Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-20 / 7. szám
1971. február 20. SZABAD FÖLDMŰVES 7 HAJDANI ÚRI „SZITTYÁK” GÚZSBAKÖTÖTT ZSELLÉREI Ma irányítói, jólétük megteremtői • A korlátlan hatalom urai • Aratás tizedrészért, favágás éhbérért ф Az 1935-ös sztrájk győzelme, Klement Gottwald vezetésével # A magyar és a szlovák munkások összefogása # A báró kastélya ma iskola # Évente új utcasorok # Harmincegy személyautó # Senki sem kívánja vissza a „régi jó világ”-ot # Jól emlékeznek még Palást (Plášťovce, lévai járás) öregebb emberei az úgynevezett „első republíka“-bell időkre. Akkor egyetlen ember volt a falu népének korlátlan hatalmú ura, mégpedig Berg báró. Ennek a német származású nagybirtokosnak termett a legjobb földek garmadája. Harminc kocsisa, ugyanannyi bérese, s számtalan cselédje verejtékezett rajta hajnali négytől, késő estig. S mi volt a hátgörnyesztő, ínszakajtó munka bére Havi kommenció fejében a kocsisnak járt egy mázsa búza, harminc liter tej, egy kocsi tűzifa — karácsonykor és újévkor két-három liter bor. Ehhez még kapott fél magyar hold háztáji földet, valamint egy nyirkos falú, sötét cselédszobát, természetesen közös konyha-használattal. Nyári időszakban az uradalom 20—22 pár aratőmunkást is alkalmazott. Ezeknek a munkája rendkívül nehéz volt, hiszen kézi kaszával aratták a báró gabonáját. Az aratás bizony nyolc-tíz hétig is elhúzódott. S mi volt a jussuk? Minden tizedik mázsa betakarított gabona, s aratópáronként egy kocsi szalma. No meg az étkezés, amit az uradalom volt kegyes biztosítani. Későbbiekben a báró birtokát Obuch M., akkori erdőtanácsos vette bérletbe. A kenyéradó ugyan változott, de a munkások sorsa ettől semmit sem javult. Télen csak azok számára nyílt munkalehetőség, akik aratás-cséplési munkákra leszerződtek. Ezeknek reggel öt órakor jelentkezniük kellett az uradalom udvarán, hogy kiérdemeljék a heti egy-két napi munkalehetőséget. Egy köbméter fa feldarabolása, ölbe rakása ellenében négy korona bért kaptak. Ha ehhez az éhbérhez hozzászámítjuk a babból álló napi kosztot, amiben nagyon kicsike hús úszkált, ez a kereset akkor sem haladta meg a havi kétszáz-kétszázötven koronát. A kiskorúakat duplán kiszipolyozta a bérlő. Annak ellenére, hogy ugyanannyit dolgoztak sokszor, mint a felnőttek, fizetésük sokkal kevesebb volt. Ha az emberek fizetésemelést kértek, az erdőtanácsos felesége gúnyosan azt válaszolta, azért emeljék a fizetést, hogy többet igyanak a munkások? De ez csak ürügyül szolgált a mentegetőzésre. A valóság az volt, hogy az öt korona napibérből jóformán még betevő falatra sem futotta a családnak. A kis- és középparasztok helyzete sem volt irigylésreméltó. Csak néhány gazdag dúskált a javakban, akik a nincstelenek szorult helyzetét kihasználva, kíméletlenül kizsákmányolták azokat. Nem hozott lényeges változást az Agrárpárt kezdeményezte földreform sem, holott a szegény- és kisparasztok elöljáróban benne látták sorsuk jobbrafordulását. S végeredményben mi történt? Néhány nagygazda — a bárói földbirtok igazgatójával az élen! — mindent elkövetett, hogy a földbirtok felosztását megakadályozza. A földreform ennek ellenére bekövetkezett, de ahol csak lehetett, megrövidítették a kisparasztokat. Mindössze ötszáz hektár jutott nekik a legsoványabb földekből, amelyek a legtávolabb estek a falutól, míg a többi háromezer hektár a báró és a többi földbirtokos tulajdonában maradt. A gazdasági válság kezdete (1929) súlyosan érintette Palást