be: hektáronként tíz mázsa gabonát. Ezt olyan büszkén mondotta, mintha legalábbis valami nagy sikerről számolna be. Csodálkoztam, mert ilyen alacsony termésátlag nálunk még a múltban is alig akadt. Hozzátette, hogy szövetkezetükben a fő termelési ág továbbra is az állattenyésztés. De már nem szorulnak másra: maguk termelik meg a szükséges búzát és a takarmányt. Néhány éve ugyanis rátértek a földművelésre.

— Hogyan, hát eddig nem termeltek búzát?

— Nem! Csak állatokat tartottunk. A tagok jurtákban éltek, s őrizték az állatokat. Amikor a legelő miatt az állatokat továbbhajtották, a jurtákat is magukkal vitték, s ott építették fel újra a sátraikat, ahol éppen tartózkodtak. Még ma is-vándoroltatjuk állatainkat, velük mennek a pásztorok is, de nagy részüket már sikerült letelepítenünk, s megtanítani a földművelésre — mondotta az elnök.

ф Rövid nyár, Hosszú 'tél

Most már nagyon kíváncsi voltam, milyen is a mongol mezőgazdaság? Sikerült találkoznom Mangaljavin Dash elvtárssal, a földművelésügyi miniszterrel, aki részletesen megismertetett a mongol mezőgazdaság jelenlegi helyzetével.

Tudnunk kell, hogy Mongólia körülbelül azonos szélességi fokon van, mint Csehszlovákia, de igen magasan fekszik a tengerszint fölött. Alföldjük — a ml értelmezésünk szerint — nincs. Az ország fővárosa, Ulánbátor meg — a Tola völgyében — 1300 méterre van a tengerszint felett.

Sok a hegyes-dombos vidék, általában 1000—2000 méter magasak a hegyek, de a Hujtun csúcsa 4355 méter. Nagy folyók szelik át a fennsíkokat, mint a Szalenga, a Kerulen, az Orhon, amelyek összegyűjtik a hegyekről a gyorsan lefutó vizeket. Sok a terméketlen, sivatagos vidék, sőt sok helyen az altalaj is mindig fagyott. Nem csoda, ha a természeti viszonyok rendkívül mostohák.

Sajátos az éghajlat és a növényzet is. A nyarak rövidek és forróak, nyáron mindent leperzsel az örökké tűző nap. S aztán hirtelen, szinte minden átmenet nélkül jönnak a hidegek, a telek pedig hosszúak, kemények, nem ritka a 40—50 fokos hideg. Megtörtént, hogy augusztusban nappal 35 fok meleg volt és éjjelre a levegő lehűlt a fagypont alá, s reggelre mindent belepett a dér. Szeptemberben már fagyosak az éjszakák, ekkorra minden növény „beérik“, elszárad, megfagy. A levegő páramentes, általában kevés az eső. Nem csoda, ha korábban nem alakult ki földművelés az országban.

ф Aratas szeptemberben

Ilyen körülmények között a népi Mongólia előtt két nagy feladat állott: megtanítani a pásztorokat a földművelésre és ipart létesíteni. Ez a

munka hallatlanul nehezen ment, hiszen évezredes hagyományokat kellett rövid idő alatt felszámolni. Képzeljük el az iparosítást ott, ahol csak nomád pásztorok éltek. S mégis megindult a nagy átalakító munka: a pásztorok legöntudatosabbjai otthagyták a családot, a nyájat és vállalkoztak ipari munkára. Az iparosítás első nagy sikerét 1934 nyarán ünnepelték, amikor a mongol puszták évezredes csendét gyári szirénák búgása törte meg: a fővárosban felépült az első hőerőmű, s ezt követően több más üzem.

Az első földművelő gazdaságok 1931-ben alakultak. Addig nem ismerték a földművelést. Az emberek őrizték az állatokat, vagy vadásztak, halásztak. A mezőgazdasági termelés bevezetésével egyidőben szervezték

a szövetkezeteket Is. Ez a nagy munka nagyon hosszú időt vett igénybe. Csak 1960-ra fejeződött be a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A több mint 200 ezer arát-gazdaságot (családi tulajdonban levő nyájat, csordát) 354 szövetkezetbe és 46 állami gazdaságba egyesítették. Folytatták a pásztorok letelepítését. Ma már az ország területének nem egészen 0,05 százalékán folyik földművelés: 450 ezer hektáron termesztenek növényeket, elsősorban búzát, árpát, zabot, kölest, lent, kendert. A rövid tenyészidejű tavaszi búzát május végén, június elején vetik el, júliusban gyakoriak az esők, erős a napfény, nagy a meleg, s így augusztus végére, szeptember elejére beérik a gabona.

