Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-20 / 7. szám
6 .SZABAD FÖLDMŰVES 1971. február 20. Tehenészeti telepek ökonómiai értékelése A szocialista mezőgazdasági nagyüzemeinkben a termelés szakosítása és koncentrálása eredményeként az eddig megépített állattenyésztési telepeket az ott folyó munkák gépesítése nélkül gazdaságosan üzemeltetni nem lehet. Ez a megállapítás fokozottan vonatkozik a tehenészeti telepekre, mivel a naponta elvégzendő munkák itt a legnagyobb volumenűek. Melyek azok a gépesítési feladatok, melyeknek műszaki és ökonómiai értékelését el kell végezni? Ezek közé sorolhatjuk — elsősorban — a takarmány előkészítését, a takarmánynak jászolba való adagolását, a fejést, — a kifejt tej kezelését, a kitrágyázást és végezetül az állat gondozását. Természetesen foglalkoznunk kell a tehenészeti telepek takarmányszükségletének a biztosításával, a felhalmozódott istállótrágyának, trágyalének és a tejnek a telepről történő elszállításával is. A telep takarmányszükségletének a megtermelése, korszerű betakarítása és a telep területén való tárolása a növénytermesztési ágazat feladata. Ez alól kivételt képeznek azok a telepek, ahol még alkalmazzák a hagyományos zöld futószalagot, de csak a zöldtakarmányetetés időszakára. Tekintettel arra, hogy a zöld futószalag, annak több problémája miatt várhatóan egyre kisebb jelentőségű lesz, a tehenészeti telepek gépesítési feladatai közt a szántóföldi takarmánybetakarítással és a takarmányoknak a telepre való beszállításával egyre kevesebbet kell a szakembereknek foglalkozni. A korszerű takarmányozási technológiát alkalmazó telepeknél biztosítva van annak feltétele, hogy egy-egy betakarítandó táblát a legnagyobb táplálóanyagtartalom-idejében egyszerre lehessen betakarítani és kis veszteséggel tárolni. A tehenészeti telepek takarmányozásával kapcsolatos gépesítési feladatok tehát — a fentiekből következően — a takarmányoknak a tároló helyről való kitermelésével kezdődnek, majd a takarmányok előkészítésével és já- i szolba adagolásával folytatódnak. A tehenészeti telepeken termelt trágyának és trágyalének telepen kívülre való elszállításánál ugyancsak szükség van bizonyos elhatárolásra! A mai gyakorlatban ennek a problémának a megoldása még teljesen rendszertelen. Az üzemek egy részében, a tehenészeti telepek feladata ezt elvégezni, más üzemeknél viszont a gépkapacitást a növénytermelési ágazat biztosítja. Ezen a téren a megindult fejlődést feltétlenül figyelembe kell vennünk. Az alomtakarékos, illetve alommentes állattartás terjedésével kell a jövőben számolnunk, ami azt jelenti, hogy a trágyát a trágyalével együtt bizonyos ideig a telepen kell tárolnunk, mivel a naponkénti szántóföldre történő kiszállítása nem oldható meg. A tehenészeti telep gépesítési feladatai közé tehát a trágyának és a trágyalének a trágyatelepre, illetve a telepi tárolóhelyre való elszállítása tartozik. A telepi trágyatároló helyről a felhasználó helyre szállítás pedig a növénytermesztési ágazat feladata. Ezt az irányvonalat már több mezőgazdasági üzem alkalmazza és ezen a téren jó gyakorlati tapasztalatokra tett szert. A gépkapacitás méretezése és kihasználása miatt feltétlenül figyelembe kell venni azt az objektív körülményt, hogy a mezőgazdasági útviszonyok az egész év egy részében a területre való trágyakiszállítást nem teszik lehetővé. A tej elszállításával kapcsolatos törekvés pedig az, hogy az ipari felhasználásra szánt tejet a tehenészeti telepek tejgyűjtőjéböl a tejipar saját szállító eszközeivel szállítsa el. A tehenészeti telepeken folyó munkafolyamatok általánosságban a következők: a zöldtakarmánynak a levágása és a telepre való beszállítása; a zöldtakarmánynak a szérüskertből a központi takarmányelőkészítőbe vagy az istállóba szállítása; a tömegtakarmánynak előkészítése, a központi vagy az istállókénti takarmányozásba; a tömegtakarmány jászolba adagolása a központi vagy az istállókénti takarmányosból, vagy közvetlenül