lakosságát is. A létbizonytalanság és kíméletlen elnyomás számos családfőt kényszerített Amerikába, Kanadába, Franciaországba. Mások — akik idehaza maradtak — ugyanakkor a koldus-alamizsna, illetőleg a munkanélküli segély elfogadására kényszerültek, hogy így tengessék maguk és családjuk életét. Csak az 1933-as évtől kezdve nyílt a palástiak számára állandó jellegű' munkalehetőség, amikor megkezdték a Felsőszemeréd—Palást—Losonc (Horné Semerovce, Plášťovce, Lučenec), valamint a Palást—Ipolyfödémes (Plášťovce—Ipeľské Ulany) közötti mintegy harminc kilométeres két útszakasz építését — a Lana és a Bramberger cégek kezdeményezésére, illetve kivitelezésére. Az útépítkezéseken nemcsak palásti és környékbeli munkások dolgoztak, hanem jöttek Žiar nad Hronom-ból, Pukanecről, Helembáról, Muzsláról és Csata környékéről is. Napi tíz órát dolgoztak, úgyszólván se ingyért — se pénzért, csupán 1,50 korona órabért kaptak. Ezt az áldatlan állapotot hamar megelégelték a munkások, s béremelést követeltek. Persze, az említett cégek a béremelést nem voltak hajlandók megadni. Ebben a nehéz és válságos helyzetben sietett a segítségükre a CSKP képviselője, Klement Gottwald elvtárs, aki 1935. május-júniusában az építkezésen tartózkodott. Tanácskozás kezdődött a munkások és Gottwald elvtárs között. Megbeszélték a „hadi-helyzetet“, s egy órán belül háromezer útépítő munkás lépett sztrájkba, Gottwald elvtárs vezetésével. A sztrájk győzelemmel végződött. A kapitalisták kénytelenek voltak 2,10 koronára emelni az órabért. E sztrájkban nyilvánult meg igazán a munkások nagyszerű internacionalizmusa, szlovákok, magyarok egysége, összefogása. A magyar munkások a sztrájk ideje alatt gondoskodtak szlovák elvtársaik élelmezéséről. Viszont, amikor a cégek megkísérelték a jórészt magyar munkásbizalmiak elbocsátását, a szlovák munkások elsőként tiltakozó sztrájkot kezdeményeztek, így kelvén a védelmükre. A győztes sztrájkharcok önbizalmat öntöttek a munkásokba, akik megacélozottan vettek részt az 1936-os választásokban. ★ Mindez már a múlté. Am örök tanulság a számunkra — a ma élő nemzetek, nemzetiségek számára —, hogy a torzsalkodás még sosem szült jót. Csakis az internacionalizmus talaján állva, a közös cél érdekében kifejtett együttmunkálkodás hozhat eredményt. Ma már a palástiaknak nem kell a reménytelen holnaptól rettegve,, messze földön, a tengerentúlon keresni a boldogulást, megtalálják saját falujukban, a szövetkezetben. Míg a harmincas években évente csupán két-három családi ház épült, ma már új utcasorok magasodnak. Akkor mindössze két kristálydetektoros rádiót tartottak nyilván, ma négyszázhuszonhat rádió- és kétszázkilencvenhét tévé-készülék szórakoztat, gyarapítja tudásukat, s ugyanakkor háromszázhat mosógép, nyolcvannégy motorkerékpár és harmincegy személyautó teszi könnyebbé, kényelmesebbé életüket. A báró egykori kastélyában pedig iskola működik, ahol az egészséges, vidám gyerek-had — a jövő nemzedéke — készül a szebb és még örömteljesebb életre. Kiss István, Palást — Plášťovce sorsuk яя я ft teUfun Pajkos januári siél cibálja subánkat, süvegünket, de mit sem törődünk vele. Dolgunk után nézünk. Irány az állattenyésztő telep! Keményköiésű, élete delén már jócskán túl járó ember szegődik mellénk. Cselovszky Jánosnak hívják. Az állattenyésztési csoport vezetője. Készségesen kalauzol egyik istállóból a másikba. Az állatok, épületek, berendezések szemlélgetése közben megtudom, hogy — bár a tehénállomány fajtaösszetételén