A földművelő gazdaságokban 4500 traktor és 2000 kombájn dolgozik. A nagy kiterjedésű legelőkön, réteken hozzákezdték a széna begyűjtéséhez is. A múlt évben már mintegy 600 ezer tonna szénát takarítottak bé.

Az állatállomány létszáma 23 millió. Ennek több mint a fele juh, egynegyede kecske, a többi ló, yak (szarvasmarha) és teve. Az egy lakosra eső állatlétszám tekintetében Mongólia első a világon. Az állatállomány hetven százaléka szövetkezeti birtokban, a többi pedig háztáji kezelésben van, egy-egy család átlag 75 állatot tarthat saját birtokában.

ф Tízezer kutat 'fúrnak

A földművelésre a lehetőségek szinte végtelenek. Egyedül Halmin- Gol mentén négymillió hektár jóminőségű földet lehetne feltörni és termőre fordítani. Ehhez azonban emberre, gépekre, vízre volna szükség. Mongóliában azonban mindegyikből kevés van. Az ország lakossága mindössze 1 millió 260 ezer. Ez a kevés lakosság is nagyon szétszórtan él ebben a nagy kiterjedésű országban. Előfordul, hogy egy-egy szövetkezeti központ vagy nagyobb település 200— 300 kilométerre van egymástól. így nagyon nehéz az embereket letelepíteni. A pásztorkodást különben sem lehetne máról holnapra megszüntetni, hiszen Mongóliának ma Is az állattenyésztés adja a nemzeti jövedelem nagy részét, az exportnak hetven százalékát (főleg élőállatot, húst, gyapút, bőrt, szőrmét exportálnak). A kormány egyik nagy terve, hogy a szövetkezetek földjeire ártézi kutakat furat. A nagy program végrehajtása sikeresen folyik. A magyar vízCedenbal miniszterelnök egy földművelő család nő tagjaival beszélget

gazdasági szakemberek, szakmunkások eddig már több mint 400 kutat fúrtak, s az elkövetkező években még tízezret fúrnak, hogy megteremtsék az öntözéses növénytermesztés alap5 ját (itt a folyók nyáron kiszáradnak, télen befagynak!).

A pásztorok mennyire váltak földművelőkké?

A lakosság égyharmada ért a földműveléshez: egyharmada még pásztorkodik. Az évezredes elmaradást néhány évtized alatt nem lehet pótolni. De amit mongol barátaink produkáltak, az csodálatos, s megérdemlik a világ tiszteletét.

ф Ami természetes

»

Mongóliái tartózkodásom során alkalmam volt találkozni Jumzsagijn Cedenballal, az ország miniszterelnökével, aki egyben a Mongol Népi Forradalmi Párt első titkára is. Többször láttam őt — színházi előadás szünetében, fogadásokon — amint a pásztorokkal, földművelőkkel beszélgetett. Sokszor elmegy jurtákba, szövetkezetekbe, találkozik és megosztja velük az ország gondjait. A vezetők és a dolgozók között a kapcsolat mindenütt ilyen közvetlen és baráti, elvtársi. Természetes, hogy az ország első színházában az előadásokon ott ülnek a népviseletbe öltözött vidékiek, akik beköltöztek a fővárosba, de meg lehet a munkásokat, földművelőket máshol, az előkelő éttermekben is találni.

Csak néhány szót a nőkről, valamint a gyermekekről. A mongol nőknek sokkal nagyobb a szerepük a családban, mint a férfiaknak. Ez a szokás még abból az időből maradt fenn, amikor a férfiak vándoroltatták az állatokat, s a család gondja az asszonyokra hárult. A nők ezt a szerepüket a városbakerüléssal is megtartották. A gyermeket Mongólía-szerte nagyon szeretik. Sok a gyerek, a lakosság 40 százaléka 16 éven aluli. A gyermekek a család, az ország szemefénye. A társadalom nagyon vigyáz rájuk: orvost ellátásban részesülnek, óvodákban Járnak, iskolai kollégiumokban nevelik őket. Ez a határtalan szeretet és gondoskodás is hozzájárult, hogy a lakosság a népi hatalom öt ven éve alatt majdnem megháromszorozódott.

