Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-15 / 33. szám

SZABAD FÖLDMŰVES, Д970. augusztus 19 4. A gabonakombájn sok élő­­munkát takarít meg. Az elért gazdaságossági eredmé­nyeket azonban rontja, hogy a szalma betakarítása igen körül­ményes. Ezért terjed sokfelé a szalma közvetlen alászántása. A szalmával a talajba nitro­génszegény szervesanyag ke­rül, amelynek N:C aránya 1:80 (az ístállótrágya 1:6 arányával szemben), A fokozott mikro­biológiai tevékenység követ­keztében a talaj nitrogénszintje időlegesen csökken, ami fő oka a következő termény ho­zamcsökkenésének. A biológiai nitrogénmegkötés ellensúlyozá­sára általában 0,6—1,1 kg N hatóanyag adagolását javasol­ják 1 q szalmára. A szalma­trágyázás terméscsökkentő ha­tását az előbbin kívül azzal is magyarázzák, hogy bomlásakor káros melléktermékek kelet­keznek. A kutatás a gabona­­szalmában fiziológiailag aktív fenolvegyületeket mutatott ki, amelyek fékezik a csírázást és növekedést. Trágyázás szalmával Korábban azt is feltételez­ték, hogy a szalmatrágyázás elősegíti egyes betegségek, fő­leg a szártörögomba (Cercos­­porella herpotríchoides) terje­dését. Külföldi kísérletekben ez a feltételezés nem igazolódott. A szalmatrágyázás hatását a gyomosodásra nem tanulmá­nyozták tüzetesen. Általában elfogadják, hogy a learatott termékben a gyommagvak meg­oszlása a következő: szalmában 10%, pelyvában 20%, szem­termésben 70 %. El lehet tehát fogadni, hogy a szalmatrágyá­­zésnak nincs túlságosan nagy gyomosító hatása, annál is in­kább, mivel feltételezik, hogy a leszántás után meginduló in­tenzív baktériumtevékenység csökkenti a gyommagvak csí­rázóképességét. Aratás után közvetlenül a 10—20 cm hosszúra szecskázott szalmára kell a nitrogént ki­szórni. Homokos talajokon ta­nácsosabb a nitrogént tavasz­­szal adni, mivel az egyébként a tél folyamán lemosódik a mélyebb rétegekbe. Egyoldalú gabonatermesztés esetén mész­­nitrogén adagolását ajánlják, fertőtlenítő hatása miatt. Az utóbbi években terjed a szal­ma karbamidos permetezése, mivel így lehet a nitrogént a legegyenletesebben elosztani. A nitrogén kiszórása után 10 cm mélyre — laza talajon valami­­vely melyebbre — kell lefor­gatni, mert a baktérium-tevé­kenységnek ilyen mélységben legkedvezőbbek a feltételei. A szalma-trágyázásra nem minden növény reagál egyfor­mán. Legjobban a kapásnövé­nyek, főleg a burgonya és a hüvelyesek hálálják meg. A búza-elővetemény után ter­mesztett burgonyából a követ­kező kísérleti eredményeket érték el Csehszlovákiában: a legnagyobb termést 8 év átla­gában (1959—66) az istállótrá­gyázott parcellák adták (229 q/ha). A szalmával trágyázott parcellák átlaga 205 q/ha, a csak műtrágyázott parcellák átlaga 182 q/ha volt. A szalmá­val trágyázott parcellákon 1959—62-ben az összesen adott tápanyag 20 kg N, 14 kg P2O3 és 30 kg K2O hatóanyaggal volt több az istállótrágyázottnál. Miután bebizonyosodott, hogy ez a műtrágyatöbblet nem ké­pes ellensúlyozni a nitrogénle­kötés káros következményeit, 1963—66-ban a tápanyagszint­­különbséget 40 kg nitrogén, 32 kg foszfor és 60 kg kálium hatóanyagra emelték. Ezzel a nitrogénlekötés káros hatását sikerült kiküszöbölni, és a ter­mések kiegyenyltődtek. Az eredményből azt a következte­tést lehet levonni, hogy a pen­­tozánhatás ellensúlyozásához legalább 0,8 kg N hatóanyagot kell adni 1 q leszántott szal­mára. Ulmann L. Haladás kontra maradiság Az árvíz után öt évvel Ahol ma a Páti Egységes Földmű­vesszövetkezet 400 hektáros gazdasá­ga van, öt évvel ezelőtt a mindent pusztító, haragos víz volt az úr. De amit a természet ledöntött, azt az ember felépítette, a magot, amit a földből kimosott, az ember újra el­vetette és a gépek dohogó muzsiká­jával, vidáman aratják holnapi ke­nyerünket. — Hatvanöt tagja van a szövetke­zetnek — kezdte a beszámolót Pollák János mérnök, a szövetkezet elnöke. — Mindenki teljesítménybérben dol­gozik, és az év végén minden száz korona alapkeresetre 35 korona nye­reségrészesedést fizetünk. 