Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-22 / 34. szám

A punty úgyszólván „mindennapi" halunk, kora ta­­vaszlú) késő őszig horgászunk rá, váltakozó szerencsé­vel. De az igazi pontyidény mégis augusztus végén kez­dődik, s általában október végéig tart. Ennek számos természetes és mesterséges oka van. Egyik „mestersé­ges“ ok például a hosszú tavaszi tilalom. Amikor an­nak vége van, rendszerint bekövetkezik a íorró nyár, — s ez már természetes akadály. A fölmelegedett víz szüntelenül termeli az állati és növényi táplálékokat, s vannak olyan időszakok, amikor még a gilisztához sem nyúl a ponty. Itt a ponty idény Amikor megtörik a nyári hőség ereje s a kánikula hevét a szelíd őszi sugárzás váltja fel, való­ban érdemes pontyra vadászni. Az esélyek először talán a fo­lyóvizekben nagyobbak. A le­apadt vízben, amelyet ilyenkor váratlan áradások sem Igen nyugtalanítanak, megcsappan a természetes táplálék mennyisé­ge s ugyanakkor a ponty mohó étvággyal lát hozzá, hogy ösz­­szegyűjtse téli zsírtartalékát. Nem válogathat tehát túlságo­san. Ilyenkor megtörténik a Nagy-Dunán, ahol egész nyáron úgyszólván nem akar ponty horogra, hogy egy-két csendes öbölben, szelíd forgóban né­hány óra alatt négy-öt pontyot is zsákmányul ejt az ügyes ha­lász. A naptár szerint ez au­gusztus közepétől szeptember végéig tart. Feltétlen szabály, hogy a táp­lálék mennyisége általában csökken s a ponty étvágya nő. Mindennek alapján hogyan ké­szüljünk fel az őszi idényre, hogyan éljünk a kínálkozó le­hetőségekkel? Az őszi horgászathoz egy­részt a legfinomabb, másrészt a legerősebb felszerelés szük­séges. Hogy mikor, melyikre, azt a horgászhely jellege és az időpont szabja meg. Folyóink nyílt vízterületein már kezdetben is finomabb fel­szerelést használhatunk. A leg­alkalmasabb a közismert fene­­kéző készség (lásd az ábrát). Hajlékony, 2,40—2,80 m hosszú műanyag vagy ragasztott bot, peremorsó, 0,35-ös vagy 0,30-as zsinór s legfeljebb 1-es nagy­ságú horog. A 0,35-ös zsinórra akkor van szükség, ha közelben tüskök vagy más, fárasztásitól’ számbajöhető akadályok van­nak. Ha ilyen akadály csak messzebb, 60—70 méterre ta­lálható, akkor a vékonyabb zsi­nór is lehetővé teszi számunk­ra a ponty biztonságos fárasz­­tását. Meg kell Itt jegyeznem, hogy tapasztalatom szerint, a 0,30-as és a 0,35-ös zsinór kö­zött lényegesen nagyobb a kü­lönbség, mint amit a gyárak á szakítószilárdságban megje­lölnek. Sajnos, a 0,30-as és az annál vékonyabb ultra-damylok és szuper-nylonok rendkívül rövid életűek, ha valóban fo­gunk velük halat, tehát több ízben komoly erőpróbának van­nak kitéve egy-két nagyobb hal fárasztásakor. Erősen meg­nyúlnak, megsodródnak, s így szakítószilárdságuk vészes mér­tékben csökken. Olykor már az óvatos, de szükséges erősségű bevágásra is elszakadhatnak. Észleltem, hogy a 0,35-ös zsi­nór jóval tartósabb, több fá­­rasztás után sem szenved oíyan változást, ami megbízhatóságát csökkentené, s így akadályos területen sokkal határozottab­ban vezethetjük vele halunkat. Csali a Dunán Az őszeleji időszakban talán a nyers tejeskukorica a leg­hatásosabb csali. Különösen ha olyan helyen horgászunk vele, ahol az etetés is lehetséges. Gyenge vízfolyásban, csendes