Mongol barátaink örömmel mulatták meg Iskoláikat, múzeumaikat és egyetemeiket. Ma már az egész felnőtt lakosság ír és olvas. Hogy milyen óriási a fejlődés, akkor érthetjük meg, ha tudjuk, hogy Mongóliának még 1940-ben sem volt egyeteme, ma tíz főiskola, öt egyetem működik az országban, tízezer hallgatóval. Az alsó éš középfokú iskolákban 280 000 gyermek, illetve felnőtt tanul.

Egy hét kevés ahhoz, hogy az ember mindent megismerjen. Jártam jurtákban, amelyek szépen bútorozottak, s villany világít bennük. Részt vettem vacsorákon, amelyeken jellegzetes mongol ételeket tálaltak fel, különösen a birkahúst kedvelik, amelyet nagyon sokféle formában tudnak elkészíteni.

Mongóliában mások a szokások, mások az emberek, de az bizonyos, hogy teljes szívvel, lélekkel dolgoznak és építik országukban a szocializmust. Gali Sándor

gyermekkorom legszebb emlékel között tartom számon, amikor édesapám mellé ültem a saroglyába, s a két tinó elindult velünk a patonyi rétedre. Csodáltam a rónát, amely úgy feküdt előttem, mint a síma tenger. S nem zavart a szekér zötyögése a tengelyig érő latyakban.

Szerettem fürödni a Kis-Duna hűs habjai között. Ez a folyó ezüst kígyóként szeli át a síkságot. Szerettem hemperegni a virágzó gólyahír-szőnyegen. Magaménak éreztem ezt a tájat, egészen addig, amíg be nem következett gyermekkorom legnagyobb csalódása.

Egy nyári délutánon vihar közeledett. Az egymásra tornyosuló felhők sötét méhében meg-megcsillant a villám, s haragos morgással felelt a mennydörgés. A szél, mint elszabadult szörnysereg száguldott végig a tájon. A Kis-Duna addig csöndes vizét hullámok szántották, s úgy tűnt, mintha az is félne, szökni próbálna medréből. Az ítéletidő elől egy közeli házba menekültünk.

SZOMORÚ ESZMÉLÉS

Ebben a rozoga, nádfedeles, szeTető alá került a jövő

EGY GYERMEKKOR HAMIS ILLÚZIÓI

lemengerendás házban egy sereg szomorú benyomás érte a vihartól feldúlt lelkemet. A temérdek réti virág illatát egyszerre fagyos dermedtség ölte meg. Először ott döbbentem rá, hogy' az igazság maga az élet; a rét lakóinak életét csak idebent a roskadozó cselédházban lehet igazán megismerni. A rozsdával élet-halál harcot vívó tűzhelyen szegényes vacsora rotyogott, egy töpörödött asszony ügyelt az ételre, akit sovány, maszatos csemetéi „ősanyámnak“ szólítottak. Ezek az üres ' tekintetű, vézna emberkék úgy hatottak rám, mint a parti televénybe gyökeredzett szilvafáról a sárba hull$ éretlen gyümölcs.

... Nagyon éhesek lelhettek, s az ételszag még jobban ingerelte satnya fantáziájukat. Hirtelen az édesapjukra, a kérgeskezű cselédre gondoltam, aki az ítéletidő elmúlását egy asztag tövében várja. Egy olyan gabona-asztag tövében, amelyet csak földműves tud rakni — sajnos, csak az uraság kertjében.

Merengésemből az egyik „kis éhes“ selypítve kinyögött mondata ébresztett föl.

— Ogy-e „ősanyám“ majd aratóünnepélykor jólakunk az uraságnál ...

Aratóünnepélyről sokszor olvastam. Kik írták? A korabeli parasztromantika rózsaszín fátylát lebegtető írók: „Az arató az első ezen a napon. Az úriasszony maga főzi neki a pörköltet. Ezek az aratóünnepélyek láthatatlan szívbéli kapcsolatok az egyszerű nép és az uraság között. Ki a magyar népet ismeri, tudja, hogy nincs jobb befektetés, mint megnyerni magának ezt a remek emberfajtát: mert akit magához közel érez a paraszt azért tűzbe, vízbe megy.“

Ezt a bizonyos „befektetést“ alkalmazták évszázadokon keresztül Felsőréten (Horné Pôtoň-Lúky) is a nagygazdák. A műveletlen réti néppel könnyű volt bánni. Az elszigeteltség, a végtelen kiszipolyozás fásulttá tette az embereket. Az elnyomatás keserűségét sokszor egymáson töltötték ki borgőzös fejjel a kocsmában. Szilajságukről, verekedő, kötekedő természetükről voltak híresek egész Csallóközben a rétiek.