1969-ben több újítást vezettünk be, és az ered­ményekre büszkék vagyunk. Például először kísérleteztünk jugoszláv és magyar hibrid kukoricával és 55 má­zsa hektárhozamot értünk el. A ml szövetkezetünkben a kukorica már nem kapásnövény, amióta bevezettük a vegyszeres gyomirtást. Persze, ezt így elmondani könnyű, de megvalósítani nagyon nehéz. Azért nehéz, mert bár a víz visszahúzódott a földekről, de a maradiság mocsara még mindig bénítja a tudatot, mert még sokan vannak, akik félnek az újtól, akik azt vallják, hogy „ami a nagyapámnak Jó volt, az nekem is jó“, megfeledkezve arról, hogy a nagy­apjuk még vályogfalak között nyo­­morgatta végig az életét, ők pedig már háromszobás, fürdőszobás lakás­ban nézik a televíziós műsort. Ter­mészetesen, a gyakorlat a haladást igazolta. Míg azelőtt a szövetkezet kukoricája ki sem látszott a gyom­ból, a háztáji viszont tiszta volt, ma a szövetkezet földje tükörtiszta, és a kapával művelt háztáji hozamai meg sem közelíthetik. — A kertészetben a múlt évig ti­zenkét zöldségfélével dolgoztak. Ak­kor áttértünk a paradicsompaprika A PÁTI EFSZ EREDMÉNYEI • KAPÄVAL VAGY VEGYSZERREL? • SZÉLMALOMHARC? • és az őszi káposzta termesztésére és az egész termést nagyon előnyösen adtuk el a lednicei konzervgyárnak. Egy hektárról 150 mázsa epret szü­reteltünk! Tudja kérem, mit jelentett ez? Huszonötezer korona költség mel­lett 97 ezer korona bevételt I — A mi szövetkezetünk szarvas­­marha- és zárt ciklusú sertéshizlalás­sal, valamint baromfitenyésztéssel foglalkozik. Ebben az évben már nem silózunk, mert bevezettük a here és abrak-takarmányozást. Tehát egyrészt nem kell a silózáshoz 3000 tonna anyagot megmozgatni, másrészt a múlt évi 88 dkg-os súlygyarapodással szemben, a haladó etetési technoló­giával, már 1 kg-os eredményt értünk el. A sertéshizlalásban is áttértünk a száraz etetésre, és a súlygyarapodás a tavalyi 44 dkg helyett 77 dkg. A ta­karmányalapot biztosítottuk (a here­félék terméshozama hektáronként 65 mázsa) és 1971 első felében Izsán felépül — a komáromi, izsai és páti szövetkezetek összefogásával — a földgázra üzemelő takarmányszárító is. Tehát az új, a haladó munkamód­szer, a korszerű technológia, minden szakaszon többet, jobbat eredménye­zett, az egyhelyben topogók, az el­avult módszerekhez tíz körömmel ra­gaszkodók bizalmatlanságát, hitetlen­ségét megcáfolták a sikerek. De ha azt kutatom, hogy az újjáépült, gaz­dag, korunk minden műszaki vívmá­nyában bővelkedő Pat községben miért ragaszkodnak egyesek még min­dig az elavult, korszerűtlen hagyo­mányokhoz, akkor kénytelen vagyok megállapítani, hogy az okok között első helyen szerepel az alacsony színvonalú mezőgazdasági közműve­lődés, a haladó munkamódszerek ha­tásos, közérthető népszerűsítésének hiánya, az egyoldalú, sablonosán ér­telmezett és megvalósított falusi nép­művelés! Jelentősen növelik a baromfihús­­termelést is, mert — nagyon helyesen — felismerték ennek anyagi előnyeit. Hiszen míg a sertéshizlalás szakaszán 100 mázsa takarmánnyal 