a tároló helyről. Itatás gépi megoldása. A trágya kiszállítása az istállóból; a trágya elszállítása az istállóktól; az alomnak a szérüskertből az istállóba hordása; az alomnak az istállóban történő eltérítése; a trágyalének a telepről való kiszállítása; gépi fejés és tejkezelés. A borjútej előkészítése az itatáshoz. Az állatok tisztítása. Az állatok jártatása, esetleg legeltetése. Ezen munkafolyamatok egy része — általában a szállítás — a férőhely jellegű épületekhez nem kötött úgynevezett „telepi munkát“ jelentik. Másrészük meghatározott férőhelyjellegű épületekben végzendő el, és ebből következően egy-egy munkafolyamatot az adott telepen többféle módon kell gépesíteni (pl. az etetést, vagy a kitrágyázást a tehénistállókban, az elletőben és a borjúnevelőben is eltérő módon). A gépek és berendezések műszaki értékelését az alábbiak szerint végezhetjük el: Egyedi gépvizsgálatként, amikor tartós üzemi megfigyelés és laboratóriumi vizsgálatok, fárasztó igénybevételek alapján megállapíthatjuk egy-egy gépről, vagy jelentősebb berendezésről, hogy mennyire felel meg arra a feladatra, amelyre készítették. Funkcionális gépvizsgálatként, amikor a gépsorokon belüli munkafolyamatok gépesítési megoldásainál az egymásközti arányosságot a teljesítményösszhangot, és az együttes teljesítményt, egyszóval azokat a kérdéseket vizsgáljuk, amelyek az üzemeltetők számára fontosak, de az egyedi gépvizsgálatokból természetüknél fogva nem derülhetnek ki. A tehenészeti telepek gépeire vonatkozó egyedi gépvizsgálatok tematikái és metodikái a többéves vizsgálati gyakorlat alapján kiforrottak és megfelelők. A naponta elvégzendő munkafolyamatok gépesítésekor figyelembe veendő általános zootechnikai követelmények felsorolása — az adott technológia szerinti üzemeltetésnél — az, hogy: az állatokat ne zavarja, ne okozzon hőmérsékletváltozást, az állatokat ne sértse, ne okozzon megbetegedést, az állati termékekben ne okozzon károsodást, biztosítsa az anyagok veszteségmentes felhasználását. Feleljen meg az anyagtakarékosság követelményeinek, né okozzon fertőzést, azt ne terjeszsze, a gépek és berendezések legyenek könnyen fertőtleníthetek, a tejjel érintkező gépek és berendezések legyenek könnyen tisztíthatok. A berendezések és gépek teljesítménye elégítse ki a munlcaszervezés követelményeit. Legalább 98 °/o-os biztonsággal legyen üzemeltethető, ugyanakkor a műveleti költség alacsony legyen. A takarmányozás gépsorával kapcsolatosan az alábbi speciális zootechnikai követelményeknek feleljen meg: a takarmány feletetése előtt ne szennyeződjön, a takarmány ne melegedjen be, a keverés egyenletes legyen. A kiadagolás mértéke a +10 százalékos eltérést ne lépje túl, a jászolba való adagoláskor az elszórós 6 %-on belül legyen. Kiadagoláskor ne legyen porképződés, a jászolból való takarmány kiszórás ne haladja meg a 10 %-ot. Az egyedi vagy csoportos adagolás pontossága a ±5 % eltérést ne lépje túl. A kitrágyázás, almozás gépsorával kapcsolatos speciális zootechnikai követelmények: az istállón belüli trágyagyűjtés kis felületet foglaljon el az istálló alapterületéből, a közlekedő úttól szintkülönbséggel legyen elkülönítve. A gép a trágyát tökéletesen szállítsa ki az istállóból, az utat ne szennyezze, a trágya a istállóktól megfelelő távolságra kerüljön. Az alom napközi tárolása fedett helyen legyen, az alom eltérítése egyenletes legyen, ugyanakkor a trágyalé a telep területét ne szennyezze. A fejés, tejkezelés gépsorával kapcsolatos speciális zootechnikai követelmények: a fejési rendszer biztosítsa a tisztán való tejnyerés feltételeit, a tej lehetőleg istállóban közbenső tárolás nélkül a fejéssel egymenetben legyen lehűthető. A tejkezelés biztosítsa a gyors és pontos mennyiségi tejátvételt, a megkívánt fölözést, a tej és tejszín lehűlését. Hűtve tárolásnál 12 óra alatt a tej hőfoka 2 °C-nál többet ne emelkedjen. A tejszállító gépek közvetlenül csatlakoztathatók legyenek a hűtvetárolóhoz. A borjútej