Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-09 / 1. szám

Elakadt-e a zöldségtermesztésünk • APELLALAS KARFIOL ÜGYBEN • TERMELŐK! LEGFŐBB ŰR A FOGYASZTÓ ф ÖTÉVES TERVÜNK EGYIK FELADATA: MEGKÉTSZEREZNI A ZÖLDSÉGFOGYASZTÁST ф A FAJTA­­NEMESlTÉS A PIAC KÖVETELMÉNYEIHEZ IGAZODJÉK — NE LEGYEN „MOSTOHAGYEREK“ A GÉPESÍTÉS • ÉTRENDÜN­KET TEGYÜK VÁLTOZATOSABBÁ ф Egészen véletlenül találkoz­tam Morvay Tiborral, a ZELE­NINA nemzeti vállalat ikerületl főagronómusával. A fővárosban akadt dolga, értekezletre jött. Mivel később kezdődött, így hát meginvltáltam egy kis eszme­cserére. — Mi újság a zöldség-fron­­' ton? — indítottam a beszélge­tést. — Ojság? — mosolyodik el. — Minden a régi. S szerintem itt a hiba. Megrekedt a zöldség­­termesztés szekere. Hát hallott már ilyet? Egész éven át még a vonat kerekei Is azt csattog­ják: nincs kar-fi-ol... nincs кат-fi-ol... Bizony, . nincs — mondja nyomatékkai a hangjá­ban —, legalább is sosincs annyi, amennyi kellene. Fájlalja, hogy nincs elegendő a diabstikus, jő étrendi hatású, sokoldalú tálalási lehetőséget kínáló zöldségféléből. — Bezzeg a bolgárok neki­­durálták magúikat a karfiolter­mesztésnek, s milliókat Ihoz az államháztartásuknak... Nálunk meg nem termesztik, se tava­szi, se nyári, se pedig őszi idényben. Még darabonkénti 3,50 korona átlagár ellenében sem! Ennélfogva csak 40 száza­lékra tudjuk kielégíteni a piaci igényeket. Milyen következményekkel jár a karfiol-hiány? Az étter­mek, üzemi étkezdék kénytele­nek húst vásárolni a húspótló karfiol helyett. A városi ember hiába sóvárog érte. A hústól úgymond csömört kap. Ha ló nincs, szamár is jó! — tartja a szólás-mondás. így azután a sajtot szeleteli, zsemlemorzsáz­­za, fonnyasztja-olvasztja a tep­siben, hogy ne legyen olyan ke­mény, mint a csizmatalp. Megkérdeztem többek között, hogy évente mennyi zöldség fogyasztása jut egy főre Szlo­vákiában. — Ijesztően kevés — felelte a kérdezett — csupán félannyi, mint más országokban. Vagyis mindössze 45 kilogramm. Az elkövetkező ötéves tervben (1971—1975) már csaknem a duplája lesz a mostaninak, ami nem csekélység. Tehát ezek szerint szó sem lehet a szöldségtermesztés „le­építéséről“, mint ahogy az utóbbi egy-két év tapasztalata mutatja. Ellenkezőleg, a termő­­területek szélesítésére van ki­látás. A kisüzemi termelési for­mát a nagyüzeminek kell ki­szorítania. — Évi zöldségszükségletünk mennyi lehet valójában? — Hozzávetőleges számítások szerint százezer vagon. Ennek mintegy felét a konzervgyárak dolgozzák fel. Ha így nézünk a dolgokra, ennyi temérdek zöldség meg­­termesztése valóban igényes, de nem megvalósíthatatlan fel­adat. Ennek a hetven százaléka paprika és paradicsom. Mivel népgazdasági érdek, hogy a zöldségellátás állandó jellegűvé váljék — ezt a fogyasztók igé­nyei követelik így —, a terme­lés összehangolása, a távlati feladatok ökonómiai előfeltéte­leinek megteremtése elenged­hetetlen. Semmivel sem alacsonyabb­­rendű kérdés: a minőség. A főagronómus a lényegre tapint: — A fogyasztók, a felvevő piac igényei változnak. Itt van például a paprika. Nagyon el­terjedtek a csípős fajták, ame­lyeknek nagy a capszicin tar­talmuk. Bár a hozamuk bősége­sebb — ezért részesítik a ter­melők előnyben! — a fogyasz­tók nem kedvelik. Édes fajták felé fordult az érdeklődés. Mi a hiba? Az, hogy míg a csípős fajták széles skáláját nemesí­tették ki, addig a nemesített édes fajtákból