Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-15 / 33. szám
1970. augusztus 15 .SZABAD FÖLDMŰVES s $erté$te>f\ye$ifé$ür\k taviéi A korszerű nagyüzemi technológia alkalmazása A takarmányipar fellendülése, a malacnevelés és a sertéshizlalás effektlvebb folyamata, valamint a magas munkatermelékenység, maga után vonja a korszerű, nagy kapacitású sertéstenyészetek kiépítésének szükségességét, mivel a nagyüzemi technológia legújabb vívmányait itt tudjuk a legjobban gyümölcsöztem!. Ebből kiindiulva, minden figyelmünket az említett nagy befogadóképességű malacneveldék és sertéshizlaldák létesítésére kell összpontosítani. A jóváhagyott távlati irányelvek szerint Szlovákiában az újonnan épülő nagy kapacitású anyasertéstelepeken 600—1200 férőlhelyes istállórendszerek lesznek, míg a hízósertéseknél 5000 férőhelyesekkel számolunk. Azon fogyasztási központok közelében, ahol a mezőgazdasági üzemnek nincs módjában a saját takarmányalapjából fedezni a termelési szükségleteket, kivételesen 10—30 ezer darabos kapacitással rendelkező nagyihizlaldákat létesítünk a kiválasztott állami gazdaságokon, melyek azután központilag lesznek irányítva. Ez főleg Kelet- és Közéip- Szlovákiát érinti. A fent említett építkezésekhez a mezőgazdasági üzemek bizonyos anyagi támogatást, szubvenciót kapnak az előre látható kapacitás alapján. Ez a hozzájárulás az anyasertések és a kanok részére létesítendő épületek esetében 4000, a hízósertések esetében pedig 1500 koronát tesz ki darabonként, ám az anyagi támogatás nem haladhatja meg az összberuházási érték 50 százalékát. A nagyüzemi technológia sikeres alkalmazásának több feltétele van. Legfontosabbak a következők: a) szakosítás, b) a tenyésztő farinak kiépítésének módja és a célszerű takarmányozás, c) a sertések csoportosítása a haszon tenyészetekben, d) az állományforgó megszervezése, e) a sertések istállózása. A jövőben nagy figyelmet kell fordítanunk a szakosításra, mert csakis így tudjuk teljes mértékben kihasználni a magasfokú gépesítés nyújtotta lehetőségeket és a korszerű nagyüzemi technológia is csak így érvényesíthető. Ebből is láthatjuk, hogy feltétlenül szükséges a nagy kapacitású tenyésztő telepek mielőbbi kiépítése. A tenyésztő telepek létesítésénél többek között szem előtt kell tartani azt is, hogy lehetőleg a takarmánykeverő vagy a tejfeldolgozó üzemek ne essenek nagy távolságra, mert így feleslegesen növelnénk a termelési kiadásokat. Továbbá a gazdasági épületek, istállók elhelyezését is célszerűen kell megoldani, s nem szabad mellőzni az állategészségügyi óvintézkedések betartását sem. A mezőgazdasági földterülettel sem szabad bőkezűen bánni. Ezért a jövőben az egyes istállókat kivételesen már egymástól csupán 12- méteres távolság választja majd el. A termelési és éghajlati viszonyok nagy befolyással vannak a takarmányalap milyenségére és összetételére. Ebből kiindulva, a sertéstenyésztő telepeken is kétféle takarmányozási módszert alkalmazunk majd. 1. A takarmányokat kásás vagy nedvesített állapotban etetjük, s a teljes értékű takarmánykeverékeken kívül a saját takarmányokat is beiktatjuk a napi adagba. Ezt a módszert főleg a burgonyatermelő körzetekben ajánlatos alkalmazni. 