29 ezer ko­rona értékű piaci termelést érnek el, addig a baromfihústermelés 50—55 ezer korona piaci termelést eredmé­nyez. / Végül, egy mutató kifejezően láttat­ja az lálattenyésztésben elért ered­ményeinket: hektáronként 500 kg húst adunk el a felvásárló szerveknek. Üröm az örömben Két évtizedes tapasztalat bizonyít­ja, hogy mezőgazdaságunk egy bizo­nyos vonalon joggal érezheti magát a szélmalom ellen reménytelen har­cot folytató „Búsképű Lovagnak“, — örökké vesztes Don Quijotenak. Húsz év óta az újságok minden évben bi­zakodó híreket közölnek arról, hegy „Jól felkészültünk az idei aratásra, pótalkatrészekben sem lesz hiány!“ Az aratás kezdete után egy-két nap­pal minden évben meggyőződhetünk, hogy ez csak „papírforma“, üres frá­zis, a szavak mögött nem áll a való tények fedezete. Az idei szeszélyes nyár bizony megkövetelte, hogy a mezőgazdaság a kedvező időjárás nagyon rövid sza­kaszait alaposan kihasználja, nehogy a lábon álló kenyeret lefektesse az eső, nehogy a kalászokat a gép he­lyett a jég csépelje ki. A páti szö­vetkezetben a kombájn az aratás má­sodik napján elromlott és megállapí­tották, hogy hengerfejtömítésre van szükség. (A póíalkatrész kereskedel­mi értéke 10 (tíz) korona!) Bevon­tatták a gépet az őgyallaí (Hurba­novo) Gép- és Traktorállomásra, ahol azonban kijelentették, hogy alkatrész — níncsl Ha a szövetkezet beszerzi, ők nagyon szívesen beszerelik. Mit tehetett a szövetkezet vezetősége? Telefonált, kért, átkozódott, végre, hosszas könyörgés, után, személyi kapcsolatok révén, sikerült beszerez­ni a szükséges alkatrészt, amit moto­ros kengyelfutó vitt 16 .. . azaz gép­halálban Ögyallára, ahol aztán elvé­gezték a javítást és a gép ismét elindulhatott a páti földek felé. De közben három napig béna volt! Mező­­gazdasági csúcsmunkák idején! Szépek, biztatóak a szövetkezet eredményei, de tagjai hidegrázós fé­lelemmel gondolnak az őszi munkára, mert egyetlen egy DT—75-ös hernyó­­talpas traktoruk van. A szovjet ^gép kiváló, de mi lesz, ha szükség lesz egy hengerfejpakolásra? Ehhez a gép­hez ugyanis még véletlenül sem kap­ható pótalkatrész! Mire gondolhat a töprengő, a hi­bák, hiányosságok okait kutató em­ber? Csak arra, hogy a maradiság, a korszerűtlenség nemcsak a falvak fejlődésében jelent visszahúzó ténye­zőt, hanem a jelek szerint azonban az ipari szakágazatokban is, amelyek mezőgazdasági munkagépeket gyárta­nak, vagy importálnak, de megfeled­keznek arról, hogy egy „munkagép“ dolgozik, tehát kopik, romlik, új al­katrészekre van szüksége. Két évtized után ideje lenne végre arra is gondolni, hogy necsak az igé­nyesek számára „nélkülözhetetlen“ Braun-Sixtans villanyborotva és húsz­féle presszógép álljon, fölös számban is a fogyasztók rendelkezésére, ha­nem elsősorban a szocialista falu kapja meg minden huzavona, után­járás nélkül mindazokat az iparcik­keket, amelyekre — a mindannyiunk érdekében végzett eredményes mun­kája érdekében — szüksége van. Péterfi Gyula Néhány szó az olajrepce termesztéséről A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1970. évre szóló gazda­ságpolitikai rendelkezései a repce­termesztés területén megtették kívánt hatásukat. Minden szakember gondo­latát megragadták azok a termelési ösztönzők, amelyek a repcetermelést vonzóbbá tették. Először is minden hektár repcéért, amely meghaladja az előző három évi átlagos vetés­­területet, 1000 koronát kap a termelő­üzem. Továbbá a hároméves átlag fö­lött eladott repce minden egyes má­zsájának felvásárlási árát 