Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-22 / 34. szám
A punty úgyszólván „mindennapi" halunk, kora tavaszlú) késő őszig horgászunk rá, váltakozó szerencsével. De az igazi pontyidény mégis augusztus végén kezdődik, s általában október végéig tart. Ennek számos természetes és mesterséges oka van. Egyik „mesterséges“ ok például a hosszú tavaszi tilalom. Amikor annak vége van, rendszerint bekövetkezik a íorró nyár, — s ez már természetes akadály. A fölmelegedett víz szüntelenül termeli az állati és növényi táplálékokat, s vannak olyan időszakok, amikor még a gilisztához sem nyúl a ponty. Itt a ponty idény Amikor megtörik a nyári hőség ereje s a kánikula hevét a szelíd őszi sugárzás váltja fel, valóban érdemes pontyra vadászni. Az esélyek először talán a folyóvizekben nagyobbak. A leapadt vízben, amelyet ilyenkor váratlan áradások sem Igen nyugtalanítanak, megcsappan a természetes táplálék mennyisége s ugyanakkor a ponty mohó étvággyal lát hozzá, hogy öszszegyűjtse téli zsírtartalékát. Nem válogathat tehát túlságosan. Ilyenkor megtörténik a Nagy-Dunán, ahol egész nyáron úgyszólván nem akar ponty horogra, hogy egy-két csendes öbölben, szelíd forgóban néhány óra alatt négy-öt pontyot is zsákmányul ejt az ügyes halász. A naptár szerint ez augusztus közepétől szeptember végéig tart. Feltétlen szabály, hogy a táplálék mennyisége általában csökken s a ponty étvágya nő. Mindennek alapján hogyan készüljünk fel az őszi idényre, hogyan éljünk a kínálkozó lehetőségekkel? Az őszi horgászathoz egyrészt a legfinomabb, másrészt a legerősebb felszerelés szükséges. Hogy mikor, melyikre, azt a horgászhely jellege és az időpont szabja meg. Folyóink nyílt vízterületein már kezdetben is finomabb felszerelést használhatunk. A legalkalmasabb a közismert fenekéző készség (lásd az ábrát). Hajlékony, 2,40—2,80 m hosszú műanyag vagy ragasztott bot, peremorsó, 0,35-ös vagy 0,30-as zsinór s legfeljebb 1-es nagyságú horog. A 0,35-ös zsinórra akkor van szükség, ha közelben tüskök vagy más, fárasztásitól’ számbajöhető akadályok vannak. Ha ilyen akadály csak messzebb, 60—70 méterre található, akkor a vékonyabb zsinór is lehetővé teszi számunkra a ponty biztonságos fárasztását. Meg kell Itt jegyeznem, hogy tapasztalatom szerint, a 0,30-as és a 0,35-ös zsinór között lényegesen nagyobb a különbség, mint amit a gyárak á szakítószilárdságban megjelölnek. Sajnos, a 0,30-as és az annál vékonyabb ultra-damylok és szuper-nylonok rendkívül rövid életűek, ha valóban fogunk velük halat, tehát több ízben komoly erőpróbának vannak kitéve egy-két nagyobb hal fárasztásakor. Erősen megnyúlnak, megsodródnak, s így szakítószilárdságuk vészes mértékben csökken. Olykor már az óvatos, de szükséges erősségű bevágásra is elszakadhatnak. Észleltem, hogy a 0,35-ös zsinór jóval tartósabb, több fárasztás után sem szenved oíyan változást, ami megbízhatóságát csökkentené, s így akadályos területen sokkal határozottabban vezethetjük vele halunkat. Csali a Dunán Az őszeleji időszakban talán a nyers tejeskukorica a leghatásosabb csali. Különösen ha olyan helyen horgászunk vele, ahol az etetés is lehetséges. Gyenge vízfolyásban, csendes öblökben, akadályok mögött folyamatosan is etethetjük. Ez azt jelenti, hogy gyakori időközönként beszórunk egy keveset. A nyers kukorica tejes zamatát tova viszi a lassú vízmosás-s távolabbról is odacsalja — először rendszerint a dévérnépséget, később pedig a pontyot. A ponty a szép, derűs őszi napokon erőteljesen kap, s az ágasfára helyezett botot is vízberánthatja. Ajánlatos tehát a botot — különösen, ha a keszegkapások amúgy is gyakoriak — kézben tartani. Ilyenkor egy botnál többre nincs is szükségünk. Az egészen csendes folyású, álló jellegű vízszakaszokon, ha csónak is rendelkezésünkre áll, igen jó eredményeket érhetünk el az osztott súlyozású vagy más néven sörétólmos felszereléssel. Csónakunkat bólyázzuk le alkalmas helyen és vessük a vízfolyás irányába. Természetesen ha a sodrás határozottabb, több sörétet és nagyobb teherbírású úszót kell alkalmazni, hogy horgunk a fenéken feküdjön. Folyóinkon mindaddig jó kilátásokkal horgászhatunk, amíg a víz hőmérséklete nem száll tíz-tizenkét fok alá. Ha