öblökben, akadályok mögött folyamatosan is etethetjük. Ez azt jelenti, hogy gyakori idő­közönként beszórunk egy ke­veset. A nyers kukorica tejes zamatát tova viszi a lassú víz­mosás-s távolabbról is odacsal­ja — először rendszerint a dé­­vérnépséget, később pedig a pontyot. A ponty a szép, derűs őszi napokon erőteljesen kap, s az ágasfára helyezett botot is vízberánthatja. Ajánlatos te­hát a botot — különösen, ha a keszegkapások amúgy is gya­koriak — kézben tartani. Ilyen­kor egy botnál többre nincs is szükségünk. Az egészen csen­des folyású, álló jellegű víz­szakaszokon, ha csónak is ren­delkezésünkre áll, igen jó ered­ményeket érhetünk el az osz­tott súlyozású vagy más néven sörétólmos felszereléssel. Csó­nakunkat bólyázzuk le alkal­mas helyen és vessük a vízfo­lyás irányába. Természetesen ha a sodrás határozottabb, több sörétet és nagyobb teher­bírású úszót kell alkalmazni, hogy horgunk a fenéken feküd­jön. Folyóinkon mindaddig jó ki­látásokkal horgászhatunk, amíg a víz hőmérséklete nem száll tíz-tizenkét fok alá. Ha mélyeb­ben ennél hidegebb, akkor már csak a vermelőhelyek környé­kén számíthatunk eredményre. A vermelő gödröket azonban igen nehéz megtalálni, hacsak valamelyik tapasztalt helyi hor­gász nem ad útbaigazítást. Téli tartózkodásra a pontyok védett vízrészeket keresnek. Néha a meder mély gödreiben, tüskök, víz alatti akadályok mögött húzódnak meg, vagy az álló­vizű holtágakba vonulnak, ahol a jeges ár ártalmai nem fenye­getik őket. Tartózkodási helyü­ket víz feletti növényzet híján — ami mozgásukat jelezhetné — nehéz megállapítani. Szeren­csés esetben a pontyugrúsok gyakorisága vezethet nyomra. Mindenesetre minél hidegebb a víz, annál vékonyabb zsinórt használhatunk, akár 0,20-ast is, mert a ponty küzdöképessége a vízhőmérséklet csökkentésé­vel egyenes arányban gyengül. A nyers tejeskukoricát lassan felcserélhetjük puhára főtt ta­valyival vagy máiéval. Késő őszidöben éljünk a kereső pontyhorgászat módszerével. Egy-egy helyen ne várakozzunk egy óránál tovább, hanem — keressük meg a pontyokat. Pró­bálkozzunk minden alkalmas­nak látszó helyen, s csak a gyakori kapások marasztalja­nak hosszabb ideig. Állóvízen augusztus közepétől egészen október közepéig igen erős fel­szerelés kell, mert ebben az időszakban egyre inkább a ná­dasok mentén találhatjuk meg a pontyrajokat. A legalább há­rom-, de még inkább a négy­méteres erős bambuszbot a leg­alkalmasabb. Az egyszerű tá­roló orsó dobjára legalább 0,50- es zsinórt csévéljünk. A nád melletti horgászat legbeváltabb eszköze a felfektetős készség. Gyenge felhajtóerejű, billené­­keny úszó, borsónyi ólom és 1/0-ás vastagságú horog kell az igazi „nádazó“ felszerelés­hez. Szeptember közepe táján a pontyok egyre nagyobb töme­gekben húzódnak a nádasok környékére, gyorsan felélik az éppen kínálkozó természetes táplálékot, s így ráéheznek a horgász kukoricájára is. Evez­zünk végig a nádfal előtt, s fi­gyeljük, hol moccannak a nád­szálak. Ahol folyamatos jellegű mozgást észlelünk, karózzunk le, s szórjunk be egy félmarék kukoricát, Persze a legnagyobb óvatosságai és mindenféle do­bogás, csobogás elkerülésével, különben a pontyok odébbáH- nak. Elvileg ilyenkor is a