2. A másik módszernél pedig szárazon adagoljuk a takarmányokat, ahol csupán a teljes értékű takarmánykeverékek jönnek számításba, darált, avagy granulált formában. Itt jól beválik a különböző automata és fél aiutomta takarmányszállító és adagológépek alkalmazása. A trágyaeltávolítás is korszerűsítve lesz az új tenyésztőtelepen, és az istállókban, amivel részben a fizikai munkaráfordítást igyekszünk csökkenteni, másrészt viszont az istállók légkörén szeretnénk javítani. Nagy gondot fordítunk az istállók klimatizációs berendezésének korszerűsítésére is, mivel a jövőben az ablakok nélküli, előre gyártott elemekből, panelokból épített istállók kivitelezését szorgalmazzuk majd. Ezekben az istállókban már tetszés szerint állíthatjuk be a nappali, illetve az éjszakai vegetációk időszakit. A sertések csoportosítását a haszontenyészetekben úgy kell megoldani, hogy minél kevesebb áthelyezésre legyen szükség, s amellett jól ki legyen használva az egyes részlegek kapacitása és meg legyenek teremtve a feltételek a magasfokú munkatermelékenységhez, valamint a hasznosság emeléséhez. Legcélszerűbb a következő csoportosítás: J. Bebúgatott anyák és az anyautánpótlást szolgáló süldők csoportja. 2. Vemhes kocák (az előzőhöz lehet csatolni). 3. Szoptató anyák és a kismalacok 25—30 kg élősúlyig. 4. Elóhizlalda 25—30 kg-tól 85 kg élősúlyig. 5. Hizlalda 115 kg-os élősúlyig. Az előhizlaldák a jövőben is külön lesznek választva a hizlaldáktól, mivel a 65 kg élősúly eléréséig a legérzékenyebbek a sertések, s ezért különösen nagy gondot kell fordítani a megfelelő környezet és a jó feltételek kialakítására. A gondosan és következetesen kidolgozott állományforgó terv alapján válasszuk meg az építendő tenyésztő telep kapacitását, hogy később ne legyenek túlzsúfolt, illetve kihasználatlan férőhelyek az istállókban. Д zökkenőmentes, folyamatos állatforgalom ugyanis nagy mértékben befolyásolja a gazdasági eredményeket, és a sertéstenyésztés gazdaságosságát. Az állategészségügyi prevenció szempontjából a legcélszerűbb istállózási és tenyésztési módszer a turnusos forma, mivel az egyik turnus után az istállót hatásosan fertőtleníteni lehet. Ez a fertőtlenítés természetesen nemcsak a kórokozók és élősködők elterjedését akadályozza meg, de elősegíti az istállók frissességének megőrzését, tehát az épületek „unottságának“ elodázását is. Az istállózásnál több fontos tényezőt is figyelembe kell venni. Így például azt is, hogy a malacoknak kifutókat kell biztosítani, hogy ne szenvedjenek hiányt napfényben és oxigéndús levegőben, ne legyen a minimumra korlátozva a mozgási szabadságuk stb. A kutricákban sem szabad túlzsúfolni a malacokat, hogy kényelmesen hozzáférjenek az ennivalóhoz. Az anyák etetését legjobb individuális takarmányozási módszerrel megoldani. míg a szoptató anyáknál és az elválasztott malacoknál csakis ezzel a módszerrel szabadna takarmányozni. Azt hiszem, felesleges megemlíteni, hogy a hízóknál az egyes súlykategóriák szerint külön-külön végezzük az etetést. A sertések istállózása a jövőben teljesen almozás nélkül valósul meg, s az istállók túlnyomó többségében a mestérségesen szabályozott fényrendszert és a tökéletes szellőztetés! technikát alkalmazzuk majd. Az eddigi tapasztalatok alapján a szopósok számára kedvező hőmérsékletet kell teremteni az istállóban. Ezt a legegyszerűbben és leggazdaságosabban úgy oldhatjuk meg, hogy infra égőkkel állítunk elő optimális hőmérsékletet a szopósok fekvőhelyénél, ami kedvezöep befolyásolja úgy az 1 kg súlygyarapodásra felhasznált takarmány mennyiségét, mint