50 %-kaI emelték. Ilyen kedvezmények mellett a szövetkezet könnyen csökkenthétté az egy hektárról hasonló bevételt biztosító és nélkülözhető gabonafélék vetésterületét, s növelhette a repce vetésterületét. Ebből kiindulva a somorjai szövet­kezetben az előző évek 18—20 hek­tárja helyett ebben az évben 30 hek­táron termesztettek repcét. Nagyobb gondot fordítottak azonban a hoza­mok emelésére és az időbeni betaka­rításra, mert az itteni szójárás szerint repcét termeszteni nem művészet, de veszteségmentesen betakarítani mér igen. Mert mi is szükséges a jó repce­termés eléréséhez? Először is a ta­laj megválasztása. Nagyon fontos, hogy egyforma talajösszetételű par­cellát válasszunk, ami legfontosabb feltétele az egyöntetű érésnek. A rep­ce jó táperejű és jó humusztartalmú talajt kíván. Ha a talajnak jó a hu­musztartalma, nem szükséges az istállótrégyázás, bár az istállótrágyát minden esetben meghálálja. Istálló­trágya hiányában a tápanyagokat mű­trágyákkal helyettesíthetjük. A so­morjai xhatárban és általában a Csal­lóköz felső részében, nagy gondot okoz az egyforma talajösszetételű te­rület megválasztása. A repcét legjobb tavaszi, vagy őszi keverékek után vetni. Ilyen terület hiányában gabo­nafélék, tavaszi árpa, búza előzi meg nálunk a repcét. Az elővetemény betakarítása után azonnal elvégezzük a tarlóhántást. A helyi tapasztalatok szerint a tarló­hántást jobb mélyebben, 16—18 cm mélyen, ekével végezni, utána hen­­gerezni és fogasolni. A talaj tömö­rítése és ídgasolása elősegíti a gyom­magvak kelését, s a mélyebben vég­zett tarlóhántás után poŕhanyósabb, jobb magágyat készíthetünk a vető­szántással. A vetőszántást legalább két héttel a vetés előtt ajánlatos el­végezni. A szántás után elszórjuk a szükséges műtrágyát. Gazdaságos a kombinált műtrágyák alkalmazása. A múlt évben Somorján hektáronként 5 q Volkskorn kombinált műtrágyát használtak, amely megfelel 75 kg N, [í 75 kg P2O5 és 75 kg K2O tiszta táp­anyagnak. A műtrágyát slmítóval, majd fogassal dolgozzuk be a talaj­ba. Közvetlen a vetés előtt, melynek határideje augusztus 15. és 20. között van, a talajt hengerezzük, utána pe­dig fogasoljuk, majd 2—4 cm mélyen elvetjük a repcét. Előnyösebb a ve­tést 12,5 cm sortávolságra végezni, az eddigi 40—10—40 vetési móddal szemben. Az ikersoros vetésnél leg­feljebb egyszer sarabolhatunk, mert a növényzet annyira elterebélyesedik, hogy az esetleges sarabolással több kárt okoznánk, mint hasznot. A meg­erősödött repce viszont amúgy is a gyomot nem tűrő növények közé tar­tozik. A vetés után a talajt hengerrel tö­­mörítjük és magtakaró fogassal boro­­nálunk. Ezután legfőbb feladatunk a növényvédelem. A repce legnagyobb ellensége a repcefénybogár (köznyel­ven repcebolha), ami ellen DDT vagy HCH tartalmú anyagokkal védekezhe­tünk a legeredményesebben. Decem­ber végén, január elején végezzük el a téli nitratációt, amire legalkalma­sabb az ammóniás mésznitrogén. Eb­ből a műtrágyából 1 q-át használunk hektáronként. Tavasszal, amikor mái a talajra tudunk menni, következik a második nitratáció. A tavaszi növényvédelem főképpen a repcefénybogár és a levéltetvek ellen irányul. A repcefénybogár elleni védekezés ugyanaz, mint ősszel. A le­véltetvek ellen pedig kontakt mér­gekkel védekezünk, úgy mint a Fosfo­­tion, Intration stb. A levéltetvek a repce magasabb fejlődési fokán szok­tak megjelenni, s Ilyenkor nem sza­bad sajnálni a drágább, de hatéko­nyabb, repülőgéppel történő permete­zést. A repcetermesztés legkényesebb