még sok a javítanivaló —, okkal-móddal mégis 3123 liter volt a múlt évi átlagos tejhozam. Ha meggondoljuk, hogy 1968-ban csupán 2700 liter tejet fejtek tehenenként átlagban, úgy nem árt szót ejteni arról, minek köszönhető a kielégítő tejhozamemelkedés. Ott kell kezdeni, hogy tíz évvel ezelőtt likvidálták a bangos teheneket. Ezek helyébe évről évre jobban tejelő egyedeket állítottak. Majd további igen fontos lépésként — kiindulva saját lehetőségeikből, erőforrásaikból — önálló takarmányellátásra rendezkedtek be. Emellett az állattenyésztés dolgozói is komolyan hozzáláttak feladataik teljesítéséhez. Dolguk nem volt könnyű. Márcsak azért sem, hogy a régi típusú istállók berendezései nagyon is elavultak. Fárasztó, nehéz fizikai munkából eléggé sok jut egy-egy dolgozóra. Ám a szorgalom, a szívós és lelkiismeretes munka meghozta a várt eredményt. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a jelenlegi körülmények között elért tejhozam-átlag dicséretre méltó mind az irányító személyzet, mirtd az állatgondozók derekas helytállását példázza. Ami a istállók gépesítését illeti, bizony nem igen beszélhetünk róla, kivéve a fejést.' Nem hallgatható el például, hogy akad istálló, ahonnét targonca segítségével juttatják helyére az istállótrágyát. Ellenben számos elismerő szó illette az állatorvosi szolgálatot, dr. Kovács János személyében, aki Kassán (Košice) végezte tanulmányait, s nyolc éve már itt teljesít szolgálatot. Ugyanis ez az agilis állatorvos nemcsak az állatok egészségével törődik, hanem az állattenyésztők szaktudásának gyarapítását is szem előtt tartja. Előadásokat tart a higiéniai követelmények betartásának szükségességéről és egyéb fontos tudnivalókról. Hasznos tapasztalatainak, tudásának átadása koronák százezreiben mérhető, ugyanakkor áldozatkész munkája követésreméltó. Nos, az eredmények jók, de mivel kecsegtet a közeljövő, az ötödik ötéves terv? Milyen javulás várható az állattenyésztés korszerűsítése, s ennélfogva a dolgozók emberségesebb, jobb munkakörülményeinek kialakítás területén? A távlati tervek szerint 1975-ig felépül egy modern tehénistálló. Remélhető, hogy ezzel a lépéssel nemcsak a munkakörülmények javulnak majd lényegesen, de & jelenlegi tejtermelési önköltség is kisebbre zsugorodik. A terv szerint 1975-ig összesen 300 darabra gyarapszik a tehenek száma a jelenlegi 245-ről. Am az új istálló építését megelőzi egy szociális helyiség tető alá hozása, állítólag még az idén, amely 268 ezer korona beruházási összeget követel. Ennek csak örülhetnek az állattenyésztési dolgozók, valamint a traktorosok, gépjavítók. Ugyanis emellett befejezés előtt áll a korszerű, központifűtéses gépjavítóműhely és gépszínek építése. így mostmár a mezőgazdasági gépek itt, a gazdasági udvarban kapnak méltó helyet, s kezelőik is itt tanyáznak majd dolguk végeztével, ha bejönnek a mezőről. A tejtermelés mellett még említést érdemel a szövetkezet baromfitenyészete. Mert hiszen nem minden közös gazdaság vezetői, tagjai mondhatják el, hogy a tyúkonkénti tojáshozam évente 230 darab. Például a múlt évben másfél millió tojás termelését könyvelték el, illetőleg értékesítették. Pedig akadtak nehézségeik. Például amíg a múlt év első felében nem volt különösebb fennakadás a tyúkok takarmányozása terén, az év második felében az is előfordult, hogy csibetápot kellett etetniük a tyúkokkal. Az állattenyésztésről beszélve hiba lenne a malacnevelés sikereinek elhallgatása. Mert a kocánként! 