a malacok növekedési intenzitását. A felsoroltakból világosan kitűnik, hogy ha a jelenlegieknél jobb eredményeket akarunk elérni a sertéstenyésztésben, akkor feltétlenül szükséges a nagy kapacitású, modern tenyésztő farmok kiépítése, ahol aztán teljes mértékben érvényesülni tud a magasíokú gépesítés, és a korszerű nagyüzemi technológia. Csakis ily módon valósíthatjuk meg a sertéstenyésztésünk elé tűzött távlati fejlesztési terveket. Önetetők a sertéshizlaldában A legkorszerűbb — önitatókkal, automatikus trágyakiliordókkal, önműködő hő- és páratartalomszabályozókka ellátott — hizlaldákban, ha a sertések takarmányozását is automatizálják, a gondozó tevékenysége csak a felügyeletre és az állatok súlygyarapodásának ellenőrzésére szorítkozik. Az utóbbi két évben számos, teljesen vagy félig önműködő, műszakilag megfelelő etető berendezést alakítottak ki a sertéshizlaldák számára. Az önetetők a takarmánytartályból, az etetöhely fölé szerelt szállító berendezésből állnak. Sok esetben az adagolókat daranedvesítővei is ellátják. A súly, Ш. űrtartalom szerinti adagolás és az időbeállítás szempontjából az önetető berendezéseket három rendszer szerint készítették. A takarmányt súly szerint adagoló berendezésen a dara a tartályból tolósúllyal beállítható, önműködő mérleggel ellátott szállító edényekbe hullik. A beállítás szerinti időpontban a gépezet az edényeket a vályúk fölé szállítja, ott önműködően kiüríti és visszaviszi a daratartályhoz. Más típusokon a takarmány az adagolóból az etetőhelyre 70 cm átmérőjű körben, vagy a padozathoz rögzített kúpos tányér mögé ömlik. Ismét más típusnál minden kutricának külön tartálya van, amelyeket a vezérlő asztalról irányítva töltenek meg, a kutricák szintén önműködően ürülnek. • Az űrtartalom szerint adagoló berendezéseket is több változatban készítik. A takarmányt az etetöhely padozatára adagoló berendezésen a takarmány mennyiségét a szállító csiga csövén elhelyezett tolóreteszek nyílásával szabályozzák. Más berendezéseken adagoló tartályokat alakítottak ki, s az oldalukon elhelyezett nyílások változtatásával vagy az adagoló tartály csúsztatható fenekének feljebb vagy lejjebb állításával szabályozzák az adagot. Vályúból és padozatról etetésre egyaránt alkalmas berendezés az, amelynél a hoszszúkás takarmánytartály nyílásait a beállított időpont szerint motor nyitja, ill. zárja. Egyes készülékek az egy napra való takarmányt adagolják a vályúkba. A félautomata etetőberendezések egyik típusa a takarmányt a vályúk fölötti csőben vezeti el. Etetéskor a cső alján elhelyezett zárófedél elfordításával adagolják az eleséget. Az egyik takarmányozásra alkalmas típuson az etetési időben, szállító csigával 16 percig adagolják a takarmányt. A félautomata etetöberendezés érdekes megoldása az, amelyen az etetőtér felett elhelyezett, árammal töltött huzalok zárják el a vályút és akadályozzák a sertéseket abban, hogy etetési időn kívül a takarmányhoz nyúljanak. Etetési időben a huzalokat tartó kereteket átbillentik a vályú külső oldalára, egyidejűleg hangjelzéssel adják tudtul a sertéseknek az etetés kezdetét. Hálózati áramszünet esetén a vezetéket akkumulátorból látják el árammal, s ezzel szintén megakadályozzák a sertések kitörését a ketrecből. A céltudatos tenyésztői munka haszna Szövetkezeleink évről évre jobb eredményt érnek el az állattehyésztésben. Ez bizonyíték