édeskevés, sze­gényes a választék. A nemesi­­tők, tudományos kutatók fel­adata, hogy ezt valóra váltsák. Vagypedig nincs más hátra — ha ez évekbe telne —, mint­hogy a szomszédos országokkal együttműködve oldjuk meg ezt a kérdést. Paradicsom tekinte­tében kettős az igény: konz-um és ipari. Ez esetben is döntő olyan új fajtáik kinemesítése, amelyek egyszerre érlelik be gyümölcsüket. Lényeges dolog: a paradi­csompalánta tőzegtápkockás előnevelése cserépben. Ily mó­don a megfelelő tápanyag is biztosított, azonfelül a gépi ül­tetés juthat előtérbe. — S mit mutat a tapasztalat? Melyik az eredményesebb: a kézi avagy a gépi ültetés, pa­lántázás? szekere ? — Míg a kézi ültetésű palán­ta mintegy 70 százaléka lesz életképes, addig a gépi ülte­tésű száz százalékra legyöke­­redzik, megered. így azután az utóbbi előnye az is, hogy több a hektáronkénti növényegyed (80 ezer), ami a bőségesebb terméshozamban is megmutat­kozik. Egy egyedre 3—5 kg ter­mést számítva ilyenformán hek­táronként négy vagon átlagter­més szavatolható. Köztudott, a zöldségfélék ter­mesztése eléggé munkaigényes. Márpedig a mezőgazdaságban egyre kevesebb a munkaerő. Ezért a zöldségtermesztésben is tért kell hódítani a leghala-­­dottabb termelési módszerek­nek, hogy a mindinkább növek­vő feladatokat valóra válthas­suk. — A gépesítésé a jövő. Lehet, hogy kissé jelszavasán hang­zik, de nincs más út. Hogy csak egyetlen példát említsek: a ka­liforniai Blackwelder 70 U. C. típusú paradicsomszüretelőgép napi teljesítménye másfél-bá­rom hektár, azaz ezer-ezeröt­­száz mázsa paradicsom szünete­lése. Ez mindennél többet mond. Tehát naipnál világosabb, ét­rendünket csak úgy tehetjük változatosabbá, ha lesz elegen­dő és jó minőségű zöldség az évnek minden szakában pia­cainkon. Mind a fogyasztók, mind a társadalom szükségletei csakis úgy elégíthetők ki, ha a fentebb említett égető kérdé­sek rövid időn belül megoldód­nak. S akkor majd elmondhatjuk: aszfaltúton gördül zöldségter­mesztésünk telített kamionja. N. Kovács István Géza bácsi A tvrdošovcei szövetkezetben Balogh Géza bácsival hozott össze a szerencse. Már rég nyugdíjba vonult, ám azokra az emberekre emlékeztet, akik nyugtalan vérük miatt állan­dóan tesznek-vesznek, alkotó­kedvük a sírig nem lohad. Pe­dig elkelne számára a pihenés, hiszen amint mondotta, elmúlt 72 esztendős. Am a tenniakarás erősebb a tétlenségnél, így hát Géza bácsi nyugdíjas korán túl is a kertészetben töltötte nap­jait. Igaz, neki köze van a sző­lőhöz, gyümölcshöz, mégpedig nem is akármilyen. Tíz évvel ezelőtt ő telepítette az első tő­kéket. — Amikor szóba került, hogy szőlőt kellene ültetni — emlé­kezik vissza Géza bácsi —, el­mentem a ipalárikovói szövet­kezet vincellérjéhez mondván egy kis ész kellene. Révai a kocsisát ajánlotta, aki egyenes sorokat húz majď az ültetéshez kész oltványok számára. A min­denre kapható leendő szőlész nem fogadta el a segítséget, hiszen hosszú évtizedeken ke­resztül neki is gyeplő volt a kezében. Tudása azonban nem bizonyult elegendőnek. A so rok sehogysem lettek egyenn ” sefc, bármilyen keményen szó rította a sorjelző gép karja' Azon a bizonyos éjszakán nem húnyta le a szemét, bántotta a sikertelenség. Másnap réggé' erős zsinórt kért a raktárból. Végre sikerült a sorokat egye nesbe hozni s a tőkék helyé' apró karócskákkal kijelölni. Az újdonsült kertész azonbtu nem soká nézegethette a kato nás sorrendben