Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-22 / 34. szám
Hasznos a halastavi kacsatenyésztés? A Stupavai Állami Halgazdaság lévai (Levice) részlegén halastavi kacsatenyésztést is folytatnak. E halgazdasági részleg technikusától, S e d 1 á к Karoltói a kacsatenyésztés gondjairól, eredményeiről érdeklődtem. A Mely halastavakon tenyésztenek kiegészítésképpen kacsákat? — Kombinált tenyésztést a lévai kettes számú tavon végzünk, melynek területe tizennyolc hektár, valamint a kétyi (Kvetná) egyes számú halastavon, melynek területe hozzávetőleg húsz hektár. A Hasznos-e a kacsatenyésztás a haltenyésztés számára? — A kacsatrágya rendkívül elősegíti a halastó apró állati és növényi eredetű lényeinek szaporodását, melyeket plankton néven emlegetünk. A fitoplankton, de főleg a zooplankton nélkülözhetetlen tápláléka a pontyféle halaknak, amelyhez ilyen módon könnyűszerrel és költségmentesen jut a halállomány. A kacsák eleme a víz, jól érzik magukat ott és tollúk is tisztul. A Miként végzik a kacsanevelést? — Vállalatunk egyik részlegétől kapjuk a pekingi fajta naposkacsákat, amelyeket az időjárás szerint két-három hétre az úgynevezett meleg kacsanevelőbe helyezünk. Innen kerülnek azután az úgynevezett hideg nevelőbe. A pihés állatok az első két-három hét folyamán a meleg nevelőben harmincöt C fokos hőmérsékletet kívánnak, amely azonban harminckét és harminchat fok között ingadozik lassú- átmenetben. A hideg nevelőben később a hőmérséklet tizennyolc C fokra csökken. Itt három hetet töltenek a kiskacsák, majd a kifutóba kerülnek, ahol már rendelkezésükre áll a tó vize. A Hogyan bonyolítják le a takarmányozást? Nálunk a parton végezzük a takarmányozást, de van ahol úszó etetőlapokat, tutajokat alkalmaznak. Ez ott szükséges, ahol a tavak terjedelme nagy, esetleg ahol nem alkalmaznak drótkerítést a tó egy részének elrekesztéséhez, mint nálunk. Mi a VKK-1 és VKK-2 jelzésű speciális takarmánykeveréket etetjük korosztályok szerinti megkülönböztetésben. Ezt a keveréket megnedvesitjük és zöldtakarmánnyal egészítjük ki az etetővályukban. A A kacsák remélhetőleg nem tesznek kárt a halállományban? — Nem tehetnek kárt bennük, mivel a kacsákat csakis olyan tavakon tartjuk, ahol háromnyaras halakat nevelünk. Az ivadéknevelő tavakon a kacsatenyésztés a növendékhalak részére veszélyes lenne, sokat megfognának belőlük. A Mekkora a szokásos kacsaállomány egy halastavon? — Egy turnusban kétezerötszáz kacsát nevelünk a tavon. A Hány napra terjed a nevelés időtartama? — Hatvan nap elteltével kacsáink piacképesek, melyeket a Baromfifeldolgozó Vállalatnak adunk át, Ipari feldolgozásra. Az ilyen kacsák átlagos élősúlya 2,35—2,40 kg. Az úgynevezett téli felvásárlási ár 16,50 korona, a nyári ár pedig 13,50 korona. Tavaly plussz 1,50 koronás árkiegészítést kaptunk, — vagyis az elsőosztályú élőkacsáért összesen 15 koronát kilónként. A téli árkiegészítés az elmúlt évben 1 korona volt kilónként, de a kiegészítő összegeket úgy gondolom nem kapjuk meg az érvénybeléptetett ármoratőrium miatt. A második minőségi osztályba sorolt élőkacsa felvásárlási alapára 10,50 korona kilónként. A kacsatenyésztés az ilyen helytelen árpolitika miatt visszafejlődőben van, mert például az EFSZ-eknek nem kifizetődő ezzel foglalkozni. Nálunk a kacsatenyésztés hasznossága a halastavak trágyázásában van, egyébként mi sem foglalkoznánk vele. A mezőgazdaságban használatos gépek, szükségletek árait száz, sőt kétszáz százalékkal is emelték az állami gyártóvállalatok, a mezőgazdasági termények és termékek árának ehhez való igazítását azonban az állami árbizottság a benyújtott igazságos kérelmek ellenére nem engedélyezte. Tehát amit szabad a városnak, azt nem szabad a falunak. Az