előkészítés biztosítsa a természetes és mesterséges tej előírt hőfokának megtartását és egyenletes keverését. Minden borjú az adagját megkaPja és azt maradéktalanul elfogyaszthassa. Megfelelő berendezéssel törekedjünk a szopásgátlás megakadályozására. Egyéb munkafolyamatok gépsorával kapcsolatos speciális zootechnikai követelmény, hogy: az állatok tetszés szerint tudjanak inni, az itató vízáteresztő képessége feleljen meg az állatok ivási gyorsaságának, az ivóvíz ne szennyeződjék és a berendezés könnyen tisztítható legyen. A víz hőmérséklete + 5 és +10 C fok között mozogjon. Az állatápolás biztosítsa a különféle szennyeződések eltávolítását az állat szőrzetéről, továbbá az állat böríelületének portalanítását. A tehenészeti telepek ökonómiai értékelésénél a tehenészeti telepek munkájának különféle gépekkel és berendezésekkel, megfelelő minőségben való elvégzése a gépesítési tevékenység céljának eléréséhez csak az egyik lépés. Külön szükséges foglalkozni a ráfordítás ökonómiájával is; Csak az a gépesítési mód nevezhető korszerűnek, amellyel adott munka*: mennyiséget megfelelő minőségben a legkisebb ráfordításokkal lehet elvégezni. Dr. LÁSZLÓ LÁSZLÓ tudományos kutató Az integráció és a szabad pénzeszközök felhasználása a mezőgazdaságban Mezőgazdasági üzemeink gazdasági megszilárdulása, amelynek az utóbbi esztendőkben tanúi vagyunk, egyre sürgetőbben követeli meg szabad pénzeszközeik integrációját. Ez a mezőgazdaságban végbemenő fejlődési folyamatok velejárója. A gazdasági törvény kifejezés A gazdasági törvények a gazdasági jelenségek lényeges, szükségszerű és tartós összefüggései, melyek meghatározott szerepet játszanak a gazdasági folyamatok ulakulásában. A gazdasági törvények objektív jellegűek, tehát az iimberek tudatától, akaratától függetlenül érvényesülnek. Ez egy,észt azt jelenti, hogy a gazdasági érvények határozzák meg az emweri tevékenységek tömeges irályát és formáját. Másrészt az objektív jelleg miatt a gazdasági lolyamatok menete nem véletlen. Az embereknek módjukban van .ízeket felismerni, illetve megismerni, és a gazdasági folyamatokat érdekeiknek megfelelően felhasználni, korlátozni, szabályozni és befolyásolni. Harmadrészt az objektív gazdasági valóság fejlődésének forrását a gazdasági ellentmondások képezik. Ennek következtében a gazdasági törvények nem tiszta formában érvényesülnek, hanem korlátozó és segítő ellenhatások közepette. Ezért a gazdasági törvények ún. tendenciatörvények. A gazdasági törvények sajátosságai: a) Rövidebb ideig fejtik ki hatásukat, mint a természeti törvények, mivel az emberi társadalom rövidebb életű, mint a természet, és a gazdasági törvények nagy része csak egy termelési módban érvényesül, b) Az emberek gazdasági cselekvéseinek törvényszerűségei érvényesülnek, — ezért felismerésük, felhasználásuk különösen a magántulajdonon alapuló gazdasági rendszerben az idejét múlt gazdasági viszonyok képviselőinek ellenállásába ütközött. c) Az emberek az általánosabb törvényszerűségek felhasználásával megváltoztathatják a gazdasági viszonyokat, aminek következtében egyes gazdasági törvények érvényüket veszíthetik, illetve szerepük módosul. A gazdasági törvényszerűségek érvényesülési módja lehet spontán (ösztötös], amikor a gazdasági törvények következményeit nem ismerik fel megfelelően, ezért az emberi cselekvések eredményei eltérnek a kitűzött céloktól. így érvényesültek általában a gazdasági törvények a kizsákmányoló termelési módokban. Érvényesülési módjuk lehet tudatos is (tervszerű), amikor felismerik és előre látják a gazdasági törvények következményeit s az objektív viszonyok folytán képesek azok figyelembe vételére, a hatásaik korlátozására, erősítésére, vagyis a fejlődési folyamatoknak érdekeik szerinti befolyásolására. így érvé nyesülnek a gazdasági törvények a szocializmusban. A gazdasági törvények csoportosítása: a) specifikus (sajátszerű) gazdasági törvények, amelyek egy termelési módban érvényesülnek, pl. a társadalmi