... 1930-as évek. A környező falviak földmunkásai, napszámosai szervezkednek. Mezőgazdasági sztrájkokra kerül sor több helyütt. Megalakulnak a kommunista párt helyi szervezetei, de erről Felsőrét népe keveset tud.

— Jutottak el hozzánk a tilalom ellenére is röpiratok, de ezekkel semmit sem nyertünk — meséli egy cserzettarcú bácsi. — Tudja, mi nem jártunk iskolába, mint maguk, hogy is tudtunk volna olvasni!

HAJNALI KÖDNEK NAPSUGÄR A HALÄLA

A ködről azt tartja a csallóközi ember, hogy csalóka, hiteget, tehetetlenségre kárhoztat. Efféle sűrű ködben élt sokáig Felsőrét lakossága is, míg egy szép napon keleten megmutatta vörös arcát a Nap, szétoszlatva a vidéken megrekedt ködfátylat. Ez a hajnalhasadás az elnyomottak számára a felszabadulást jelentette. A föld azé lett, aki azt megműveli!

Nagyon nehéz volt fi kezdet. Az állatállomány kipusztult a háború alatt. Igavonó állat, s gépek hiánya nagy probléma elé állította az újgazdákat. De bevetették a földet, első ízben a magukét.

A minap Felsőréten jártam. Äm nem a rétek „bárkáján“, hanem autóval. A nagyszerű betonút menti villanypóznák felkiáltójelekként meredtek az ég felé, mintegy figyelmeztetve az errejárót a tájon végbement nagy változásokba. A táj maradt, de a települést mintha kicserélték volna. A sövény- és vályogfalú cselédházak helyén modern kockaházak tűntek fel; a tanyavilág faluvá formálódott.

Felsőrét, mint a Dunatőkési Állami Gazdaság (Dun. Klatov) üzemrészlege. Hogy az állami gazdaság dolgozóinak „van mit aprítaniuk a tejbe“, sőt még olyasmire is jut, amire a múltban gondolni sem mertek, azt bizonyítják a tények. Az élet jobbrafordulása megmutatkozik a lakás- és öltözködés-kultúrában, az egészségügyi- és szociális gondoskodás magas fokában. Kár, hogy ezt a rohamos fejlődést, ami itt végbement, statisztikai adatokkal nem tudom alátámasztani.

Találomra kopogok egy családi ház ajtaján. Jólöltözött fiataíaszszony nyit ajtót, karján egy szöszt kislánnyal.

— Dunai Sándorné vagyok — viszonozza illedelmesen a bemutatkozást. Mint édesanyától a gyermeke Jövőjéről érdeklődöm. Tájékoztatásul elmondja, hogy harminc férőhelyes az óvodájuk, korszerű felszereléssel. Sajnos, az iskoláról nem tud ilyen jót mondani, mivel az nincs megfelelő épületben. Ennek ellenére került már ki innen több tanuló, akik leérettségiztek. Köztük Fiaska Lénárt is, aki a Szocialista Ifjúsági Szőveség helyi titkára és a labdarúgőcsapat erőssége.

... A férj, Dunai Sándor, a helyi pártszervezet elnöke az intenzív pártmunkáról tájékoztat. Elmondja, hogy a 68-as események nem ejtettek csorbát a szervezet elvi szilárdságán; a tagok sorát igyekeznek fiatalokkal feltölteni, felfrissíteni.

A szépen berendezett, központlfűtéses lakásból természetesen nem hiányzik a televízió, rádió, de a könyvespolc se. Csak úgy találomra leemelek egy könyvet. Borítólapján ez olvasható: Váci Mihály versei. A nyitott könyvbe pillantva az alábbi versstrófákon akad meg a tekintetem:

„Hol négy család élt egy szobában egyUtt,

hogy fért volna el négy apa is?!“

— Olvasta ezt a verset? — kérdem.

— Igen! Olvastam. Kísért benne a múlt, de ma már bátran elmondhatom, hogy tető alá került a jövőnk!

CSIBA LÁSZLÓ (Samorín)

. ‘тШШЛЯЯк