árbefagyasztás akkor lett volna igazságos, ha az összes árakat visszaállítoták volna mondjuk a négy év előtti szintre, mert az árkalkulációk akkor egyensúlyban voltak. Az ipari gyártmányok árának emelésével megbomlott az egyensúly, félrebillent a mérleg mindkét serpenyője, aminek terhét a mezőgazdaság viseli. Milyen nagy kár, hogy a helytelen árpolitika miatt tönkremegy egy olyan mezőgazdasági ágazat, amely csak egy kis jóakarattal továbbra is virágozhatott volna, hiszen a kacsahús kedvelt és kiváló minőségű népélelmezési cikk, s a városok lakói nemsokára talán hozzátehetik, hogy volt. KOCSERA SZILÁRD Sedlák Karol technikus a lévai egyes számú tó kétezerötszáz kacsájának elkerítéséről tájékoztat Svee Mária gondozónő a meleg nevelőhelyiség harmincöt C fokos hőségében végzi a faforgácsot taposó naposkacsák köröli teendőket 7 Halaink fontos táplálékállatai Halaink természetes körülmények között táplálékuk legnagyobb részét az állatok közül, főleg a gerinctelenek soraiból szerzik. Manapság tudjuk, hogy a természetes táplálék készlete jelentősen befolyásolja a tógazdasági ponty fejlődését. Ennek mennyisége és minősége még akkor is megszabja a hozamot, ha a halakat megfelelően takarmányozzuk. Az adagolt takarmányféleségek csak abban az esetben értékesülnek jól, ha a halaknak egyidejűleg megfelelő természetes táplálék is rendelkezésére áll. A ponty számára ez a legfontosabb forrása az emészthető fehérjéknek .(aminosavaknak), vitaminoknak, amelyek korántsem mindig elegendők az adagolt takarmányban. A következőkben ismertetjük a halak legfontosabb táplálékállatait. Csővájó férgek — Tubificidae. A vízfenék aljazatához láncoltán a kevéssertéjű gyűrűsférgek (Oligochaeta) közül a csővájó férgek haltáplálék szervezetek. Vörösesbarna, testhossza 3—4 cm, súlya 4 mg. Általában az iszapos fenékű és szerves anyaggal erősen szenynyezett vizek talajában, a szenynyes lefolyású árkokban található tömegesen. Helyenként „vöröses szőnyeget“ alkot. A csővájó férgek nagymértékű oxigénhiányt eltűrő poliszaprób vizekre jellemző szervezetek. Anaerob (oxigén nélküli) körülmények között 600 órát tudnak élni. A csővájó féreg teste hengeres, szelvényezett. A test szelvényezettsége külsőleg is jól felismerhető, körbefutő gyűrű barázdák jelzik. Testükön kevesebb és egyszerűbb alkotású sertéket találunk és ezek csomókba, kötegekbe tömörülnek. A sertecsomók négy sorban helyezkednek el. A két hasi kötegben 4—6 villás csúcsú kampóserte, a két háti kötegben 3—6 fésűs szőrserte és 3—5 villás csúcsú kampóserte található. A csővájó féreg bőrizomtömlője és sertéi segítségével változtatja helyét, az aljzaton csúszva halad előre, gyenge úszó. Vöröses színe a vérében található hemoglobintól származik. Régebben azt tartották, hogy a hemoglobin teszi lehetővé, hogy kevés oxigén tartalmú vizekben is megéljen. Harnisch fiziológiai vizsgálatai kiderítették, hogy a hemoglobin nem a gázcserében vesz részt, hanem fermenthordozó. A csővájóféreg iszapfaló, a vizek iszapjának korhadó, bomló szerves anyagával táplálkozik, 3—6 cm mélyen is behatol a laza közegbe és közben az iszapot bélcsatornáján átbocsátja. A sok salakanyag miatt emésztése lassú és nehézkés. Ürülékét az iszap felszínén rakja le. Sebestyén közlése szerint a csővájó féreg naponta saját súlyánál 4—6-szorta több iszapot hajt át testén. Altenberg kiszámította, hogy ha nmenként 3480 db csővájó féreg él, évente 12,56 kg iszapot hoznak fel (szárazsúlyban). Térfoglalása és táplálkozása révén a tótalaj javításához járul hozzá. Nemcsak forgatja, porhanyítja és felszínre szállítja azt, hanem járatai révén az iszap szellőződését fokozza. Szerepe ugyanaz, mint a földi gilisztának a talajban. Elülső testvégével is iszapba fúrja