arra, hogy az egyszerű emberek és a vezetők nagyobb hozzáértéssel végzik feladatukat, mint a kezdeti években. Közülük többen már két évtizedes tapasztalattal rendelkeznek a nagyüzemi állattenyésztés terén. így van ez a komáromi járás földművesszövetkezeteiben is. Valahol kezdeni kellett, s attól fogva mindig előbre jutni, feljebb a ranglétrán. Nem a véletlen műve, hogy a tejtermelésben ebben a járásban ugrásszerű a fejlődés. Nem is oly régen, vagyis 1969-ben, 2746 liter tejet fejtek tehenenként. A mezőgazdasági társulás igazgatója idén 3100 literes átlagos tejhasznosság elérésével számol. Miért is ne, hiszen a termelők mindent elkövetnek ezért. A BOCSI földművesszövetkezetben történt látogatásom alkalmával a fönti témáról beszélgettem Katus Józseffel, a gazdaság zootechnikusával és Marcsa Józseffel, a tenyészállat ellenőrző állomás kihelyezett körzeti dolgozójával. Elmondták, hogy a teheneknél bevezették a hasznosság ellenőrzést. A jelenlegi állományban levő 384 tehénből 150-nél első fokú, a többinél pedig másodfokú a hasznossági ellenőrzést végeznek. Szükséges azonban elmondani, hogy a hasznosság néhány évvel ezelőtt milyen volt. A visszapillantást azárt is fontosnak tartom, hogy legyen mihez mérni a szolid fejlődést. Az 1968-as évben például (364 tehénnél) 2588 literes tejátlagot értek el és 100 tehéntől 94 borjút választottak el. Rá egy évre, vagyis 1969-ben |379 tehénnél) 2927 liter volt az évi tejátlag, s 100 tehéntől 97 borjút választottak el. A baj azonban akkor jelentkezik, amikor a legkevésbé várják. Így történt, hogy TBC fertőzés miatt 50 tehenet vágóhídra kellett adni — tejhasznosságra nézve nem is a legrosszabbakat. Ezért a jövőt illetően még körültekintőbben kellett eljárni, mert a tervezett állományt mindenképpen be akarták tartani, sőt emelni, ami sikerült is. AZ ÉV VÉGE MÉG ELÉGGÉ MESSZE VAN, ezért becslésekbe nem ajánlatos bocsátkozni, de ha tudomásul vesszük, hogy a gazdaságnak konkrét termelési-pénzügyi terve van, s az számára törvény, semmi esetre sem követek el hibát, ha elmondom, hogy az év végére 421 tehene lesz a szövetkezetnek. A tejhasznosság terén pedig ismét följebb kerülnek egy létrafokkal, vagyis elérik a 3000 literes tejátlagot és 100 tehéntől a 97 borjút. Az elmondottak mindennél jobban bizonyítják, hogy Búcson négy év alatt több mint 300 literrel emelték a tehenek átlagos tejhasznosságát, s ha figyelembe vesszük a TBC károsítását, azt kell mondanunk, hogy az elért eredmény jobb az átlagosnál. S milyen lehetett volna, ha ... Föltehetné valaki a kérdést, milyen tenyésztési célt tűzött maga elé a szövetkezet. Azt hiszem, mindenütt a nagyobb termelékenység és haszon elérésére törekednek. így van ez Búcson is. Persze, a maguk módján cselekednek, s amit tesznek, jól csinálják. Például a kisebb hasznosságú évi 2500—3000 liter tejet termolő szlovák tarka fajta teheneket céltudatosan a jó hasznossággal rendelkező holland fekete-tarka apaállatok magjával termékenyítik meg, hogy utódaiknál maximális tejelékenységet érhessenek el. A gazdaság célul tűzte ki, hogy a keresztezettekkel megtölt egy istállót. Ezzel szemben a 3000 literen felüli tejelékenységű szlovák-tarka fajta teheneket tiszta vérben tenyésztik. A 2500 literen aluliakat pedig kiselejtezik. AZ UTÖDOK HASZNOSSÁGA mindig a céltudatos tenyésztői munkától függ, ezért a borjakat születésük után úgy gondozzák és takarmányozzák, mint a jövő teheneit vagy apaállatait. Idén az első félévben a borjaknál háromhőnapos korig 0,94 kg-os napi átlagos súlygyarapodást értek el. A borjünevelés azonban eléggé drága, mégpedig azért, mert nem áll rendelkezésükre kellő mennyiségű tejpor, Helyette teljes tejet kell a borjakkal etetni. Ez megdrágítja az utódnevelést, mert míg a tejporból készített takarmánytej litere 60—70 fillérbe kerül, addig 1 liter teljes tej értékesítési ára 2,40 korona. Tehát nagy különbség, hogy melyik tejet használják a borjak ^takarmányozásánál. Jóllehet, hogy amit most többletként „befektetnek“, később az állatok nagyobb hasznossága folytán sokszorosan megtérül majd. A MAGAS TERMELÉKENYSÉG ELÉRÉSE azonban nem kimondottan a termelőktől, hanem attól is függ, hogy mikor és milyen magot kap a tehenek megtermékenyítésére. Hogy Katus elvtárs szavaival éljek — most olyan magot kénytelenek használni, amilyen éppen van. Ezért erősen foglalkoztatja őket a gondolat, hogy mélyhűtő kontejneri szerezzenek, melyben hónapokon át tárolni lehet az apaállatok magját, a spermiumot. Ha ezt valóra válthatnák, akkor lehetőségük nyílna a nagyhasznú tehenek számára előre kiszemelt jó származású apaállatok magjának beszerzése, esetleg külföldről is. Erre nagy szükség lenne, hiszen itt van például a 04512-es fülszámú, hatéves szlovák-tarka fajta ER osztályzatú tehén, mely a lezárt harmadik laktációban 4921 liter 4,22 százalék zsírtartalmú (összesen 208,07 kg tejzsírt) tejet termelt, s négy borját ellett. Negyedik laktációja még nincs lezárva, de a bejegyzett adatok arról tanúskodnak, hogy 3,76 százalék zsírtartalom mellett (156,6 kg tejzsírt) 4162 liter tejet termelt 166 nap alatt. Tehát napi tejelékenysége 25 literen felüli volt. Ezek az adatok arra engednek következtetni, hogy a laktáció végén 6000—7000 liter közti lesz az ez évi tejhasznossága. Különben a 04512-es a gazdaság legnagyobb hasznú tehene. Bikaborját tenyészállatként nevelik fel. A búcsi szövetkezetnek azonban van további 15 olyan szlovák-tarka fajta tehene, melyek szintén 4500—5000 liter tejet termelnek. Mit és hogyan etetnek? Alapjában véve ugyanazt és ugyanúgy, mint másutt, persze figyelembe véve az egyes állatok hasznosságát, tehát nem az egyenlősdí alapján. Átlagban 3 kg abrakot kapnak a tehenek, de van köztük olyan is, amelyik megkapja a napi 5—6 kg erőtakarmányt, mert megérdemli. A BOCSI SZÖVETKEZET előnyére szolgál, hogy tehénállománya egészében véve fiatal. Az állatok átlagos kora 6,5 esztendő. Közülük 50 darab most frissfejős, melyeknek napi átlagos tejelékenysége 14—15 liter közt mozog. Kitűnő eredmény ez. Sokat várnak a frissfejősektől a másodikharmadik és a további laktációkban. A gondos válogatás, a céltudatos tenyésztői munka tehát meghozza a várt eredményt. Búcson a tehén hasznát nemcsak a tejelékenységben látják, hanem az egész állomány tökéletesítésében, vagyis olyan rekordér utódok felnevelésében, mint az említett nagyhasznú tehén. Tehát a gazdaság több évre szóló konkrét, haszna az utód — Búcs esetében a tenyészállatnevelés —, valamint a szervestrágya, amelyre a gazdaság növénytermesztésének nagy szüksége van, máskülönben nem érhetne el jó eredményt. Sok helyen ezt magától értetődőnek veszik, s a trágyatermelést nem írják a tehenészet javára, vagyis a tehenészet hasznát csakis a tejtermelésben látják, s ez nagy hiba. Hokeza István