ültetett oltvá nyokat, mert a vezetőség új feladattal bízta meg, mely csöp­pet sem volt könnyebb az előb­binél. Ezúttal gyümölcsös tele­pítését tűzték napirendre. Géza bácsi ezt a munkát is vállalta. Miért ne? A szőlőben már gya­korlatot szerzett az egyenes sorokat illetően, — valószínű, hogy a fák helyének kijelölése is sikerrel jár. ' — Azokon a napokon, amikor mértem a kijelölt területet, so­kan megszólítotttak, min spe­kulálunk megint — mondotta az öreg széles mosollyal. Tény, hogy jelenleg 36 hek­tár gyümölcsöse van a közös­nek. Az úttörő kertész sok min­dent elkövetett annak érdeké­ben, hogy a fák termőre for­duljanak, a befektetett összeg mielőbb megtérüljön. A szak­lapokból előszeretettel tanul-, mányozta a fák metszési mód­ját és bátran alkalmazta az egyes metszési fogásokat. A nö­­: vényvédelemre ugyancsak nagy gondot fektetett annak tudatá­ban, hogy csak egészséges fák hozhatnak kielégítő, minőségi termést. A kertészek munkája nyomán Idén már 445 ezeT 966 koronát árult a szövetkezet gyümölcs­ből. A siker ellenére Géza bácsi szívét nyomja valami. Kényté­­чп-kelletlen búcsút mondott 'a gyümölcsösnek. Okát nem fír­attuk, mégis kiderült, hogy így szakmai véleménykülönb­ség késztette távozásra. Am ez semmivel sem csorbítja a nyug­díjas kertész érdemeit. Hiszen a szövetkezet vezetőségétől megbízást kapott, ügyeljen a szőlő és a gyümölcs munkála­tainak szakszerűségére, és ta­pasztalatairól minden esetben számoljon be az illetékeseknek. Ez a tény arra vall, hogy Géza bácsit továbbra is megbecsülés, tisztelet övezi a közösben és az egész faluban, (Sándor) 7 Tanácsos, hogy a méhész и megismerje a méhek téli elhullásának okait. Ez azért fontos, mert bizonyos beavatko­zással a méhész a tömeges pusztulásnak elejét veheti. A mézelőméh társas életet él, így az ún. tömeghatás fon­tos szerepet játszik náluk. Ez azt jelenti, hogy a mézelőméh csak tömegben tud élni, szapo­rodni és fajtáját fenntartani. A tömeghatás a tél folyamán érvényesül teljes mértékben, amikor a méhek fürtbe tömö­rülnek, s így a meleggel tör­ténő gazdálkodás folytán sike­resen megbirkóznak a téli idő­járás mostohaságaival. A méh teste apró, finom sző­­röcskékkel fedett. Ezeket a szőröcskéket a szakirodalom tapogató, védő, illetve gyűjtő (virágpor) szervekként emlege­ti. Ezeknek a szőröcskékneik té­len a meleggel történő gazdál­kodásban nagy szerep jut. A sűrű szőröcskék között levő le­vegő állandósul, tehát nem cse­rélődik. így a méh testének létként a kaptár közelében tör­ténő robbanások a hideg tél folyamán (—10 °C) nem okoz­tak figyelemreméltó kárt. Sőt, a kaptár alá 30 cm mélységbe helyezett akna, amely a kaptárt 30—40 cm-nyi magasba hajítot­ta úgy, hogy a keretek elmoz­dultak helyükből, nem volt be­folyással a méhek későbbi nyu­godt telelésére, ugyanakkor a család tavaszi fejlődésében sem észleltek rendellenességet. A kaptárokba helyezett hőmérők a kísérletek folyamán átmeneti­leg 2—3 fok hőemelkedést je­leztek, mely a zavar megszűné­se után megszűnt. A vasútipálya mellett felállí­tott méhcsaládok „megszokják“ a szabályosan keletkező rázkó­dásokat s a családok kár nél­kül telelnek. A méhcsaládok téli pusztulá­sát leggyakrabban az éhség idézi elő. Ez bekövetkezik, ha a méhek kevés élelemmel men­tek telelőbe és az időközben elfogyott. De akadnak esetek, amikor annak ellenére éhen Rendkívül sok hulla található a kaptár fenekén akkor is, ha