magát, lakőcsövet készít és ezt nyálkával béleli ki. Ha környezetében erősen csökken az oxigén, kiálló testvégével kígyózó, himbálózó mozgást végez, hogy biztosítsa a légzéshez szükséges vízcserét. Oxigénben gazdag vizekben testvége kevésbé áll ki és nem végez hullámzó mozgást. Művészi idill a dísz-tó közepén N. Kovács István felv. Légzőszervül a bélcsatorna szolgál, melynek hátsó' része vérerekben igen gazdag. A vizet állandóan a belükön keresztül áramoltatják át, percenként 10 vízfelvéte! és kibocsátás figyelhető meg Á csővájó féreg hímnős. Ivarzáskor a test elülső felében az ivarnyílás mögött levő néhány testszelvény erősen megduzzad. Ezt a testtájat nyeregnek (clitellum) nevezzük A nyereg ragadós anyagot termel, mely a két partner összetapadását segíti elő. Petéit július-augusztusban, citrom alakú védőfokban, ún. „kokonba“ helyezi el. Embrionális fejlődésük a kokon belsejében megy végbe. A kokontól kb. szeptemberben a kifejlett állathoz hasonló apró 'sővájó férgek bújnak ki, később az iszapban elszórodnak, és ott telelnek át. Néha a csővájó férgek károsak is lehetnek, mint a szegfű s egyéb galandféreg köztigazdái. A fertőzött csőférget elfogyasztó halakban fejlődik ki a végleges ivarérett halélősködő. Végül ismételten hangsúlyozzuk, hogy a csővájó férgek a pontyfélék, a díszhalak táplálkozásában döntő fontosságúak, a vizek agyagforgalmában a táplálékláncban játszanak közvetett szerepet. Nagy szerepük van abban, hogy megtisztítják a vizek talaját a rfthadásuak induló szerves anyagoktól. A csővájó férgek mennyiségének növelésével, betelepítéssel nagyobb halhozamok érhetők el. Dr. jászfalusi Lajos Ukrán közlemény Az ukrán halászati intézet közlése alapján számolnak be a Cherson és egyéb déli vidéken fellépett sós megbetegedésről“ mind a pontyok, mind pedig a növényevő halak között. A tógazdasági pontyon könnyebben lép fel, mint a vad pontyon. Tünetei (szemkidülledés, pikkelyborzolódás. vérömlés, fekélyek és a növekedés beszüntetése) hasonlítanak a hasvizenyőre. A betegség akkor következik be, ha a víz sótartalma meghaladja a 9 ezreléket. A növényevő halak 8— 9 ezrelék sótartalmat még következmények nélkül tűrnek, de 9—12 ezrelék esetében náluk is fellép a dűlledtszeműség, a bőrfelület pirosodása és megszűnik a növekedés. Édesebb vizű helyekre, ahol a sótartalom legfeljebb 5—7 ezrelék, áthelyezve a halak meggyógyulnak és újra növekednek. Angolnatiizlalda Az NSZK-ban 1989-ben üzembe helyezték az első angalnahizlaló gazdaságot. A Mosel folyó mentén Barden, moseli halász létesítette mezőgazdasági fejlesztési hitelből, a Hamburgban székelő halászati kutatóintézet segítségével. Így kívánták a folyami halászat csökkent eredményét pótolni, s ezért 5 tó (8000 ih2) épült. A Mosel vize viszonylag meleg, és hőmérséklete egyenletes. A kihelyezés msenként 100 darab ceruza nagyságú tenyészangolna, ezeket a Mosel fehérhalaival etetik (napi 8—10 °/o-ot adnak, az állomány mindenkori súlyának megfelelően), később azonban más kész takarmányokkal is kívánnak kísérletezni, mert a takarmányértékesítési hányados 7—8. Az angoinák nagvnn szétnőnek, ezért évente r'ibb ízben osztályozni kell >ket. Általában egyharmaduk éri el a 120—250 gramm súlyt. Ezeket eladják. Másik harmad a 80—120 gramm darabsúlyú, a harmadik csoport a 80 g-on aluliakból áll. E két csoport a következő évben éri el az árubal nagyságot, tehát az üzem kétéves. A tenyészangolna ára 3,— M/kg. A beszerzéskor gyakran nehézségeket okoz, hogy japán igen fejlett angolnafarmjai részére egész Európában vevőként lép fel. Az üzem gazdaságosságáról adatok egyelőre nem állnak rendelkezésre. (Österreichs Fischerei) Dulaj Júlia VKK-2 takarmánykeveréket lapátol a kacsák vályújába (A szerző felvételei)