teendője a betakarítás. A repcét ná­lunk általában június utolsó napjai­ban takarítjuk be. A korai és a kései rendrevágás csökkenti a hektárhoza­mot, de ennél is többet árt a minő­ségnek. A repce akkor érett kasza alá, amikor a szem már barna, és rajta egy fekete csík jelenik meg. Az ilyen repcét három napon belül rendre kell vágni, ha forró napok vannak. A rendvágásra legalkalma­sabbak a hajnali, vagy a késő dél­utáni órák, mert csökken a pergési veszteség. Száraz időjárás esetén két­­három nap múlva végezzük a repce cséplését, szintén kora reggeli, de még inkább az esti órákban. Ilyen munkamódszerrel a somorjai szövetkezetben 30 hektárnyi terület­ről 757,7 q termést takarítottak be, ami 25,25 mázsás hektárhozamnak felel meg. A repce minősége a ke­mény állami normáknak is megfelelt. Itt természetesen nemcsak a termesz­tési munkák, de a repce becsületes kitisztítása is jelentős szerepet ját­szott. Speciális tisztítógép hiányában az újonnan kapott E—512 kombájnt állítottuk be tisztításra. A szövetkezet agronómusa Zaťko Dušan mérnök — elégedett az elért eredményekkel, s a jövőben szintén számol a repcetermesztéssel, s az elért eredmények további fokozásával. Ing. Mészáros György Szlovákia déli részén már elcsitult a gabonabetakarító gépek zaja. A föl­deken megjelentek a traktorok, hogy elvégezzék a tarlóhántást. Felvéte­lünk a somorjai szövetkezet határában készült, ahol ugyancsak gyors ütemben folyik a tarlóhántás. (Foto: Kádek) PANASZRA NINCS OK A kedvezőtlen időjárás miatt az Ipoly mentén is a szokásos­nál későbben indulhatott meg a gabonabetakarítás. Ipolyvis­­ken július 21-én álltak csata­sorba a gépek. A szövetkezet tulajdonát képező két SK—4-es, valamint a Veiké Krskany-i Gép- és Traktorállomás szeme­­rédi rsézlegéröl kisegítésre ér­kezett SK—4-es és E—512-es kombájn szinte nyelte a dús kalászokat. Minden kedvező pillanatot igyekeztek kihasználni az ara­tás sikeres elvégzése érdeké­ben. Az időjárás bizony olykor­olykor közbeszólt, és a kiadós esők késleltették a gabonabe­takarítást. Ha azonban a ka­lásztenger és a föld megszik­kadt, máris felzúgtak a kom­bájnok. Nem számított, hogy hétköznap vagy vasárnap volt. Gálik József, a szövetkezet elnöke elismerően nyilatkozott a kombájnosok, Smiknya Ist­ván, Mísko Lajos, Kázmér Ist­ván és Pavlo József munkájá­ról. Külön említést érdemel még Gálik László, Vörös Tibor, Tóth Géza és Piatrik Vilmos, akik a Lévai Mezőgazdasági Szaktanintézet tanulói, és az aratásban segédkombájnosként szorgoskodtak. A terméseredmények? Ott­­jártunkkor az utolsó hektáro­kat takarították be, így a vég­leges hektárhozamokról még nem beszélhetünk. Annyit azonban elárulhatunk, hogy ár­pából 32, búzából pedig 38 má­zsás hektárhozamot terveztek. Az elnök szerint árpából meg­lesz a terv, de búzából kisebb hozamra számíthatnak. Jelenleg a szalma betakarítás folyik, melyhez két-két szalma­­prés és boglyázó áll rendelke­zésükre, és a tarlóhántás mi­előbbi befejezésén fáradoznak. A szövetkezet elnöke öröm­mel említette meg, hogy bát­ran néznek a tél elé, mert az állattenyésztés számára bősé­ges takarmányalapot biztosíta­nak. Tavaly ilyenkor csak 64 vagon szálastakarmánnyal ren­delkeztek, jelenleg azonban már 80 vagon a készlet. Ezen a téren a jövőt illetően is ked­vező a helyzet, mert a 73 hek­tár alávetés szépen kifejlődött. Az eredmények elég hízel­­gőek, hiszen a kedvezőtlen ta­vasz után nem sok remény volt ezek eléréséhez. Panaszra te­hát nincs ok. —kp—

Next

/
Oldalképek
Tartalom