mélyebben ennél hidegebb, akkor már csak a vermelőhelyek környékén számíthatunk eredményre. A vermelő gödröket azonban igen nehéz megtalálni, hacsak valamelyik tapasztalt helyi horgász nem ad útbaigazítást. Téli tartózkodásra a pontyok védett vízrészeket keresnek. Néha a meder mély gödreiben, tüskök, víz alatti akadályok mögött húzódnak meg, vagy az állóvizű holtágakba vonulnak, ahol a jeges ár ártalmai nem fenyegetik őket. Tartózkodási helyüket víz feletti növényzet híján — ami mozgásukat jelezhetné — nehéz megállapítani. Szerencsés esetben a pontyugrúsok gyakorisága vezethet nyomra. Mindenesetre minél hidegebb a víz, annál vékonyabb zsinórt használhatunk, akár 0,20-ast is, mert a ponty küzdöképessége a vízhőmérséklet csökkentésével egyenes arányban gyengül. A nyers tejeskukoricát lassan felcserélhetjük puhára főtt tavalyival vagy máiéval. Késő őszidöben éljünk a kereső pontyhorgászat módszerével. Egy-egy helyen ne várakozzunk egy óránál tovább, hanem — keressük meg a pontyokat. Próbálkozzunk minden alkalmasnak látszó helyen, s csak a gyakori kapások marasztaljanak hosszabb ideig. Állóvízen augusztus közepétől egészen október közepéig igen erős felszerelés kell, mert ebben az időszakban egyre inkább a nádasok mentén találhatjuk meg a pontyrajokat. A legalább három-, de még inkább a négyméteres erős bambuszbot a legalkalmasabb. Az egyszerű tároló orsó dobjára legalább 0,50- es zsinórt csévéljünk. A nád melletti horgászat legbeváltabb eszköze a felfektetős készség. Gyenge felhajtóerejű, billenékeny úszó, borsónyi ólom és 1/0-ás vastagságú horog kell az igazi „nádazó“ felszereléshez. Szeptember közepe táján a pontyok egyre nagyobb tömegekben húzódnak a nádasok környékére, gyorsan felélik az éppen kínálkozó természetes táplálékot, s így ráéheznek a horgász kukoricájára is. Evezzünk végig a nádfal előtt, s figyeljük, hol moccannak a nádszálak. Ahol folyamatos jellegű mozgást észlelünk, karózzunk le, s szórjunk be egy félmarék kukoricát, Persze a legnagyobb óvatosságai és mindenféle dobogás, csobogás elkerülésével, különben a pontyok odébbáH- nak. Elvileg ilyenkor is a kereső horgászat a legeredményesebb. Azért mondom, hogy elvileg, mert minden, aránylag enyhe, de rossz irányú szél is hullámzást kelt és teljesen keresztül húzhatja terveinket, pontykereső programunkat. A csendes időt és a sima vizet kell kihasználni. KISALLATTENVESZTES HALÁSZAT A Szabad Földműves szakmelléklete VADASZAT Új tojóhibrid a barna у e$ DeKalb Ahogyan a fehér tojást adó DeKalb hibridek leghorn származékok, úgy a barna tojást adó DeKalb rhode jellegű. Beltenyésztett vonalak keresztezése során létrejött végtermék, akár a fehér tojóhibrid. Tovább nem tenyészthető. Életképessége kiváló. Nem több fajta keresztezése során jött létre — tehát előállítására nem használtak fel gyengébb életerejű, betegségek iránt fogékony fajtát —, ezért a felnevelés során szinte nincs elhullás, s a tojóházi kiesés sem nagyobb havi fél százaléknál. Sötétbarna tojásokat ad, átlagosan 61 grammosokat. Ä viszonylag kis tyúk súlya 24 hetes korban, a tojástermelés elkezdésekor 1,9 kg. Végsúlya 2,2 kiló körüli, 12 hónapi termelése folyamán 233—255 tojás várható tőle. A fehér színű tojást adó DeKalb elsősorban nagyüzembe ajánlható, mert rendkívül alacsony takarmány-fogyasztása folytán igen jó takarmányt, valamint tökéletes szellőztetést, a világítási program tökéletes betartását igényli. Ezzel szemben a barna DeKalb nagyobb takarmány-fogyasztásánál fogva a szerényebb minőséggel is megelégszik, félintenzíven is tartható. Napi fogyasztása tápból 125 gramm körüli, egy tojás előállítására 160—170 gr takarmányt használ fel. Hogy a jobb és kevésbé jó körülmények között is megállja a helyét, ez tény, azonban azt is tudni kell, hogy az állatot nem lehet becsapni. A fehér tojást adó DeKalb tyúk például tíz deka körüli napi takarmányon termel, azonban annak olyannak kell lennie, hogy fedezze az állat minden takarmányalkotórész iránti igényét. Sajnos, ahol gyengébb minőségű a táp, ott a fehérek nem nyújtják azt az eredményt, amire képesek. A barna több takarmányt fogyaszt, tehát kevésbé komplett tápon is termel. Természetes azonban, hogy magasszintű