ke­reső horgászat a legeredmé­nyesebb. Azért mondom, hogy elvileg, mert minden, aránylag enyhe, de rossz irányú szél is hullámzást kelt és teljesen ke­resztül húzhatja terveinket, pontykereső programunkat. A csendes időt és a sima vizet kell kihasználni. KISALLATTENVESZTES HALÁSZAT A Szabad Földműves szakmelléklete VADASZAT Új tojóhibrid a barna у e$ DeKalb Ahogyan a fehér tojást adó DeKalb hibridek leghorn szár­mazékok, úgy a barna tojást adó DeKalb rhode jellegű. Bel­tenyésztett vonalak kereszte­zése során létrejött végtermék, akár a fehér tojóhibrid. To­vább nem tenyészthető. Élet­­képessége kiváló. Nem több fajta keresztezése során jött létre — tehát előállítására nem használtak fel gyengébb élet­erejű, betegségek iránt fogé­kony fajtát —, ezért a felneve­lés során szinte nincs elhullás, s a tojóházi kiesés sem na­gyobb havi fél százaléknál. Sö­tétbarna tojásokat ad, átlago­san 61 grammosokat. Ä viszony­lag kis tyúk súlya 24 hetes korban, a tojástermelés elkez­désekor 1,9 kg. Végsúlya 2,2 kiló körüli, 12 hónapi terme­lése folyamán 233—255 tojás várható tőle. A fehér színű tojást adó De­Kalb elsősorban nagyüzembe ajánlható, mert rendkívül ala­csony takarmány-fogyasztása folytán igen jó takarmányt, va­lamint tökéletes szellőztetést, a világítási program tökéletes betartását igényli. Ezzel szem­ben a barna DeKalb nagyobb takarmány-fogyasztásánál fog­va a szerényebb minőséggel is megelégszik, félintenzíven is tartható. Napi fogyasztása táp­ból 125 gramm körüli, egy to­jás előállítására 160—170 gr takarmányt használ fel. Hogy a jobb és kevésbé jó körülmények között is megállja a helyét, ez tény, azonban azt is tudni kell, hogy az állatot nem lehet becsapni. A fehér tojást adó DeKalb tyúk például tíz deka körüli napi takarmá­nyon termel, azonban annak olyannak kell lennie, hogy fe­dezze az állat minden takar­mányalkotórész iránti igényét. Sajnos, ahol gyengébb minősé­gű a táp, ott a fehérek nem nyújtják azt az eredményt, ami­re képesek. A barna több ta­karmányt fogyaszt, tehát ke­vésbé komplett tápon is ter­mel. Természetes azonban, hogy magasszintű termelést attól az állattól várhatunk, amelyik a számára szükséges takarmányt meg is kapta. Kitűnően tartható a barna DeKalb ketrecben is. A szellőz­tetéssel azonban gondoljunk arra, hogy 5—5,5 légköbméter friss levegőre van testsúlykilo­grammonként és óránként szük­sége. A barna DeKalb nem auto­­szex, tehát a szekszálás japán módszerrel, napos korban tör­ténik. A taraj és test fejlett­sége szerint csak néhány hetes korban választhatók szét a ka­kasok a jércéktől. A kistenyész­­tők, ha vegyes ivarúkat vásá­rolnak, a kakasokat vágóra ne­veljék fel. Nem húshibrid fej­lődési erélyű csirkéjük lesz, de érdemes a kakasokat felnevel­ni. Természetesen nem tovább­­tenyésztésre. Egyébként a kel­tetők sem fognak csalódni a DeKalb végtermékekben, hiszen 82—85 százalékosak a kelési eredmények. Még olyan piacok is igénylik a barna tojást, ahol a fehér tojásnak volt hagyománya, pél­dául az északi államokban. A legtöbb barna tojást adó De­Kalb csirke Angliába, Belgium­ba, a Német Szövetségi Köztár­saságba, Franciaországba ke­rül. Pedig tudják az ottani tyúktartók is, hogy a barna tojóhibridek