17 darab malacszaporulati átlag, amelyet a múlt évben elértek, ha nem is rekord-eredmény, de a közepesnél bizony sokkal jobb. Ez is ékes bizonyítéka, hogy a fegyverneki (Zbrojníky) szövetkezetben minden előfeltétele megteremtődhet az intenzív állattenyésztésnek. A látottak, hallottak arról győztek meg, hogy az ötödik ötéves terv rájuk vonatkozó feladatai valóraváltásával a fegyvernekiek virágzó, jól jövedelmező állattenyésztést fejleszthetnek ki. ★ Már estébe hajlott az idő, amikor kezet szorítottunk. De az istállókban csak ezután kezdődött a kemény munka, a helytállás ... Ök azok, akik a legkorábban kelnek, s legkésőbb végeznek, hétköznapokon, ünnepeken egyaránt. Menet és jövet a hunyorgó, távoli csillagok ragyognak rájuk. (kovács) Ha egy traktor nem bírja, kihúzza kettő Közös erővel, állami segítséggel —— Üzemközi társulás Napjainkban sok szó esik a mezőgazdasági üzemekben a termelés racionalizálásáról és az integrációról. Örvendetes jelenség ez, mert köztudott, korszerű, valóban nagyüzemi szintű termelés feltételeinek megteremtéséhez több gazdaság összefogása szükséges. Mind a jelentős beruházási összeg előteremtése, mind a takarmányellátás zavartalan biztosítása döntő. Egyetlen üzem ilyen nagy erőfeszítésekre szinte képtelen. Tehát az összefogásban, az üzemek társulásában leledzik a fejlődés, az előrehaladás. A közelmúltban Kövesdi Vincével, a nagycsalomijai (V. Calomia) szövetkezet ökonómusával beszélgettem, aki egy nagyhizlalda építésével kapcsolatban a következőképpen tájékoztatott: 0 Hány társüzem fedezi a nagyhizlalda építési költségeit? — Összesen tizenegy szövetkezet elhatározása alapján született meg az ötlet. A részvényesek takarmánnyal és pénzeszközeikkel járulnak hozzá a korszerű hizlalda felépítéséhez, üzemeléséhez. 0 Mit nyújt az állam, s mit a társüzemek? — A 29 millió korona költ-L__ ségráfordítás 60 százalékát az állam fedezi. A társ-szövetkezetek a beruházási összeg 20 százalékát adták össze készpénzben, a további pénzeszközhöz pedig bank-hitel útján jutunk, amit három éven belül visszatérítünk. ф Milyen épülettömbökből áll majd a nagyhizlalda? — Lesz négy kocafiaztató, egy kocaszállás, egy vemhesítő, két előhizlalda, két véghizlalda, egy szociális épület, s a szállítóeszközök helyisége, öszszesen 12 épülettömbből áll majd össze a nagyhizlalda. Kivitelező vállalat: a magyarországi AGROKOMPLEX, amelynek a tervdokumentációja alapján készül. Ugyanakkor a belső berendezések is magyar honból érkeztek. Két épülettömböt már össze is szereltek a magyar szakemberek, a többit pedig magunk állítjuk össze. 0 Évi kapacitása mennyi lesz, s mikor kezdi üzemelését? — Ez a zárt állományforgóra támaszkodó nagyhizlalda, amely a malacszükségletet is társuláson belül állítja elő, évente száz vagon hús termelésével és értékesítésével számol, s előreláthatólag 1972. szeptemberében kezd majd üzemelni. 0 Mennyi abrakot adnak a közös alapba? — A tartalékkal együtt öszszesen 416 vagonnyit. Ehhez a takarmánykeverő üzem vitaminok és különféle kiegészítők formájában 661 vagon anyagét kever majd. A takarmány nemcsak a hizlaláshoz, hanem a kocák és apaállatok, valamint a malacok etetéséhez is szükséges. 0 Milyen arányban oszlik meg a tiszta haszon? — A társüzemek részvényeinek száma vagy értéke és a takarmányhozzájárulás a mérvadó. No meg egy ilyen nagyhizlaldának a fejlesztésére, üzemelési költségeinek fedezésére is gondolni kell, ami a tiszta jövedelemből bizonyos pénztartalék létesítését kívánja. —hal—