termelést attól az állattól várhatunk, amelyik a számára szükséges takarmányt meg is kapta. Kitűnően tartható a barna DeKalb ketrecben is. A szellőztetéssel azonban gondoljunk arra, hogy 5—5,5 légköbméter friss levegőre van testsúlykilogrammonként és óránként szüksége. A barna DeKalb nem autoszex, tehát a szekszálás japán módszerrel, napos korban történik. A taraj és test fejlettsége szerint csak néhány hetes korban választhatók szét a kakasok a jércéktől. A kistenyésztők, ha vegyes ivarúkat vásárolnak, a kakasokat vágóra neveljék fel. Nem húshibrid fejlődési erélyű csirkéjük lesz, de érdemes a kakasokat felnevelni. Természetesen nem továbbtenyésztésre. Egyébként a keltetők sem fognak csalódni a DeKalb végtermékekben, hiszen 82—85 százalékosak a kelési eredmények. Még olyan piacok is igénylik a barna tojást, ahol a fehér tojásnak volt hagyománya, például az északi államokban. A legtöbb barna tojást adó DeKalb csirke Angliába, Belgiumba, a Német Szövetségi Köztársaságba, Franciaországba kerül. Pedig tudják az ottani tyúktartók is, hogy a barna tojóhibridek több takarmányt fogyasztanak. Persze, azt is számításba veszik, hogy a fehérek’, a kevesebb takarmányt fogyasztók, igényesebbek is mind a takarmányozás, mind az elhelyezés iránt. Aki nem tudja kielégíteni igényeiket, jobban jár az ellenállóbb, de több takarmányt fogyasztó és valamivel kevesebbet tojó barnával. A tojáspiacon soha nem látott alacsony árak tapasztalhatók Európában és magasak Amerikában. Az Egyesült Államokban például május elején, a tojás tucatjának 65 cent volt az ára, egy évvel ezelőtt 30. Tavaly hajószám vittek amerikai tojást Spanyolországba, mert Európában drágább volt. Most' az NSZK-ban 7 pfennig a tojás darabja, s 11,5 az előállítási költsége. Számítani lehet rá, hogy idén igen sok német tojástermelő tönkremegy. Érdekes módon a középüzemek kerülnek nehéz helyzetbe, mert a kicsik általában közvetlenül értékesítik a tojást, és jobb árat érhetnek el, az égésién nagy vállalkozások pedig ki fogják bírni ezt az évet, mert van tőkéjük, Náluk kiegyenlítődik a rossz és jobb évek haszna, a középüzem azonban hitelből csak rövid ideig élhet. A tojástermelésben általában évenként változik a helyzet. Lehet remélni, hogy az idei eurőpaszerte tapasztalható alacsony árakat egy év múlva magasai« váltják fel. A tojásáraknak feltétlenül fedezniük kell a termelési és kereskedelmi költségeket, hiszen e nélkül nincs termelés. Ráfizetésből senki nem él meg. Az évenkénti mélypontok és ár-csúcsok csakugyan megvannak. Az amerikai DeKalb cég csirke-eladásaiból azonban nem lehet biztos következtetéseket levonni. Ha keresett a tojóhibrid, akkor azért tudják eladni, rossz árak esetén pedig azért, mert olyankor különösen a DeKalb hibridek felé fordul az érdeklődés a jó erős tojáshéj, az állatok alacsony takarmányfogyasztása miatt. Ilyen idő-4. szám 1970. AUGUSZTUS 22. + Új tojóhibrid a barna DeKalb + Hasznos a halastavi kacsatenyésztés? + A házinyúl ivarzása + Nagy csincsilla -f- Jó tudni + Naposcsibe, -kacsa, -liba, -pulyka és gyöngytyúk igénybejelentés 1971-re >■ Pártatlan tanács kezdő .galambtenyésztők részére • hogy méltók legyenek régi hírnevükhöz + Látóhatár + Özlesen, biztos eredménnyel + Borsostokány vaddisznóból + Halaink fontos táplálékállaiai + Külföldi vizeken +• Itt a ponty-idény szakokban különösen becsülik azt, hogy a fehér hibrid 16—17 hónapon keresztül termel, a barnát meg azért, mert kiváló életerejű. Egyébként már jósolgatnak, hogy Amerikában jövőre éri el a tojásár a mélypontot. A világítási programmal a fehér DeKalb tojni kezdését késleltetjük, a barnákét viszont siettetjük, mert az utóbbiak később kezdik a termelést. Nem lehet tehát azt mondani, hogy „a hibrid, az hibrid“ és a speciális előírásokat feltétlenül szükséges betartani. Dr. S. B. Németh A fehér plimút (white Plymouth rock) gazdasági tyúkfajta, amely a sávozott plimút kakasok és leghorn tydkok keresztezéséből jött létre. A kistenyésztök ■ körében a fehér plimút tojástermelésre tartott, évi 190—220 db tojáshozamú, közkedvelt fajta. Képünkön: fehér plimút kakas Pirnoga Mária nagykaposi (V. Kapušany) tenyésztő udvarán a korlátlan úr. (Kucsera Sz. felv.)