több takarmányt fogyasztanak. Persze, azt is számításba veszik, hogy a fehé­rek’, a kevesebb takarmányt fo­gyasztók, igényesebbek is mind a takarmányozás, mind az elhe­lyezés iránt. Aki nem tudja ki­elégíteni igényeiket, jobban jár az ellenállóbb, de több takar­mányt fogyasztó és valamivel kevesebbet tojó barnával. A tojáspiacon soha nem lá­tott alacsony árak tapasztalha­tók Európában és magasak Amerikában. Az Egyesült Álla­mokban például május elején, a tojás tucatjának 65 cent volt az ára, egy évvel ezelőtt 30. Tavaly hajószám vittek ameri­kai tojást Spanyolországba, mert Európában drágább volt. Most' az NSZK-ban 7 pfennig a tojás darabja, s 11,5 az előállítási költsége. Számítani lehet rá, hogy idén igen sok német to­jástermelő tönkremegy. Érde­kes módon a középüzemek ke­rülnek nehéz helyzetbe, mert a kicsik általában közvetlenül értékesítik a tojást, és jobb árat érhetnek el, az égésién nagy vállalkozások pedig ki fogják bírni ezt az évet, mert van tőkéjük, Náluk kiegyenlí­tődik a rossz és jobb évek hasz­na, a középüzem azonban hitel­ből csak rövid ideig élhet. A tojástermelésben általában évenként változik a helyzet. Lehet remélni, hogy az idei eurőpaszerte tapasztalható ala­csony árakat egy év múlva ma­gasai« váltják fel. A tojásárak­nak feltétlenül fedezniük kell a termelési és kereskedelmi költségeket, hiszen e nélkül nincs termelés. Ráfizetésből senki nem él meg. Az éven­kénti mélypontok és ár-csúcsok csakugyan megvannak. Az amerikai DeKalb cég csir­ke-eladásaiból azonban nem le­het biztos következtetéseket levonni. Ha keresett a tojóhib­rid, akkor azért tudják eladni, rossz árak esetén pedig azért, mert olyankor különösen a De­Kalb hibridek felé fordul az érdeklődés a jó erős tojáshéj, az állatok alacsony takarmány­­fogyasztása miatt. Ilyen idő-4. szám 1970. AUGUSZTUS 22. + Új tojóhibrid a barna DeKalb + Hasznos a halastavi kacsatenyésztés? + A házinyúl ivarzása + Nagy csincsilla -f- Jó tudni + Naposcsibe, -kacsa, -liba, -pulyka és gyöngytyúk igény­­bejelentés 1971-re >■ Pártatlan tanács kezdő .galambtenyész­tők részére • hogy méltók legye­nek régi hírnevükhöz + Látóhatár + Özlesen, biztos eredménnyel + Borsostokány vaddisznóból + Halaink fontos táplálékállaiai + Külföldi vizeken +• Itt a ponty-idény szakokban különösen becsülik azt, hogy a fehér hibrid 16—17 hónapon keresztül termel, a barnát meg azért, mert kiváló életerejű. Egyébként már jósol­gatnak, hogy Amerikában jö­vőre éri el a tojásár a mély­pontot. A világítási programmal a fe­hér DeKalb tojni kezdését kés­leltetjük, a barnákét viszont siettetjük, mert az utóbbiak ké­sőbb kezdik a termelést. Nem lehet tehát azt mondani, hogy „a hibrid, az hibrid“ és a spe­ciális előírásokat feltétlenül szükséges betartani. Dr. S. B. Németh A fehér plimút (white Plymouth rock) gazdasági tyúk­fajta, amely a sávozott plimút kakasok és leghorn tyd­­kok keresztezéséből jött létre. A kistenyésztök ■ körében a fehér plimút tojástermelésre tartott, évi 190—220 db tojáshozamú, közkedvelt fajta. Képünkön: fehér plimút kakas Pirnoga Mária nagykaposi (V. Kapušany) tenyész­tő udvarán a korlátlan úr. (Kucsera Sz. felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom