Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-27 / 8. szám
1971. február 27, SZABAD FÖLDMŰVES Félkész tervdokumentáció műszaki hibák sora Bonvodalmak egy nagyhizlaliía építése körül Amiko" 1969. áprilisában megkezdték a őajakovói üzemközi sertéshizlalda építését, arra számítottak, hogy a múlt év decemberében megkezdheti üzemelését, teljes kapacitással. Emiatt felkerestem a hizlalda' vezetőjét, Nagy Arpád mérnököt, hogy elbeszélgessünk az eredeti elképzelésekről és a közbejött problémákról. Tény, nem minden az eredeti elképzelés szerint történt. Tavaly december végéig a tervezett háromezer helyett csak ötszáz sertést állíthattak hízőba, éppen a férőhelyhiány miatt. Különben a nagyhizlalda építésének története eléggé hosszú, azonban néhány gondolatot hadd említsek. Az elképzelés már 1968 októberében megszületett, s a talajmunkálatokat a következő év áprilisában megkezdték. A kivitelezési tervek az építkezési munkálatokkal együtt készültek. Sőt, előfordult az is, hogy várni kellett hói a tervekre, hol az építőanyagra stb. Alapjában véve az üzemközi nagyhizlalda külső építési munkálatai befejeződtek. Most már a belső berendezések beszerelésén a sor. Nagy elvtárs szavai szerint az első épületet benépesítették malacokkal, ami jó ötletnek bizonyult. Próbaüzemelésnek is nevezhetjük ezt a megoldást. A vezerő és a beosztottak így könnyűszerrel felfigyelhettek a belső automatizáció fogyatékosságaira. Kezdetben bizony sok hiányosságot észleltek, amelyeknek már a többi épületben nem szabad előfordulniuk. Ebből is kitűnik, hogy a tervdokumentáció készítői nem gondolkodtak tervezői alapossággal. Építés közben több változtatásra kényszerültek. Kiderült, hogy a padozat burkolására használt Boxit (hazai gyártmány) nagy menynyiségű vizet szív magába, s emiatt nem megfelelő. Így a padozatot téglából készítették el és azt aszfaltozták. További tervezési hiba: a manipulációs folyosó padozata alacsonyabb, mint a kutricáké. Ennek következtében odafolyik a víz, melynek elvezetése megoldatlan. Am a hibák sorozatának ezzel nincs vége. Mi tehát a tanulság? Tervdokumentáció elkészülése, valamint felülvizsgálata nélkül nem tanácsos egy ilyen nagy építkezésbe kezdeni. Ugyan miért vállalná a beruházó a hiányos tervből adódó bonyodalmakat? Utóvégre ez egy olyan üzemközi nagyhizlalda, melynek teljes beindítása után az évi forgalom eléri majd a 12 millió koronát. A takarmányt és a malacokat a nagyhizlalda szerződéses alapon kapja a társüzemektől. Például a malacokat 4—5 szövetkezet szállítja, előhizlalt állapotban, 30—35 kg-os átlagsúlyban. Ezáltal lehetővé válik a férőhelyek egyszerre történő benépesítése, az állománycsere, valamint a helyiségek elodázhatatlan fertőtlenítése. Az elöhizlalt süldőket szállító társüzemek állatállományát egészségügyi szempontból rendszeresen ellenőrzik, s összpontosítás csak az állatorvos vizsgálata, hozzájárulása után következhet be. A nagyhizlaldában következetesen ragaszkodnak a betegségmegelőző intézkedések betartásához. Ezt a nagyhizlalda vezetője személyesen ellenőrzi. Különben a négy—öt alkalmazott jobbára csak felügyel, akik reggel és este etetnek. Az etetés és almozás legfeljebb egy órát vesz majd igénybe, ötszáz sertés esetében (ennyi a befogadóképessége egy-egy hizlaldánakl) A hizlaldák ablaknélkülíek. A megfelelő levegőt légcsere-berendezés szolgáltatja. A nagyhizlaldát előreláthatólag 