a telelésre meghagyott méz­készletek nem megfelelőek. Ezek főleg édesliarmatból szár­mazó mézfélék, melyekben sok a méh szervezete álta! nehezen emészthető tűkor (dextrinek, melezitóz stb.). Ezek emésztet­lenül gyűlnek a méh vastag­belében. Nyár folyamán a méh könnyen megszabadul ezektől az anyagoktól a kirepülés köz­ben történő ürítkezés által. Té­len azonban nem hagyja el a kaptárt, .a. amikor az ürülék mennyisége elérte a végső ha­tárt (ez rendszerint akkor tör­ténik, amikor a vastagbél tar­talmának súlya túllépte a méh teste súlyának felét), a méh a kaptárban piszkít. Társai fel­szívják az ürüléket, s így saját vastagbelüket is túlterhelik. Ez tkörforgásszerűen fokozódik, mi­nek következtében sok méh el­pusztul. Még egy további érdekes esetben pusztulhatnak (főkép­pen a fiatalok) éhen a méhek, A méhek téli pusztulásának okai melegét veszi fel, amely nyu- pusztulnak, hogy azok a lépek, dacára annak, hogy a család godt helyzetben levő méhnél amelyeken a család telelt, te- hozzáférhető helyen elegendő jóval 30 °C-oo felüli.- így a méh temes mennyiségű mézet tártál- s megfelelő minőségű készlettel védve van az alacsony hőmér- máznák. Ez leggyakrabban a rendelkezik, séklet kedvezőtlen, sőt káros melegéipítményü kaptároknál Ha az anya késő őszig fiasít hatása ellen (8 °C-nál a méh fordul elő. Ily esetben a kijárót s hirtelen hideg lesz, az etető dermedni kezd). A jó környe- a méhész hibásan, a kaptár és a dajikaméhek nem ürítkez­­zetben telelő, egészséges csalá- elülső falának közepén helyez- hetnek a szabadban. Pedig erre dóiknál a tél folyamán nincs sok te el. A lépek középső helyén nagy szükségük van. A renge­­hulla a kaptár alján, különösen kelt ki az utolsó fiasítás, s itt teg virágpor fogyasztásával sok ha a külső zavarok ellen is alakúit a téli fürt. A család a emészthetetlen anyag marad védjük a méheket, továbbá készleteket a telelő lépek jobb hátra, amelyek a virágiporszem­­megfelelő minőségű és mennyi- és bal felén helyezte el. Amint csék burkolataiból származnak, ségű mézkészlet áll r&ndelke- tél folyamán a méhek jobbra Ezek eltömik a fiatal méhek zésükre. vagy balra húzódnak a méz vastagbelét úgy, hogy az nyo-A kaptár alján található sok után, s ez azon a bizonyos he- mást gyakorol a vékony- és méhhullát, sőt néha az egész lyen elfogyott, a család éhen emésztőbélre, valamint a lég­család pusztulását, leggyakrab- pusztul, bár a keret ellenkező zacskóikra is. Ezáltal az emész­­ban külső zavarok okozzák, oldalán elegendő mennyiségű tőbél a mézhólyagra nyomódik, Ezeket a zavarokat állatok (ipl. élelem van. Az itt levő mézet ez nem fogadhat be eledelt, egér, cickány, harkály, házi a család csak akkor tudná el» melynek következtében az em­­állatok), emberek stb. idézik érni, ha közben felmelegedne lített méhek éhen pusztulnak, elő. A téli fürtbe tömörült mé- az idő olyannyira, hogy a téli Ojév táján a kaptár fenekén hek a zavaró körülményekre fürt feloszlana. Természetes, már találhatók kisebb-nagyobb úgy reagálnak, hogy a fürt fe- hogy a méhek a hideg beálltá- mennyiségben. A méhecskék lületén levő méhek a zavarás val a készletek közelében újra szipókája ki van öltve, a szőtö­­okát keresve elhagyják a für- fürtöt alkotnának. EzéTt a me- zetükről felismerhetők, hogy töt, majd a hideg következté- legépítményű kaptárnál a ki- fiatal méhekről van szó. ben megdermednek, s a kaptár járót már a nyár folyamán