szükségletek (munka szerinti elosztás) törvény szerűsége a szocializmusban, illet ve a tőkefelhalmozás törvénysze rűsége a kapitalizmusban; b) kü lönös gazdasági törvényszerűsé gek, amelyek több termelő mód ban hatnak, noha gyakran eltérő formában és eltérő szerepkörrel (ilyen törvényszerűségek pl. az áru- és pénzviszonyok törvényszerűségei, az értéktörvény, a pénz mennyiségi törvényei); c) általános érvényű gazdasági törvények amelyek valamennyi termelési módban léteznek (ilyen a termelékenység növekedés és az arányosság törvényszerűsége). A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum egyes láncszemei között fokozatosan belfeő strukturális változás megy végbe. A mezőgazdasági üzemekből egyre több tevékenység válik ki, amelyeket önálló ipari vagy kereskedelmi szervezetek végeznek (takarmány-, tápanyag-szállítás, szolgáltatások, a termés betakarítás utáni kezelése és tárolása, a mezőgazdasági termékek elszállítása, fuvarozása a feldolgozó üzembe, az, élelmiszeripar egész tevékenysége stb.]. Az ilyen tevékenységek azért önállósulmak, mivel megszervezésük az önálló üzemben társadalmilag hatékonyabb. Az egyes ténykedések optimális koncentrációja ugyanis különféle, de rendszerint mindig nagyobb, mint amit egy mezőgazdasági üzem kerete lehetővé tesz. Igaz ugyan, hogy az említett tevékenységek önállósulásával nem szűnik meg ténylegesen fennálló belső kapcsolatuk a tulajdonképpeni mezőgazdasággal. A mezőgadasági-élelmiszeripari komplexum fejlődésének bizonyos fokán óhatatlanul fellép e kapcsolatok szervezési lerögzítésének igyekezete az egyre szilárduló szerződéses kapcsolatoktól kezdve az érdekközösségek társulásán keresztül a kombinátumok létrehozásáig. A vertikális integráció folyamatai ezek. A műszaki haladás mind magasabbra emeli a termelés technológiai és ökonómiai koncentrálásának határát. Habár a mezőgazdasági termelés egyes ágazataiban ez a határ igen különböző, az állatenyésztésben ma már a készletek lényegesen nagyobb mozgósítását követeli meg, mint amilyen a legtöbb mezőgazdasági üzemben elérhető. A nézetek eltérőek, de már ma az állattartásban optimális koncentrációként egy szervezési és technológiai egységben az 500 tehén, a 400 koca tartását, a sertéshizlalásban 4000 hízót, a .tojástermelésben- a 30 000 tojót és a pecsenyecsirke nevelésben a 15 ezres állományt tartják a legcélszerűbbnek. Az ilyen állományok kialakítása a pillanatnyi adottságok közepette jelentősen belterjes, horizontális koncentrációt követel meg. Mindkét említett folyamat a társadalom iparosodásának fejlődésével szükségszerűleg lép előtérbe. Az e folyamat lelassítását vagy fékezését célzó kísérletek csupán gazdasági veszteséget jelentenek. Ezért azon kell gondolkodni, hogyan segítsük, támogassuk és fokozzuk ezt az igyekezetét. Jelenleg az ösztönzés legeredményesebb módja a több mezőgazdasági üzem szabadon felhasználható pénzeszközének integrálása és közös felhasználása. Helyénvaló a kérdés, hogy az ilyen szabadon felhasználható és integrálható pénzeszközöket mezőgazdasági üzemeinkben valóban találunk-e, és ha igen milyen összegben. A szövetkezetek helyzetét elemezve (ahol az ilyen anyagi forrás a leghamarabb fellelhető) megállapíthatjuk, hogy ha nem is rendkívül nagy összegekről, de azért elég jelentős ilyen tételekről beszélhetünk. Az 1970. november 30-i helyzet szerint Szlovákiában határidőhöz kötött betétek (tehát a folyószámlákon kívüli pénzeszközök) 353 millió koronát tettek ki (ebből a 3—6 hónapra zárolt betét 80 millió korona, a többi 1—3 évre szóló betét volt). E határidős betétek felhasználási célja különböző: 9 A 3—6 hónapra szóló betétek rendszerint olyanok, amelyeket az üzem a termés betakarítása után szerez és az év végéig nincs rá szüksége. Ezeket a pénzeszközöket azonban az évi kimutatások feldolgozása után a jutalékok kifizetésére használják fel. 9 A határidős betétek egy része tartalékot képez az év közben a bevételekben fellépő kilengések áthidalására. így például az 1970-es évben az időjárás miatt a növénytermesztésben a tervezettnél sokkal rosszabb eredményeket értek el. Ez okozta (a pénzintézet által kidolgozott áttekintés szerint) a szövetkezeteknél, hogy az elosztásra kerülő összeget 235 millió koronával lépik túl. . 