1971. április elején helyezik üzembe, teljes kapacitással. Még ebben az évben 50 vagon sertéshús termelésével számolnak. A következő években viszont a termelés 60—70 vagon sertéshúst tesz majd ki. A takarmánykeverék minőségéről és hasznosulásáról ma még korai lenne beszélni... A nagyhizlalda távlati célkitűzései közé tartozik a korszerű kocaszállások, elletők és előhizlaldák építése. A sertések zárt forgóban tartása és a távlati elképzelés még a jövö zenéje. Most az a fontos, hogy a tervezési hibák, valamint a belső műszaki berendezések hiányosságait kiküszöböljék és április elején valóban benépesülhessenek a hizlalóterek, hogy teljes ütemben megindulhasson a hústermelés. Hoksza István A komáromi (Komárno) szövetkezet madzagosi telepén egyszerű, de otthonias környezetben él és dolgozik Pintér Pál állatgondozó. Nemcsak a szociális helyiség belsejét díszítik virágok, hanem a telet kivéve, az épület előterét is, ahol a legkülönfélébb virágokon kívül mintegy harminc rózsatő várja a tavasz érkezését. Pintér Pál már egy híján húsz esztendeje dolgozik a közösben, s hét éve a tojópulykák gondozója. Munkája felelősségteljes, hiszen az ezer tojó gondviselése nem játék. Ha jól akarja ellátni feladatát, bizony többet tartózkodik a telepen, mint odahaza. Különösen a tojó-idényben — márciustól augusztusig — nagyon kell vigyáznia, mert a fészekrakó pulykák a félhomályt keresik, ahol egymásra ülve tojnak. Ilyenkor fennforog a fulladás veszélye. Gyakran előfordul, hogy egy-egy tojónak csak a feje látszik ki a bolyból, s ilyenkor kell nagyon az elővigyázatosság, máskülönben a feladatát elhanyagoló ember az elpusztult pulykákat szedheti össze. A lelkiismeretes és hozzáértő gondozó elmondotta többek között, hogy a pulykák három periódusban tojnak. Az egyes periódusok között kisebb pihenők vannak, amelyeket az időjárás is befolyásolhat. Enyhébb télen már február közepén megkezdődhet a tojó-idény, amely augusztus végéig tart. A tojás mennyiségét, hozamát ez eleség jó vagy rossz minősége is befolyásolhatja. — Miféle eleséget kapnak a pulykák? — érdeklődtem. — Speciális baromfíeleségen kívül sok sárgarépát, cukorrépát és szemestakarmányt adunk. Ha zökkenőmentes a takarmányellátás, akkor főidényben a napi tojáshozam 600—700 között mozog. Kíváncsi voltam arra, hol tudnak ennyi tojást tárolni? A gondozó sza-Pintér Pál a pulykák birodalmában. való alkalmazkodás elkerülhetetlen. Ha az idő hidegebbre fordul, akkor fűteni kell, ha pedig az említett hőfokot meghaladja, ventillátorok segítségével szabályozom azt. A tojásokat innét a keltetőbe szállítják. Pintér Pál a kitermelt tojás menynyisége szerint kapja fizetését. Vagyis tojásonként 0,50 koronát, amit azután munkaegységre számítanak át. A havi jövedelme eléggé ingadozó, de megtalálja a számítását. Havonta eléri a 2400—2800 koronát. A természetbeni járandóságot, no meg a háztáji föld jövedelmét is hozzászámítva nem kevesebb az évi keresete 35—36 ezer koronánál. Tehát elégedett. Örömmel is beszél a munkájáról. — Minden tíz tojóra jut egy pulykakakas — magyarázta —, ami az utódók szempontjából igen fontos. Azt is megtudom, hogy a július derekától tojt tojásokat a közellátás részére adják el, mert ezek már keltetésre nem alkalmasak. A pulykapipéket a járás szövetkezetei, állami Malackezelő berendezés Az egyszerűen kezelhető szerkezet megkönnyíti a herélést. A háromlábú állványra szerelt kétszeres