végül különböző betegségek alján elpusztulnak. vagy a jobb vagy a bal oldalon idézhetik elő a méhek téli el-Ezért védjük a méhcsaládo- helyezzük el. hullását. Ezek közül az atkakőr kát minden külső zavartól, il- Köztudomású, hogy a méhek (a betegség felismerhető arról, letve segítsük elő a család nyu- alacsony hőmérséklet esetén hogy a'méh szárnyai rendelle­­godt telelését. téli fürtbe tömörülve nem vál- nes helyzetben vannak) és a A kaptár közelében élőidé- toztatják helyüket és nem men- gyomorvész a leggyakoriabbak. zett állandó, vagy gyakori zö- nek át más léputcába. Az egész Ilyen esetekben ajánlatos, hogy rej, lárma, rázkódás is káros telet abban a léputcákban töl- a téli elhullás okait a méhész a telelő méhcsaládokra. Ellen tik, amelyekben a tél kezdetén kivizsgáltassa, s ha esetleg be­ben kísérletekkel (Méhészeti a téli fürtöt alkották. tegségről van szó. megteszi a Kutatóintézet Liebefelden, — Az anyátlan családok (állan- szükséges intézkedést. Erre az Svájc) megállapították, hogy az dó zúgással árulják el anyát- érvényben levő rendelkezések egyszeri erősebb rázkódás (lö- lanságukat) nyugtalanul telel is kötelezik a méhészt. 7 vés, robbanás stb.) nem zavarja nek, fürtjük laza és sok hullát a méhcsaládokat. így pl. kísér» hagynak a kaptár fenéikén. Svanczer t. A tartalék­családok jelentősége A szaklapokban sok szó esik a tartalék családokról, illetve szükségességéről. Ügy gondo­lom, ezzel minden méhész egyetért, hiszen tavaszra na­gyon sok méhcsalád legyengül, egyrészt a méhész hanyagságá­ból, másrészt pedig az időjárás viszontagságaitól. Például ná­lunk Bussán, a tavasz késve ér­kezik, melynek természetes ve­lejárója, hogy a fiasítás üteme is vontatott. Amikor azután az idő melegre fordul, a méhcsa­ládok fejlődése nem gyorsul fel annyira, hogy a méhek az első akácra ütőképesek legyenek. Ilyenkor azután nagyon jól jönnek a tartalékcsaládok, me­lyekkel egyesítés útján, avagy fiasításos keretekkel néhány hét alatt felerősíthetők a csalá­dok. A tartalékcsaládok létesítését ki olcsóbb, ki drágább módszer» rel végzi. Én több éven keresz­tül a következő módszert al­kalmazom. Egy tíz- vagy tizenegy kere­tes családot július elején, vagy­is a főbordás után kétfelé re­­kesztem deszkával. Külön röp­­nyílás van az egyik oldalon és a másikon is. Az elválasztásnál ügyelnünk kell arra, hogy pon­tosan válasszuk ketté a csalá­dot, illetve, hogy a fiasítás és az élelem egyenlő legyen. Így lesz azután egy családból ket­tő. Az újonnan készített család anyásítása többféleképpen meg­oldható, de legjobb ha fiatal petéző anyával történik. Ezután kezdődhet a méhek etetése, illetve teleltetése. Ha egy tízkeretes családnak 15—20 kg cukrot adunk, úgy esetünkben ennek fele elegen» dő. Tavasszal, gyümölcsvirág­zás idején, amikor az öt-öt ke­reten telelt család erősen fej» lödésnek indul, megvizsgáljuk, melyik részben jobb az anya, azt meghagyjuk, a másikat pe­dig elvesszük. Amikor a család észrevette anyátlanságát, a vá­lasztó deszkát eltávolítjuk, il­letve egyesítjük a méheket. A módszer előnye az, hogy ekkor a kaptár mindkét felében há» rom-három fiasításos keretei találunk. Hat keret Hasításod lép pedig elegendő ahhoz, Logy a család a főhordásra gyors ütemben felerősödjön. Az egyesítés után egy kijárót hagyunk, míg az elvett anyát felhasználjuk, esetleg értékesít» jük. Húsvétit Ferenc, Bússá

Next

/
Oldalképek
Tartalom