9 A fennmaradó összeget pedig a jövőben tervezett beruházási tevékenység fedezésére tartalékolják. Hogy ezekből mennyi az olyan betét, amit az integráció keretében közösen lehetne felhasználni, azt csak többé-kevésbé hozzávetőlegesen tudhatnánk megállapítani. Az ilyen pénz-' eszközök nagyobbára a nyugäf-šžíovákiai járások efsz-eiben akadnak, éspedig kb. 100—120 millió koronára' tehető összegben. Közép- és: Kelet- Szlovákia járásaiban lényegesen kisebb az az összeg. Tudni kell azonban, hogy az efsz-ek építkezési alapját évente százmilliós összegekkel töltik fel. Az 1970-es évben az e célra szánt anyagi eszközölt. Szlovákiában hozzávetőleg 820 millió koronát, jelentenek. E pénzeszközök felhasználásáról az 1971-es évre szóló tervekben kell véglegesen dönteni, milyen hatékonyan lehet ezt a pénzeszközt a saját üzemben felhasználni, illetve nem lenne-e helyesebb egy részét több üzemmel társulva közös vállalkozásba fektetni. Ennek szélesebbkörű elbírálása annál sürgetőbb, mivel sok régebben létező efsz-ben a közös állattartást, az állattenyésztési termelést biztosító épületek már igen elavultak. Jelenleg a több mezőgazdasági üzem társulásával integrált pénzeszközök felhasználásának leghaladóbb formája a közös szövetkezeti vállalatok kialakítása. Számuk és vagyonuk egyre nagyobb. Szlovákiában 1970 végén 25 mezőgazdasági termelést folytató közös szövetkezeti vállalat volt 570 millió korona aktívával, 11 egyéb (elsősorban kereskedelmi) tevékenységet folytató közös szövetkezeti vállalat működött 81 millió aktívával, 35 közös szövetkezeti vállalat 355 millió koronás összvagyonnal építkezési tevékenységet folytatott és 22 meliorációs társulás volt 122 millió koronát kitevő aktívával. Összegezve a 93 közös szövetkezeti vállalat összvagyona tehát 1 milliárd 128 millió koronát tett ki. Eddigi gazdasági eredményeik azt igazolják, hogy az egyes üzemek által a közös vállalkozásba fektetett pénzeszközöket így jobban ki lehetett használni, mintha a bankban határidős betétként kamatoztatták, avagy saját üzemük beruházási céljaira fordították. volna. Ennek ellenére a közös szövetkezeti vállalatok fejlődése lényegesen lemarad az adott lehetőségek mögött. E jelenségnek több oka is van,, de az okokat ismerjük és az állam gazdaságpolitikája elősegíti tokozatos megoldásukat. A fejlődést gátló okok közül talán a legfontosabbakat említhetnénk meg: 9 A pénzeszközeik egy részét integráló üzemek csoportja a közös szövetkezeti vállalat alapító tagjává válik. Ezzel, természetesen komoly gondokat, jelentős szervezési munkatöbbletet is vállalnak. Emellett — mint minden új vállalkozás — bizonyos kockázattal jár. Ezzel szemben, ha az üzem e szabadon felhasználható pénzeszközét határidős betétként helyezi el a bankban, gond és kockázat nélkül 6 százalékos évi kamattal számolhat. 9 A közös szövetkezeti vállalatok által jövedelmi adó formájában fizetett illetmény nagyobb mértékben terhelte meg tiszta bevételüket, mint a mezőgazdasági adó a szövetkezet bevételét. A legújabb rendelkezések az 1971-es évre e téren lényeges javauiást eredményeznek. A jövedelmi adózás új törvénye csökkenti a közös szövetkezeti vállalatok adóterhét. Ami pedig a kockázatot illeti, az állam a beruházási építkezéshez jelentős mértékben járul hozzá s ezzel az új vállalkozás kockázatát lényegesen csökkenti. ■Befejezésül talán még annyit, hogy a mezőgazdasági üzemek pénzeszközeinek társítása gazdaságosabb felhasználásuk'érdekében nem rövid lejáratú módszer. A koncentrálás folyamata a mezőgazdaságban is objektív szükséglet. A jövőben ugyanis csak az tud majd hatékonyan gazdálkodni, aki valóban nagyüzemi módszerekkel termel a korszerű technológia alapján.