tartó lábbal szétnyitható. A lábitó elengedése utón a tartó kétfelé záródik és a hátával belefektetett malacot megfogja. A malac hátsó lábait gumihurkok fogják le. Ezzel a szerkezettel a 20 kg-nál nem nehezebb malacot egy ember egyedül ivartalaníthatja. > (Feld Wald) Egy putykagondozô arckepe val szerint a tojástárolás bizony sok gondot okoz, mert a tárolótér nem megfelelő. — Legalább egy hétig kell tárolni a pulykatojásokat — fűzte hozzá Pintér Pál —, különösen nagy figyelmet kell fordítani a raktár hőmérsékletére, amelynek 6—12 “Celsius között kell lennie, vagyis az időjáráshoz gazdaságai vásárolják meg tőlük. Természetesen, a saját szükségletüket Is fedezik. A továbbtenyésztésre nem alkalmas egyedeket pedig hizlalva értékesítik. A szövetkezet feladatai évről évre nagyobbak. Ebből a munkából 6 is derekasan kiveszi e részét. Andriskin József Szarvasmarha-tenyésztésünk fejlesztésének koncepciója VII. A szarvasmarha hizlalása A szarvasmarha hizlalásának az alapját a takarmánykeverékekkel kiegészített szálastakarmányok maximális kihasználása fogja képezni. A fejlődés a tartósított takarmányok fokozottabb kihasználása felé irányul. A tartósított takarmányok egész évi felhasználásához meg kell valósítani a tartósítás új módszereit, főleg a nagyobb mennyiségű szárazanyagot tartalmazó silótakarmányok előállításában. A sík vidékeken főleg a 28—30 %-os szárazanyagtartalmú kukoricasiló lesz a fő alaptakarmány, melyhez szintetikus nitrogéntartalmú anyagokat adagolunk. A hegyaljai és a hegyvidéki körzetekben széles körben fogjuk alkalmazni a fehérjetartalfnú félszénákat, melyeket hermetikusan elzárt tornyokban, vagy megfelelő provizóriumokban tartósítunk majd. A takarmányadagok összetétele lehetővé teszi majd a takarmányozási technika leegyszerűsítését, a takarmánykeverékekkel kiegészített monodiétás takarmányadagok bevezetését. E takarmány-adagok alapját elsősorban olyan termények fogják képezni, amelyek a területegységről maximális menynyiségű tápanyag betakarítását teszik lehetővé a legkisebb költségráfordítás mellett. A kukoricatermesztő körzetben téli időszakban a hízók 48 %-át, nyári időszakban pedig 28 %-át nagy szárazanyag-tartalmú kukoricasilóval fogjuk takarmányozni, hugyannyal és koncentrált keverékekkel kiegészítve. Lucernaszénával és takarmánykeverékkel kombinált kukoricasllót téli időben az állatok 40 %-ával, nyáron, pedig 25 %-ával fogunk etetni, A maradék 12 %-ot egész éven át lucernafüves félszénával és kukoricasilóval fogjuk etetni, takarmánykeverékkel kiegészítve. Nyári' időszakban az állatok 35 százaléka nem teljes fehérjeértékű zöldtakarmányt, silókukoricát és takarmánykeveréket kap. Ebben a termelési körzetben darabonként naponta 1000—1200 gramm súlygyarapodással számolunk. A hízómarhák takarmányozásában ki fogjuk használni a szintetikus kiegészítővel dúsított melaszt, valamint a különböző kevésbé értékes takarmányokat, kukoricaszárat, tuskót, szalmát, pely-t Vát Stb. A takarmányadagok összeállításánál figyelni kell arra is, hogy azok cellulóz-tartalma általában 18—24 % legyen, hogy a bendőben ne legyen túlzott az ece*savtermelés, mert ez fékezi az izomfehérjék képzését, ami főleg a fiatal növendékállatoknál hátrányos. Csökkenteni kell a cukrok mennyiségét is, mert fokozzák a bendő nedvének savanyúságát. A bendőnedv túlzott savanyúsága az aminosavak káros lebontását idézi elő, ami csökkenti a felvett fehérjék hasznosulását, izomfehérjékké való átalakulásukat. A melasz eddigi adagját a takarmányban (3,5—4,5 kg) darabonként naponta maximálisan 2— 2,5 kilogrammra kell csökkenteni, és ennek megfelelően kell eljárni a cukorrépa etetésénél is. Az izomszövet intenzívebb képződése érdekében a takarmányadagokban inkább a keményítőtartalmú anyagokat kell előnyben részesíteni — a szemestakarmányokat, a viaszérett silókukoricát, a szénaliszteket stb., ezek jobban serkentik a propiensav termelését, amelyik jelentős mértékben tárul hozzá a hús képződéséhez. Ha ezeket a szempontokat betartjuk, elérhetővé válik az 1 kg-on felüli napi súlygyarapodás is. A répatermesztő körzetben a takarmányok összetétele az előbbihez lesz hasonló. Itt egész éven át szintetikus nitrogénnel dúsított nagy szárazanyag-tartalmú silókukoricát és takarmánykeveréket fogunk etetni a hízóállatok 30 %val, a hízóállatok további 10 %-át pedig egész éven át fehérjetartalmú félszénán, silókukoricán és abraktakarmányon fogjuk tartant. Téli időszakban az állatok további 40 %-a lucernaszénát, kukoricaszilázst és abraktakarmányt fog kapni, nyári időszakban ugyanezt a takarmányt kapja az állatok 15 %-a. Hugyannyal dúsított kukoricaszilázs és cukorrépa lesz az állatok takarmányalapja téli időszakban a hízóállatok 20 %-ánál, nyári diőszakban 15 %-ánál. Nyáron az állatok 30 %-a nem teljes fehérjetartalmú zöldtakarmányt, kukoricasilót 'és takarmánykeveréket kap. A répatermesztő körzetben úgyszintén 1000—1200 grammos napi súlygyarapodással számolunk. A burgonyatermesztő körzetben téli dőszakban silókukoricával, herefüves szénával és takarmánykeverékkel etetjük az állatok 35 %-át, nyáron 20 %-át. Monodiétás, takarmánykeverékkel kiegészített herefüves félszénát vagy réti félszénát kap télen az állatok 35 %-a, nyáron 25 %-a. Kukoricaszilázst és herefüves félszénát kap az állatok további 30 %-a, nyáron pedig 25 %-a. Nyári időszakban nem teljes fehérjetartalmú zöldtakarmányt káp szénával és takarmánykeverékkel kiegészítve az állatok 30 %-a. A tervezett átlagos napi súlygyarapodás ebben a körzetben 1000 g. A hegyvidéki körzetekben a fö takarmányalapot a takarmánykeverékekkel kiegészített félszéna képezi, ezt alkalmazzuk téli időszakban az állatok 55 %-ánál, az állatok 20 %-a ezt szénával kombinálva kapja, a maradék 25 % pedig csak szénát és abraktakarmányt kap. Nyári időszakban az állatok 45 %-a zöldtakarményt és szénát kap, az állatok 40 %-ánál pedig szénával kiegészített legeltetéses hizlalást fogunk alkalmazni. A maradék 15 % nyáron is monodiétás félszénás takarmányozásban részesül, abraktakarmánynyal kiegészítve. Amt a takarmánykeverékeket illeti, a szarvasmarha hizlalásában 3 fajta keverék lesz forgalomban: szénhidrát-tartalmú a félszéna etetéséhez, továbbá 10 %-os fehérjetartalmú és 14 %-os fehérjetartalmú keverék, az utóbbi 3 % hugyanyt is tartalmaz. A keverékek összetétele az eddigiekhez viszonyítva alapjában véve nem változik. Az energiatartalom növelése szempontjából a keverékekbe kukoricát és árpát is fogunk adagolni. A szénhidráttartalmú keverékekben nem lesz extrahált dara. Alapjában véve csak gabonafélékből állítják öszsze, melyekhez még MKP III. ásványi kiegészítőt és takarmánysót kevernek. A további keverékek 12 %, illetve 12—14 % extrahált darát is tartalmaznak, az utóbbi, mint már említettük 3 % hugyanyt is. Következik: A szakosítás feladatai.
